Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Minősítő irat Érintésvédelmi jegyzőkönyv Időszakos , Szerelői ellenőrzés EPH bizony

 ÉRINTÉSVÉDELEM,TŰZVÉDELEM,VILLÁMVÉDELEM,

Tel:70/610-4282 Kovács István Elemér

Érintésvédelem

 

Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Erősáramú Villamos Berendezések Időszakos Felülvizsgálata , Tűzvédelmi Felülvizsgálat Kovács István Elemér -Érintésvédelmi Felülvizsgálat Első felülvizsgálat villamos biztonságtechnikai felülvizsgálat Lakások, családi házak elektromos hálózatának érintésvédelmi felülvizsgálata. - Háztartási gépek, érintésvédelmi felülvizsgálata. - Hegesztő gépek, transzformátorok, elektromos kéziszerszámok érintésvédelmi felülvizsgálata. - Üzlethelyiségek, üzemek, ipari létesítmények érintésvédelmi felülvizsgálata. - Üzembe helyezés előtti érintésvédelmi felülvizsgálat. - Földelők vizsgálata - EPH kialakítás vizsgálata jegyzőkönyvezés. EPH bizonylat - Érintésvédelem felülvizsgálatáról dokumentáció készítése. - Szabványossági felülvizsgálatok és szerelői ellenőrzések elvégzése. Érintésvédelmi Felülvizsgálat , szabványossági vizsgálat

 

     
54/2014 (XII.5) OTSZ
Tartalom
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Szabványossági

 

Érintésvédelem Szabványossági

Unaloműzés
elektromos motorok
Elektomos ívek
Áramütés

1. Pressenotiz

2. Pressenotiz
Earthing Design Within Buildings
eBHyx, ну сопротивление
It is possible for certain power quality.......
Liaisons équipotentielles
MAADOITTAMISEN LYHYT OPPIMÄÄRÄ
Schutzleiter
What's the problem in grounding systems used in buildings ?
WSTĘP
Wył±czniki różnicowopr±dowe
Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach

Magyarország városai

Bács-Kiskun megye települései
Baranya megye települései
Békés megye települései
Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései
Csongrád megye települései
Győr-Moson-Sopron megye települései
Hajdú-Bihar megye települései
Heves megye települései
Jász-Nagykun-Szolnok megye települései
Komárom-Esztergom megye települései
Nógrád megye települései
Somogy megye települései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései
Tolna megye települései
Vas megye települései
Veszprém megye települései
Zala megye települései
Fejér megye
Pest Megye

Áramütés

Települések

Google

International

sitemap

*

5. Biztonságtechnikai ismeretek
A fáziskeresőről
A földelési ellenállás mérése I.
A földelési ellenállás mérése II.
A kismegszakítókról
A torzított hálózat és biztosítóelemei
A villamos készülékek vizsgálata
A villamos készülékek vizsgálata II.
Az EPH hálózatról
Az EPH kialakítása
Az új villámvédelmi szabvány
Az új villámvédelmi szabvány IV.
Az új villámvédelmi szabvány V.
Az új villámvédelmi szabvány*
Csatlakozó-berendezések üzembiztonsága I.
Elektromos mérések - A földelő vezetékek folytonosságának/ellenállásának ellenőrzése
Elektromos mérések ? A hálózati analizátorok
EMC villámvédelem és túlfeszültség-védelem
Érintésvédelem
Föld alatti áramok, föld feletti potenciálkülönbségek II.
Földelés és villámhárító
Javítás utáni vizsgálatok
Javítás utáni vizsgálatok II.
Javítás utáni vizsgálatok III.
Javítás utáni vizsgálatok IV.
Javítás utáni vizsgálatok IX.
Javítás utáni vizsgálatok V.
Javítás utáni vizsgálatok VI.
Javítás utáni vizsgálatok VII.
Javítás utáni vizsgálatok VIII.
Javítás utáni vizsgálatok X.
Javítás utáni vizsgálatok XI.
Javítás utáni vizsgálatok XII.
Készülékvizsgálatok gyakorlati megvalósítása és szabványossági háttere
Kismegszakító-csere
Lakatfogók újszerű szolgáltatásai
Megjegyzések a földelési ellenállással kapcsolatban
Utazás a földelés körül
Védővezetők és kábelszínek
Vezetékek terhelhetősége
Villamos elosztószekrények tűzvédelme
Villámvédelmi felülvizsgálat I.
Villanyszerelés a XXI.században
ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ (ÁVK)
KLÉSZ
szabványok
vegyes
Felülvizsgálat

 

