<?xml version="1.0"?>
<?xml-stylesheet type="text/xsl" href="/style/rss.xsl"?>
<rss version="2.0"><channel><title><![CDATA[Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Minősítő irat Érintésvédelmi jegyzőkönyv Időszakos , Szerelői ellenőrzés EPH bizony]]></title><description><![CDATA[Érintésvédelem , EPH bizonylat , Érintésvédelmi jegyzőkönyv , Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat , eph jegyzőkönyv minősítő irat
Érintésvédelemi mérések , Felülvizsgáló , Szerelői ellenőrzés , Kovács István Elemér]]></description><link>//gportal.hu</link><image><url>//gportal.hu/image/unknown.jpg</url><title><![CDATA[Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Minősítő irat Érintésvédelmi jegyzőkönyv Időszakos , Szerelői ellenőrzés EPH bizony]]></title><link>//gportal.hu</link></image><item><title><![CDATA[,]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=6411794</link><pubDate>2013-07-21 07:09:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	Érintésvédelem: felulvizsgalat.gportal.hu
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Műszaki termékek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3979844</link><pubDate>2007-11-22 14:37:00</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Az EU jogharmonizáció következményeként megszűnt az előzetes termék bevizsgáltatási kötelezettség, a biztonság azonban továbbra is a legfontosabb követelmény. Ez azt jelenti, hogy a termék egészségre, testi épségre, életre és környezetére nem jelenthet veszélyt. Környezetünkben, úgy munkahelyen, mint otthon villamos működtetésű készülékek használatával igyekszünk komfortosabbá tenni életünket. 
Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy működésük a felhasználóra nézve bizonyos veszélyeket is hordoz, ezért, hogy a kockázat csökkenjen következőkben a villamos biztonsággal kapcsolatos tájékoztatást adunk.

&nbsp;Veszélyek és kockázatok 
Veszélyek és kockázatok 
Az EU jogharmonizáció következményeként megszűnt az előzetes termék bevizsgáltatási kötelezettség, a biztonság azonban továbbra is a legfontosabb követelmény. Ez azt jelenti, hogy a termék egészségre, testi épségre, életre és környezetére nem jelenthet veszélyt. Környezetünkben, úgy munkahelyen, mint otthon villamos működtetésű készülékek használatával igyekszünk komfortosabbá tenni életünket. 
Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy működésük a felhasználóra nézve bizonyos veszélyeket is hordoz, ezért, hogy a kockázat csökkenjen következőkben a villamos biztonsággal kapcsolatos tájékoztatást adunk. 
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Szeretnénk kiemelni, hogy elsősorban a gyártó felelőssége a villamos készülékeket megtervezni és gyártani a megfelelő védelmek kialakításával olymódon, hogy szakszerű használat mellett a felhasználót ne veszélyeztesse. 
Nézzük meg melyek lehetnek azok a veszélyforrások, amelyek a villamos készülékek működtetése során kialakulhatnak:&nbsp;


fizikai sérülés vagy más olyan hatás, mely a feszültség alatti részek közvetett vagy közvetlen érintéséből adódhat,&nbsp;

túlmelegedés vagy veszélyes sugárzás okozta sérülések,&nbsp;

nem villamos eredetű hatásoktól eredő(pl. gőz, forró víz) veszély

a szigetelőanyagok időelőtti állapot romlásából adódó veszély. 
A villamos készülékeket is el kell látni külső hatás okozta veszélyek elleni védelemmel úgy, hogy a várható környezeti feltételek mellett legyen ellenálló mind a mechanikai, mind a villamos hatásokkal szemben. Természetesen a gyártói felelősségen túlmenően a felhasználónak is ajánlott a mellékelt használati útmutatót gondosan elolvasni, melynek tartalmaznia kell a biztonságos működtetés leírását és felhívja a figyelmet az esetleges veszélyekre.
A villamos készülékek jelentős részét egyfázisú 230V/50Hz hálózati feszültségről működtetjük, de használatos még:


6,12, 24 V-os elemmel

újratölthető akkumulátorról

hálózatról leválasztott max. 42V törpefeszültségről táplált készülékek.
Miután hazavittük a megvásárolt készüléket, kicsomagoltuk és elolvastuk a használati-kezelési útmutatót, akkor már az első helyen találjuk a figyelmeztetést arról, hogy milyen csatlakozóaljzatba helyezzük a csatlakozódugót. Itt már szembesülhetünk az első veszélyforrással. 
Fontos az érintésvédelmi figyelmeztetések betartása, miszerint 


a védőföldeléssel ellátott (I. érintésvédelmi osztályú) készülékek csatlakozódugóját csak védőföldeléssel ellátott csatlakozóaljzatba szabad helyezni,

a kettős szigetelésű (II. érintésvédelmi osztályú) készüléket nem lehet védőföldeléssel ellátni -&nbsp;a szabvány szerint a jelét fel kell tüntetni az adattáblán. A hálózati vezeték csatlakozódugója kétágú érintkező csapból áll.Ezeket a dugókat is lehet védőföldeléses csatlakozóaljzatba dugaszolni, de nem szükséges.

ezeket a készülékeket is lehet védőföldeléses csatlakozóaljzatba dugni, de nem szükséges,

a&nbsp;több csatlakozási lehetőséggel ellátott hosszabbítóknál, aljzatoknál, érintésvédelmi szempontból megfelelően kell csatlakoztatni.
A hálózati csatlakozás - a tartósan helyhez kötött készülékek kivételével - a következő hálózati csatlakozási módok egyikével történhet: 


csatlakozódugóval felszerelt hálózati csatlakozóvezetékkel,

készülékcsatlakozó dugóval,

csatlakozóaljzatba beillesztendő csatlakozócsapokkal.
Néhány kockázati tényezőre szeretnénk felhívni a figyelmet az előzőekben említett csatlakozási módokkal kapcsolatban.
1.-es a legáltalánosabban alkalmazott kivitel, de ügyeljünk arra, hogy a hálózati vezeték&nbsp;


hossza elegendő legyen a csatlakozási lehetőségekhez,

ne csavarodjon meg, ne kerüljön a készülék alá,

a&nbsp;gyári kivitelt ne bontsuk meg , ne vágjuk el és toldjuk meg házilagosan, mert nem lehet az érvezetékek mechanikai- és villamos kötését, továbbá a szigetelését megbízható módon kialakítani,

ha gyártó nem tiltja és elengedhetetlenül szükséges a vezeték hosszabbítása, úgy alkalmazzunk hosszabbítót, melynek. megválasztásánál vegyük figyelembe a terhelhetőségét,

a vezeték cseréjét (ha szükséges) csak szakemberrel (szerviz) végeztesse.
2. A készülékcsatlakozóval ellátott készülékek esetében (pl: víz forraló, párologtató)


csak a saját, gyártó által adott készülékcsatlakozót használja, 

a készülékcsatlakozó pár megfelelően legyen összekapcsolva, 

rossz, laza érintkezés miatt fellépő átmeneti ellenállás túlmelegedést okoz és hosszas működtetés következtében összeéghet a készülékcsatlakozó páros.
3 A csatlakozóaljzatba beillesztendő csatlakozókapcsok (pl. töltők, rovarriasztók)


teljesen fixen rögzítsük az aljzatba, mert ebben az esetben is a készülékcsatlakozónál említett túlmelegedés kockázat állhat fenn. 
A villamos készülékek használata, karbantartása a használati útmutatónak megfelelően történjék. A készülék meghibásodása esetén a szervizt, a szakembert hívja segítségül.
Sajnos a hazai üzletekben- de piacokon is- forgalmaznak veszélyforrást hordozó villamos készülékeket. Mottónk: "Jobb megelőzni, mint orvosolni a bajt!" 
Ezért a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a megyei felügyelőségek nagy súlyt helyeznek a hatékony piacfelügyeleti ellenőrzésekre, hogy a különböző országokból, különféle minőségű termékek óriási választékából a veszély gyanús termékeket kiszűrje. 
A Fogyasztóvédelmi Felügyelőségek munkájuk során ellenőrzik a termékek forgalmazáshoz szükséges dokumentációkat és gyanú esetén további vizsgálatokra beküldik az FVF laboratóriumába.. A tesztek többségét nem lehet laboratóriumon kívül, műszerek és vizsgáló berendezések nélkül elvégezni. Az ellenőrzések alkalmával azonban fel lehet figyelni olyan jellemzőkre, amelyek további kivizsgálásra adhatnak okot vagy amelyek nyilvánvaló nem megfelelőségre utalnak.
Szemrevételezéssel megállapítható alapvető, villamos biztonsággal kapcsolatos hiányosságok: 


a csatlakozódugó csapjain (fehér minta) a szigetelőgallér hiányzik, mely érintésvédelmi szempontból szükséges lenne,

elfogadott, jóváhagyó jelöléseket nem tüntettek fel , vagy használatuk jogosulatlan (pl. CE jelölés)

műszaki adatok és jelölések hiányosak

a névleges feszültség 220 V

készülék konstrukciója és burkolatának kialakítása nem megfelelőségre utal,

szükséges védelmek hiányoznak

hálózati csatlakozóvezeték fajtája, keresztmetszete nem készülék teljesítményének és funkciójának megfelelő
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
A&nbsp;készülék érintésvédelmi osztályba sorolásának megállapítása, jelölése: I. osztály - földelt II. osztály - kettős szigetelés, jelét: fel kell tüntetni III osztály törpefeszültség (&lt;42 V) 


a hálózati csatlakozóvezeték készülékbe csatlakoztatása nem kellően rögzített

a kapcsolón a ki/be kapcsolás helyzete nem jelölt&nbsp;

a feszültség alatti részek hozzáférhetők ha kézzel eltávolítható részeket levettük (pl fedőlap, rácsszerkezet)

a mechanikus veszélyek elleni védőszerkezet hiányát tapasztaljuk, pl.éles szélek tapinthatók

az útmutatóban felsorolt tartozékok nincsenek meg. 
Mint "fogyasztók", ha van rá módunk a vásárlásnál mi magunk is megnézhetjük a készüléket ilyen szempontok alapján, nemcsak gyanú esetén. 
Az FVF rendelkezik laboratóriumi háttérrel, így a gyanús villamos készülékeket további vizsgálatokra a Mechanikai és Villamos Laboratóriumba küldik, ahol mérnök szakemberek villamos biztonsági vizsgálatokat elvégzik. 
Az Európai Unióban már alkalmazott és Magyarországon is bevezetett kisfeszültségű- és gépekre vonatkozó előírások (direktívák) alapján a honosított harmonizált szabványok szolgálnak alapul. Az általános biztonsági követelményeket az alapszabvány fogalmazza meg, melyekre épülnek termékszabványok és a termékre vonatkozó specifikus előírások.
A jól felszerelt Mechanikai és Villamos Laboratóriumban kalibrált vagy hitelesített mérőműszerekkel, eszközökkel és berendezésekkel a biztonsági vizsgálatokat korrekt, visszavezethető módon végezzük el.Laboratóriumi vizsgálatok 
Alapvető laboratóriumi vizsgálatok 
A laboratóriumi munkánk célja, hogy a mechanikai, villamos biztonsági vizsgálatok elvégzésével megállapíthassuk a készülék megfelelt-e vagy sem a szabvány által előírt követelményeknek.
A villamos készülékek működtetésűk szempontjából hőtechnikai, motoros és kombinált készülékek csoportjába sorolhatók.
1. Szemrevételezéses vizsgálatok: 
Adattáblán az előírt műszaki adatok pontos feltüntetésének ( feszültség, áram, teljesítmény, érintésvédelmi osztály, védettség stb.), 
a hálózati csatlakozóvezeték és dugó típusának, 
a burkolat kialakításának és az esetleges tartozékok meglétének ellenőrzése. 
2. Műszeres vizsgálatok:
a.) az aktív (feszültség alatti) részek megérintése elleni védelem vizsgálata tapintó ujjal (I év. osztály, védőföldeléses) és/vagy tapintó tűvel (II év osztály, kettősszigetelésű) történik. 
Megnézzük hogy aktív részek megérinthetők-e, az áramütés elleni védelem megfelelő-e.
b.) a felvett teljesítmény és áram mérése 
Mérjük a készülék felvett teljesítményét és összehasonlítjuk a gyártó által megadott értékkel, melytől megengedett eltérést szabvány írja elő.
c.) melegedés mérése 
Ezzel a vizsgálattal ellenőrizzük, nem áll-e fenn túlmelegedés veszélye a készülék azon részeinél, melyeket használat közben megérinthetünk (pl. fogantyú, működtető gombok, burkolat, víztartály, melegentartó lap) és azon beépített alkatrészeknél, melyeknek túlmelegedése veszélyes lehet.
d.) szivárgóáram mérése meleg és hideg állapotban 
Különösen fontos ezt mérnünk hőtechnikai készülékek meleg üzemállapotában, mert a szigetelőanyagok szigetelő tulajdonsága romlik melegedés hatására. De mérnünk kell a nedves kezelés után is. A megengedett szivárgóáram (érintésvédelmi osztálytól függően) értéke az aktív részek és a megérinthető burkolat között igen kicsi mAmper lehet.
e.) villamos szilárdság vizsgálata 
Átütés vizsgáló berendezéssel ellenőrizzük, hogy a feszültség alatti részek a megérinthető részektől biztonságos szigeteléssel vannak-e elválasztva. A vizsgáló feszültséget egy percig kell fenntartani, értéke szigetelési szintektől függően


alapszigetelésű részeknél (védőföldeléssel ellátott) 1250 V-on 

kiegészítő szigetelésű 2500 V-on 

megerősített szigetelésű 3750V-on 
Ha az érintésvédelmi feszültség szint elérése, vagy az egy perces időtartam előtt átütés történik, áramütés veszélyesnek kell minősíteni a készüléket.
f.) védőföldelés folytonosság vizsgálat 
A vizsgálat célja, hogy ellenőrizzük ellenállás méréssel a készülék védővezetőjének vagy védőérintkezőjének és a vele összekötött részek közötti folytonosságot, melynél az ellenállás nem lehet nagyobb, mint 0,1 Ohm. A határértéket meghaladó mérési eredménynél feltételezhető, hogy zárlat esetén nem kellően hatásos az áramütés elleni védelem.
g.) szakszerűtlen működtetés szerinti vizsgálat 
A vizsgálat célja szimulálni olyan körülményt amikor a készülék működése közben az egyik szabályozó alkatrész (pl, hőmérséklet-, gőz szabályózó, vagy beszorulásra hajlamos forgórész) meghibásodik. Ha van beépített hővédelem és időben működésbe lép, akkor megszakítja az áramkört, így megakadályozza a veszélyes túlmelegedést, akár tűzveszély kialakukását. 
Nézzünk meg néhány valóságban is előfordulható veszélyforrást. 


a hőmérséklet szabályozó érintkezői összeégnek huzamosabb használati idő után, 

nyomás alatti gőzszabályozásnál a gőzszelep meghibásodik, 

bizonyos motoros készülékeknél tartós terhelés hatására a forgórész beszorul. 
Ha a túlmelegedés elleni védelem nincs beépítve, vagy a beállított működésbe lépési ideje nem megfelelő, a készülék teljesítmény felvétele folyamatos, akkor szigetelőanyagú részek a tartós túlmelegedés következtében kigyulladnak, a készülékből füst és mérgező gázok távoznak, majd a lecsepegő, égő részecskék a környezetet is meggyújtják. Ilyen esetben tűzveszélyes készülékről beszélünk. Az égés hatására a burkolat, olyan mértékben deformálódik, hogy az áramütés veszélye is fennáll. 
A készülékeket azonban úgy kell tervezni és gyártani a védelmek kialakításával, hogy az esetleges szakszerűtlen működés következtében sem a használójára, sem a környezetére veszélyt ne jelentsen.
3. Szerkezet ellenőrzése szemrevételezéssel és vizsgáló eszközökkel 
a.) hálózati csatlakozóvezeték készülékbe való bekötésének ellenőrzése 
A hálózati csatlakozóvezetékkel ellátott készüléket olyan vezetéktehermentesítővel kell ellátni, amely a vezetékereket a készüléken belüli bekötésük helyén használat közben előforduló húzástól, nyomástól, csavarástól , tehermentesíti, és a vezeték szigetelését a dörzsöléstől is megvédi. Ha a tehermentesítés megvalósításának a módja nem megfelelő, akkor a folyamatos igénybevétel hatására a vezeték kicsúszhat a rögzítésből, a vezetékerek összeérhetnek zárlat alakulhat ki, vagy az aktív vezeték fémes részhez érhet, mely megérinthető, áramütés veszélyes lehet.
b.) a vezeték keresztmetszetének mérése A szabványos keresztmetszet megválasztása a névleges áramerősségtől függ. Adott áramerősség mellett a szabványosnál kisebb keresztmetszetű vezeték esetén túlmelegedés lép fel. 
c.) belső vezetékek szigetelése, rögzítésének ellenőrzése 
A belső vezetékeket szigetelni és helyzetében rögzíteni kell. Ha a szigetelések elmozdulnak vagy a mozgó alkatrészeket tartalmazó motoros készülékeknél a szigetelés megsérül, a feszültség alatti részek összeérhetnek, zárlat és/vagy áramütés veszély alakulhat ki.
d.) alkatrészek rögzítésének ellenőrzése 
e.) csavarok és összekötések vizsgálata 
Csavaros kötéseknek ellenállóknak kell lenniük a rendeltetésszerű használatban előforduló mechanikai igénybevételekkel szemben. Követelmény továbbá, hogy alakváltozásra hajlamos fémből készült csavarokat a gyártó ne használjon, szigetelőanyagból készült csavarokat nem szabad villamos csatlakozás céljára használni, villamos érintkező nyomást közvetítő csavarok fémbe csavarodjanak. Az érintkező nyomást közvetítő csavarok és anyákat zökkenés nélkül meg kell szorítani majd lazítani a szabványban előírt számban és nyomatékkal.
f.) védelmek kialakítása ellenőrzése 
A szemrevételezés mellett még a szakszerűtlen működtetés szerinti vizsgálattal is ellenőrizzük.
g.) kúszóáramutak, légközök és a szigeteléseken mért távolságok mérése 
Hogy az áramütés elleni védelem megfelelő legyen a vonatkozó szabvány előírja a különböző polaritású aktív részek, illetve a szigeteléssel (alap, kiegészítő és megerősített) elválasztott fémrészek közötti biztonsági távolságot.
h.) stabilitás vizsgálata 
A vizsgálat 10°, 15°-os lejtőn történik. Követelmény, hogy borulás után is működőképes maradjon, és veszélyt ne okozzon a készülék. Pl. Vasalónál, felborult helyzetben is el kell végezni melegedés vizsgálatot és a melegedések nem lehetnek magasabbak, mint a megengedett értékek. A görgőkkel szerelt, vagy anélküli vízfelszívóknál és takarítógépeknél felborulás esetén a tartályból kifolyó víz, nem kerülhet feszültség alatti részekhez.
i.) mechanikai szilárdság vizsgálat 
A készüléknek megfelelő mechanikai szilárdságúnak, továbbá olyan kialakításúnak kell lennie, hogy rendeltetésszerű használatban várható durva kezelésnek ellenálljon. Ugyanis a gyakorlatban előfordulhat, hogy leejtjük vagy más módon ütés éri készüléket, ezt a körülményt szimuláljuk a vizsgálattal. 
A követelmény teljesülését rugós kalapáccsal végzett ütőszilárdság vizsgálattal ellenőrizzük. 
A burkolat minden várható gyenge pontjára 0.5 Joule energiával három ütést mérünk. Az ütések hatására a burkolat ugyan megrepedhet, de olyan mértékű törés nem keletkezhet, hogy feszültség alatti részek megérinthetővé váljanak, és áramütés veszélyes legyen.
4. Nedvességállósági vizsgálatok 
Célja , hogy ellenőrizzük a készülék megfelelő védettséget nyújt a nedvesség behatolásával szemben. Közvetlen a nedvességkezelés után a készüléknek ki kell bírnia a villamos szilárdság vizsgálatot és szemrevételezéssel is ellenőrizzük, hogy nincsenek-e olyan víznyomok a szigetelésen, melyek az áramütés elleni védelmet csökkenthetik. 
A nedvességállóság fokozatait a készüléken jelölni kell, IPX0,1,2,3,4,5,6,7 Az IP20-as (a legtöbb háztartásban használt készülék védettsége) fokozatúnak is védettnek kell lennie a rendeltetésszerű használatban előforduló nedves környezeti hatásokkal szemben.
a.) A nedvességkezelést 93 % relatív légnedvességű nedvesítő kamrában, 48 óra időtartamig végezzük el 
b.) függőleges esőztetés, csepegő és freccsenő víz elleni védelem vizsgálat IPX 1,2,3,4,5,6 védettség esetén történik
c.) túlfolyás vizsgálata 
A rendeltetésszerű használat során túlfolyásnak kitett készülékeken kell megvizsgálni, hogy a túlfolyás ne legyen káros hatással a villamos szigetelésre. Villamos szilárdság vizsgálattal ellenőrizzük, majd megtekintjük, hogy nincsenek - e víznyomok a szigetelésen. 
A gyakorlatban előfordulhat (pl. gőzölős vasaló vagy a kávéfőző esetében), figyelmetlenségből túltöltjük a víztartályt és a túlcsordult víz a készülék burkolatán lecsurog, a működtető gombokra, kapcsolókra. Ezért a burkolatnak olyan kialakításúnak kell lennie, hogy a vizet elvezesse, villamos szigetelésre ne legyen káros hatással, a nedvesség behatolása elleni védelem megfelelő legyen.
d.) belső freccsentési vizsgálat 
Ezt a vizsgálatot azokon a készülékeken végezzük el ahol a villamos alkatrészek (pl. kapcsoló, világítás, termosztát), a készülék belsejében lecsöpögő vízzel érintkezhetnek.
e.) készülék tetejére öntött folyadékos vizsgálat 
Képzeljük el ha a hűtőszekrény, vagy a mikrohullámú sütő tetejére ráteszünk egy pohár vizet és a nagy sietségben feldöntjük és a víz lecsurog. A burkolat kialakításának megfelelő védelmet kell nyújtani a nedvesség behatolásával szemben. 
f.) merítési vizsgálat 
A vízmentesen tömített készülékeknél (pl. vízszivattyúk, akváriumi berendezések) szükséges elvégezni. Merítési vizsgálat után szemrevételezéssel és villamos szilárdság vizsgálattal ellenőrizzük a burkolat nedvességbehatolása elleni. védelmét.
5. Hővel, tűzzel, gyulladással szembeni ellenállás vizsgálata 
A nemfémes anyagból készült külső-, aktív részeket tartó szigetelőanyagú-, megerősített szigetelést alkotó-, hőre lágyuló műanyagokból készült részeknek, megfelelően hőállónak kell lennie. 
5.1. golyós nyomópróba 
Ezt a vizsgálatot melegítőszekrényben végezzük, ahol a vizsgálóeszközt 20 Newton erővel kell a felületre nyomni. Egy óra elteltével a vizsgált részt a melegítőkamrából kivéve hideg vízbe merítjük, mérjük a benyomódás átmérőjét, ami nem lehet nagyobb 2 mm-nél.
Ha nagyobb a benyomódás, lágyabb a szigetelőanyag akkor nem elégséges az anyag hővel szembeni ellenállása, és az esetek többségében a tűzzel szembeni ellenállásnak sem felel meg.
5.2. Tűzzel, gyulladással szembeni ellenállás vizsgálata A következőkben ismertetnénk néhány, a gyakorlatban is előforduló esetet, amikor kialakulhat a készülékben a tűz, vagy gyulladás veszélye, melyek a következők: 


zárlat esetén 

rossz érintkezésből adódó csatlakozásoknál 

szénkefés motoros készülékeknél pl. konyhagépek, porszívó,. a szénkefék nagy mértékű kopása következtében, kialakuló körtűznél 

tartós túlterhelés, túlmelegedésnél 
A nemfémes anyagokból készült részek nem lehetnek gyúlékonyak és nem terjeszthetik a tüzet. Ez a követelmény azonban nem érvényes dekoratív elemekre, amelyek a készülékben keletkező tűztől várhatóan nem gyulladnak meg és azt nem terjesztik tovább.
5.2.1 A tűzzel és gyulladással szembeni ellenállás vizsgálatát speciális izzóhuzalos berendezéssel végezzük, ahol a szabvány által megadott hőmérsékletre felhevített izzóhuzalt a szigetelőanyagú részhez nyomjuk. A követelmény az, hogy ha meg is gyullad a szigetelőanyag, de 30 másodpercen belül ki kell aludnia.
5.2.2 A tűlángos vizsgálatnál 1 cm-es tűlánghoz tartjuk a vizsgálati mintát. Követelmény, hogy ha meg is gyullad, de az égő részecskék lecsepegve nem gyújthatják meg az alatta 200 mm-re lévő fenyőfalemezre helyezett selyempapírt.
a vizsgálat eredménye nem megfelelő, a szigetelőanyag minta égő részei lecsepegtek, és a papírt meggyújtották, a gyulladás tovább terjedt a kornyezetében is
A vizsgálatoknál amennyiben a szabvány szerinti követelmények teljesültek úgy megfelelőnek minősül a készülék, azaz a konstrukciója olyan kialakítású, akár "szakszerűtlen működtetés" esetén is biztonságos. Az "gyanús termékek"-nél a vizsgálatoknak kell igazolni azt a feltételezést, hogy a készülék áram, baleset, tűzveszélyes-e.Jellemző hibák 
Jellemző hibák 
Az FVF Mechanikai és Villamos Laboratóriumában végzett villamos biztonsági vizsgálatoknál tapasztalt hibákat szeretnénk bemutatni néhány háztartási készülék példáján. Sajnálatos módon a kereskedelemben kapható készülékekről van szó. Ezért szándékunk a készülékek veszélyforrásainak megismertetése, hogy ezzel is felhívjuk a vásárlók figyelmét, hogy a villamos készülékek vásárlásánál körültekintőbbek legyenek.
A felsorolt készülékek ma már szinte minden háztartásban használatosak, úgy mint: Vasalók, elektromos kávéfőzők, kenyérpirítók, szendvicssütők, hajszárítók, ventilátorok, kézi mixerek, turmixgépek, karácsonyfa füzérek. 
Vasalók 
Hordozható, kézben tartott, felügyelet mellett működtetett készülékek.
Fajtái:


száraz vasalásra alkalmas vasalók, hőmérséklet szabályozással 

gőzölős vasalók, hőmérséklet és gőzszabályozással, permetező funkcióval 

nyomás alatt gőzölős kivitelű vasalók (alacsonyabb hőmérsékleten vasalnak) hőmérséklet és gőzszabályozással 

külön gőz adapterrel rendelkező vasalók (nagyobb víztartály, fűtőbetét forralja a vizet, alakítja gőzzé, külön csővezetéken kerül a gőz a vasalóba), a készülék nyomás alatt működik 

vasalógépek 

útivasalók, száraz és gőzölős kivitelű 

gőzvasalók (elektródás) többnyire függőleges helyzetben használatos, ez a fajta nem igen terjedt el. 
A piacfelügyeleti ellenőrzések során a gyanúsnak vélt gőzölős vasalókból került be nagyobb számban a Mechanikai és Villamos Laboratóriumba villamos biztonsági vizsgálatra. 
A vasalók jellemzően az alábbiakban felsorolt, szabvány szerinti követelményeknek nem feleltek meg: 


Áramütés elleni védelemmel, védőföldeléssel nem látták el, de a kettős szigetelés kritériumát sem elégítette ki. 

Villamos szilárdság vizsgálatnál (II érintésvédelmi osztálynak megfelelő) 3750 Volt próbafeszültség elérése előtt átütés történt a feszültség alatti részek és a megérinthető vasalótalp között. 

A mért felvett teljesítmény kisebb volt, mint a névlegestől való megengedett (+5%-10%).eltérés. 

Hőbiztosító nem volt beépítve, 

ha igen, helyzetében nem volt megfelelően rögzítve (szerelés függő ), 

vagy a működési határértéke magasabb volt, így a vasalótalp túlmelegedését későn érzékelte és a "szakszerűtlen működtetés" vizsgálatnál minden esetben kigyulladt a készülék. 

A hálózati csatlakozóvezeték bekötése a vasalón belül nem volt tehermentesítővel szerelve, vagy a tehermentesítő kivitele nem volt megfelelő. Rendeltetésszerű használatban kézben mozgatott készülékeknél a vezeték könnyen kihúzódhat és az aktív vezetékvég a megérinthető részhez érhet 

A csatlakozódugó csapjain a szigetelőgallér hiányzott. 

A mechanikai szilárdság vizsgálatnál a burkolat megrepedt, vagy betört és az aktív részek megérinthetővé váltak 

Miután a szakszerűtlen működtetés során a vasalók burkolata kigyulladt, a hővel-, tűzzel szembeni ellenállás vizsgálat elvégzésére nem volt szükség. 
A felsoroltak, de már az egyes vizsgálati eredmények alapján is megállapítható volt a vasalókról az áramütés- és/ vagy tűzveszélyesség.
Elektromos kávéfőzők 
Hordozható, felügyelet mellett működtetett készülékek, melyek kivitelük szerint lehetnek: 


átfolyó rendszerű kávéfőzők (perkolátor), legegyszerűbb kivitelű, "hosszú kávé" főzésére, melegentartó lappal ellátva 

átfolyó kávéfőző,azonos elven működő teafőzővel egy készüléken belül összeépítve 

eszpresszó kávéfőzők, zárt térben, gőznyomás alatt működnek 

kapuccsino (capuccino) készítő, olyan eszpresszó kávéfőző, amely rendelkezik külön gőzölőcsővel, a kávé és a tej habosítására.

olyan kivitellel is találkozhatunk, ahol külön tejtartály is van, melyet fel lehet melegíteni gőzölés előtt. 

átfolyó rendszerű és eszpresszó kávéfőző összeépítve egy készüléken belül, egyidőben a kétféle kávé főzésére alkalmas 

automata kávéfőzőgépek, melyek rendelkeznek -kávéőrlővel, szemes kávé friss őrlésére, adagolására, eszpresszó kávéfőző egy vagy két csésze adagolással, külön gőzölő funkcióval. 
Az ellenőrzések során az első két fajtából hoztak be a laboratóriumba villamos biztonsági vizsgálatra. 
Az áramütés- és/vagy tűzveszély forrásai jellemzően következő hibák voltak:


Az áramütés elleni védelem szempontjából egyik érintésvédelmi osztályba sem volt sorolható. Védőföldelés hiányzott, így az I érintésvédelmi osztályba nem sorolható, de II érintésvédelmi osztály (kettős szigetelés) követelményeit sem elégítette ki.

A villamos szilárdság vizsgálatnál a szabványos 3750 Volt próbafeszültség elérése előtt, vagy egy percen belül átütött a feszültség alatti és a megérinthető részek (melegentartólap, burkolat, kapcsoló) között, mert a szigetelés nem volt megfelelő. 

Túlfolyás vizsgálatnál a víz a kapcsolóba illetve a melegentartólap alá folyt a feszültségalatti részekhez, a kúszóáramutak lecsökkentek és a villamos szilárdság vizsgálat követelményét sem elégítette ki.

A hálózati csatlakozóvezeték készülékbe való bevezetésénél nem volt védő bevezetőgyűrű, a a sorjásan kivágott burkolat részén torténik a bevezetés. 

Huzamosabb használat után a vezeték szigetelése megsérülhet.

A tehermentesítő szerkezeti kialakítása nem volt szabványos. 

A szigetelőcsövek nem voltak rögzítve a belső vezetékeken és a hőbiztosítón, helyzetük szerelés függő, így könnyen elcsúsznak és a csupasz feszültségalatti részek a megérinthető részhez érhetnek. 

Hőbiztosító nem volt beépítve, vagy a fűtőtesttől távolabb építették be (ez a távolság gyakran szereléstől függött), ezért a túlmelegedés elleni védelem nem időben működött 

Szakszerűtlen működtetés vizsgálat során a kávéfőzők kigyulladtak, füstöt, mérgező gázokat bocsátottak ki, a burkolat oly mértékben deformálódott, hogy a feszültség alatti részek megérinthetővé váltak. Azon túlmenően, hogy a kávéfőzők üzemképtelenné váltak, áramütés- és tűzveszélyes is voltak. 

Előfordult, hogy a túlmelegedést a "gyengére méretezett" fűtőtest szakadása akadályozta meg. Az ilyen védelem nem megbízható, ezért ilyen esetben több mintán is el kellene végezni a szakszerűtlen működtetést, hogy megbizonyosodjunk, minden esetben a fűtőszál szakadása időben lekapcsolja a hálózatról a készüléket. 
Kenyérpirítók 
Felügyelet mellett működtetett hőtechnikai készülékek
Fajtái: kivitel és funkciótól függően


fém vagy műanyag (cool touch) burkolatú 

2 vagy 4 szeletes 

péksütemény melegítő ráccsal ellátva 

nyitható morzsatartóval szerelve 

fűtőszállal vagy kvarccsővel szerelve 

mechanikus vagy elektronikus szabályozású. 
A fűtőszállal szerelt kenyérpirítók forgalmazása jobban elterjedt (az olcsóbb árszínvonal miatt) , így a gyanús minták laboratóriumi vizsgálatra is ebből a kategóriából kerültek ki.
A tapasztalat szerint az áramütés veszélyt okozó hiányosságok az alábbiak voltak: 


Az áramütés elleni védelem kialakítása nem volt megfelelő, a villamos szilárdság vizsgálatnál a szabványos próbafeszültség elérése előtt átütés történt. 

A hálózati csatlakozóvezeték keresztmetszete kisebb volt, mint a névleges áramhoz tartozó szabványos keresztmetszet (a vezeték túlmelegedését okozza) 

A belső vezetékek nem rögzítettek helyzetükben, éles fém felületekkel érintkeztek, melyek a szigetelést elnyírhatják. A vezeték szigetelésének sérülése miatt nő az áramütés kockázata. 

A hálózati csatlakozó vezeték tehermentesítése nem volt megfelelő kialakítású, könnyen kihúzódhat a vezeték és a szigetelés sérül. 

A fűtőszál rögzítése nem volt megfelelő, lazulás következtében a kúszóáramutak lecsökkenésével, azaz a biztonságos érintésvédelmi távolság is csökkent. 
Szendvicssütők 
Hordozható, felügyelet mellett működtetett készülékek.
Fajtái: 2 vagy 4 szeletes.
A laboratóriumi vizsgálatok során a következő jellemző hiányosságokat tapasztaltuk: 


A szendvicssütő két lapját összekötő vezeték védelmére nyitott tekercselésű rugót alkalmaztak, ami nem megengedett szabvány szerint a rendeltetésszerű használat közben mozgatott vezetékek védelmére.

A védőföldelés folytonosság vizsgálatnál, de már a szemrevételezésnél is látható volt, hogy a védőérintkező csak az egyik sütőlappal van összekötve, így a másik megérinthető sütőlap a zárlat ellen nincs védve. 

A burkolat mechanikai szilárdsága nem megfelelő, mert 0,5 Joule energiájú ütés hatására betört és az aktív részek megérinthetők lettek.
Hajszárítók 
Az ellenőrzések során gyanúsnak vélt készülékek, szinte mindegyikét áramütés és/vagy tűzveszélyesnek minősítettük.
A laboratóriumi vizsgálatok során megállapított jellemző hibák a következők voltak. 


Az aktív részek megérintése elleni védelem, nem volt megfelelő 

A kettős szigetelésű hajszárítóknál tapintótűvel megérinthettük a meleglevegőt kifúvó rácson keresztül a feszültség alatti, önműködően visszakapcsoló hőkioldót. (klixon), áramütés kockázata állt fent. 

A motort és fűtőszálakat összekötő vezetékek helyzetükben nem rögzítettek. 

A szakszerűtlen működtetés vizsgálatnál miután a hőkioldó nem a megfelelő helyre volt beépítve, ezért nem jelezte időben a túlmelegedést, nem kapcsolta ki a készüléket, így a felizzott fűtőszálak meggyújtották a burkolatot, az égő részecskék lehullottak. 
Hajszárítók használata közben elkerülhetetlen, hogy hajszál és por ne kerüljön be a rácson keresztül a készülékbe akár a levegőt szívó oldal, akár a forró levegőt kifújó oldal felöl, vagy véletlenül kézzel elfedjük a szívórácsot. Ennek az a következménye, hogy a ventilátor forgását lelassítja, a ventiláció hűtőhatása csökken, a fűtőszál felizzik és a burkolat kigyullad, ha a hőkioldó nem kapcsolja le a készüléket. A megfelelően, és önmagától viszzakapcsolódó hőkioldó túlmelegedésnél kikapcsol, és ha lehűl ismét a normál hőmérsékletre visszakapcsolja a készüléket. Csak szakaszos működésre alkalmas, ezért a hőbiztosítónak megbizhatóan kell működnie. 
Kézi mixerek (élelmiszer keverőgépek) 
Rendeltetésszerű használatban kézben tartott, rövid üzemidejű készülékek. 
Főbb baleset veszélyt okozó hibák 


A belső huzalok és szigetelőcsövek helyzetükben nem rögzítettek, a motor forgórészéhez érhetnek, ha a szigetelés meghibásodik, a csupasz vezetékek összeérhetnek és zárlat alakulhat ki. 

Belső forrasztott kötések mechanikai és villamos kötése leválás ellen nem biztosított, így a feszültség alatti részek érintkezése esetén itt is zárlat veszély alakulhat ki. 

A motort rögzítő fém csavarok műanyagba csavarodtak, de a menetek megszakadtak, ezáltal a rögzítés labilis lett, a motor működés közben rezegni kezdett majd elmozdult és a forgó műanyag fogaskerekeket eldarálta, üzemképtelenné és baleset veszélyessé vált. 

A készülék keverőrúdjai forgás közben imbolygó mozgást végeznek, forgás közben, magasabb fordulaton és átkapcsoláskor reteszelés hiányában véletlenül kipattinthatók.

A kézi mixeren nem jelölték a keverőszárak helyzetét, így felcserélhetők voltak. Abban az esetben, amikor mindkét keverőszár befelé forgott, az ételek és/vagy folyadékok olyan helyre hatoltak be, ahol villamos és/vagy mechanikai veszélyt okozhattak. &nbsp; 
Turmixgépek (folyadék és ételkeverők) 
Rövid üzemidejű készülékek.
Az alábbi biztonsági követelményeket nem elégítették ki. 


Az áramütés elleni védelem nem volt megfelelő, a kettősszigetelésű készülékek a villamos szilárdság vizsgálatnál 3750 Volt próbafeszültséget nem bírták ki, átütés történt. 

A fedél és a cserélhető turmix feltét eltávolítása után a belső csavarok megérinthetők voltak, melyek az aktív részektől csak alapszigeteléssel voltak elválasztva, a megerősített szigeteléssel szemben. 

A turmix feltét használatakor a vágókések akkor is működtethetők, ha a kehely nincs a helyén, a használóra nézve sérülést okozhat, baleset veszélyes. 

A nyomógombos kapcsoló nem védett véletlenszerű működés ellen, balesetveszélyes &nbsp;
Ventillátorok 
Hordozható felügyelet nélkül működtethető készülékek.
Fajtái: 


legelterjedtebb az asztali és álló kivitelű 

fokozat kapcsolóval ellátott 

álló és oszcilláló 
Jellemző hibák, melyeket a vizsgálataink során tapasztaltunk: 


Szerszám használata nélkül a védőburkolat levehető volt, így a ventilátor forgó lapátjai mechanikai sérülést okozhatnak. 

A kapcsolóhoz bekötött belső huzalok rögzítetlenek voltak, 

Forrasztott kötések leválás ellen nem biztosítottak, a csupasz vezetékek érintkezése esetén zárlat veszély lehetséges. 

A belső huzalok a lágy, vékony műanyag doboznak a szélein becsípődtek, a rögzítő csavarok alá kerültek, szigetelésük megsérült, 

Az oszcilláló mozgást biztosító fémrúd csavarja megérinthető, szigetelési hiba esetén áramütés veszélyes lehet. 

Villamos szilárdság vizsgálatnál a kettős szigetelés követelményeit nem elégítették ki, 3750 Volt feszültségszint elérése előtt átütés következett be. 
Karácsonyfafüzérek 
Karácsonyi ünnepek előtt minden évben kiemelt vizsgálat a karácsonyfafüzérek villamos biztonsági vizsgálatai. 
Visszatérő vizsgálat volt, visszatérő hibákkal! 
A 42 vizsgálati mintából 23 füzér áram-és/vagy tűzveszélyesnek bizonyult.
Jellemző hibák, melyek áramütés és/vagy tűzveszély forrásai lehetnek: 


]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Áramütés]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23665101&amp;nid=3943782</link><pubDate>2007-11-09 13:13:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat


 
Arc Flash Accident


 
50000 Volt Accident


 
electrocution - man get electrocuted


 
Bear Electrocuted



 
Vannak ilyen emberek!


 
Mégis, mire számított?]]></encoded></item><item><title><![CDATA[elektromos motorok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23665101&amp;nid=3943493</link><pubDate>2007-11-09 10:40:59</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



Homopolar motor demonstration



3 Part Homopolar Motor



How to build a simple electric motor, plus how it works.



Electric Motor by Deuexx



Reciprocating Electric Motor



Fun with High Voltage. Part one. Electric motor
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
Mégtöbb videó!!!!!!!]]></encoded></item><item><title><![CDATA[vegyes]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3943477</link><pubDate>2007-11-09 10:32:41</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Áramütés
Települések
Google
International
sitemap
*]]></encoded></item><item><title><![CDATA[szabványok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3941498</link><pubDate>2007-11-08 15:14:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[

Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

villamos berendezések érintésvédelmének minősítése 


MSZ 171-1:1984 

MSZ 172-1:1986 

MSZ 172-1:1986/1M:1989 

MSZ 172-2:1994 

MSZ 172-3:1973 

MSZ 172-4:1978 

8/1981.(XII. 27) IpM (KLÉSZ) 

MSZ 2364: 2003&nbsp;&nbsp; ---- új! (Épületek villamos berendezéseinek létesítése) 

MSZ 4851-1:1988 

MSZ 4851-2:1990 

MSZ 4851-3:1989 

MSZ 4851-4:1989 

MSZ 4851-5:1991 

erősáramú berendezések felülvizsgálata 


4/1980.(XI.25.) BM. rendelet (OTSZ) 

MSZ 1600-1:1977 

MSZ 1600-1:1977/1M:1981 

MSZ 1600-2:1979 

MSZ 1600-3:1986 

MSZ 1600-4:1980 

MSZ 1600-5:1980 

MSZ 1600-6:1981 

MSZ 1600-7:1981 

MSZ 1600-8:1977 

MSZ 1600-9:1978 

MSZ 1600-10:1983 

MSZ 1600-11:1982 

MSZ 1600-12:1982 

MSZ 1600-13:1982 

MSZ 1600-14:1983 

MSZ 1600-15:1975 

MSZ 1600-16:1992 

MSZ 447:1998 

MSZ 2364: 2003&nbsp;&nbsp; ---- új! (Épületek villamos berendezéseinek létesítése) 

MSZ 10900:1970 

MSZ 10900:1970/1M:1986 

villámvédelmi berendezések ellenőrzése 


MSZ 274-3:1981 

MSZ 274-3:1981/1M:1985 

MSZ 274-3/2M:2001 

MSZ 274-4:1977 

kisfeszültségű berendezések villámvédelmi és túlfeszültségvédelmi felülvizsgálata 


MSZ IEC 1000-1-1:1995 

MSZ IEC 1312-1 
Ha valóban biztonságban szeretné tudni családját, beosztottait, önmagát és nem utolsósorban ingatlanát és a benne lévő értékeit, az előírt időközönként végeztesse el a villamos biztonságtechnikai felülvizsgálatokat! Ne elsősorban az ár alapján döntsön, hanem mérlegelje, hogy a felülvizsgáló valóban elvégzi-e a szükséges méréseket és szemrevételezéseket. Ne elégedjen meg azzal, hogy kap egy papírt és ezentúl már nem az Ön felelőssége, ha netalán baleset vagy káresemény következik be. Jogilag valóban nem felelős a vezető, ha felülvizsgáltatja az adott villamos hálózatot, illetve berendezést - de vajon tud-e nyugodtan aludni, ha spórolás miatt csak a leg lényegesebbnek gondolt vizsgálatokat végeztette el...
Természetesen a versenytársaink is megfelelő munkát végeznek, azonban ki szeretném azt emelni, hogy ha ugyanarra a vizsgálatra gyanúsan olcsó árajánlatot kap, gondolja végig az előzőeket!&nbsp;
Áraink:





villamos berendezések érintésvédelmének minősítése

Helyszíni felülvizsgálat vizsgálati pontonként:
220 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv összeállítása, bekötve, 3 példányban:
10 000 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv másolat készítése példányonként:
1 600 Ft + ÁFA

Másodlagos kiszállás hibajavítás után illetve akadályoztatás miatt:
2 500 Ft + ÁFA

Hibajavítás utáni ellenőrző mérés, vizsgálati pontonként::
180 Ft + ÁFA

erősáramú berendezések felülvizsgálata (létesítés, tűzvédelem)

Helyszíni felülvizsgálat vizsgálati pontonként:
280 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv összeállítása, bekötve, 3 példányban:
10 000 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv másolat készítése példányonként:
1 600 Ft + ÁFA

Másodlagos kiszállás hibajavítás után illetve akadályoztatás miatt:
2 500 Ft + ÁFA

Hibajavítás utáni ellenőrző vizsgálat, vizsgálati pontonként:
180 Ft + ÁFA

villámvédelmi berendezések ellenőrzése

Helyszíni felülvizsgálat vizsgálati pontonként:
380 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv összeállítása, bekötve, 3 példányban:
10 000 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv másolat készítése példányonként:
1 600 Ft + ÁFA

Másodlagos kiszállás hibajavítás után illetve akadályoztatás miatt:
2 500 Ft + ÁFA

Hibajavítás utáni ellenőrző vizsgálat, vizsgálati pontonként:
180 Ft + ÁFA

kisfeszültségű berendezések villámvédelmi és túlfeszültségvédelmi felülvizsgálata

Helyszíni felülvizsgálat vizsgálati pontonként:
500 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv összeállítása, bekötve, 3 példányban:
10 000 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv másolat készítése példányonként:
1 600 Ft + ÁFA

Másodlagos kiszállás hibajavítás után illetve akadályoztatás miatt:
2 500 Ft + ÁFA

Hibajavítás utáni ellenőrző vizsgálat, vizsgálati pontonként:
180 Ft + ÁFA


Feszültségingadozás mérése és rögzítése

Maximum 16 órai adat rögzítés 1db csatlakozási pontról
6 000 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv összeállítása, bekötve, 3 példányban:
10 000 Ft + ÁFA

Jegyzőkönyv másolat készítése példányonként:
1 600 Ft + ÁFA


Egyéb díjak

Helyszíni hibajavítás (gyorsjavítás), veszély és kisebb hibák megszűntetése&nbsp;
3 000 Ft + ÁFA/ó

Szakvélemény elkészítése oldalanként (berendezésenként):
5 000 Ft + ÁFA

Kiszállási díj Kaposváron:
2 000 Ft + ÁFA

Gépkocsi használat vidékre:
70 Ft + ÁFA / km
&nbsp; 




&nbsp;
A villamos biztonságtechnikai előírások rendszere**





&nbsp;
Érintésvédelem
Létesítés, tűzvédelem
Villámvédelem


Létesítés
MSZ 172/1....4 
8/1981.(XII.27.) IpM (KLÉSZ)
MSZ 1600/1.....15 
MSZ 447
MSZ 274/3-81

ELLENŐRZÉS
Mi írja elő?
MSZ 172/1 
8/1981.(XII.27.) IpM (KLÉSZ)
4/1980.(XI.25.)BM 
Országos Tűzvédelmi Szabályzat (OTSZ) 41§. (7)
MSZ 274/4-77

Milyen időközönként?
Szabványossági: 3 év 
Szerelői: változó





A - B*
3 év

C*
6 év

D - E*
9 év





A - B*
3 év

C*
6 év

D - E*
9 év

Hogyan?
MSZ 4851/1.....5
MSZ 10900-70
MSZ 274/4-77
* tűzveszélyességi osztálybasorolás alapján
** a táblázatban a szabványok mejelölései tájékoztató jellegűek! A szabványok pontos megjelölését lásd az alábbi felsorolásban!


