Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

Az új villámvédelmi szabvány V.

Cikksorozatunkat a kockázati összetevők számítási módszerének összefoglalásával és ehhez fűzött néhány megjegyzéssel folytatjuk. Megvizsgáljuk, hogy az elvégzett kockázatelemzés milyen eredményre vezet, illetve azt, hogy a kockázatelemzés alapján hogyan határozhatók meg a konkrét villámvédelmi intézkedések. A kockázatelemzés folyamata Ismételve és összegezve az előző cikkekben leírtakat, a kockázatelemzés során az R1-R4 kockázati tényezőket (R1  Emberi élet elvesztésének kockázata; R2  Közszolgáltatás elvesztésének kockázata; R3 Kulturális örökség elvesztésének kockázata; R4 Gazdasági érték elvesztésének kockázata) alapjában az

R1 = RA + RB + RC + RM + RU + RV + Rw + Rz [1]

R2 = RB + RC + RM + RV + Rw + Rz [2]

R3 = RB + RV [3]

R4 = RA + RB + RC + RM + RU + RV + Rw + Rz [4] képletekből kapjuk, ahol az RA RZ kockázati összetevők az Rx = Nx x Px x Lx [5] szorzattal képezhetők, ahol Nx a létesítmény geometriája alapján számítással, Px és Lx pedig a szabvány mellékleteiben foglalt táblázatok megfelelő értékének kiválasztásával határozható meg. A létesítmény villámvédelme akkor megfelelő, ha a lényeges veszteségtípusoknak megfelelően teljesülnek az R1< 10-5 [6] R2< 10-3 [7] R3< 10-3 [8] feltételek. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy például az R3-ra vonatkozó feltételt csak ott szükséges vizsgálni, ahol kulturális örökség elvesztésének fennáll a lehetősége. A bemenő paramétereket (azaz Px táblázatból kiválasztott értékekeit [5] kiszámolásához) addig kell változtatni, amíg a [6]-[8] feltételek teljesülnek. Ez a folyamat [1]-[3] többszöri számolását jelentheti, az előző cikkben közölt folyamatábrának megfelelően. (R4 helyzete különleges, hiszen az R1-R2-R3 kockázatokhoz kapcsolt [6]-[8] feltételek a villámvédelem létesítésének szükségességét mutatják majd, szemben az R4 alapján itt nem részletezett módon meghatározható gazdasági célszerűséggel!) A kockázatelemzés eredménye A kockázatelemzés folyamatának érdekessége, hogy a létesítmény majdan megvalósításra kerülő villámvédelme a számítás bemenő paraméterei között található, és nem a számítás végeredménye (az ugyanis a kockázat értéke). A metódus lényege egyszerű: a bemenő adatok között vannak olyanok, amelyek a létesítmény jellegéből fakadóan nem változtathatók. Ilyen például  maradva az előző cikkben részletesen ismertetett táblázatoknál az Objektum helyzete nevű paraméter (amely az MSZ 274-ből környezeti hatás-ként ismert), hiszen a kockázatelemzés tárgyát képező létesítmény elhelyezkedése értelmesen nem változtatható. Az épület vagy egyedül áll a dombtetőn, vagy vannak körülötte magasabb tereptárgyak. Hasonlóan nem lehet robbanásveszélyes kategóriából alacsony tűzveszélyesség kategóriába átsorolni egy létesítményt, ha annak funkciója nem változik. Ezek tehát fix bemenő adatok, változtatásuk nem lehetséges az épület alapvető sajátosságainak megváltoztatása nélkül, ezért a kockázatelemzés végeredményét (a kockázat nagyságát) nem tudjuk velük befolyásolni. Ezzel szemben más paraméterek  így például a villámvédelem megléte, illetve kialakítása, vagy a túlfeszültség-védelem  szabadon változtathatók, azaz megváltoztatásuk nem feltételezi az épület alapvető sajátosságainak, funkciójának megváltoztatását. Lefordítva egy konkrétabb példára a gondolatmenetet, egy dombtetőn álló épület villámvédelmi kockázatát érdemben azzal tudjuk befolyásolni, hogy rakunk rá villámvédelmet vagy sem. Segít természetesen az is, ha az épületet inkább a völgyben építjük fel, de ez utóbbi megoldás vélhetően több nehézségbe ütközik majd. A kockázatelemzés tehát játék a létesítmény azon paramétereivel, amelyek szabadon variálhatók. A szabadon variálható paraméterek viszonylag nagy száma miatt kétségkívül nem lesznek egyértelmű kockázatcsökkentési megoldások, hiszen a kockázat nagyságát elvben ugyanúgy csökkenthetjük tűzvédelmi intézkedésekkel (pl. kézi tűzjelző beépítésével), villámhárító létesítésével (pl. IV-es helyett I-es védelmi szintbe sorolt kialakítással) vagy túlfeszültség-védelmi rendszer kialakításával, hogy csak néhány lehetőséget említsünk. Tisztán műszaki szempontból ez indokolható és elfogadható, kérdés azonban, hogy a gyakorlatot hogyan érinti majd. A villámvédelem kivitelezése szempontjából az a lényeges eredmény, hogy a