Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

Utazás a földelés körül

Lassan közelít a zivataros időszak, s bár az amúgy is szeszélyesnek mondott időjárás mára szinte kiszámíthatatlanná vált, több mint kellemetlen meglepetések forrása, az azért bizonyos, hogy számítanunk kell a villámok gyakori előfordulására. Mivel ilyenkor sok villamos szakembernek (de még laikusnak is) eszébe jut a villámok elleni védekezés, nézzünk körül mi is a villámhárító tájékán. Kezdjük az alapokkal, azaz a földeléssel, annál is inkább, mert a kivitelezés során is ennek kell először elkészülni. (Azt a kivitelezőt, aki a felfogók szerelésével kezdi a villámhárító kiépítését, jobb dolog eltanácsolni a helyszínről!) Ipari csarnok építése során történt az alábbi eset. A tervezésre (sajnos ma már szokásosnak mondható módon) nem állt rendelkezésre elegendő idő: a kivitelezés és a tervezés szinte párhuzamosan folyt. Ebből adódóan a villamos tervező valószínűleg nem kapta meg az alapozásra vonatkozó teljes információt - amihez hozzá tartozna egyébként a talajszerkezet és talajvízszint is -, és a meglehetősen száraz homoktalajra vasbeton alapföldelést tervezett. Nem tudta, hogy a statikus az alaplemez alá mintegy félméternyi zúzott, tömörített kőréteget írt elő. Sajnos a kivitelező nem sokat tűnődött a leendő földelés szétterjedési ellenállásáról: nem is ez volt a feladat, elvégezte a szükséges vasszerelési és betonozási munkát. Az építtető egyik villamos szakképzettségű dolgozójának gyanús volt, hogy valami nem stimmel a földelésnél, és a beton megkötése és kiszáradása után szorgalmazta a földelési ellenállás méréssel történő ellenőrzését. A mérés eredménye teljesen egyértelmű volt: megengedhetetlenül nagy a földelési ellenállás. Ez természetesen nem volt meglepő: a zúzott kő - kis túlzással szólva - szigetelő szőnyegként terült el a betonalap földelő alatt. A megoldás? Külső földelőrendszert kellett telepíteni, és bekötni a megfelelő földelési csomópontokra. Az adott alapozási megoldás és rétegrend miatt erre mindenképpen szükség lett volna, többletköltségként jószerével csak a betonvasalás megfelelővé tételéhez szükséges hegesztési munkák vehetők számba. (Ez a viszonylag korai hibafelismerés eredménye: ha már a kész, installált csarnok átadása során derült volna fény a hibás földelésre, jóval nagyobb öszszeget igényelt volna a hiba kijavítása.) Ki volt a hibás? Mondhatunk sommás ítéletet: a villamos tervező, a kivitelező. De nem ez a teljes igazság. Szinte minden létesítési munkánál programozva van a hiba: az irreálisan rövid tervezési és kivitelezési határidők, a beruházói nyomás, a "követő tervezés", a radikális, de nem mindig ésszerű költségcsökkentés bizony nem a minőség javítása irányában hat. Hasonló eset fordult elő egy családi ház építésénél: itt a körültekintés (és a gondos tervezés) hiánya vezetett a banális hibához. A villamos kivitelezést - tervek nélkül - végző villanyszerelő a vasbeton alapot és a pince vasbeton falazatát kívánta földelésként (villámvédelem, EPH-csomópont) használni. Meg is beszélte a kőművessel, hogy a vasalás szerelésekor milyen hegesztett kötésekre van szükség, hol kér áttörést a földkábelnek. Egy dologról azonban elfelejtkezett: a teknőszigetelésről. Mondani sem kell, sehogy sem sikerült még a "számottevően földelt" kategóriát sem elérni: itt is maradt az utólagos külső földelés elkészítése és átvezetése a belső térbe. Hibákat természetesen nem csak a betonfalap-földelés létesítésénél lehet elkövetni, adódik lehetőség bőven a hagyományos földelési technikáknál is. Távközlési létesítmény került egy lakótelepi épület lapos tetejére, melynek földeléséről kellett gondoskodni. Az ilyen jellegű igények kielégítése mindig nehézkes: a meglévő építészeti, környezeti adottságok sok esetben megkötik a tervező (és a kivitelező) kezét. Ez ebben az esetben is így alakult. A vonatkozó szabvány előírásait betartva egyetlen néhány négyzetméteres szabad földterület állt rendelkezésre az aszfaltbeton terepen a földelés telepítésére, ahol közmű sem akadályozta a rúdföldelő elhelyezését. A terv szerint 3 darab, 25 mm átmérőjű, 1,5 méteres horganyzott (moduláris) elemből állt össze a 4,5 m-es rúdföldelő. A telepítést végző kivitelező úgy vélte, hogy nem érdemes ilyen nagy "faxnit" csinálni a dologból: olcsóbb megoldásként hozott tehát néhány szál 4 méter hosszú, 15 mm átmérőjű köracélt, majd szembesült a problémával: nem tudja leütni a méter mély munkagödörbe beállított köracélt, mivel sem létrája (3 méteres kellett volna!) nem elég magas, sem pedig segítője nincs. Az idő (és a spórolás) szorításában gyorsan