Az épületvillamosságot érintő magyar szabványok felsorolása







ME 04-115:1982&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az egyenlő potenciálra hozás hálózatának kialakítása 
ME 04-124:1979&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vasbeton alapozás alkalmazása földelés céljára 
MSZ-02-101:1968&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mozgóképszínházak és mozgókép bemutató helyiségek tűzrendészeti szabályai 
MSZ-02-103:1968&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Színházak és művelődési létesítmények tűzrendészeti szabályai 
MSZ-04-11-1:1985&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Felvonók létesítése. Általános rendeltetésű felvonók műszaki követelményei 
MSZ-04-11-8:1990&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Felvonók létesítése. Vész-és üzemállapot jeleket átvivő berendezések műszaki követelményei 
MSZ-04-64:1990&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Építkezési felvonulási villamos berendezés követelményei 
MSZ-04-105-1:1990&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Lakóépületek és lakások villamos felszereltsége. Minimális felszereltség 
MSZ-04-203-1:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Oktatási épületek. Általános iskolák tervezési előírásai 
MSZ-04-203-2:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Oktatási épületek. Gimnáziumok tervezési előírásai 
MSZ-04-203-3:1979&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Oktatási épületek. Szakmunkásképző iskolák. Tervezési előírások 
MSZ-04-203-5:1979&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Oktatási létesítmények. Óvodák. Tervezési előírások 
MSZ-04-203-7:1979&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Oktatási épületek. Szakmunkásképző tanműhelyek. Tervezési előírások 
MSZ-04-205-2:1987&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nevelési,oktatási építmények,bölcsődék. Tervezési előírások 
MSZ-04-206-2:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Otthonok,szállások. Szociális otthonok tervezési előírásai 
MSZ-04-206-5:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Otthonok,szállások. Munkásszállók tervezési előírásai 
MSZ-04-206-7:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Otthonok,szállások. Öregek napköziotthona tervezési előírásai 
MSZ-04-208-6:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egészségügyi létesítmények. Közforgalmú gyógyszertárak tervezési előírásai 
MSZ-04-211:1988&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Konyhák és éttermek. Tervezési előírások 
MSZ-04-805-1:1990 Építő-és szerelőipari villamos vezetékek és berendezések. Építmények villamos vezetékei és szerelvényei 
MSZ-05-00.0201:1986&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamossági termékek szabványossági és biztonsági vizsgálati jele 
MSZ-05-04.0101:1983&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Gépkönyv, villamos fejezet (Gépek villamos berendezését ismertető leírás). Alaki és tartalmi előírások 
MSZ-09-57.0011-4:1987&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Robbanóanyagipari létesítmények létesítési biztonsági követelményei. Villamos előírások 
MSZ-17-033:1992&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Épületek vezetékes távközlési hálózata létesítésének előfeltételei 
MSZ-17-204:1992&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú vezetékek, villamosított vasútvonalak és villámhárító berendezések megközelítése és keresztezése nyomvonalas távközlési hálózatokkal 
MSZ 1:1993&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szabványos villamos feszültségek 
MSZ 146-6:1998 0,6/1kV névleges feszültségű elosztóhálózati kábelek 
MSZ 146-6:1998/1M:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,6/1 kV névleges feszültségű elosztóhálózati kábelek 
MSZ 146-8:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Extrudált szigetelésű,3,6/6 (7,2)kV -20,8/36 (42)kV névleges feszültségű elosztóhálózati kábelek 
MSZ 151-1:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú szabadvezetékek. Az 1 kV-nál nagyobb névleges feszültségű szabadvezetékek létesítési előírásai. 
MSZ 151-8:1983&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú szabadvezeték. Kisfeszültségű szabadvezetékek létesítési 
előírásai 
MSZ 171-1:1984&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos gyártmányok közös biztonsági előírásai. Érintésvédelmi osztályozás 
MSZ 172-1:1986&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintésvédelmi szabályzat. Kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések 
MSZ 172-1:1986/1M:1989&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintésvédelmi szabályzat. Kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések 
MSZ 172-2:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintésvédelmi szabályzat. 1000 V-nál nagyobb feszültségű nem közvetlenül földelt berendezések 
MSZ 172-3:1973&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintésvédelmi szabályzat. 1000 V-nál nagyobb feszültségű,közvetlenül földelt berendezések 
MSZ 172-4:1978&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintésvédelmi szabályzat. 1000 V-nál nagyobb feszültségű,kis zárlati áramú berendezések 
MSZ 274-1:1977&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. Fogalommeghatározások 
MSZ 274-2:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. Épületek és egyéb építmények villámvédelmi csoportosítása 
MSZ 274-2/1M:2001&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. Épületek és egyéb építmények villámvédelmi csoportosítása 
MSZ 274-3:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. A villámhárító berendezés műszaki követelményei 
MSZ 274-3:1981/1M:1985&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. A villámhárító berendezés műszaki követelményei 
MSZ 274-3/2M:2001&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. A villámhárító berendezés műszaki követelményei 
MSZ 274-4:1977&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villámvédelem. Felülvizsgálat 
MSZ 447:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kisfeszültségű, közcélú elosztóhálózatra csatlakoztatás 
MSZ 453:1987&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Biztonsági táblák erősáramú villamos berendezések számára. 
MSZ 595-1:1986&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Építmények tűzvédelme. Fogalommeghatározások 
MSZ 595-2:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Építmények tűzvédelme. Építőanyagok osztályozása éghetőség, füstfejlesztő képesség és égve csepegési tulajdonságuk szerint 
MSZ 595-4:1986&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Építmények tűzvédelme. Középmagas és magas épületek tűzvédelmi előírásai 
MSZ 1585:1973&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Üzemi szabályzat erősáramú villamos berendezések számára 
MSZ 1585-1:1987&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú üzemi szabályzat. Általános előírások és az épületvillamossági berendezések üzemi szabályzata 
MSZ 1585-1:1987/1M:1991&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú üzemi szabályzat. Általános előírások és az épületvillamossági berendezések üzemi szabályzata 
MSZ 1585-3:1991&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú üzemi szabályzat. Közcélú hálózatok kisfeszültségű berendezései 
MSZ 1585-7:1991&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú üzemi szabályzat. Közcélú villamosművek nagyfeszültségű berendezései 
MSZ 1585-9:1991&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú üzemi szabályzat. Közcélú erőművek kisfeszültségű berendezései 
MSZ/T 1585:2001&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú üzemi szabályzat 
MSZ 1600-1:1977&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Általános előírások 
MSZ 1600-1:1977/1M:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Általános előírások 
MSZ 1600-2:1979&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Poros helyiségek 
MSZ 1600-3:1986&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Időszakosan nedves helyiségek. 
MSZ 1600-4:1980&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Nedves helyiségek 
MSZ 1600-5:1980&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Marópárás helyiségek 
MSZ 1600-6:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Meleg helyiségek 
MSZ 1600-7:1981&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Szabadterek 
MSZ 1600-8:1977&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Robbanásveszélyes helyiségek és szabadterek 
MSZ 1600-9:1978&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Tűzveszélyes helyiségek és szabadterek 
MSZ 1600-10:1983&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Istállók és egyéb mezőgazdasági építmények 
MSZ 1600-11:1982&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Villamos kezelőterek és laboratóriumok 
MSZ 1600-12:1982&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Gépjárműtárolók,gépjárműszínek és repülőgéphangárok 
MSZ 1600-13:1982&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Színházak és hasonló kulturális létesítmények 
MSZ 1600-14:1983&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Közterület. 
MSZ 1600-15:1975&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Éghető anyagból készült épületek és épületszerkezetek 
MSZ 1600-16:1992&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nem nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Helyhezkötött akkumulátorok telepítése, akkumulátorhelyiségek és -töltőállomások létesítése 
MSZ 1610-1:1970&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Általános előírások és száraz helyiségre vonatkozó előírások 
MSZ 1610-2:1970&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Poros, időszakosan nedves, nedves, marópárás vagy meleg helyiségek, illetve szabadtér 
MSZ 1610-4:1970&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Tűzveszélyes helyiségek és szabadterek 
MSZ 1610-5:1970&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Villamos kezelőterek és laboratóriumok 
MSZ 1610-6:1979&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Kis zárlati áramú berendezések 
MSZ 1610-7:1970&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Színházak és hasonló kulturális létesítmények 
MSZ 1610-8:1970&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Létesítési biztonsági szabályzat 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések számára. Közterület 
MSZ 2040:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egészségügyi intézmények villamos berendezéseinek létesítése 
MSZ 2064-1:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos berendezések irányelvei. 52.rész: A villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése. Kábel-és vezetékrendszerek. Kábelek és vezetékek megengedett áramai. 
MSZ 2064-2:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos berendezések irányelvei. 52.rész: A villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése. Kábel-és vezetékrendszerek. A csatlakozási határfelületek melegedésének korlátozása 
MSZ 2364-100:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Alkalmazási terület 
MSZ 2364-200:1992&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések. Fogalommeghatározások 
MSZ 2364-300:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Általános jellemzők elemzése 
MSZ 2364-410:1999&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 4.rész: Biztonságtechnika. 41.kötet: Áramütés elleni védelem (IEC 364-4-41:1992, módosítva) 
MSZ 2364-420:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. A villamos berendezés hőhatása elleni védelem 
MSZ 2364-430:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Túláramvédelem 
MSZ 2364-442:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 4.rész: Biztonságtechnika. 44.kötet: Túlfeszültségvédelem. 442.főfejezet: A kisfeszültségű villamos berendezések védelme a nagyfeszültségű rendszerek földzárlata esetén 
MSZ 2364-450:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Feszültségcsökkenés-védelem 
MSZ 2364-460:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Leválasztás és kapcsolás 
MSZ 2364-470:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Áramütés elleni védelem alkalmazása 
MSZ 2364-473:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Túláramvédelem alkalmazása. 
MSZ 2364-482:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 4.rész: Biztonságtechnika. 48.kötet: Védelmi módok kiválasztása a külső hatások figyelembevételével. 482.főfejezet: Tűzvédelem fokozott kockázat vagy veszély esetén 
MSZ 2364-510:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Villamos szerkezetek kiválasztásának és szerelésének általános előírásai 
MSZ 2364-520:1997&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 5.rész: A villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése. 52.kötet: Kábel-és vezetékrendszerek (IEC 364-5-52:1993, módosítva) 
MSZ 2364-523:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Épületek villamos berendezéseinek létesítése. 5.rész: A villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése. 52.kötet: Kábel-és vezetékrendszerek. 523.főfejezet: Megengedett áramok (IEC 364-5-523:1983, módosítva) 
MSZ 2364-537:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Leválasztókapcsolás és üzemi kapcsolás eszközei 
MSZ 2364-540:1995&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1000 V névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítése. Földelőberendezések és védővezetők kiválasztása és szerelése 
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[KLÉSZ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3940754</link><pubDate>2007-11-07 23:14:42</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp; 
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet
a Közösségi - és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról
A villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény (a továbbiakban: VET) 16. §-a (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a belkereskedelmi miniszterrel, az építésügyi- és városfejlesztési miniszterrel, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökével, a Kisiparosok Országos Szervezetével, a Kiskereskedők Országos Szervezetével és a szövetkezetek országos érdek-képviseleti szerveivel egyetértésben a következőket rendelem:
1. § A Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatát (a továbbiakban: KLÉSZ) e rendelet mellékleteként kiadom.
2. § (1) A KLÉSZ rendelkezéseit alkalmazni kell az ott meghatározott
a) kommunális-, lakó- és egyéb épületekre, fogyasztási helyekre, illetve fogyasztói vezetékhálózatokra és ezek
- tervezőjére,
- beruházójára,
- kivitelezésével, bővítésével, átalakításával, karbantartásával foglalkozó gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont], kisiparosokra, gazdasági munkaközösségekre (a továbbiakban együtt: kivitelező),
- tulajdonosára, kezelőjére, üzemeltetőjére (a továbbiakban együtt: ingatlankezelő),
b) a kommunális-, lakó- és egyéb épületekben, illetve fogyasztási helyen üzemeltetett fogyasztóberendezésekre és azok
- üzemeltetőjére, használójára (a továbbiakban: fogyasztó),
- kölcsönzésével foglalkozó gazdálkodó szervezetekre [Ptk. 685. § c) pont], magánkereskedőre (a továbbiakban együtt: kölcsönző vállalat),
- javításával, karbantartásával, átalakításával foglalkozó gazdálkodó szervezetre, gazdasági munkaközösségre, kisiparosra (a továbbiakban együtt: karbantartó vállalat),
- használt áruként való értékesítésével (vétel-eladás) foglalkozó gazdálkodó szervezetre, magánkereskedőre (használtcikk-kereskedő, műszaki kereskedő, rádió-villamossági kereskedő, barkácskereskedő; a továbbiakban együtt: használtcikk-kereskedő).
(2) A KLÉSZ rendelkezéseit alkalmazni kell az áramszolgáltató vállalatokra is.
(3) A KLÉSZ rendelkezéseit alkalmazni kell olyan kommunális- és lakóépület esetén is, amely villamos energia ellátását nem közvetlenül az áramszolgáltató kezelésében levő elosztóvezetékről kapja. Ebben az esetben az áramszolgáltatóra vonatkozó rendelkezéseket a kommunális-, vagy lakóépület közvetlen ellátását szolgáló villamoshálózat kezelőjére is alkalmazni kell.
(4) A KLÉSZ-t az Ipari Közlönyben és az érdekelt minisztériumok hivatalos lapjában kell közzétenni.
3. § A KLÉSZ előírásai megtartásának hatósági ellenőrzése - külön jogszabály értelmében - a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) hatáskörébe tartozik.
4. § (1) Ez a rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; egyidejűleg az 1/1964. (IX. 9.) NIM rendelet, valamint az azt módosító 7/1978. (X. 25.) NIM rendelet és az azzal kiadott &#8222;Érintésvédelmi Rendszabály&#8221; hatályát veszti.
(2) A KLÉSZ 6. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat csak 1984. január 1-jétől kell alkalmazni.
Mellékelt a 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelethez
Kommunális- és lakóépületek érintésvédelmi szabályzata (KLÉSZ)
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
1. § (1) A KLÉSZ a közcélú kisfeszültségű elosztóhálózatra csatlakozó kommunális-, lakó- és egyéb épületek, fogyasztási helyek, fogyasztói vezetékhálózatok és fogyasztóberendezések érintésvédelme létesítésére és ellenőrzésére ad előírásokat.
(2) A KLÉSZ-t együtt kell alkalmazni a vonatkozó állami szabványokkal és műszaki előírásokkal.
2. § (1) A KLÉSZ alkalmazásánál irányadó fogalmakat a (2)-(6) bekezdések, továbbá az MSZ 172/1 és az MSZ 477 szabványok, valamint a Villamos-Energia Közszolgáltatási Szabályzat (a továbbiakban: VKSZ) tartalmazzák.
(2) A KLÉSZ alkalmazásában:
a) Lakóépület: közvetlenül a közcélú kisfeszültségű elosztóhálózatról (a továbbiakban: elosztóhálózat) ellátott és alaprendeltetése szerint
- lakóépület,
- üdülőépület,
- otthonház
abban az esetben is, ha az alaprendeltetéstől eltérő célra szolgáló helyiség (pl.: üzlet, műhely) is van benne, továbbá
- az előbbiek elhelyezésére szolgáló, illetve alkalmas telek;
b) Kommunális épület: közvetlenül az elosztóhálózatról ellátott és alaprendeltetése szerint az a) pontba nem tartozó valamennyi épület - a c) pontban meghatározott kivételével - úgymint
- igazgatási és irodaépület,
- szociális épület (bölcsőde, csecsemőotthon, szociális otthon),
- egészségvédelmi épület (gyógykezelő épület, orvosi rendelő),
- művelődési épület (színház, mozi, kultúrház stb.),
- oktatási épület (óvoda, iskola, egyetem, diákotthon, nevelőotthon, sportlétesítmények),
- ellátó és szolgáltató épület (üzlet, üzletház, áruház, vásárcsarnok, piac, vendéglátó üzlet, konyha, szálloda, üdülőszálló)
abban az esetben is, ha az épület alaprendeltetésétől eltérő célra szolgáló helyiség (pl.: lakás, műhely) is van benne, továbbá
- az előbbiekhez hasonló rendeltetésű, illetve a felsorolt létesítmények elhelyezésére szolgáló egyéb épület;
c) Egyéb épület: közvetlenül az elosztóhálózatról ellátott különálló épület, amelyben 30 kW-ot meg nem haladó csatlakozási teljesítményű műhely, üzem stb. van
(a továbbiakban együtt: épület).
(3) A KLÉSZ alkalmazásában a VKSZ-ben meghatározottakon túlmenően:
a) Fogyasztási hely: az elosztóhálózatra közvetlenül csatlakozó építési felvonulási villamosenergia-ellátás is, ha a kivitelező nem gazdálkodó szervezet,
b) Fogyasztói vezetékhálózat: a teljes érintésvédelmi rendszer is.
(4) Az érintésvédelemmel kapcsolatos fogalmak a következők:
a) Házi fémhálózat: az épületen belül minden olyan villamosan összefüggő jól vezető fémszerkezet, amelynek mérete függőleges irányban a szintmagasságnál, vagy vízszintes irányban 5 m-nél nagyobb.
Nem minősül házi fémhálózatnak a lépcső, a függőfolyosó- és az erkélykorlát, valamint a zászlótartó rúd abban az esetben sem, ha méretei az említett határértékeket meghaladják. (Házi fémhálózat pl.: a víz, gáz, központi fűtés villamosan összefüggő jól vezető fémcsőhálózata, vagy villamosan összefüggő jól vezető fém épületszerkezet),
b) Villamosan összefüggő jól vezető: minden olyan fémszerkezet, melynek elemei egymáshoz hegesztéssel, forrasztással, szegecseléssel, csavaros kötéssel, vagy csővezeték esetén a szokásos karmantyús vagy karimás csőkötéssel vannak összeerősítve.
c) Önállóan is számottevő földelés:
- a vasbeton épületalap-földelés, továbbá az a más - természetes vagy mesterséges - földelés
- amelynek szétterjedési ellenállása (létesítés után vagy a földelőként való felhasználás előtt megmérve és bizonylatolva) 10 ohm-nál nem nagyobb, vagy
- amelynek a talajban fekvő hatásos (a talajfelszínnél legalább 0,7 m-rel mélyebben fekvő) teljes hossza
= vízszintes földelő esetén legalább 8 m,
= függőleges (rúd, cső) földelő esetén legalább 4 m, ezt a feltételt kielégíti 2 db egymástól legalább 2 m távolságra levő és egyenként 2 m hatásos hosszúságú földelő összekötése is.
d) Egyenpotenciálra hozó vezetékrendszer: (a továbbiakban: EPH) az a vezetékrendszer, amely a védővezetőt igénylő érintésvédelemmel ellátott készülékek testét, a házi fémhálózatokat, valamint az önállóan is számottevően földelt fémtárgyakat - közvetlenül vagy közvetve - villamosan hatásosan összeköti.
e) Nullavezetővel egyesített földelőhálózat: (a továbbiakban: NEFH) a KLÉSZ és a vonatkozó műszaki előírás valamennyi előírásait kielégítő olyan EPH, amelyet nullázott villamos fogyasztóberendezések épületében építettek ki, és az a hálózat nullavezetőjével is össze van kötve.
f) A nullázás külső feltételei: azok az elosztóhálózati feltételek, amelyek maradéktalan teljesülése szükséges ahhoz, hogy a nullázásos érintésvédelem az adott elosztóhálózatra csatlakozó valamennyi fogyasztói vezetékhálózaton - a &#8222;nullázás belső feltételei&#8221;-nek az egyes fogyasztói vezetékhálózatokon való teljesülése nélkül is - alkalmazható legyen.
g) A nullázás belső feltételei: - egy fogyasztói vezetékhálózatra vonatkozóan - azok az MSZ 172/1-ben meghatározott különleges feltételek, amelyek teljesülése esetén az adott fogyasztói vezetékhálózaton a nullázásos érintésvédelem abban az esetben is alkalmazható, ha a &#8222;nullázás külső feltételei&#8221; egyébként nem teljesülnek.
II. FEJEZET
Létesítési előírások
3. § (1) Minden
- létesítendő épületben, továbbá
- meglevő épületben, ha a fogyasztói vezetékhálózat felújításra kerül
ki kell építeni valamely - az MSZ 172/1 előírásainak megfelelő - védővezetőt igénylő érintésvédelmi rendszert, függetlenül attól, hogy az épület létesítése, illetve a fogyasztói vezetékhálózat kiépítése idején milyen jellegű fogyasztóberendezések üzemeltetését tervezték.
(2) A védővezetőt el kell vezetni - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - a mért fogyasztói hálózat villamos fogyasztóberendezés csatlakoztatására szolgáló mindazon pontjaihoz dugaszoló aljzat, tűzhely csatlakozás stb.).
a) ahol vezetékes érintésvédelmet igénylő fogyasztóberendezést terveznek csatlakoztatni, illetve
b) amely olyan helyiségben van, ahol az MSZ 172/1 szerint az érintésvédelem minden fogyasztóberendezés számára kötelező (meglevő épület felújítása esetén a 14. § (2) bekezdésében foglalt kivételeket is figyelembe véve).
(3) Nem kötelező a védővezetőt elvezetni
a) azokhoz a mennyezetlámpa csatlakozásokhoz, amelyeknél a lámpa felfüggesztésére szolgáló horgot megfelelő szigeteléssel látták el,
b) az oldalfalra szerelt, a helyiség tartozékát képező olyan lámpatesthez, amely védővezetőt nem igényel, mivel
- II. érintésvédelmi osztályú, vagy
- a fényforrás behelyezett állapotában megérinthető fémszerkezetet nem tartalmaz (pl.: porcelán lámpatest, porcelán vagy műanyag ferde fali foglalat).
4. § (1) Nullázást kell vezetékes érintésvédelmi módként kialakítani minden olyan épületben, illetve fogyasztói vezetékhálózaton, ahol
a) a nullázás külső feltételei teljesülnek, illetve
b) a nullázás belső feltételei teljesülnek vagy teljesíthetők.
(2) Meglevő épületben védővezetőként felhasználható
a) a korábban a házi főelosztó-berendezéstől, vagy házi csatlakozó szekrénytől kiépített különálló nullázó vezető (védővezető), vagy
b) az épületen belül fémcsöves megoldású folytonos vízvezeték nyomócső, a legközelebbi felújításig.
(3) Azokon a helyeken, ahová az MSZ 172/1 a nullavezető földelését írja elő, de ennek szétterjedési ellenállását nem határozza meg, önállóan is számottevő földelés felhasználásával kell a földelést kialakítani.
5. § (1) Védőföldelés alkalmazható védővezetőt igénylő érintésvédelem megoldásaként, ha a 4. §-ban meghatározott nullázási feltételek nem teljesíthetők.
(2) A védőföldelés szétterjedési ellenállásértékét az MSZ 172/1 előírásai szerint, a tervezett kismegszakítók, illetve biztosítók névleges áramerőssége alapulvételével kell meghatározni. 10 A-nál kisebb névleges áramerősségű kismegszakítót, illetve biztosítót 10 A-es névleges áramerősséggel kell a számításnál figyelembe venni.
(3) Meglevő épületben a méretlen villamos fogyasztói hálózat felújításáig védővezető céljára a házon belül fémes vízvezeték-nyomócső is felhasználható.
6. § (1) Áram-védőkapcsolást kell a védővezetőt igénylő érintésvédelmi módként alkalmazni, ha
a) a kizárólag nullázásos, vagy védőföldeléses érintésvédelem nem valósítható meg műszaki, illetve gazdasági okokból, illetve
b) a korábban létesített nullázásos vagy védőföldeléses érintésvédelem a hálózati, illetve fogyasztói követelményeknek már nem felel meg és gazdaságos módon nem állítható helyre.
(2) Áram-védőkapcsolásos érintésvédelmet kell alkalmazni - az elosztóhálózati viszonyoktól függetlenül - a 2. § (3) bekezdésének a) pontjában említett építkezési felvonulási villamosenergia-ellátás esetén.
(3) Áram-védőkapcsoló abban az esetben is alkalmazható, ha azt az (1) bekezdésben foglaltak egyébként nem teszik kötelezővé.
(4) Egy fogyasztásmérőről táplált fogyasztóberendezések érintésvédelmét elsősorban egy közös áram-védőkapcsolóval kell megoldani, amelyet
a) a fogyasztói főelosztótáblára, vagy annak közelében kell felszerelni és
b) a mért fővezetékbe kell beiktatni az (5) és (9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével.
(5) Mért fővezetékbe iktatott áram-védőkapcsoló alkalmazása esetén az azon keresztül táplált fogyasztói főelosztótábla mechanikusan (szerkezetileg) nem építhető össze más fogyasztásmérőről táplált fogyasztói főelosztótáblával, illetve leválasztó kapcsolót tartalmazó táblával.
(6) Az áram-védőkapcsolót, ha azt fogyasztóberendezésként (fogyasztóberendezés csoportonként) alkalmazzák a fogyasztói főelosztótábláról táplált vezetékbe kell beiktatni a (9) bekezdésben foglaltak figyelembevételével és - amennyiben technikai akadálya nincsen - a fogyasztói főelosztótáblára, vagy annak közelében kell felszerelni.
(7) A több fogyasztásmérőn keresztül ellátott fogyasztási hely (pl.: lakásban, vagy egy lakásos családi házban általános háztartási és külön mért éjszakai fogyasztás is van) teljes mért fogyasztói hálózatának érintésvédelme megoldható egy - a méretlen fővezetékbe beiktatott - áram-védőkapcsolóval is, a következő feltételek egyidejű kielégítése esetén:
a) a fogyasztási helyet egyetlen közös méretlen fővezeték táplálja,
b) a fogyasztásmérők egy fogyasztásmérő berendezést képeznek (egy helyre vannak felszerelve),
c) az áram-védőkapcsoló a fogyasztásmérő berendezés közvetlen közelében - a fogyasztásmérő berendezésre vonatkozó elhelyezési és felszerelési (zárhatósági) előírásoknak megfelelően - elhelyezhető,
d) a fogyasztási helyen egyidejűleg vételezhető maximális teljesítménynek (az egyes fogyasztásmérőkön vételezhető névleges csatlakozási teljesítmények összegének) megfelelő áram-védőkapcsoló rendelkezésre áll.
(8) A méretlen fővezetékbe iktatott áram-védőkapcsoló szerelésére a szabálytalan áramvételezés megakadályozására vonatkozó szabvány előírásait, valamint a (9) bekezdésben foglaltakat is alkalmazni kell.
(9) Nullázásos érintésvédelem esetén a védővezetőt a nullavezetőről - annak keresztmetszetétől függetlenül - az áram-védőkapcsoló előtt kell leágaztatni.
(10) Az áram-védőkapcsolásos érintésvédelem megvalósítására csak olyan áram-védőkapcsoló alkalmazható
a) amely feszültségkimaradás esetén nem kapcsol le önműködően, vagy a feszültség visszatérésekor önműködően visszakapcsol, és
b) amelynek megszólalási áram értéke (érzékenysége) és kellően gyors működése biztosítja az érintésvédelem kellő hatékonyságát. (Ezt a feltételt általában kielégíti a 30-300 mA érzékenységű áram-védőkapcsoló.)
7. § (1) Az EPH-t ki kell alakítani minden olyan épületben, amelyben házi fémhálózat van
a) új épület esetén a házi fémhálózatok, illetve a villamos fogyasztói vezetékhálózat létesítésével egyidőben,
b) meglevő épület esetén a házi fémhálózatok, illetve az épületben levő méretlen villamos fogyasztói hálózat felújításával egyidőben.
(2) Azokat a házi fémhálózatokat, amelyek az (épület szekció) legalsó szintjére (pl.: pince, szerelőszint) is kiterjednek, ezen a szinten fémesen jól vezető módon össze kell kötni egymással, valamint a földeléssel (pl.: vasbetonalap földeléssel), továbbá
a) nullázás esetén a nullavezetővel - az MSZ 447 előírásait is figyelembe véve - elsősorban a házi főelosztó berendezésben, vagy a házi csatlakozó szekrényben, ezek hiányában a fogyasztásmérő berendezés, illetve a fogyasztói főelosztótábla közelében,
b) földeléses érintésvédelem esetén a közös érintésvédelmi vezetővel elsősorban a házi főelosztóberendezésben vagy a házi csatlakozó szekrényben, ezek hiányában a fogyasztómérő berendezés, illetve a fogyasztói főelosztótábla közelében.
(3) Azt a házi fémhálózatot, mely az épület - (2) bekezdésben említett - legalsó szintjére nem terjed ki, az előfordulásának megfelelő legalsó szinten kell összekötni.
a) nullázás esetén a nullavezetővel, illetve a nullázó vezetővel,
b) földeléses érintésvédelem esetén az érintésvédelmi védővezetővel.
(4) Meglevő épület házi fémhálózati, illetve méretlen fogyasztói hálózatának felújítása esetén a (3) bekezdés szerinti házi fémhálózatnak az EPH-ba való bekötése megoldható a fémes vízvezeték csővel való összekötésével is.
(5) Az épületnek legalább négy szintjére kiterjedő házi fémhálózaton a (3) bekezdés, illetve a (4) bekezdés szerinti összekötést az előfordulásának megfelelő legfelső szinten is el kell készíteni.
(6) Az EPH-ba be kell kötni a fürdőkádakat, fémből készült mosdóvályukat és más olyan üzemszerűen érinthető nagy kiterjedésű fémtárgyakat, amelyeknek felszerelési módjukból következően viszonylag jó vezető villamos kapcsolata lehet a földdel.
(7) Az EPH kialakításának egyéb kérdéseire és szerkezeti megoldására a vonatkozó műszaki előírás az irányadó.
III. FEJEZET
Az érintésvédelem létesítésével, átalakításával kapcsolatos feladatok
8. § Az új épületben létesítendő, illetve meglevő épületben újonnan kialakítandó érintésvédelmi módot a létesítési előírások, illetve a vonatkozó szabványok előírásai és az elosztóhálózati viszonyok alapján kell megállapítani.
9. § (1) A létesítési előírásoknak megfelelő érintésvédelem megvalósításáról
a) épület létesítése (bővítése, átalakítása) esetén a beruházó, illetve megbízásából a tervező
b) meglevő épület teljes felújítása, illetve az épület teljes fogyasztói vezetékhálózatának, vagy csak a méretlen fogyasztói hálózatának a felújítása esetén az ingatlankezelő, illetve megbízásából a tervező, illetve a kivitelező
köteles gondoskodni.
(2) Ha meglevő fogyasztói vezetékhálózaton védővezetős érintésvédelmi rendszer létesítése, illetve kiegészítése - ideértve az EPH-t és az áram-védőkapcsolót is - az ilyen érintésvédelmi rendszert igénylő fogyasztóberendezés alkalmazása miatt szükségessé válik, annak a létesítési előírásoknak megfelelő megvalósításáról
a) az épület méretlen fogyasztói hálózatán, illetve házi fémhálózatain
- ha az igény az épületben levő kettőnél több fogyasztónál jelentkezik: az ingatlankezelő,
- egyéb esetben: az érdekelt fogyasztó
b) a mért fogyasztói hálózaton: a fogyasztó köteles gondoskodni.
Az áramszolgáltató feladatai
10. § Épület létesítése, vagy meglevő fogyasztói vezetékhálózat érintésvédelmének utólagos létesítése, átalakítása, bővítése esetén az érdekelt kérésére az áramszolgáltató köteles - a VKSZ rendelkezéseinek megfelelően adott előzetes tájékoztatásban - közölni, hogy a kérdéses fogyasztói vezetékhálózaton
a) a nullázásos érintésvédelem alkalmazását a nullázás külső feltételeinek a teljesülése lehetővé teszi, vagy
b) nullázásos érintésvédelem csak a nullázás belső feltételeinek teljesülése esetén alkalmazható
(ez esetben közölni kell az MSZ 172/1-ben meghatározott részletes feltételeket is), illetve ha a feltételek nem teljesíthetők,
c) milyen más érintésvédelmi mód és milyen feltételekkel alkalmazható.
11. § (1) Ha az áramszolgáltató az elosztóhálózatot alkalmassá teszi arra, hogy az arról táplált fogyasztói vezetékhálózatokon is áttérjenek a nullázásos érintésvédelemre, az áramszolgáltató köteles
a) megvizsgálni, hogy az áttérítendő elosztóhálózatról ellátott épületekben
- ki van-e építve az EPH-hálózat,
- van-e a csatlakozó szekrénytől, illetve a házi főelosztó berendezéstől, ezek hiánya esetén a fogyasztásmérő-berendezéstől, illetve a fogyasztói főelosztó táblától kiépített védővezető és az elő van-e készítve a nullavezetővel való összekötésre,
- a 25 A-nél nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelemmel ellátott fogyasztásmérőn keresztül táplált mért fogyasztói hálózaton ki van-e építve valamilyen érintésvédelmi megoldás,
b) legalább hat hónappal előbb értesíteni az ingatlanok kezelőit
- a nullázásra való áttérési szándékról és az áttérés tervezett időpontjáról,
- az ingatlankezelőnek ezzel kapcsolatos - az a) pont szerinti helyszíni vizsgálat alapján megállapított - feladatairól,
c) az áttérés tényleges időpontjának kitűzése előtt meggyőződni arról, hogy az áttérés feltételeit az egyes ingatlanokban megteremtették-e,
d) az áttérés tényleges időpontját legalább nyolc nappal előbb
- a fogyasztóval írásban vagy az épületben kifüggesztett hirdetmény útján,
- az ingatlankezelővel pedig minden esetben írásban
közölni,
e) az áttérést a transzformátorkörzet legnagyobb névleges csatlakozási teljesítményű fogyasztóival, illetve a közműcsatlakozással (víz, gáz, távhőellátás) rendelkező ingatlanokkal kezdeni,
f) a védővezetőnek és az EPH-nak az előkészített pontjait a nullavezetővel összekötni a létesítési előírásoknak megfelelően.
(2) Ha az áramszolgáltató az ingatlankezelő bejelentése alapján tudomást szerez arról, hogy valamely kommunális vagy lakóépületben a nullázás belső feltételei már teljesültek, az (1) bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálatot elvégzi, és ha a nullázásra való áttérés minden feltétele biztosított, az épület fogyasztói vezetékhálózatát - az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően - nullázásra áttéríti.
12. § (1) Ha a nullázottnak nyilvánított elosztóhálózaton bekövetkezett változások (hálózatkép módosulás, terhelés növekedés, illetve túláramvédelem megszólalási érték változása stb.) miatt a nullázás külső feltételei egyes - általában az elosztóhálózat végéről táplált - fogyasztói vezetékhálózatok részére átmenetileg, vagy tartósan nem teljesülnek, az áramszolgáltató ezek érintésvédelméről áram-védőkapcsoló felszerelésével gondoskodik.
(2) Az áramszolgáltató az (1) bekezdésben említett áram-védőkapcsoló felszerelésével egyidejűleg a mért fogyasztói hálózatonként vagy központosan kialakított védővezetőt a nullavezetőről leválasztja és leföldeli (6. _§). Ha ehhez külön földelés létesítése szükséges, erről az áramszolgáltató gondoskodik.
(3) Az (1) bekezdés szerint felszerelt áram-védőkapcsoló az áramszolgáltató állóeszköze marad és azt a nullázás feltételeinek helyreállítása esetén - a nullázási állapot egyidejű visszaállítása mellett - jogosult leszerelni.
13. § Az áramszolgáltató a közszolgáltatási szerződés megkötésekor a fogyasztót az érintésvédelem legfontosabb tudnivalóiról írásban tájékoztatja (26. és 27. §).
Az ingatlankezelő feladatai
14. § (1) Épület létesítése, vagy meglevő fogyasztói vezetékhálózata érintésvédelmének utólagos létesítése, átalakítása, bővítése esetén az ingatlankezelő, illetve megbízottja köteles:
a) a VKSZ rendelkezéseinek megfelelően az áramszolgáltatótól előzetes tájékoztatást kérni az alkalmazható érintésvédelmi módról, illetve
b) az áramszolgáltatótól kapott tájékoztatás szerinti érintésvédelem létesítéséről - a 9. §-ban foglaltak figyelembevételével - gondoskodni.
(2) Meglevő épület felújítása során az ingatlankezelő
a) ha a teljes fogyasztói vezetékhálózat is felújításra kerül, köteles az érintésvédelmi hálózatot a létesítési előírások szerint teljesen kiépíttetni és az egyenpotenciálra hozó hálózatot megvalósítani,
b) ha a lakóépület felújítása nem terjed ki a lakások mért fogyasztói hálózatának a felújítására, a lakásokban (bérelt helyiségekben) nem köteles védővezetőt kiépíttetni, de ha az épület villamos berendezéseinek érintésvédelme nem nullázás, köteles az érintésvédelmi védővezető-hálózatot a fogyasztói főelosztótábláig megvalósítani,
c) ha a lakóépület felújítása valamely lakás (bérlemény) mért fogyasztói hálózatára is kiterjed, ennek a védővezető hálózatát is köteles kiépíttetni,
d) köteles minden olyan lakás védővezető-hálózatát kiépíttetni, amelynek felújítása során födémcserét, vagy más olyan nagyszabású munkát végeztek, amiért a lakót egy hónapnál hosszabb időre kiköltöztették a lakásból.
(3) Ha az épület fogyasztói vezetékhálózatán a nullázás belső feltételei
a) az (1) vagy (2) bekezdésben meghatározott munkák eredményeként, vagy
b) a jól közművesített területen levő és korábban NEFH-ra előkészített épületben már a KLÉSZ hatálybalépésekor
biztosítottak, az ingatlankezelő köteles ezt a nullázásos érintésvédelemre való áttérés érdekében az áramszolgáltatónak írásban bejelenteni.
(4) Az ingatlankezelő köteles gondoskodni annak ellenőrzéséről, hogy a fogyasztó által az épület méretlen fogyasztói hálózatán, illetve házi fémhálózatain végzett, illetve végeztetett munka [9. § (2) bekezdésének a) pontja] eredménye megfelel-e az előírásoknak, illetve nem sérti-e az épületben levő többi fogyasztó érdekeit.
15. § (1) Az ingatlankezelő gondoskodik arról is, hogy minden olyan épületben, ahol érintésvédelmi védővezető nincs kiépítve, az ingatlanhoz tartozó nyomócső vízvezeték-hálózat egyes részeinek javítása vagy cseréje alkalmával a nyomócső villamos vezetése folyamatosan fennmaradjon. Ennek érdekében valamely közbenső tag kivétele előtt a szabadon maradó végeket villamos vezetően össze kell kötni és ha nem fémből levő vezetékszakasz vagy szerelvény kerülne beépítésre, tartós jellegű villamos áthidalást is kell készíteni.
(2) A vízcsőhálózat kifolyó helyének közvetlen közelében, ellenőrizhető módon csak akkor szükséges az (1) bekezdés szerinti áthidalást készíteni, ha a leválasztott részhez védővezető csatlakozik.
(3) A villamos vezetés szempontjából a vízvezetéki nyomócső fémcsőkötései kielégítőek, azokat villamos vezetővel külön áthidalni nem szükséges.
16. § (1) Az ingatlankezelő bármely fogyasztó kérésére az épületben meglevő érintésvédelmi lehetőségekről tájékoztatást ad.
(2) Az ingatlankezelő az érdekelt fogyasztókat kellő időben írásban értesíti
a) az érintésvédelmi rendszer tervezett kiépítéséről, illetve
b) a meglevő érintésvédelmi rendszeren tervezett változtatásokról, valamint a fogyasztókat érintő ezzel kapcsolatos feladatokról.
17. § Az ingatlankezelő az elosztóhálózatnak nullázásra való áttérése alkalmával
a) az áramszolgáltató felszólítására az általa kezelt épületben az áttéréshez szükséges - az áramszolgáltató által közölt [11. § (1) bekezdés b) pont] - munkálatok elvégzéséről hat hónapon belül gondoskodik,
b) a munkálatok befejezéséről az áramszolgáltatót írásban értesíti,
c) az áramszolgáltatónak az áttéréssel kapcsolatos tevékenységét elősegíti.
18. § Ha az áramszolgáltató a fogyasztói vezetékhálózat érintésvédelmének biztosítása érdekében - a 12. §-ban meghatározott kötelezettségének megfelelően - áram-védőkapcsolót szerel fel, az ingatlankezelő köteles az áramszolgáltató ez irányú tevékenységét elősegíteni.
19. § Az érintésvédelem szabványossági felülvizsgálatáról a kivitelező által készített jegyzőkönyvet, illetve jelentést az ingatlankezelő köteles legalább az érintésvédelem szabványossági felülvizsgálatáig megőrizni.
A fogyasztó feladatai
20. § (1) A fogyasztó az épületben meglevő érintésvédelmi lehetőségek figyelembevételével saját maga gondoskodik - erre jogosult kivitelező útján - fogyasztóberendezéseinek az érintésvédelméről.
(2) Ha az épületben nincs védővezetős érintésvédelem kiépítve, vagy védőföldeléses érintésvédelem van, de az a fogyasztó villamos fogyasztóberendezéseinek érintésvédelmére nem alkalmas, a - 9. §-ban foglaltakat is figyelembe véve - fogyasztói jogosult a létesítési előírásoknak megfelelő védővezetős érintésvédelmet nemcsak lakásában (mért fogyasztói hálózatán), hanem az épülethez tartozó egyéb részeken (méretlen fogyasztói hálózat, EPH-rendszer) is kiépíttetni.
21. § Ha az áramszolgáltató a fogyasztói vezetékhálózat érintésvédelmének biztosítása érdekében áram-védőkapcsolót szerel fel, a fogyasztó köteles az áramszolgáltató ez irányú tevékenységét elősegíteni.
IV. FEJEZET
Az érintésvédelem ellenőrzéseivel és hibaelhárításával kapcsolatos feladatok
A kivitelező feladatai
22. § A rendelet hatálya alá tartozó fogyasztói vezetékhálózatot, illetve annak részét képező érintésvédelmi rendszert - ideértve az EPH-t is - létesítő, bővítő, átalakító vagy javító kivitelező vállalat köteles a munkálatok befejező műveleteként a vonatkozó szabvány előírásainak megfelelően
- &#8222;az érintésvédelem szerelői ellenőrzését&#8221; elvégezni, illetve
- &#8222;az érintésvédelem szabványossági felülvizsgálatá&#8221;-nak az elvégzéséről gondoskodni.
Az ingatlankezelő feladatai
23. § (1) Az ingatlankezelő gondoskodik az épület érintésvédelmi rendszerének a
- rendszeres ellenőrzéséről,
- karbantartásáról,
- szükség szerinti javításáról.
&nbsp;
(2) Kommunális- és lakóépület esetén - kivéve ha az MSZ 172/1 egyes esetekben, illetve helyen, vagy egyes készülékek tekintetében ennél szigorúbb ellenőrzést ír el - elegendő a hivatkozott szabvány szerinti &#8222;érintésvédelem szerelői ellenőrzését&#8221; elvégezni hatévenként.
(3) Az &#8222;érintésvédelem szerelői ellenőrzését&#8221; legalább villanyszerelő szakképzettségű személlyel kell elvégeztetni. Az &#8222;érintésvédelem szabványossági felülvizsgálatá&#8221;-nak elvégzésére külön jogszabály rendelkezései az irányadók]]></encoded></item><item><title><![CDATA[ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ (ÁVK)]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3881235</link><pubDate>2007-10-21 23:00:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
	&nbsp;

	Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

	ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ (ÁVK)

	&nbsp;

	&nbsp;

	
	&nbsp;&nbsp; Elöljáróban engedtessék meg egy szakmai szóhasználati javaslat. Az MSZ 2364 szabvány fogalom meghatározásai alapján közvetlen érintés elleni védelem, illetve közvetett érintés elleni védelem a szabatos szóhasználat. Véleményem szerint az alakilag hasonló, több szavas megnevezés hétköznapi használata nehézkes. Ezért ott, ahol a hivatalos eljárás nem követeli okvetlenül meg, javaslom, hogy továbbra is - a közvetett érintés elleni védelem szabványos kifejezése helyett - a szokványos érintésvédelem kifejezést használjuk. Nem elfeledve, hogy a szokványos szóhasználat nem engedhető meg mindig, például szabványszöveg idézése, hivatkozása esetében stb. 

	
	

	
	Az áram-védőkapcsoló, továbbiakban (ÁVK), elsőleges alkalmazásban a közvetett érintés elleni védelem, továbbiakban érintésvédelem, kikapcsoló szerve. Feladata - érintésvédelmi célú kikapcsoló eszközként - a balesetveszélyt okozó, hibás, esetünkben "testzárlatos" hálózatrész lekapcsolása, a balesetveszély megszüntetése. Ezt a feladatot az ÁVK úgy látja el, hogy érzékeli a hibaáramot (különbözeti áramot), és ha az meghaladja az ÁVK névleges kioldó áramát (In), akkor működteti a kikapcsoló készülékét. Az elmondott feladat sokszínű gyakorlati megvalósítására, a kivitelezés fajtáira a későbbiekben még kitérek.
	
	Az ÁVK-t gyakran nevezik FI relének, amely elnevezés a német megnevezés "Fehlerstromschutzschalter" rövidítéséből ered. Az RCD megjelölés az angol "residual current device" kezdőbetűiből adódik. Az MSZ EN 61008-1: 1998 termékszabvány RCCB rövidítése pedig a "residual carrent opereted circuit breaker" szavak kezdőbetűiből adódik. Az idegen nyelvű megnevezések fordításai nem terjedtek el a hazai gyakorlatban. 

	
	
	
	1. ábra

	
		Háromfázisú táplálás aszimmetrikus ohmos terheléssel, hibamentes üzemállapot 
	
		Hibamentes üzemállapot vektorábrája 
	
		Hibamentes üzemállapotban a vasmag gerjesztése 


	&nbsp;

	
	
	ÁVK elvi működése 
	
	Az áram mindig zárt áramkörben folyik. Esetünkben a tápoldaltól a fogyasztóig és vissza. Vezetésére, azaz az üzemi áramkör zárására az L1; L2; L3; N aktív vezetők szolgálnak. Könnyen belátható, hogyha ezen üzemi vezetők mindegyikét átvezetjük egy zárt vasmagon (1. a. ábra), akkor ennek a vasmagnak - hibamentes üzemet feltételezve - nem lesz gerjesztése, mert az odafolyó és visszafolyó áramok előjelhelyes összege minden pillanatban nulla (1. c. ábra). Ez a gerjesztési egyensúly azonban minden olyan esetben felborul, amikor az áram nem az üzemi vezetőben záródik (pl.: testzárlat lép fel), azaz az áram vagy annak egy része megkerüli a vasmagot (2. a. ábra). Megkerülő áram esetén a vasmag gerjesztése - azaz az összes üzemi vezetőn folyó áram előjelhelyes összege, ami a különbözeti áram - éppen a megkerülő áram (testzárlat esetén a hibaáram) értéke (2. d. ábra). 

	
	
	
	2. ábra

	
		Háromfázisú táplálás aszimmetrikus ohmos terheléssel, testzárlat esetén 
	
		A testzárlatos üzemállapot áramai (hibaáram) 
	
		Kirchhoff csomóponti törvénye a fogyasztó csillagpontjára 
	
		Testzárlatos üzemállapotban a vasmag gerjesztése, a különbözeti áram (I?=Ih)


	&nbsp;

	
	Ha a megkerülő áramot (testzárlati áramot) akarjuk megfigyelni, akkor az ennek megfelelő különbözeti áram érzékelésére nem kell mást tennünk, mint ezen gerjesztett vasmagra egy tekercset elhelyezni, ezzel létrehozni egy ún. különbözeti áramváltót. Ahhoz, hogy a megkerülő áram, azaz a vele egyenlő különbözeti áram fellépésekor kikapcsolás jöjjön létre, a tekercs áramával kioldót vagy relét kell működtetni. Így működik az ÁVK (3. ábra). Ezen különbözeti elven működő védelem igen érzékenyre készíthető, mert gerjesztését nem az üzemi áramok, hanem azok előjelhelyes összege, a különbözeti áram adja. Gyakorlatban a névleges különbözeti kioldó áram (I?n) szabványos értékei: 10mA; 30mA; 100mA; 300mA; 500mA. 

	
	
	
	3.ábra
	Áram-védőkapcsoló alkalmazása TT rendszerben 

	
	
	Az elmondottak szerinti különbözeti relé vezetőnkénti áramváltók áramainak összegzésével is elkészíthető (4. ábra). Vezetőnkénti külön áramváltók összegző kapcsolását azonban csak TN rendszerben szabad alkalmazni! Ezért a gyártók a 4. ábra szerinti megoldásokat nem alkalmazzák! 

	
	
	
	4.ábra
	Különbözeti relé kialakítása az áramok összegzésével

	
	
	Nézzük meg, hogy a 3. ábra szerinti, a gyakorlatban megvalósított működési elv milyen korlátokat szab az ÁVK alkalmazására! 

	
		Az üzemi áramokat összegezni kell, tehát háromfázisú rendszerbe háromfázisú ÁVK építendő be! Azonban háromfázisú áramkörben a háromfázisú ÁVK helyett három egyfázisú ÁVK nem építhető be, mert nem hozza létre a különbözeti áramot, miután az egyik fázisra kapcsolt áramváltó áramának visszavezetése a többi fázis ÁVK-in történne, és így mindegyik hibaáramot érzékelne és kikapcsolódna. Hasonló probléma adódik, ha több egyfázisú áramkört külön-külön védenek ÁVK-val, de valamely szakaszon az egyik vezetőt közösítik, és azt vezetik át az ÁVK-n: ekkor természetesen hibás kioldás keletkezik. 
	
		Csak az összes üzemi vezető vezetendő át, mert ha azt a vezetőt is átvisszük, amin a megkerülő áram is folyik, megint nulla lesz a gerjesztés, és az ÁVK jogosan nem működik. Azaz a testzárlati hibaáram vezetésére szolgáló PE védővezetőt soha nem szabad az ÁVK-n átvezetni! 
	
		Az előző két meggondolás alapján - a nullavezetőt (N) mindig, a védővezetőt (PE) soha nem szabad az ÁVK-n átvezetni - PEN vezető esetében ÁVK nem alkalmazható, miután egyidejűleg a két feltételnek nem lehet megfelelni. Azaz TN-C rendszerben, illetve TN-C-S rendszer TNC részében ÁVK nem alkalmazható! 
	
		A megkerülő áramok. 
		
			
				Földelt csillagpontú hálózatban, mint amilyen a kisfeszültségű elosztó hálózatunk, minden aktív vezető és földelt rész közötti szigetelési meghibásodás (földrövidzárlat, testzárlat) megkerülő áramkörön át záródik. Azaz a testzárlatos berendezéseket az ÁVK lekapcsolja. Vigyáznunk kell azonban arra, hogy a testzárlati áramot véletlenül se vezessük vissza a nullavezetőn, mert úgy az ÁVK nem tud kioldást eszközölni. Ez az oka annak, hogy ÁVK utáni áramkörben szigorúan tilos a nullavezető földelése! Egyrészt ezen az összeköttetésen a védett részen fellépő testzárlati áram egy része a nullavezetőben folyna vissza és nem tudna kioldást okozni, másrészt a védett részen kívül fellépő testzárlati áram egy része a nullavezetőn visszafolyva felesleges kikapcsolást idézne elő. 
			
				Minden aktív vezető és földelt rész között, a szigeteléseken keresztül szivárgó áramok folynak (5. ábra). Tökéletes szigetelés nincs, jó szigetelés esetén a szivárgó áramok mA alatti értékűek, így az ÁVK működése szempontjából elhanyagolhatók. Rossz, öreg, illetőleg nedves szigetelés esetén azonban a szivárgó áramok az érzékenyebb ÁVK névleges különbözeti kioldó áramának (10mA; 30mA) nagyságrendjébe eshetnek, azt meghaladhatják (pl.: kiterjedt, átnedvesedett itatott papírszigetelésű kábelhálózat). Ezen hálózatok csak akkor üzemeltethetők, ha a szigetelési ellenállásukat helyreállítják, például a szigetelést kiszárítják (kifűtik). 
			
				Szigetelt csillagpontú hálózat egésze (IT-rendszer) ÁVK-val nem védhető, mert nem alakulhat ki megkerülő áram épp a szigetelt csillagpont miatt. 
			
				Minden egyes aktív vezető és a földelt részek között ún. földkapacitás van. Váltakozó áramú hálózatokban ezen fogyasztókkal párhuzamos földkapacitásokon a feszültséghez képest 90?-kal siető meddő áram folyik (5. ábra). Egyfázisú, ÁVK-val védett végponti áramkörben ezen kapacitív áram a testeken, védővezetőn földön keresztül záródó megkerülő áram, ami a szivárgó áramhoz vektorosan hozzáadva felesleges kioldást okozhat. Normál üzemben ezen szimmetrikusnak tekinthető földkapacitásokon folyó áramok az üzemi vezetőkön folynak, eredőjük nulla, nem hoznak létre gerjesztést az ÁVK-ban. Szigetelt csillagpontú hálózaton - ha a hálózatot több részre osztjuk - a kapacitív földzárlati áramok létrehoznak kioldó áramot, akár az általunk védett, akár a többi hálózaton lép fel a földzárlati áram. Így a helyes méretezés nehézkes, és műszakilag kedvezőtlen, hogy a védett rész lekapcsolása a többi rész kapacitásától függ. Azaz a többi rész hálózatváltozása (vezeték ki-, vagy bekapcsolás) befolyásolja a védett részünk ÁVK-jának kioldó különbözeti áramát. 
			
				Az ÁVK működőképességének ellenőrzésére gyárilag egy ellenálláson át záródó megkerülő áramkört hoznak létre, amelyet egy próbagombbal lehet zárni (5. ábra). Miután az ÁVK működőképességéről üzem közben nem tudunk meggyőződni ezért időszakosan indokolt a működőképesség ellenőrzése, a próbagomb megnyomásával kiváltott működtetés. (Az elektronikus ellenőrzések csak az áramköröket képesek tesztelni, a mechanikát nem). A korábban javasolt havi működtetés helyett - az ISO szerinti minőségbiztosításnak is köszönhetően - elegendő a téli-nyári óraátállításkor a próbagombbal ellenőrizni az ÁVK működőképességét. 
		
	
	
		Az elmondott mágneses indukció elvén működő "AC" típusú ÁVK-k csak szinuszos váltakozófeszültségű hálózaton alkalmazhatók. Miután a gyakorlatban egyre terjednek a félvezetős szabályozó eszközök (fényerő szabályozó, frekvenciaváltó, stb.), így az áram a legtöbb esetben olyan egyenáramú összetevőt is tartalmaz, amely előmágnesezésével telítésbe viszi az ÁVK kis vasmagját, és így a működését lehetetlenné teszi. Ezért fejlesztették ki a szaggatott egyenáramra is helyesen működő ún. "A" típusú ÁVK-t, amelynek beépítése az elmondottak szerinti áramkörökben elengedhetetlen. Az A típusú ÁVK jele egy négyzetben a szinusz jel alatt egy szaggatott szinusz jel (egyutas egyenirányító.) 


	&nbsp;

	
	
	
	5.ábra
	Áram-védőkapcsoló által érzékelt áramok 

	Az ÁVK alkalmazásának egyik komoly problémája volt a legutóbbi időkig, hogy a villámcsapást követő túlfeszültséghullám a fogyasztói hálózat földkapacitásán kioldást okozó áramot hajtott át. Már korábban is készítettek ún. "villámbiztos" ÁVK-kat (villám, illetve cápauszony jellel ellátott készülékek), de ma, amikor az MSZ EN 61008-1: 2000 szabvány már egyértelműen ellenőrzi a lökőfeszültségek által okozott áramlökéseknek tulajdonítható nem kívánt kioldással szembeni ellenállást, minden ÁVK villámbiztosnak tekinthető.
	
	Itt kell felhívni a figyelmet arra, hogy csak az S típusú, késleltetett kioldású ÁVK-k képesek kioldás nélkül elviselni a másodlagos túlfeszültség-védelem túlfeszültség-korlátozóinak megszólalását (C és D típusú védelem). Az S típusú ÁVK betáplálás felöli alkalmazása lehetővé teszi, hogy a leágazásokban további ÁVK-kat szelektíven alkalmazzunk. Így a testzárlat szempontjából kiemelten veszélyes helyiségeket (pl. nedves helyiségek) külön-külön ÁVK védi, míg az egész fogyasztói hálózat érintésvédelmét egy S típusú ÁVK látja el (6. ábra). Az SI típusú ÁVK a hálózati zavaroktól fokozottan független kialakítást jelöl. 