     
ÉV a háztartásban
Érintésvédelem a háztartásban. A mai modern háztartásokban számtalan, villamos energiával működő eszköz, gép és készülék is található. Ezen eszközök azonban nemcsak szolgálják az embereket, hanem számos veszélyt is hordoznak magukban a tűzveszélytől a háztartási baleseteken át, a közvetlen életveszéllyel járó villamos áramütésig. Cikkünkben elsősorban a villamos áramütés elleni védekezésnek olyan módjaival kívánunk foglalkozni, amelyek a háztartásokban mindennaposak. Áramütésről akkor beszélünk, amikor valamely áramforrás áramköre az ember testén keresztül záródik, és ennek következtében a testen keresztül folyó áram az életműködést is veszélyezteti vagy zavarja. A háztartásban található készülékekre vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy a "valamely áramforrás" fogalmát a megérinthető külső burkolatoknak (pl. az automata mosógép házának,fém testének) a termék meghibásodása következtében történő feszültség alá kerülése jelenti. Érintési feszültségnek nevezzük a készülékek hibájának következtében azok külső, megérinthető felületein megjelenő feszültséget. Ennek megengedett felső határa 50 V. A veszélyhelyzet elleni védekezést nevezik hagyományosan érintésvédelemnek. Alapelv, hogy minden villamos szerkezetet el kell látni közvetett érintés elleni védelemmel. A közvetett érintés elleni védelem módszereit a szabványok érintésvédelmi osztályokba sorolással határozzák meg. Az I. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a berendezések, amelyeket csak védővezetővel szabad használni. A védővezetős érintésvédelem működési elve az, hogy hiba (pl. testzárlat) esetén az adott helyen fellépő érintési feszültség nagyságát (a hibafeszültséget) csökkenti, vagy ha azt nem lehet a megengedett érték alatt tartani, akkor ezt az élettanilag veszélytelennek tartott 0,2 másodpercen belül kikapcsolja. Ezt a kikapcsolást korábban az olvadóbiztosítók, jelenleg a kismegszakítók (kisautomaták), esetleg a napjainkban legkorszerűbbnek tartott áramvédő-kapcsolók alkalmazásával lehet elérni. Az I. év. osztályba tartozó készülékek fogyasztói tájékoztatójukban utalnak arra, hogy csak védővezetővel ellátott csatlakozóaljzatokba csatlakoztathatók. A készülékek csatlakozó vezetékeire szerelt csatlakozó dugók pedig rendelkeznek oldalsó védővezető- érintkezővel. A hatályban lévő előírások szerint az épületek villanyszerelési rendszereiben minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. II. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a villamos készülékek, amelyek kettős, vagy megerősített szigeteléssel vannak ellátva. A megérinthető részek vagy műanyagból készülnek, vagy a fémburkolatok úgy vannak az üzemszerűen feszültség alatt álló részektől elszigetelve, hogy ezekre a burkolatokra veszélyes nagyságú érintési feszültség ne kerülhessen egyszeres hiba esetén. Ilyen kivitelben készülnek, pl. a villamos kéziszerszámok, vagy a háztartási készülékek jelentős része (hajszárító, kávéőrlő, porszívó, villanyborotva stb.). Ezeken a készülékeken az 1. ábra szerinti jelölés feltüntetése kötelező, és szigorúan tilos azokat leföldelni, vagy a védővezető-rendszerbe bekötni. A készülékek bekötött csatlakozóvezetékein olyan csatlakozó dugókat alkalmaznak, amelyek nem rendelkeznek védővezető-érintkezővel. III. Érintésvédelmi osztályba soroljuk azokat a készülékeket, amelyek ún. érintésvédelmi törpefeszültséggel üzemelnek. Ennek felső határa 50 V, amelyet biztonsági transzformátorral állítunk elő. A törpefeszültség használata elsősorban különösen veszélyes helyeken szükséges, pl. gyermekjátékok, szökőkutak, ill. úszómedencék világítása, áthelyezhető kerti világítórendszer stb. Amint az előzőekben már utaltunk rá, a lakóépületek villanyszerelési rendszerében minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. Természetesen ez a követelmény csak az előírás hatályba lépése után készített új, illetve a felújított szerelésekre vonatkozik. Mivel ez az előírás már több mint 15 éve érvényes, ma már úgy tekinthetjük, hogy a lakások többségében a villanyszerelések ennek megfelelnek, bár nem zárható ki, hogy a korábbi előírások szerint az ún. melegpadlós (parketta, PVC-burkolat, padlószőnyeg stb.) helyiségekben az akkor megengedett védőérintkező nélküli, a régi fogalmak szerint "0 érintésvédelmi osztályú" csatlakozóaljzatok is még használatban vannak. Az ilyen kivitelű csatlakozóaljzatokat még gyártják és megvásárolhatók a szaküzletekben annak ellenére, hogy ma már szabványon kívülieknek tekintendők, és alkalmazásuk csak a meglévő villanyszerelési rendszerekben, a meghibásodott termékek pótlására, szorítkozhat. Új szereléseknél nem alkalmazhatók. Minden épületben vagy épületrészben ki kell alakítani egy földelőkapcsot vagy földelősínt, amely a földelővezetőknek a védővezetőkkel, valamint az ún. EPH (egyenpotenciálra hozó hálózat) csomóponttal összekötő EPH vezetővel való összekapcsolását szolgálja. Ettől a kapocstól a földelőkig tartó vezető a földelővezető, a fogyasztókészülékekig (bojler, tűzhely stb.), vagy a dugaszolóaljzatokig tartó vezetők a védővezetők. A védővezető mindig a tápvezeték egyik (zöld/sárga, vagy a régebbi berendezésekben piros szigetelésű) ere. Ennek keresztmetszete azonos a fázisvezető keresztmetszetével. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a zöld/sárga szigetelésű vezető kizárólag csak védővezető céljára legyen felhasználva! A vezetékek színjelölésénél fontos szabály még, hogy a fázisvezetőket fekete (kábelszerű vezetékeknél esetleg barna), a nulla-vezetőket kék színű vezetékekkel kell készíteni. Különös gondossággal kell figyelni a fenti színjelölések betartására, mivel a fázisvezető és a védővezető felcserélése esetleg halálos kimenetelű áramütéses balesethez vezethet, amikor a védeni szándékozott villamos fogyasztókészülék külső burkolatán a hálózat 230 V értékű feszültsége jelenik meg, és a készülék használója azt gyanútlanul megérinti, megfogja. A védővezetős érintésvédelmi rendszerekben az előírt 0,2 másodpercen belüli lekapcsolás követelményét a testzárlati áram hatására működő túláramvédelem, vagy az áramvédő-kapcsolás teljesíti. Nagyon fontos kérdés az, hogy milyen nagyságú áramerősség működteti ezeket a kikapcsoló-eszközöket (biztosító, kismegszakító, áram-védőkapcsoló). A ma hatályos előírások szerint lakó- és kommunális építményekben túláramvédelmi célokra olvadóbiztosítót tilos alkalmazni, csak kismegszakítók felszerelése megengedett, azonban régebbi szereléseknél még előfordulhatnak olyan elosztótáblák, amelyeken olvadóbiztosítók találhatók. Az olvadóbiztosító úgy működik. hogy ha a biztosítón a megengedettnél nagyobb értékű áram folyik át, a betétben lévő fém olvadószál kiolvad és az áramkör megszakad. A különböző áramterhelési igények miatt az olvadóbetétek (2) különböző áramerősségre készülnek. A különböző betétek talpérintkezőjének mérete különböző, hogy a tervezetnél nagyobb értékű betét az aljzatba ne legyen behelyezhető. Az olvadóbetétet az aljzat feszültség alatt álló részeinek véletlen megérintésétől is védő csavarmenetes betétfejjel együtt csavarjuk be a biztosítóaljzatba. A betét fejrészén található jelzőszemet - amelynek színe utal a betét névleges áramértékére, és amely a betét kiolvadásakor leesik - a betétfej üveglapja takarja, amelyen keresztül a betét is megfigyelhető. A biztosítókat az eredetivel megegyező áramerősségű gyári új betéttel bárki, különösebb szakértelem nélkül is, kicserélheti, de semmilyen körülmények között sem szabad a betéteket áthidalni (megpatkolni), mivel ezzel tűz- és balesetveszély keletkezik. A kismegszakítók (3, 4) termikus túlterhelési és mágneses gyorskioldót tartalmaznak. Kis túláramok, túlterhelések esetén az ikerfémes (bimetallos) hőkioldó lép működésbe. A bekövetkező kioldás gyorsasága az átfolyó áram nagyságától függ. Hirtelen fellépő nagy áramok estén (rövidzárlat, testzárlat) a mágneses gyorskioldó fog működni, és a kapcsolót nagyon rövid idő alatt, gyakorlatilag azonnal leoldja. A kismegszakítók óriási előnye az olvadóbiztosítókhoz képest, hogy a hiba megszüntetése után azonnal visszakapcsolhatók, laikusok is működtethetik, ugyanakkor nincs lehetőség a megpatkolásra, vagy egyszerű módon történő áthidalására. Amennyiben a visszakapcsolás mégis sikertelen lenne, az arra utal, hogy a lekapcsolást kiváltó hiba még nem szűnt meg. Az áramvédő-kapcsoló működési elve az egy áramváltón átfűzött vezetők egymást kioltó mágneses hatásán alapul. Ha az áramváltón a befolyó és a kifolyó áramok eredője nem nulla, a szekunder tekercsében indukálódó feszültség hatására az áramvédő-kapcsoló kiold, és az áramkört megszakítja. A védőkészülék természetesen csak akkor működik, ha különös figyelmet fordítunk arra, hogy a védővezetőt semmilyen körülmények között sem szabad az áram-védőkapcsolón átvezetni. Az áram-védőkapcsoló belső felépítését a 7. ábra, az áram-védőkapcsolást a 8. ábra mutatja. A védőkapcsolók működését évenként legalább kétszer, de inkább többször ellenőrizni kell. A "T" vagy esetleg "P" jelű nyomógomb működtetésekor a készüléken belül olyan, az áramváltót megkerülő áramkört hozunk működésbe, amelynek hatására az egyensúly megbomlik, és a kioldómű működésbe lép. Ez a művelet csak a kapcsolókészülék működőképességét ellenőrzi, és nem jelenti sem a védővezető, sem a védőföldelés folytonosságát és előírás szerinti kialakítását. Az ellenőrzés végrehajtása nagyon fontos, mivel az áramvédő-kapcsoló olyan kis energiákra működő szerkezet, amelynek már kisebb oxidálódások vagy érintkezési bizonytalanságok is csökkentik érzékenységét, esetleg szükségtelen lekapcsolásokat hozhatnak létre. Az áramvédő-kapcsolók (5) különféle névleges áramra (16, 25, 40 A ), különféle hibaáram-érzékenységre (30, 100, 300 mA) és kettő vagy négypólusú kivitelben készülnek. Magyarországon a nemzetközi szabványoknak megfelelő, a rögzített szerelésre tervezett, azaz az elosztótáblákba való beépítésre szánt kivitelek használhatók. A külföldön kapható hordozható kivitelű változatok csak az adott országok előírásait elégítik ki, amelyek egyelőre még eltérnek a nemzetközi követelményektől, és ezért használatuk nem javasolható. A lakóépületekben általában közvetlenül