Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Minősítő irat Érintésvédelmi jegyzőkönyv Időszakos , Szerelői ellenőrzés EPH bizony

 ÉRINTÉSVÉDELEM,TŰZVÉDELEM,VILLÁMVÉDELEM,

Tel:70/610-4282 Kovács István Elemér

Érintésvédelem

 

Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Erősáramú Villamos Berendezések Időszakos Felülvizsgálata , Tűzvédelmi Felülvizsgálat Kovács István Elemér -Érintésvédelmi Felülvizsgálat Első felülvizsgálat villamos biztonságtechnikai felülvizsgálat Lakások, családi házak elektromos hálózatának érintésvédelmi felülvizsgálata. - Háztartási gépek, érintésvédelmi felülvizsgálata. - Hegesztő gépek, transzformátorok, elektromos kéziszerszámok érintésvédelmi felülvizsgálata. - Üzlethelyiségek, üzemek, ipari létesítmények érintésvédelmi felülvizsgálata. - Üzembe helyezés előtti érintésvédelmi felülvizsgálat. - Földelők vizsgálata - EPH kialakítás vizsgálata jegyzőkönyvezés. EPH bizonylat - Érintésvédelem felülvizsgálatáról dokumentáció készítése. - Szabványossági felülvizsgálatok és szerelői ellenőrzések elvégzése. Érintésvédelmi Felülvizsgálat , szabványossági vizsgálat

 

     
54/2014 (XII.5) OTSZ
Tartalom
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Szabványossági

 

Érintésvédelem Szabványossági

Unaloműzés
elektromos motorok
Elektomos ívek
Áramütés

1. Pressenotiz

2. Pressenotiz
Earthing Design Within Buildings
eBHyx, ну сопротивление
It is possible for certain power quality.......
Liaisons équipotentielles
MAADOITTAMISEN LYHYT OPPIMÄÄRÄ
Schutzleiter
What's the problem in grounding systems used in buildings ?
WSTĘP
Wył±czniki różnicowopr±dowe
Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach

Magyarország városai

Bács-Kiskun megye települései
Baranya megye települései
Békés megye települései
Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései
Csongrád megye települései
Győr-Moson-Sopron megye települései
Hajdú-Bihar megye települései
Heves megye települései
Jász-Nagykun-Szolnok megye települései
Komárom-Esztergom megye települései
Nógrád megye települései
Somogy megye települései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései
Tolna megye települései
Vas megye települései
Veszprém megye települései
Zala megye települései
Fejér megye
Pest Megye

Áramütés

Települések

Google

International

sitemap

*

5. Biztonságtechnikai ismeretek
A fáziskeresőről
A földelési ellenállás mérése I.
A földelési ellenállás mérése II.
A kismegszakítókról
A torzított hálózat és biztosítóelemei
A villamos készülékek vizsgálata
A villamos készülékek vizsgálata II.
Az EPH hálózatról
Az EPH kialakítása
Az új villámvédelmi szabvány
Az új villámvédelmi szabvány IV.
Az új villámvédelmi szabvány V.
Az új villámvédelmi szabvány*
Csatlakozó-berendezések üzembiztonsága I.
Elektromos mérések - A földelő vezetékek folytonosságának/ellenállásának ellenőrzése
Elektromos mérések ? A hálózati analizátorok
EMC villámvédelem és túlfeszültség-védelem
Érintésvédelem
Föld alatti áramok, föld feletti potenciálkülönbségek II.
Földelés és villámhárító
Javítás utáni vizsgálatok
Javítás utáni vizsgálatok II.
Javítás utáni vizsgálatok III.
Javítás utáni vizsgálatok IV.
Javítás utáni vizsgálatok IX.
Javítás utáni vizsgálatok V.
Javítás utáni vizsgálatok VI.
Javítás utáni vizsgálatok VII.
Javítás utáni vizsgálatok VIII.
Javítás utáni vizsgálatok X.
Javítás utáni vizsgálatok XI.
Javítás utáni vizsgálatok XII.
Készülékvizsgálatok gyakorlati megvalósítása és szabványossági háttere
Kismegszakító-csere
Lakatfogók újszerű szolgáltatásai
Megjegyzések a földelési ellenállással kapcsolatban
Utazás a földelés körül
Védővezetők és kábelszínek
Vezetékek terhelhetősége
Villamos elosztószekrények tűzvédelme
Villámvédelmi felülvizsgálat I.
Villanyszerelés a XXI.században
ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ (ÁVK)
KLÉSZ
szabványok
vegyes
Felülvizsgálat