döntött: a kiásott munkagödörbe majdnem vízszintesen helyezte el a rudat - a vége talajszint alatt kb. fél méterre lehetett -, és elkezdte kalapáccsal beverni a rudat a járda alá keleti irányba. Talán két métert sikerült bekínlódni amikor elakadt. Elővett egy másik rudat, és az előzőhöz hasonló módon elhelyezte ezúttal a nyugati irányt részesítve előnybe. Itt már sikeresebb volt: majd 3 métert sikerült "elföldelnie". Elővette tehát az utolsó rudat is, és megfelelve a kettő közötti szöget, ebből is eltemetett hozzávetőlegesen két métert. A munkagödör ekkor már kezdett sündisznó formát ölteni, de mivel nem volt több vasanyag a keze ügyében, a kiálló felesleget levágta gyorsdarabolóval, így a pókhálót a gödörben összehegesztették s elföldelték. (Korrózióvédelemről persze szó sem esett.) Az eset megfelel ama bizonyos állatorvosi beteg lónak. Nézzük sorra a hibákat. A rúdföldelők szétterjedési ellenállásának alakulásában nagy szerepe van a rúd felületének, azaz az ezt meghatározó átmérőnek. Az átmérőcsökkentés tehát nem volt megengedhető. Nem mindegy, hogy a rudat milyen irányban sajtoljuk a talajba: minél mélyebb rétegeket érek el (esetleg a talajvizet), annál hatékonyabb a földelés. Ennek megfelelően nem lehet tehát a rúdföldelőt vízszintesen telepíteni, akkor ugyanis más hosszúság tartozik az ugyanakkora szétterjedési ellenálláshoz. Különösen durva hibának számít ez a tényező a bemutatott esetben, mivel itt a járda alatti száraz, nedvességet szinte soha nem kapó talajrétegbe került a (kelleténél már rövidebb) rúd. Ráadásul a telepítést végző "szakember" nem számolt azzal a kockázattal, hogy eltalálhatja valamelyik közművet, komoly üzemzavart, esetleg balesetet okozva. A felhasznált köracél nem rendelkezett korrózióvédelemmel, így élettartama nyilvánvalóan csak töredéke lesz a betervezett tüzihorganyzott rudak várható élettartamának. Ráadásul a hegesztett csomópont a hegesztés során bekövetkező anyagszerkezeti változások miatt még védtelenebb az elektrokémiai folyamattal szemben, ezért itt fog jelentős mértékben megnőni az anyag ellenállása a csökkenő keresztmetszet következtében, ami egyben csökkenő mechanikai szilárdságot és felületet is jelent. (Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a kis átmérőjű rúd a leverés során rezeg, illetve kihajlik: egyrészt így eltér a kívánatos iránytól, másrészt "kiveri" rezgése miatt a földet maga körül. Ráadásul a hosszú rúd leütése növeli a balesetveszélyt is.) A kivitelező mindezt vállalta: vagy tájékozatlanságból, vagy rosszul értelmezett takarékosságtól vezetve. S végezetül egy olyan eset, ami már több mint hiba. Nagy épülettömb földelőhálójának (és villámvédelmi berendezéseinek) kivitelezése több cég közt oszlott meg: más telepítette a rúdföldelőket, más szerelte az alaplemez-vasalást, és ismét más csatlakozott a terv szerinti kiállásokhoz. A tervezői ellenőrzés meglehetősen szoros volt: majd minden munkafázis után ellenőrizni kellett a rendszert. Amikor az alaplemez-földelést, illetve az EPH-kiállásait ellenőriztük, néhány kiállást sehogy sem sikerült megtalálnunk. A vasbetonszerelő cég képviselője telefonon állította, hogy ők mindent a terv szerint kiviteleztek, az általunk megadott koordinátákon ott kell lenni a jelöléssel ellátott kiállásnak, de segítségként átküldi azt a két emberét, akik végig ott voltak a szerelésnél, így tehát mindent tudnak. Mikor két nap múlva megismételtük a bejárást, legnagyobb meglepetésünkre a hiányzó kiállások bizony ott meredeztek a betonból! Elővettük az előző bejárás dokumentálásaként készített fényképeket, amelyekről bizony mégiscsak hiányoztak a szóban forgó kiállások. Pestiesen szólva: megpróbáltak átverni. A betonlemezbe belefúrtak, és cementtel rögzítették a "kiállásokat"! Úgy vélem, ehhez nem szükséges különösebb kommentárt fűzni, de azon érdemes elgondolkodni, hogy az eljárás kiötlői mekkora felelősséget, illetve felelőtlenséget vállaltak abban reménykedve, hogy mindez úgysem derül ki! Pedig az esetek többségében előbb-utóbb minden kiderül, néha szinte azonnal, néha csak évek múlva. Jó esetben egy ellenőrzés kapcsán, rossz esetben egy káresemény vagy baleset vizsgálata során. A földelések általában többcélúak: az épületek zöménél rendelkeznek villámvédelmi, érintésvédelmi, zavarvédelmi funkcióval is. Egy dologban azonban nagyon hasonlatosak: az épület kivitelezésének egy adott pillanatában viszonylag egyszerűen szerelhetők, s ha ezt elmulasztjuk, utólagos pótlásuk, javításuk meglehetősen nehézkes, még abban az esetben is, ha mérsékeljük igényeinket!

 Fodor István

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.