földelt rendszereket (6) szoktak használni, amelyeknél a hálózat egyik pontja is le van földelve (ez az üzemi földelés), és a védett fogyasztókészülékek megérinthető részei is (ez a védőföldelés), de ez a két földelés nincs egymással fémesen összekötve. Az olvadóbiztosítók és kismegszakítók működése szempontjából a legjelentősebb adat az áram-idő jelleggörbe. Ezeket az adatokat azonban a termékekhez nem mellékelik a gyártók, hanem csak gyári katalógusokban teszik azokat közzé. A méretezéshez, ill. a rendszer működésének ellenőrzése céljából mégis ki kell indulni valamiből, amelynek alapja az eszközök névleges áramerősség adata lehet. Az közismert, hogy minél nagyobb a ténylegesen fellépő áramerősség, annál gyorsabb a védőeszközök kioldása (kiolvadása, ill. kikapcsolása). E legrégebbi - és ezért "klasszikus"-nak is nevezett - érintésvédelmi mód alkalmazásának az szab határt, hogy 16 A-nál nagyobb névleges áramerősségű olvadóbiztosító, vagy 10 A-nál nagyobb névleges áramerősségű kismegszakító esetén a védőföldelés megengedett földelési ellenállásértéke 1 Ohm-nál kisebbre adódik, ilyen kis szétterjedési ellenállású földelést pedig a gyakorlatban nem nagyon lehet készíteni. Más a helyzet, ha az érintésvédelmi kikapcsolást nem bízzuk a túláramvédelemre, hanem áramvédő-kapcsolókat alkalmazunk. Egy 100 mA érzékenységű áramvédő-kapcsolónál, pl. 50 V/0,1 A = 500 ohm ellenállás értékű földelés megvalósítása az előírásoknak megfelelő működést hoz létre. Az áram-védőkapcsolóknak a két névleges áramerősség adata közül az érzékenységnek is nevezett névleges kioldó-hibaáram azt jelenti, hogy ez az a különbözeti áram vagy hiba-áram, amelynek fellépése esetén a készülék már üzembiztosan kikapcsol. Az érintésvédelem méretezésénél ezt az értéket kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy a valóságban már ennél kisebb áramerősségre is működik. Az áram-védőkapcsolók alkalmazására vonatkozóan fontos tudnivaló még, hogy a kioldó-hibaáram nem az az érték, amely a balesetet szenvedett személy testén átfolyik, hanem legfeljebb ekkora mértékű áram folyhat a védőföldelés felé a védővezetőn. Ez az áram hozza létre a földelési ellenálláson átfolyva a fogyasztókészülék megérinthető külső részein fellépő érintési feszültséget, miközben a védőkapcsoló kikapcsol. Az alkalmazandó áram-védőkapcsoló kiválasztásánál lényeges szempont lehet a felszerelés helyén használt fogyasztókészülékek jellege is. Az alapkivitelű áram-védőkapcsolók ugyanis csak a tiszta váltakozó áramú, azaz szinuszos hibaáramokra érzékenyek. Az ilyen védőkapcsoló nem fog kioldani abban az esetben, ha a hálózaton olyan félvezetős készülékek hibásodnak meg, amelyek az áramkörben lüktető (pulzáló) egyenáramú EPH nyilatkozat összetevőket hoznak létre (pl. fényerő-szabályozók, fordulatszám-szabályozós kéziszerszámok stb.). Az ilyen fogyasztókészülékeket is tápláló áramkörökben minden esetben olyan áramvédő-kapcsolókat kell felszerelni, amelyekre a gyártó az ilyen hibaáramok fellépésekor is garantálja az üzembiztos működést. Az áram-védőkapcsolók a gyakorlati alkalmazásban jól beváltak, szakszerű felszerelés, bekötés és üzemeltetés esetében mindig megbízhatóan működnek, ezért viszonylag magas fogyasztói áruk ellenére is javasoljuk minél szélesebb körben történő alkalmazásukat.Érintésvédelmi Felülvizsgálat Jegyzőkönyv EPH-bekötésről, A vizsgálat helye:helység..út/utca/tér.sz.em..ajtó A tulajdonos neve:A vizsgálat oka, szükségessége: EPH kiépítés új épületben, régi épületben új gázhálózat kiépítése esetén MINDIG szükséges megfelelő EPH jegyzőkönyv (új gázmérő hely, új gázkészülék, új fogyasztói vezeték) EPH megfelelőségi bizonylat meglévő gázmérő esetén akkor szükséges EPH jegyzőkönyv, ha gázkészülék flexibilis csővel lett beszerelve (csere, bővítés alkalmával). Megfelelő EPH jegyzőkönyv kell akkor is, ha cirkót kád fölé szerelnek és a készülék érintésvédelmi besorolása rosszabb, mint IP45, IPX5, illetve csak fröccsenő víz ellen védett, függetlenül attól, hogy mivel lett bekötve (akár fixre, akár flexibilis csővel). A gázcsőrendszerre épületen belül rákötött gázkészülékek Típusa Helye Érintésvédelmi védővezetőbe be van kötve Gázbekötése. EPH (Egyen Potenciálra Hozás) A felhasznált flexibilis cső vezetőképessége igen nem fix flexi gyárilag szavatolt egyedileg kialakított min. 5 mm2 Az épületben kialakított EPH csomópont helye:Megtekintés alapján a csomópont kialakítása megfelelő nem megfelelő Megtekintés alapján az EPH gerincvezeték kialakítása: megfelelő nem megfelelő Az itt felsorolt, üzembe helyezett (erősáramú csatlakozású) gázkészülékek érintésvédelmi védővezetőjének folytonosságát ellenőriztem. A csatlakozó és fogyasztói gázvezeték a gázmérő helynél megfelelő keresztmetszetű védővezetővel át van kötve. Az EPH kialakítást villamos szempontból megfelelőnek*nem megfelelőnek*minősítem. (* a kíván részt megjelölni)Dátum .A vizsgálatot végezte:Címe: ÉV. vizsgabizonyítvány száma:P.H.a felülvizsgáló aláírása A nyilatkozatot átvettem: 200 a megrendelő aláírása megrendelői minősége(gázfogyasztó, ingatlantulajdonos, beruházó stb.)