 

     
ÉV a háztartásban
Érintésvédelem a háztartásban. A mai modern háztartásokban számtalan, villamos energiával működő eszköz, gép és készülék is található. Ezen eszközök azonban nemcsak szolgálják az embereket, hanem számos veszélyt is hordoznak magukban a tűzveszélytől a háztartási baleseteken át, a közvetlen életveszéllyel járó villamos áramütésig. Cikkünkben elsősorban a villamos áramütés elleni védekezésnek olyan módjaival kívánunk foglalkozni, amelyek a háztartásokban mindennaposak. Áramütésről akkor beszélünk, amikor valamely áramforrás áramköre az ember testén keresztül záródik, és ennek következtében a testen keresztül folyó áram az életműködést is veszélyezteti vagy zavarja. A háztartásban található készülékekre vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy a "valamely áramforrás" fogalmát a megérinthető külső burkolatoknak (pl. az automata mosógép házának,fém testének) a termék meghibásodása következtében történő feszültség alá kerülése jelenti. Érintési feszültségnek nevezzük a készülékek hibájának következtében azok külső, megérinthető felületein megjelenő feszültséget. Ennek megengedett felső határa 50 V. A veszélyhelyzet elleni védekezést nevezik hagyományosan érintésvédelemnek. Alapelv, hogy minden villamos szerkezetet el kell látni közvetett érintés elleni védelemmel. A közvetett érintés elleni védelem módszereit a szabványok érintésvédelmi osztályokba sorolással határozzák meg. Az I. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a berendezések, amelyeket csak védővezetővel szabad használni. A védővezetős érintésvédelem működési elve az, hogy hiba (pl. testzárlat) esetén az adott helyen fellépő érintési feszültség nagyságát (a hibafeszültséget) csökkenti, vagy ha azt nem lehet a megengedett érték alatt tartani, akkor ezt az élettanilag veszélytelennek tartott 0,2 másodpercen belül kikapcsolja. Ezt a kikapcsolást korábban az olvadóbiztosítók, jelenleg a kismegszakítók (kisautomaták), esetleg a napjainkban legkorszerűbbnek tartott áramvédő-kapcsolók alkalmazásával lehet elérni. Az I. év. osztályba tartozó készülékek fogyasztói tájékoztatójukban utalnak arra, hogy csak védővezetővel ellátott csatlakozóaljzatokba csatlakoztathatók. A készülékek csatlakozó vezetékeire szerelt csatlakozó dugók pedig rendelkeznek oldalsó védővezető- érintkezővel. A hatályban lévő előírások szerint az épületek villanyszerelési rendszereiben minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. II. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a villamos készülékek, amelyek kettős, vagy megerősített szigeteléssel vannak ellátva. A megérinthető részek vagy műanyagból készülnek, vagy a fémburkolatok úgy vannak az üzemszerűen feszültség alatt álló részektől elszigetelve, hogy ezekre a burkolatokra veszélyes nagyságú érintési feszültség ne kerülhessen egyszeres hiba esetén. Ilyen kivitelben készülnek, pl. a villamos kéziszerszámok, vagy a háztartási készülékek jelentős része (hajszárító, kávéőrlő, porszívó, villanyborotva stb.). Ezeken a készülékeken az 1. ábra szerinti jelölés feltüntetése kötelező, és szigorúan tilos azokat leföldelni, vagy a védővezető-rendszerbe bekötni. A készülékek bekötött csatlakozóvezetékein olyan csatlakozó dugókat alkalmaznak, amelyek nem rendelkeznek védővezető-érintkezővel. III. Érintésvédelmi osztályba soroljuk azokat a készülékeket, amelyek ún. érintésvédelmi törpefeszültséggel üzemelnek. Ennek felső határa 50 V, amelyet biztonsági transzformátorral állítunk elő. A törpefeszültség használata elsősorban különösen veszélyes helyeken szükséges, pl. gyermekjátékok, szökőkutak, ill. úszómedencék világítása, áthelyezhető kerti világítórendszer stb. Amint az előzőekben már utaltunk rá, a lakóépületek villanyszerelési rendszerében minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. Természetesen