kockázatelemzés milyen (bemenő) villámhárító paraméterekkel vezetett a kívánt végeredményre, azaz az elfogadható kockázatnál (RT) kisebb kockázatra a [6]-[8] feltételeknek megfelelően. Ez a PB értékének meghatározására az előző cikkben is bemutatott táblázatból származó adat lesz: a villámvédelem osztálya (1. táblázat). A létesítendő villámhárító szokásos paramétereit (pl. a gördülő gömb sugara, földeléssel kapcsolatos feltételrendszer stb.) a villámvédelem osztályának megfelelően az MSZ EN 62305-3 tartalmazza majd, csakúgy, mint a villámhárító kialakításának részletkérdéseit (elhelyezésre vonatkozó, illetve méretkövetelmények stb.). A kockázatelemzés  ha bonyolultnak nem is, de összetettnek mindenképp nevezhető  eljárásában tehát megkapjuk, hogy kell-e külső villámvédelmet létesíteni, és ha igen, milyen védelmi szintnek megfelelőt. Emellett számos egyéb, az építmény létesítésére vonatkozó melléktermék is keletkezik, hiszen a folyamat során az egyébként változtatható paramétereket (például a választott tűzvédelmi- vagy túlfeszültség-védelmi intézkedést) is rögzíteni kell, és az építményt ennek megfelelően kell kivitelezni. A kockázatelemzés gyakorlati alkalmazhatósága Nem alaptalanok azok a kételyek, amelyek a kockázatelemzés gyakorlati alkalmazhatóságára vonatkoznak. Egyrészt az eljárás során számos adattal kell operálni, amelyek nem feltétlenül állnak majd (időben) rendelkezésre a tervezők részére. Másrészt a részszámítások egyszerűek ugyan, hiszen lényegében táblázatokból kiválasztott értékeket kell egymással szorozni, majd a kapott eredményeket egymással összegezni, de a számítások sűrűjében könnyű hibát véteni. (Utóbbi gondot nagyrészt megoldja, hogy a kockázatelemzés alapjában véve egyszerű algoritmusa programozható, ezért vélhetőleg jelennek majd meg e feladatra jól használható szoftverek.) Harmadrészt számos paraméter, azaz bemenő adat a szabvány által tárgyalt formában nehezen értelmezhető, és ez az eljárás eredményének jelentős bizonytalanságát okozza majd. Rendhagyó módon azonban kockáztassuk meg azt a véleményt, hogy ezek a kételyek nem zárják ki a kockázatelemzés alkalmazhatóságát. Az első és a második felvetéssel kapcsolatban megemlíthető, hogy a külföldi gyakorlatban találunk példát a kockázatelemzés oly módon történő egyszerűsítésére, hogy létesítménytípusokhoz hozzárendelik a védelmi osztályt (pl. iskola  II, bevásárlóközpont II, kórház I, társasház IV stb.). Ettől természetesen el lehet térni (például a feladat optimalizálása érdekében), de az eltérést már a kockázatelemzéssel kell alátámasztani. Ilyen módszer követésének azaz lényegében a kockázatelemzés kikerülésének  bizonyosan nincs akadálya Magyarországon sem. A paraméterek értelmezésével kapcsolatban az segítene, ha olyan kiadvány készülne, amely meghatározza, hogy mit kell például átlagos pánikveszély, nagy pánikveszély és hasonló kifejezések alatt érteni. A kockázatelemzés reprodukálhatóságának, védhetőségének, korrektségének ez fontos eleme. Ilyen irányú törekvés magyarázatos szabványkiadvány vagy bárminemű útmutató, irányelv stb. összeállítására hazánkban jelenleg nem érzékelhető, pedig kár lenne megfosztani a szakmát a villámvédelem tervezésének egzakt lehetőségétől. Összefoglalás Lezárva az MSZ EN 62305-2 bemutatását, összegzésként megformálható az a vélemény, hogy a kockázatelemzés melynek számos részletét e cikksorozat keretein belül nem volt alkalmunk bemutatni  felvillantja a lehetőségét annak, hogy a korszerű létesítmények külső és belső villámvédelme megfeleljen azoknak az összetett  főleg villamos és gépész  struktúráknak, amelyek ezeket a létesítményeket jellemzik. Természetesen ez összetettebbé teszi a villámvédelem tervezési folyamatát. Az összetettség és az újszerű logikai felépítés, ami gyökeresen eltér az MSZ 274-től, érthető módon vált ki idegenkedést a szakemberekből. Óvakodni kell azonban az érzelmi síkú megközelítéstől, az új módszerrel szemben megfogalmazott kritikát masszív alapokra kell helyezni, a szabvány (kétségtelenül meglévő) hiányosságait pedig olyan ismertető kiadványokkal kell áthidalni, amelyek hathatós segítséget nyújtanak a szabványt alkalmazóknak. Abban a meggyőződésben, hogy az MSZ 62305 végül mégiscsak (jól) használhatónak minősül majd, folytatjuk sorozatunkat a 3. lap bemutatásával.

Kruppa Attila

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.