 

     
International
International : Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach

Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach


 

Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach

     Instalacja elektryczna stanowi integraln± czę¶ć wyposażenia budynku i w znacznym stopniu warunkuje jego prawidłow±

i bezpieczn± eksploatację. Z tego względu instalacje elektryczne powinny być zaprojektowane i wykonane w taki sposób, aby w przewidywanym okresie użytkowania spełniały wymagania dotycz±ce mocy zapotrzebowanej i pozostawały w pełnej sprawno¶ci technicznej, a w odniesieniu do instalacji w budynkach mieszkalnych spełniały również wymagania wynikaj±ce z zapewnienia okre¶lonego komfortu życia mieszkańców. Podstawowe wła¶ciwo¶ci techniczne instalacji elektrycznych w budynkach mieszkalnych, powinny być co najmniej takie, aby zapewniały:

- okre¶lony stopień niezawodno¶ci dostawy energii elektrycznej o jako¶ci wła¶ciwej dla zasilanych urz±dzeń,

- nieuci±żliwe i bezpieczne użytkowanie urz±dzeń elektrycznych, a szczególnie ochronę przed porażeniem pr±dem

  elektrycznym, przetężeniami zagrażaj±cymi nadmiernie szybkiemu zużywaniu się instalacji, pożarem, przepięciami

  ł±czeniowymi i atmosferycznymi oraz innymi zagrożeniami powodowanymi prac± urz±dzeń elektrycznych,

- ochronę ludzi i ¶rodowiska przed skażeniami i emitowaniem drgań, hałasu, temperatury i pola magnetycznego o

  warto¶ciach i nateżeniach większych od granicznych dopuszczalnych.

 

     Instalacje elektryczne w budynkach mieszkalnych powinny się charakteryzować takimi wła¶ciwo¶ciami technicznymi, aby ich użytkownicy mogli korzystać bez ograniczeń z posiadanych urz±dzeń gospodarstwa domowego, sprzętu RTV, teletechnicznego i innego w przewidywanym okresie eksploatacji instalacji, bez konieczno¶ci wykonywania znacz±cej jej modernizacji. Jako przeciętny przewidywany okres eksploatacji przyjmuje się zwykle 25 - 30 lat.

     Instalacje powinny więc tak zwymiarowane i wykonane, aby mogły sprostać nowym wymaganiom wynikaj±cym ze zmian w wyposażeniu mieszkań w urz±dzenia elektryczne i zmian warunków i stylu życia mieszkańców.

     Aktem prawnym okre¶laj±cym obecnie w Polsce warunki techniczne jakim powinny odpowiadać instalacje elektryczne w budynkach jest Rozporz±dzenie Ministra Infrastruktury z 12 kwietnia 2002 r. w sprawie warunków technicznych jakim powinny odpowiadać budynki i ich usytuowanie  [Dz.U.02.75.690 ogłoszony dnia 15 czerwca 2002 r.]. Rozporz±dzenie to dotyczy wszystkich budynków, nie tylko mieszkalnych, dlatego jego wymagania s± okre¶lone w sposób do¶ć ogólny, wynikaj±cy z szeroko rozumianych warunków bezpieczeństwa. Postanowienia zawarte w rozporz±dzeniu Ministra Infrastruktury wymagaj± niejednokrotnie rozszerzenia b±dĽ komentarza.

     Wymagania dotycz±ce planowania, wymiarowania i wykonania i instalacji elektrycznych w budynkach okre¶lone s±:

-  w wieloarkuszowej normie PN-IEC 60364 Instalacje elektryczne w obiektach budowlanych oraz

- w normie SEP - E - 002 Instalacje elektryczne w obiektach budowlanych. Instalacje elektryczne w budynkach mieszkalnych. Podstawy planowania.

 

Terminologia  

Instalacja elektryczna – to zestaw poł±czonych ze sob± elementów elektrycznych o skoordynowanych parametrach technicznych, przeznaczony do okre¶lonych celów. W budynkach mieszkalnych wyróżnić można następuj±ce rodzaje instalacji elektrycznych:

·     elektroenergetyczn±, czyli służ±c± do zasilania odbiorców energi± elektryczn±,

·     telekomunikacyjn±, zasilana przez o0kre¶lony zakład telekomunikacyjny i znajduj±c± się w jego zarz±dzaniu,

·     informatyczn±,  znajduj±c± się pod nadzorem administratora danej sieci,

·     domofonow± lub alarmow±,

·     antenow±, służ±c± do odbioru radiowo-telewizyjnego,

·     odgromow±, służ±c± do ochrony budynku przed skutkami wyładowań atmosferycznych.

 

 Instalacja elektroenergetyczna jest jednym z rodzajów instalacji elektrycznej, i służy ona do zasilania w energię elektryczn± maszyn, systemów i układów, umożliwiaj±c ich prawidłowe funkcjonowanie.

 Instalacje elektroenergetyczne zależnie od rodzaju odbiorników elektrycznych dzieli się na:

·    instalacje o¶wietleniowe, służ±ce do zasilania Ľródeł ¶wiatła i gniazd wtyczkowych do przył±czenia odbiorników ruchomych małej mocy,

·    instalacje siłowe zasilaj±ce trójfazowe silniki, urz±dzenia elektrycznego ogrzewania pomieszczeń i inne większej mocy.

 W zależno¶ci od rodzaju obiektów budowlanych instalacje elektroenergetyczne można podzielić na:

·      instalacje w budownictwie mieszkaniowym  jedno i wielorodzinnym,

·      instalacje w budownictwie ogólnym: komunalnym, w obiektach biurowych i administracyjnych, w   pomieszczeniach  szkolnych, w budynkach użyteczno¶ci publicznej (służbie zdrowia, w obiektach handlowych, bankach, kinach, itp.)

·      instalacje w rolnictwie,

·      instalacje przemysłowe (w zakładach przemysłowych, wytwórczych i wydobywczych).