ez a követelmény csak az előírás hatályba lépése után készített új, illetve a felújított szerelésekre vonatkozik. Mivel ez az előírás már több mint 15 éve érvényes, ma már úgy tekinthetjük, hogy a lakások többségében a villanyszerelések ennek megfelelnek, bár nem zárható ki, hogy a korábbi előírások szerint az ún. melegpadlós (parketta, PVC-burkolat, padlószőnyeg stb.) helyiségekben az akkor megengedett védőérintkező nélküli, a régi fogalmak szerint "0 érintésvédelmi osztályú" csatlakozóaljzatok is még használatban vannak. Az ilyen kivitelű csatlakozóaljzatokat még gyártják és megvásárolhatók a szaküzletekben annak ellenére, hogy ma már szabványon kívülieknek tekintendők, és alkalmazásuk csak a meglévő villanyszerelési rendszerekben, a meghibásodott termékek pótlására, szorítkozhat. Új szereléseknél nem alkalmazhatók. Minden épületben vagy épületrészben ki kell alakítani egy földelőkapcsot vagy földelősínt, amely a földelővezetőknek a védővezetőkkel, valamint az ún. EPH (egyenpotenciálra hozó hálózat) csomóponttal összekötő EPH vezetővel való összekapcsolását szolgálja. Ettől a kapocstól a földelőkig tartó vezető a földelővezető, a fogyasztókészülékekig (bojler, tűzhely stb.), vagy a dugaszolóaljzatokig tartó vezetők a védővezetők. A védővezető mindig a tápvezeték egyik (zöld/sárga, vagy a régebbi berendezésekben piros szigetelésű) ere. Ennek keresztmetszete azonos a fázisvezető keresztmetszetével. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a zöld/sárga szigetelésű vezető kizárólag csak védővezető céljára legyen felhasználva! A vezetékek színjelölésénél fontos szabály még, hogy a fázisvezetőket fekete (kábelszerű vezetékeknél esetleg barna), a nulla-vezetőket kék színű vezetékekkel kell készíteni. Különös gondossággal kell figyelni a fenti színjelölések betartására, mivel a fázisvezető és a védővezető felcserélése esetleg halálos kimenetelű áramütéses balesethez vezethet, amikor a védeni szándékozott villamos fogyasztókészülék külső burkolatán a hálózat 230 V értékű feszültsége jelenik meg, és a készülék használója azt gyanútlanul megérinti, megfogja. A védővezetős érintésvédelmi rendszerekben az előírt 0,2 másodpercen belüli lekapcsolás követelményét a testzárlati áram hatására működő túláramvédelem, vagy az áramvédő-kapcsolás teljesíti. Nagyon fontos kérdés az, hogy milyen nagyságú áramerősség működteti ezeket a kikapcsoló-eszközöket (biztosító, kismegszakító, áram-védőkapcsoló). A ma hatályos előírások szerint lakó- és kommunális építményekben túláramvédelmi célokra olvadóbiztosítót tilos alkalmazni, csak kismegszakítók felszerelése megengedett, azonban régebbi szereléseknél még előfordulhatnak olyan elosztótáblák, amelyeken olvadóbiztosítók találhatók. Az olvadóbiztosító úgy működik. hogy ha a biztosítón a megengedettnél nagyobb értékű áram folyik át, a betétben lévő fém olvadószál kiolvad és az áramkör megszakad. A különböző áramterhelési igények miatt az olvadóbetétek (2) különböző áramerősségre készülnek. A különböző betétek talpérintkezőjének mérete különböző, hogy a tervezetnél nagyobb értékű betét az aljzatba ne legyen behelyezhető. Az olvadóbetétet az aljzat feszültség alatt álló részeinek véletlen megérintésétől is védő csavarmenetes betétfejjel együtt csavarjuk be a biztosítóaljzatba. A betét fejrészén található jelzőszemet - amelynek színe utal a betét névleges áramértékére, és amely a betét kiolvadásakor leesik - a betétfej üveglapja takarja, amelyen keresztül a betét is megfigyelhető. A biztosítókat az eredetivel megegyező áramerősségű gyári új betéttel bárki, különösebb szakértelem nélkül is, kicserélheti, de semmilyen körülmények között sem szabad a betéteket áthidalni (megpatkolni), mivel ezzel tűz- és balesetveszély keletkezik. A kismegszakítók (3, 4) termikus túlterhelési és mágneses