	
	
	
	6.ábra
	Áram-védőkapcsolók szelektív alkalmazása 
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elektomos ívek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23665101&amp;nid=3869025</link><pubDate>2007-10-18 09:07:45</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat


 
High Voltage Electrical Wire Fire - Northfield, MN


 
Large Electrical Explosion Live on News


 
Electrical Explosions and Arcing


 
electrical explosion


 
Electrical Fire



 
Transformer explosion


 
Power Plant Substation Explodes



 
Electrical Fire at Delaware Valley High School]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok XII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3859090</link><pubDate>2007-10-14 11:17:20</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 49/2003. (VII.30.) GKM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a fogyasztói szerződés keretében érvényesített &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szavatossági és jótállási igények intézéséről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 58/2003. (IX.23.) GKM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal alatti Műszaki &nbsp;&nbsp; Biztonsági Felügyelőségekről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 87/2003. (XII.16.) GKM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a háztartási sütők energiafelhasználásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 88/2003. (XII.16.) GKM. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a háztartási légkondicionáló berendezések energia &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; felhasználásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;/&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ) GKM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Villamos Biztonsági Szabályzat kiadásáról (előkészítés &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; alatt)
&nbsp;
F melléklet.&nbsp;&nbsp; Kapcsolódó szabványok
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (tájékoztatás)
&nbsp;
F1. A szabványok alkalmazásáról
&nbsp;
Magyarországon a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes - tehát nem kötelező. Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek (lásd: 2001. évi CXII. törvény 4. §) Ilyen jogszabályok pl. a direktívákhoz kapcsolódó miniszteri rendeletek (lásd: az E1. mellékletben).
&nbsp;
A szabványokban meghatározott biztonsági szint fenntartása azonban alapvető követelmény, ha eltérünk a szabványoktól vagy nem alkalmazzuk azokat. Ezt csak alapos megfontolás, elméleti és gyakorlati igazolás alapján érdemes megtenni, ugyanis a villamossági termék gyártója, forgalmazója vagy a szolgáltatás végzője felel a termék hibája által okozott kárért (lásd: 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről).
&nbsp;
A visszavont szabványok nem érvényesek, de továbbra is alkalmazhatók, mert a korábban gyártott villamossági termékeknek a megfelelősségét ezek szerint lehet elbírálni.
&nbsp;
F2. Közzétett érvényes szabványok
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 153:1998&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos üzemű háztartási hűtőkészülékek &nbsp; energiafogyasztásának mérése
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 50106:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek bizton- &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; sága.Az EN 60335-1 és az EN 60967 hatálya alá&nbsp;&nbsp; tartozó&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; készülékek darabvizsgálatainak egyedi szabályai
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 50110-1:1999&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos berendezések üzemeltetése
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 50144 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos motoros kéziszerszámok biztonsága
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 50165:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Nem villamos háztartási és hasonló jellegű készülékek &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; villamos berendezési. Biztonsági követelmények
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 50294:1999&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Fényforrás előtét-áramkörök összteljesítmény felvételének mérési módszere
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60034 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos forgógépek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60051 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Közvetlen működésű, analóg értékmutatású, mutatós &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; villamos mérőműszerek és tartozékaik
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60065:2002&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Audio-, video- és hasonló elektronikus készülékek. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Biztonsági követelmények
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60204 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Gépi berendezések biztonsága. Gépek villamos &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szerkezetei
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60309 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Csatlakozó dugók, csatlakozóaljzatok és csatlakozó eszközök &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ipari célra
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60320 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Készülékcsatlakozók háztartási és hasonló általános célokra
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60335 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek biztonsága
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60439 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések.&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60529:2001&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos gyártmányok burkolatai által nyújtott &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; védettségi &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; fokozatok
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60598 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Lámpatestek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60799:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos szerelési anyagok. Készülék csatlakozó készletek &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; és összekötő készülék csatlakozó készletek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60950-1:2002&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Információtechnikai berendezések. Biztonság. 1.rész: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Általános követelmények 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60968:1994&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Beépített előtétes lámpák általános világítási célra. &nbsp; Biztonsági követelmények
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61010 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos mérő-, szabályozó- és laboratóriumi készülékek &nbsp; biztonsági előírásai
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61242:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Villamos szerelési anyagok. Vezetékdobos hosszabbítók &nbsp;&nbsp; háztartási és hasonló célokra
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61316:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vezetékdobos hosszabbítók ipari célra
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61549:2003&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Különféle lámpák
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61557 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Legfeljebb 1 kV váltakozó és 1,5 kV egyenfeszültségű &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; elosztórendszerek villamos biztonsága. A védelmi &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; intézkedések vizsgálatára, mérésére vagy megfigyelésére &nbsp;&nbsp;&nbsp; szolgáló berendezések
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61558 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Teljesítménytranszformátorok, tápegységek és hasonlók &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; biztonsága
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN ISO 3740; 3746&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hangteljesítményszint meghatározása
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; IEC 60884 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Plugs and socket-outlets for household and similar purposes
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ 1585:2001&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú Üzemi Szabályzat
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ 2364-200:2002&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Elektrotechnikai szótár
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ 4851-1, -5&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintésvédelmi vizsgálati módszerek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ 4852:1977&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szigetelési ellenállás mérés
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ 9870:1975&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erősáramú háztartási dugós csatlakozók (a készülék&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; csatlakozók kivételével). Műszaki követelmények és &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vizsgálati módszerek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ-05-40.0450:1991&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Forgógépek javítás utáni vizsgálatai
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; DIN VDE 0701-1:2000.09&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Instandsetzung, Anderung und Prüfung elektrischer Geräte 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (Villamos készülékek javítása, átalakítása és vizsgálata)]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok XI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3859081</link><pubDate>2007-10-14 11:14:47</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; BEHA: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; UNITEST 0701/0702 PC (8993 E)
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; EN 60204 (9032 E)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; GOSSEN-METRAWATT: × SECUTEST SIII
&nbsp;
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Zajszintmérők:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Delta-OHM: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; HD 8701, 9019, 9020
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; HD 2110, 2010
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; BEHA:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; UNITEST 9320,93411
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; CHAUVIN ARNOUX: ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 832,834
&nbsp;
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hőmérők: 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Delta-OHM: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; HD 8601, 9216, 9010, 9220
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; IMPAC: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; IN 14, IN 15 (infra)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; CHAUVIN ARNOUX: ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 871/878/880 (infra)
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 870/872/876 (infra)
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 846
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 861/863/865
&nbsp;
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Teljesítménymérők, fogyasztásmérők
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; CONTREL: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; EMM-4. - D4
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; EMM-4e, -D4e
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; EMA 10,14,96, -D9
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; GANZ MM.: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; 96Ea,b,b1,c,d
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 6MEa,b,b1,c,d
&nbsp;
E melléklet.&nbsp;&nbsp; Kapcsolódó jogszabályok
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (tájékoztatás)
&nbsp;
A hatályos jogszabályok: törvények, rendeletek alkalmazása a jogszabályban meghatározott időben, térben és személyekre vonatkozóan minden esetben kötelező, be nem tartásuk felelősségre vonást eredményezhet.
&nbsp;
E1. EU-Direktívák (Irányelvek)
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 73/23/EEC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kisfeszültségű direktíva
módosítva: 93/68/EEC
Hazai szabályozás: 79/1997. (XII.31.)IKIM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 98/336/EEC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Elektromágneses összeférhetőség
módosítva: 92/31/EEC; 93/68/EEC
Hazai szabályozás: 31/1999. (VI.11.) GM-KHVM rend.
módosítva: 58/1999. (X.27.) GM-KHVM rend., 61/2004. (IV.24.) GKM-IHM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 93/37/EC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Gépek biztonsága
Hazai szabályozás: 21/1998. (IV.17.) IKIM rend.
módosítva: 14/1999. (III.31.) GM rend., 60/1999. (XII.1.) GM rend.
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 29/2000. (IX.13.) GM rend., 83/2003. (XII.1.) GKM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 95/16/EC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Felvonók
Hazai szabályozás: 108/2001. (XII.23.) FVM-GM rend.
módosítva: 12/2004. (IV.29.) BM-GKM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 89/106/EEC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Építési termékek
(Beleértve az elektromos kezelési anyagokat, gépeket, készülékeket és más villamossági termékeket is!)
Hazai szabályozás: 3/2003.(I.25.) BM-GKM-KvVM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 88/378/EEC&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Játékok biztonsága
Hazai szabályozás: 24/1998. (IV.29.) IKIM-NM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 86/594/EEC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Háztartási készülékek zajkibocsátása
Hazai szabályozás: 142/2001. (VIII.8.) Kormány rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 95/12 EC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Háztartási mosógépek energiahatékonysági címkézése
Hazai szabályozás: 6/2002. (II.15.) GM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 96/57/EC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Háztartási villamos hűtőkészülékek energiatakarékossági követelményei
Hazai szabályozás: 5/2002. (II.15.) GM rend.
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 97/17/EC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Háztartási mosogatógépek energiahatékonysági címkézése
Hazai szabályozás: 7/2002. (II.15.) GM rend.
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2000/14/EC &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Fénycsőelőtétek energiahatékonysági követelményei
Hazai szabályozás: 55/2003.(IX.4.) GKM rend.
&nbsp;
E2. Törvények 
(valamennyi többször módosítva, módosítások feltűntetése nélkül)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1959. évi IV. törvény&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Polgári Törvénykönyvről (PTK)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1978. évi IV. törvény&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Büntető Törvénykönyvről (BTK)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1990. évi V. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az egyéni vállalkozásról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1991. évi XLV. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a mérésügyről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1993. évi X. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a termékfelelősségről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1993. évi XCIII. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a munkavédelemről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1995. évi XXVIII. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a nemzeti szabványosításról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1995. évi LIII. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a környezet védelmének általános szabályairól
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1996. évi XXI. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a tűz elleni védekezésről a műszaki mentésről és a &nbsp; tűzoltóságról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1997. évi LXXVIII. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp; az épített környezet alakításáról és védelméről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1997. évi CXLIV. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a gazdasági társaságokról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1997. évi CXLV. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a cégnyilvántartásról a cégnyilvánosságról és a bírósági &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; cégeljárásról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1997. évi CLV. törvény&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a fogyasztóvédelemről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1999. évi LXXIV. törvény&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről, és &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; védekezésről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1999. évi CXXI. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a gazdasági kamarákról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2001. évi CXII. törvény&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a mérésügyi és a szabványosítási törvények módosításáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2003. évi LXXX. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a jogi segítségnyújtásról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2004. évi XIV. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek az áruk &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szabad áramlását biztosító rendelkezéseihez kapcsolódó &nbsp; kölcsönös elismerés alkalmazásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2004. évi XXIX. törvény &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az EU csatlakozással összefüggő törvénymódosításokról
E3. Kormányrendeletek
(módosítások feltűntetése nélkül)
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 16/1976. (VI.4.) MT rend. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a javító karbantartó szolgáltatások minőségvédelméről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 127/1991. (X.9.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a mérésügyi törvény végrehajtásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 115/1996.(VII.24.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a tűzvédelmi hatósági tevékenység részletes szabályairól, &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok illetékességi &nbsp;&nbsp;&nbsp; területéről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 116/1996. (VII.24.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp; a tűzvédelmi biztonságról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 79/1998. (IV.29.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az áruk és a szolgáltatások biztonságáról és az ezzel &nbsp;&nbsp;&nbsp; kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 89/1998. (V.8.) Korm. rend. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; bírság felhasználásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 253/1997. (XII.20.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp; az országos település rendezési és építési &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; követelményekről (OTÉK)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 208/1999. (XII.26.) Korm. rend. &nbsp;&nbsp; az egységes megfelelőségi jelülés használatáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 84/2001. (V.30.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az Európai Megállapodáshoz kapcsolódó, a megfelelőség &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; értékeléséről és az ipari termékek elfogadásáról szóló &nbsp; Jegyzőkönyv kihirdetéséről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 140/2001. (VIII.8.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a kültéri berendezések zajkibocsátásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 142/2001. (VIII.8.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a háztartási gépek zajkibocsátási értékeinek feltűntetési &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; kötelezettségéről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 180/2002. (VIII.23.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp; a villamosenergia törvény végrehajtásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 110/2003. (VII.24.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatalról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 151/2003. (IX.22.) Korm. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a tartós fogyasztási cikkek jótállásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 181/2003. (X.5.) Korm rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2283/2001 (X.5.) Korm. hat. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a szabványok kötelező alkalmazásának megszűntetéséről
E4. A direktívákhoz kapcsolódó miniszteri rendeletek
(módosítások feltűntetése nélkül)
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 8/1981. (XII.27.) IpM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a kommunális és lakóépületek érintésvédelmi &nbsp; szabályzatáról (KLÉSZ)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2/1984. (III.10.) BkM-IpM rend.&nbsp;&nbsp; a használati kezelési útmutatóról és a minőség tanúsításáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 8/1984. (VII.1.) IpM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a villamossági termékek ellenőrzéséről és minősítéséről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 17/1993. (VII.1.) KHVM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az egyes veszélyes tevékenységek biztonsági &nbsp;&nbsp; követelményeiről szóló szabályzatok kiadásáról 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 31/1994. (XI.10.) IKM. rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Hegesztési Biztonsági szabályzat kiadásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 31/1995. (VII.25.) IKM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a Vas- és Fémipari Biztonsági Szabályzat kiadásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 35/1996. (XII.29.) BM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról (OTSZ)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5/1997.(III.5.) IKIM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; egyes ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi &nbsp;&nbsp;&nbsp; tevékenységek gyakorlásárhoz szükséges képesítésekről
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 47/1999. (VIII.4.) GM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az Emelőgép Biztonsági Szabályzat kiadásáról
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7/2001. (III.29.) GM rend.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltűntetéséről
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok X.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3859075</link><pubDate>2007-10-14 11:12:47</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat







- a védővezető ellenállása:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W

megeng. legnagyobb é.:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W

o ok

o nem felel meg


- szigetelési ellenállás:*&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;MW&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vagy

megeng. legkisebb é.:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MW

o ok

o nem felel meg


- villamosszilárdság vizsgálat:*&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; V,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hz,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; s&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o megfelelő,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ok

Átütött:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;kV

o nem felel meg


- védővezető árammérése:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mA

megeng. max. é.:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mA

o ok

o nem felel meg


- érintési áram mérése:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mA

megeng. max. é.:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mA

o ok

o nem felel meg


- szivárgó áram mérése: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;mA

megeng. max. é.:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mA

o ok

o nem felel meg


- egyéb mérések:

o ok

o nem felel meg


&nbsp;

o ok

o nem felel meg


Működési próba:*&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék előírásszerű paraméterekkel, jól működik


&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;o&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék rendellenes működésű, nem felel meg!


A vizsgálat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;o&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MEGFELELŐ&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o NEM FELEL MEG


&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; eredménye:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;o&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készüléket nem lehet javítani


&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;o&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék jelentős károsodású és biztonságtechnikai hibájú


Megjegyzések:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (pl. a legközelebbi vizsgálati időpont, 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a nem megfelelő minősítés oka stb.)
&nbsp;
* minden esetben kötelező vizsgálatok!


Dátum:

A javításért/vizsgálatért felelős személy


&nbsp;

neve:

aláírása:








D melléklet.&nbsp;&nbsp; Műszerek
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (tájékoztatás)
&nbsp;
D1. Vonatkozó szabványok
A javításoknál alkalmazott műszereknek és mérőberendezéseknek, vizsgáló eszközöknek meg kell felelniük a rájuk vonatkozó biztonsági és műszaki-minőségi követelményeknek. Ezeket a következő szabványok rögzítik:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61010,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61557 és
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ IEC 51 szabványsorozatok.
&nbsp;
D2. Tájékoztatás: 
néhány műszerkereskedő cég:
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C+D Automatika Kft.
1191 Budapest, XIX. Földvári u. 2.
Tel: 282-9896, 282-9876; Fax: 282-3125
e-mail: info@cdaut.hu
Honlap: www.cdaut.hu
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; RAPAS Kft
1184 Budapest, XVIII. Üllői u. 315.
Tel: 294-2900; Fax: 294-5837
e-mail: rapas@mail.matav.hu
Honlap: www.rapas.hu
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; SERVINTERN Villamos Mérőműszer Szövetkezet
1078 Budapest, VII. Marek József&nbsp; u. 28.
Tel/Fax: 322-2443, 322-8826
e-mail: servintern.sz@telnet.hu
Honlap:www.servintern.col.hu
&nbsp;
D3. Tájékoztatás
e szakmai irányelv alkalmazásához szükséges néhány kereskedelmi forgalomban beszerezhető műszerről (nem teljes lista; 2004 július):
&nbsp;
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szigetelésvizsgálók: (több célú műszerek)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; METREL:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; Instaltest 61557
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Eurotest 61557
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MI 2088
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MI 2123
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MA 2060
&nbsp;
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; CHAUVIN ARNOUX: ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 6531/6533
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 6521/6523/6525
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 6511/6513
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; IMEG 500 N/1000 N
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 6541/6543
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 6545/6547/6549
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; C.A 6114/6115 N
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; METRAWATT: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; METRA Hit 271
&nbsp;
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Készülék vizsgálók 
(alkalmasak e szakmai irányelv szerinti A), illetve B) vizsgálatsorozatok elvégzésére)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; METRELL: &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ×&nbsp;&nbsp;&nbsp; MI 2094 (CE Multitester)
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MI 2170/2171 (Multiservicer)
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MI 2140/2141 (OmegaPAT, BetaPAT)
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&amp;nb ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok IX.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3859055</link><pubDate>2007-10-14 11:07:39</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



C melléklet.&nbsp;&nbsp; Dokumentáció
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp; (tájékoztatás) 
A C1. és C2. mintában a dőlt betűvel szedett szövegek nem az űrlap részei, hanem a kitöltési szövegre adott példák.
C1. Példa a dokumentációra





(a szolgáltató cég neve, címe, elérhetősége)

Megbízó, rendelő:


Villamos készülék vizsgálati jegyzőkönyve


Munkaszám:

Felvette:

Dátum:


A készülék megnevezése:

Gyártó:


Típus/Modell:

Névleges feszültség:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Un =&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; V

Névleges teljesítmény:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pn =&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W


Gyártási szám:

Névleges áram:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; In =&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A

Érintésvédelmi osztály:


A vevő panasza, hibaleírás:
&nbsp;
&nbsp;


Elvégzett javítások:
&nbsp;
&nbsp;


VIZSGÁLATOK:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szabvány(ok) szerint


Vizsgáló eszköz(ök), típus:
&nbsp;

gyártási szám:


Megtekintés:
- burkolatok, feliratok rendben&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp; o


- egyéb mechanikus részek rendben&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o


- csatlakozó vezeték(ek) ép, sértetlen&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp; o


Villamos mérések:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; nincs védővezető&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o
- védővezető folyamatossága,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megfelelő &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mért ellenállás:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W, megengedett legnagyobb érték:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o


- szigetelés vizsgálatok:
&nbsp;&nbsp;&nbsp; mért szigetelési ellenállás:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W, megengedett legkisebb érték:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o
&nbsp;&nbsp;&nbsp; villamosszilárdság vizsgálat:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; V,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hz,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; s, átütés nem történt &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o


- egyéb vizsgálatok:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;(pl. védővezető-, érintési- és szivárgási 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; áram illetve zaj és hőmérséklet mérések)


Működési próba:
&nbsp;- a készülék előírásszerű paraméterekkel, jól működik&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o


A VIZSGÁLAT EREDMÉNYE:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megfelelő&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o

&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; nem felel meg&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp; o


&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készüléket nem lehet javítani&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o


&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék jelentős károsodású és biztonságtechnikai hibájú o


Megjegyzések:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (pl. a legközelebbi vizsgálati időpont, 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a nem megfelelő minősítés oka stb.)


Dátum:

A javításért/vizsgálatért felelős személy


&nbsp;

neve:

aláírása:





C2. Példa a dokumentációra





(a szolgáltató cég neve, címe, elérhetősége)

Megbízó, rendelő:


Villamos készülék vizsgálati jegyzőkönyve


Munkaszám:

Felvette:

Dátum:


A készülék megnevezése:

Gyártó:


Típus/Modell:

Névleges feszültség:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Un =&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;V

Névleges teljesítmény:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Pn =&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W


Gyártási szám:

Névleges áram:
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; In =&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A

Érintésvédelmi osztály:


A vevő panasza, hibaleírás:
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;


Elvégzett javítások:
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;


VIZSGÁLATOK:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szabvány(ok) szerint


Vizsgáló eszköz(ök), típus:
&nbsp;

gyártási szám:


Megtekintés:*
- burkolatok, feliratok&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;o rendben,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ok

&nbsp;
o&nbsp; sérült, hiányos&nbsp;&nbsp;&nbsp; nem felel meg


- egyéb mechanikus részek&nbsp;&nbsp; o rendben,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ok

o&nbsp; hibásak,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; nem felel meg


- csatlakozó vezeték(ek)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o ép, sértetlen,&nbsp;&nbsp; ok

o&nbsp; hibás, sérült,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; nem felel meg


Villamos mérések:&nbsp; 
- védővezető:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; o megfelelő,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ok
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; folyamatossága*


&nbsp;
o nem felel meg 
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok VIII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3859034</link><pubDate>2007-10-14 11:04:55</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



Mellékletek
&nbsp;
A melléklet.&nbsp;&nbsp; Szivárgó- és érintési áramok mérése 
(előírás)
Áramkör szivárgó/érintési áramok méréséhez
A bemutatott áramkör 15 Hz-től 1 MHz-ig terjedő frekvenciatartományban és egyenáram esetén alkalmazható. Az áramkör helyettesíti az emberi test impedanciáját. A szivárgó/érintési áram kiszámítása a mért feszültség alapján:






I =





U2 (mV)
&nbsp;&nbsp; 500





(mA)&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
Pl. ha U2 = 0,35 V, akkor a szivárgóáram: 0,7 mA






Vizsgáló csatlakozók





C1





V = voltmérő vagy oszcilloszkóp &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (effektív vagy csúcsérték mérésére)





&#937;





&#937;





&nbsp;





10 k&#937; + 0,1%&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
A1. ábra. Áramkör szivárgó/érintési áram méréséhez
&nbsp;
A voltmérő vagy oszcilloszkóp adatai:
Mérési bizonytalanság: &pound; 2 %
Bemeneti ellenállás:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &gt; 1 Mohm
Bemeneti kapacitás&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &pound; 200 pF
Frekvenciatartomány:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 15 Hz-től 1 MHz-ig
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
B melléklet.&nbsp;&nbsp; Zajszint mérés
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp; (tájékoztatás)
&nbsp;
A zajforrások hangteljesítményszintjének hangnyomás felhasználásával történő&nbsp; meghatározásával az MSZ EN ISO 3740 szabványsorozat foglalkozik. Ezen szakmai irányelvben szereplő hangteljesítményszint mérésekkel kapcsolatban az MSZ EN ISO 3740 és az MSZ EN ISO 3746 szabványok adnak nagyon részletes és bonyolult előírásokat. A 7.7. alfejezetben leírt zajszint mérés nem hiteles, csupán az MSZ EN ISO 3746 szabvány szerint épületen kívül vagy belül végzett tájékoztató módszer, a pontossági osztálya: 3.
&nbsp;
Ha a vizsgálatra igény merül fel és nem áll rendelkezésre gyártói adat az adott készülék hangteljesítmény szintjéről, akkor az eredmények értékelésénél a B1. táblázatban tájékoztató jelleggel megadott értékeket lehet figyelembe venni. A táblázat tájékoztatást ad a különféle - elsősorban régebbi gyártmányú - háztartási készülékek korrigált hangteljesítményszintjéről. Az &#8222;A&#8221;, &#8222;B&#8221; és &#8222;C&#8221; oszlopok értékei a gyártói minőségi besorolást jelentik, tehát pl. a legjobb minőségű mosogatógép hangteljesítményszintje 67 dB.
&nbsp;
A 68/2000. (V.19.) Kormány rendelet melléklete alapján csak a hatósági célú környezetvédelmi, munkavédelmi és egyéb ellenőrzésre használt zajszintmérő kötelező hitelesítésű mérőeszköz (a hitelesítés érvényességének időtartama 2 év). E szakmai irányelv szerinti zajmérő műszereket tehát nem szükséges az OMH által hitelesíteni!
&nbsp;
B1. táblázat. 




&nbsp;
A készülék típusa

Korrigált A-hangteljesítményszint, (dB)


&nbsp;

A

B

C


Porszívó

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;


&nbsp;&nbsp; 600 W-ig

75

78

80


&nbsp;&nbsp; 600 W felett

76

80

83


Padlófényesítő

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;


&nbsp;&nbsp; Padlómosó

75

78

83


&nbsp;&nbsp; Szőnyegporoló és sepregető

75

78

82


Nyeles porszívó

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;


&nbsp;&nbsp; Villamos poroló porszívóval

75

81

82


&nbsp;&nbsp; Villamos sepregető

75

78

78


Többfunkciós kézi konyhai gép

&nbsp;

&nbsp;

&nbsp;


&nbsp;&nbsp; Motor önállóan

75

78

80


&nbsp;&nbsp; Folyadékkeverővel

75

80

82


&nbsp;&nbsp; Ételkeverővel

75

80

82


&nbsp;&nbsp; Egyéb tartozékokkal

75

81

82


Folyadékkeverő

75

78

]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok VII.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3859011</link><pubDate>2007-10-14 11:01:50</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



7.56. Érintési áram mérése
&nbsp;
Az érintési áramot minden megérinthető vezetőképes részen meg kell mérni. Ugyancsak el kell végezni a mérést az I. év. osztályú készülékek védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes részein is. A mérés során a vizsgált készüléket a hálózatoz kell csatlakoztatni.
&nbsp;
Mérési módszerek:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; közvetlen mérési eljárás a 10. a), 10. b) ábra szerint, vagy
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; különbözeti áram mérési módszer a 10. c) ábra szerint.
&nbsp;
Az I. év. osztályú készülékek védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes részeinek vizsgálatát a közvetlen mérési eljárással kell végezni, ugyanis a különbözeti áram mérési módszer alkalmazása esetén a mért értékek a védővezető-áram értékét is tartalmazzák.
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
10. a) ábra. Közvetlen mérési eljárás,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 10. b) ábra. Közvetlen mérési eljárás, 
hordozható II. év. osztályú készülék esetén&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hordozható I. év. osztályú készülék esetén
&nbsp;
A védővezetőhöz nem csatlakoztatott minden megérinthető vezetőképes részt mérni kell!
&nbsp;






1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérőberendezés
2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vizsgált készülék
6.1 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. és III. év. osztályú készülék &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megérinthető vezetőképes részei
6.2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év. osztályú készülék &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; védővezetőhöz nem csatlakoztatott &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megérinthető vezetőképes &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; részei
8&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szigetelőállvány
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (a 10.a) és a 10.b) ábrán)
9&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérővezetékek&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
10. c) Különbözeti áram mérési eljárás, hordozható II. év. osztályú készülék esetén
&nbsp;
10. ábra. Példák az érintési áram mérésére
&nbsp;
A közvetlen mérési eljárásnál a vizsgált készüléket a 7.55. szakaszban leírt módon el kell szigetelni a földpotenciáltól. Ugyanúgy a nem meghatározott polaritású csatlakozás esetén minden pozícióban el kell végezni a mérést. A mérőberendezés belső ellenállása 2 kW &plusmn; 20 % legyen, ha 0,5 mA áram folyik. (Az áramot effektív értékben kell mérni.)
&nbsp;
A mért érintési áram akkor megfelelő, ha nem nagyobb, mint 0,5 mA.
7.57. A vizsgálati szivárgóáram mérése
A szivárgóáram mérését a 11. a) és 11. b) ábra szerinti kapcsolási elrendezésben kell végezni, a szigetelés vizsgálatok után, mint a védővezető áram mérés (7.55.), illetve az érintési áram mérés (7.56.) alternatíváját.
&nbsp;
Az I. év. osztályú készülék vizsgálata a 11. a) ábra szerint történik. A szivárgóáram ez esetben nem lehet több, mint 3,5 mA. A 3,5 kW összteljesítménynél nagyobb teljesítményű fűtőelemet tartalmazó hőkészülékek szivárgó árama nem lehet nagyobb, mint 1 mA/kW. A kétpólusú kapcsolóval és szimmetrikus kapacitív kapcsolással rendelkező készülékeknél a mért érték ennél az eljárásnál fél érték legyen.

&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
11. a) ábra. Hordozható I. év. osztályú készülék szivárgóáramának mérése
&nbsp;






1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérőberendezés
2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vizsgált készülék
6.1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. és III. év. osztályú &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; készülék megérinthető &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vezetőképes részének mérése
7&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megérinthető vezetőképes &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; rész, pl. antenna
9&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérővezetékek
&nbsp;&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
11. b) ábra. Hordozható II. év. osztályú készülék szivárgóáram mérése. A készülék testének minden megérinthető vezetőképes részét meg kell mérni
&nbsp;
11. ábra. Példák a szivárgóáram mérésére
&nbsp;
A vizsgált készüléket a hálózatról le kell választani. Minden igénybevett szigetelést vizsgálni kell, ezért a kapcsolókat, hőmérsékletszabályozókat &#8222;be&#8221;-kapcsolt helyzetbe kell hozni. A vizsgálatokat üzemi frekvencián (50 Hz) végezzük, olyan vizsgáló berendezéssel, amelynek az üresjárási feszültsége legalább 25 V, legfeljebb 250 V. Több mint 50 V üresjárási feszültségnél a rövidzárási árama 3,5 mAeff értéket nem lépheti túl.
&nbsp;
A II. év. osztályú készülékek és az I. év. osztályú készülékek védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes részeinek szivárgó áram mérését a 11 b) ábra szerinti kapcsolással kell végezni. Ez esetben a szivárgóáram mért értéke nem lépheti túl a 0,5 mA-t.
&nbsp;
A tűzhelyek, főzőedények, asztali főző készülékek, sütőkemencék, hőtárolós kályhák és hasonló készülékek esetében a szivárgó áram értéke nem lehet több, mint 7 mA, a nagyobb mint 6 kW összteljesítményű ilyen készülékeknél pedig a szivárgóáram legfeljebb 15 mA lehet.
7.6. Működési próbák
Minden esetben szükséges vizsgálat
&nbsp;
A működési próbákat minden esetben el kell végezni a 7.2. ... 7.5. alfejezetekben leírt vizsgálatok befejezése után. A működési próbák megkezdése előtt a készüléket rendeltetés szerinti üzemi állapotba kell hozni: az előző vizsgálatokhoz, mérésekhez szükséges ideiglenes kikötéseket (pl. impedanciák stb.) helyre kell állítani. Ellenőrizni kell a készülék rendeltetés szerinti működését az adott készülék sajátosságainak megfelelően, a gyártói paraméterek, illetve a készülék kezelési útmutatójának figyelembevételével. A zaj, hőmérséklet és teljesítmény mérésekkel csak megrendelői igény vagy panasz esetén kell foglalkoznunk.
&nbsp;
A körülményektől függően elegendő lehet részvizsgálat is, kétség esetén azonban szükség lehet a termékszabványok (lásd 3. fejezet) szerinti további típusvizsgálati jellegű próbák, mérések, vizsgálatok elvégzésére is. Ez esetben mindig a vonatkozó termékszabvány vizsgálati utasításai szerint kell eljárni.
&nbsp;
Más megfontolás alapján a még érvényes MSZ-05-40.0450:1991, vagy már a visszavont &#8222;KGSZ&#8221; szabványok vizsgálati előírásait is figyelembe lehet venni. Ezek:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ-05-44.1901:1973
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ-05-44.2901:1973
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ-05-60.0701:1975
&nbsp;
Csak minden szempontból kifogástalanul működő készüléket minősíthetünk megfelelőnek!
7.7. Zajmérések
Csak igény szerint végzendő, a körülményektől függő vizsgálat
&nbsp;
A különböző háztartási készülékek használójának komfort érzetét csökkentheti egy vélt vagy valójában hangos készülék. Ezért környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi szempontokat figyelembe véve jogszabályban[1] kötelezték a háztartási gépeket gyártó, forgalmazó valamint importáló gazdálkodó szervezeteket (a továbbiakban együtt: gyártó) arra, hogy az általuk forgalmazott gépcsalád adott modelljére vagy típusára vonatkozó zajkibocsátási adatokat az áru címkéjén tűntessék fel.
&nbsp;
A rendelet előírja a zajkibocsátás meghatározásának feltételeit és az ellenőrzés elveit. A fogyasztóvédelmi felügyelőség ebből a szempontból is ellenőrizheti a háztartási gépeket, és ha az ellenőrzés során azt állapítja meg, hogy a háztartási gépek egy bizonyos tétele esetében a zajkibocsátás nagyobb a címkén feltűntetett értéknél, a felügyelőség korlátozhatja, vagy megtilthatja az adott készülék forgalmazását vagy üzembe helyezését. A rendelet szerint az A-hangteljesítményszintet dB-ben kell megadni (1 pW-ra vonatkoztatva). Ez a gyártó által megadott hangteljesítményszint jelenti a mi vizsgálatunk kiindulópontját. Tehát ha felmerül a zajmérés szükségessége, akkor először az adott készülékre vonatkozó, a gyártó által megadott zajkibocsátási adatokat kell megismernünk. Ennek hiányában e szakmai irányelv B mellékletében lévő táblázatban megadott tájékoztató értékek alapján lehet kiértékelni a mérésünket.
&nbsp;
A mérésünket mindig a zajszint mérő műszerünk kezelési útmutatójában leírt, illetve meghatározott módon kell végrehajtani (pl. helyszíni kalibrálással stb.).
A mérés első lépéseként a kikapcsolt készülék mellett az alapzajt állapítjuk meg, majd a vizsgált készüléket bekapcsolva és legnagyobb zajt keltő fokozatra állítva elvégezzük a zajmérést, ügyelve a műszer korrekt elhelyezésére. Ha két mérés különbsége &sup3; 3 dB, akkor a mért legnagyobb zaj értéke a mérés eredménye. Ha kisebb mint 3 dB, akkor a mérésünk nem értékelhető, és a készülék valós zajszint értéke a helyszínen nem állapítható meg!
&nbsp;
Ha a mérés értékelhető eredménye túllépi a gyártó által megadott zajszintet, akkor lehetőség szerint meg kell szüntetni a nagyobb zaj okát, pl. alkatrészek, burkolatok rögzítésével, tömítések, hangszigetelő párnák gyártói előírás szerinti alkalmazásával. Amennyiben ez nem lehetséges, vagy a mérés nem értékelhető, akkor a készülék üzemeltetőjével egyeztetni kell a további teendőkről, pl. központi javító műhelyben való hiba elhárításáról.
&nbsp;
Komolyabb nézeteltérés esetén sor kerülhet igazságügyi műszaki szakértő bevonására vagy arra alkalmas mérőlaboratóriumban (&#8222;süketszobában&#8221;) történő ellenőrző mérésre is. (Mindezek anyagi vonzatáról is tájékoztatni kell az üzemeltetőt.)
&nbsp;
A zajszint mérésekkel kapcsolatban fontos tudni:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A helyszíni zajszint mérések nem tekinthetők hitelesnek, csupán tájékoztató módszerű 3. pontossági osztályú mérés az MSZ EN ISO 3746 szabvány szerint.
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Egyes készülékeknél előfordulhat, hogy a rendeltetés szerinti használat során bekövetkezett alkatrész kopások miatt megnőhet a készülék zaja, amit gyakorlatilag lehetetlen a készülék új állapotára megadott zajszint értékre csökkenteni.
&nbsp;
7.8. Hőmérséklet és teljesítmény mérések
Csak igény szerint végzendő, a körülményektől függő vizsgálatok.
&nbsp;
7.81. Általános ismertetés
&nbsp;
Hőmérséklet és teljesítménymérésekre igény a legtöbb esetben a különféle hűtőkészülékeknél merülhet fel. Hűtőberendezések helyszíni javításakor minden esetben ismételten fel kell hívni az üzemeltető figyelmét a gyártói útmutatások szerinti helyes üzemeltetésre. Így az elhelyezés körülményeire (ezek általában nem szabadtéri berendezések), a szükséges levegőáramlásra (pl. esetleges beépítési körülmények), a hűtőradiátorok tisztántartására, a készülék belső tisztántartására (pl. a jég leolvasztására). Csak az előírások szerint helyesen üzemeltetett hűtőkészülék esetében van arra esély, hogy a hőmérséklet- és teljesítménymérések helyes eredményt adjanak! A méréseket mindig az alkalmazott műszer jellemzőinek megfelelően, annak kezelési-mérési utasításait betartva kell végezni.
&nbsp;
7.82. Hőmérséklet mérések
&nbsp;
Hőmérséklet mérésre csakis tisztántartott, előírás szerint üzemelő készüléken - hűtőkészülék esetében legalább 1(-2) óra üzem után - kerülhet sor, további folyamatos üzem mellett. Célszerű hitelesített, de minden esetben kalibrált műszereket alkalmazni. Lehetséges mérési módszerek:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Laboratóriumi, OMH hitelesítésű borszesz töltésű üveghőmérővel.
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hőelemes mérések elektronikus hőmérséklet mérő célműszerrel vagy hőmérséklet mérésére is alkalmas elektronikus multiméterrel. A műszer minden esetben kalibrált legyen. A hőmérséklet érzékelő hőelemet helyezzük el a hűtőszekrényben, a szekrényen kívül hagyott műszeren a mért hőmérsékletet le tudjuk olvasni. Jól működő, ellenőrzött, kalibrált műszer esetén ez a legmegbízhatóbb módszer.
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kézben tartott infra hőmérővel, nyitott ajtók mellett. A műszerek gyors mérési üzemmódban nagyon gyorsan, legfeljebb 1-2 másodperc után már mutatják a mért hőmérsékletet, így a nyitott ajtó alig befolyásolja a mérési pontosságot.
7.83. Teljesítménymérések
&nbsp;
Többféle teljesítménymérési módszer áll rendelkezésre, ezek közül azt a módszert célszerű alkalmazni, amikor egyedül csak a vizsgált készülék van az áramkörben, egyedül csak ennek a készüléknek a teljesítményét és/vagy fogyasztását mérjük.
&nbsp;
A mérést célszerű teljesítmény analizátorral végezni. Kereskedelemben, vagy műszer kölcsönzőben korszerű műszerek állnak rendelkezésre. Ezekkel többféle jellemzőt lehet mérni, rögzítik a pillanatnyi csúcs és átlagértékeket vagy regisztrálják a napi teljesítmény felvételt és/vagy a fogyasztást is. Szükség szerint ólomzárral is elláthatók.
&nbsp;
Jogszabályok[2] írják elő, hogy a háztartási fényforrások, hűtőkészülékek, mosó-szárítógépek, mosogatógépek, villamos sütők, légkondicionáló berendezések, valamint a fénycsőelőtétek esetében a gyártó köteles műszaki dokumentációt összeállítani, amelynek többek között tartalmaznia kell az illető termék energia felhasználási jellemzőit is. Erről tájékoztatni kell a fogyasztókat is a készüléken elhelyezett címkével illetve adatlappal.
&nbsp;
A fényforrások, mosó-szárítógépek, mosogatógépek, villamos sütők és légkondicionáló berendezések esetben a gyártó határozza meg a készülék teljesítményét, energia fogyasztását és energia hatékonysági osztályát - melyről a fogyasztók felé tájékoztatást kell adnia.
&nbsp;
A háztartási villamos hűtőszekrények, fagyasztószekrények és ezek kombinációi esetében a jogszabály[3] előírja, hogy csak olyan hűtőkészülék hozható forgalomba, amelynek villamosenergia-fogyasztása nem haladja meg a rendelet mellékletében meghatározott megengedhető villamosenergia-fogyasztási értékeket. A rendelet melléklete részletes számításokat és határértékeket ad a különböző hűtőkészülékek megengedhető legnagyobb villamosenergia-fogyasztására, amit Emax kWh/24 órában kell kifejezni. A rendelet szerint az ellenőrzést ezeknél a készülékeknél az MSZ EN 153 szabvány szerint, vagy azzal egyenértékű módon kell elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a mi helyszíni mérésünk nem biztos hogy elegendő pontosságú. Vitás esetekben sor kerülhet igazságügyi szakértő bevonására, illetve független vizsgáló intézeti vizsgálatra is (azonban ennek költség kihatásával is számolni kell).
&nbsp;
A fénycsőelőtétek esetében a vonatkozó jogszabály[4] a különböző kategóriájú és névleges teljesítményű előtéteket alkalmazó fényerő áramkörökre vonatkozóan részletesen előírja a felvett teljesítmény megengedett legnagyobb értékét W-ban, az MSZ EN 50294 szabványban meghatározott eljárások szerint mérve.
&nbsp;
Az itt leírtak alapján, ha egy készülék esetében a felvett teljesítményt vagy az energia fogyasztását kell ellenőrizni, akkor a gyártó által megadott értékek alapján végezhetjük el az ellenőrzést és a kiértékelést, kivéve a hűtőkészülékeket és a fénycső előtéteket, ezeknél a jogszabályban előírt megengedett legnagyobb értékeket kell figyelembe venni.
&nbsp;
8. Dokumentáció
&nbsp;
Az elvégzett javításokat és vizsgálatokat dokumentálni kell. A dokumentálás célja az, hogy bizonyos határidőn belül (legfeljebb 3 év) egyértelműen meg lehessen állapítani, hogy egy adott készülékkel mi történt: mikor, ki, mit javított és vizsgált és mi lett mindennek az eredménye (valamint költsége). Célszerű a készülékkel kapcsolatos további eseményeket (pl. esetleges reklamációk) is rögzíteni és ide csatolni.
&nbsp;
A javítást és vizsgálatot végzőnek belső ügyrendi szabályzatban kell rögzítenie a dokumentálás ügyrendjét, azt hogy mit kell dokumentálni, kinek, hogyan - vagyis a feladat és felelősség köröket. Meg kell határozni a kiosztási rendet is (pl. az ügyfél mit kap és mi az ami belső használatú dokumentum), a tárolás helyét és módját, valamint az iratselejtezés határidejét.
&nbsp;
A dokumentálás módja és formája különböző lehet a helyi adottságoknak megfelelően: napló, formanyomtatvány, mérőlap vagy jegyzőkönyv, melyek készíthetők kézzel írott vagy nyomtatott, elektronikus formában.
&nbsp;
A dokumentációban célszerűen legalább a következők feljegyzése szükséges:
Az ügyfél példányán minden esetben:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a javítást és ellenőrzést végző cég, műhely hivatalos neve, címe, elérhetősége
A javítással kapcsolatban:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megbízó, megrendelő
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a javítás helyszíne és dátuma
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék azonosító adatai: megnevezés, típus vagy modellszám, gyártási szám
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a hiba és a javítás rövid leírása
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a cserélt fődarabok és alkatrészek azonosítható megjelölése
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a javításért felelős személy neve és aláírása
A vizsgálatokkal kapcsolatban:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a vizsgálat helyszíne és dátuma
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a vizsgáló berendezés, műszerek megnevezése és azonosító adatai (típus, gyáriszám, esetleg: mérési tartomány, kalibrálási idő és érvényesség)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az elvégzett vizsgálatok, mérések megnevezése és adatai: eredmények, megengedett határértékek, kiértékelés
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok VI.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858995</link><pubDate>2007-10-14 10:58:26</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



7.51. Vizsgálati program
&nbsp;
A védővezető ellenőrzése (7.52.) után a szigetelés vizsgálati lehetőségek figyelembe vételével a következő vizsgálatokat ajánlott elvégezni:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha a szigetelési ellenállás mérés (7.53.) elvégzése műszakilag lehetséges és megfelelő eredményű, akkor:
§&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az I. év. osztályú&nbsp; készülékeknél védővezető-áram mérését (7.55.) vagy szivárgó áram mérését (7.57.) vagy hordozható kéziszerszámok esetében esetében villamos szilárdság vizsgálatot (7.54.),
&nbsp;
§&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a II. év. osztályú készülékeknél és a védővezetőhöz nem csatlakozó megérinthető vezetőképes részekkel rendelkező I. év. osztályú készülékeknél érintési áram mérését (7.56.) vagy szivárgóáram mérését (7.57.), vagy hordozható kéziszerszámok esetében esetében villamos szilárdság vizsgálatot (7.54.);
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha a szigetelési ellenállás mérés műszakilag nem lehetséges, akkor:
§&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az I. év. osztályú készülékeknél védővezető áram mérést (7.55.),
&nbsp;
§&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a II. év. osztályú készülékeknél és a védővezetőhöz nem csatlakozó megérinthető vezetőképes részekkel rendelkező I. év. osztályú készülékeknél érintési áram mérést (7.56).
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; végül: működési próbával illetve a szükség szerinti egyéb vizsgálatokkal zárul a vizsgálati program.
&nbsp;
7.52. A védővezető ellenállásának mérése
&nbsp;
A védővezető vizsgálatát a védővezetővel rendelkező készülékeknél minden esetben szükséges elvégezni!
A vizsgált készüléket minden esetben galvanikusan le kell választani a hálózatról. Áramforrás: 24 V egyen vagy váltakozó feszültségű áramforrás, a méréskor nem lehet több a feszültség, mint 24 V és nem lehet kevesebb, mint 4 V. A mérőáram legalább 0,2 A legyen.
&nbsp;
A védővezető ellenállásának megengedett legnagyobb értékei:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,3 W&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az 5 m hosszú csatlakozó vezetékkel rendelkező készüléknél
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,1 W&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; minden további 7,5 m-enként
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1,0 W&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a megengedett legnagyobb ellenállás érték
&nbsp;






1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mérőberendezés
2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vizsgálandó készülék
3&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; biztosítók
4&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Dugaszoló aljzat
9&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mérővezetékek
&nbsp;





A mérési elrendezést értelemszerűen lehet alkalmazni a többfázisú készülékeknél is!&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
7. a) ábra. Hordozható I. év. o. készülék védővezető ellenállásának mérése
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
7. b) ábra. Helyhezkötött, I. év. osztályú, hálózathoz csatlakoztatott készülék védővezető ellenállásának mérése
7. ábra. Példák a védővezető ellenállásának mérésére
&nbsp;
7.53. Szigetelési ellenállás mérés
A szigetelési ellenállás mérést az arra műszakilag alkalmas készülékeken minden esetben szükséges elvégezni! A vizsgálat során figyelembe kell venni a 7.42. szakasz előírásait is.
A szigetelési ellenállást az aktív részek és a megérinthető vezetőképes részek között kell mérni úgy, hogy a készülék kapcsolóját bekapcsoljuk, ugyanakkor a táphálózatról minden póluson leválasztjuk a készüléket.
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
8. a) ábra. Hordozható I. év. osztályú készülék esetén
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;

&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
8. b) ábra. Helyhezkötött, csatlakozódugóval vagy sorozatkapoccsal a hálózathoz csatlakoztatott I. év. osztályú készülék esetén
&nbsp;






1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérőberendezés
2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vizsgálandó készülék
3&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Biztosító vagy leválasztási hely
5&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vezeték vagy csatlakozás leválasztva
6.1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. és III. év. osztályú készülék esetén mérés a&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megérinthető vezetőképes részek és az &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; aktív részek között (8. c) ábra)
6.2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év. osztályú készülékek esetén mérés a &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; védővezeőhöz nem csatlakozó megérinthető &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vezetőképes részek és az aktív részek között &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (8. a) és b) ábra)
9&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérővezetékek&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
8. c) ábra. Hordozható II. vagy III. év. osztályú készülék esetén
8. ábra. Példák a szigetelési ellenállás mérésre
&nbsp;
A szigetelési ellenállás mérés mérőfeszültsége nem lehet kevesebb, mint 500 V egyenfeszültség,&nbsp; 0,5 MW terhelő ellenállás mellett. A megengedett legkisebb szigetelési ellenállás értékek a következők:
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,3 MW,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év. osztályú hőkészülék bekapcsolt fűtőelemekkel. Ha egy I. év. osztályú &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hőkészüléknek, amelyiknek a beépített összteljesítménye &#8805; 3,5kW - a &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szigetelési ellenállása nem éri el az itt megadott értéket akkor fogadható el az &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; eredménye, ha a védővezető áram mérési eredménye megfelelő,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1,0 MW,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; minden más I. év. osztályú készülék,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2,0 MW,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülékek és megérinthető vezetőképes részek az I. év. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; osztályú készülékeknél, amelyek nincsenek összekötve a védővezetővel,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,25 MW,&nbsp;&nbsp; a III. év. osztályú készülékek esetében.
7.54. Villamos szilárdság vizsgálat
E vizsgálatsorozat keretében a villamos szilárdság vizsgálatokat csak a kézben tartott és a hordozható villamos kéziszerszámok esetében szabad elvégezni, akkor, ha a szigetelésvizsgálatok elvégzése műszakilag lehetséges és megfelelő eredményűek. A vizsgálat során figyelembe kell venni a 7.42. szakasz előírásait is.
A vizsgálatokat 50 Hz-es szinuszos váltakozó feszültséggel kell elvégezni. Az áramkörbe iktatott túláram relének meg kell szólalni ha legfeljebb 5 mA-t eléri a kimenő áram értéke. A nagyfeszültséget előállító transzformátor olyan legyen, hogy egy adott próbafeszültséghez tartozó rövidzárlati áram legalább 10-szerese legyen a túláram relé megszólalási áramának.
&nbsp;
Előírt próbafeszültségek:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év osztályú készülékek,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülékek esetén.
&nbsp;
A próbafeszültséget 3 másodpercig kell alkalmazni az aktív részek és a megérinthető fémrészek között. A vizsgálatok alatt nem szabad átütésnek, átívelésnek bekövetkeznie és a túláramrelé sem szólalhat meg.
&nbsp;
7.55. Védővezető-áram mérése
&nbsp;
A védővezető-áram mérése hálózati feszültséggel történik. Mérési módszerek:
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; közvetlen mérési eljárással, lásd: 9. a) ábra
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; különbözeti áramméréssel, lásd: 9. b) ábra
&nbsp;
A közvetlen mérési eljárásnál a vizsgált készüléket el kell szigetelni a földpotenciáltól, ezért azt szigetelő állványra kell helyezni, és minden olyan kapcsolatot le kell választani a vizsgált készülékről, amely föld potenciált vihetne rá (mint pl. gáz- és vízvezeték, esetleges antenna vagy más információtechnikai összeköttetések stb.). A vizsgálat során intézkedni kell a veszélyes érintési feszültségek ellen. A közvetlen mérési eljárásnál az alkalmazott mérőberendezés belső ellenállása legfeljebb 5 W legyen, ennél nagyobb belső ellenállás esetén intézkedni kell a veszélyes érintési feszültségek elkerüléséről.
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
9. a) ábra. Közvetlen mérési eljárás, hordozható I. év. osztályú készülék esetén
&nbsp;






1 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérőberendezés
2 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Vizsgált készülék
8 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szigetelő állvány (a 9.a) ábrán)
9 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mérővezetékek&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
9. b) ábra. Különbözeti áram mérési eljárás, hordozható I. év. osztályú készülék esetén
9. ábra. Példák a védővezető-áram mérésére
&nbsp;
Ha a készülék csatlakozó dugójának polaritása nincs meghatározva, akkor a csatlakozó dugó, illetve a csatlakozó vezeték minden pozíciójában el kell végezni a mérést, és a különböző mért értékek közül a legnagyobbat kell figyelembe venni mint eredményt. (A mért áram effektív értékű.)
&nbsp;
A védővezető-áram értéke nem lehet nagyobb mint 3,5 mA, kivéve a következő eseteket:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a 3,5 kW összteljesítménynél nagyobb teljesítményű hőkészüléknél a védővezető áram nem lehet nagyobb mint 1 mA/kW, a hőteljesítményre vonatkoztatva
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; tűzhelyek, főzőedények, asztali főzőkészülékek, sütőkemencék, hőtárolós kályhák és hasonló készülékek esetében az aktív részek és a megérinthető fémrészek közötti áram&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7 mA lehet, a nagyobb mint 6 kW összteljesítményű készülékeknél pedig legfeljebb&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 15 mA,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a rögzített hálózati csatlakozású készülékek vagy az MSZ EN 60309 szabvány szerinti ipari csatlakozó dugóval felszerelt készülékek esetében különleges felszerelési előírások lehetnek, ezért más védővezető-áram értékek is megfelelők lehetnek,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a termékszabványnak megfelelő készülékeknek is nagyobb lehet a védővezető-árama, ha különleges védővezető csatlakozást alkalmaznak.
7.56. Érintési áram mérése
&nbsp;
Az érintési áramot minden megérinthető vezetőképes részen meg kell mérni. Ugyancsak el kell végezni a mérést az I. év. osztályú készülékek védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes részein is. A mérés során a vizsgált készüléket a hálózatoz kell csatlakoztatni.
&nbsp;
Mérési módszerek:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; közvetlen mérési eljárás a 10. a), 10. b) ábra szerint, vagy
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; különbözeti áram mérési módszer a 10. c) ábra szerint.
&nbsp;
Az I. év. osztályú készülékek védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes részeinek vizsgálat ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok V.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858962</link><pubDate>2007-10-14 10:52:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[



Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
2. ábra. Áramkör egyfázisú, nem II. érintésvédelmi osztályú készülékek szivárgóáramának mérésére üzemi hőmérsékleten






Megérinthető rész
Nem megérinthető fémrész
Alapszigetelés
Kiegészítő szigetelés





Kettős szigetelés





A melléklet szerinti mérőáramkör





Háromfázisú táplálás
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
3. ábra. Áramkör háromfázisú, II. érintésvédelmi osztályú készülékek szivárgóáramának mérésére üzemi hőmérsékleten






A melléklet szerinti mérőáramkör





Háromfázisú táplálás&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
4. ábra. Áramkör háromfázisú, nem II. érintésvédelmi osztályú készülékek szivárgóáramának mérésére üzemi hőmérsékleten
&nbsp;
&nbsp;
A mért szivárgóáramoknak nem szabad meghaladnia a következő értékeket:
&nbsp;
a) szerszámok
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,5 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; III. év. osztályú szerszámok esetén 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,75 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év. osztályú szerszámok esetén 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,25 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú szerszámok esetén 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5,0 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú szerszámoknak az aktív részektől csak alapszigeteléssel&nbsp; 
elválasztott fémrészeinél, ha a szerszám kivitele a nedvesség behatolása ellen nem védett
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3,5 mA &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha védett
&nbsp;
&nbsp;
b) háztartási készülékek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,5 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a 0., 0I., és III. év. osztályú készülékek setén&nbsp; 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,75 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a hordozható I. év. osztályú készülékek esetén 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3,5 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; helyhezkötött I. év. osztályú motoros készülékek esetén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,75 mA vagy 0,75 mA/kW, legfeljebb 5 mA 
helyhez kötött I. év. osztályú készülékek esetén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,25 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülékek esetén
&nbsp;
&nbsp;
A felsorolt értékek kétszeresét kell venni, ha:
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; minden szabályozónak minden pólusban van kikapcsolt helyzete,
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készüléknek hőkioldón kívül nincs más szabályozója,
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a hőmérséklet-szabályozók, -határolók, energia szabályozók mindegyike kikapcsolt helyzet nélküli
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék zavarszűrővel van ellátva.
&nbsp;
7.452. Lámpatestek
&nbsp;
A lámpatest rendeltetésszerű használata során a tápfeszültség egy-egy pólusa és a lámpatest teste között fellépő szivárgóáram ne haladja meg a következő értékeket:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,5 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0 és II. év. osztályú lámpatest
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1,0 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hordozható I. év. osztályú lámpatest
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1,0 mA &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; legfeljebb 1 kVA névleges teljesítményű helyhez kötött I. év. osztályú, ez &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; legfeljebb 5,0 mA-ig növekedhet 1,0 mA/kVA értékkel
A mérést névleges feszültségen kell végezni.
&nbsp;
7.453. Információ-technikai berendezések
&nbsp;
Az információtechnikai berendezés szivárgóárama (érintési árama) a berendezés legnagyobb névleges üzemi feszültségén mérve nem haladhatja meg a következő értékeket:
a)&nbsp; kapcsolási elrendezés esetén: a mérőberendezés &#8222;A&#8221; jelű kapcsa a vizsgálandó készülék&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megérinthető részeihez, ill. a védővezetőhőz nem csatlakoztatott részekhez &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (áramkörökhöz) van csatlakoztatva, a szivárgó áram értéke legfeljebb:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,25 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; valamennyi berendezés esetén,
&nbsp;
b)&nbsp;&nbsp; kapcsolási elrendezés esetén: a mérőberendezés &#8222;A&#8221; jelű kapcsa&nbsp; a vizsgálandó készülék&nbsp; 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; védő-&nbsp; csatlakozókapcsára csatlakozik,&nbsp; a szivárgó áramok értéke legfeljebb:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,75 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; kézbentartott készülékek esetén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3,50 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hordozható, de nem kézbentartott készülékek esetén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3,50 mA&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; helyhezkötött, állandóan bekötött vagy ipari dugaszolóval felszerelt készülékek &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; esetében
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az áramfelvétel 5 %-a azon helyhez kötött, állandóan bekötött vagy ipari dugaszolóval &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; felszerelt készülékek esetében, amelyeknél a szivárgó áram &gt; 3,50 mA
A mérőberendezés &#8222;B&#8221; jelű kapcsa az a) és a b) kapcsolási elrendezés esetén a betáphálózat védővezetőjéhez van csatlakoztatva (lásd.: A1. ábra.).
&nbsp;
Ha a készüléknek nagyobb a szivárgóárama 3,50 mA-nél, akkor az nem lehet nagyobb mint a berendezés fázisonkénti áramfelvételének 5 %-a (a legnagyobb áramfelvételt kell figyelembe venni).
&nbsp;
Ez esetben a berendezés belső védővezetője nem lehet kisebb, mint a hálózati csatlakozó vezetékek keresztmetszete, de legalább 1 mm2 legyen. Ezen kívül az alábbi kötelező figyelmeztető felirattal kell ellátni a berendezést: 
&nbsp;






nagy szivárgóáram
A tápfeszültség csatlakoztatása előtt csatlakoztatni kell a védővezetőt!
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
A szivárgóáram mérést az 5. és 6. ábra szerinti kapcsolásban kell mérni. Célszerű, de nem kötelező a leválasztó transzformátor alkalmazása. Ha nem alkalmazzuk a leválasztó transzformátort, akkor a vizsgálandó készüléket szigetelő állványra kell helyezni, és különös gondossággal kell a vizsgálatokat végezni, mert a készülék teste veszélyes feszültség alá kerülhet.
&nbsp;