 

Ze względu na przewidywany czas użytkowania instalacje elektroenergetyczne dzieli się na:

·         instalacje stałe – w obiektach stałego użytkowania,

·         instalacje tymczasowe (prowizoryczne) – w obiektach prowizorycznych i na placach budów.

 

W celu przejrzystej interpretacji norm i przepisów przyjmuje się, że termin instalacja elektroenergetyczna obejmuje następuj±ce obiekty:

- stacje, stanowi±ce zamknięty obszar ruchu elektrycznego z aparatura rozdzielcz± oraz transformatorami dla sieci przesyłowej lub rozdzielczej. Za instalacje uważa się również transformatory oraz aparaty rozdzielcze usytuowane poza zamkniętym obszarem ruchu elektrycznego,

- elektrownie, lub ich zespoły, zlokalizowane na wspólnym terenie. Instalacja obejmuje jednostki generatorowe i transformatory wraz z przynależn± aparatur± rozdzielcz± i wszystkimi elektrycznymi układami pomocniczymi. Nie obejmuje poł±czeń między elektrowniami zlokalizowanymi na różnych terenach,

- układy elektroenergetyczne zakładów i obiektów przemysłowych, rolniczych, handlowych, komunalnych itp. Poł±czenia pomiędzy zamkniętymi obszarami ruchu elektrycznego (ze stacjami wł±cznie), zlokalizowane na jednym terenie, s± uważane za czę¶ć instalacji, z wyj±tkiem przypadku, gdy te poł±czenia stanowi± czę¶ć sieci przesyłowej lub rozdzielczej.

 

Elektroenergetyczna sieć rozdzielcza na napięcie do 1 kV i powyżej 1 kV do 100 kV (zasilaj±ca) – jest to zbiór urz±dzeń do rozdziału energii elektrycznej zużywanej u odbiorców komunalno - bytowych i przemysłowych.

 

Elektroenergetyczna sieć rozdzielcza  (zasilaj±ca) może być:

a)       napowietrzn± lub kablow± sieci± o napięciu niższym od 1 kV (sieć n/n),

b)       napowietrzn± lub kablow± sieci± o napięciu powyżej 1 kV do 110 kV (sieć W/N),

c)       sekcj± szyn zbiorczych w rozdzielni WN.

 

Przył±cze jest to linia ł±cz±ca zasilany obiekt z rozdzielcz± sieci± zasilaj±c±. Przył±cze może być wykonane jako napowietrzne lub kablowe, wykonane przewodami izolowanymi lub gołymi..

Przył±cze może być:

- napowietrzne ze słupa rozdzielczej sieci n.n.,

- kablowe ze słupa napowietrznej sieci lub z mufy odgałęĽnej kablowej sieci rozdzielczej n.n. do zł±cza n.n.,

- napowietrzne jednoprzęsłowe lub wieloprzęsłowe z sieci rozdzielczej napowietrznej WN do zł±cza WN,

- kablowe z sieci rozdzielczej kablowej WN do zł±cza WN.

 

Zł±cze jest to urz±dzenie zwykle rodzaj rozdzielnicy, ł±cz±ce sieć elektroenergetyczn± z instalacj± elektryczn± w budynku, z którego instalacja ta jest zasilana energi± elektryczn±.

W zł±czu znajduje się główne zabezpieczenie elektryczne obiektu.

Z jednego zł±cza zasilana może być jedna lub więcej wewnętrznych linii zasilaj±cych.

Zł±cze powinno być usytuowane w miejscu ogólnodostępnym, wewn±trz lub zewn±trz obiektu i zabezpieczone przed dostępem osób niepowołanym.

W zł±czu dokonuje się najczę¶ciej rozdziału przewodu ochronno-neutralnego PEN na neutralny N i ochronny PE.

Miejsce rozdziału powinno być uziemione (R uz. ≤ 30 Ω)

Zł±cze może być:

- zaciskami przed pomiarem po stronie wysokiego napięcia linii napowietrznej lub kablowej WN,

- zaciskami przewodów doprowadzaj±cych z napowietrznej linii n.n. prowadzona do tablicy licznikowej (np. na stojaku dachowym, czy na izolatorach w szczycie budynku),

- zaciskami na kablowej wlz do licznika energii elektrycznej usytuowanego na granicy posesji lub na zewn±trz budynku  wyprowadzonej z mufy odgałęĽnej w kablowej sieci rozdzielczej n.n.

- zaciskami na przelotowo wprowadzonym kablu sieci rozdzielczej n.n. do szafki z bezpiecznikami i licznikiem usytuowanej na granicy posesji lub na zewn±trz budynku.

 

Wewnętrzna linia zasilaj±ca (WLZ) – jest to zespół elementów instalacji stanowi±cy poł±czenie między zł±czem instalacji elektrycznej a urz±dzeniem pomiarowym (urz±dzeniami pomiarowymi), służ±cy do rozdziału energii elektrycznej na poszczególne instalacje odbiorcze, czyli czę¶ć instalacji przewodz±ca niemierzon± energię elektryczn±; wielko¶ć budynku i liczba mieszkań warunkuj± wielko¶ć i złożono¶ć wewnętrznej linii zasilaj±cej, w skład której mog± wchodzić również rozdzielnice główne budynku.