gyorskioldót tartalmaznak. Kis túláramok, túlterhelések esetén az ikerfémes (bimetallos) hőkioldó lép működésbe. A bekövetkező kioldás gyorsasága az átfolyó áram nagyságától függ. Hirtelen fellépő nagy áramok estén (rövidzárlat, testzárlat) a mágneses gyorskioldó fog működni, és a kapcsolót nagyon rövid idő alatt, gyakorlatilag azonnal leoldja. A kismegszakítók óriási előnye az olvadóbiztosítókhoz képest, hogy a hiba megszüntetése után azonnal visszakapcsolhatók, laikusok is működtethetik, ugyanakkor nincs lehetőség a megpatkolásra, vagy egyszerű módon történő áthidalására. Amennyiben a visszakapcsolás mégis sikertelen lenne, az arra utal, hogy a lekapcsolást kiváltó hiba még nem szűnt meg. Az áramvédő-kapcsoló működési elve az egy áramváltón átfűzött vezetők egymást kioltó mágneses hatásán alapul. Ha az áramváltón a befolyó és a kifolyó áramok eredője nem nulla, a szekunder tekercsében indukálódó feszültség hatására az áramvédő-kapcsoló kiold, és az áramkört megszakítja. A védőkészülék természetesen csak akkor működik, ha különös figyelmet fordítunk arra, hogy a védővezetőt semmilyen körülmények között sem szabad az áram-védőkapcsolón átvezetni. Az áram-védőkapcsoló belső felépítését a 7. ábra, az áram-védőkapcsolást a 8. ábra mutatja. A védőkapcsolók működését évenként legalább kétszer, de inkább többször ellenőrizni kell. A "T" vagy esetleg "P" jelű nyomógomb működtetésekor a készüléken belül olyan, az áramváltót megkerülő áramkört hozunk működésbe, amelynek hatására az egyensúly megbomlik, és a kioldómű működésbe lép. Ez a művelet csak a kapcsolókészülék működőképességét ellenőrzi, és nem jelenti sem a védővezető, sem a védőföldelés folytonosságát és előírás szerinti kialakítását. Az ellenőrzés végrehajtása nagyon fontos, mivel az áramvédő-kapcsoló olyan kis energiákra működő szerkezet, amelynek már kisebb oxidálódások vagy érintkezési bizonytalanságok is csökkentik érzékenységét, esetleg szükségtelen lekapcsolásokat hozhatnak létre. Az áramvédő-kapcsolók (5) különféle névleges áramra (16, 25, 40 A ), különféle hibaáram-érzékenységre (30, 100, 300 mA) és kettő vagy négypólusú kivitelben készülnek. Magyarországon a nemzetközi szabványoknak megfelelő, a rögzített szerelésre tervezett, azaz az elosztótáblákba való beépítésre szánt kivitelek használhatók. A külföldön kapható hordozható kivitelű változatok csak az adott országok előírásait elégítik ki, amelyek egyelőre még eltérnek a nemzetközi követelményektől, és ezért használatuk nem javasolható. A lakóépületekben általában közvetlenül földelt rendszereket (6) szoktak használni, amelyeknél a hálózat egyik pontja is le van földelve (ez az üzemi földelés), és a védett fogyasztókészülékek megérinthető részei is (ez a védőföldelés), de ez a két földelés nincs egymással fémesen összekötve. Az olvadóbiztosítók és kismegszakítók működése szempontjából a legjelentősebb adat az áram-idő jelleggörbe. Ezeket az adatokat azonban a termékekhez nem mellékelik a gyártók, hanem csak gyári katalógusokban teszik azokat közzé. A méretezéshez, ill. a rendszer működésének ellenőrzése céljából mégis ki kell indulni valamiből, amelynek alapja az eszközök névleges áramerősség adata lehet. Az közismert, hogy minél nagyobb a ténylegesen fellépő áramerősség, annál gyorsabb a védőeszközök kioldása (kiolvadása, ill. kikapcsolása). E legrégebbi - és ezért "klasszikus"-nak is nevezett - érintésvédelmi mód alkalmazásának az szab határt, hogy 16 A-nál nagyobb névleges áramerősségű olvadóbiztosító, vagy 10 A-nál nagyobb névleges áramerősségű kismegszakító esetén a védőföldelés megengedett földelési ellenállásértéke 1 Ohm-nál kisebbre adódik, ilyen kis szétterjedési ellenállású földelést pedig a gyakorlatban nem nagyon lehet készíteni. Más a helyzet, ha az érintésvédelmi kikapcsolást nem bízzuk a