4





6





7





1





2





3





5&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; leválasztó transzformátor (T)
2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; védővezető (PE)
3&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mérőáramkör
4&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; betáp csatlakozási pont
5&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vizsgáló kapcsoló (s)
6&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hírközlési hálózat, nincs csatlakoztatva a készülék
7&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vizsgálandó készülék (EUT)
p1, p2&nbsp; polaritás kapcsolók
&nbsp;






45. ábra. Egyfázisú berendezés szivárgó áram mérése TN vagy TT táphálózati rendszerben
&nbsp;






6





7





2





5





3





1&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
jelölések: 1 ... 7, p1, p2 mint az 5. ábrán
6. ábra. Háromfázisú berendezés szivárgó áram mérése TN vagy TT táphálózati rendszerben
&nbsp;
7.5. B) vizsgálatsorozat
7.51. Vizsgálati program
&nbsp;
A védővezető ellenőrzése (7.52.) után a szigetelés vizsgálati lehetőségek figyelembe vételével a következő vizsgálatokat ajánlott elvégezni:
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok IV.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858944</link><pubDate>2007-10-14 10:48:15</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[



Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
7.442. A régi gyártású javítás, módosítás utáni állapotú készülékeknél óvatosan kell végezni a villamos szilárdságvizsgálatokat. A próbafeszültség soha sem lehet az új állapotú készülékekre előírt 100 %-os érték, legfeljebb csak 80 %-os értéket lehet alkalmazni. Megfontolás után, kétséges esetekben ennél kisebb lehet a próbafeszültség, de a készülék legnagyobb névleges feszültségének kétszeres értékénél (2Un) kevesebb sohasem lehet. 
Mindig új állapotúnak kell tekinteni egy készüléket ha a felújítás, nagyjavítás módosítás után megváltozott a szigetelése, pl. újra tekercseltek egy motort vagy transzformátort.
&nbsp;
7.443. A villamos szilárdság vizsgálatok során alkalmazott próbafeszültség általában ipari frekvenciájú, váltakozó feszültség, 50 Hz-es és szinusz alakú (néhány esetben egyen feszültségű próbafeszültséget is engedélyez a szabvány - ekkor a váltakozó feszültség csúcsértékének megfelelő egyenfeszültséggel kell vizsgálni). A próbafeszültséget előállító berendezés rövidzárlati árama a kimeneti kapcsokon a megfelelő vizsgáló feszültség beállítását követően legalább 200 mA legyen. A berendezés túláramvédelmi reléjének nem szabad kioldania, ha a kimeneti áram 100 mA-nél kisebb. A vizsgálatok során az előírt próbafeszültségnek legfeljebb a felét szabad a szigetelésre rákapcsolni, majd a feszültséget gyorsan a teljes értékre kell növelni. A vizsgálat időtartama típusvizsgálat, illetve új készülék esetén 1 perc, darabvizsgálatok végzésekor, javított készülék esetében általában 1, legfeljebb 3 ... 4 másodperc. A villamos szilárdság vizsgálatok során nem törhet le a próbafeszültség és nem következhet be átütés, átívelés vagy átszúródás.
&nbsp;
&nbsp;
7.444. A különböző készülékek típus és darabvizsgálataira vonatkozó részletes villamos szilárdságvizsgálati előírásait a termékszabványok tartalmazzák. A javítás, módosítás utáni készülékeken a darabvizsgálatokra előírt nagyságú próbafeszültséget célszerű alkalmazni. A következő 7.445. szakasz tartalmazza a kéziszerszámok, biztonsági transzformátorok és vezetékdobos hosszabítók villamos szilárdság vizsgálati előírásait.
7.445. Próbafeszültségek étéke és alkalmazási helye:
7.4451. Motoros villamos kéziszerszámok
&nbsp;
a) Típusvizsgálatok
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év osztályú készülék alapszigetelése
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év. osztályú készülék belsőhuzalozása és a belő huzalozás védőhüvelyén lévő &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; fém fólia között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év osztályú készülék alapszigetelése
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készüléken a meg nem érinthető fémrészek és a test között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülék megerősített szigetelése
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; III. év. osztályú készülék alapszigetelése
&nbsp;
b) Darabvizsgálatok
Vizsgálat az aktív részek és a megérinthető, majd a nem megérinthető fémrészek között:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; I. év osztályú készülék alapszigetelésén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülék alapszigetelésén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülék kettős vagy megerősített szigetelésén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 400 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; III. év osztályú készülék alapszigetelésén
7.4452. Transzformátorok és tápegységek
a) Típusvizsgálatok
A vizsgáló feszültség alkalmazási helyei:
1) A primer és szekunder áramkör aktív részei között (alapszigetelés)
2) A primer és szekunder áramkör aktív részei között (kettős vagy megerősített szigetelés)
3) Alap vagy kiegészítő szigetelésen keresztül
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a különböző polaritású aktív részek között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az aktív részek és a test között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; aktív részek és egy közbenső vezetőképes rész között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; közbülső vezetőképes részek és test között
4) Megerősített szigetelésen a test és az aktív részek között
&nbsp;




Üzemi feszültség:

A vizsgáló feszültség


&lt; 50 V

150 V

300 V

600 V

1000 V

alkalmazási helye:


Próbafeszültség:

&nbsp;


250 V

1400 V

2100 V

2500 V

2750 V

&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3)


500 V

2800 V

4200 V

5000 V

5500 V

&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4)
&nbsp;
b) Darabvizsgálatok 
Vizsgálatokat kell végezni:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a primer áramkör aktív részei és a megérinthető vezetőképes részek között,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a primer és a szekunder áramkörök között.
7.4453. Vezetékdobos hosszabbítók
&nbsp;
a) Típusvizsgálatok
1) Háztartási célúak
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1250 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha Un &pound; 130 V
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha Un &gt; 130 V
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az aktív részek és a nem földelt vezetőképes megérinthető részek között.
A próbafeszültség alkalmazása: a 7.4325. szakasz szerinti helyeken.
2) Ipari célúak
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha Un &pound; 50 V
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2000 V &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha 50 V &lt; Un &pound; 415 V
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2500 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha 415 V &lt; Un &pound; 500 V
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3000 V&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha 500 V &lt; Un &pound; 690 V
A próbafeszültség alkalmazása:
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az összes egymással összekötött pólus és test között,
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; egymás után minden egyes pólus és az összes többi a testtel összekötött pólus között.
&nbsp;
b) Darabvizsgálatok
Jelenleg nincsenek darabvizsgáati előírások. Javítás, módosítás után a típusvizsgálati feszültségpróba értékének legfeljebb 80 %-át szabad alkalmazni 1-2 másodpercig.
&nbsp;
7.45. Szivárgóáram mérések
&nbsp;
A készülékfajtánként meghatározott szivárgóáram mérési eljárásokat a következő 7.451 ... 7.453. szakaszok ismertetik. A mérőáramkör (vizsgálóberendezés) &#8222;A&#8221; jelű kapcsa a vizsgálandó készülékhez, a &#8222;B&#8221; jelű kapcsa pedig a betáphálózat védővezetőjéhez csatlakozik (lásd.: 5., 6. és A1. ábrákat). A részletes pontos vizsgálati előírásokat a vonatkozó termékszabványok tartalmazzák. 






egy- és háromfázisú kéziszerszámok, ill. egyfázisú háztartási készülékek7.451. Motoros villamos kéziszerszámok és háztartási villamos készülékek
&nbsp;
Vizsgálati feszültség:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
&nbsp;&nbsp;&nbsp; háromfázisú háztartási készülék esetében
A vizsgálat névleges értékeken is elvégezhető, pl. helyszíni vizsgálatok esetében. A háztartási készülékek szivárgó áram mérésekor a biztonsági impedanciát az aktív részekről le kell választani. 
A szivárgóáramot a hálózat minden pólusa és a következő részek között kell mérni:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; egymással összekötött megérinthető fémrészek és a megérinthető műanyag részekkel érintkező legfeljebb 20 cm x10 cm területű fémfóliák
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a II. év. osztályú készülékek esetén az aktív részektől csak alapszigeteléssel elválasztott fémrészek.
&nbsp;
A különféle készülékek (egy illetve háromfázisú, II. illetve nem II. év. osztályú készülékek szivárgóáramának mérésére az 1. ... 4. ábra mutat be kapcsolási példákat. 
A szivárgó áramot bekapcsolás után
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a rövid üzemidejű szerszámok esetében a névleges üzemidő végén, más szerszámoknál az állandósult állapot elérése után kell megmérni,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5 másodpercen belül meg kell mérni a háztartási készülékek esetében.






Megérinthető rész
Nem megérinthető fémrész
Alapszigetelés
Kiegészítő szigetelés
Megerősített szigetelés





Kettős szigetelés





A melléklet szerinti mérőáramkör





&nbsp;&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
1. ábra. Áramkör egyfázisú, II. érintésvédelmi osztályú készülékek szivárgóáramának mérésére üzemi hőmérsékleten






A melléklet szerinti mérőáramkör&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
2. ábra. Áramkör egyfázisú, nem II. érintésvédelmi osztályú készülékek szivárgóáramának mérésére üzemi hőmérsékleten






Megérinthető rész
Nem megérinthető fémrész
Alapszigetelés
Kiegészítő szigetelés





Kettős szigetelés]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok III.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858901</link><pubDate>2007-10-14 10:39:31</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



7.411. Motoros villamos kéziszerszámok
Mérés: A védőcsatlakozó kapocs vagy a védőérintkező és sorban egymás után minden a védőcsatlakozással összekötött megérinthető fémrész között.
áramforrás: legfeljebb 12 V üresjárási feszültségű
mérőáram: legalább 10 A
védővezető ellenállása:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha a csatlakozó vezeték &#8804; 5 m: legfeljebb 0,3 W
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ha a csatlakozó vezeték &gt; 5 m: 5 m-enként további 0,12 W 
7.412. Szórakoztató elektronikai készülékek
Mérés: A védőcsatlakozó (kapocs vagy érintkező) és a hozzá csatlakoztatott részek (árnyékolás, fémválaszfalak) között
áramforrás: legfeljebb 12 V ~ AC üresjárási feszültségű
mérőáram: 10 A nagyságrendű váltakozó áram
mérési idő: 1 ... 4 másodperc
védővezető ellenállása: 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; bontható tápvezetékű készülék esetén legfeljebb 0,1 W
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; nem bontható tápvezetékű készülék esetén legfeljebb 0,2 W
7.413. Háztartási és hasonló jellegű készülékek
Mérés: Minden egyes megérinthető, a védővezetővel összekötött fémrész és a csatlakozódugó (vagy készülék-csatlakozódugó) védőérintkezője között, illetve a védőcsatlakozókapocs között (helyhez kötött csatlakozású készülék esetén)
&nbsp;
áramforrás: legfeljebb 12 V&nbsp; üresjárási feszültségű (egyen vagy váltó)
mérőáram: legalább: 10 A
védővezető ellenállása, legfeljebb: 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,2 W a hálózati csatlakozó vezetékkel ellátott készülék esetén, 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,1 W az összes többi készülék esetén
7.414. Lámpatestek
Mérés: A védőcsatlakozó kapocs és a legvalószínűbben aktívvá válható megérinthető részek között. Állítható lámpatesteknél a legkedvezőtlenebb helyzetbe állítva
áramforrás: 6 ... 12 V feszültségű 
mérőáram: legalább 10 A
mérési idő: legalább 1 másodperc
védővezető ellenállása: legfeljebb 0,5 W
7.415. Információtechnikai berendezések
Mérés: A védőcsatlakozó kapocs és a megérinthető fémrészek között, amelyek hiba esetén veszélyes feszültség alá kerülhetnek (a hálózati betáp vezeték védővezetőjének ellenállását ne tartalmazza a mért ellenállás!)
áramforrás: legfeljebb 12 V&nbsp; egyen vagy váltakozó
mérőáram:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
- Ha In &pound; 16 A: legalább 1,5-szerese a névleges áramnak
ekkor a védővezető ellenállása: legfeljebb 0,1 W
mérési idő: 1 perc
- Ha In &gt; 16 A: - váltakozó áramú berendezések esetében
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a vizsgáló áram: 2 × In
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mérési idő: 2 perc
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mért feszültségesés legfeljebb: 2,5 V
&nbsp; - egyenáramú berendezések esetében
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a vizsgáló áram és az időtartam a gyártó előírások szerint
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;a mért feszültségesés: legfeljebb 2,5 V 
7.416. Villamos mérő-, szabályzó- és laboratóriumi dugós csatlakozású készülékek
Mérés: A védőérintkező vagy a védőcsatlakozó kapocs és a megérinthető vezetőképes részek között, amelyek csatlakoztatva vannak a védővezetőhöz
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Dugós csatlakozású készülékek
mérőáram:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; - 25 A egyenáram, vagy
- 25 A effektív értékű váltakozó áram névleges hálózati frekvencián, vagy
- a készülék névleges áramának kétszerese aszerint, hogy melyik a nagyobb
mérési idő: 1 perc
védővezető ellenállása: legfeljebb 0,1 W, a hálózati csatlakozó vezeték ellenállása nélkül
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Állandó hálózati csatlakozású készülékek
mérőáram: a hálózati áramkörben alkalmazott túláramvédelmi eszköz áramának kétszerese
mérési idő: 1 perc
védővezető ellenállása akkor megfelelő, ha a fellépő feszültségesés nem haladja meg a 10 V egyenfeszültséget illetve a 10 V effektív értékű váltakozó feszültséget
7.417. Transzformátorok és tápegységek
Mérés: a védőcsatlakozó kapocs és valamennyi, biztonsági okból a védővezető hálózathoz csatlakoztatott megérinthető fémrész között
áramforrás: legfeljebb 12 V&nbsp; üresjárási feszültségű 
mérőáram: legalább 10 A
védővezető ellenállása: legfeljebb 0,1 W
mérési idő: a termékszabvány nem ad időtartamot
&nbsp;
7.418. Vezetékdobos hosszabbítók 
&nbsp;
Mérés: 1. esetben a belső áramkörön:&nbsp; a dobon belüli védőcsatlakozástól bármely csatlako- &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; zóaljzat védőérintkezőjéig
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2. esetben a dobon belüli védőcsatlakozás és a megérinthető fémrészek között
- háztartási célú vezetékdobok esetén
áramforrás: legfeljebb 12 V&nbsp; üresjárási feszültségű váltakozó áram
mérőáram:&nbsp;&nbsp; - a vezeték áramának 1,5-szerese
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; - vagy 25 A, a kettő közül a nagyobbik
megengedett ellenállás: 1. esetben legfeljebb: 0,05 W
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp; 2. esetben legfeljebb: 0,10 W
- ipari célú vezetékdobok esetén
&nbsp;
áramforrás: legfeljebb 12 V&nbsp; üresjárási feszültségű váltakozó áram
mérőáram: 1. esetben: - a névleges áram kétszerese, vagy
&nbsp;- 25 A, a kettő közül a nagyobbik
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2. esetben:&nbsp;&nbsp;&nbsp; 25 A
megengedett ellenállás:&nbsp; legfeljebb 0,05 W
mérési idő: a termékszabvány nem ad időtartamot
&nbsp;
7.419. Készülék csatlakozó készletek és összekötő készülék csatlakozó készletek
Mérés célja: a védővezető folytonosságának ellenőrzése
áramforrás: SELV feszültségű (biztonsági törpefeszültségű, legfeljebb 50 Veff váltakozó&nbsp;&nbsp; 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; feszültségű vagy 120 V egyen feszültségű)
mérési idő:&nbsp;&nbsp; legalább 2 másodperc
követelmény: a védővezető folytonosságának fenn kell állnia
(Más célszerű vizsgálatok is alkalmazhatók)
7.42. Szigetelésvizsgálatok
A szigetelésvizsgálatokat az arra műszakilag alkalmas készülékeken minden esetben szükséges elvégezni!
&nbsp;
7.421. A szigetelés vizsgálatok során a készüléket le kell választani a hálózatról, a készülék feszültségmentes állapotban legyen. A vizsgálatokat az üzemi vezetők (aktív rész) és a védőkapocs, illetve a készülék megérinthető vezetőképes részei között kell elvégezni úgy, hogy a készülék kapcsolója a &#8222;be&#8221; helyzetben legyen.
&nbsp;
7.422. Külön figyelmet kell fordítani az elektronikus áramköröket tartalmazó készülékek esetén a szigetelés vizsgálatokra. Az ilyen készülékeknél a túlzott igénybevételük elkerülésére az elektronikus egységek és alkatrész csoportok olyan alkatrészeit, amelyek a főrésznek a szigetelési ellenállás és a villamos szilárdság szempontjából vizsgálandó szigetelését hidalják át, nem kell vizsgálni, ha a szóban forgó alkatrészek nem tekinthetők aktív részeknek és nem lehet kiiktatni.
&nbsp;
7.423. Az elválasztó transzformátor szekunder oldalán lévő integrált áramköröket és hasonló eszközöket a vizsgálat elvégzése előtt ki kell iktatni, ha azokat kapacitív töltések vagy áramok károsíthatják, vagy tönkre tehetik.
&nbsp;
7.424. Nem kell aktív részeknek tekinteni az elektronikus áramköröket, ha teljesülnek a következő feltételek:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a megérinthető rész táplálása olyan biztonsági elválasztó transzformátor szekunder csatlakozó kapcsairól történik, amelyek feszültsége nem haladja meg váltakozó áram esetén a 42,4 V csúcsértéket, egyenáram esetén a 42,4 V-ot,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vagy ha az aktív részektől biztonsági impedancia választja el.
&nbsp;
Ha az itt leírt feltételek nem teljesülnek az elektronikus áramköröket aktív résznek kell tekinteni, és megfelelő eredménnyel ki kell bírniuk a szigetelési ellenállás mérést, illetve meghibásodás, átütés, átívelés nélkül ki kell állniuk a villamos szilárdság vizsgálatokat.
&nbsp;
7.43. Szigetelési ellenállás mérés
&nbsp;
A szigetelési ellenállás mérőfeszültsége: 500 V egyenfeszültség, a mérést a feszültség bekapcsolása után 1 perccel kell végezni. A régi gyártású javítás, módosítás utáni állapotú készülékeknél, csökkentetett értéküek lehetnek az egyes készülékek szigetelési ellenállásának megengedett legkisebb értékei.
&nbsp;
7.431. A javított, módosított készülék szigetelési ellenállása akkor megfelelő, ha a mért érték legalább:
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0,2 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hidegállapotú hőkészülék esetén,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2,0 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; minden más esetben és készülékfajtánál az alapszigetelésen,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4,0 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a II. év. osztályú készülékek esetében a kiegészítő szigetelés, megerősített&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szigetelés vagy együtt mért alap és kiegészítő szigetelés esetén.
&nbsp;
7.432. Az új állapotú készülékek szigetelési ellenállása
&nbsp;
7.4321. Motoros villamos kézi szerszámok és háztartási villamos készülékek
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2 MW &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; alapszigetelés esetén az aktív részek és a test között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megerősített szigetelés esetén az aktív részek és a test között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülék esetén az aktív részektől csak alapszigeteléssel &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; elválasztott fém részek között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; II. év. osztályú készülékek esetén az aktív részektől csak alapszigeteléssel &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; elválasztott fém részek és a test között
&nbsp;
7.4322. Szórakoztató elektronikai készülékek
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a hálózattal közvetlenül összekötött különböző polarítású részek között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; alap vagy kiegészítő szigeteléssel elválasztott részek között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; megerősített szigeteléssel elválasztott részek között
&nbsp;
7.4323. Lámpatestek
&nbsp;
a) az érintésvédelmi törpefeszültségű (SELV) részeknél:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a különböző polaritású aktív részek, illetve az aktív részek és a felerősítő &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; felület valamint az aktív részek és a lámpatest fémrészei között
b) az érintésvédelmi törpefeszültségtől (SELV) eltérő részeknél:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; alapszigetelés és kiegészítő szigetelés esetén, valamint a különböző polaritású &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; aktív részek között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; kettős vagy megerősített szigetelés esetén
&nbsp;
7.4324. Transzformátorok és tápegységek
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a veszélyes aktív részek és a test között alapszigetelés esetén, az &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; alapszigeteléssel elválasztott primer és szekunder áramkörök között, a &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; különböző polaritású aktív részek között, a II. év. osztályú transzformátor &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; veszélyes aktív részei és ezektől csak alapszigeteléssel elválasztott fém részek &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; között,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; primer és szekunder áramkörök között kettős vagy megerősített szigetelés&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; esetén, továbbá a II. év. osztályú transzformátoroknak a veszélyes aktív &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; részektől csak alapszigeteléssel elválasztott fémrészei és a test között
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a veszélyes aktív részek és test között megerősített szigetelés esetén
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a szigetelő anyagú burkolatok belső és külső felületére helyezett fémfóliák &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; között.
&nbsp;
7.4325. Vezetékdobos hosszabbítók, háztartási csatlakozó és hosszabbító készletek és &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; készülék csatlakozó készletek
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5 MW&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a szigetelési ellenállás megengedett legkisebb értéke a következő helyeken &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; mérve:
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; az összes egymással összekötött pólus és a test között
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; egymás után minden egyes pólus és az összes többi, a testtel összekötött pólus között
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; minden fém burkolat és - ha van - a szigetelő bélésének belső felületével érintkező fémfólia között
×&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a tehermentesítő minden megérinthető fémrésze és a védő csatlakozó kapocs között
&nbsp;
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok II.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858881</link><pubDate>2007-10-14 10:33:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[



&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
5.302.&nbsp; érintési áram: Az az áram, amely
- a II. év. osztályú készülék megérinthető vezetőképes részeit, 
- az I. év osztályú készülék védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes&nbsp; részeit (pl. díszítés) érintő személyen át a föld felé folyhat.
&nbsp;
5.303.&nbsp; vizsgálati szivárgóáram (Ersatzableitstrom): Az az áram, amely a vizsgált készülék egymással összekötött aktív vezetői és a védővezető, illetve a megérinthető vezetőképes részek között folyik a készülék névleges feszültségén és frekvenciáján a 11. a) és 11. b) ábra szerinti vizsgáló kapcsolás alkalmazása esetén.
6. Követelmények
6.1. Általános javítási feltételek
&nbsp;
6.11. A javításokat, módosításokat és a javítás utáni vizsgálatokat a vonatkozó előírások (jogszabályok, szabványok, szabályzatok) figyelembe vételével gondosan és figyelmesen kell elvégezni, a villamos próbák ugyanis feszültség alatti vagy feszültség közelében végzett munkának minősülhetnek. A villamossági termékek önálló javítását, szerelését, módosítását és a villamos próbákat csak az MSZ 1585:2001 szabvány szerinti IV. csoportba tartozó szakember végezheti. A villamos szilárdság vizsgálatok az MSZ 1585:2001 szabvány 3.4.4. szakasza szerinti feszültség alatti munkavégzésnek minősülnek, ezért ezt különös gondossággal kell végezni. Csak olyan személy végezheti, aki az előbbi szabvány 4.2.101. szakasza szerinti IV/d csoportba tartozik, tehát szakképzett és bizonyíthatóan ki van oktatva az alkalmazott vizsgáló berendezésre. 
&nbsp;
6.12. Összetett készülékek esetében a készülék javításába, és/vagy a javítás utáni vizsgálatokba - szükség szerint - nem villamos szakmájú, megfelelő képesítéssel és engedéllyel rendelkező szakembereket is be kell vonni, pl. víz-, gázszerelőt, vagy mechanikai műszerészt stb.
&nbsp;
6.13. A javítások, módosítások és az ellenőrzések során szükség esetén figyelembe kell venni a vonatkozó termékszabványokat is, ezek ugyanis tartalmazhatnak a különféle célú és alkalmazású készülékekre speciális előírásokat pl. a szerkezeti felépítésre vagy a vizsgálatokra vonatkozóan - ezektől a javítás vagy módosítás során sem szabad eltérni!
&nbsp;
6.14. Minden esetben teljes mértékben figyelembe kell venni az adott készülék gyártója által kiadott dokumentációkat: gépkönyvet, kezelési, karbantartási, javítási utasításokat, szervizkönyveket, rajzokat stb. Ezek általában részletes leírásokat adnak a szükséges felszerelésekről, javítási műveletekről, beállítási paraméterekről és vizsgálatokról. Ha rendelkezésre áll, célszerű a típusvizsgálati dokumentációt és ennek mérési eredményeit is áttanulmányozni.
6.2. Általános műszaki követelmények
&nbsp;
Javítás vagy módosítás után az adott készüléknek minden vonatkozásában fenn kell tartani a biztonsági szintet, a műszaki minőséget és a használhatóságát. Ezért:
&nbsp;
6.21. A javítás vagy módosítás után a készülék használata nem lehet veszélyes vagy ártalmas a használójára vagy a környezetére (pl. zaj, rázkódás, EMC felharmonikusok, olaj vagy más szennyezés stb.). Különösen fontos az eredeti kúszóáramút és légköz méretek megtartása, de ugyanígy a közvetett és közvetlen érintésvédelem biztosítása, valamint a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni védelem (IP védettségi fokozat), a mechanikus vagy más egyéb veszélyek elleni védelem biztosítása. (A mechanikus biztonsági és a túlzott hőhatások elleni - tűzvédelmi - követelményeket a mindenkori termékszabványok tartalmazzák.)
&nbsp;
6.22. A biztonság szempontjából mértékadó alkatrészeknek, építőelemeknek, szerkezeti elemeknek és programkapcsolóknak (szoftvereknek) meg kell felelniük a névleges műszaki (méretezési) adataiknak és azok egykori megfelelő biztonsági jellemzőinek. Ilyenek pl. a megengedett melegedési értékek, a megkövetelt védettségi fokozat, a mechanikus szerkezeti felépítés és a készülék illetve a programadójának működési jellemzői. Az említett alkatrészek beépítése után a készüléknek biztonsági szempontból meg kell felelnie az érvényes szabványoknak. 
Ha a gyártó vagy a forgalmazó megköveteli, ezen megadott alkatrészeket a karbantartási vagy a javítási útmutatónak megfelelően kell alkalmazni.
&nbsp;
6.23. A készülék biztonságára kiható rész károsodása, nyilvánvaló alkalmatlansága esetén végre kell hajtani a szükséges javításokat, módosításokat és vizsgálatokat.
&nbsp;
7. Vizsgálatok
7.1. Általános vizsgálati előírások
A javítás és módosítás utáni vizsgálatokat az 1. sz. táblázat foglalja össze.
&nbsp;
7.11.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Minden esetben elvégzendő vizsgálatok
A villamossági termékek javítása, módosítása után a következő vizsgálatokat minden esetben el kell végezni:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ellenőrzés megtekintéssel (7.2.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Védővezető vizsgálata &nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;(7.3., 7.41., 7.52.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szigetelés vizsgálatok &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;(7.42., 7.43., 7.44., 7.53., 7.54.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Működési próbák &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;(7.6.)
&nbsp;
7.12.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kiegészítő vizsgálatok
A villamossági termékek javítása, módosítása után a 7.11. szakaszban felsoroltakon kívül a következő kiegészítő vizsgálatok is elvégezhetők:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Védővezető-áram mérése (7.55.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Érintési áram mérése (7.56.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szivárgóáram mérése (7.45., 7.57.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Zajmérések (7.7.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Hőmérséklet- és teljesítménymérések (7.8.)
&nbsp;
&nbsp;
Javítás és módosítás utáni vizsgálatok
&nbsp;
&nbsp;
1.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; sz. táblázat




Vizsgálat

A vonatkozó vizsgálatsorozat és szakasz száma


1) Ellenőrzés megtekintéssel*

7.2


2) Védővezető vizsgálata*

7.3


2a) Védővezető ellenállásának mérése

A) 7.41.

B) 7.52.


3) Szigetelés vizsgálatok*

A) 7.42.

B) 7.42.


3a) Szigetelési ellenállás mérés

A) 7.43.

B) 7.53.


3b) Villamos szilárdságvizsgálat

A) 7.44.

B) 7.54.


4) Védővezető-áram mérése

-

B) 7.55.


5) Érintési áram mérése

-

B) 7.56.


6) Szivárgóáram mérése

A) 7.45.

B) 7.57.


7) Működési próbák*

7.6


8) Zajmérések

7.7


9) Hőmérséklet- és teljesítménymérések

7.8


*Minden esetben elvégzendő vizsgálat
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
7.13.&nbsp;&nbsp;&nbsp; A kiegészítő vizsgálatok elvégzését mérlegelni lehet az igény, a körülmények, a lehetőségek, a rendelkezésre álló felszerelés és a minden esetben kötelező felelősségvállalás figyelembevételével.
7.14.&nbsp;&nbsp;&nbsp; A javítás, módosítás utáni ismételt vizsgálatok végzésekor ügyelni kell arra, hogy a vizsgálati paraméterek megváltozhatnak. Ugyanígy egy régebbi készülék műszaki paraméterei is megváltozhatnak, pl. csökken a teljesítménye stb.
7.15.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az A) vizsgálatsorozat (7.4. alfejezet) és a B) vizsgálatsorozat (7.5. alfejezet) közül a rendelkezésre álló mérőeszközöknek megfelelően csak az egyik sorozatnak a méréseit kell elvégezni.
7.2. Ellenőrzés megtekintéssel
Minden esetben szükséges vizsgálat
&nbsp;
A készülék javításának, módosításának befejezése során, illetve után minden esetben szemrevételezéssel kell ellenőrizni a következőket:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék burkolatának épségét, a szigetelő anyagú burkolat állapotát,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a szerelvények, fogantyúk, kezelő szervek, védőfedelek és rácsok épségét, hiánytalan meglétét,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; előírás, dokumentáció szerinti alkatrészek kerültek-e beépítésre,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; minden alkatrész a helyére került-e, megfelelő-e a rögzítésük, nem maradt-e ki valami,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; felesleges, oda nem való anyag, szemét, vagy szerszám nem maradt-e a készülékben
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; csatlakozások, csavarok ellenőrzése, meg vannak-e húzva az előírás szerinti nyomatékkal,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; belső huzalozás elrendezése, vezeték rögzítések, szigeteletlen vezetékek helyzete (nem csípődött-e be vezeték, vagy nem ér-e hozzá forró felülethez a nem hőálló szigetelésű vezeték)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a védővezető belső csatlakozásai, a szükséges helyeken mindenhol csatlakoztatva van-e, 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a külső csatlakozóvezetékek és a védővezető állapota, keresztmetszete és bekötése,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a csatlakozó dugók és aljzatok állapota, épsége, ezek kialakítása a feszültségszintnek és a várható áramerősségnek megfelel-e,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a külső csatlakozó vezetékeknek, kábeleknek a készülékbe való bevezetése megfelelő-e, az alkalmazott bevezető hüvelyek, tömszelencék a várható igénybevételnek megfelelnek-e (pl. IP védettségi követelmények, nyomásállóság stb.)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a külső csatlakozó vezetékek rögzítése, tehermentesítése,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a készülék belső biztosítóinak állapota, mérete és áramerőssége,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a túlnyomás ellen biztosító szelepek, és más védőeszközök megléte, állapota,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; hűtőnyílások, légszűrők állapota,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a kezeléshez és a biztonsághoz szükséges feliratok és jelölések (pl. forgásirány) megléte,
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; a tartozékok és szükséges dokumentációk (pl. kulcsok, kezelési útmutató stb.) hiánytalan megléte.
&nbsp;
Hibák, hiányosságok, mint pl. mechanikai veszélyt vagy tűzveszélyt okozó hibák felfedezése esetén a készüléket nem szabad tovább vizsgálni, hanem az észlelt hibákat meg kell szűntetni!
&nbsp;
7.3. A védővezető vizsgálata
A védővezetővel rendelkező készülékeknél minden esetben szükséges vizsgálat.
Az I. év osztályú készülékek megérinthető fémrészei, amelyek szigetelési hiba esetén feszültség alá kerülhetnek, tartósan és megbízhatóan legyenek összekötve a készülékben lévő védőcsatlakozó kapoccsal vagy védőcsatlakozással vagy a készülék csatlakozó dugó védőérintkezőjével. A védőcsatlakozó kapcsokat és a védőérintkezőket nem szabad villamosan összekötni az esetleges nulla vezető csatlakozó kapcsával.
&nbsp;
A védővezetővel rendelkező készülékeknél az itt leírt követelményeket minden esetben ellenőrizni kell:
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szemrevételezéssel és 
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; folytonosság ellenőrzéssel (pl. legalább &#8222;csengetéssel&#8221; vagy célműszerrel)
&nbsp;
Műszeres méréssel a védővezető készüléken belüli ellenállását lehet megmérni. (Lásd: 7.41. és 7.52 szakaszokat)
&nbsp;
7.4 A) vizsgálat sorozat
&nbsp; A vizsgálatsorozat a következő műszeres méréseket tartalmazza:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A védővezető ellenállásának mérése (7.41.)
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szigetelésvizsgálatok:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szigetelési ellenállás mérés (7.42., 7.43.)
villamos szilárdság (7.42., 7.44.)
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Szivárgóáram mérés (7.45.)
7.41. &nbsp;A védővezető ellenállásának mérése
&nbsp;
&nbsp;
A védővezető méréses ellenőrzése során az I. év. osztályú készülékek védővezetőjének ellenállását kell megmérni. A mérés során a védőkapocs és a hozzá kötött részek között feszültségesést kell mérni. A védővezető ellenállását a feszültségesésből és az alkalmazott áramerősségből kell kiszámítani. Az így kiszámított ellenállás értéke egyik esetben sem haladhatja meg a készülékfajtára előírt megengedett legnagyobb értéket.
&nbsp;
A készülékfajtánként meghatározott részletes vizsgálati jellemzőket és a megengedett legnagyobb ellenállás értékeket a vonatkozó termékszabványok előírásai szerint a következő 7.411. ...7.419. szakaszok tartalmazzák.
7.411. Motoros villamos kéziszerszámok
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Javítás utáni vizsgálatok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858853</link><pubDate>2007-10-14 10:26:53</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[



Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Szakmai irányelv&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MEE.SZI 0401-1:2005
&nbsp;
Javítás utáni vizsgálatok
&nbsp;
1. rész: Háztartási és hasonló jellegű villamos gépek és készülékek&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; javítás és módosítás utáni vizsgálatai
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
Tartalomjegyzék
&nbsp;
1. Bevezetés
2. Tárgy
3. Alkalmazási terület
4. Rendelkező hivatkozások
5. Fogalommeghatározások
6. Követelmények
7. Vizsgálatok
8. Dokumentáció
&nbsp;
Mellékletek:
A&nbsp; Szivárgó és érintési áramok mérése
B&nbsp; Zajszint mérés
C&nbsp; Példa a dokumentációra
D&nbsp; Műszerek
E&nbsp; Kapcsolódó jogszabályok
F&nbsp; Kapcsolódó szabványok
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
Magyar Elektrotechnikai Egyesület
Budapest 2005. április 1.
&nbsp;1. Bevezetés
1.1. A szakmai felelősségről
&nbsp;
A hatályos jogszabályok értelmében Magyarországon csak olyan terméket szabad előállítani és forgalmazni, illetve villamossági termékekkel kapcsolatos szolgáltatást nyújtani, amely megfelelő biztonságú és minőségű. A gyártó, forgalmazó és szolgáltató (szerviz, javító, szerelő stb.) köteles megtenni az áru biztonságának megőrzéséhez szükséges minden intézkedést, így köteles különösen a veszély elhárítását, illetve megelőzését szolgáló intézkedéseket végrehajtani.[1]
&nbsp;
A villamossági termékek biztonsági szintjének megőrzéséhez szükséges intézkedést jelenti a szakszerűen, jó minőségben elvégzett karbantartó és javító munka és különösen az elvégzett munka ellenőrzése: a javítások, beavatkozások utáni vizsgálatok elvégzése.
&nbsp;
Magyarországon a szabványok alkalmazása önkéntes - azaz nem kötelező. Ugyanígy ezen szakmai irányelvben leírtak alkalmazása is önkéntes. A szolgáltatást végző felelős szakembernek kell eldönteni a körülmények teljeskörű ismeretében, hogy milyen módon végzi a javításokat, és milyen ellenőrzéseket végez a rábízott villamossági terméken. Arról viszont sohasem szabad elfelejtkezni, hogy a szolgáltatást végző is teljes mértékben FELELŐS a munkájáért (ez rossz esetben büntetőjogi felelősség is lehet!)
&nbsp;
1.2. A szakmai irányelv előzményei és alkalmazása
&nbsp;
Magyarországon régebben érvényben voltak különböző iparági (&#8222;KGSZ&#8221;) szabványok, amelyek különféle villamos készülékek, gépek és berendezések (a továbbiakban mindig: készülékek) javítás utáni vizsgálatait írták elő. Ezek korszerűtlenné váltak és többségükben visszavonásra kerültek. Jelenleg[2] csak egy (hatálytalanításra váró) miniszteri rendelet[3] írja elő műszaki előírások nélkül, a villamos termékek javítás után &#8211; érintésvédelmi szempontból is &#8211; elvégzendő vizsgálatát és minősítését.
&nbsp;
A 90-es években kerültek nagy számban magyarországi bevezetésre az európai szabványok, (EN). Ezek nagyon részletes biztonsági és műszaki előírásokat adtak meg, többek között a villamossági termékekre is - megadva ezek típusvizsgálati követelményeit is. Ugyanakkor a darabvizsgálatokkal (vagy másnéven rutinvizsgálatokkal) nem mindig foglalkoztak, a javítás utáni vizsgálatokkal pedig sohasem. A javítás utáni vizsgálatok így műszaki előírás nélkül maradtak, és esetenként más adminisztratív intézkedések is akadályozták ezen vizsgálatok elvégzését.
&nbsp;
Az időközben kiadásra került műszaki-biztonsági témájú jogszabályok sem adnak előírást e tekintetben. Ezideig2 nem került kiadásra Villamos Biztonsági Szabályzat sem, amely a javítás utáni kötelező ellenőrzéseket jogszabállyal irná elő. A közelmúltban&nbsp; Németországban jelent meg e tárgykörrel foglalkozó szabvány (DIN-VDE 0701-1). A szabvány által meghatározott módszerek és vizsgálatok megnyugtatóan igazolják egy adott készülék javítás utáni biztonságát. A VDE szabvány számos új fogalmat és eljárást alkalmaz, amelyek eddig nálunk ismeretlenek voltak. A közelmúltban pedig megjelentek, kereskedelmi forgalomba kerültek és elterjedtek olyan műszerek, amelyek a VDE szerinti vizsgálatsorozatokat automatikusan elvégzik, és szükség szerint dokumentálják is.
Ebben a helyzetben a szolgáltatást végző felelős szakember a következők szerint járhat el:
a) Ezen szakmai irányelvben hivatkozott termékszabványok különböző készülékek szerkezeti felépítésére vonatkozó előírásait minden esetben célszerű figyelembe vennie a javítások vagy az esetleges módosítások során.
b) A hely, az idő, a felszerelés és egyéb körülmények figyelembe vételével neki kell eldönteni, hogy milyen szabvány alapján milyen vizsgálatot végez. (Mind az MSZ EN, mind a DIN VDE szabványok alkalmazásával fenn lehet tartani a kötelező biztonsági szintet!)
&nbsp;
A döntést elősegítendő ezen szakmai irányelv összefoglalja a különböző készülékekre vonatkozó MSZ EN és DIN VDE szabványelőírás szerinti vizsgálatokat amelyek elvégzése megfelelően igazolhatja egy adott készülék javítás utáni biztonságát &#8211; A), ill. B) vizsgálatsorozat &#8211; mely közül csak az egyiket kell elvégezni.
&nbsp;
2. Tárgy
&nbsp;
E szakmai irányelv tárgya a háztartási és hasonló jellegű felhasználásra szánt villamos energiával működő gépek, készülékek és berendezések javítás és módosítás utáni, valamint megfelelő állapotuk időszakos ellenőrzésének vizsgálatai. A készülék működése egyéb energiafajtákkal is kapcsolatos lehet, pl. gáz, sűrített levegő stb.
&nbsp;
A szakmai irányelv tartalmazza a javítások után minden esetben legalább elvégzendő vizsgálatokat és azokat a vizsgálatokat, amelyek bizonyos körülmények között szükségesek lehetnek, illetve a hely, az idő és a felszerelés lehetővé teszi az elvégzésüket. Villamos vizsgálatra akkor is szükség lehet, ha csupán mechanikai jellegű beavatkozást végeztek a készüléken. E szakmai irányelvnek nem tárgya a különböző készülékek típusvizsgálatai (beleértve az elektromágneses összeférhetőség vizsgálatát is), de feltételezi, hogy a javításra illetve vizsgálatra kerülő készülékeken megfelelő eredménnyel elvégezték a vonatkozó szabványokban előírt típusvizsgálatot.
&nbsp;
3. Alkalmazási terület
&nbsp;
Ez a szakmai irányelv a következő háztartási célú és hasonló jellegű illetve alkalmazású, elsősorban villamos energiával működő gépek, készülékek és berendezések javítás és módo-sítás utáni vizsgálataira, illetve a villamos biztonsági szintjük fenntartására ad előírásokat:
&nbsp;
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; motoros villamos kéziszerszámok 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 50144 szabványsorozat szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; szórakoztató elektronikai, audio, video és hasonló elektronikus készülékek
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 60065 szabvány szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek, amelyek tartalmazhatnak motorokat, fűtőtesteket, vagy ezek kombinációját (pl. konyhai gépek, forróvíztárolók, mosógépek, akkumulátor-töltők, helyiségfűtők, hűtőgépek, légnedvesítők stb.) 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 60335 szabványsorozat szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; különféle kialakítású lámpatestek 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 60598 szabványsorozat szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; információtechnikai berendezések, irodagépek és hírközlő berendezések 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 60950 szabványsorozat szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; különféle villamos mérő-, vezérlő-, szabályzó- és laboratóriumi készülékek 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 61010 szabványsorozat szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; transzformátorok, tápegységek és hasonló jellegű készülékek
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 61558 szabványsorozat szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; vezetékdobos hosszabbítók háztartási és ipari célra 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 61242 és az MSZ EN 61316 szabványok szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; háztartási dugós csatlakozók, hosszabbító készletek és csatlakozó sávok 
&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az IEC 60 884 és az MSZ 9870 szabványsorozatok szerint)
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; készülék csatlakozó készletek és összekötő készülék csatlakozó készletek háztartási célra 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (az MSZ EN 60320 és az MSZ EN 60799 szabványok szerint)
&nbsp;
Nem vonatkozik ezen irányelv a kifejezetten ipari-üzemi jellegű és alkalmazású készülékekre, gépekre és berendezésekre (ezeknél általában rendszeres tervszerű felülvizsgálat és karbantartás is történik), valamint a különleges környezeti viszonyok között pl. korrozív, vagy robbanásveszélyes (poros, gőzös, gázos) környezetben pl. bányában használt készülékekre és a gyógyászati készülékekre.
&nbsp;
4. Rendelkező hivatkozások
&nbsp;
A következő dokumentumok olyan előírásokat tartalmaznak, amelyeket a szövegben lévő hivatkozások miatt ezen szakmai irányelv részeként kell alkalmazni:
&nbsp;
MSZ EN 50106:2000&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 50144 sorozat
MSZ EN 50110-1:1999&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60065: 2000
MSZ 1585:2001&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60320 sorozat
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60335 sorozat
MSZ EN 61557 sorozat&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60598 sorozat
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60799: 2000
MSZ 171-1:1984&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 60950 sorozat
MSZ 172-1:1986+1M&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61010 sorozat
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61242: 2000
MSZ 2364-200:2002&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61316: 2000
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ EN 61558 sorozat
MSZ 4851-1:1988&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; IEC 60884 sorozat
MSZ 4851-5:1991 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; MSZ 9870:1975
&nbsp;
&nbsp;
szabványok illetve szabványsorozatok. (A szabványok címeit lásd az F mellékletben.)
&nbsp;
5. Fogalommeghatározások
&nbsp;
E szakmai irányelv szempontjából a következő fogalommeghatározások a mérvadók:
&nbsp;
5.1. Általános fogalmak
&nbsp;
5.101.&nbsp; vizsgálat: A javítás, karbantartás és módosítás után végzett ellenőrzés, amely alapján megállapítható, hogy egy adott készülék alkalmas-e a további biztonságos használatra.
&nbsp;
5.102.&nbsp; javítás: Az a tevékenység, amely egy adott készülék hibájának megszüntetése, a biztonságának és használati működőképességének helyreállítása érdekében végeznek.
&nbsp;
5.103.&nbsp; módosítás: Olyan művelet, amikor egy adott készülék biztonságát vagy működési minőségét helyreállító vagy növelő tevékenység során gyártói előírások alapján az eredetitől eltérő alkatrészt vagy anyagot használnak fel. A módosítás nem jelenthet lényeges változtatást és nem változtathatja meg az eredeti konstrukciót és jellemzőket.
&nbsp;
5.104.&nbsp; hordozható készülék: Olyan készülék, amely működés közben mozgatható, vagy olyan nem rögzített készülék, amelynek tömege 18 kg-nál kevesebb.
&nbsp;
5.105.&nbsp; helyhezkötött készülék: Nem hordozható vagy olyan készülék, amelyet állványra rögzítve vagy más módon egy meghatározott helyen vagy helyzetben rögzítve kell használni.
&nbsp;
5.106.&nbsp; karbantartás: Minden olyan a gyártó által előírt, a készülék biztonsági szintjének megőrzését és működését elősegítő művelet, amelyet a készülék gyártójának szándékai szerint a felhasználónak (rendszeresen) el kell végeznie.
&nbsp;
5.107.&nbsp; aktív rész: Minden olyan vezető vagy vezetőképes rész, amely rendeltetésszerű használatban feszültség alatt áll; beleértve a nullavezetőt, de egyezményesen kizárva a PEN vezetőt.
&nbsp;
5.108.&nbsp; veszélyes aktív rész: Olyan aktív rész, amely bizonyos feltételek esetén ártalmas áramütést okozhat.
&nbsp;
5.109.&nbsp; test:&nbsp;&nbsp; A villamos készülék üzemszerűen feszültség alatt nem álló minden megérinthető fémből készült része, továbbá az összes megérinthető szigetelő anyagú felülettel érintkező fémfólia.
&nbsp;
5.110.&nbsp; alapszigetelés (üzemi szigetelés):&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az aktív részeken alkalmazott olyan szigetelés, amely alapvető védelmet nyújt a villamos áramütés ellen.
&nbsp;
5.111.&nbsp; kiegészítő szigetelés: Az alapszigeteléstől független, azt kiegészítő szigetelés, amely védelmet nyújt a villamos áramütés ellen az alapszigetelés meghibásodása esetén.
&nbsp;
5.112.&nbsp; kettős szigetelés:&nbsp; Az alapszigetelést és a kiegészítő szigetelést tartalmazó szigetelés.
&nbsp;
5.113.&nbsp; megerősített szigetelés: Egységes (egyrétegű) szigetelő rendszer, amely a mechanikai és villamos tulajdonságai következtében a kettős szigeteléssel egyenértékű védelmet nyújt a villamos áramütéssel szemben.
&nbsp;
5.114.&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0. év.osztályú készülék: Az a készülék, amelynek áramütés elleni védelme az alapszigelelésen alapul. Nincs védőcsatlakozókapoccsal ellátva, az alapszigetelés meghibásodása esetén a védelem a környezetre hárul.
&nbsp;
5.115.&nbsp;&nbsp;&nbsp; 0I. év. osztályú készülék: Olyan készülék, amelynek mindenütt legalább alapszigetelése van és el van látva védőkapoccsal, a csatlakozó vezetéknek azonban nincs védővezetője és a csatlakozódugójának nincs védőérintkezője.
&nbsp;
5.116.&nbsp; I. év.osztályú készülék:&nbsp; Olyan készülék, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésen alapul, hanem kiegészítő biztonsági intézkedésként a megérinthető vezetőrészek (test) össze vannak kötve a létesítmény védővezető rendszerével úgy, hogy a test az alapszigetelés hibája esetén sem válhat aktivvá.
&nbsp;
5.117.&nbsp; II. év.osztályú készülék:&nbsp; Olyan készülék, amelyben az áramütés elleni védelem nemcsak az alapszigetelésen alapul, hanem kiegészítő biztonsági intézkedésként kettős szigeteléssel vagy megerősített szigeteléssel van ellátva, védőcsatlakozása nincs és védelme független a létesítési feltételektől.
&nbsp;
5.118.&nbsp; III.év.osztályú készülék: Olyan készülék, amelynek villamos áramütés elleni védelme biztonsági törpefeszültséggel (SELV) való tápláláson alapul, és amely nem állít elő a biztonsági törpefeszültségnél nagyobb feszültséget.
&nbsp;
5.119.&nbsp; biztonsági (érintésvédelmi) törpefeszültség (SELV): Olyan feszültség, amely nem haladja meg az 50 V váltakozó vagy 120 V egyenfeszültséget a vezetők között vagy bármely vezető és a föld között, a hálózattól elszigetelt (pl. biztonsági szigetelő transzformátorral vagy külön választott tekercselésű áramátalakítóval) áramkörben.
&nbsp;
5.120.&nbsp; biztonsági (védő) impedancia:&nbsp; A készülék aktív részei és a megérinthető vezetőképes részei (test) közé kapcsolt olyan impedancia, amely a rajta átfolyó áramot - rendeltetésszerű használat során vagy a készülék meghibásodásakor a vonatkozó termékszabványok által meghatározott - biztonságos értékre korlátozza.
&nbsp;
5.121.&nbsp; leválasztás: Valamennyi tápvezetéknek (L1, L2, L3, N vezető) a táphálózat minden sarkáról való lekapcsolása egyetlen kapcsolási művelettel (a védővezető nem tekintendő tápvezetéknek).
&nbsp;
5.2.&nbsp;&nbsp; A) vizsgálatsorozat fogalmai
&nbsp;
5.201.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[It is possible for certain power quality.......]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3858751</link><pubDate>2007-10-14 09:52:05</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
is possible for certain power quality issues to be related to the type of connection to the network. It is highly possible for noise to be introduced into an I-T installation from a user on the same source, especially if using a TNC-S system.
From the introduction to this section it can be seen, as with many fields of engineering, there are terms and abbreviations for various methods of doing things. We hope to remove the confusion here. 
However, before we start, such abbreviations are dangerous and could be proven to contravene almost every safety regulation in the book! Please use them sparingly, and at any sign of there being any confusion then please switch to the English equivalent i.e. say what it is in words! 
There are a few letters used to describe the following types of network connection and we cover them first. 


T - Terra, as in good ol' Mother Earth i.e. real ground! 
&nbsp;I - Isolated, as in no connection to terra firma 
Z - Impedance, connection to terra firma via an intended impedance 
N - Neutral, the supply leg 'neutralized' with the surroundings i.e. Earth 
C - Combined, and refers to Neutral and Protective Earth. 
S - Separate, also refers to Neutral and Protective Earth. 

The notation system is simple. Firstly a hyphen is used to state where the system changes from one type to another, and this usually means the metering point (the point at which responsibility for the distribution transfers from supplier to user). Ahead of the hyphen (if used) is the source, after is the load side of the connection.
Apart from Z, all the letters are pretty well known in industry. The use of Z is mine and one I am hoping industry will adopt as a viable alternative to I. The reason is I is used for either Isolated or Impedance earth arrangement and could lead to confusion. Using Z removes this and clearly states whether the system is isolated or has some intended connection to terra firma. 
The following are standard configurations found, but these are by no means the only configurations seen. Knowing the supply configuration may well assist in finding the reason behind a power quality issue or, better still, knowing what was specified and why the "as built" is causing trouble! 
In all of the following diagrams, the dashed line represents the Point of Common Coupling (PCC) i.e. the point at which the source or feed enters the premises (where the responsibility changes from Supplier to User). 