Wewnętrzna linia zasilaj±ca może być:

- obwodem instalacji elektrycznej od zł±cza n.n. do tablicy licznikowej,

- obwodem instalacji elektrycznej od tablicy licznikowej do tablic rozdzielczych  (np. piętrowych, oddziałowych),

- linia kablow± lub napowietrzna W/N od zł±cza W/N do pola pomiarowego rozdzielni lub stacji transformatorowo –rozdzielczej,

- lini± kablow± lub napowietrzn± W/N od zł±cza W/N do pola pomiarowego rozdzielni lub stacji transformatorowo – rozdzielczej do oddziałowych rozdzielni stacji transformatorowo - rozdzielczej,

- lini± kablow± lub napowietrzn± W/N od zł±cza W/N do pola pomiarowego rozdzielni lub stacji transformatorowo – rozdzielczej do rozdzielnic oddziałowych n.n.

- lini± kablowa n.n. od zł±cza kablowego n.n. do punktu pomiarowego usytuowanego na granicy posesji lub na   zewn±trz budynku.

 

Instalacja odbiorcza jest to zespół elementów instalacji elektrycznej wspólnie zasilanych poprzez urz±dzenie pomiarowe i chronionych przed przetężeniami wspólnym zabezpieczeniem; w szczególno¶ci w budynkach mieszkalnych wyróżnia się:

- instalację odbiorcz± mieszkaniow±, służ±c± do zasilania okre¶lonego mieszkania,

- instalację odbiorcza administracyjn±, służ±c± do zasilania odbiorników użytkowanych wspólnie przez mieszkańców budynku wielorodzinnego.

Pocz±tek instalacji odbiorczej stanowi odgałęzienie od wewnętrznej linii zasilaj±cej, a w jego skład wchodz±: zabezpieczenie przedlicznikowe, urz±dzenie pomiarowe, tablica rozdzielcza (mieszkaniowa b±dĽ administracyjna) i obwody odbiorcze wraz z ich oprzewodowaniem i wyposażeniem.

 

Rozdzielnica mieszkaniowa (tablica rozdzielcza mieszkaniowa) jest to urz±dzenie zlokalizowane w mieszkaniu, zasilane jedn± lini± bezpo¶rednio z urz±dzenia pomiarowego, w którym następuje rozdział energii elektrycznej na poszczególne obwody odbiorcze danej instalacji odbiorczej; rozdzielnica mieszkaniowa grupuje zabezpieczenia przetężeniowe tych obwodów, urz±dzenia różnicowopr±dowe oraz niektóre urz±dzenia sterownicze instalacji odbiorczej, je¶li jest ona w takie urz±dzenia wyposażona.

 

Obwód instalacji elektrycznej jest to zespół elementów instalacji odbiorczej, mieszkaniowej lub administracyjnej, znajduj±cy się

za ostatnim zabezpieczeniem przetężeniowym instalacji (patrz±c od strony Ľródła zasilania) i służ±cy bezpo¶rednio do zasilania okre¶lonego odbiornika, grupy odbiorników b±dĽ gniazd wtyczkowych.

 

Urz±dzenie pomiarowe jest to licznik energii elektrycznej.

 

Urz±dzenie steruj±ce licznika wielotaryfowego jest to urz±dzenie przeł±czaj±ce ten licznik, sterowane sygnałem radiowym, sygnałem wysokiej częstotliwo¶ci przesyłanym przewodami instalacji elektrycznej b±dĽ zegarem przeł±czaj±cym.

 

Zabezpieczenie nadpr±dowe (przetężeniowe), to urz±dzenie służ±ce do ochrony przewodów instalacyjnych okre¶lonego obwodu

 i odbiorników energii elektrycznej zasilanych z tego obwodu przed skutkami przepływu pr±dów przetężeniowych; zabezpieczeniem nadpr±dowym jest  wył±cznik instalacyjny lub bezpiecznik.

 

Zabezpieczenie różnicowopr±dowe (wył±cznik różnicowopr±dowy) to urz±dzenie mechanizmowe reaguj±ce na warto¶ć pr±du różnicowego w danym obwodzie, większego od znamionowego pr±du wyzwalaj±cego; urz±dzenia różnicowopr±dowe służ± do ochrony przed niebezpiecznymi pr±dami rażeniowymi i przed pożarem instalacji.

 

Zabezpieczenie przedlicznikowe jest to ostatnie zabezpieczenie nadpr±dowe przed urz±dzeniem pomiarowym, patrz±c od strony Ľródła zasilania, chroni±ce dan± instalację odbiorcz± od skutków przetężeń.

 

Główna szyna uziemiaj±ca (główna szyna wyrównawcza, główny zacisk uziemiaj±cy), to szyna lub zacisk przeznaczone do przył±czenia do uziomu przewodów ochronnych, w tym przewodów poł±czeń wyrównawczych oraz przewodów uziemień roboczych, je¶li one występuj±.

 

Przewód ochronny (PE) to przewód lub żyła przewodu wymagany przez okre¶lone ¶rodki ochrony przeciwporażeniowej, przeznaczony do elektrycznego poł±czenia następuj±cych czę¶ci:

- przewodz±cych dostępnych,

- przewodz±cych obcych,

- głównej szyny uziemiaj±cej (głównego zacisku uziemiaj±cego),

- uziomu,

uziemionego punktu neutralnego Ľródła zasilania lub punktu neutralnego sztucznego.

 

Przewód neutralny (N) to przewód poł±czony bezpo¶rednio z punktem neutralnym sieci i mog±cy służyć do przesyłania energii.

 

Przewód ochronno-neutralny (PEN) to uziemiony przewód spełniaj±cy jednocze¶nie funkcję przewodu ochronnego i neutralnego.

 

Przewód uziemiaj±cy to przewód ochronny ł±cz±cy główn± szynę uziemiaj±c± lub główny zacisk uziemiaj±cy z uziomem.