túláramvédelemre, hanem áramvédő-kapcsolókat alkalmazunk. Egy 100 mA érzékenységű áramvédő-kapcsolónál, pl. 50 V/0,1 A = 500 ohm ellenállás értékű földelés megvalósítása az előírásoknak megfelelő működést hoz létre. Az áram-védőkapcsolóknak a két névleges áramerősség adata közül az érzékenységnek is nevezett névleges kioldó-hibaáram azt jelenti, hogy ez az a különbözeti áram vagy hiba-áram, amelynek fellépése esetén a készülék már üzembiztosan kikapcsol. Az érintésvédelem méretezésénél ezt az értéket kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy a valóságban már ennél kisebb áramerősségre is működik. Az áram-védőkapcsolók alkalmazására vonatkozóan fontos tudnivaló még, hogy a kioldó-hibaáram nem az az érték, amely a balesetet szenvedett személy testén átfolyik, hanem legfeljebb ekkora mértékű áram folyhat a védőföldelés felé a védővezetőn. Ez az áram hozza létre a földelési ellenálláson átfolyva a fogyasztókészülék megérinthető külső részein fellépő érintési feszültséget, miközben a védőkapcsoló kikapcsol. Az alkalmazandó áram-védőkapcsoló kiválasztásánál lényeges szempont lehet a felszerelés helyén használt fogyasztókészülékek jellege is. Az alapkivitelű áram-védőkapcsolók ugyanis csak a tiszta váltakozó áramú, azaz szinuszos hibaáramokra érzékenyek. Az ilyen védőkapcsoló nem fog kioldani abban az esetben, ha a hálózaton olyan félvezetős készülékek hibásodnak meg, amelyek az áramkörben lüktető (pulzáló) egyenáramú EPH nyilatkozat összetevőket hoznak létre (pl. fényerő-szabályozók, fordulatszám-szabályozós kéziszerszámok stb.). Az ilyen fogyasztókészülékeket is tápláló áramkörökben minden esetben olyan áramvédő-kapcsolókat kell felszerelni, amelyekre a gyártó az ilyen hibaáramok fellépésekor is garantálja az üzembiztos működést. Az áram-védőkapcsolók a gyakorlati alkalmazásban jól beváltak, szakszerű felszerelés, bekötés és üzemeltetés esetében mindig megbízhatóan működnek, ezért viszonylag magas fogyasztói áruk ellenére is javasoljuk minél szélesebb körben történő alkalmazásukat.Érintésvédelmi Felülvizsgálat Jegyzőkönyv EPH-bekötésről, A vizsgálat helye:helység..út/utca/tér.sz.em..ajtó A tulajdonos neve:A vizsgálat oka, szükségessége: EPH kiépítés új épületben, régi épületben új gázhálózat kiépítése esetén MINDIG szükséges megfelelő EPH jegyzőkönyv (új gázmérő hely, új gázkészülék, új fogyasztói vezeték) EPH megfelelőségi bizonylat meglévő gázmérő esetén akkor szükséges EPH jegyzőkönyv, ha gázkészülék flexibilis csővel lett beszerelve (csere, bővítés alkalmával). Megfelelő EPH jegyzőkönyv kell akkor is, ha cirkót kád fölé szerelnek és a készülék érintésvédelmi besorolása rosszabb, mint IP45, IPX5, illetve csak fröccsenő víz ellen védett, függetlenül attól, hogy mivel lett bekötve (akár fixre, akár flexibilis csővel). A gázcsőrendszerre épületen belül rákötött gázkészülékek Típusa Helye Érintésvédelmi védővezetőbe be van kötve Gázbekötése. EPH (Egyen Potenciálra Hozás) A felhasznált flexibilis cső vezetőképessége igen nem fix flexi gyárilag szavatolt egyedileg kialakított min. 5 mm2 Az épületben kialakított EPH csomópont helye:Megtekintés alapján a csomópont kialakítása megfelelő nem megfelelő Megtekintés alapján az EPH gerincvezeték kialakítása: megfelelő nem megfelelő Az itt felsorolt, üzembe helyezett (erősáramú csatlakozású) gázkészülékek érintésvédelmi védővezetőjének folytonosságát ellenőriztem. A csatlakozó és fogyasztói gázvezeték a gázmérő helynél megfelelő keresztmetszetű védővezetővel át van kötve. Az EPH kialakítást villamos szempontból megfelelőnek*nem megfelelőnek*minősítem. (* a kíván részt megjelölni)Dátum .A vizsgálatot végezte:Címe: ÉV. vizsgabizonyítvány száma:P.H.a felülvizsgáló aláírása A nyilatkozatot átvettem: 200 a megrendelő aláírása megrendelői minősége(gázfogyasztó, ingatlantulajdonos, beruházó stb.)