TNS

Ground supplied at source and Neutral and Protective Earth supplied to user separately. 
TNC

Ground supplied at source and Protective Earth &amp; Neutral combined (usually on a single conductor, referred to as PEN) all the way to the used point. This type of connection is very uncommon. 
TNC-S

Ground supplied at source and Protective Earth &amp; Neutral combined (usually on a single conductor, referred to as the PEN) to metering point and then split and supplied to user separately. This is also referred to as a 'PME' (Protective Multiple Earth) supply. 
To complicate matters, this type of connection is often referred to as a 'CNE' (Combined Neutral Earth) supply but is intended, when used, to indicate a special concentric cable connects the supply to the user. The 'CNE' cable looks much like a coax cable consisting of an inner conductor which is used for the Live, and an outer conductor (usually made from single strands wound around the inner) used for the combined N + E.
T-T

Ground supplied at source for Source Earth and Neutral, but User's Protective Earth supplied by User. 
Z-T

Ground supplied via impedance at source for Source Neutral (usually done to limit Earth Fault currents), and User's Protective Earth supplied by User. Please note that the designation Z-T is still not wholly adopted in industry which still refers to this as an 'I-T' (Impedance-Terra) supply - please see next for reasons this is dangerous. 
I-T

Source is isolated, and User's Protective Earth supplied by User. Please note that this designation is still erroneously used in industry indicating 'impedance grounded' - please see previous designation for reasons this is dangerous. 
Also note the lower leg is no longer referred to as Neutral, but rather as L' (Live Complement). There are two reasons for this. The first is this leg is no longer 'neutralized' to the surroundings i.e. Earth, which, by the way, is where Neutral got its name from. 
The second is a voltage is likely to now develop on L' because of the natural capacitance (with respect to Earth) found on both legs of the supply attempting to balance the supply about Earth i.e. in a 230V supply, L and L' will each be 115V AC with respect to Earth. 
Advantages are all voltages with respect to Earth are kept as low as possible and also allows an Earth Fault to develop without causing a trip. However, during such a fault, the opposing leg will now reach full working voltage with respect to Earth and therefore such systems must always have Earth Fault Warning Devices. 
If it is imperative for a trip to occur on an earth fault, yet the advantage of reduced voltages with respect to Earth are required, then look at the 'RV' system below. 
Note: Do not be tempted to refer to this as an 'IT' supply (no hyphen) as this could be confused with Information Technology supply, something that may well exist in a premises e.g. an I-T supply feeding an IT system (especially as this, because of the advantages of not tripping with an earth fault, is being adopted in many data centres!). 
NTS

Not one heard of very often, unless you deal with audio equipment! The Neutral is deliberately brought to Earth at the user so as to ensure the whole supply is as noise free (relative to the Earth) as possible, and earth loops are minimised if not eliminated. 
This is normally accomplished by the user ordering an I-T supply and then bonding the Neutral to the Earth at the entrance point, normally on a Main Earth Terminal. Star Earthing (including Cascaded Star Earthing) is then used throughout the site so as to eliminate earth loops. 
In many instances this cannot be achieved and the user has to resort to installing a Delta-Star isolation transformer (this ensures there is no need or reason to connect the incoming supply to the users local Earth thus keeping it noise free) and the user then creating a TNS supply from the transformer output. 
RV / RLV

"Reduced Voltage" or "Reduced Low Voltage", also referred to as "Split Single Phase". 
This is not part of the normal designation, but one I wanted to throw in anyway as this is both the normal method of supplying domestic properties in the US (yes, the US has been running 230V for years!), and in areas where, for safety, the maximum voltage with respect to Earth needs to be kept as low as possible. 
It has the advantage of an 'I-T' supply as the voltages are kept as low as possible with respect to Earth, but with the added advantage of a trip will occur when an Earth Fault develops. In truth, the above is a TNS supply with a very approved of twist! (I wish we could adopt this here!). 
There are two areas of concern with regards this type of supply, especially in light of the new BS7671 colours. L1 and L2 could be confused as being two phases of a 3-phase system (as the new regs say one may use a single colour and call the phases L1, L2, &amp; L3). It may prove prudent to refer to the two Lives as L &amp; L' (Live Complement). 
The second is colours. Most boards I have worked on (in South Africa and the UK) have used Red and Blue (not black, this being the older Neutral colour and therefore, as voltage is present, is not technically correct). This could again lead someone to believe this is two phases of a 3-phase supply. Admittedly, confusion was kept to a minimum as the RV board was completely separate to a genuine 3-phase board. 
RV is usually designated to 115-0-115 (230V total) systems, and RLV to 55-0-55 (110V total). ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3858721</link><pubDate>2007-10-14 09:40:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Instalacja elektryczna stanowi integralną część wyposażenia budynku i w znacznym stopniu warunkuje jego prawidłową 
i bezpieczną eksploatację. Z tego względu instalacje elektryczne powinny być zaprojektowane i wykonane w taki sposób, aby w przewidywanym okresie użytkowania spełniały wymagania dotyczące mocy zapotrzebowanej i pozostawały w pełnej sprawności technicznej, a w odniesieniu do instalacji w budynkach mieszkalnych spełniały również wymagania wynikające z zapewnienia określonego komfortu życia mieszkańców. Podstawowe właściwości techniczne instalacji elektrycznych w budynkach mieszkalnych, powinny być co najmniej takie, aby zapewniały:
- określony stopień niezawodności dostawy energii elektrycznej o jakości właściwej dla zasilanych urządzeń,
- nieuciążliwe i bezpieczne użytkowanie urządzeń elektrycznych, a szczególnie ochronę przed porażeniem prądem 
&nbsp; elektrycznym, przetężeniami zagrażającymi nadmiernie szybkiemu zużywaniu się instalacji, pożarem, przepięciami
&nbsp; łączeniowymi i atmosferycznymi oraz innymi zagrożeniami powodowanymi pracą urządzeń elektrycznych,
- ochronę ludzi i środowiska przed skażeniami i emitowaniem drgań, hałasu, temperatury i pola magnetycznego o
&nbsp; wartościach i nateżeniach większych od granicznych dopuszczalnych.
&nbsp;
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Instalacje elektryczne w budynkach mieszkalnych powinny się charakteryzować takimi właściwościami technicznymi, aby ich użytkownicy mogli korzystać bez ograniczeń z posiadanych urządzeń gospodarstwa domowego, sprzętu RTV, teletechnicznego i innego w przewidywanym okresie eksploatacji instalacji, bez konieczności wykonywania znaczącej jej modernizacji. Jako przeciętny przewidywany okres eksploatacji przyjmuje się zwykle 25 - 30 lat.
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Instalacje powinny więc tak zwymiarowane i wykonane, aby mogły sprostać nowym wymaganiom wynikającym ze zmian w wyposażeniu mieszkań w urządzenia elektryczne i zmian warunków i stylu życia mieszkańców. 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Aktem prawnym określającym obecnie w Polsce warunki techniczne jakim powinny odpowiadać instalacje elektryczne w budynkach jest Rozporządzenie Ministra Infrastruktury z 12 kwietnia 2002 r. w sprawie warunków technicznych jakim powinny odpowiadać budynki i ich usytuowanie&nbsp; [Dz.U.02.75.690 ogłoszony dnia 15 czerwca 2002 r.]. Rozporządzenie to dotyczy wszystkich budynków, nie tylko mieszkalnych, dlatego jego wymagania są określone w sposób dość ogólny, wynikający z szeroko rozumianych warunków bezpieczeństwa. Postanowienia zawarte w rozporządzeniu Ministra Infrastruktury wymagają niejednokrotnie rozszerzenia bądź komentarza. 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Wymagania dotyczące planowania, wymiarowania i wykonania i instalacji elektrycznych w budynkach określone są:
-&nbsp; w wieloarkuszowej normie PN-IEC 60364 Instalacje elektryczne w obiektach budowlanych oraz 
- w normie SEP - E - 002 Instalacje elektryczne w obiektach budowlanych. Instalacje elektryczne w budynkach mieszkalnych. Podstawy planowania.
&nbsp;
Terminologia &nbsp; 

Instalacja elektryczna &#8211; to zestaw połączonych ze sobą elementów elektrycznych o skoordynowanych parametrach technicznych, przeznaczony do określonych celów. W budynkach mieszkalnych wyróżnić można następujące rodzaje instalacji elektrycznych:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; elektroenergetyczną, czyli służącą do zasilania odbiorców energią elektryczną,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; telekomunikacyjną, zasilana przez o0kreślony zakład telekomunikacyjny i znajdującą się w jego zarządzaniu,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; informatyczną,&nbsp; znajdującą się pod nadzorem administratora danej sieci,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; domofonową lub alarmową, 
&middot;&nbsp;&nbsp; &nbsp; antenową, służącą do odbioru radiowo-telewizyjnego,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; odgromową, służącą do ochrony budynku przed skutkami wyładowań atmosferycznych.
&nbsp;
&nbsp;Instalacja elektroenergetyczna jest jednym z rodzajów instalacji elektrycznej, i służy ona do zasilania w energię elektryczną maszyn, systemów i układów, umożliwiając ich prawidłowe funkcjonowanie. 
&nbsp;Instalacje elektroenergetyczne zależnie od rodzaju odbiorników elektrycznych dzieli się na:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje oświetleniowe, służące do zasilania źródeł światła i gniazd wtyczkowych do przyłączenia odbiorników ruchomych małej mocy,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje siłowe zasilające trójfazowe silniki, urządzenia elektrycznego ogrzewania pomieszczeń i inne większej mocy.
&nbsp;W zależności od rodzaju obiektów budowlanych instalacje elektroenergetyczne można podzielić na:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje w budownictwie mieszkaniowym&nbsp; jedno i wielorodzinnym,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje w budownictwie ogólnym: komunalnym, w obiektach biurowych i administracyjnych, w&nbsp;&nbsp; pomieszczeniach&nbsp; szkolnych, w budynkach użyteczności publicznej (służbie zdrowia, w obiektach handlowych, bankach, kinach, itp.)
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje w rolnictwie,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje przemysłowe (w zakładach przemysłowych, wytwórczych i wydobywczych).
&nbsp;
Ze względu na przewidywany czas użytkowania instalacje elektroenergetyczne dzieli się na:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje stałe &#8211; w obiektach stałego użytkowania,
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; instalacje tymczasowe (prowizoryczne) &#8211; w obiektach prowizorycznych i na placach budów.
&nbsp;
W celu przejrzystej interpretacji norm i przepisów przyjmuje się, że termin instalacja elektroenergetyczna obejmuje następujące obiekty:
- stacje, stanowiące zamknięty obszar ruchu elektrycznego z aparatura rozdzielczą oraz transformatorami dla sieci przesyłowej lub rozdzielczej. Za instalacje uważa się również transformatory oraz aparaty rozdzielcze usytuowane poza zamkniętym obszarem ruchu elektrycznego,
- elektrownie, lub ich zespoły, zlokalizowane na wspólnym terenie. Instalacja obejmuje jednostki generatorowe i transformatory wraz z przynależną aparatur&plusmn; rozdzielczą i wszystkimi elektrycznymi układami pomocniczymi. Nie obejmuje połączeń między elektrowniami zlokalizowanymi na różnych terenach,
- układy elektroenergetyczne zakładów i obiektów przemysłowych, rolniczych, handlowych, komunalnych itp. Połączenia pomiędzy zamkniętymi obszarami ruchu elektrycznego (ze stacjami włącznie), zlokalizowane na jednym terenie, s&plusmn; uważane za część instalacji, z wyjątkiem przypadku, gdy te połączenia stanowi&plusmn; część sieci przesyłowej lub rozdzielczej.
&nbsp;
Elektroenergetyczna sieć rozdzielcza na napięcie do 1 kV i powyżej 1 kV do 100 kV (zasilająca) &#8211; jest to zbiór urządzeń do rozdziału energii elektrycznej zużywanej u odbiorców komunalno - bytowych i przemysłowych.
&nbsp;
Elektroenergetyczna sieć rozdzielcza&nbsp; (zasilająca) może być:
a)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; napowietrzną lub kablową siecią o napięciu niższym od 1 kV (sieć n/n),
b)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; napowietrzną lub kablową siecią o napięciu powyżej 1 kV do 110 kV (sieć W/N),
c)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; sekcją szyn zbiorczych w rozdzielni WN.
&nbsp;
Przyłącze jest to linia łącząca zasilany obiekt z rozdzielczą siecią zasilającą. Przyłącze może być wykonane jako napowietrzne lub kablowe, wykonane przewodami izolowanymi lub gołymi..
Przyłącze może być:
- napowietrzne ze słupa rozdzielczej sieci n.n.,
- kablowe ze słupa napowietrznej sieci lub z mufy odgałęźnej kablowej sieci rozdzielczej n.n. do złącza n.n.,
- napowietrzne jednoprzęsłowe lub wieloprzęsłowe z sieci rozdzielczej napowietrznej WN do złącza WN,
- kablowe z sieci rozdzielczej kablowej WN do złącza WN.
&nbsp;
Złącze jest to urządzenie zwykle rodzaj rozdzielnicy, łączące sieć elektroenergetyczną z instalacją elektryczną w budynku, z którego instalacja ta jest zasilana energią elektryczną.
W złączu znajduje się główne zabezpieczenie elektryczne obiektu.
Z jednego złącza zasilana może być jedna lub więcej wewnętrznych linii zasilających. 
Złącze powinno być usytuowane w miejscu ogólnodostępnym, wewnątrz lub zewnątrz obiektu i zabezpieczone przed dostępem osób niepowołanym. 
W złączu dokonuje się najczęściej rozdziału przewodu ochronno-neutralnego PEN na neutralny N i ochronny PE. 
Miejsce rozdziału powinno być uziemione (R uz. &#8804; 30 &#8486;)
Złącze może być:
- zaciskami przed pomiarem po stronie wysokiego napięcia linii napowietrznej lub kablowej WN,
- zaciskami przewodów doprowadzających z napowietrznej linii n.n. prowadzona do tablicy licznikowej (np. na stojaku dachowym, czy na izolatorach w szczycie budynku),
- zaciskami na kablowej wlz do licznika energii elektrycznej usytuowanego na granicy posesji lub na zewnątrz budynku&nbsp; wyprowadzonej z mufy odgałęźnej w kablowej sieci rozdzielczej n.n.
- zaciskami na przelotowo wprowadzonym kablu sieci rozdzielczej n.n. do szafki z bezpiecznikami i licznikiem usytuowanej na granicy posesji lub na zewnątrz budynku.
&nbsp;
Wewnętrzna linia zasilająca (WLZ) &#8211; jest to zespół elementów instalacji stanowiący połączenie między złączem instalacji elektrycznej a urządzeniem pomiarowym (urządzeniami pomiarowymi), służący do rozdziału energii elektrycznej na poszczególne instalacje odbiorcze, czyli część instalacji przewodząca niemierzoną energię elektryczną; wielkość budynku i liczba mieszkań warunkują wielkość i złożoność wewnętrznej linii zasilającej, w skład której mogą wchodzić również rozdzielnice główne budynku.
Wewnętrzna linia zasilająca może być:
- obwodem instalacji elektrycznej od złącza n.n. do tablicy licznikowej,
- obwodem instalacji elektrycznej od tablicy licznikowej do tablic rozdzielczych&nbsp; (np. piętrowych, oddziałowych),
- linia kablową lub napowietrzna W/N od złącza W/N do pola pomiarowego rozdzielni lub stacji transformatorowo &#8211;rozdzielczej,
- linią kablową lub napowietrzną W/N od złącza W/N do pola pomiarowego rozdzielni lub stacji transformatorowo &#8211; rozdzielczej do oddziałowych rozdzielni stacji transformatorowo - rozdzielczej,
- linią kablową lub napowietrzną W/N od złącza W/N do pola pomiarowego rozdzielni lub stacji transformatorowo &#8211; rozdzielczej do rozdzielnic oddziałowych n.n.
- linią kablowa n.n. od złącza kablowego n.n. do punktu pomiarowego usytuowanego na granicy posesji lub na&nbsp;&nbsp; zewnątrz budynku.
&nbsp;
Instalacja odbiorcza jest to zespół elementów instalacji elektrycznej wspólnie zasilanych poprzez urządzenie pomiarowe i chronionych przed przetężeniami wspólnym zabezpieczeniem; w szczególności w budynkach mieszkalnych wyróżnia się:
- instalację odbiorczą mieszkaniową, służącą do zasilania określonego mieszkania,
- instalację odbiorcza administracyjną, służącą do zasilania odbiorników użytkowanych wspólnie przez mieszkańców budynku wielorodzinnego.
Początek instalacji odbiorczej stanowi odgałęzienie od wewnętrznej linii zasilającej, a w jego skład wchodzą: zabezpieczenie przedlicznikowe, urządzenie pomiarowe, tablica rozdzielcza (mieszkaniowa bądź administracyjna) i obwody odbiorcze wraz z ich oprzewodowaniem i wyposażeniem.
&nbsp;
Rozdzielnica mieszkaniowa (tablica rozdzielcza mieszkaniowa) jest to urządzenie zlokalizowane w mieszkaniu, zasilane jedną linią bezpośrednio z urządzenia pomiarowego, w którym następuje rozdział energii elektrycznej na poszczególne obwody odbiorcze danej instalacji odbiorczej; rozdzielnica mieszkaniowa grupuje zabezpieczenia przetężeniowe tych obwodów, urządzenia różnicowoprądowe oraz niektóre urządzenia sterownicze instalacji odbiorczej, jeśli jest ona w takie urządzenia wyposażona.
&nbsp;
Obwód instalacji elektrycznej jest to zespół elementów instalacji odbiorczej, mieszkaniowej lub administracyjnej, znajdujący się 
za ostatnim zabezpieczeniem przetężeniowym instalacji (patrząc od strony źródła zasilania) i służący bezpośrednio do zasilania określonego odbiornika, grupy odbiorników bądź gniazd wtyczkowych.
&nbsp;
Urządzenie pomiarowe jest to licznik energii elektrycznej.
&nbsp;
Urządzenie sterujące licznika wielotaryfowego jest to urządzenie przełączające ten licznik, sterowane sygnałem radiowym, sygnałem wysokiej częstotliwości przesyłanym przewodami instalacji elektrycznej bądź zegarem przełączającym.
&nbsp;
Zabezpieczenie nadprądowe (przetężeniowe), to urządzenie służące do ochrony przewodów instalacyjnych określonego obwodu
&nbsp;i odbiorników energii elektrycznej zasilanych z tego obwodu przed skutkami przepływu prądów przetężeniowych; zabezpieczeniem nadprądowym jest&nbsp; wyłącznik instalacyjny lub bezpiecznik.
&nbsp;
Zabezpieczenie różnicowoprądowe (wyłącznik różnicowoprądowy) to urządzenie mechanizmowe reagujące na wartość prądu różnicowego w danym obwodzie, większego od znamionowego prądu wyzwalającego; urządzenia różnicowoprądowe służą do ochrony przed niebezpiecznymi prądami rażeniowymi i przed pożarem instalacji.
&nbsp;
Zabezpieczenie przedlicznikowe jest to ostatnie zabezpieczenie nadprądowe przed urządzeniem pomiarowym, patrząc od strony źródła zasilania, chroniące daną instalację odbiorczą od skutków przetężeń.
&nbsp;
Główna szyna uziemiająca (główna szyna wyrównawcza, główny zacisk uziemiający), to szyna lub zacisk przeznaczone do przyłączenia do uziomu przewodów ochronnych, w tym przewodów połączeń wyrównawczych oraz przewodów uziemień roboczych, jeśli one występują.
&nbsp;
Przewód ochronny (PE) to przewód lub żyła przewodu wymagany przez określone środki ochrony przeciwporażeniowej, przeznaczony do elektrycznego połączenia następujących części:
- przewodzących dostępnych,
- przewodzących obcych,
- głównej szyny uziemiającej (głównego zacisku uziemiającego), 
- uziomu,
uziemionego punktu neutralnego źródła zasilania lub punktu neutralnego sztucznego.
&nbsp;
Przewód neutralny (N) to przewód połączony bezpośrednio z punktem neutralnym sieci i mogący służyć do przesyłania energii.
&nbsp;
Przewód ochronno-neutralny (PEN) to uziemiony przewód spełniający jednocześnie funkcję przewodu ochronnego i neutralnego.
&nbsp;
Przewód uziemiający to przewód ochronny łączący główną szynę uziemiającą lub główny zacisk uziemiający z uziomem.
&nbsp;
Połączenie wyrównawcze to elektryczne połączenie części przewodzących dostępnych lub/i części przewodzących obcych w celu wykonania wyrównania potencjałów.
&nbsp;
Przewód wyrównawczy to przewód ochronnych zapewniający wyrównanie potencjałów.
&nbsp;
Część czynna to przewód lub część przewodząca przeznaczona do pracy pod napięciem pod napięciem w warunkach normalnych, łącznie z przewodem neutralnym lecz z wyjątkiem przewodu PEN.
&nbsp;
Część przewodząca dostępna to część przewodząca instalacji elektrycznej, która może być dotknięta i która w warunkach normalnej pracy instalacji nie znajduje się pod napięciem, lecz może się pod nim znaleźć w wyniku uszkodzenia. Część przewodząca wyposażenia elektrycznego, która może znaleźć się pod napięciem tylko w przypadku uszkodzenia innej części przewodzącej dostępnej nie jest uważana za część przewodząca dostępną. 
&nbsp;
Część przewodząca obca to część przewodząca nie będąca częścią instalacji elektrycznej, która może znaleźć się pod 
określonym potencjałem. Jeśli część przewodząca obca wchodzi w skład połączenia wyrównawczego, to znajduje się ona zwykle na potencjale ziemi.
&nbsp;
Moc zainstalowana to suma mocy znamionowych odbiorników jakie posiadają odbiorcy energii elektrycznej zasilani&nbsp; z rozpatrywanej części instalacji (zarówno zainstalowanych na stałe jak i przenośnych).
&nbsp;
Moc zapotrzebowana jest to przyjęta, umowna najwyższa wartość mocy pobieranej w określonej części instalacji elektrycznej budynku w warunkach obciążenia długotrwałego; moc tę ustala się najczęściej na podstawie przewidywanej mocy zainstalowanej w rozpatrywanej części instalacji elektrycznej, z uwzględnieniem spodziewanego współczynnika jednoczesności pracy odbiorników.
&nbsp;
Obliczeniowa moc szczytowa jest to moc zapotrzebowana określana zwykle dla wewnętrznej linii zasilającej lub całego budynku mieszkalnego. W tekście normy N SEP-E-002 obliczeniowa moc szczytowa wewnętrznej linii zasilającej czy budynku oraz moc zapotrzebowana tych obiektów, to określenia równoważne. Użycie określenia "obliczeniowa moc szczytowa" wynika z tradycyjnego nazewnictwa stosowanego w krajowej praktyce projektowej.
&nbsp;
Elementy składowe instalacji
W skład instalacji elektrycznych wchodzą: przewody, elektrotechniczny sprzęt instalacyjny, rozdzielnice, urządzenia automatyki 
i sterowania.
&nbsp;
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
&nbsp;
Elementy instalacji elektrycznej w budynku 
&nbsp;
1. Złącze elektryczne
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Zaleca się, aby złącze budynku było zainstalowane w przewidzianym i odpowiednio przystosowanym do tego celu 
zamykanym pomieszczeniu. Lokalizacja i podstawowe wymagania dotyczące tego pomieszczenia (np. minimalna 
wysokość, powierzchnia, przeznaczenie do innych funkcji) powinny być uzgodnione z dostawcą energii i określone 
odrębnymi przepisami szczegółowymi.

Rys. 1. Złącza kablowe wnętrzowe umożliwiające przyłączenie 
dwóch kabli zasilających oraz sekcjonowanie sieci kablowej
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; W przypadku napowietrznego zasilania budynku sposób doprowadzenia przyłącza (np. rodzaj i sposób 
umocowania masztu bądź wysięgnika) należy uzgodnić z dostawcą energii.
&nbsp;&nbsp; 
Rys. 2.&nbsp; Zasilanie budynków za pomocą linii napowietrznych,&nbsp;&nbsp; 
a) przez zastosowanie stojaka dachowego,&nbsp;&nbsp; b)&nbsp; przez zamocowanie przewodów do izolatorów ściennych,&nbsp; 
Z &#8211; złącze wewnątrz budynku
&nbsp;
&nbsp;
2. Pomieszczenie przyłączowe. Szafa przyłączowa
&nbsp;
W skład każdej instalacji powinna wchodzić: 


główna szyna wyrównawcza, czyli widoczny zacisk, łączący ze sobą elektrycznie uziom budynku, 

przewód ochronno-neutralny PEN sieci zasilającej, jeśli ta sieć pracuje w układzie TN-C, albo ochronny PE, 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; jeśli sieć pracuje w układzie TN-S, oraz 


połączenia wyrównawcze główne. 
&nbsp; 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Główna szyna wyrównawcza powinna być umieszczona możliwie blisko złącza i wyprowadzonego zacisku uziemienia budynku. Zaleca się, aby wszystkie te elementy były zlokalizowane w pomieszczeniu lub w szafie przyłączowej. 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Wskazane jest również, aby w tym pomieszczeniu było zlokalizowane wprowadzenie do budynku także innych instalacji 
(wodno-kanalizacyjnej, gazowej) tak, aby główne połączenia wyrównawcze wykonane były wewnątrz omawianego 
pomieszczenia. 
&nbsp;
&nbsp;

&nbsp;
Rys. 3.&nbsp; Przykład pomieszczenia przyłączowego, w którym zainstalowane jest złącze instalacji 
elektrycznej oraz główna szyna wyrównawcza, do której są podłączone wszystkie przyłącza 
wprowadzone do budynku mieszkalnego 
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[WSTĘP]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3858712</link><pubDate>2007-10-14 09:32:07</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



1. WSTĘP Badania stanu ochrony przeciwporażeniowej urządzeń i instalacji elektrycznych odgrywają istotną rolę dla oceny ich stanu technicznego pod względem bezpieczeństwa i niezawodności eksploatacji. Na podstawie wyników badań podejmuje się decyzję o dopuszczeniu urządzeń i instalacji elektrycznych do eksploatacji, przedłużeniu okresu eksploatacji, konieczności dokonania odpowiednich napraw i remontów, a nawet o wycofaniu z eksploatacji. W instalacjach z urządzeniami chłodniczymi i klimatyzacyjnymi badania te powinny być wykonywane ze szczególną starannością i dokładnością, ponieważ w wielu takich obiektach występują czynniki działające szkodliwie na urządzenia i instalacje elektryczne, a także może w nich panować zwiększone zagrożenie porażeniowe. Wymagania odnośnie do wykonywania badań urządzeń i instalacji elektrycznych są zawarte w ustawie Prawo Budowlane, rozporządzeniach wykonawczych i Polskich Normach. Przystąpienie Polski do Unii Europejskiej spowodowało konieczność wprowadzenia szeregu nowych norm zgodnych z normami europejskimi i międzynarodowymi, niektórych metodą uznaniową w języku oryginału. W kolejnych punktach tego artykułu przedstawiono zagadnienia podstawowe, dotyczące zasad wykonywania badań instalacji elektrycznych niskiego napięcia zgodnie z najnowszymi normami i przepisami.2. ZAKRES BADAŃ ODBIORCZYCH I OKRESOWYCH INSTALACJI ELEKTRYCZNYCH2.1. Badania odbiorczeBezpieczeństwo elektryczne w nowo wybudowanych instalacjach zależy w dużej mierze od prawidłowo wykonanych badań odbiorczych. W praktyce każda instalacja powinna być poddana oględzinom i próbom (w tym pomiarom) zanim zostanie oddana do eksploatacj. Osoby sprawdzające powinny dokonywać kontroli na podstawie udostępnionej dokumentacji instalacji wraz ze schematami, rysunkami, itp. Jeżeli przeprowadza się ocenę instalacji rozbudowywanej lub takiej, w której wprowadzono istotne zmiany, wówczas należy sprawdzić, czy te zmiany są zgodne z wymaganiami norm i przepisów. Każda modernizacja wiąże się z koniecznością zastosowania nowych przepisów, które obowiązują w czasie wykonywania tej modernizacji. Dotyczy to w głównej mierze układu sieci, stosowania przewodów o odpowiednich przekrojach oraz odpowiednich zabezpieczeń.Oględziny instalacji powinny być wykonywane przed przystąpieniem do prób i swoim zakresem winny one obejmować sprawdzenie:-&nbsp;poprawności doboru i zainstalowania poszczególnych aparatów i urządzeń,- czy nie ma widocznych uszkodzeń instalacji i urządzeń mogących wpływać na pogorszenie bezpieczeństwa,-&nbsp;zastosowanych środków ochrony przeciwporażeniowej, np. odpowiednich odległości przy stosowaniu umieszczenia poza zasięgiem ręki,-&nbsp;obecności przegród ogniowych i innych środków zapobiegających rozprzestrzenianiu się pożaru i ochrony przed skutkami oddziaływania cieplnego,-&nbsp;doboru przewodów,-&nbsp;doboru i nastaw urządzeń zabezpieczających i sygnalizacyjnych,-&nbsp;prawidłowego doboru urządzeń odłączających i łączących,-&nbsp;doboru urządzeń i środków ochrony w zależności od wpływów zewnętrznych,-&nbsp;oznaczenia przewodów neutralnych, ochronnych i ochronno-neutralnych,-&nbsp;umieszczenia schematów, tablic ostrzegawczych,-&nbsp;oznaczenia obwodów, zabezpieczeń, łączników,-&nbsp;poprawności połączeń przewodów,-&nbsp;dostępu do urządzeń umożliwiającego właściwą obsługę i konserwację.Po wykonaniu oględzin należy przeprowadzi&aelig; próby, które powinny obejmować sprawdzenie:-&nbsp;ciągłości przewodów ochronnych,w tym wyrównawczych i dodatkowych,-&nbsp;rezystancji izolacji instalacji elektrycznej,-&nbsp;ochrony przez separację,-&nbsp;rezystancji podłóg i ścian,-&nbsp;samoczynnego wyłączenia zasilania,-&nbsp;biegunowości,-&nbsp;wytrzymałości elektrycznej,-&nbsp;działania,-&nbsp;skutków działania podwyższonej temperatury.Zaleca się przeprowadzać próby z zachowaniem podanej wyżej kolejności.2.2. Badania okresoweBadania okresowe (eksploatacyjne) powinny być wykonywane zgodnie z Prawem Budowlanym, nie rzadziej niż co 5 lat, a jeżeli instalacje są narażone na szkodliwe wpływy atmosferyczne i niszczące działanie czynników występujących podczas użytkowania obiektu, nie rzadziej niż co 1 rok. Niestety Prawo Budowlane nie podaje, co należy rozumieć przez &#8222;niszczące działanie czynników występujących podczas użytkowania obiektu". Przy braku takich informacji w obowiązujących przepisach można się posłużyć wiedzą techniczną, która jest zawarta np. w unieważnionych przepisach PEUE (Przepisy Eksploatacji Urządzeń Elektroenergetycznych). Według przepisów PEUE nie rzadziej niż raz w roku należy wykonywać:-&nbsp;badanie stanu ochrony przeciwporażeniowej - w instalacjach na otwartym powietrzu albo w pomieszczeniach&nbsp; o&nbsp;&nbsp; wilgotnościwzględnej około 100 %, o temperaturze powietrza wyższej od + 3 5°C lub o wyziewach żrących,-&nbsp;badanie rezystancji izolacji przewodów - w instalacjach znajdujących się w pomieszczeniach o wyziewach żrących lub zaliczonych do kategorii I, II i III niebezpieczeństwa pożarowego lub kategorii I, II i III zagrożenia ludzi.Badania eksploatacyjne nie są tak szerokie jak badania odbiorcze i powinny obejmować: oględziny dotyczące ochrony przed dotykiem bezpośrednim i ochrony przeciwpożarowej,-&nbsp;pomiary rezystancji izolacji,-&nbsp;badanie ciągłości przewodów ochronnych,-&nbsp;badanie środków ochrony przy dotyku pośrednim,-&nbsp;badanie urządzeń różnicowoprądowych.
3. ZASADY WYKONYWANIA POMIARÓW W INSTALACJACH ELEKTRYCZNYCH NISKIEGO NAPIĘCIA3.1.&nbsp;Uwagi ogólnePomiary sąjednym z najistotniejszych elementów badań odbiorczych i okresowych instalacji elektrycznych. W praktyce, dla oceny stanu ochrony przeciwporażeniowej w instalacji, wykonuje się następujące pomiary:-&nbsp;ciągłości przewodów ochronnych,-&nbsp;rezystancji izolacji,-&nbsp;rezystancji podłóg i ścian,-&nbsp;skuteczności samoczynnego wyłączenia zasilania,-&nbsp;poprawności działania urządzeń różnicowoprądowych.W następnych punktach omówiono zasady wykonywania wymienionych pomiarów.3.2.&nbsp;Pomiar ciągłości przewodów ochronnychPomiar ciągłości przewodów ochronnych zaleca się wykonać z użyciem źródła prądu przemiennego lub stałego o napięciu od 4 V do 24 V w stanie bezobciążeniowym, prądem o wartości nie mniejszej niż 0,2 A [3]. Do takiego pomiaru nadaje się np. bateria o napięciu 4,5 V z żarówką o napięciu 3,5 V (rys. 1).Sprawdzenie ciągłości należy wykonać pomiędzy częściami przewodzącymi np. metalową instalacjąwodociągową, chłodniczą czy ciepłowniczą obudową odbiorników i zaciskami ochronnymi gniazd wtyczkowych. Wynik pomiaru jest zadawalający, jeżeli żarówka zaświeci się jasnym światłem.3.3.&nbsp;Pomiar rezystancji izolacji przewodów instalacyjnychPomiary rezystancji izolacji wykonywane są induktorowymi lub elektronicznymi miernikami izolacji. Pomiary należy wykonywać prądem stałym, w celu wyeliminowania pojemności izolacji, pomiędzy poszczególnymi parami przewodów czynnych (przewody czynne, to przewody fazowe L1, L2, L3 i przewód neutralny N) oraz między każdym przewodem czynnym a ziemią, czyli przewodem PEN (ochronno-neutralnym) lub PE (ochronnym). W jednofazowym układzie TN-C wykonuje się 1 pomiar: L-PEN, w trójfazowym 6 pomiarów L1-L2, L2-L3, L1-L3, L1-PEN, L2-PEN, L3-PEN. W jednofazowym układzie TN-S oraz TT wykonuje się 3 pomia&not;ry L-N, L-PE, N-PE, trójfazowym 10 pomiarów L1-L2, L2-L3, L1-L3, L1-N, L2-N, L3-N, L1-PE, L2-PE, L3-PE, N-PE.Dopuszcza się na czas pomiarów zwarcie wszystkich przewodów czynnych ze sobą i wykonanie pomiaru pomiędzy tymi zwartymi przewodami a przewodem PE (PEN). Taki pomiar może być konieczny w obwodach z odbiornikami elektronicznymi w celu uniknięcia ich uszkodzenia.Napięcie pomiarowe oraz wymagana minimalna wartość rezystancji izolacji zależy od napięcia znamionowego instalacji i powinna być nie mniejsza od odpowiednich wartości podanych w tablicy 2.Tablica 2. Wymagane minimalne wartości rezystancji izolacji przewodów instalacji niskiego napięciaOdczyt rezystancji izolacji powinien być dokonany po upływie 60 s od chwili rozpoczęcia pomiaru (przyłożenia napięcia).3.4. Pomiar rezystancji podłóg i ścianPomiar rezystancji podłóg i ścian wykonuje się w instalacjach, w których zastosowano izolowanie stanowiska jako środek ochrony przy dotyku pośrednim. W każdym pomieszczeniu należy wykonać co najmniej trzy pomiary, w tym jeden pomiar w odległości około 1 m od części przewodzących obcych.Pomiary mogą być wykonane z użyciem miernika izolacji induktoro-wego lub elektronicznego o napięciu 500 V (1000 V jeżeli napięcie znamionowe instalacji przekracza 500 V). W praktyce stosuje się też metodę woltomierzową lub techniczną.Na rysunku 2 przedstawiono zasadę pomiaru rezystancji podłóg z wykorzystaniem metody woltomierzowej.Układ jest zasilany napięciem sieci 230/400V. Rezystancję mierzy się pomiędzy elektrodą probierczą a prze&not;wodem ochronnym instalacji (uziemioną konstrukcją). Elektroda powinna mieć wymiary 25 cm x 25 cm i być dociśnięta siłą 750 N. Do stanowiska powinna przylegać miękka część elektrody, np. z gumy przewodzącej lub wilgotnej tkaniny.W metodzie tej mierzy się dwa napięcia:U1 -&nbsp;&nbsp;&nbsp; napięcie względem ziemi - łącznik W w położeniu 1,&nbsp;U2 -&nbsp;&nbsp;&nbsp; napięcie na rezystancji wewnętrznej woltomierza Rv - łącznik W w położeniu 2.&nbsp;Szukaną rezystancję stanowiska można obliczyć ze wzoru:Wartość napięcia U2 zaleca się odczytywać po upływie 60 s od obciążenia elektrody.Rezystancję ściany mierzy się analogicznie jak rezystancję podłogi z tą różnicą, że elektrodę należy docisnąć do ściany siłą 250 N (rys. 3).Do pomiaru rezystancji podłóg można użyć również innego rodzaju elektrody. Elektroda ta jest metalowym statywem trójnożnym, którego elementy spoczywające na podłodze tworzą wierzchołki trójkąta równobocznego. Każdy z podtrzymujących elementów jest wykonany jako elastyczna podstawa zapewniająca, po obciążeniu, odpowiedni styk z badaną powierzchnią na płaszczyźnie wynoszącej około 900 mm2, o rezystancji mniejszej niż 5000 &#937;Rezystancja podłóg i ścian nie powinna być mniejsza niż:a)&nbsp;50 k&#937; jeżeli napięcia znamionowe instalacji&nbsp; nie przekracza 500 V,b)&nbsp;100 k&#937; jeżeli napięcie znamionowe instalacji przekracza 500 V.Jeżeli warunki podane powyżej nie są spełnione, to - z punktu widzenia ochrony przeciwporażeniowej, te podłogi i ściany traktuje się jak części przewodzące obce.
3.5. Sprawdzanie warunku samo&shy;czynnego wyłączenia zasilaniaW najczęściej stosowanym układzie TN dla sprawdzenia warunku samo&shy;czynnego wyłączenia zasilania wyko&shy;nuje się pomiar impedancji pętli zwar&shy;ciowej. Zmierzona wartość impedan&shy;cji pętli zwarciowej nie może być większa od impedancji Zs opisanej wzorem poniżej:
gdzie:Uo - napięcie względem ziemi w [V],Zs - &nbsp;impedancja pętli zwarcia przewodu fazowego z przewodem ochronnym w[&#937;]Ia - prąd wyłączający zabezpieczenia w [A].Powszechnie dostępne mierniki impe&shy;dancji pętli zwarciowej wykorzystują do pomiaru impedancji pętli zwarcio&shy;wej tzw. metodę spadku napięcia. Za&shy;sada pomiaru jest przedstawiona na rysunku 4.Mierzone jest napięcie U0 = E przed załączeniem obciążenia pomiarowego miernika Z0 oraz napięcie U1 po załączenia obciążenia pomiarowego.Wyznaczana impedancja pętli zwarciowej jest określona zależnością wektorową:Jednak ze względu na trudności tech&shy;niczne w realizacji miernika pozwala&shy;jącego mierzyć wektory napięć U0 i U1 w praktyce wykorzystuje się zależność przybliżoną, która wykorzystuje pomiar modułów tychże napięć:Dobierając metodę pomiaru należy uwzględnić stosunek X/R impedancji pętli zwarciowej w miejscu pomiaru. Do badania impedancji pętli zwarciowej w pobliżu transformatora nie nadają się mierniki mierzące tylko rezystancję, można nimi mierzyć impedancję pętli w głębi sieci w obwodach z przewodami o małym przekroju, gdzie dominującą rolę pełni rezystancja obwodu zwarciowego.Najprostszymi przyrządami do pomiaru impedancji pętli zwarciowej są: woltomierz, amperomierz oraz rezystor, przez który dokonuje się sztuczne zwarcie. Należy jednak pamiętać, że w przypadku przerwanego przewodu ochronnego PE, podczas sztucznego zwarcia na obudowach urządzeń może pojawić się niebezpieczne napięcie dotykowe. Profesjonalne mierniki impedancji dokonują kontroli ciągłości przewodu ochronnego przed sztucznym zwarciem i w przypadku przerwanego przewodu ochronnego PE uniemożliwiają dalszy pomiar.3.6. Badanie zabezpieczeń różnicowoprądowychStosując w instalacji zabezpieczenia różnicowoprądowe, oprócz sprawdzenia warunku samoczynnego wyłączenia zasilania, należy sprawdzić czy wyłącznik różnicowoprądowy zadziała pod wpływem wymuszenia prądu o określonych wartościach.Norma&nbsp; wymaga, aby wartość prądu różnicowego I&#8710; przy której zadziała zabezpieczenie różnicowoprądowe nie była większa od znamionowego różnicowego prądu zadziałania I&#8710;n.W praktyce należy ustalić, czy rzeczywisty prąd zadziałania nie tylko nie jest większy od I&#8710;n ale również czy nie jest mniejszy od 0,5 I&#8710;. Jeżeli wyzwalanie wyłącznika następuje przy prądzie mniejszym od 0,5&nbsp;I&#8710; wówczas może dochodzić do częstych zbędnych zadziałań, co również jest niepożądane. Wyłącznik różnicowoprądowy można uznać za sprawny, jeżeli jego rzeczywisty różnicowy prąd zadziałania jest zawarty w przedziale od 0,5 I&#8710;ndo&nbsp;I&#8710;n. Powinien on również zadziała pod wpływem naciśnięcia przycisku TEST.Sprawdzenie minimalnej wartości prądu, przy której zadziała wyłącznik różnicowoprądowy może odbywać się z wykorzystaniem prostego układu, jak na rysunku 5.Po odłączeniu instalacji odbiorczej od wyłącznika, należy wymusić prąd różnicowy wykorzystując do tego rezystor o regulowanej rezystancji. Miliamperomierz w obwodzie regulowanego rezystora wskazuje wartość prądu różnicowego. Zmniejszając wartość rezystancji w obwodzie regulowanego rezystora, zwiększa się wartość prądu różnicowego aż do zadziałania wyłącznika różnicowoprądowego. Rezystor powinien być tak dobrany, aby umożliwiał wymuszanie prądu różnicowego w zakresie od 0,3&nbsp;I&#8710;n&nbsp;&nbsp; do 1,2 I&#8710;n&nbsp; . Na rynku istnieje wiele mierników i testerów zabezpieczeń różnicowoprądowych, które pomiar wykonują w sposób automatyczny, wyświetlając wartość prądu, przy której zadziałał wyłącznik różnicowoprądowy.Pomiary rzeczywistego różnicowego prądu zadziałania wyłączników różnicowoprądowych mogą być obarczone znacznym błędem, jeżeli w instalacji występują ustalone prądy upływowe. Gdy pomiary są dokonywane w obwodzie jednofazowym, wynik pomiaru rzeczywistego różnicowego prądu zadziałania wyłącznika jest zaniżony, natomiast w obwodzie trójfazowym prąd upływowy może oddziaływać w obydwu kierunkach, czyli może zaniżać lub zawyżać wynik pomiaru rzeczywistego prądu zadziałania. Nie należy więc oceniać pochopnie stanu wyłącznika różnicowoprądowego, gdyż w rzeczywistości może być on sprawny, a przyczyna negatywnego wyniku pomiaru leży po stronie instalacji. Może też wystąpić sytuacja odwrotna, na podstawie wyniku pomiaru niesprawny wyłącznik może zostać oceniony jako działający prawidłowo. Z tego względu podczas pomiarów rzeczywistego różnicowego prądu zadziałania wyłączników różnicowoprądowych należy odłączyć od nich instalację odbiorczą.4. WNIOSKIPomiary odbiorcze i eksploatacyjne są niewątpliwie jednym z kryteriów oceny stanu instalacji elektrycznej pod kątem spełnienia wymagań bezpieczeństwa i niezawodności. Od właściwie wykonanych pomiarów zależy dopuszczenie jej do eksploatacji. Pomiary te powinny być wykonane z należytą starannością i zakończone właściwymi, czytelnymi protokołami, które umożliwią porównanie wyników pomiarów podczas następnych badań kontrolnych.
dr inż. Stanisław Czapp]]></encoded></item><item><title><![CDATA[What's the problem in grounding systems used in buildings ?]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3858694</link><pubDate>2007-10-14 09:26:01</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



What's the problem in grounding systems used in buildings ?
NOTE: This documents tries to give you general information about electrical wiring inside building. This documents is only written to give a general understanding of some of the most common electrical wiring systems. This document is not ment to be an accurate description of all wiring systems. Don't do any electrical work based on information provided here. Leave the work to professionals who know all this and the local regulations. 

Building grounding
In the construction of most commercial buildings, one ground is usually run throughout the building to keep the impedance as low as possible. Low impedance in the ground is needed to makse sure that the the fuse blows when something gets short circuited to ground wire (for example cable insution breaks inside the equipment and touches the grounded metal case). The grounding system is primarily designed for electrical safety in mind. The Protective Earth connection should be able to carry a heavy current to protect the user from live-to-chassis faults by ensuring that the fuse or&nbsp; will operate so the requirement is that the Protective Earth conductors can carry a 25A fault current for at least 1 minute. The grounding system in the building electricity distribution has only effect on the electromagnetic environment inside the building which you must understand. 
Unfortunately all building have big electrical equipment such as air conditioning units, refrigerators, washers/dryers and other high current devices connected to the building ground (the same ground you use for your AV system). Computers and other equipments which use stiched power supplies generate harmonics to the electrical power which usually end up being noise in the gounding system. Light dimmers are also a storng source of interference and some of it typically ends to the ground wires also. Thus the chances of getting a clean ground in a typical audio visual installation is slim, especially in large commercial buildings,&nbsp; hospitals or convention centers. 

Grounding practices in buildings
Electric power distribution throughout Finland and many parts of Europe is made by 230/400Vac, 3 phase, four wire, Multiple Earth Neutral (MEN). One, two or three phases are brought into the customer's premises depending on the maximum demand. This applies to both residential and business premises. 
For those not aware of the MEN system, the neutral bar is connected to an earthing stake driven into the ground as near as possible to the customer's switchboard. All earth from power points, etc, is connected to the neutral bar. In the UK the same practice is called Protective Multiple Earthing (PME). With P.M.E. the neutral and earth conductors of the supply are combined. The supply company connects the neutral solidly to earth frequently throughout the distribution network. At the customer's connection point the company supplies an 'earth' (which is actually connected to the neutral) to which all the installation earths and equipotential bonding are connected. 
Another approach to bring grounding to the building is to bring it through armouring of the supply cable. If the electricity company cannot easily supply or guarantee an adequate earth conductor (for example supply comes on a pair of overhead wires), the ser is generally responsible for the adequacy of the earth electrode. The method of earthing can normally be found out by tracing the wiring from the meter/consumer unit. It is usually fairly obvious. 

How Good Should the Earth Be ?
This is a difficult question to answer; in general the impedance of the earth connection must be low enough to ensure that sufficient current can flow through the protective device so that it disconnects the supply quickly (&lt;0.4 second) and that voltage on the earth connection does not rise more than 50V. Measuring the resistance of an earth electrode is not easy and should be left to professionals. 

Safety if the neutral in the feeding is cut
How safe or unsafe MEN or PME is depends on the rules which cover its application, and the record of the supply utility in avoiding neutrals going open circuit. 
The key word in the titles is MULTIPLE. The exact situation will vary dramatically depending on where the break in the neutral occurs. If it is just outside the substation, then the neutral conductor will be replaced by all of the multiple earths in parallel, and providing the load is balanced over the three phases, the voltage disturbance will not be too serious. 
When the supply company neutral goes open, the neutral return is via the earth stake. Soil types here range from sand to loam to clay to rock, so the ground stake can range from a good to a very poor earth. The voltage from each active to the "neutral" will depend on the loads on each phase and the ground resistance. 
The worse the balancing of your load over the three phases, the worse the voltage disturbance will be. If we assume that the earthing spike has a resistance of 100 ohm, it is pretty clear that your equipment is not going to work, but your neutral and earthed metal work is going to rise to something near to phase voltage. This sound horrific, but is actually not dangerous provided that all earthed metal work is nicely bonded, and there are no unbonded earthed objects around that are better earths than your earth spike. 

How the ground connections are made in the main distribution board
The three phase power power comes from power company using just four wires L1, L2, L3 and PEN (protective earth and neutral). L1, L2 and L3 are just connected to the power bars in the main distribution panel. The PEN wire is connected to the PE (protective earth) bar which is connected to the central grounding bar. Neutral bar is connected to the PE bar in the main distribution panel and nowhere else in the building which has 5 wire 3 phase wiring. 
 
The central grounding bar works as the central point for whole building grounding system and every grounded system in the building is connected to it. The central grounding bar is just a metal bar which connected the grounding wires from the mains power, telephone equipments, antenna wiring, lightning protectors, metal , water pipes, building steel structures and building grounding electrodes together. 
As mentioned elsewhere, a fault current flowing in the earth wiring will cause the voltage on that wiring to rise relative to true earth potential. This could cause a shock to someone touching, for instance, the case of a faulty washing machine and a water tap at the same time. In order to minimise this risk, an 'equipotential zone' is created by connecting the services to the main earthing point. Such services are metal pipes (gas, water, etc.), central heating, metallic&nbsp; trunking, exposed parts of building structure, lighting conductor and any other metallic service. 
The equipotential bonding reduces the voltage difference which could exist between the metalwork of these services if an earth fault occurred to any one of them. 

How the ground is wired to electrical outlets
The best way would be to run all the grounds separately back to a single block of copper at the central grounding bar. Unfortunately this is often difficult to achieve in practice. The practical way is to arrange your grounds as a strict 'tree' structure, with equipment only connecting to the leaves of the tree. 
For ground wire routing the electrical installation regulations worldwide generally state that the ground wires should be routed on the same route than the mains curren carrying wires going to the same outlet or distribution panel. This is the most often used practice. Usually the safety ground is a separate yellow/green wire in the cable and sometimes it is a separate wire in the same cable bundle (for example for 3 phase distribution you might see sometimes a 4 or 5 wire cable and a separate safety ground cable bundled on the side of the cable). In some countries (for example in USA) in some case the metallic piping used to protect the mains carrying wire inside the walls can be used as safety ground conductor (not usually very good or reliable in practice I think, but is allowed in some cases). 

How power is delivered to the house

Typical one phase feeding to building
One phase distribution is typically used in small residental building. The power company feed live wire and neutral+gound wire to your house. The power in the power company system is typically three phase power and the power company then feed one phase to your house (you neighbour can have their power from other phase for even distribution of load). 
 

Single phase power in North America
ANSI C84.1 "Electric Power Systems and Equipment - Voltage Ratings (60 Hz) sets the preferred nominal voltage at 120V and allows a range of 114 - 126V (240V nominal, range 228 - 252V). Equivalent Canadian spec is CAN3-C235. 
Voltage at a 120 volt nominal single phase receptacle should be 110 to 125V under normal conditions. 
However, the California Public Utilities Commission has specified that the service voltage shall be kept in the range 114-120V, with some exceptions. This was done because some studies showed a reduction in energy consumption at the lower voltages. 
Information on NEMA plug configurations is available in NEMA Configuration Chart, Form No. H4513. For availability check http://www.hubbell-wiring.com/. 

Single phase power in Europe
The nominal European voltage is now 230V 50 Hz (formerly 240V in UK, 220V in the rest of Europe) but this does not mean there has been a real change in the supply. 
Instead, the new "harmonised voltage limits" in Europe are now: 

230V -10% +6% (i.e. 207.0 - 243.8V) in most of Europe (the former 220V nominal countries) 
230V -6% +10% (i.e. 216.2 - 253.0V) in UK (former 240V nominal) his is really a fudge and means there is no real change of supply voltage, only a change in the "label", with no incentive for electricity supply companies to actually change the supply voltage. 
To cope with both sets of limits an equipment will therefore need to cover 230V +/-10% i.e. 207-253V. This will actually become the official limit for the whole of the EU in 2003. 

Single phase power in rest of the world
A listing of nominal voltage/frequency and plug/socket types used in many countries is given at http://kropla.com/electric2.htm. 

Three phase distribution
The 3-wire system that the user sees is typically derived from three phase distribution, which uses a 5-wire system. In the 5-wire system, there are 3 hot wires, 1 neutral wire, and 1 grounding wire. The common 3-wire receptacle uses only one of the 3 hot wires. This 5 wire wiring system is basically good and it is used in most buildings and places where ground loops are expected to be a problem. 
 
This three phase power system is called THREE-PHASE STAR; FOUR-WIRE; EARTHED NEUTRAL system. This is the most common way used in European wiring systems (and used almost everywhere in Finland), but note that three-phase distribution circuits come in several flavours. There is a distinct difference between those in the US and those in Europe. They are classified as follows: 

TN:&nbsp; star point earthed. Protective Earth and Neutral share the "ground" conductor (PEN) and are separated at the fuse panel. This circuit is also referred to as TN-C (C for common PE and N). In UK this is called TN-C-S (i.e. combined in supply and separate in the installation), and it is also referred to as Protective Muliple Earthing (PME - as the PEN supply conductor is grounded at regular intervals along the supply). 
TN-S: As above, but PE and N are brought separatley all the way from the earthed transformer and never allowed to get into contact with each other elsewhere. The idea is that PE shall never carry any current (it shall consequently not carry any potential and is supposed to be very "clean". All return currents go through the N conductor all the way to the transformer star point. This system has become very popular in new installations in Europe and has been a standard in hospitals for a long time. 
IT: The transformer is not erthed at all. The star point floats. Mostly used in heavy and process industry where continued operation - even if there is an earth fault - is required. The more common (european) voltages in these systems are 500 V and 690 V. In this case housing of the objects are connected to local grouns. 
TT: Transformer and objects have separate grounds. Common in US. 

Three phase in Europe
In Europe most use 230/400V where the 230V can be found between any of the 3 phases and neutral and the 400V can be found between two of the three phases. Phase difference between phases is 120 degrees. Three phase power is normally available in at least Finland, Sweden and Germany being used for ovens, electric stoves, large motors and dryers. Three phase power is also typically available in places where large sound and light systems are used (around stages etc.). 
Typically there are 4 wires routed to every house for 3 phase feed. Those are typically them are labeled R, S, and T, the fourth being ground. The phase shift between R and S are 120 deg., the same phase shift exists between S and T and between T and R. The voltage difference between the live phases is 400 V, the voltage difference between any live phase and ground is around 235 V. The usual household power outlet connection uses one phase and ground. Three phase is usally used only on some permanetly wired high power loads (typically ovens and electric stoves in normal household). A typical rating for mains fuse in typical household in Finland which has three phase power is 3x25A (25A per phase). 
If three phase connector is avaible some heavy equipments (in places where heavy machinery is used), then the most common one available is 3x16A connection. 

Other possibilities for power distribution
Some smaller electrical installations (small houses) only use one phase feed. In those cases the power company only brings one of the three phases to the house. In those cases the wiring from power company is implemented using two wires: "neutral+ground" and "phase". The frequency in USA is 60 Hz and nominal voltage in USA is defined in the following manner: 

120 volts is the voltage at the transformer 
115 volts is the voltage at the panel (voltage drop losses in the cable from the transformer to the panel) 
110 volts is the voltage at the receptacle (voltage drop losses in the cable from the panel to the receptacle) So if the outlest are very lightly loaded, you will get nearly 120V and if wiring hevily loaded, the voltage drops to around 110V. In Europe the frequency is 50 Hz and voltage on the outlet is nowadays is 230V (the real voltage typically is between 220V and 240V). 
In USA the domestical service has typically 3 wires: 2 hots and a neutral. The voltage between the 2 hots is 240 and the voltage from either hot to the neutral is 120 (half). Normal electrical outlets are connected between the neutral and one hot wire. Some heavy loads (like air conditioners) are connected between those two hot wires and receive the full 240V load. 