 

Poł±czenie wyrównawcze to elektryczne poł±czenie czę¶ci przewodz±cych dostępnych lub/i czę¶ci przewodz±cych obcych w celu wykonania wyrównania potencjałów.

 

Przewód wyrównawczy to przewód ochronnych zapewniaj±cy wyrównanie potencjałów.

 

Czę¶ć czynna to przewód lub czę¶ć przewodz±ca przeznaczona do pracy pod napięciem pod napięciem w warunkach normalnych, ł±cznie z przewodem neutralnym lecz z wyj±tkiem przewodu PEN.

 

Czę¶ć przewodz±ca dostępna to czę¶ć przewodz±ca instalacji elektrycznej, która może być dotknięta i która w warunkach normalnej pracy instalacji nie znajduje się pod napięciem, lecz może się pod nim znaleĽć w wyniku uszkodzenia. Czę¶ć przewodz±ca wyposażenia elektrycznego, która może znaleĽć się pod napięciem tylko w przypadku uszkodzenia innej czę¶ci przewodz±cej dostępnej nie jest uważana za czę¶ć przewodz±ca dostępn±.

 

Czę¶ć przewodz±ca obca to czę¶ć przewodz±ca nie będ±ca czę¶ci± instalacji elektrycznej, która może znaleĽć się pod

okre¶lonym potencjałem. Je¶li czę¶ć przewodz±ca obca wchodzi w skład poł±czenia wyrównawczego, to znajduje się ona zwykle na potencjale ziemi.

 

Moc zainstalowana to suma mocy znamionowych odbiorników jakie posiadaj± odbiorcy energii elektrycznej zasilani  z rozpatrywanej czę¶ci instalacji (zarówno zainstalowanych na stałe jak i przeno¶nych).

 

Moc zapotrzebowana jest to przyjęta, umowna najwyższa warto¶ć mocy pobieranej w okre¶lonej czę¶ci instalacji elektrycznej budynku w warunkach obci±żenia długotrwałego; moc tę ustala się najczę¶ciej na podstawie przewidywanej mocy zainstalowanej w rozpatrywanej czę¶ci instalacji elektrycznej, z uwzględnieniem spodziewanego współczynnika jednoczesno¶ci pracy odbiorników.

 

Obliczeniowa moc szczytowa jest to moc zapotrzebowana okre¶lana zwykle dla wewnętrznej linii zasilaj±cej lub całego budynku mieszkalnego. W tek¶cie normy N SEP-E-002 obliczeniowa moc szczytowa wewnętrznej linii zasilaj±cej czy budynku oraz moc zapotrzebowana tych obiektów, to okre¶lenia równoważne. Użycie okre¶lenia "obliczeniowa moc szczytowa" wynika z tradycyjnego nazewnictwa stosowanego w krajowej praktyce projektowej.

 

Elementy składowe instalacji

W skład instalacji elektrycznych wchodz±: przewody, elektrotechniczny sprzęt instalacyjny, rozdzielnice, urz±dzenia automatyki

i sterowania.

 

    

 

Elementy instalacji elektrycznej w budynku

 

1. Zł±cze elektryczne

      Zaleca się, aby zł±cze budynku było zainstalowane w przewidzianym i odpowiednio przystosowanym do tego celu

zamykanym pomieszczeniu. Lokalizacja i podstawowe wymagania dotycz±ce tego pomieszczenia (np. minimalna

wysoko¶ć, powierzchnia, przeznaczenie do innych funkcji) powinny być uzgodnione z dostawc± energii i okre¶lone

odrębnymi przepisami szczegółowymi.

Rys. 1. Zł±cza kablowe wnętrzowe umożliwiaj±ce przył±czenie

dwóch kabli zasilaj±cych oraz sekcjonowanie sieci kablowej

 

 

      W przypadku napowietrznego zasilania budynku sposób doprowadzenia przył±cza (np. rodzaj i sposób

umocowania masztu b±dĽ wysięgnika) należy uzgodnić z dostawc± energii.

  

Rys. 2.  Zasilanie budynków za pomoc± linii napowietrznych,  

a) przez zastosowanie stojaka dachowego,   b)  przez zamocowanie przewodów do izolatorów ¶ciennych, 

Z – zł±cze wewn±trz budynku

 

 

2. Pomieszczenie przył±czowe. Szafa przył±czowa

 

W skład każdej instalacji powinna wchodzić:

  • główna szyna wyrównawcza, czyli widoczny zacisk, ł±cz±cy ze sob± elektrycznie uziom budynku,

  • przewód ochronno-neutralny PEN sieci zasilaj±cej, je¶li ta sieć pracuje w układzie TN-C, albo ochronny PE,

          je¶li sieć pracuje w układzie TN-S, oraz

  • poł±czenia wyrównawcze główne.

 

      Główna szyna wyrównawcza powinna być umieszczona możliwie blisko zł±cza i wyprowadzonego zacisku uziemienia budynku. Zaleca się, aby wszystkie te elementy były zlokalizowane w pomieszczeniu lub w szafie przył±czowej.

     Wskazane jest również, aby w tym pomieszczeniu było zlokalizowane wprowadzenie do budynku także innych instalacji

(wodno-kanalizacyjnej, gazowej) tak, aby główne poł±czenia wyrównawcze wykonane były wewn±trz omawianego

pomieszczenia.

 

 

 

Rys. 3.  Przykład pomieszczenia przył±czowego, w którym zainstalowane jest zł±cze instalacji

elektrycznej oraz główna szyna wyrównawcza, do której s± podł±czone wszystkie przył±cza

wprowadzone do budynku mieszkalnego

     
Dr.Mode

https://www.facebook.com/DirtyRockMode