 

     
Hírek/Cikkek
Hírek/Cikkek : Az új villámvédelmi szabvány V.

Az új villámvédelmi szabvány V.


Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

Az új villámvédelmi szabvány V.

Cikksorozatunkat a kockázati összetevők számítási módszerének összefoglalásával és ehhez fűzött néhány megjegyzéssel folytatjuk. Megvizsgáljuk, hogy az elvégzett kockázatelemzés milyen eredményre vezet, illetve azt, hogy a kockázatelemzés alapján hogyan határozhatók meg a konkrét villámvédelmi intézkedések. A kockázatelemzés folyamata Ismételve és összegezve az előző cikkekben leírtakat, a kockázatelemzés során az R1-R4 kockázati tényezőket (R1  Emberi élet elvesztésének kockázata; R2  Közszolgáltatás elvesztésének kockázata; R3 Kulturális örökség elvesztésének kockázata; R4 Gazdasági érték elvesztésének kockázata) alapjában az

R1 = RA + RB + RC + RM + RU + RV + Rw + Rz [1]

R2 = RB + RC + RM + RV + Rw + Rz [2]

R3 = RB + RV [3]

R4 = RA + RB + RC + RM + RU + RV + Rw + Rz [4] képletekből kapjuk, ahol az RA RZ kockázati összetevők az Rx = Nx x Px x Lx [5] szorzattal képezhetők, ahol Nx a létesítmény geometriája alapján számítással, Px és Lx pedig a szabvány mellékleteiben foglalt táblázatok megfelelő értékének kiválasztásával határozható meg. A létesítmény villámvédelme akkor megfelelő, ha a lényeges veszteségtípusoknak megfelelően teljesülnek az R1< 10-5 [6] R2< 10-3 [7] R3< 10-3 [8] feltételek. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy például az R3-ra vonatkozó feltételt csak ott szükséges vizsgálni, ahol kulturális örökség elvesztésének fennáll a lehetősége. A bemenő paramétereket (azaz Px táblázatból kiválasztott értékekeit [5] kiszámolásához) addig kell változtatni, amíg a [6]-[8] feltételek teljesülnek. Ez a folyamat [1]-[3] többszöri számolását jelentheti, az előző cikkben közölt folyamatábrának megfelelően. (R4 helyzete különleges, hiszen az R1-R2-R3 kockázatokhoz kapcsolt [6]-[8] feltételek a villámvédelem létesítésének szükségességét mutatják majd, szemben az R4 alapján itt nem részletezett módon meghatározható gazdasági célszerűséggel!) A kockázatelemzés eredménye A kockázatelemzés folyamatának érdekessége, hogy a létesítmény majdan megvalósításra kerülő villámvédelme a számítás bemenő paraméterei között található, és nem a számítás végeredménye (az ugyanis a kockázat értéke). A metódus lényege egyszerű: a bemenő adatok között vannak olyanok, amelyek a létesítmény jellegéből fakadóan nem változtathatók. Ilyen például  maradva az előző cikkben részletesen ismertetett táblázatoknál az Objektum helyzete nevű paraméter (amely az MSZ 274-ből környezeti hatás-ként ismert), hiszen a kockázatelemzés tárgyát képező létesítmény elhelyezkedése értelmesen nem változtatható. Az épület vagy egyedül áll a dombtetőn, vagy vannak körülötte magasabb tereptárgyak. Hasonlóan nem lehet robbanásveszélyes kategóriából alacsony tűzveszélyesség kategóriába átsorolni egy létesítményt, ha annak funkciója nem változik. Ezek