House wiring details

What does a typical power outlet look like ?
A typical office wall outlet has three electrical connections, which are the "hot", "neutral", and "grounding" wires. 
 
All office equipment requires only the hot and neutral wires to function. The third or grounding wire is connected to exposed metal parts on the equipment. Within the building, the grounding connections of all electrical receptacles are wired to one another and are connected to the water piping. This ensures that all electrical equipment with exposed metal parts has these parts electrically connected to each other and to exposed metal fixtures in the building such as water fixtures. 
The hot and neutral wires are interchangeable as far as the equipment is concerned (be warned that there are some exceptions in some countries). Both are power carrying wires. One of the power carrying wires is grounded for reasons of safety. In many parts of Europe (nordic counties, Germany etc), the normal 3-wire receptacle is symmetrical so that the neutral and hot wire connections can be swapped by simply rotating the plug. 
 

Earthing of Electrical Installation
Each circuit requires an earth conductor to accompany (but kept separate from) the line and neutral conductors throughout the distribution. All metal boxes should be connected to the earth. 

What are the wire colors used in wiring

House wiring colors used in USA     Green body color                Grounding Conductor

     White body color                Grounded Conductor (Neutral)

     ANY other Body Color            Figure that it's HOT

Wiring colors used in equipment cables
GREEN with YELLOW stripes        Ground
BLUE                             Neutral
BROWN                            Live

Typical colors used in house wiring in Europe
Information of this is from regulations in use in Finland. GREEN with YELLOW stripes        Ground
BLUE                             Neutral
BROWN or BLACK                   Live

Grounding (Green or green/yellow) means that it's there to tie all of the stray metal parts together so that (hopefully) none of them can get to where they'll make a hazard. A far better term for this wire is that it is the "Bonding" conductor. Grounding wire should NEVER be asked to carry current. 
Do not thrust the color coding unless you know under which standard the wiring is done. There some some other color codes also in use. Inside of any electronic equipment, it is dangerous to trust any color codes unless you know which "Standard" that unit was built under. 

House wiring problems

Problematic old wiring
The most problematic are those builing which are wired using 4 wire 3 phase wiring, where neutral and ground share the same conductor at some places of wiring. This is a bad thing because in this situation there will be always current flowing in the same wire which should distribute the same ground potential to different places. If your building has four wire 3 phase wiring you can expect quite noticable ground potential differences of the power taken from different distribution panels. 
The practice where safery ground is connected using the same conductor as neutral is called PEN (TN-C) and practice where there is separate ground wire in whole system is called PE (TN-S). 

Two wire 1 phase grounded outlet
And worst of all is a 2 wire 1 phase jack wiring where neutral and ground share a common wire. This practice is very often used in older buildings in Finland and causes terrible ground loop problems even between nearby power outlets. If your are planning to install any dedicated equipments (computer connected to LAN, interconnected audio or video equipment etc.) to building which has this kind wiring system is advicable to get a lincensed electrician to rewire the room with proper outlets. This wiring has also some other problems and that's why it is not allowed anymore in new installations in Finland. 
Circuit breaker boxes: The main breaker box to the building is the single location where the neutral and the ground wires come together. The electrical service will be grounded at this point. IN ALL DOWNSTREAM BREAKER BOXES BOTH THE NEUTRAL AND GROUND WIRES MUST BE KEPT APART FROM ONE ANOTHER. Otherwise you will have neutral currents flowing on the ground wire. This is extremely important and is a major safety and signal issue. 
These simple rules apply to ALL cabling including CATV, Video, AC and signal. One exception is the ethernet. Ground the computer LAN one end (preferably to the same point as your audio system) and make sure that the thin ethernet connector metal parts do not touch any parts of computer case (there are nice plastic isolation cases available for them). I would recommend to use 10 Base-T ethernet which used twisted pair wiring because it does not need any grounding and does not cause ground loops in any case. 

What are isolated ground receptables ?
NOTE: The following description describes isolated ground as defined in USA wiring system. In other countries "isolated ground" can mean different things (for example real ground but not connected to the power ground bar). 
Many new buildings in USA are equipped with "Isolated ground" receptacles. These are normally recognizable because they are bright orange and have a triangle marked on the face. Basically, these receptacles have a separate "green wire" equipment ground, and the wire goes back directly to the circuit breaker panel, without being connected to anything else. Isolated ground receptacles are installed in the hope that electrical noise generated in the building, or by other pieces of equipment, will not disturb the operation of delicate computer equipment plugged into them. 
As far as what the NEC allows, an isolated ground is a grounding connection which is grounded only at the separately derived system from which the circuit is supplied. It is permitted to pass through panelboards, junction boxes, etc. without being bonded to the equipment grounding conductor which serves those devices, thus minimizing electromagnetic interference. It must be used in conjunction with an isolated grounding receptacle to be effective. More details of isolated ground can be found at NEC 250-74 Exc #4. 
My understanding on using a term "isolated ground" is mostly for marketing purposes. I feel that their purpose is a marketing response to inadequate design by some electronic equipment manufacturers and to inadequate grounding practices by some electricians. The ground terminal is isolated from the mounting yoke; in conventional receptacles the yoke and the ground terminal are connected. The "idea" is that the electrician connects a special "clean" ground to the ground terminal, while the yoke and all other non-energized metallic parts are connected to the "dirty" equipment ground. 

How to avoid ground loop problems
Most electronic equipment is sensitive to ground loops and ground-induced noise. A proper earth ground at the building services entrance is the first step to avoiding such problems. In many cases, a proper earth ground is provided by a connection to the steel rebar in the building's foundation. 
All outside service grounds must be solidly connected to this ground ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[EMC villámvédelem és túlfeszültség-védelem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3858676</link><pubDate>2007-10-14 09:18:04</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&nbsp;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat



HAZAI MŰSZERÚJDONSÁGOK 
EMC villámvédelem és túlfeszültség-védelem V. rész 
Az elektronikus berendezések csak akkor üzemelnek biztonságosan, és a törvényelőírások szerint csak akkor hozhatók kereskedelmi forgalomba, ha az elektromágneses zavarás és zavartatás EMC &#8222;Az elektromágneses összeférhetőség&#8221; MSZ EN 61000 szabványsorozat követelményeinek is megfelelnek, és azt termék gyártója illetve forgalmazója vizsgálati jegyzőkönyvekkel igazolja. Az EMC követelményeknek azért kell megfelelni, mert a berendezések környezetében fellépő elektromágneses hatások, különböző zavarokat, hibás működést, vagy esetenként a berendezések tönkremenetelét is okozhatják. A gyakorlatban azonban sokszor előfordulnak olyan rövid idejű elektromágneses impulzus hatások is, melyek az EMC szabványban megengedett határértékeket messze meghaladják és a berendezéseket az EMC feltételek teljesítése ellenére tönkreteszik. Ilyen elektromágneses hatások lehetnek a különböző zárlati jellegű védelmi működéskor fellépő kapcsolási túlfeszültségek, valamint a közvetlen-, vagy közeli és távoli villámcsapások. 
Mit jelent az EMC követelményeknek megfelelő villámvédelem? Csak olyan villámvédelem képes megvédeni az épületen belül üzemelő elektronikus berendezéseket az elektromágneses impulzus hatásokkal szemben, amely közvetlen villámcsapás esetén is az EMC szabványban előírt határértékek alá korlátozza az elektronikákra jutó igénybevételeket! 
Milyen gyakran fordulnak elő villámcsapások Magyarországon? Magyarországon a villámcsapások száma átlagosan négyzetkilométerenként évente legalább kettő! Az épületeket és vagyontárgyakat ért villámcsapások a hazai biztosítótársaságok adatai szerint a nem megfelelő villámvédelem, vagy a villámvédelem hiánya miatt évente több száz millió forint villámkárt okoznak! Ennél sokkal jelentősebbek azok a pótolhatatlan villámkárok, melyeket a másodlagos villámhatások okoznak, és sokszor pénzben ki sem fejezhetőek. Ezért az MSZ 274 &raquo;Villámvédelem&laquo; szabvány BM &#8211; TOP rendelet alapján 1995 &#8211; óta ismét kötelezően alkalmazandó szabvány lett. Ez azt jelenti, hogy kisfogyasztókra, családi házakra külső villámvédelmet csak abban az esetben nem kell felszerelni, ha az MSZ 274 szabvány megítélése szerint az épület kedvező természetes villámvédelmi adottságaira tekintettel azt nem írja elő. Közvetett villámhatásokkal szemben azonban akkor is célszerű védeni az elektronikus berendezéseket. 
A villámvédelem jelentősége
Ahhoz, hogy ennek a súlyát és szükségességét fel tudjuk mérni, gondolatban 1 &#8211; 2 napra vagy 1 &#8211; 2 hétre kapcsoljuk le az épület főkapcsolóját, kapcsoljuk ki elektronikus eszközeinket és képzeljük bele magunkat abba helyzetbe, hogy az összes &raquo;elektronika&laquo;, &#8211; még a szórakoztató elektronika is &#8211; villámhatás miatt tönkrementek, és a számítógépeinkben tárolt adatbázis is elveszett, és az épület fűtése és vészvilágítása, telefon és biztonsági rendszere is működésképtelenné vált. Gyakorlati tapasztalatok szerint egy közeli villámcsapás is már sokkal gyakrabban tönkreteszi az elektronikus berendezéseket, mérő és szabályozó rendszereket, számítógépeket, televíziókat, mintsem gondolnák. Ezen a helyzeten csak úgy lehet segíteni, ha szabványos korszerű és hézagmentes külső- és belső-villámvédelmet és megfelelő többlépcsős túlfeszültség-védelmet létesítenek az MSZ 274 és az MSZ IEC 1312-1 szabványok előírásai szerint és azt a szabványban előírt gyakorisággal rendszeresen ellenőrzik azt! 
Belső villámvédelem és túlfeszültség-védelem az MSZ 447: 1998 szerint 
Az MSZ 447 &#8222;Közcélú kisfeszültségű hálózatra kapcsolás&#8221; című szabvány tárgya &#8222;az áramszolgáltatói hálózatról ellátott, vagy ellátandó fogyasztási helyek (lakóépület, üzletház, szolgáltatóház, rendelőintézet, műhely, pavilon, és egyéb ingatlanok) csatlakozó berendezéseinek és fogyasztói vezetékhálózatainak létesítési előírásai és a hálózatra kapcsolás műszaki feltételei, továbbá a villamos energiát felhasználó fogyasztói berendezések biztonságos üzemeltetési feltételei.&#8221; 
Az áramszolgáltatókat az elmúlt években sok esetben azzal marasztalták el, hogy a villámhatás a villamos energia elosztó hálózat felől jut be a fogyasztóhoz, és emiatt hibásodnak meg az elektronikus fogyasztó berendezések. Beigazolódott, hogy a külső villámvédelem önmaga az általa védett térrészeken belül üzemelő, érzékeny elektronikus berendezések számára &#8211; belső-villámvédelem és túlfeszültség-védelem hiányában &#8211; valóban nem nyújt megfelelő védelmet, mert egyre több villámkáreset bizonyította, hogy a villámkisülés különböző csatolások útján működési zavarokat, és túlfeszültség-jellegű meghibásodásokat okoz az elektronikus berendezésekben. 
Így időszerűvé vált a közelmúltban az is, hogy hálózatra kapcsolás feltételei az általános európai villamos biztonságtechnikai szabványoknak megfelelően, és az elektromágneses összeférhetőség (EMC) követelményeinek megfelelő villám- és túlfeszültség-védelem új, megváltozott követelményeivel egészüljenek ki, illetve azokkal összhangban legyenek. 
A közcélú kisfeszültségű hálózatra kapcsolás új követelményrendszere ezért kibővűlt: 

az MSZ IEC 1312-1 &#8222;Az elektromágneses villámimpulzus elleni védelem Általános alapelvek&#8221; szabvány követelményeiből a méretlen fővezetékre beépítendő &#8222;B osztályú (10/350 )&#8221; villámáram levezetőkkel, 
azok kapcsolódó beépítési- és üzemeltetési feltételeivel, és 
az MSZ 274 &#8222;Villámvédelem&#8221; és MSZ 172 &#8222;Érintésvédelem&#8221; c szabványok hálózatra kapcsolás körében teljesítendő kötelező földelési és potenciálkiegyenlítési (EPH) előírásaival. 
Az MSZ 447: 1998 szabvány 1998 július 1-jén lépett életbe. 
Miért szükséges három fokozatú védelem beépítése? Erre igen egyszerű a magyarázat: villámcsapás esetén a behatoló teljes impul-zusenergiát az első és második fokozat nélkül a harmadik, D osztályú finomvédelmi készülékek egyedül nem képesek levezetni, túlterhelődnének, a védendő berendezésekkel együtt tönkremennek, esetleg szétrobbannak és további károkat is okozhatnak! 
Csak az első két védelmi fokozat (B és C) beépítése szintén nem elegendő, mert a második C osztályú védelem feszültséghatárolási szintje még nem nyújt megfelelő védelmet az elektronika tápegységek számára. Védelmet tehát csak a szabványos, összehangolt, teljes körű, hézagmentes és bevizsgált háromlépcsős villám- és túlfeszültség-védelem biztosíthat! Ez természetesen érvényes az összes jelvezetéki és adatátviteli hálózatra is, pl. kábeltelevízió, TV és rádió antenna, telefon, Fax, Internet, Ethernet, riasztók stb. (1. ábra). 

1. ábra. Kisfeszültségű energiaelosztó hálózatokvillám- és tülfeszültség védelme 
A korábbi MSZ 447:1994 szabvány követelmények még nem írták elő a villámcsapáskor fellépő villámhatások elleni &#8222;villámvédelmi potenciálkiegyenlítés&#8221; létesítését a méretlen fővezetéki hálózaton a fogyasztásmérő előtt, holott ez a túlfeszültség-érzékeny elektronikus berendezések biztonságos védelmének nélkülözhetetlen feltétele. Mind az áramszolgáltatóknak, mind a fogyasztóknak ugyanis közös érdeke a túlfeszültség érzékeny berendezések biztonságos üzemeltetési feltételeinek a megteremtése. 
Villámáram út az MSZ 447:1998 követelményei szerint 
A 2. ábrán látható, hogy egy közvetlen villámcsapás elsősorban a csatlakozó szabadvezetéket (I.), vagy az épület villámvédelmi felfogóját (II.) érheti. Ha nem lenne a hálózaton B (10/350) villámáram levezető sehol beépítve, és az üzemeltető a saját túlfeszültség-érzékeny elektronikus berendezéseit nem védené, vagy csak finom túlfeszültségvédelmet építene be a fogyasztásmérő után, közvetlenül a védendő berendezések előtt, akkor villámcsapáskor az épület földelő szétterjedési ellenállásán fellépő feszültségemelkedés és ebből adódó nagy igénybevételek a védendő elektronikus berendezéseket a finomvédelemmel együtt tönkretennék. A fővezetéken a transzformátor felé folyó villám ágáramok pedig a fogyasztásmérő áramtekercsén és az előtte lévő zárlat- és túlterhelésvédő készülékeken átfolyva azokat is szétrobbantanák. Emiatt komoly anyagi károk keletkeznének, és a hibaelhárításig tartós villamos energiaellátási kiesés is fellépne. Ezt sajnos a gyakorlatban előfordult számtalan villámkáreset is igazolta. Ennek kivédésére ha szabványos többlépcsős védelmet építenének be, de a B osztályú villámáram levezetőket a mért fogyasztói hálózaton, azaz a fogyasztásmérő után építenék be, akkor a többlépcsős védelem az elektronikus berendezéseket megvédené ugyan a túlfeszültségektől, de a hálózaton a transzformátor felé visszafolyó villám ágáramok a fogyasztásmérő áramtekercsein és a zárlatvédő készülékeken ugyan úgy mint az előző esetben átfolynának, és szétrobbantva azokat ebben az esetben is tartós üzemzavart és tetemes anyagi károkat okoznának. 

2. ábra. Villamáram leveztők beépítése a fogyasztásmérő előtt 
Ezért mind a fogyasztónak, mind az áramszolgáltatónak közös érdeke, hogy a B osztályú villámáram levezetők a fogyasztásmérő előtt, a fogyasztásmérőt és kismegszakítókat megkerülő villámáram levezető nyomvonallal kerüljenek beépítésre, és mindenfajta villám- és túlfeszültségkár és energiaellátás kiesése nélkül megvédjék az energia elosztó hálózat készülékeit és szerkezeti szigeteléseit és a túlfeszültség-érzékeny fogyasztó berendezéseket. 
MSZ 447 &#8222;Túlfeszültség-védelem&#8221; új követelményei: 

A szabadvezetékes csatlakozású vagy külső villámvédelemmel (villámhárítóval) ellátott épületek mért fogyasztói hálózatán túlfeszültségvédelmet csak olymódon szabad létesíteni, ha az épület méretlen fogyasztói hálózata és a központi EPH csomópontja közé villámáram levezetőt (10/350) építenek be (1. ábra). &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megjegyzés: A túlfeszültség-érzékeny elektronikus berendezések túlfeszültség-védelmi igényeit az MSZ EN 61 000, az MSZ 1312-1, valamint az MSZ 274 szabványok tartalmazzák. 
A méretlen fogyasztói hálózatba beépített villámáram levezetőt az első túláram védelmi készülék után úgy kell a fővezetékre csatlakoztatni, hogy ezt a fővezetékről való leágaztatási pontjával, valamint az épület központi EPH csomópontjával összekötő vezetékek együttes hossza ne haladja meg az 1 métert. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megjegyzés: Az MSZ 172-1 értelmében az épülethez csatlakozó valamennyi földelést közvetlenül a központi EPH csomóponthoz kell kötni, így a villámáram levezető összekötő rövidsége biztosíthatja csak azt, hogy az ezeken átfolyó villámáram nem okoz a villamos vezetékrendszer és az EPH- ba bekötött fém szerkezetek között megengedhetetlenül nagy feszültségesést. 
A méretlen fővezeték csatlakozási pontja és a villámáram levezető leágaztatási pontja közötti része, valamint a villámáram levezetőt a leágaztatási ponttal, továbbá az EPH csomóponttal összekötő vezetékek keresztmetszete rézvezető esetén legalább 16 mm2, más anyagú fém vezető esetén ezzel vezetőképesség szempontjából azonos kell legyen. 
Villámáram levezető alkalmazása esetén az első túláram védelmi készülék névleges árama legalább 63 A, független zárlati áram megszakító képessége legalább 50 kA kell legyen. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megjegyzés: Ez a készülék lehet olvadóbiztosító vagy megszakító. 
A méretlen fogyasztói hálózatra csatlakoztatott villámáram levezetőt (10/350) záró-pecsételhető műanyag tokozatba kell beépíteni. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Megjegyzés: Ha a villámáram levezető kifújásmentes, akkor ennek tokozata az első túláramvédelmi készülék, a fogyasztásmérő vagy ennek tartozékaival közös is lehet. 
Villámvédelem tervezése és szerelése
Az EMC villámvédelem létesítésével az új épület tervezésekor, ill a meglévő épületek felújításakor már a tervezéskor és a szerelés szakaszában foglalkozni kell (MSZ IEC 1312 &#8211; 1). &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A villámvédelem létesítésének koordinálása általában az épület tervezőinek és a kivitelezőinek a felelőssége, együttműködve a villámvédelmi szakértőkkel. 
Az épület villamos energiaellátó hálózatának az épületen belül túlfeszültség-védelmi és zavarvédelmi okok miatt már mindenhol ötvezetős TN-S hálózatnak kell lennie. Az épület EPH főcsomópontján a fogyasztásmérő előtt beépített első villámáram levezető fokozat készülékei pedig B osztályú, 50 kA (10/350 &micro;s) és a második túlfeszültségvédő fokozat készülékei C osztályú:15 kA (8/20 &micro;s) kell legyenek. A harmadik D osztályú &#8222;finom&#8221; túlfeszültség védelmi fokozat készülékeit az épületen belül mindíg a védendő készülékek (TV, HI-FI torony, személyi számítógép, FAX stb.) közvetlen bemenetén kell beépíteni SF Protector, DATA Protector, FAX Protector stb. védőkészülékeket. Ezeket a védőkészülékeket a felhasználó egyszerű összedugaszolással beépítheti. 
Ivkifújás mentes villámáram levezető, DEHNbloc 
A kisfeszültségű villamos energiaellátó hálózatok eddig ismert villámáram levezető védőkészülékei mind ívkifújással működő speciális szikraközök. Az ilyen szikraközök egyrészt az ívkifújás, azaz az ív hosszának nyújtása révén valósítják meg a szikraköz előírt megszakítóképességet, másrészt a viszonylag kisméretű védőkészülék házból az ívkifújás révén a készüléken kívülre kiviszik az ívimpedancián disszipáló energia zömét és így védik a készülékben lévő alkatrészeket a fellépő hőigénybevételek károsító hatásaitól. 
Az ívkifújás mentes villámáram levezető előnyei 
Az ívkifújó típusú B osztályú villámáram levezető védőkészülékek beépítésénél több olyan előírást is be kellett tartani, melyek midegyike valamilyen formában az ívkifújás miatt vált szükségessé és amelyek miatt a készülék beépítéséhez meglehetősen nagy hely szükséges. Az újonnan kifejlesztett DEHNbloc&reg; ívkifújás mentes villámáram levezető szikraközök lelke egy olyan nagyteljesítményű zárt tokozású villámáram levezető kúszó szikraköz, amelyben nem az ív tokozaton kívüli nyújtásával és kifújásával valósul meg a kellő ívoltás és feszültséghatárolás, hanem egy teljesen új működési elv és egy új konstrukció révén (3. ábra.) Ílymódon nem kell a DEHNbloc&reg; ívkifújás mentes készülékek alkalmazásakor különleges beépítési feltételeket tejesíteni és nem követelmény többé az sem, hogy a csupasz, feszültség alatt álló fémrészek és a készülék között előírt jelentős távolságokat be kellene tartani. Ebből következik, hogy a készülékek beépítési helyigénye az elosztó berendezések szokásos méreteihez viszonyítva kisebb lett, és épület felújítások esetében utólagos beépítésük sem okoz problémát amiatt, hogy netán nem állna rendelkezésre elegendő hely a már meglévő elosztószekrényekben a védőkészülékek számára. A PROT-EL Kft. által kifejlesztett, bevizsgált, és mintavédett villám- és túlfeszültségvédett fogyasztásmérő egységébe vagy külön tokozatba beépítve, megszületett a leggazdaságosabb típusmegoldás. A helyileg illetékes áramszolgáltatók engedélyével, egyetlen egységben bármilyen elrendezésben egyszerűen beépíthető. 

3. ábra. DEHNblock nyomásvezérelt, zárt kúszószikraköz 
Utánfolyó áramot korlátozó villámáram levezető DEHNport Maxi
Nagyfogyasztók esetében a szabványos B osztályú villámáramlevezetőknek károsodás nélkül le kell tudni vezetniük 50 kA (10/350) villámáram impulzust, és az azt követő 50 Hz-es utánfolyó zárlati áramot is. Ha a villámimpulzus időpillanatától függően a levezetőn nem folyik jelentős utánfolyó zárlati áram, akkor az olvadóbiztosítók igénybevétele szerencsés módon ez esetben is mérsékelt lesz, és a legnagyobb szabványos villámimpulzus ellenére sem olvadnak ki, és az energiaellátás is folyamatosan fennmarad. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy a levezetőkkel sorba kapcsolt zárlatvédő készülékek (olvadóbiztosítók ) nagyobb utánfolyó független földzárlati áramok esetén kiolvadnak, és emiatt a villamos energiaellátás tartósan kiesik. Ezért a jelenleg beépített villámáram levezetők, és a hozzájuk tartozó zárlatvédelmek üzembiztonság szempontjából &#8211; a beépítés helyén esetenként várható független földzárlati áram nagyságától függően &#8211; gyenge pontjai lehetnek a nagy teljesítményű energiaellátó rendszereknek. Döntő jelentősége van tehát az energiaellátás üzembiztonsága szempontjából annak, hogy az épületbe beépített villámáram levezetők önmaguk, függetlenül a beépítési hely zárlati adottságaitól, az utánfolyó zárlati árammal szemben mekkora áramkorlátozó képességgel rendelkeznek. 
Az új villámáram levezető szikraköz működési elve
Ahhoz, hogy egy szikraközön a villámimpulzus levezetése után a hálózat által táplált utánfolyó földzárlati áramot jelentősen csökkenteni, illetve kioltani lehessen, egy &#8222;ellenfeszültséget&#8221; (megnövelt ívfeszültséget) kell a hálózati feszültséggel szembeállítani. A készüléktechnikában erre sokféle megoldás ismert. Például szarvformájú elektródák között az ívhossz növelésével, vagy az ívoltó kamrákban az ív szakaszokra darabolásával lehet növelni az ívfeszültséget stb. 
Mindezek megvalósításához szükséges térfogat, illetve felépítés, és az optimális ívoltási feltételek megteremtése, szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz, vagy előnytelen kompromisszumokba kényszeríti a tervezőket. Ezért a villámáram levezetők utánfolyó földzárlati áramának korlátozására a DEHN cég egy teljesen új műszaki megoldást fejlesztett ki. Ennek az új áramkorlátozó szikraköznek a működése a villamos ív radiális és axiális öblítésén alapul. Az ehhez szükséges hűtőgázt a szikraközbe beépített gáz kibo-csájtó szigetelő anyagból az ív hőhatása hozza létre. 
Hálózati utánfolyó áramok viszonyai
A 4. ábra egy radaxflow öblítésű villámáram levezető szikraközt ábrázol (Radaxflow technológia). 

4. ábra. DEHNport MAXI villámáram levezető szikraköz radaxflow technológia: radiálisan és axiálisan öblített villamos ív 
Az ívkisülés hőhatására keletkezett gáz a levezetőházban minden oldalról áramlik az ívre, az ívcsatornát összepréseli, miközben az ív által fehevített gáz alul tengely irányban a kifúvónyiláson át kifúj. A csökkenő keresztmetszetű ívcsatorna az ív ellenállását, és az ív feszültségét növeli és ezáltal az utánfolyó áramot lekorlátozza, majd kioltja. 
Ismert, hogy a villámimpulzus levezetése után a szikraközön át, a hálózati feszültség rendszerint egy utánfolyó áramot hoz létre. Az eddigiekben alkalmazott villámáram levezető szikraközökön fellépő ilyen utánfolyó áramok nagysága a gyakorlatban majdnem azonos a csatlakozási ponton fellépő hálózati független földzárlati áram nagyságával. Ezzel szemben az új radaxflow technológia &#8211; függetlenül a csatlakozó hely hálózati független földzárlati áramának nagyságától &#8211; a valóban fellépő utánfolyó áramot igen csekély értékre korlátozza. 
Az 5. ábra a radaxflow villámáram levezető szikraköz egy jellegzetes kikapcsolási jelalakját ábrázolja, ahol a beépítési ponton, teljes földrövidzárlat esetén a független földzárlati áram 37 kAeff lenne. 

5. ábra. Utánfolyó zárlati áram megszakítása radaxflow tehnológiával (DEHNport Maxi) 
A hálózati utánfolyó zárlati áram hatásos csökkenése az oszcillogramm alsó részén jól látható. Az 5. ábra az elméletileg lehetséges, és a levezetőn valóságban utánfolyó zárlati áramot mutatja. A 6. ábrán levezetéskor látható a szikraköz feszültség jelalakja, amely alig különbözik a hálózati feszültség görbéjétől. A gyakorlatból ismert szikraközöknél tapasztalható tipikus hálózati feszültségletörés itt nem lép fel. Ezért az elektronikus készülékekre korábban zavaróan ható hálózati feszültségletöréseket az új radaxflow levezetőtípus kivédi. 

6. ábra. Feszültségjelalak lefutása radaxflow technológiával (DEHNport Maxi) 
Egy másik kedvező hatása az új megoldásnak az ivellenállás és ívfeszültség növekedés, és az áramfolyás idejének a csökkentése. Mint ahogy az az oszcillogrammon látható, a beépített levezetőn várható zárlati áramimpulzus nagysága a 37 kAeff, ehelyett a radaxflow technológia következtében mindebből csak mindössze 1,7 kA jön létre, és ez is a természetes kommutációnál sokkal hamar kialszik. Ha ezeket az eredményeket a zárlatvédelem (olvadóbetétek és megszakítók) szelektivitási ábrázolásánál szokásos módon a 7. ábrán ábrázoljuk, ott leolvashatók a radax-flow villámáramlevezetőn áteresztett legnagyobb I2t integrál értékek a zárlati áram függvényében. A jobb áttekinthetőség és rendszerezés érdekében az NH (kisfeszültségű nagyteljesítményű) olvadóbiztosítók egyes névleges áramerősségeihez tartozó legkisebb kiolvadási I2t ( A2s ) integrálok az ábrán szintén be vannak jelölve. 

7. ábra. DEHNport Maxi szelektivitási határáramai különböző névlegesáramú előtét olvadóbiztosítékra megadva 
A radaxflow villámáramlevezető technológia hatásosan korlátozni és biztosítani képes a fogyasztói berendezések szokásos zárlatvédelme és a villámáram levezető között szükséges szelektivitást is. Egy B osztályú (10/350) radaxflow villámáramlevezető DEHNport Maxi szabványos csúcslevezetés ellenére sem olvasztja ki a főelosztóban vagy a fogyasztásmérő előtt lévő 63 A-es vagy annál nagyobb névleges áramerősségű olvadóbiztosítókat. Az ábrából leolvasható, hogy a levezető által áteresztett energia ( I2t integralja) valóban mindig kisebbre korlátozódik, mint a 63 A névleges áramerősségű gL/gG olvadóbiztosító kiolvadási I2t integrálja. Igy villámcsapáskor az utánfolyó zárlati áramok miatt bekövetkező olvadóbetét kiolvadások elmaradnak. Emiatt az új DEHNport MAXI villámáramlevezetők működése a felhasználók számára szinte észrevétlen marad. 
B osztályú (10/350) villámáramlevezetők beépítési feltételei a méretlen fővezetéken a fogyasztásmérő előtt (DIN VDE)

Az szabványos védelmi szint az IEC 1312-1 előírásai szerint PL I. II. III. IV. lehet. Ha a védelmi szint nagyságát a vonatkozó szabványokból nem lehet egyértelműen meghatározni, akkor a villám-áramlevezetőkre mindig a I. védelmi szintet kell betartani ! 
a B osztályú (10/350) levezetők zárlati meghibásodása esetén a hálózatról való megbízható lekapcsolásuk biztosított legyen. 
a B osztályú (10/350) villámáramlevezetők csak szikraköz típusú levezetők lehetnek! Bennük párhuzamosan kapcsolt fémoxid varisztorok nem lehetnek beépítve. 
a B osztályú (10/350) levezetők szabványos adatait, terhelhetőségét és szigetelő tokozatba való beépíthetőségét a gyártónak kell garantálnia. 
a B osztályú (10/350) villámáramlevezetőket a gyártó által előírt zárlatvédelemmel, és a gyártó által erre a célra bevizsgált és jóváhagyott, IP 54 tömítettségű szigetelő tokozatba kell beépíteni. 
a B osztályú (10/350) villámáramleveze-tőket pecsétzárral lezárható (plombálható) műanyag szigetelő tokozatba kell beépíteni. 
A villámáramot vezető keresztmetszetek legalább 16 mm2 Cu vagy ennek megfelelő egyéb áramvezetők kell legyenek. 
a B osztályú (10/350) villámáramleveze-tőket a hálózat típusától függő kapcsolásban (TN-C, TN-C-S, TT) kell beépíteni, minél rövidebb vezetékhosszakkal. 
Ívkifújás mentes villámáram levezető
Ez az új villámáram levezető túlfeszültségvédő készülék ívkifújás mentes kivitelére tekintettel méltán számíthat sikerre, mert kiváló tulajdonságai és adottságai révén rendkívüli módon leegyszerűsíti a B osztályú villámáram levezető készülékek beépíthetőségét. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; DEHNbloc/3&reg; (Art. Nr.: 900 110) és az egypólusú DEHNbloc /1 (Art. Nr.: 900 111) készülékek hazai forgalombahozatalához szükséges MEEI és áramszolgáltatói engedélyek is kiadásra kerültek. 
Villámvédelem és a folyamatos villamos energiaellátás biztonsága
A villamos energiaellátás minőségének egyik kulcskérdése többek között a folyamatos villamos energiaellátás biztonsága, amely nagymértékben függ az esetlegesen előforduló áramszolgáltatói üzemzavarok időtartamától, gyakoriságától, és a hibaelhárítás gyorsaságától. Ezért az áramszolgáltatói hálózatok üzemzavarai esetére, a fogyasztók folyamatos villamos energiaellátására, a kieső áramszolgáltatói hálózat helyettesítésére különböző szükségáramforrásokat rendszeresítettek. Ott ahol gyakran előfordul hosszabb rövidebb ideig áramszünet, szünetmentes áramforrásokat (UPS-eket) alkalmaznak a kisfogyasztói hálózatokon is. 





Megnevezés
jelölés
jellemzők

Max. megeng. üzemi feszültség
Uc
255V/50...60 Hz

Utánfolyó földzárlati árammegszakítóképesség UC-nél
&nbsp;
1.5 kA

Villám lökőimpulzus (10/350)egy és hárompólusúan
Iimp
25 kA

Védelmi szint
Usp
=4 kV

Szigetelési ellenállás
Risol
10 Mohm

Megszólalási idő
ta
100 ns

Előtét biztosító (csak ha a fedővédelem nagyobb mint...)
&nbsp;
100 gL/gG

Zárlatszilárdság maxelőtétbiztosítónál
&nbsp;
25 kA/50 Hz

Üzemi hőmérséklettartomány
Tc
-40°C...+80°C

Csatlakozó vezeték keresztmetszetek
&nbsp;
min. 10 mm tömör, vagy sodrottmax. 50 mm kábel vagy 35 mm hajlékony

Készülék rögzítése
&nbsp;
35 mm kalap sin EN 50 022

Készülék tokozata
&nbsp;
üvegszál erősítésű Thermoplast/piros

Védettségi fokozat
&nbsp;
IP 20

Bruttó ár/db
&nbsp;
DEM 210.-1. táblázat. DEHNbloc/1&reg; ART. Nr.: 900 111 egypólusú villamáram levezető műszaki adatai 
A statisztikai adatok igazolták, hogy az üzemzavarok okai között egyre nagyobb hányadban fordulnak elő villám- és túlfeszültségek által okozott hálózatkiesések. Gyakorlati tapasztalatok igazolták azt is, hogy ha a hálózatkiesést villámcsapás okozza, és nincs megfelelő villám- és túlfeszültség-védelem az épületen felszerelve, akkor a villámcsapás következtében nem csak a túlfeszültség-érzékeny fogyasztói berendezések mennek tönkre, hanem egyidejűleg a szükségáramforrások is meghibásodnak, és a teljes fogyasztói hálózaton az UPS ellenére tartós üzemzavar és hálózatkiesés lép fel, tetemes elektronika villámkárok is keletkeznek. 
Hogy mindez ne következhessen be, a külső villámvédelem mellett olyan belső villám- és túlfeszültség-védelmet is létesíteni kell, amelyik közvetlen villámcsapás esetében is megvédi a fogyasztói berendezéseket és a villamos energiaellátás sem esik ki. A szünetmentes áramforrásokat is minden üzemállapotban mind a bemenetükön, mind a kimenetükön legalább C osztályú túlfeszültség-levezetőkkel védeni kell! 
Villám ágáramok nagysága
Az épület villámhárítóját ért közvetlen villámcsapás esetén, a villámáram fele az épület földelőn, másik fele pedig a villámsújtotta épületet és a távoli földpotenciálú pontokat összekötő áram utakon folyik el (MSZ IEC 1312-1). Mivel ma már a gázvezetékek és a vízvezetékek műanyagból készülnek, ezért a legkedvezőtlenebb esetben a villámáram másik fele teljes egészében a 8. ábrán látható módon az energiaellátó hálózaton át folyik a transzformátor felé (TN-C hálózat esetén a három fázison L1, L2, L3, és a PEN vezetőn). A szabvány szerinti I. védelmi szinthez tartozó villámimpulzus csúcsértéke 200 kA (10/350) (MSZ IEC 1312-1). 
A kisfogyasztók azonban a III-IV követelmény osztályba sorolandók, ahol méretezés szempontjából a villámimpulzus csúcsértéke csak 100 kA (10/350) kell legyen. A szabvány szerint figyelembe veendő villám ágáram csúcsértékek ebből adódóan mindenütt csak a 8. ábrán feltüntetett értékek fele kell legyen. 
Villámágáramok csúcsértékei a gyakorlatban
1998 augusztus 1-jén Magyarországon üzembehelyezték a villámfigyelő és -mérő rendszert, amelynek eddigi, 60 000 villámcsapásra vonatkozó mérési eredményeit értékelve az állapítható meg, hogy néhány %-ot kivéve a villámimpulzusok csúcsértékei nem haladják meg a 100 kA-t sem, és az impulzusok töltése és energiatartalma is a szabványos csúcsértéknél többnyire kisebb. Ez azt jelenti, hogy a szabványkövetelmény betartásakor biztonsági tartalék áll rendelkezésünkre. 

8. ábra. Villámágáramok megoszlása a DEHNbloc/3 ívkifújásmentes villámáram levezetőn 
Az NH kisfeszültségű, nagy teljesítményű késes olvadó biztosítókra megadott kiolvadási határértékeket a tényleges igénybevételek a valóságban csak ritkán haladják meg. A levezető utánfolyó zárlati áramkorlátozó képessége ugyanis az előző cikkekben közölt diagrammok szerint igen kiváló. Ezért mondható, hogy a DEHNbloc villámáram levezetőn át a transzformátor felé folyó villámimpulzus az NH 00 63A gL késes olvadóbiztosítót csak nagyon ritkán olvasztja ki, így a kisfogyasztók villamos energiaellátása közvetlen villámcsapás ellenére sem esik ki. A folyamatos villamos energiaellátáshoz tehát nem csak DEHN villámvédelem, hanem szünetmentes áramellátás is szükséges. Igy ha a az áramszolgáltatói hálózaton bekövetkező áramkimaradások idejére túlfeszültségvédett szünetmentes áramforrások biztosítják az energiaellátást, akkor mind villámcsapás, mind áramkimaradás esetében is folyamatos marad a kisfogyasztó villamos energiaellátása. 
A villám dinamikus erőhatása
A villámáram által átjárt vezetők nyomvonala körül a villámimpulzus mágneses erőteret hoz létre, amely az elektromágneses környezetével kölcsönhatásba lép. Ez a magyarázata annak, hogy az egymáshoz közel elrendezett villámáram vezetők között az áramirányoktól függően olyan erőhatások lépnek fel, amelyek a vezetők rögzítéseit széttéphetik és a vezetőket vagy összeszorítják, vagy egymástól eltávolítják. 
A külső villámvédelem hibásan elrendezett áramvezetőin a dinamikus erőhatások a nem megfelelő szilárdságú villámvédelmi tartókat, kötéspontokat, rögzítéseket megrongálják, és azt követően a villámimpulzus fajlagos energiája (2,5 MJ/ohm) a már nagy átmeneti ellenállású szakaszt és annak környezetét szétrobbantja. Ezért fontos, hogy külső villámvédelem minden esetben csak az MSZ 274 szabvány előírásainak betartása mellett és az MSZ EN 50164&#8211;1T szabványnak megfelelően minősített H és L jelű villámvédelmi szerelvényekből készüljön! 
Magyar szakirodalom 
A villámcsapás dinamikus erőhatásának leírását és a részletes számításokhoz szükséges képleteket a villámvédelem tervezésében jártas tervezők jól ismerik. Erről magyar nyelvű szakirodalom is van: MSZ 274 &#8222;Villámvédelem&#8221; szabvány és Dr. Horváth Tibor: Épületek villámvédelme 2.2 Fejezet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980. A szabvány több vonatkozásban is külön felhívja a figyelmet arra, hogy a villámáram nem szereti az éles &#8222;sarkokat&#8221; és &#8222;iránytöréseket&#8221;, mert az éles töréspontokon végtelenül nagy fajlagos erő keletkezik. Ezért a villámáram utak kialakításánál kerülni kell az iránytöréseket. Ha ez elkerülhetetlen, akkor inkább törekedni kell az irányváltozás helyén a nagy ívű lekerekítésekre. A szabvány a lekerekített helyeken ébredő erőhatások kiszámítását a bonyolult összefüggések mellőzésével görbék és kész képletek segítségével lehetővé teszi. Ökölszabályként könnyű megjegyezni, hogy az egyenestől elhajló nyomvonalú villámáram vezetőn ébredő dinamikus erőhatás az iránytörést kiegyenesíteni igyekszik. Nagysága pedig annál kisebb, minél kisebb az iránytörés, és minél nagyobb a hajlítási sugár! 
Mekkora erőhatás várható 
Hibás kábelezésnél az egységen belül elméletileg végtelen nagy erőhatás is felléphet és az a tokozatot biztosan szétrobbantja. Ezért a fellépő erőhatásokat tervezetten korlátozni kell! A vezeték hosszra jutó fajlagos erőhatás nagyságát N/m-ben az MSZ 274 szabványban megadott képletbe behelyettesítve könnyen kiszámíthatjuk. Például egy félkörön (R=0,15 m / r=0,005 m) ébredő erő csúcsértéke kerekítve 20 kN/m. Az ívet alkotó közel fél méter hosszú vezeték nyomvonalon ekkor kb. 1000 kp dinamikus erő csúcsértéket jelent, melyet a villámvédelmi egységnek meghibásodás mentesen, biztonsággal el kell viselnie! 
Villámkáresetek utólagos ellenőrző vizsgálatai minden esetben igazolták, hogy nagyfogyasztói berendezések a zárlatszilárdságuk és nagy vezeték keresztmetszeteik miatt a villám igénybevételeknek rendszerint megfelelnek. Kisfogyasztók esetében ez nem így van, mert a villámvédelmi fokozatok egyedi konstrukciója, hibás térbeli elrendezése, korlátozott zárlatszilárdsága és helytelen kábelezése gyakran okozója a dinamikus erőhatások miatt bekövetkezett villámkároknak és energiaellátási zavaroknak. Beigazolódott az is, hogy a pecsétzár alá beépített villámáram vezető áram utakat csak szigorú szereléstechnológiai előírások betartásával, (vastag falú préshüvely, nyomatékkulcs stb.) és megfelelő keresztmetszetű és szilárdságú villámvédelmi szerelvényekkel lehet csak megvalósítani. A szakműhelyben gyártott villámvédelmi egységek alkalmazása esetében a szerelés kivitelező felelősége csak az egység beépítésének szakszerűségére kolátozódik, mert minden egyéb tekintetben a vonatkozó szabványkövetelménynek a bevizsgált egységek biztonsággal megfelelnek. A villám dinamikus erőhatásait pedig a konstrukció tervezetten korlátozza. 
Beépítési méretek 
A többlépcsős belső villám- és túlfeszültség védelem B osztályú villámáram levezetőinek beépítését az MSZ 447: 1998 szabvány 1998 július 1.-óta már engedélyezi a fogyasztásmérő előtt, a méretlen fővezetéki szakaszon, pecsétzár alatt. Csak így lehet ugyanis egy megkerülő közvetlen villám áram utat létesíteni a transzformátor felé, és megóvni a fogyasztók mért elosztó hálózatát a másodlagos villámhatásoktól. A villámáram levezetők beépítését az EPH sín és a fázisvezetők közé 1 m-nél rövidebb vezetékhosszal írja elő a szabvány. 
A kisméretű tokozaton belüli vezetékek rögzítését, nyomvonalát, hajlítási sugarát, az áramirányokat semmilyen szerelési szabvány nem írja elő. A pecsétzár alatt lévő egységben ébredő nagy dinamikus erőhatások miatt a villámvédelem megbízhatósága, a szerelvények mechanikai szilárdsága, a villámáramot vezető nyomvonal térbeli kialakítása, az alkalmazott szereléstechnika minősége, és a rögzítések szilárdsága, valamint a villamos konstrukció előzetes bevizsgálása és elfogadása, döntő jelentőséggel bír. Nem mindegy, hogy mekkora erőhatás lép fel a tokozott egységben, és a fellépő erőhatásokat képesek e károsodás nélkül, biztonsággal elviselni ezek az áramkörök. 
Áramszolgáltatói követelmények 
Az áramszolgáltatók (ELMŰ javaslatára) csak olyan villámvédelmi egységek alkalmazását engedélyezik pecsétzár alatt, a méretlen fővezetéki szakaszon, amelyekben: 

az alkalmazott készülék típusok, berendezések, szerelvények, villámáram utak, és szereléstechnológiák a szabványos villám-vizsgálatoknak megfelelnek, típusvizsgálati jegyzőkönyvek és tanúsítványok (MEEI, QS, CE stb.) mindezt igazolják, és beépítésüket az áramszolgáltatók előzetesen elfogadták és engedélyezték. 
a túlfeszültség-védelmi készülékeknek egy készülék gyártó által előállított, és egy egységes védelmi rendszert képezőnek kell lenniük, (energetikai koordináció) 
a méretlen fővezetéken a készre szerelt egységeket csak az áramszolgáltatók által elfogadott tokozott- és záró-pecsételhető szekrényekben lehet elhelyezni, 
a követelmények betartásáért a készre szerelt egységek illetve a szekrények gyártója, szabványos beépítésükért pedig a szerelés kivitelezője a felelős. 
Villámvédelem tervezését segítő számítógépes program DEHNinfo CD 
A különböző épületek és építmények villámvédelmének tervezése és megvalósítása eddigiekben is rendszerint összetett, és sok esetben bonyolult egyedi feladatot jelentett mind a tervezők, mind a kivitelezők számára. Az új szabványok érvénybelépésével ez a műszaki feladat sokak számára még bonyolultabbnak tűnik. Az ilyen feladatokat a jövőben a számítógéppel segített villámvédelem tervezését segítő program nemhogy bonyolultabbá, hanem sokkal egyszerűbbé teszi. 
A tervező program a szabványok ismeretében javaslatot tesz a létesítendő villámvédelmi berendezés fokozataira, kiegészítve az eddigieket az MSZ 274 -3M (B0.B4) belső villámvédelem fokozattal és az MSZ IEC 1312-1 villámvédelmi szintek (I.- II. &#8211; III-IV.) elvárásaival és az MSZ EN 61000 EMC szabvány követelmények fokozataival. Ezek az eredmények a biztonság irányába felülbírálhatók, és a szigorítás, illetve a fokozottabb védelem irányába megváltoztathatók. 
Az eredményeket tehát módosítani és végül ellenőrizni lehet. Ha hibás, összeférhetetlen kombináció született akár a csoportosításban, akár a fokozatoknál, azokat az automatikus ellenőrző program automatikusan ellenőrzi és javítja. A kapott eredmények, a villámvédelmi rendszerrel szemben támasztott szabványkövetelmények, a kapcsolási rajzok, illetve a készülék ismertetők kinyomtathatók. A program által közölt eredményt azonban mindig kritikával kell fogadni, és a hivatkozott szabványok alapján tételesen ellenőrizni kell, mert az esetleg előforduló hibákért vagy tévedésekért a felelősség nem a számítógépet terheli, hanem a tervezőt! 
A DEHNinfo CD lemezeket a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Titkárságán lehet megvásárolni 1000,- Ft + 12% ÁFA -ért! 
FEHÉR ZOLTÁN ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[5. Biztonságtechnikai ismeretek]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3846490</link><pubDate>2007-10-09 22:05:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
5. Biztonságtechnikai ismeretek 
5.1. A villamos áram hatása az emberi szervezetre 
Az emberi test maga is vezető, ezért ha a test különböző pontjai között potenciálkülönbség lép fel, a testen áram indul meg. Az emberi testen áthaladó áram élettani hatásai: 


- Az izmok összerándulása. Az agy a testet behálózó idegpályákon keresztül villamos ingerületek útján mozgatja az izmokat. Áramütés esetén az (áram be- és kilépési pontjaitól függő) idegeket és izmokat nagyon erős inger érheti, melynek hatására utóbbiak összerándulhatnak, el is szakadhatnak. A legveszélyesebb, ha az áram a szíven vagy a tüdőn halad keresztül, mert e létfontosságú szervek izmainak összerándulása a szerv görcsét, bénulását okozhatja. Az izomsejtek egy csoportja az áram bekapcsolásakor, más csoportja kikapcsoláskor ingerlődik, ezért az izmokra gyakorolt hatás tekintetében a váltakozóáram (amely minden félperiódusában kivált ilyen ingerületeket) hatása veszélyesebb. 


- Vegyi hatás. Az emberi test szöveteinek igen nagy (kb. 70%) a nedvtartalma, e nedvek az oldott ásványi sók és más alkotók miatt áramot vezető elektrolitnak tekinthetők. A vegyi hatás szempontjából az egyenáramú áramütés a veszélyes, mert az ilyenkor kialakuló elektrolízis miatt a vér és a szövetnedvek veszélyes mértékben elbomolhatnak. A bontás során keletkező gázbuborékok is veszélyt jelentenek. A vérsejtek rögökké összeállva eldugíthatják az ereket. 


- Hőhatás. A test ellenállásán áthaladó áram hőt termel. A keletkező hő az érrendszerre a legveszélyesebb, mert az erek fala &#8222;törékennyé&#8221; válik, utólag vérzések keletkezhetnek. A 45 °C feletti felmelegedés &#8211; a fehérjék (vissza nem fordítható) kicsapódása miatt &#8211; halálos kimenetelű lehet. 

Az áram hatása a be- és kilépési pontokon (tehát az áram útján) kívül az áram erősségétől, frekvenciájától, az áramütés időtartamától, és az emberi szervezet állapotától is függ. 
Az áramütést okozó feszültség hatására kialakuló áram erőssége függ az emberi test ellenállásától. Ezt alapvetően a bőrfelület tulajdonságai ás állapota határozzák meg (száraz, érdes bőrfelület esetén az ellenállás nagyobb), valamint az érintkező felületek nagysága. A test ellenállása száraz bőrfelület esetén néhány száz kilóohm szokott lenni, de nedves bőrfelületnél, vagy ha az áramütést okozó feszültség átüti a bőr felső hámrétegét, néhány száz ohmra csökken. 
A testen áthaladó áramot egy bizonyos érték (az ún. érzetküszöb) alatt nem is érzékeljük. Az érzetküszöb átlagos esetben, egyenáram esetén 5-6 mA. 15-25 mA áram hatására az izmok már összerándulnak, a testen áthaladó 25-100 mA már veszélyes, a 100 mA feletti áram halált okozhat. A megadott áramértékek hozzávetőlegesek, és erősen függenek az áram útjától és az emberi szervezet pillanatnyi állapotától. 
A legveszélyesebb az, ha az áram a szíven, a légzőközpontokon, vagy a fejen halad keresztül. Veszélytelenebb az áramütés akkor, ha az áram útja ezeket a szerveket elkerüli (pl. a két lábon keresztül vezet). 
Az áram hatása frekvenciájától is függ. Egyenáramú balesetnél az áram vegyi hatása a legveszélyesebb. Hálózati (50 Hz- es) áramütésnél az izmokra gyakorolt hatás a legjelentősebb. A frekvencia növekedtével a &#8222;szkin hatás&#8221; miatt az áram a test felületére szorul ki, és ott égési sérüléseket okozhat. 
Minél hosszabb ideig halad át az áram a testen, annál súlyosabb következményeket okozhat. 
Számít a szervezet állapota, a figyelem, és az áramütésre való &#8222;felkészültség&#8221; is. Ha a villamos árammal dolgozó figyelmes, és fel van készülve az esetleges áramütésre, az áram hatása gyengébb lehet. 

5.2. Az áramütés elleni megelőző intézkedések 
Néhány fogalommeghatározás: 


- Föld: A talaj vagy a talajjal jól érintkező minden vezető anyag. 


- Földelés: A testnek vagy valamilyen vezető résznek a tudatos összekötése a földdel. 


- Földelő feszültség: Az a feszültség, amely a földelőn átfolyó áram hatására a földelő és nullpotenciálú hely között fellép. 


- Földzárlat: Üzemszerűen feszültség alatt álló vezetőnek a földdel való olyan záródása, amely rendellenesség következtében keletkezik. 


- Érintési feszültség: A hibafeszültségnek (vagy a földelő feszültségnek) az a része, amelyet megérintéskor az ember testével áthidalhat. 


- Üzemi földelés: Az energiaszolgáltató vezetékrendszer valamely pontjának összekötése a földdel. 


- Védővezető: A földet és a készüléket összekötő vezető, amely az alapvető érintésvédelmet biztosítja. 