tehát fix bemenő adatok, változtatásuk nem lehetséges az épület alapvető sajátosságainak megváltoztatása nélkül, ezért a kockázatelemzés végeredményét (a kockázat nagyságát) nem tudjuk velük befolyásolni. Ezzel szemben más paraméterek  így például a villámvédelem megléte, illetve kialakítása, vagy a túlfeszültség-védelem  szabadon változtathatók, azaz megváltoztatásuk nem feltételezi az épület alapvető sajátosságainak, funkciójának megváltoztatását. Lefordítva egy konkrétabb példára a gondolatmenetet, egy dombtetőn álló épület villámvédelmi kockázatát érdemben azzal tudjuk befolyásolni, hogy rakunk rá villámvédelmet vagy sem. Segít természetesen az is, ha az épületet inkább a völgyben építjük fel, de ez utóbbi megoldás vélhetően több nehézségbe ütközik majd. A kockázatelemzés tehát játék a létesítmény azon paramétereivel, amelyek szabadon variálhatók. A szabadon variálható paraméterek viszonylag nagy száma miatt kétségkívül nem lesznek egyértelmű kockázatcsökkentési megoldások, hiszen a kockázat nagyságát elvben ugyanúgy csökkenthetjük tűzvédelmi intézkedésekkel (pl. kézi tűzjelző beépítésével), villámhárító létesítésével (pl. IV-es helyett I-es védelmi szintbe sorolt kialakítással) vagy túlfeszültség-védelmi rendszer kialakításával, hogy csak néhány lehetőséget említsünk. Tisztán műszaki szempontból ez indokolható és elfogadható, kérdés azonban, hogy a gyakorlatot hogyan érinti majd. A villámvédelem kivitelezése szempontjából az a lényeges eredmény, hogy a kockázatelemzés milyen (bemenő) villámhárító paraméterekkel vezetett a kívánt végeredményre, azaz az elfogadható kockázatnál (RT) kisebb kockázatra a [6]-[8] feltételeknek megfelelően. Ez a PB értékének meghatározására az előző cikkben is bemutatott táblázatból származó adat lesz: a villámvédelem osztálya (1. táblázat). A létesítendő villámhárító szokásos paramétereit (pl. a gördülő gömb sugara, földeléssel kapcsolatos feltételrendszer stb.) a villámvédelem osztályának megfelelően az MSZ EN 62305-3 tartalmazza majd, csakúgy, mint a villámhárító kialakításának részletkérdéseit (elhelyezésre vonatkozó, illetve méretkövetelmények stb.). A kockázatelemzés  ha bonyolultnak nem is, de összetettnek mindenképp nevezhető  eljárásában tehát megkapjuk, hogy kell-e külső villámvédelmet létesíteni, és ha igen, milyen védelmi szintnek megfelelőt. Emellett számos egyéb, az építmény létesítésére vonatkozó melléktermék is keletkezik, hiszen a folyamat során az egyébként változtatható paramétereket (például a választott tűzvédelmi- vagy túlfeszültség-védelmi intézkedést) is rögzíteni kell, és az építményt ennek megfelelően kell kivitelezni. A kockázatelemzés gyakorlati alkalmazhatósága Nem alaptalanok azok a kételyek, amelyek a kockázatelemzés gyakorlati alkalmazhatóságára vonatkoznak. Egyrészt az eljárás során számos adattal kell operálni, amelyek nem feltétlenül állnak majd (időben) rendelkezésre a tervezők részére. Másrészt a részszámítások egyszerűek