A szabványok érintésvédelmi szempontból különböző feszültségszinteket határoznak meg. 
Törpefeszültségű az a berendezés, amelynek vezetői között (vagy bármely vezetője és a föld között) a feszültség nem nagyobb, mint 50V. 
Kisfeszültségű az a berendezés, amelynek vezetői közt a feszültség 50V-nál nagyobb, de 1000V-nál kisebb, és közvetlenül földelt berendezésnél egyik vezetője és a föld közötti feszültség sem nagyobb, mint 600V. 
Nagyfeszültségű az a berendezés, melynek vezetői között a névleges feszültség nagyobb, mint 1000V, vagy közvetlenül földelt berendezésnél egyik vezetője és a föld közötti feszültség meghaladja a 600V-ot. 
Magyarországon a háztartásokba általában egyfázisú váltakozóáram van bevezetve. (A hálózati feszültség 230V, a frekvencia 50 Hz.) A beérkező két vezeték közül az egyik az üzemi földelés (ezt a transzformátorháznál és esetleg a légvezeték vagy földkábel más pontjain is leföldelik), a másik a fázis. Könnyen belátható, hogy a fázis megérintése áramütést okoz, ha egyidejűleg testünk valamely része a földdel érintkezik. A fázissal akkor is érintkezésbe kerülhetünk, ha valamely villamos berendezés meghibásodása folytán az megjelenik a készülék dobozán, általában valamely, a kezelő által megérinthető pontján (testzárlat). 
Az érintésvédelem feladata az esetleges testzárlat által okozott életveszély megelőzése. 
Az érintésvédelemnek vannak passzív és aktív megoldásai. 
Passzív érintésvédelem 
Passzív megoldások: az elkerítés, védőelválasztás, elszigetelés, burkolás. 
Az elkerítés nem akadályozza meg, hogy üzemszerűen feszültségmentes részek a környezethez képest veszélyes feszültség alá kerüljenek, de ezek véletlen érintése ellen védelmet nyújt úgy, hogy a védendő (helyhez kötött) berendezést kerítéssel, korláttal stb. veszik körül. 
A védőelválasztás alkalmazásakor minden egyes fogyasztó készüléket külön biztonsági transzformátorral előállított, földeletlen feszültséggel táplálnak. (A biztonsági elválasztó transzformátor két, egymástól elszigetelt primer és szekunder tekercsének feszültsége azonos, de a szekunder tekercs egyik kivezetése sincs leföldelve. Így a szekunder bármely pontjának és a földnek egyidejű érintése nem okoz áramütést). 
Az elszigetelés a meghibásodott készülék testének megérintése esetén kialakuló áram erősségét a veszélyes érték alá korlátozza az által, hogy az áramkörbe az emberi test ellenállásával sorba kapcsolva nagy ellenállást (szigetelést) iktat be. Egyik módja a készülék testének a kezelőtől kettős szigeteléssel való elszigetelése. A megkettőzött szigetelés az üzemi szigetelés meghibásodása esetén védelmet nyújt az áramütés ellen. A kettős szigetelésű (az 1. ábra szerint megjelölt) berendezést nem szabad leföldelni. 

1. ábra 
Kettős szigetelés jele 
Az elszigetelés másik módja a kezelőnek a földtől és földpotenciálon lévő szerkezetektől (pl. szigetelő padlóval) való elszigetelése. 
A burkolás &#8211; az elkerítéshez hasonló módon &#8211; azt akadályozza meg, hogy a helyhez kötött berendezést megérintsék. A védendő berendezést szekrénybe helyezik, beburkolják. 
Aktív érintésvédelem 
Az aktív érintésvédelem hatását úgy fejti ki, hogy a megengedettnél nagyobb érintési feszültséget okozó testzárlatos berendezést az előírt időn belül a hálózatról lekapcsolja. (A lekapcsolási idő alatt az érintési feszültséget nem csökkenti.) Fajtái: feszültségvédő kapcsolás, áramvédő kapcsolás, nullázás, védőföldelés. 
A feszültségvédő kapcsolás alkalmazásakor a védett berendezés teste, és egy, a testtől független potenciálú földelő szonda (segédföldelés) közé egy relét kapcsolnak. Ha a berendezés testpotenciálja a megengedett érintési feszültség fölé emelkedik, a relé 0,2 s alatt kikapcsol, és megszakítja a védett berendezés hálózati feszültség ellátását. 
Az áramvédő kapcsolás figyeli a védendő berendezés hálózati áramfelvételét, és testzárlatkor a földelésen keresztül kialakuló áram hatására megszakítja a berendezés hálózati feszültség ellátását. A közvetlen fogyasztót védő áramvédő kapcsolónak 0,2 s alatt le kell kapcsolnia. Áramvédő kapcsolóként általában ún. kismegszakítót alkalmaznak. 
A nullázás az érintésvédelemnek az a módja, amikor a villamos berendezés testét a nullázóvezetőn keresztül a hálózat közvetlenül földelt nullavezetőjével kötik össze. Így a testzárlat egyfázisú rövidzárlattá alakul, azt pedig a rövidzárlat-védelem az előírt időn belül lekapcsolja. 
A védőföldelés alkalmazásakor a villamos berendezés testét megfelelő földelési ellenállású földeléssel kötik össze. Így elérhető, hogy kisebb áramerősségű testzárlatok esetén az érintési feszültség nem lesz nagyobb a megengedettnél, nagyobb áramerősségű testzárlatok esetén pedig a berendezés zárlatvédelme az előírt időn belül kikapcsol. 
A védőföldeléses hálózati csatlakozó aljzat védőföldelés érintkezőt is tartalmaz. A védőföldelés érintkezőhöz a berendezés hálózati kábelének zöld-sárga színjelölésű vezetékét kell csatlakoztatni. A védőföldelés vezetékének legalább olyan keresztmetszetűnek kell lennie, mint a hálózati áramot szállító vezetéknek. 
Biztosíték 
A berendezéseket nem csak érintésvédelmi okokból látják el túláramvédelemmel, hanem saját áramköreinek a védelme céljából is. A túláramvédelem (biztosíték) leold, ha bármely okból (pl. egy alkatrész meghibásodása miatt) a megengedettnél nagyobb tápáram folyik, és ezzel megvédi a túláram miatt veszélyeztetett többi alkatrészt, áramkört. 
Az készüléken belüli túláramvédelemre az aktív áramvédelemnél már említett kismegszakítók is alkalmazhatók, de gyakoribb az olvadó biztosítók használata. Az ún. Wichmann-biztosító egy, a két végén fémkupakkal lezárt üveg (vagy kerámia) csőben elhelyezett ólomhuzal darab. A biztosítékot a védendő áramkörrel sorba kapcsolják. Az ólomhuzal átmérőjét úgy választják meg, hogy ha a biztosítékon a megadott áramerősség folyik keresztül, a huzal felizzik és elolvad, ezzel a vele soros áramkört is megszakítva. A biztosíték kialakításától függően lehet nagyon gyors (FF), gyors (F), normál (N), vagy lassú (T) kiolvadású. Ugyanakkora túláram esetén a gyors biztosító rövidebb idő alatt olvad ki, mint a lassú. (Lassú kiolvadású biztosítót pl. olyan berendezéseknél használnak, amelyek bekapcsoláskor rövid ideig nagy áramot vesznek fel, majd áramfelvételük lényegesen csökken.) 
Ha egy olvadó biztosító cserére szorul, először a teljes készüléket feszültségmentesíteni kell, ez után kerülhet sor a hibás biztosító megkeresésére, és azonos típusúval (és értékűvel) való kicserélésére, majd a készülék feszültség alá helyezésére. 

Kisfeszültségű hálózatokban végzett munkákkal kapcsolatos biztonsági szabályok 


- A hálózatban munkát végezni csak feszültségmentesítés, megfelelő szakképzettség és a szükséges biztonsági előírások betartása mellett szabad. 


- Villamos fogyasztó hálózati csatlakozó vezetékét nem szabad megtoldani (de az erre a célra készült hosszabbító vagy elosztó alkalmazásával meghosszabbítható). 


- Kisfeszültségű villamos hálózat légvezetékén akkor sem szabad egyedül munkát végezni, ha a hálózat feszültségmentesítve van. 


- A készülék tápegységében lévő nagy kapacitású kondenzátorok a berendezés kikapcsolása után is hosszú ideig feltöltött állapotban lehetnek, és így (ha a készülékben javítást végzünk, és ezért burkolatát eltávolítjuk) áramütést okozhatnak. Ezért e kondenzátorokat a munka megkezdése előtt célszerű egy ellenálláson keresztül kisütni. 

5.3. Villámvédelem 
Zivatarkor a különböző légrétegek erős villamos töltést nyernek, és e töltések villámcsapás útján sülnek ki. A kisülés létrejöhet két légréteg, vagy egy légréteg és a föld felszínén lévő tárgy között. A villámcsapáskorkor fellépő áramerősség több ezer A. 
A nagy áramú villámot sokszor kisebb kisülés előzi meg, amely ionizálja a levegőt, így mintegy előkészíti a következő, nagy áramú villám útját. A villám a legkisebb ellenállású áramutat keresi, és (megfelelő magasságban telepített villámhárító híján) főként magas épületekbe, fába, vagy antennába csap bele. 
Így az amatőr rádióantennák is erősen veszélyeztettek. A levezető kábelen keresztül a villám a lakótérbe is eljuthat, és ott komoly károkat okozhat. A közelben lecsapó villám az épület belsejében lévő (különösen az antenna levezető kábellel párhuzamos) vezetőkben (akár a hálózati, vagy távbeszélő vezetékben) is nagy feszültséget indukálhat, amely a hozzá csatlakoztatott berendezéseket tönkreteheti. 
Az esetleges villámcsapás okozta károk elkerülése ill. csökkentése céljából villámvédelmi rendszert (földelést) kell kialakítani. Az antennaárboc mindig legyen leföldelve. Megjegyzendő, hogy a villámvédelmi hálózat földelését nem szabad érintésvédelmi földelésre felhasználni. 
Zivatar közeledésekor az összeköttetést haladéktalanul be kell fejezni, és az antennát le kell földelni. Az antenna levezető kábelét távolítsuk el a rádióberendezésünktől. 
A közelben lecsapó villám által a házban lévő vezetékekben indukált (illetve kapacitív úton keletkezett) feszültség káros hatásainak elkerülésére berendezéseinket célszerű a villamos hálózatról (távbeszélő hálózatról) is leválasztani. Ez a &#8222;másodlagos&#8221; villámvédelem. 
Ha olyan antennánk van, amelynél a levezető kábel árnyékolása nem a földhöz (hanem pl. a dipól antenna egyik vezetékéhez, vagy GP antenna ellensúlyához) csatlakozik, a kábel belső erét és az árnyékolást kössük össze, és így földeljük le. 
Ha a közelben (pl. az antennaárbocba) villám csap le, annak földelt talppontjában a rendkívül nagy áram hatására akkor is magas feszültség alakul ki, ha jó (kis ellenállású) földelése van. Ilyenkor ez a feszültség a földben az antennától távolodva rohamosan csökken. Ha ekkor közelítjük meg, 
vagy távolodunk az árboctól, egyetlen lépésünkkel akár életveszélyes feszültségkülönbségű távolságot hidalhatunk át a földön (lépésfeszültség), és áramütést szenvedhetünk. 
5.4. Teendők villamos áramütés esetén 
Villamos áramütéses baleset esetén a sérültet (ha még az áram hatása alatt van), azonnal ki kell szabadítani. Ez történhet a helyiség, vagy a megérintett berendezés áramtalanításával, vagy a sérült elmozdításával (ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a sérültet megérintő segítségnyújtó maga ne szenvedjen közben áramütést, illetve hogy az áram hatása alól kiszabadított sérült pl. a magasból ne essen le.) Az áramütés következtében szív-és légzésbénulás következhet be, ilyen esetben 4 percen belül meg kell kezdeni az újraélesztési kísérletet (szájon keresztül lélegeztetve és felváltva szívmasszázst alkalmazva). A balesetest hanyatt fektetve kemény helyre kell helyezni, ruháját meglazítani, a fejét hátrahajtani, hogy a nyelv által elzárt légút szabaddá váljon. Ez után 

percenként 16-20 befúvásütemmel néhány szájbafúvás következik, majd a szegycsonton két tenyerünket egymásra helyezve végzünk erős nyomásokat a szívre. A befúvást és a szívmasszázst felváltva alkalmazva egy idő után megindulhat a balesetes légzése. 
Minden áramütéses balesetnél orvost kell hívni. Az orvos engedélye nélkül az áramütéses sérülttel nem szabad folyadékot itatni. 
Ha az áramütött ember (vagy ruhája) ég, a tüzet betakarással (pl. egy kabáttal betakarva, az égéstől az oxigént elvonva) kell oltani. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Schutzleiter]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3846463</link><pubDate>2007-10-09 21:53:52</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[










Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

Schutzleiter 
In elektrischen Anlagen und Kabelleitungen wird häufig ein Schutzleiter verwendet. Dieser wird auch Schutzleitung, Schutzerde, Erde, Erdung oder PE (von englisch protection earth ) genannt. Die frühere Bezeichnung in Deutschland war Schutzkontakt oder Schuko-System.
Aufgabe des Schutzleiters in elektrischen Systemen ist der Schutz von Menschen und Tieren vor gefährlicher Berührungsspannung und der Schutz des Systems vor Schäden.
Der Schutzleiter wird so angebracht, dass eine elektrische Verbindung zwischen den äußeren metallischen Gehäusen von elektrischen Betriebsmitteln (z.B. Lampen, Kühlschränken, Motoren) und dem Erdreich besteht.
Wenn in einem Fehlerfall die elektrische Versorgungsspannung an die außenliegenden Teile eines elektrischen Betriebsmittels gerät, soll durch den über den Schutzleiter geführten Kurzschluss dafür gesorgt sein, dass die Spannung zwischen dem Gehäuse des jeweiligen elektrischen Betriebsmittels und dem Erdreich, zu dem Menschen und Tiere in der Regel unmittelbaren Kontakt haben, möglichst auf einen ungefährlichen Wert reduziert wird.Gleichzeitig bzw. andernfalls wird durch den entstehenden hohen Kurzschlussstrom die elektrische Sicherung zur Auslösung gebracht. Damit wird das elektrische Betriebsmittel, an dem der Fehlerfall vorliegt, sehr schnell von der elektrischen Versorgungsspannung abgetrennt. Dabei müssen durch Dimensionierung der Anlage je nach Gefahrenlage Abschaltzeiten zwischen 0,1 und 5 s unterschritten werden.
Nach deutschen Vorschriften muss der Schutzleiter mit der Farbkombination grün / gelb gekennzeichnet sein. In Kabelverbindungen zu Betriebsmitteln mit Metallgehäuse und in Schutzkontakt-Verbindungsleitungen soll der Schutzleiter mit dem gleichen Querschnitt wie die spannungführenden Leitungen und mit grün / gelber Isolation mitgeführt werden (zu Anfang der Anwendung war in Deutschland eine rote Isolierung für diesen Leiter vorgeschrieben). An Schutzkontakt-Steckverbindungen wird der Schutzleiter an die Schutzkontakte angeschlossen, womit eine durchgehende Verbindung des Schutzleiters sichergestellt ist.
Ein örtlicher Schutzleiter mit Erdverbindung allein stellt noch keine funktionierende Absicherung dar. Dies ist erst bei korrekter Ausführung der gesamten Schaltung bis hin zur Spannungsquelle (dortige Erdung des Nulleiters oder des Sternpunktes und zusätzlichem Einbau von Abschalt-Sicherungen) gegeben.
Ein Schutzleiter ist bei solchen Geräten nicht erforderlich, die durch die "Schutzmaßnahme Isolation" (beispielsweise durch ein vollständig geschlossenes Kunststoffgehäuse oder durch andere Maßnahmen) geschützt sind.











PE: SchutzleiterFarbe: grün / gelb


Schaltplan-Symbolzeichen für Schutzleiter PE nach DIN 40900


Schaltplan-Symbolzeichen für Schutzleiter PE nach DIN 40719
Nach oben






NeutralleiterAls Neutralleiter wird jener Leiter bezeichnet, der mit dem Sternpunkt eines Dreiphasenwechselstromsystems oder dem Mittelpunkt eines Einphasenwechselstromsystems verbunden ist. Ein Leiter, der mit dem Mittelpunkt eines Einphasenwechselstromsystems verbunden ist, wird auch als Mittelleiter bezeichnet. Dieser Leiter wird mit dem Buchstaben "N" bezeichnet und in der Regel mit der Farbe "Blau" (früher "Grau") gekennzeichnet. Fälschlicherweise wird oftmals auch der Begriff Nullleiter für den N verwendet. Dieser ist jedoch die alte Bezeichnung für den heutigen PEN, bei dem die Funktion des PE (Schutzleiter, protection earth) mit der des N in einem Leiter kombiniert ist. Diese Form der Nullung ist jedoch nur noch unter ganz bestimmten Voraussetzungen erlaubt. 

Im symmetrisch belasteten Dreiphasenwechselstromsystem, der Sternschaltung, gleichen sich alle Ströme in den Außenleitern zu Null aus. Somit fließt im Neutralleiter kein elektrischer Strom. Erst bei ungleichmäßiger Belastung durch einphasige Verbraucher fließt im Neutralleiter ein Strom, der die Asymmetrie ausgleicht.
Im Falle einer Unterbrechung des Neutralleiters entsteht ein "freier" oder "schwebender" Sternpunkt auf der Verbraucherseite der Unterbrechungsstelle. Die Widerstände der Verbraucher an den einzelnen Außenleitern bilden nun einen Spannungsteiler, wodurch sich das Potenzial des freien Sternpunkts verschiebt. So kann bei stark asymmetrischer Belastung nahezu die volle Leiterspannung von 400 V zwischen dem N und dem am geringsten belasteten Außenleiter auftreten, was zu Überspannungschäden führt. Aus diesem Grund ist der N in Drehstromsystemen auch nur schaltbar auszuführen, wenn sichergestellt ist, dass immer zuerst die Außenleiter im Schaltgerät getrennt werden, bevor die Kontakte für den Neutralleiter geöffnet werden. Umgekehrt muss beim Einschalten zuerst der N verbunden werden.
Im Gegensatz zu 50-Hz-Strömen heben sich die Ströme der ungeradzahligen, durch drei teilbaren Oberschwingungen (zum Beispiel die dritte Oberschwingung mit 150 Hz, die neunte Oberschwingung mit 450 Hz usw.) im Neutralleiter nicht auf, sondern addieren sich. Dadurch kann die Gefahr bestehen, dass in Anlagen mit mehreren Geräten mit elektronischen Schaltnetzteilen (Personalcomputer, Leuchtstofflampen mit elektronischen Vorschaltgeräten etc.) der Neutralleiter bereits stark überlastet ist, während die einzelnen Außenleiter ihren Maximalstrom noch nicht erreicht haben.
Nach oben






PEN-Leiter
Ein PEN-Leiter (alt: Nullleiter) ist ein Leiter, der zugleich die Funktionen des Schutzleiters und des Neutralleiters erfüllt.
Der PEN darf nicht steck- oder schaltbar sein, auch nicht durch Überstromschutzeinrichtungen.
In Neuanlagen ist ein PEN nur noch bei Leiterquerschnitte von mindestens 10 mm&sup2; Kupferleiter oder mindestens 16 mm&sup2; Aluminiumleiterquerschnitt aufwärts erlaubt. Die Beschränkung wurde festgelegt, um die Wahrscheinlichkeit eines unterbrochenen PEN-Leiters gering zu halten.
Eine Unterbrechung des PEN-Leiters hebt nicht nur die Schutzwirkung auf, sondern bedeutet eine direkte Gefahr für Leib und Leben. Handelt es sich bei den angeschlossenen Verbrauchern beispielsweise um Geräte der Schutzklasse 1, wie Waschmaschinen oder Kühlschränke, dann besteht das unmittelbare Risiko, dass das Gehäuse Netzspannungspotential (230 V) gegen Erde annimmt. Ein lebensgefährlicher elektrischer Stromschlag wäre unausweichlich.
Nach oben






Nullung
Die Nullung ist eine Schutzmaßnahme gegen zu hohe Berührungsspannungen bei defekten elektrischen Betriebsmitteln, wie zum Beispiel Haushaltgeräten und Werkzeugmaschinen. Man unterscheidet die Nullung mit besonderem Schutzleiter (Moderne Nullung) und die Nullung ohne besonderen Schutzleiter (Klassische Nullung). 
Moderne Nullung
 
Bei der modernen Nullung wird der PEN-Leiter (Neutralleiter mit Schutzfunktion) direkt nach dem Hausanschluss, noch vor den Schutzeinrichtungen der Hausinstallation, wie zum Beispiel Fehlerstromschutzschaltern oder Leitungsschutzschaltern, in den Neutralleiter und den Schutzleiter aufgetrennt. Der Schutzleiter wird mittels der Schutzkontakttechnik mit den metallischen Gehäusen der Elektrogeräte verbunden.Klassische Nullung 
Unter der klassischen Nullung versteht man eine aus heutiger Sicht veraltete Schutzmaßnahme. Sie basiert auf einem TN-C-System. Im TN-C-System wird der Neutralleiter (früher: Mittelpunktleiter) und der Schutzleiter als ein kombinierter Leiter (PEN-Leiter, früher: Nullleiter) von der Trafostation mitgeführt. Dieser kombinierte Leiter übernahm die Sternpunktstromrückführung und die Erdpotentialführung für die Schutzmaßnahme. Auch hier wird der PEN-Leiter am Hausanschluß durch einen Erder gestützt. Diese Schutzmaßnahme hat zwei Schwächen, die zu ihrer Ablösung führten. Bei hoher Rückstromlast, beispielsweise durch unsymmetrisch belastete Drehstromverbraucher tritt ein Spannungsabfall am Widerstand des Neutralleiters auf. Die normalerweise Erdpotential führende Leitung baut durch diese unsymmetrische Last eine Spannung auf. Diese Spannung liegt an allen angeschlossenen leitenden Gehäuseteilen des Verbrauchers und eventuell benachbarter Verbraucher an. Die stützenden Nullungserder beim Abnehmer (bzw. Abnehmern) sind meist nicht niederohmig genug, um die Spannung unterhalb der gefährlichen Größe von 50 Volt~ zu halten. Das zweite Problem liegt auch in der Kombination zweier Aufgaben. Wenn der PEN-Leiter unterbrochen wird, so liegt automatisch, bereits bei nur einem eingeschalteten Verbraucher hinter der Fehlerstelle, an allen geerdeten (Geräte- ) Oberflächen die Außenleiterspannung (230 Volt~) gegen Erde an. Aus diesem Grunde ist die Verwendung dieser Schutzmaßnahme nur noch für Leiterquerschnitte größer als 10 mm&sup2; Cu oder 16 mm&sup2; Al zugelassen. Dadurch gibt es sie nur noch im Bereich der Leitungsnetzbetreiber oder Großanlagen. Das TN-C-System wird obligatorisch ankommend am Hausanschluss in ein TN-S-System umgewandelt, indem der Neutralleiter und der Schutzleiter getrennt daraus hervorgehen.
Eine Nachrüstpflicht für Altanlagen besteht nur bei wesentlichen Änderungen. Trotzdem ist jeder gut beraten, zumindest in Feuchträumen die bestehende Schutzmaßnahme Nullung durch Anwendung der modernen Fehlerstromschutzschaltung mit &#916;I = 0,03 A zu ersetzen. Da die Schutzmaßnahme Schutzerdung nur mit einer fachgerecht errichteten u. sehr niederohmigen und intakten Erdungsanlage verlässlich die erforderlichen Sicherungsauslöseströme erzielt, sind nur geringe niedrige Sicherungsnennstromstärken für die Verbraucher grundsätzlich möglich. Vom Einsatz der Schutzmaßnahme Schutzerdung ist daher abzuraten.
Nach oben






Erdung
Die Erdung ist eine elektrisch leitfähige Verbindung mit dem Erdboden. Sie besteht aus Erdern, Anschlussleitungen und entsprechenden Klemmen.Die Erdung ist eine Form der Massung. Durch eine Massung wird eine leitfähige Verbindung mit der leitfähigen Umgebung hergestellt. Wenn diese Umgebung den Erdboden umfasst oder mit ihm leitfähig verbunden ist, liegt eine Erdung vor.Wie die Massung hat die Erdung häufig zum Ziel, ein definiertes Bezugspotenzial oder einen Potenzialausgleich herzustellen, durch den eine möglicherweise auftretende Spannung kurzgeschlossen werden soll. Da die Erdung jedoch wie jede andere elektrisch leitfähige Verbindung einen Widerstand aufweist, bleibt im Fall eines permanenten Stromflusses gemäß dem Ohmschen Gesetz eine Spannung bestehen. Nur in statischen Anwendungsfällen darf daher davon ausgegangen werden, dass mit der Erdung jegliche Potenzialdifferenz ausgeschlossen ist. 
Ein Erder ist ein unisolierter elektrischer Leiter, der als elektrische Kontaktfläche in den Erdboden eingebracht wird.
Man unterscheidet


Ringerder, die einen waagerechten Ring bilden 

Strahlenerder, die waagerecht strahlenförmig auseinanderlaufen 

Tiefenerder, die senkrecht in den Boden getrieben werden 
Eine Sonderform des Ringerders ist der in Beton vergossene Fundamenterder.
Erder sind aufgrund der Feuchtigkeit des Erdbodens gefährdet, durch Korrosion oder durch Bildung eines galvanisches Elements mit anderen Metallteilen zerstört zu werden. Dies ist bei der Wahl des Werkstoffs zu berücksichtigen.
Früher wurden die Rohrleitungsnetze der öffentlichen Wasserversorgung als Erder genutzt. Weil dort mittlerweile Kunststoffrohre statt Metallrohre eingesetzt werden, ist dies nicht mehr zulässig.
Nach oben




TN-S-System 
Das TN-S-System (frz. Terre Neutre Separé) ist eine Art der Erdverbindung eines Verteilungssystems in der Elektrotechnik.
 
Die Sekundärseite des Trafos ist dabei in einer Sternschaltung realisiert. Der Sternpunkt ist geerdet und wird als separater Neutralleiter (N) und Schutzleiter (PE) mitgeführt.
Diese Art der Erdverbindung ist sicherer als das TN-C-System. Die Probleme, die dort aus einem unterbrochenen Neutralleiter resultieren können, treten hier nicht auf, die Schutzmaßnahme ist hierbei weiterhin gewährleistet. Einsatz jedoch nicht allzu häufig.TN-C-System.
Nach oben






TN-C-System
Das TN-C-System (frz. Terre Neutre&#8211;Combiné) ist eine Art der Erdverbindung eines Verteilungssystems in der Elektrotechnik. 

Der Sternpunkt des Transformators ist geerdet. Der an den Sternpunkt angeschlossene PEN-Leiter hat die Funktion eines Schutzleiters, mit dem die leitfähigen Gehäuse geerdet sind und zugleich die Funktion eines Neutralleiters, über den bei ungleichmäßiger Belastung der Außenleiter Strom fließt.
Wenn über den PEN-Leiter Strom fließt, besteht zwischen den angeschlossenen leitfähigen Gehäusen und der Erde eine Spannung, die sich nach dem Ohmschen Gesetz aus dem Widerstand des Leiters ergibt.
Diese Netzform ist beschränkt auf Leiterquerschnitte von mindestens 10 mm2 Kupferleiter aufwärts oder mindestens 16 mm2 Aluminiumleiterquerschnitt aufwärts. Die Beschränkung wurde festgelegt, um die Wahrscheinlichkeit eines unterbrochenen PEN-Leiters gering zu halten.
Das TN-C-Netz ist die übliche Art der Erdverbindung im Stromnetz der Energieversorgungsunternehmen bis zum letzten Transformator, der die 400-V-Ebene herstellt.
Beim TN-C-System im Haushalt, wie vor Jahrzehnten noch häufig installiert, würde eine Unterbrechung des PEN-Leiters nicht nur die Schutzwirkung aufheben, sondern eine direkte Gefahr für Leib und Leben bedeuten. Handelt es sich bei den angeschlossenen Verbrauchern beispielsweise um Geräte der Schutzklasse 1 wie Waschmaschinen oder Kühlschränke, dann besteht das unmittelbare Risiko, dass das Gehäuse Netzspannungspotential (230 V) gegen Erde annimmt. Ein lebensgefährlicher elektrischer Stromschlag wäre unausweichlich.
An Schuko-Steckdosen nennt man das TNC auch "klassische Nullung", der Nullleiter PEN ist an den Schutzleiterkontakt und an einen der Steckdosenpole angeschlossen. Die klassische Nullung ist seit Jahren in Neuinstallationen verboten. Aus Sicherheitsgründen sollten auch bestehende Anlagen nach Möglichkeit auf getrennte Schutz- und Neutralleiter umgerüstet werden.
Nach oben





TN-C-S-System 
 
Das TN-C-S-System (frz. Terre Neutre&#8211;Combiné-Separé) ist eine Art der Erdverbindung eines Verteilungssystems in der Elektrotechnik.
Die Sekundärseite des Transformators ist in Stern geschaltet. Der Sternpunkt ist geerdet und wird als kombinierter PEN-Leiter (frühere, nun veraltete Bezeichnung: Nullleiter ) mitgeführt. An einem bestimmten Punkt, spätestens ab der Stelle, an der der geforderte Mindestquerschnitt des PEN-Leiters unterschritten werden soll, wird der PEN-Leiter aufgeteilt in Neutralleiter (N) und Schutzleiter (PE). Neutralleiter (N) und Schutzleiter (PE) werden separat (elektrisch getrennt) weiter geführt.
Dieses System nach Art der Erdverbindungen ist bei Wohnhausversorgungen in Deutschland weit verbreitet. Die Trennung von Schutzleiter und Neutralleiter findet zumeist im Schaltschrank statt. In Bereichen, in denen Schutzleiter und Neutralleiter getrennt geführt sind, werden Schutzmaßnahmen mit bei Differenzströmen (z.&nbsp;B: ?J = 0,1A) auslösenden Schutzeinrichtungen, wie die Fehlerstromschutzschalter, möglich. Wird der PEN einmal in PE und N aufgeteilt, dürfen diese im weiteren Leitungsverlauf nicht mehr zusammengeführt werden.
Nach oben






IT-System
Das IT-System (frz. Isolé Terré) ist eine Art der Erdverbindung eines Verteilungssystems in der Elektrotechnik für erhöhte Ausfallsicherheit bei Fehlern der Isolation. 

Die leitfähigen Gehäuse der Betriebsmittel sind im IT-System wie bei anderen Netzformen geerdet, der Sternpunkt des speisenden Transformators jedoch nicht.
Ein erster Isolationsfehler zwischen einem Außenleiter oder dem Neutralleiter und einem leitfähigen Gehäuse oder der Erde stellt eine Erdung dieses Leiters dar. Es besteht dann weiterhin weder eine gefährliche Berührungsspannung zwischen leitfähigen Gehäusen und der Erde, noch ein über die Erde geschlossener Stromkreis zum Transformator. Da der erste Fehler keine schädlichen Auswirkungen hat, muss auch noch nicht abgeschaltet werden.
Die Isolation der Außenleiter und des Neutralleiters gegen Erde wird ständig durch ein Isolationsüberwachungsgerät (ugs. auch "Iso-Wächter" genannt) gemessen, das Fehler meldet. Ein festgestellter Fehler muss umgehend behoben werden, weil ein Isolationsfehler eines zweiten Leiters einen Kurzschluss darstellt, der zum Auslösen der Überstromschutzeinrichtung und damit zum sofortigen Abschalten führt.
Man setzt diese Art der Erdverbindung zum Beispiel in Operationssälen von Krankenhäusern ein, wo das Abschalten eines Stromkreises unmittelbare Lebensgefahr für den Patienten bedeuten kann. Triebfahrzeuge der Deutsche Bahn AG arbeiten ebenfalls mit einem IT-System, damit die Zugfahrt bei einem Isolationsfehler noch beendet werden kann.Grenzen des IT-Netzes 
Zunächst einmal würde man davon ausgehen, dass durch die Isolation des Sternpunktes selbst im 1. Fehlerfall die betroffene Person nicht von einem Strom durchflossen wird; ein 1. Fehler also absolut ungefährlich ist. Bei genauerer Betrachtung fällt jedoch auf, dass sehr wohl ein Stromfluss zustande kommt. Berührt die Person nämlich z.B. Außenleiter L1, dann stellt sie einen ohmschen Widerstand zur Erde her. Gleichzeitig stellen aber die Außenleiter L2 und L3 auch kleine Kapazitäten zur Erde dar. Somit hat man einen geschlossenen Stromkreis von L1, über die Person, über die Erde, zurück über die Kapazität von L2 und L3 zu L2 und L3. Je größer die Kapazität von L2 und L3 zur Erde ist, desto größer wird auch der Strom; in diesem Fall heißt dies: Je Länger die Leitung wird, desto größer auch die Kapazität und damit der Stromfluss. Genau hier liegt die Grenze des IT-Netzes: Ist die Netzgröße sehr klein, dann sind auch die Kapazitäten der Außenleiter zur Erde so klein, dass ein 1. Fehler gefahrlos ist. Würde man das Netz aber ausdehnen (mehrere hundert Meter), dann kann die Kapazität der Außenleiter zur Erde so groß werden, dass die Ströme in gefährliche Größenordnungen kommen.
Nach oben






TT-System 
TT-System (frz. Terre Terre) ist eine Art der Erdverbindung eines Verteilungssystems in der Elektrotechnik. 

Die Sekundärseite des Trafos ist in Stern geschaltet. Der Sternpunkt ist geerdet und wird als separater Neutralleiter (N) mitgeführt.
Der Neutralleiter hat keine Schutzfunktion. Am Verbraucher muss eine eigene Erdung aufgebaut werden, mit der die Schutzerdung realisiert werden kann. Die Erdübergangswiderstände dafür sind sehr niedrig und nur schwer zu erreichen. Meist gibt es für diesen Aufwand keinen Grund. Bei der Bahn muss man ihn oft betreiben, um Rückwirkungen vom 162/3-Hz-Netz auf das 50-Hz-Netz zu vermeiden. Die Schutzmaßnahme Schutzerdung ist problematisch, da zum schnellen Ansprechen der Überstromschutzeinrichtung sehr hohe Ströme nötig sind, wofür wiederum niedrigste Erdungswiderstände benötigt werden. Will man stärkere Stromkreise haben, so muss man auf die Fehlerstromschutzschaltung zurückgreifen. Auch bei der Fehlerstromschutzschaltung ist die Auslösestromstärke von den Erdungsbedingungen abhängig. Das TT-Netz wird in Deutschland nur noch selten verwendet, hauptsächlich in ländlichen Gebieten.
Nach oben





Elektrische Sicherung 
Eine elektrische Sicherung dient dazu, einen Stromkreis bei zu hoher Stromstärke in Folge einer Überlast oder eines Kurzschlusses zu unterbrechen. Dadurch können Leitungen und angeschlossene Geräte vor Beschädigung durch Überhitzung geschützt werden.
 
Aufbau 
Sicherungen bestehen aus einem isolierenden Körper, der zwei durch einen Schmelzleiter verbundene Kontakte aufnimmt. Der Schmelzleiter wird durch den ihn durchfließenden Strom erwärmt und schmilzt, wenn der Bemessungsstrom der Sicherung deutlich überschritten wird. In diesem Fall wird die Sicherung unbrauchbar und muss durch eine neue ersetzt werden.
Der Schmelzleiter ist von Luft oder Quarzsand umgeben. Quarzsand ist erforderlich, um den Lichtbogen zu löschen, der beim Unterbrechen eines großen Stroms entsteht. Das Quarz schmilzt durch die hohe Temperatur des Lichtbogens zu Quarzglas und entzieht dem Lichtbogen dabei Energie.
Sicherungen werden in entsprechenden Sockeln eingesetzt. Auf Leiterplatten wird teilweise auf Sockel verzichtet und Sicherungen durch Löten befestigt.
Bauformen
 
Schraubsicherung mit Gehäuse
Eine Schraubsicherung (auch Sicherungspatrone) besitzt einen annähernd zylindrischen Keramikkörper, der mit Quarzsand gefüllt ist. Die Sicherung wird eingesetzt, indem sie in eine Schraubkappe gesteckt wird, die dann in den Sockel geschraubt wird.
Schraubsicherungen werden heute in der Regel eingesetzt, um die Hauptleitungen zu Verteilern zu schützen. Vereinzelt werden sie auch noch an Stelle der heute üblichen Leitungsschutzschalter zum Schutz von Endstromkreisen eingesetzt, wenn Maschinen mit besonders hohem Einschaltstrom betrieben werden.
Schraubsicherungen besitzen an ihrem Fußkontakt unterschiedliche Durchmesser. Je höher die Nennstromstärke ist, desto größer ist der Durchmesser. Im Sockel befindet sich ein entsprechender Passeinsatz (in der Skizze [PE]), der verhindert, dass Sicherungen mit zu hohem Bemessungsstrom eingesetzt werden.
Am Kopfkontakt der Schraubsicherung befindet sich ein farbiges Plättchen (Kennmelder, Unterbrechungsmelder, in der Skizze [KM] ), das bei einem Ansprechen der Sicherung abfällt. Durch das Fenster der Schraubkappe kann man so erkennen, dass die Sicherung &#8222;durchgebrannt&#8220; ist und ausgewechselt werden muss.
Kennmelder und Passeinsätze sind abhängig vom Bemessungsstrom farblich gekennzeichnet:




















2&nbsp;A

4&nbsp;A

6&nbsp;A

10&nbsp;A

13&nbsp;A

16&nbsp;A

20&nbsp;A

25&nbsp;A

32&nbsp;A

35&nbsp;A

40&nbsp;A

50&nbsp;A

63&nbsp;A

80&nbsp;A

100&nbsp;A


rosa

braun

grün

rot

schwarz

grau

blau

gelb

schwarz

schwarz

schwarz

weiß

kupfer

silber

rot
Als Faustregel für Sicherungen mit dem Reaktionsverhalten gl-Gg (der Standardtyp) gilt: Bei fünffacher Überschreitung des Bemessungsstromes reagiert die Sicherung innerhalb von 5 Sekunden, bei zehnfacher Überschreitung beträgt die Reaktionszeit 0,2 Sekunden.
Schraubsicherungen werden in zwei verschiedenen Bauformen hergestellt. Es gibt das D-System ("Diazed": Diametral abgestuftes zweiteiliges Edisongewinde) und das D0-System ("Neozed"). Neozed-Sicherungen sind kleiner und erwärmen sich weniger, haben also eine kleinere Verlustleistung, als Diazed-Sicherungen.D-System (Diazed) 
 
Diazed-Sicherungseinsätze
Diazed-Sicherungen werden in fünf Größen unterteilt. Die Bezeichnung der Sicherung setzt sich aus dem Buchstaben D und einer römischen Ziffer zusammen.








Diazed


Größe

Bemessungsstrom

Gewinde


D I

2 A, 4 A, 6 A, 10 A, 13 A, 16 A

E 16


D II

6 A, 10 A, 16 A, 20 A, 25 A

E 27


D III

35 A, 50 A, 63 A

E 33


D IV

80 A, 100 A

R 11/4 Zoll


D V

125 A, 160 A, 200 A

R 2 Zoll
Die Bauformen D IV und D V werden selten verwendet. D IV kam häufig in alten Dachständer-Hausanschlusskästen zum Einsatz.D0-System (Neozed) 
 
Neozed-Sicherungsblock für Dreiphasenwechelstrom
Neozed-Sicherungen werden in drei Größen unterteilt. Die Bezeichnung der Sicherung setzt sich aus der Zeichenfolge D0 (sprich D Null) und einer weiteren Ziffer zusammen.








Neozed


Größe

Bemessungsstrom

Gewinde


D01

2 A, 4 A, 6 A, 10 A, 16 A

E 14


D02

20 A, 25 A, 32 A, 35 A, 40 A, 50 A, 63 A

E 18


D03

80 A, 100 A

M 30 x 2
Die Bauform D03 wird sehr selten verwendet, weil sich bei diesen hohen Bemessungsströmen NH-Sicherungen als zuverlässiger erwiesen haben.
&nbsp;
NH-Sicherung
 
NH-Sicherung, 250 A
 
zerlegte NH-Sicherung, 200 A
Niederspannungs-Hochleistungs-Sicherungen, kurz NH-Sicherungen, sind auch unter den Namen Messersicherung, Schwertsicherung und Panzersicherung bekannt. Sie haben ein größeres Volumen als Schraubsicherungen und massive Kontaktmesser an beiden Enden. Daher können sie größere Ströme führen und trennen.
NH-Sicherungen werden im Hausanschlusskasten von Einfamilienhäusern für den Anschluss ans Stromnetz, vergleichbare und alle höheren Leistungen bei Niederspannung verwendet.
NH-Sicherungen sind zur Handhabung mit Grifflaschen ausgestattet, die spannungsführend (sfü) oder spannungsfrei (SGL) ausgeführt sein können. Um die Sicherungen in einen einfachen Sockel einzusetzen oder aus diesem herauszuziehen, ist ein Sicherungshaltegriff notwendig. Sogenannte NH-Trenner sind Sockel mit einem Klappdeckel, der die Grifflaschen aufnimmt und den Sicherungshaltegriff ersetzt.
NH-Sicherungen dürfen nur von einer Fachkraft mit geeignetem Werkzeug und notwendiger Schutzausrüstung (in der Regel Helm mit Gesichtsschutz, Isolierschutzmatte und isolierende Handschuhe) ausgetauscht werden, da beim Ziehen dieses Sicherungstyps eine hohe Gefahr des Zündens eines Lichtbogens besteht. Dadurch kann sehr heißes, flüssiges Metall durch den Raum verspritzt werden, was schwere bis tödliche Verletzungen zur Folge haben kann.







Größe

Bemessungsstrom


00

6 A bis 100 A


1

80 A bis 250 A


2

125 A bis 400 A


3

315 A bis 630 A


4

500 A bis 1250 A

HH-Sicherung
 
Ältere Hochspannungssicherung für 20-kV-Netze
Hochspannungs-Hochleistungs-Sicherungen, kurz HH-Sicherungen, sind selbstständig schaltende Schutzgeräte im Spannungsbereich bis 36 kV. Sie werden in Netzen der Energieversorgung und -verteilung verwendet, um die Auswirkungen von Überströmen (Kurzschlüssen) zu begrenzen. Die häufigste Anwendung findet sie in Transformatorstromkreisen, weitere Verwendungen sind in Motorstromkreisen und Kondensatorbänken.
Kommt es zu einem Kurzschluss, schmilzt der (oder die) im Innern der Sicherung befindliche(n) Schmelzleiter und unterbricht dadurch den Fehlerstrom. Meist sind die Sicherungen mit einem Anzeigesystem, dem Schlagstift ausgerüstet. Dieser Schlagstift wirkt auf eine Auslösemechanik in einem ggf. vorhandenen Lastschalter, welcher dann den fehlerhaften Stromkreis 3polig abschaltet.
&#8222;Hochleistungssicherung&#8220; bedeutet, dass diese Sicherungen Ströme von mehreren tausend Ampere abschalten können, da sie strombegrenzend wirken. Manche Hersteller haben ihre Sicherungen bis 63 kA geprüft.
Ein typisches Typenspektrum ist:


3&#8211;7,2 kV mit Nennströmen bis 500 A; 

6&#8211;12 kV mit Nennströmen bis 355 A; 

10&#8211;24 kV mit Nennströmen bis 200 A sowie 

20&#8211;36 kV mit Nennströmen bis 100 A. 
Die Abmessungen sind in DIN 43625 festgelegt, deshalb wird weltweit auch von den "DIN-Fuse" gesprochen. IEC 60282-1 bzw. die deutsche Übersetzung VDE 0670 Teil 4 sind die relevanten Normen, in denen die elektrischen Parameter und die Typenprüfung beschrieben sind. Das Zusammenspiel von Lastschaltern und Sicherungen ist in der IEC 62271-105 (entspricht VDE 0671-Teil 105) geregelt. Für die Zuordnung von Sicherung und Transformator ist auf deutscher Ebene die VDE 0670 Teil 402 maßgebend.
&nbsp;
G-Sicherungen (Gerätesicherungen, Feinsicherungen)
 
Feinsicherung 5&nbsp;x&nbsp;20&nbsp;mm
G-Sicherungen bestehen aus einem kleinen Glas- oder Keramikrohr mit Metallkappen an beiden Enden, zwischen denen sich der Schmelzleiter befindet. Dieser Schmelzdraht ist freiliegend oder in Quarzsand eingebettet. Sie werden oft auch als Flimmrohrsicherungen oder Glasrohrsicherungen bezeichnet.
Einsatzgebiet: Geräteschutz und Kfz-Elektrik.
Auf den Metallkontakten ist neben der Nennstromstärke und der maximalen Spannung auch eingeprägt, wie schnell die Sicherung auf Überstrom reagiert:








Prägung

Übersetzung (Deutsch)

Beschreibung (Englisch)


FF

sehr flink

very fast acting


F

flink

fast acting


M

mittelträge

medium time lag


T

träge

time lag


TT

sehr träge

long time lag
G-Sicherungen werden für Nennstromstärken von (0,032&nbsp;...&nbsp;20)&nbsp;A eingesetzt.
Es gibt diese Sicherungen in verschiedenen Längen und Durchmessern. In Europa am gebräuchlichsten ist das Format 5&nbsp;x&nbsp;20&nbsp;mm, in den USA &frac14;&nbsp;×&nbsp;1&frac14;&nbsp;Zoll, das entspricht in etwa 6,3&nbsp;×&nbsp;32&nbsp;mm.
 
Flachstecksicherung 
Die Flachstecksicherung wird hauptsächlich in aktuellen Personenkraftwagen und Motorrädern verwendet. Gängige Ausführungen sind Standard-Flachsicherung und Mini-Flachsicherung.
Die Bemessungsstromstärke von Flachstecksicherungen wird durch die Farbe ihres Kunststoffkörpers gekennzeichnet. Folgende Übersicht zeigt die Farbcodierung:


















1 A

2 A

3 A

4 A

5 A

7,5 A

10 A

15 A

20 A

25 A

30 A

35 A

40 A


schwarz

grau

violett

rosa

hellbraun

braun

rot

hellblau

gelb

weiß/farblos

hellgrün

blaugrün

orange
&nbsp;
Sicherheit 
Eine "durchgebrannte" Sicherung kann nicht repariert oder "geflickt" und darf nicht überbrückt werden. Dadurch würde nicht nur der Schutz von Leitungen und Geräten außer Kraft gesetzt, sondern auch ein Brand wahrscheinlich, durch den Lebensgefahr besteht. Versicherungen lehnen in diesem Fall die Zahlung aller daraus folgenden Schäden ab.
Nach oben






Fehlerstromschutzschalter 











FI-Schalter

FI-Schalter offen

FI in Unterverteilung (Sicherungskasten)
Der Fehlerstromschutzschalter, kurz FI-Schalter (F für Fehler, I für das Formelzeichen des Stroms), engl. RCD oder Residual Current protective Device genannt, ist eine Schutzeinrichtung in Stromnetzen, die den angeschlossenen, überwachten Stromkreis vom restlichen Stromnetz abtrennt, wenn Strom den überwachten Stromkreis auf falschem Weg verlässt. Er wird normalerweise im Sicherungskasten, zusätzlich zu den Überstromschutzorganen (Leitungsschutzschalter, Schmelzsicherungen) installiert.
Die Funktion des FI-Schalters basiert auf einem Summenstromwandler, der alle vom und zum Verbraucher fließenden Ströme addiert. Wird im Fehlerfall an einem Verbraucher ein Strom gegen Erde abgeleitet, so ist im Summenstromwandler die Summe von hin-&nbsp;und zurückfließendem Strom nicht mehr Null: es entsteht eine Stromdifferenz (&#916;I, sprich: Delta I), die zur Auslösung des FI-Schalters und damit zur Abschaltung der Stromzufuhr führt. Der Summenstromwandler besteht aus einem Ringkern gewickelt aus kristallinem oder nanokristallinem weichmagnetischem Band. Ferritkerne sind wegen der zu geringen Permeabilität nicht zu gebrauchen. Um die notwendige Energie für das Auslösen des FI-Schalters zu erreichen sind Ringbandkerne mit einer gewissen Größe beziehungsweise Masse notwendig. Typische Abmessungen: Außendurchmesser ca. 25&nbsp;mm, Innendurchmesser ca. 15&nbsp;mm, Höhe 20&nbsp;mm, Typisches Gewicht 40&nbsp;g.
Handelsüblich sind FI-Schalter für Bemessungsdifferenzströme von &#916;I = 10 mA, 30 mA, 100 mA, 300 mA und 500 mA (500mA - Typ nicht mehr in Deutschland zugelassen). Die Toleranz des Differenzstromes eines RCDs liegt laut VDE bei -50%, was garantieren soll, dass der maximale Differenzstrom unter keinen Umständen überschritten wird. Die Auslösezeit ist auf max 20 ms festgelegt (1/50 sec = 1 Periode bei 50 Hz).
In Europa (bis auf GB) sind netzstromunabhängige FI-Schutzschalter vorgeschrieben. Die dahinterstehende Sicherheitsphilosophie stellt die Zuverlässigkeit von Verstärkerschaltungen auf Basis von Halbleitern in Frage, welche in den einfacheren und kleineren elektronischen DI-Schaltern im englischsprachigen Raum zur Anwendung kommen. Das Risiko, dass wegen eines Transistor-Ausfalls der FI im Fehlerfall nicht mehr funktioniert, entfällt bei den passiven Ausführungen in Europa.
Voraussetzung zum Einsatz des FI-Schalters ist ein TNS-Netz, (das heißt ein Netz, bei dem der Neutralleiter und der geerdete Schutzleiter getrennt geführt sind, die Trennung kann aber auch unmittelbar vor dem FI-Schalter erfolgen: TNCS-Netz) oder ein TT-Netz.
In Deutschland wird bei Neubau und Modernisierung ein FI-Schalter mit einer Auslösestromdifferenz von 30&nbsp;mA vor allem in Feuchträumen und im Außenbereich von der VDE verlangt. Die Schutzwirkung ist unbestritten, ein FI-Schalter mit einer Auslösestromdifferenz von 300&nbsp;mA wird als Brandschutz oft für das Haus eingesetzt und wird von einigen EVU sogar vorgeschrieben, wenn die Hauseinspeisung nicht über Erdkabel, sondern über Dachfreileitungen erfolgt. In Österreich ist ein FI-Schalter nach ÖVE EN 61008 für alle Stromkreise, in denen sich Steckdosen befinden vorgeschrieben.
Seit einiger Zeit sind Ausführungen pulsstromsensitiver FI-Schutzschalter auf dem Markt, die zusätzlich zu Wechselströmen auch pulsierende Gleichströme erfassen und somit den auftretenden Bedingungen bei modernen elektrischen Verbrauchern Rechnung tragen (Allstromsensitiv). Diese zusätzliche Sensibilität wird durch spezielle Magnetwerkstoffe für die eingesetzten Ringbandkerne erreicht. Hierbei regelt die DIN VDE 0664 das Umfeld.
Bei 230&nbsp;V werden durch den durchschnittlichen menschlichen Körper bei voller Spannung nur rund 230&nbsp;mA fließen (Man geht davon aus, dass der menschliche Körper einen Widerstand von ca. 1000&nbsp;&#937; hat); das ist genug für einen tödlichen Ausgang, bedeutet aber auch, dass nur die FI-Schalter mit Auslösestromdifferenzen von 10&nbsp;mA und 30&nbsp;mA wirksamen Personenschutz liefern. Die unempfindlicheren Modelle sind als Brandschutz und zur Realisierung einer Schutzmaßnahme bei problematischen Erdungsverhältnissen in TT-Netzen gedacht.Einsatzbereich 
Der Einsatz von FI-Schutzschaltern wird heute in vielen Ländern im Haushaltsbereich für Steckdosen in Feuchträumen, wie zum Beispiel Badezimmer, sowie für Steckdosen im Außenbereich von den einschlägigen Normen (z.B. DIN VDE oder ÖVE) zusätzlich zu den installierten Überstromschutzorganen verlangt. Dazu zählen auch Innensteckdosen, an denen Geräte im Freien betrieben werden. Für Altbauten gibt es einen Bestandschutz. Das heißt, wenn die Anlage zum Zeitpunkt ihrer Errichtung den damals geltenden Normen und Richtlinien entsprochen hat, darf sie weiter betrieben werden.
Unter folgenden Umständen ist jedoch kein Bestandsschutz gegeben und die Nachrüstung eines FI-Schutzschalters unumgänglich:


wesentliche Änderungen an der Installation 

neue Rechtsverordnungen, die eine Nachrüstung fordern, TAB beachten 

abgelaufene Übergangsfristen 

unmittelbare Gefahren für Personen und Sachwerte 
Sinnvoll ist ein FI-Schalter darüber hinaus für Kinderzimmer, Labor-Arbeitsplätze und für Steckdosen in der Küche. FI-Schutzschalter bieten jedoch keinen Schutz, wenn beide Netzspannungsleitungen (L und N) berührt werden! Andere Schutzmaßnahmen (z.B. kindersichere Steckdosen) können daher durch einen FI-Schutzschalter nicht ersetzt werden!In TT-Netzen muss die gesamte Niederspannungs-Installation geschützt werden. Im Neubaubereich spricht heute nichts mehr dagegen, die komplette Stromversorgung abzusichern. Allerdings sollte genau abgewogen werden, ob es wirklich sinnvoll ist, bei Gerätedefekten auch gleich die komplette Beleuchtungsanlage einer Wohnung mit abzuschalten. Dies kann unter Umständen hinderlich sein, so dass man die per FI-Schalter geschützten Stromkreise eingrenzen sollte. Bei der Nachrüstung von Altbauwohnungen kommt es oft zu Fehlauslösungen des FI-Schalters, deren Ursache teilweise schwer einzugrenzen ist. Oft sind falsche Verdrahtungen die Ursache, bei denen beispielsweise in Steckdosen oder Durchlauferhitzern Strom über die Schutzleiter statt über den Neutralleiter abfließt.
Auch in der Landwirtschaft müssen, insbesondere bei Tierhaltung, Fehlerstromschutzschalter verwendet werden.
Abschaltungen von FI-Schutzschaltern können auch durch externe Ereignisse hervorgerufen werden, beispielsweise durch Überspannungs-Impulse durch Blitzschläge in Freileitungen. Dies kann oft zu unangenehmen Nebenwirkungen führen, wie Abschaltungen von Heizungen oder Kühlanlagen, obwohl kein Fehler in der eigenen Anlage vorliegt. Aus diesem Grund werden in den letzten Jahren auch Schutzschalter gebaut, die zwei bis dreimal selbständig in einem kurzen Abstand nochmals die Spannung aufschalten. Erst wenn der Fehler trotzdem auftritt, bleiben sie endgültig abgeschaltet. Dieses Modell ist vor allem für ferngesteuerte Anlagen von Interesse, wo kein Personal vor Ort ist und nur zum Einschalten vor Ort fahren müsste.
Mit der am FI-Schalter von vorn zugänglichen Test-Taste (T) kann der Fehlerfall simuliert werden und man hat die Möglichkeit, die ordnungsgemäße Funktion regelmäßig (mind. alle 6 Monate) zu überprüfen. Hersteller empfehlen sogar eine monatliche Prüfung. Ortsveränderliche FI-Schalter müssen täglich vor Arbeitsbeginn auf Funktion geprüft werden. Die T-Taste gibt keine Auskunft über die Schutzeinrichtung als solche, es wird lediglich die Funktionstüchtigkeit des RCD getestet.Historisches 
Entwickelt wurde der Fehlerstromschutzschalter von dem Österreicher Gottfried Biegelmeier im Jahr 1957 und der damaligen Firma Felten &amp; Guilleaume, der heutigen Firma Moeller in Schrems in Niederösterreich. In Österreich wurde er gesetzlich im Jahr 1980 auch in den Haushalten vorgeschrieben.
Seit dem Inkrafttreten der NIN 2005 kann der obige Artikel 1:1 auch für CH-Vorschriften übernommen werden.
Nach oben






Schuko











230 V~ Steckdose

Herkömmlicher Schuko-Stecker

Schuko-Stecker nach CEE 7/7 
SchuKo ist ein Akronym für Schutz-Kontakt und bezeichnet ein System von Steckern und Steckdosen, das in Europa sehr verbreitet ist. International ist dieses System auch als Stecker-Typ F bekannt und teilweise kompatibel mit dem &#8222;französischen&#8220; System namens Stecker-Typ E (siehe auch Länderübersicht Steckertypen, Netzspannungen und -frequenzen).
Aufbau
Wesentlich ist, dass ein dritter Pol, der Schutzkontakt, an Steckern und Buchsen zu finden ist. Dieser sollte vorauseilend sein, das heißt, eine leitende (Schutz-)Verbindung (Schutzleiter) herstellen, bevor die Strom führenden Leitungen Kontakt bekommen. Beim Schuko-Stecker wird dies über Kontaktflächen an der Steckerseite und die charakteristischen Kontaktfedern der Dose sichergestellt.Verkabelung 
Zur Ver ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[MAADOITTAMISEN LYHYT OPPIMÄÄRÄ]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3846434</link><pubDate>2007-10-09 21:41:20</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[







Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
MAADOITTAMISEN LYHYT OPPIMÄÄRÄ
 
Maadoitus ja maadoittaminen lienevät meille kaikille erittäin tuttuja sanoja, ja asioina nuo lienevät jokapäiväisiä suurimmalle osalle kansakunnastamme. Pureudutaanpa siis asiaan tarkemmin ja selvitellään että miksi niitä maadoituksia tehdään, kuinka niitä tehdään, ketkä niitä tekevät, ja mitä kaikkea onkaan mahdollista, mitä erinäisimmin tavoin, maadoittaa. 
Ennen kuin lähdemme todella syvällisesti pureutumaan maadoittamisen filosofiaan ja tarkkoihin yksityiskohtiin, seurailkaamme yhden päivän ajan, Maanselällä asuvan Matti Maavirran elämää, jotta tietäisimme, kuinka jokapäiväisestä asiasta maadoittamisessa onkaan kysymys. 
 