ugyan, hiszen lényegében táblázatokból kiválasztott értékeket kell egymással szorozni, majd a kapott eredményeket egymással összegezni, de a számítások sűrűjében könnyű hibát véteni. (Utóbbi gondot nagyrészt megoldja, hogy a kockázatelemzés alapjában véve egyszerű algoritmusa programozható, ezért vélhetőleg jelennek majd meg e feladatra jól használható szoftverek.) Harmadrészt számos paraméter, azaz bemenő adat a szabvány által tárgyalt formában nehezen értelmezhető, és ez az eljárás eredményének jelentős bizonytalanságát okozza majd. Rendhagyó módon azonban kockáztassuk meg azt a véleményt, hogy ezek a kételyek nem zárják ki a kockázatelemzés alkalmazhatóságát. Az első és a második felvetéssel kapcsolatban megemlíthető, hogy a külföldi gyakorlatban találunk példát a kockázatelemzés oly módon történő egyszerűsítésére, hogy létesítménytípusokhoz hozzárendelik a védelmi osztályt (pl. iskola  II, bevásárlóközpont II, kórház I, társasház IV stb.). Ettől természetesen el lehet térni (például a feladat optimalizálása érdekében), de az eltérést már a kockázatelemzéssel kell alátámasztani. Ilyen módszer követésének azaz lényegében a kockázatelemzés kikerülésének  bizonyosan nincs akadálya Magyarországon sem. A paraméterek értelmezésével kapcsolatban az segítene, ha olyan kiadvány készülne, amely meghatározza, hogy mit kell például átlagos pánikveszély, nagy pánikveszély és hasonló kifejezések alatt érteni. A kockázatelemzés reprodukálhatóságának, védhetőségének, korrektségének ez fontos eleme. Ilyen irányú törekvés magyarázatos szabványkiadvány vagy bárminemű útmutató, irányelv stb. összeállítására hazánkban jelenleg nem érzékelhető, pedig kár lenne megfosztani a szakmát a villámvédelem tervezésének egzakt lehetőségétől. Összefoglalás Lezárva az MSZ EN 62305-2 bemutatását, összegzésként megformálható az a vélemény, hogy a kockázatelemzés melynek számos részletét e cikksorozat keretein belül nem volt alkalmunk bemutatni  felvillantja a lehetőségét annak, hogy a korszerű létesítmények külső és belső villámvédelme megfeleljen azoknak az összetett  főleg villamos és gépész  struktúráknak, amelyek ezeket a létesítményeket jellemzik. Természetesen ez összetettebbé teszi a villámvédelem tervezési folyamatát. Az összetettség és az újszerű logikai felépítés, ami gyökeresen eltér az MSZ 274-től, érthető módon vált ki idegenkedést a szakemberekből. Óvakodni kell azonban az érzelmi síkú megközelítéstől, az új módszerrel szemben megfogalmazott kritikát masszív alapokra kell helyezni, a szabvány (kétségtelenül meglévő) hiányosságait pedig olyan ismertető kiadványokkal kell áthidalni, amelyek hathatós segítséget nyújtanak a szabványt alkalmazóknak. Abban a meggyőződésben, hogy az MSZ 62305 végül mégiscsak (jól) használhatónak minősül majd, folytatjuk sorozatunkat a 3. lap bemutatásával.

Kruppa Attila

Még nincs hozzászólás.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.
     
Dr.Mode

https://www.facebook.com/DirtyRockMode