Päivä on perjantai, ja alkaa tavanomaiseen tapaan herätyskellon soinnilla kello 7.30. Jo tässä vaiheessa maadoittaminen käy Matilla ensimmäisen kerran mielessä &#8230; mokoman pärisevän rakkineen saisi maadoittaa johonkin pirun syvään monttuun ja haudata sen sinne ikuisiksi ajoiksi. 
Sitten keittiöön ja vedenkeitin pöydältä mukaan. Vesihanaan koskiessaan Matti sai siitä jälleen kerran mojovan sähköiskun. Tässä tapauksessa kyse ei kuitenkaan ole minkään sähkölaitteen maadoitusviasta, tai puutteellisista vesijohtojen maadoituksista. Kyseessä oli sen uuden sängynpeiton aiheuttama staattisen sähkön varaus, joka nyt purkaantui maadoitettuun vesihanaan. 
Vedenkeittimen täyttämisen jälkeen olikin sitten vuorossa päivän ensimmäinen paksusähköpuolen maadoituskytkentä, eli vedenkeittimen liitosjohdon pistokkeen työntäminen keittimestä löytyvään kojeliittimeen. Pistoketta kytkettäessähän kytkeytyy ensimmäiseksi maadoitusjohdin, ja vasta tämän jälkeen ne varsinaiset virtajohtimet &#8230; harva aamuteen keittelijä tosin tulee tällaisia yksityiskohtia miettineeksi, kuten ei tämä esimerkkihenkilömmekään. 
Aamiaisen syöntiin tai automatkaan työpaikalle ei juuri mainitsemisen arvoisin maadoituksia sisälly, joten hypätkäämme suoraan Matti Maavirran työpaikalle. Hän on töissä eräässä kulutuselektroniikan laitteita kokoon panevassa yrityksessä, tuotantolinjalla. Nämä kasattavat kojeet sisältävät staattiselle sähkölle arkoja komponentteja, joten ennen töiden aloittamista on Matin maadoitettava itsensä maadoitusrannekkeella. 
Staattinen sähköhän tuli Matille tutuksi jo aamuteen keitossa. Näiden maadoitusrannekkeiden, kuten myös maadoitettujen työtasojen ja työkalujen, sekä antistaattisista materiaaleista valmistettujen työvaatteiden ja välineiden tarkoituksena on estää staattisen sähkön synty heti alkuunsa. Kaikki kohteet ovat maadoitettuna samaan potentiaaliin. Tämä asiahan tunnetaan myös nimellä ESD-suojaus. 
Tuossa aamupäivän aikana Matille tuli jälleen kerran mieleen sen kotona olevan PC:n pistorasia. Koneen takana kun on varoitusteksti, jossa sanotaan että koneen saa liittää ainoastaan maadoitettuun pistorasiaan. Koska matin olohuoneen rasiat eivät maadoitettua mallia olleet, päätti hän ruokatunnilla soitella tuttavalleen Virtasen Ranelle, ja pyytää häntä vaihtamaan tuon rasian maadoitetuksi. Itsehän Matti ei ole koskaan noihin paksusähköpuolen kytkentöihin perehtynyt, mutta Rane on noita sähköjä vedellyt ennenkin. 
Rane lupasi tulla viikonlopun aikana vilkaisemaan tilannetta, mutta varoitteli samalla, että todennäköisesti sen yhden ainoan rasian vaihtaminen maadoitetuksi ei riitä, vaan saattavat mennä samalla kertaa uusiksi koko huoneen rasiat. Pahus! Paljonkohan nuokin uudet "tökkelin reiät" tulevat maksamaan mietiskeli Matti, ja harkitsi jo koko vaihtohommasta luopumista, koska kone oli ilman mitään ongelmia tuossa vanhassakin pistorasiassa toiminut. 
Työpäivän viimein päätyttyä Matti päätti heittää vapaalle harrastuksien merkeissä, ja koska kelitkin vaikuttivat sopivilta, lähti Matti paikalliselle laskuvarjokerholle roiskaisemaan muutaman hypyn. 
Kerholla oli kuitenkin odottamassa pieni yllätys. Kerhon hyppykone oli maadoitettu joidenkin hämärien lentotuntimäärien epäselvyyksien vuoksi. Niin. Lentokoneen maadoittaminenhan tarkoittaa sen asettamista lentokieltoon. Siispä se niistä hypyistä! Matin kaltaista aktiivista parasutaria moinen tietysti harmitti siinä määrin että, että hän lähti siitä pian kotiin, ja sieltä suorinta tietä paikalliseen kantakuppilaan. 
Kuppilassa Matti sitten kumosi ohjapirtelön jos toisenkin, ja kai siinä illan aikana ehkä jotain muutakin, koska siinä kesken kaiken, tahtomattaan, mutta silti itse aiheutetusti , maadoitti otsansa baaritiskiin. Lieneekö tämä maadoituskytkentä sitten aiheuttaneen jotain häiriöitä, mutta baarin järkkärit katsoivat kuitenkin parhaaksi purkaa tämän maadoituskytkennän. Niinpä Matti sitten lähti illan hämärtyessä kävelemän kotiansa kohti. Siinä kotipihalla oli aikaisemmin viikolla tehty hieman kaivutöitä, joten pihanurmikko oli vielä paikoin epätasainen. Sähkölaitos oli vaihtanut vanhan ilmassa kulkeneen syöttökaapelin uudeksi maakaapeliksi, ja olivat samalla kertaa, samaan ojaan upottaneet myös kiinteistölle uuden maadoituselektrodin. 
Tämän kaiken oli Matti kuitenkin mielestään maadoittanut, joten illan viimeinen maadoitus tapahtui silloin kun Matti kompastui pihalla olleeseen turvepaakkuun, ja pärstä edellä maadoitti &#8230; ja maastoutti itsensä kuraiseen monttuun. 
 
Rane maadoittaa ... vai maadoittaako?"Rane" ilmiönä ei sinänsä liity suoranaisesti maadoituksiin, mutta sähköturvallisuuteen kyllä, ja maadoitukset taas kuuluvat sähköturvallisuuteen. Ranen kannaltahan sähköturvallisuusmääräykset ovat varsin selkeät &#8230; Rane on griminalisoitu. Rane on kaikkien mahdollisten sähköiskujen ja sähköpalojen alku ja juuri. Unohdetaanpa kuitenkin hetkeksi sähköturvallisuusmääräyksistä tämä Ranet griminalisoiva luku, ja tarkastellaan Ranea välillä muistakin näkökulmista. 
En lähde tässä arvioimaan niitä, Ranen jos toisenkin tekemiä virityksiä, joita ympäri Suomea löytyy. Sen paremmin en tässä yhteydessä kommentoi niitäkään, varsin mielenkiintoisia kytkentä- ja asennustapoja, joita on löytynyt näiden virallisesti hyväksyttyjen, ja urakointioikeudet omaavien sähköliikkeiden jäljiltä. 
Lähdetään sen sijaan perehtymän asiaan esimerkin voimin, ja otetaan esimerkiksi vaikkapa tämän aikaisemmin esitetyn Matti Maavirran pistorasiaremontti. Tehdyn työn, ja hommaan kuluneiden materiaalien hinta on tietenkin yksi, varsin tärkeä tekijä näinä leikkauksien, veronkorotuksien ja kilpailuttamisen aikoina. Onhan tämä kilpailuttaminen nykyään joillakin aloilla jo suorastaan pakollista, joten niinpä tämä esimerkkihenkilömmekin päätti kilpailuttaa pistorasiaremonttinsa. 
Ensiksi siis Matti soitteli paikalliselle sähkölaitokselle: Vastaus kuitenkin oli, että heillä ei enää ole sisäjohtoasennuspalvelua. Kehottivat kääntymään jonkin urakointiliikkeen puoleen. Siispä keltaiset sivut käyttöön ja soitto ensimmäiseen firmaan. Tämä sähköliike arvioi homman kokonaiskustannuksiksi noin 1500 markkaa. Summa kuitenkin kuulosti aika suurelta, joten soitto seuraavaan liikkeeseen. Täällä eivät lähteneet puhelimessa esittämään mitään arviota, vaan sanoivat, että asentaja voisi käydä paikanpäällä selvittämässä remontin laajuuden &#8230; joskus ensi viikon loppupuolella! Kolmas firma antoi hintahaarukaksi 1500 - 2000 markkaa. 
Seuraavaksi Matti sitten soittelikin naapurilleen, Virtasen Ranelle, ja kysäisi Ranen tarjousta pistorasiaremontista. Hetken mietittyään Rane sitten tuumasi, että 500 markalla tuo hoituu. Yksi reunaehto tässä suusanallisessa urakkasopimuksessa tosin tulisi olemaan. Matti tulisi saamaan ensi lauantaina saunavieraita. Vieraillehan on toki aina jotain tarjottava, eli lisäkustannuksiahan tuosta tulisi, mutta silti Virtasen Ranen tekemä tarjous oli kaikkein edukkain, joten tähän vaihtoehtoon esimerkkihenkilömme Matti Maavirta kilpailuttamisen jälkeen päätyi. 
Vertailun vuoksi tulemme tässä jatkossa kuitenkin esittelemään myös nuo kaupallisiin sähköasennusfirmoihin perustuvat ratkaisut. 
 
Firma 1 - Todella monitahoinen suoritusFirma numero yksi, lähetti asentajansa asialle jo parin päivän kuluttua työn tilaamisesta. Sieltä tuli joku nuoremman sorttinen jolppi pakettiautolla ... ja siinä tullessaan sitten peruutteli Matin muijan rakkaudella vaaliman tulppaanipenkinkin vähän uuteen uskoon. Saatana, että tossakin on taas illalla selittämistä, pähkäili Matti asentajan kohellusta seuraillessaan. 
Asentaja siinä sitten ensimmäiset puoli tuntia tutkiskeli talon sähköasennuksia, tutkiskeli olohuoneen asennuksia, ruvaili sähkökaapin peitekansia auki, ja lopuksi totesi, että aika paljonhan tässä menee johdotuksia uusiksi. Joutuipa Matti uhrautumaan jopa niin paljon, että siirsi siinä sähkökaapin edessä pulpunneen "kotiviinitehtaansa" syrjemmälle sähkötöiden tieltä. Kyllä tuollainen jo vähän riipaisee vannoutuneen pon... siis, kotiviinin valmistajan mieltä, kun astiaa joutuu kesken kaiken siirtelemään. 
Asentaja siinä sitten aloitti työnsä. Repi puolet olohuoneesta auki. Veti taloon varmaan kilometrin verran uutta johtoa. Vaihteli olohuoneen jokaisen pistorasian maadoitetuiksi. Eikä siihen aikaakaan kulunut kuin sellaiset kuutisen tuntia. Mutta lopussa kiitos seisoo. Kolmen aikaan iltapäivällä homma oli valmis, ja jokaiseen pistorasiaankin näytti tulevan sähköt. Firman puhelimessa antama kustannusarvio oli 1500mk, mutta loppusummaa sitten lopulta kertyi 2200mk. Johdotuksia kuulemma oli tarvinnut uusia oletettavaa enemmän, näin ylityksen perusteli homman suoritanut asentaja. 
Asentaja lähti ... tällä kertaa sen suurempia tuhoja aiheuttamatta. Tuntia myöhemmin Matin muija, tässä tekstissä myöhemminkin esiintyvä pirttihirmu palasi töistä. Todellinen myrskyn merkki tämä oli jo ovesta sisään asuessaan, kun oli jo pihalla huomannut rakkaaseen tulppaanipenkkiinsä ilmestyneet leveät renkaan jäljet ... ja senhän arvaa, menivätkö selitykset sähkärin toilauksista lävitse. 
Vähän myöhemmin aiheutti vielä lisää meteliä olohuoneen antiikkinen perintöjalkalamppu, johon ei tullutkaan valoa. Lampun pistoke oli irrotettu remontin takia pistorasiasta, mutta suureksi yllätykseksi se ei enää sopinutkaan uuteen, maadoitettuun pistorasiaan. Lampun pistotulppa kun oli 0-luokan tulppa, jonka sinänsä ei kuulukaan sopia maadoitettuun rasiaan. Aviokriisin ainekset olivat kasassa... 
 
Firma 2 - Kieltämättä nopea palveluFirma numero kaksi lähetti yllättäen asentajansa paikalle jo tilausta seuraavana päivänä. Vanhemman puoleinen mieshenkilö sieltä tuli asennuksen suorittamaan. Vähän siinä Matti ihmetteli, pystyykö tuollainen huuhkaja enää mitään sähkötöitä tekemäänkään, mutta piti sitten kuitenkin mölyt mahassaan. 
Tilanteen arviointi vei asentajalta aikaa sellaiset 1,5 minuuttia, jonka jälkeen tämä totesi että, eipä tässä muuta kuin vaihdetaan tuo kyseinen rasia maadoitettuun malliin. Vaihtotyökin käynnistyi saman tien. Vähän siinä Matti, hommaa sivulta seurailleessaan ihmetteli, että eikö tuo edes katkaissut sähköjä oluhuoneesta. Eipä asentaja ainakaan vaatinut pääsyä sähkökaapille, ja olohuoneen kattovalaisinkin sai palaa koko remontin ajan. Jotain siinä asentaja työnsä aikana puoliääneen tuumaili, että ovat nämä nykyiset punakahvaiset työkalut mukavia käyttää. 
Firman puhelimessa antama kustannusarviohan oli 1500-2000 markkaa. Työ ei kuitenkaan vienyt aikaa kuin vartin verran, eikä firmakaan veloittanut hommasta kuin 480 markkaa. Näin ollen siis Matti oli lopputulokseen tyytyväinen, vaikka muutamat seikat asennustyön suorittamisessa olivatkin jääneet vähän ihmetyttämään. 
 
Rane - Asiakkaan toivomukset huomioidaanVirtasen Rane saapui kalupakki mukanaan sovittuun aikaan ... tai itse asiassa jo varttia aikaisemmin, ja takaoven kautta lampsi suoraan olohuoneeseen ... paikat kun ovat jo ennalta tuttuja. Olohuoneen pistorasioista Rane totesi, että ne ovat sen verran lähekkäin toisiaan, että määräysten mukaan kaikki rasiat olisi samalla kertaa vaihdettava maadoitetuiksi. Pienen palaverin päätteeksi kaikkien rasioiden vaihto todettiin järkeväksi ratkaisuksi, vaikka niihin ylimääräisiin rasioihin pari saturaista uppoaakin. 
Toinen seikka on sitten olohuoneen sähköasennusten johdotus, joka oli alunperin vedetty vain kahdella, eli vaihe- ja nollajohtimella. "Kaiken taiteen sääntöjen" mukaan toimittaessa pitäisi olohuoneen johdotus, sekä sähkökeskuksesta olohuoneeseen tuleva syöttökin nyt vaihtaa kolmijohtimiseksi. 
Siinä kuitenkin todettiin että kakkien johdotusten vaihtamisessa olisi melkoinen homma, eikä siitä koituvat edutkaan ole niin suuret että homma kannattaisi. Vaihtoehtonahan johdotusten uusimiselle on vaihdettavien pistorasioiden "nollaaminen". Tämä tarkoittaa sitä että pistorasian sisällä yhdistetään johdinlenkillä nollan ja suojamaadoituksen liittimet. 
Nollaaminen on näinä päivinä kiellettyjen herkkujen listalla, sen Rane asiasta totesi, samalla kun selvitteli Matille homman tarkempia yksityiskohtia. Menetelmänä nollaaminen on kuitenkin edelleen yhtä toimiva, kuin menneilläkin vuosikymmenillä. Näin ollen raati päätyi tähän ratkaisuun. 
Remontin aluksi käytiin tietysti sähkökaapilla kylmentämässä olohuonetta syöttävä ryhmä. Pelkän sulakkeen irroittamisen takia sitä keskuskaapin edessä, lattialla pulppuilevaa käymisastiaakaan ei tarvinnut siirrellä. Siinä ohi mennessä pohdiskeltiin sitäkin, mahtaneeko tämä ... hmm, juoma, keretä valmistumaan viikonloppuun mennessä ... silloinhan Matille on odotettavissa saunavieraita. 
Pistorasioiden vaihtoon ei aikaa kulunut tuntiakaan. Kun viimeisenkin rasian peitekansi oli saatu ruuvattua kiinni, oli seuraavaksi vuorossa jännitteiden kytkeminen olohuoneen ryhmään, sekä tietysti mittaukset, joilla kunkin pistorasian maadoitukset todettiin toimiviksi. 
Loppusilaukseksi Rane vielä vaihtoi jalkalampun maadoittamattoman pistotulpan maadoitettuun. Olihan se lamppu toimintakuntoon saatava. Yleensä ottaenhan laitteen kotelointiluokkaa ei voi noin vaan lähteä pistotulppaa vaihtamalla muuttamaan, mutta tässä kyseisessä tapauksessa valaisimen rakenne on sellainen että tulpan saattoi maadoitetuksi vaihtaa. 
 
Maadoitukset sähköiskun saajan kannaltaMaadoituksista on tässä jo lätisty enemmänkin, mutta yksi tärkeimmistä asioista on vielä kokonaan käsittelemättä. Millä tavoin ne maadoitukset &#8230; tarkemmin sanoen suojamaadoitukset, sitten toimivat tavallisen sähköiskun saajan kannalta. Mikä on maadoittamisen perusajatus, ja kuinka se käytännössä toimii. 
Olkoon esimerkkihenkilönämme edelleen tämä tuttu Matti Maavirta. Olohuoneen pistorasiaremontti on suoritettu ja seuraava viikonloppu on koittanut. Matti on siis saanut saunavieraita, eli Virtasen Rane on suusanallisen urakkasopimuksen mukaisesti poikennut kylään. Kaikki sujuukin mallikkaasti aina siihen saakka, kunnes Matti toteaa, että oluet ovat päässeet loppumaan jääkaapista. Eipä hätää, kellarissa on vielä korillinen, joten ei muuta kuin hakemaan sieltä. 
Bissekorin lisäksi kellarissa on kaiken vuosien varrella kertyneen kaman lisäksi myös vesipumppu, johon on juuri hetki sitten, tavallista rankemman saunaillan vesitarpeiden pumppaamisen jäljiltä tullut moottoriin eritysvika, jonka seurauksena sähkömoottorin jännitteiset osat ovat ottaneet kiinni moottorin runkoon. Tämä siis tarkoittaa sitä, että aina kun pumppu on käynnissä, tulee moottorin metalliseen kuoreen 230 voltin vaihtojännite. 
Matti on siis juuri tällä hetkellä kaivelemassa bissekoria sieltä kellarin ahtaasta nurkasta, vesipumpun ja painesäiliön takaa. Siinä koria esiin kaivellessaan matti ottaa toisella kädellä tukea vesipumpusta, sen verran hankalaan paikkaan se bissekori silloin piti jemmata ... erään pirttihirmun takia. 
Juuri samalla hetkellä yläkerrassa, Rane käväisee saunaillan juominkien seurauksena vessassa, ja tarpeet tehtyään tietysti siistinä miehenä vetää vessan, jonka seurauksena pöntön säiliö alkaa täyttymään. Tämä taas aiheuttaa pumpun käynnistymisen, ja... 


Tässä ensimmäisessä kuvassa, joka siis esittää Matin taloa syöttävän muuntamon, Matin talon, sekä vesipumpun kytkentää reilusti yksinkertaistettuna, oletamme että pumpun suojamaadoitusta ei ole alun perinkään kytketty, tai maadoitus on jostakin syystä viallinen. Punainen ruksi kuvassa tarkoittaa katkennutta suojajohdinta. Punainen salaman kuva puolestaan kuvaa moottorin sisällä olevaa oikosulkua. 
Moottorin sisällä olevat jännitteiset osat ovat siis päässeet kosketuksiin moottorin metallisen ulkokuoren kanssa. Jännite pääsee pumpun käynnistyessä moottorin ulkokuoreen ja sitä kautta koko pumpun runkoon, mutta koska suojamaadoitus ei toimi, ei mitään tapahdu ... ainakaan pumpulle. Matilla on kuitenkin toinen käsi tukevasti moottorin päällä, kellarin betonilattia on hikoilevien vesijohtojen takia juuri tuolta kohtaa hieman kostea, ja Matti lähti bissen hakuun paljain jaloin. 
Virtapiiri syntyy. Pumpun rungosta, Matin käteen, ja vartalon ja jalkojen kautta betonilattiaan, joka edelleen on yhteydessä maahan. Keltainen viiva kuvassa esittää tätä Matin vartalon kautta kulkevaa virtapiiriä. Sydänkammiovärinän ohella Matin vartalokin siinä sekunnin verran tärisee 50Hz:n verkkojännitteen tahdissa, kunnes lyhistyy sydän pysähtyneenä kellarin lattialle, ja osittain vielä pumpun päälle, joten virtapiiri ei edes pääse katkeamaan. 
Matin vartalo aiheuttaa sähkön kululle sen verran suuren vastuksen, että läheskään niin suurta virtaa ei pääse syntymään, että se polttaisi pumpun sulakkeen. Matin vartalon kautta kulkevan virran suuruus jää ampeerin kymmenesosiin, kun taas pumppua on sulaketaulussa suojaamassa 10 ampeerin sulake. 
Joitakin minuutteja kuluu, kunnes Rane, ja edellä mainittu pirttihirmu jo alkavat yläkerrassa ihmetellä Matin pitkäksi venähtänyttä kellarireissua. Lähtevät tutkimaan tilanetta, ja noin 10 minuutin kuluttua Maavirran pihaan jo kurvaakin ambulanssi, pillit ulvoen. Ambulanssi viipyy kuitenkin pihassa varsin kauan. Lopuksi ambulanssin viereen parkkeeraa ruumisauto... 


Tässä toisessa kuvassamme lähtötilanne on sama. Rane huuhtelee WC-altaan, säiliö alkaa täyttymään, paine vesijohdoissa alenee, painekytkimen alaraja saavutetaan, ja painekytkin kytkee virran pumpun moottoriin. Tällä kertaa suojamaadoitus on kuitenkin kunnossa, joten moottorin kuoreen pääsevä sähkö etsii helpoimman tien. Enää se ei siis lähdekään hakemaan reittiä Matin käden kautta kellarin lattiaan, vaan menee suoraan suojajohdinta pitkin sulaketaululle, ja sieltä nollauksen kautta PEN-johtimeen, ja edelleen muuntamolle. 
Koska virtapiin resistanssi on nyt huomattavasti pienempi, vain ohmin murto-osia, nousee virta heti erittäin suureksi, polttaen pumpun sulakkeen hyvin nopeasti. Sulakkeen palaminen taas aiheuttaa virran katkeamisen pumpulta, eli tilanne on tämän jälkeen ohitse. Pumppu ei tässä ajassa kerkeä käynnistymäänkään, ja pumppuun nojaileva Matti saattaa tilanteen huomata lähinnä jonkinlaisena tärskäytyksenä vartalossaan. 
Matti toteaa edellisen tärskyn olevan vain seurausta turhan rankasta saunaillasta, kaivelee olutkorin esiin ja palaa takaisin yläkertaan. Saunailta jatkuu normaalisti siihen saakka, kunnes aletaan ihmettelemään veden puutetta talon vesijohtoverkossa. Seuraavalle päivälle venyvässä tarkemmassa tutkimuksessa todetaan, että pumpun moottori menee uusiksi, mutta talon isäntä sentään selvisi hengissä ... kiitos suojamaadoituksen. 


Kolmannessa kuvassa tilanne on vielä parempi. Vesipumpun ryhmä on varustettu ryhmäkeskuksessa sijaitsevalla vikavirtasuojakytkimellä. Niinikään pumpun maadoitus on kyllä aikanaan suoritettu, mutta syystä tai toisesta on maadoitusjohdin kuitenkin päässyt pumpun moottorin kytkentäkotelossa irtoamaan. Ensimmäisessä esimerkissä suojamaadoituksen toimimattomuus kävi Matille kohtalokkaaksi. Kuvassa esiintyvä virtapiirin reitti ainakin näyttää pahalta. Kuinka mahtaa käydä tällä kerralla? 
Virtapiiri syntyy. Pumpun rungosta, Matin käden ja vartalon kautta betonilattiaan, ja sitä kautta takaisin muuntamolle. Nyt virtapiirin välissä on myös vikavirtasuojakytkin, joka erittäin nopeasti huomaa, että kaikki sen läpi kulkeva virta ei enää palaakkaan sen kautta, nollajohdinta pitkin. Vikavirtasuojakytkin huomaa vikatilanteen, ja katkaisee virtapiirin. 
Tilanteen seuraamukset ovat suunnilleen samat kuin edellisessä esimerkissä. Matti hädintuskin huomaa vikatilannetta, kaivelee bissekorin esille, ja lähtee jatkamaan saunailtaa, kunnes veden puute todetaan. 
 
PC maadoitettuun pistorasiaan ... miksi?Kaikki tämä edellä tapahtunut lähti liikkeelle loppujen lopuksi varsin pienestä asiasta. Matti oli tietokoneensa takamuksesta, siitä virtajohdon liittimen vierestä bongannut tarran, jonka mukaan tietokoneen saa liittää ainoastaan suojamaadoitettuun pistorasiaan. Varmasti siinä Matin ohella monen muunkin tietokonettaan olohuoneen nurkkaan virittelevän mieleen nousee kysymys, että miksi näin? Eihän moista kieltotarraa ole minkään muunkaan kotona käytettävän sähkölaitteen persauksiin lätkäisty. 
Silloinhan mitään ongelmaa ei ole, jos kyseisen huoneen pistorasiat jo ennestään ovat maadoitettuja, mutta hyvin paljon vielä nykyäänkin löytyy noita maadoittamattomiakin rasioita. Uudisasennuksissahan ei nykyään enää saa maadoittamattomia rasioita asentaa, mutta vanhemmissa asennuksissa ne tulevat säilymään vielä kauan. Millä tavoin tavallinen, sähkötekniikkaa tuntematon, Matti Maavirta sitten saa koneensa olohuoneessaan toimimaan, kun sopivaa pistorasiaa ei huoneesta löydy. 
Varsin yleinen toimenpide tässä tilanteessa on se että soitetaan sähköliikkeeseen, ja tilataan asentaja vaihtamaan pistorasia maadoitetuksi. Tai sitten pyydetään se vanha tuttu Rane hoitelemaan tuo vaihtotyö. Pienen yllätyksen tosin taitaa useimmille aiheuttaa se, kun asentaja sitten toteaa, että huoneen kaikki rasiat olisi vaihdettava kerralla maadoitetuiksi. Jotkut sitten mukisematta teettävät tuon remontin, jotkut jättävät remontin sikseen. 
Toinen vaihtoehto tilanteeseen, on se perinteinen Suomalainen tapa, eli uhmataan kieltoja, määräyksiä, suosituksia, ja sen sellaisia. Unohdetaan siis tuo koneen takaseinään liimattu tarra, ja kytketään kone siihen maadoittamattomaan pistorasiaan. Hyvinhän kone siinäkin tuntuu toimivan. Hetken siinä siis käyttäjä miettii, miksi moinen tarra yleensäkään on koneeseen liimattu, ja unohtaa sitten koko asian. 
Kokonaan oma lukunsa ovat sitten nämä "tutki, kokeile, kehitä" henkilöt, jotka oivaltavat että keittiön puoleltahan löytyy maadoitettu rasia, joten vedetäänpä sieltä maadoitetulla jatkoroikalla sähköt tietokoneelle. Aivan erinomaisestihan se kone tuntuu tuon jatkoroikan perässä toimivan, joten tämäkin käyttäjämme unohtaa pian koko asian, ja käyttää onnellisena konettaan elämänsä loppuun saakka &#8230; siihen saakka, kun koskettaa samanaikaisesti sitä vanhaa pöytälamppua ja tietokoneen runkoa. 
Tämä tietokoneiden takaseinään liitetty tarra ei varsinaisesti perustu sähköturvallisuusmääräyksiin, vaan pelkästään häiriösuojauksellisiin seikkoihin. Sähköturvallisuuden kannalta tietokone on samanlainen sähkölaite, kuin vaikkapa leivänpaahdin. Sen sijaan häiriösuojauksien kannalta nämä laitteet painivat kokonaan eri laiteluokassa. Tietokoneiden valmistajat suosittelevat laitteidensa kytkemistä maadoitettuun pistorasiaan, jotta ulkopuoliset häiriöt eivät pääsisi häiritsemään tietokoneen toimintaa, ja vastaavasti tietokone ei pääse häiritsemään muita sähkölaitteita. 
Suosituksen ja määräyksen ero on tässä asiassa siinä, että tietokoneiden valmistajat takaavat koneidensa moitteettoman toiminnan vain silloin jos kone on kytkettynä asianmukaiseen, maadoitettuun pistorasiaan. Tai toisaalta, voitaneenko tietokoneiden saralla ikinä puhua moitteettomasta toiminnasta ... no se kai riippuu myös käytössä olevasta käyttiksestä. 
Käytännössä tavallinen koti PC kyllä yleensä toimii häiriöittä myös maadoittamattomassakin rasiassa, joten jos koneen toiminnassa ei ongelmia ilmene, ei pistorasioiden vaihtaminen ole tarpeellista. Häiriöitä kuitenkin saattaa alkaa ilmaantumaan siinä vaiheessa, kun koneeseen aletaan liittämään runsaasti lisälaitteita, kone kytketään äänikortistaan stereoihin, tai TV-kortista antennirasiaan. 
Toinen seikka ovat ne sähköiskut, joita saa koskiessaan samaan aikaan maadoittamattomaan tietokoneen runkoon ja vaikkapa lämpöpatteriin. Nämä sähköiskut eivät kuitenkaan ole vaarallisia, eivätkä ole merkkinä mistään tietokoneessa olevasta viasta. Yleismittarilla mitattuna tämä jännite-ero koneen kuoren ja maadoitetun kohteen, siis esim. lämpöpatterin välillä on noin 115 volttia. Virta on kuitenkin niin pieni että siitä ei koidu ihmiselle vaaraa. 
Tämä jännite aiheutuu tietokoneen virtalähteessä olevista häiriönpoistokondensaattoreista, jotka on kytketty molemmista virtajohtimista, koneen runkoon. Maadoitettua rasiaa käytettäessä koneen runko on maadoitettuna, jolloin tämä jännite pääsee purkaantumaan maadoitusjohdinta myöden maihin. Jos kone sen sijaan on kytketty maadoittamattomaan rasiaan, nämä kondensaattorit muodostavat vaihtojännitteen kyseessä ollessa jännitteenjakajan, joka taas muodostaa tämän koneen runkoon tulevan 115 voltin vaihtojännitteen. 
Siis ei syytä huoleen, jos koneesi onkin kytketty maadoittamattomaan pistorasiaan. Toimenpiteisiin kannattaa ryhtyä vasta sitten, jos koneen toiminnassa esiintyy ongelmia, tai koneeseen ollaan liittämässä sellaisia lisälaitteita. 
 
Maalenkki ongelmatOlettakaamme, että Matin tietokone on tähän saakka ollut kytkettynä maadoittamattomaan rasiaan ja on tähän sakka toiminut moitteettomasti, kuten myös stereot, joihin tietokoneen äänikortti on kytketty. Sitten tuleekin eteen tietokoneen siirto toisen huoneeseen, isompi sähköremontti huoneistossa, tai muutto uuteen asuntoon. Nyt tietokone kytketään maadoitettuun pistorasiaan. Äkkiseltään voisi kuvitella että tämä vaan entisestään vähentäisi ongelmia ... päinvastoin! 
Windows on alkanut kaatuileman tavallista tiheämpään tahtiin, mutta ei siinä kaikki. Kun yrittää stereoiden kautta kuunnella niitä kovalevylle kertyneitä MP-kolmosia, kuuluu poppi vain hiljaisena taustalla, kun suurimman äänen muodostaa kaiuttimista kuuluva tasainen hurina. Eikä siinäkään vielä kaikki, tämä sama hurina kuuluu aina kun stereot vain ovat päällä. 
CP-käyttäjien reagointia muuttuneeseen tilanteeseen seuratessamme voimmekin jakaa käyttäjät kolmeen pääryhmään. Aloittakaamme ... sanoisinko, kaikkein onnettomimmasta ryhmästä. Tämä käyttäjäryhmä olettaa, Win-Amppia ja paria muuta soitto-ohjelmaa kokeiltuaan, että kyseessä ei voi olla sovellusohjelman vika, vaan vian on piiltävä käyttöjärjestelmässä tai nyt siinä koko koneessa ylipäätänsä. Koska Windowsin helppitiedostotkaan eivät yllättäen tunne ratkaisua ongelmaan, päättää tämä esimerkkihenkilömme soittaa Mikro$oftin tekniseen tukeen, ja kysyä sieltä ratkaisua ongelmaansa. 
Teknisessä tuessa puheluun vastaa ystävällismielinen henkilö, joka alkaa heti etsiä ratkaisua ongelmaan. Noin vartin kestäneen keskustelun myötä parhaimmaksi ratkaisuksi todetaan käyttöjärjestelmän päivittäminen uudempaan versioon. Tämän puhelun hinta selvinnee esimerkkihenkilöllemme hänen seuraavassa puhelinlaskussaan, ja sen käyttiksen päivitysversion hinta lähimmässä mikrokaupassa, josta hän sen käy ostamassa. Sellainen pikku anekdootti voidaan vielä mainita, että se itse ongelmahan ei tällä päivityksellä korjaantunut. 
Toinen esimerkkihenkilömme edustaa hieman oma-aloitteisempaa ihmistyyppiä. Hän pähkii, tutkii ja kokeilee asian korjaamista muutaman päivän ajan, ja toteaa sen että hurina kyllä loppuu, kun tietokoneelta stereoihin menevän audiokaapelin irrottaa. Jokin ongelma tässä liitännässä siis piilee, mutta mikä? Siinä kytkentää pähkäillessä ja johtojen kanssa roplatessa sitten myös äänikortti kärähti. Ei suostunut enää antamaan pihaustakaan pihalle audioliitännästään. 
Syynä tähän olivat reippaahkot potentiaalierot, jotka audiojohtoa kytkettäessä pääsivät rikkomaan äänikortin audiolähdön pääteasteen. Uudesta äänikortista maksettiin sen verran oppirahoja, että vastaisuudessa saavat räpellykset jäädä, ja tästä eteenpäin tämä esimerkkihenkilömme tyytyy pitämään audiokaapelin irti, ja kuuntelemaan MP3:nsa äänikorttiin kytketyillä kuulokkeilla. 
Kolmas esimerkkihenkilömme on niinikään oma-aloitteista tyyppiä, ja saa niinikään selville että audiojohdon irrottaminen poistaa hurinan. Lisäksi havaitaan sekin, että sama efekti tulee TV:n antennijohdon irrottamisesta. Viimeistään tässä vaiheessa tulee esimerkkihenkihenkilöllemme mieleen vilkaista tarkemmin sitä tietokoneen pistorasiaa. Ja totta perhana! Sepäs onkin maadoitettu, kun taas aikaisemmin kone oli kytketty maadoittamattomaan rasiaan. Maalenkkiongelma! Mikäpä muukaan kuin maalenkkiongelma. 
 
Maalenkin syntymä ja kuolemaMaalenkkiongelma muodostuu useimmiten sähköverkon maadoituksen, ja antenniverkon maadoituksen välille. Yhteys näiden kahden verkoston välille syntyy pistorasian suojamaadoitusliuskasta, tietokoneen verkkojohdon suojajohdinta pitkin koneen runkoon, ja siitä edelleen äänikorttiin. Äänikortista yhteys jatkuu audiokaapelin maajohtoa pitkin stereoihin, josta yhteys antenniverkkoon muodostuu joko stereoiden antennijohdon kautta antenniverkkoon, tai sitten edelleen audiojohtoa pitkin televisioon, joka viimeistään on liitettynä antenniverkkoon. 
Periaatteessa antenniverkoston ja sähköverkon pitäisi olla maadoitettuna samaan, kiinteistön päämaadoituskiskoon, ja näin ollen verkkojen potentiaalin pitäisi periaatteessa olla sama. Käytännössä aivan näin ei kuitenkaan ole. Ainakin isommissa kiinteistöissä maadoitukset on kyllä määräysten mukaan toteutettu, mutta pieniä potentiaalieroja yleensä kuitenkin tuppaa syntymään. 
Etupäässä nämä ovat vanhempien kiinteistöjen ongelmia, joissa sähköasennukset on toteutettu TN-C järjestelmän mukaisesti, eli sähköverkon nollajohdin ja suojamaa kulkevat samassa johtimessa. Tätä johdinta kutsutaan PEN-johtimeksi. Tällöin sähköverkon nollajohdon kuormitus aiheuttaa jännitehäviötä PEN-johtimeen. Tämä taas aiheuttaa sen, että tämä jännitehäviö näkyy myös kuormituskohteen suojamaadoituksessa jännite-erona todellista maata nähden. Tällä tavoin jännite-eroa voi syntyä myös sähköverkon suojamaan, ja antenniverkoston maadoituksen välille. 
Nämä maadoituksissa esiintyvät potentiaalierot ovat yleensä korkeintaan parin voltin luokkaa, joten sähköturvallisuudelle, tai tavallisten sähkölaitteiden toiminnalle nämä eivät aiheuta ongelmia. Sen sijaan äänentoistolaitteiden audiokaapeleissa, joissa signaalitasot ovat yleensä alle voltin luokkaa, aiheuttavat tällaiset häiriöjännitteet hyvinkin voimakkaita hurinoita ääneen, ja saattavat pahimmillaan rikkoa laitteita. 
Uudemmissa kiinteistöissä asennukset on toteutettu TN-S järjestelmän mukaisesti, jolloin sähköverkon nollajohdin ja suojamaadoitus kulkevat pääkeskukselta kuormituskohteeseen saakka omissa johtimissaan. Tällöin nollajohtimessa syntyvät jännitehäviöt eivät näy suojamaadoituksen puolella, joten ainakaan tästä syystä häiriöitä ei pitäisi ilmetä. Erilaisia häiriösignaaleja tosin saattaa esiintyä uudenkin kiinteistön TN-S järjestelmän suojajohtimessa. 




HUOM! Uusimmissa asennuksissa värien vaihejärjestys on kuvasta poiketen L1=ruskea L2=musta L3=valkoinen. Vanhemmissa asennuksissa on myös käytössä vanhojen värijärjestelmien mukaisia värejä, joissa esim. N- ja PEN-johtimina on käytetty harmaata. 
Ratkaisu maalenkkiongelmaan on maalenkin katkaiseminen. Se mistä kohtaa, ja millä tavalla tämä on parasta, ja mikä tärkeintä, kaikkein turvallisinta suorittaa, riippuukin sitten aina tilanteesta. Yleisin tapa maalenkin katkaisemiseen ovat galvaaniset erottimet, joita on saatavilla niin antenni, kuin audiokaapeleihinkin. Galvaaninen erotin katkaisee kaapelin maalenkin kannalta, mutta päästää silti hyötysignaalin lävitseen. 
Antennikaapeliin kytkettävä galvaaninen erotin sisältää yleensä kaksi kondensaattoria, joilla signaalijohdin ja suojavaippa on katkaistu. Audiokaapeleihin, eli äänilähteen ja vahvistimen välisiin RCA-johtoihin tulevat galvaaniset erottimet puolestaan on toteutettu pienitehoisilla audiomuuntajilla. 
Galvaaniset erottimet ovat hyvä tapa maalenkkien katkaisemiseen. Sen sijaan maalenkkiongelmia ei milloinkaan pidä lähteä ratkaisemaan laitteiden suojamaadoituksiin puuttumalla! Muistakaa tämä, tai tulee noutaja. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[eBHyx, &#1085;&#1091; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077;]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3846423</link><pubDate>2007-10-09 21:35:13</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
eBHyx, &#1085;&#1091; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; &#1080;&#1079;&#1086;&#1083;&#1103;&#1094;&#1080;&#1080; &#1074; &#1073;&#1099;&#1090;&#1086;&#1074;&#1099;&#1093; &#1087;&#1088;&#1080;&#1073;&#1086;&#1088;&#1072;&#1093; &#1084;&#1077;&#1088;&#1103;&#1077;&#1090;&#1089;&#1103; &#1086;&#1095;&#1077;&#1085;&#1100; &#1087;&#1088;&#1086;&#1089;&#1090;&#1086; &#1089; &#1087;&#1086;&#1084;&#1086;&#1097;&#1102; &#1084;&#1077;&#1075;&#1072;&#1086;&#1084;&#1077;&#1090;&#1088;&#1072; &#1086;&#1090;&#1085;&#1086;&#1089;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1100;&#1085;&#1086; &#1082;&#1086;&#1088;&#1087;&#1091;&#1089;&#1072; &#1080; &#1079;&#1072;&#1090;&#1088;&#1091;&#1076;&#1085;&#1077;&#1085;&#1080;&#1081;, &#1086;&#1073;&#1099;&#1095;&#1085;&#1086;, &#1085;&#1077; &#1074;&#1099;&#1079;&#1099;&#1074;&#1072;&#1102;&#1090;. &#1042;&#1086;&#1090; &#1087;&#1086; &#1087;&#1086;&#1074;&#1086;&#1076;&#1091; &#1087;&#1077;&#1090;&#1083;&#1080; &#1092;&#1072;&#1079;&#1072;-&#1085;&#1086;&#1083;&#1100;, &#1090;&#1091;&#1090; &#1091;&#1078;&#1077; &#1080;&#1085;&#1090;&#1077;&#1088;&#1077;&#1089;&#1085;&#1077;&#1077;. &#1057;&#1085;&#1072;&#1095;&#1072;&#1083;&#1072; &#1085;&#1077;&#1084;&#1085;&#1086;&#1078;&#1082;&#1086; &#1090;&#1077;&#1086;&#1088;&#1080;&#1080;. &#1044;&#1083;&#1103; &#1095;&#1077;&#1075;&#1086; &#1074;&#1086;&#1086;&#1073;&#1097;&#1077; &#1085;&#1091;&#1078;&#1085;&#1086; &#1084;&#1077;&#1088;&#1080;&#1090;&#1100; &#1101;&#1090;&#1086; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; &#1080; &#1085;&#1072; &#1095;&#1090;&#1086; &#1086;&#1085;&#1086; &#1074;&#1083;&#1080;&#1103;&#1077;&#1090;? &#1042;&#1086;&#1090; &#1085;&#1077;&#1073;&#1086;&#1083;&#1100;&#1096;&#1072;&#1103; &#1089;&#1093;&#1077;&#1084;&#1082;&#1072;  &#1075;&#1076;&#1077; L1,L2,L3 . &#1092;&#1072;&#1079;&#1099;, N - &#1085;&#1086;&#1083;&#1100;, PE - &#1079;&#1072;&#1079;&#1077;&#1084;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077;, PEN - &#1079;&#1077;&#1084;&#1083;&#1103; &#1079;&#1072;&#1082;&#1086;&#1088;&#1086;&#1095;&#1077;&#1085;&#1072;&#1103; &#1085;&#1072; &#1085;&#1091;&#1083;&#1100;. &#1053;&#1072;&#1089;&#1082;&#1086;&#1083;&#1100;&#1082;&#1086; &#1103; &#1087;&#1086;&#1085;&#1103;&#1083; &#1090;&#1099; &#1093;&#1086;&#1095;&#1077;&#1096;&#1100; &#1084;&#1077;&#1088;&#1103;&#1090;&#1100; &#1087;&#1077;&#1090;&#1083;&#1102; &#1085;&#1072; TN-S &#1095;&#1072;&#1089;&#1090;&#1080; &#1101;&#1090;&#1086;&#1081; &#1089;&#1093;&#1077;&#1084;&#1099;, &#1082;&#1086;&#1090;&#1086;&#1088;&#1072;&#1103; &#1086;&#1090;&#1085;&#1086;&#1089;&#1080;&#1090;&#1089;&#1103; &#1082; &#1073;&#1099;&#1090;&#1086;&#1074;&#1099;&#1084; &#1087;&#1086;&#1090;&#1088;&#1077;&#1073;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1103;&#1084;. &#1051;&#1102;&#1073;&#1072;&#1103; &#1087;&#1086;&#1090;&#1088;&#1077;&#1073;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1100;&#1089;&#1082;&#1072;&#1103; &#1090;&#1086;&#1095;&#1082;&#1072; (&#1082;&#1074;&#1072;&#1088;&#1090;&#1080;&#1088;&#1072;) &#1079;&#1072;&#1087;&#1080;&#1090;&#1099;&#1074;&#1072;&#1077;&#1090;&#1089;&#1103; &#1086;&#1090; &#1090;&#1088;&#1077;&#1093;&#1092;&#1072;&#1079;&#1085;&#1086;&#1081; &#1089;&#1077;&#1090;&#1080; &#1087;&#1086; &#1086;&#1076;&#1085;&#1086;&#1081; &#1092;&#1072;&#1079;&#1077; &#1095;&#1077;&#1088;&#1077;&#1079; &#1072;&#1074;&#1090;&#1086;&#1084;&#1072;&#1090; &#1080;&#1083;&#1080; &#1087;&#1088;&#1077;&#1076;&#1086;&#1093;&#1088;&#1072;&#1085;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1100;. &#1050;&#1072;&#1078;&#1076;&#1099;&#1081; &#1072;&#1074;&#1090;&#1086;&#1084;&#1072;&#1090; &#1080; &#1087;&#1088;&#1077;&#1076;&#1086;&#1093;&#1088;&#1072;&#1085;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1100; &#1088;&#1072;&#1089;&#1095;&#1080;&#1090;&#1099;&#1074;&#1072;&#1077;&#1090;&#1089;&#1103; &#1085;&#1072; &#1090;&#1086;&#1082; &#1089;&#1088;&#1072;&#1073;&#1072;&#1090;&#1099;&#1074;&#1072;&#1085;&#1080;&#1103; &#1087;&#1086; &#1050;&#1047; &#1080;&#1089;&#1093;&#1086;&#1076;&#1103; &#1080;&#1079; &#1092;&#1086;&#1088;&#1084;&#1091;&#1083;&#1099; I&#1086;&#1090;&#1082;&#1083;.=3&#1093;I&#1085;&#1086;&#1084; &#1076;&#1083;&#1103; &#1087;&#1083;&#1072;&#1074;&#1082;&#1080;&#1093; &#1087;&#1088;&#1077;&#1076;&#1086;&#1093;&#1088;&#1072;&#1085;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1077;&#1081; &#1080; I&#1086;&#1090;&#1082;&#1083;.=5&#1093;I&#1085;&#1086;&#1084; &#1076;&#1083;&#1103; &#1072;&#1074;&#1090;&#1086;&#1084;&#1072;&#1090;&#1086;&#1074;. &#1055;&#1088;&#1080; &#1087;&#1088;&#1103;&#1084;&#1086;&#1084; &#1050;&#1047; &#1074;&#1089;&#1077; &#1101;&#1090;&#1086; &#1088;&#1072;&#1073;&#1086;&#1090;&#1072;&#1077;&#1090;, &#1085;&#1086; &#1082;&#1072;&#1082; &#1073;&#1099;&#1090;&#1100;, &#1082;&#1086;&#1075;&#1076;&#1072; &#1103; &#1079;&#1072;&#1089;&#1091;&#1085;&#1091; &#1076;&#1074;&#1072; &#1087;&#1072;&#1083;&#1100;&#1094;&#1072; &#1074; &#1088;&#1086;&#1079;&#1077;&#1090;&#1082;&#1091;? &#1042; &#1101;&#1090;&#1086;&#1084; &#1089;&#1083;&#1091;&#1095;&#1072;&#1077; &#1072;&#1074;&#1090;&#1086;&#1084;&#1072;&#1090; &#1090;&#1086;&#1078;&#1077; &#1076;&#1086;&#1083;&#1078;&#1077;&#1085; &#1089;&#1088;&#1072;&#1073;&#1086;&#1090;&#1072;&#1090;&#1100; &#1080; &#1085;&#1077; &#1076;&#1086;&#1087;&#1091;&#1089;&#1090;&#1080;&#1090;&#1100; &#1086;&#1073;&#1075;&#1072;&#1088;&#1072;&#1085;&#1080;&#1103; &#1084;&#1086;&#1080;&#1093; &#1087;&#1072;&#1083;&#1100;&#1094;&#1077;&#1074;.  &#1044;&#1083;&#1103; &#1101;&#1090;&#1086;&#1075;&#1086; &#1080;&#1084;&#1077;&#1077;&#1090;&#1089;&#1103; &#1076;&#1088;&#1091;&#1075;&#1072;&#1103; &#1092;&#1086;&#1088;&#1084;&#1091;&#1083;&#1072; Z=230&#1074;/I&#1086;&#1090;&#1082;&#1083;. &#1075;&#1076;&#1077; Z &#1080; &#1077;&#1089;&#1090;&#1100; &#1085;&#1072;&#1096;&#1077; &#1080;&#1089;&#1082;&#1086;&#1084;&#1086;&#1077; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; "&#1087;&#1077;&#1090;&#1083;&#1080; &#1092;&#1072;&#1079;&#1072;-&#1085;&#1086;&#1083;&#1100;", &#1086;&#1090; &#1082;&#1086;&#1090;&#1086;&#1088;&#1086;&#1075;&#1086; &#1080; &#1079;&#1072;&#1074;&#1080;&#1089;&#1080;&#1090; &#1090;&#1072;&#1082; &#1085;&#1072;&#1079;&#1099;&#1074;&#1072;&#1077;&#1084;&#1099;&#1081; "&#1086;&#1096;&#1080;&#1073;&#1086;&#1095;&#1085;&#1099;&#1081; &#1090;&#1086;&#1082;". &#1048;&#1084;&#1077;&#1102;&#1090;&#1089;&#1103; &#1089;&#1087;&#1077;&#1094;&#1080;&#1072;&#1083;&#1100;&#1085;&#1099;&#1077; &#1087;&#1088;&#1080;&#1073;&#1086;&#1088;&#1099;, &#1082;&#1086;&#1090;&#1086;&#1088;&#1099;&#1077; &#1084;&#1077;&#1088;&#1103;&#1102;&#1090; &#1101;&#1090;&#1086; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077;. &#1042;&#1090;&#1099;&#1082;&#1072;&#1077;&#1096;&#1100; &#1088;&#1072;&#1079;&#1100;&#1077;&#1084; &#1074; &#1088;&#1086;&#1079;&#1077;&#1090;&#1082;&#1091;, &#1085;&#1072;&#1078;&#1080;&#1084;&#1072;&#1077;&#1096;&#1100; &#1082;&#1085;&#1086;&#1087;&#1082;&#1091;. &#1042; &#1089;&#1083;&#1091;&#1095;&#1072;&#1077; &#1085;&#1077;&#1091;&#1076;&#1086;&#1074;&#1083;&#1077;&#1090;&#1074;&#1086;&#1088;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1100;&#1085;&#1086;&#1075;&#1086; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1103; &#1079;&#1072;&#1075;&#1086;&#1088;&#1072;&#1077;&#1090;&#1089;&#1103; &#1082;&#1088;&#1072;&#1089;&#1085;&#1072;&#1103; &#1083;&#1072;&#1084;&#1087;&#1086;&#1095;&#1082;&#1072;, &#1074; &#1089;&#1083;&#1091;&#1095;&#1072;&#1077; &#1091;&#1076;&#1086;&#1074;&#1083;&#1077;&#1090;&#1074;&#1086;&#1088;&#1080;&#1090;&#1077;&#1083;&#1100;&#1085;&#1086;&#1075;&#1086;, &#1089;&#1086;&#1086;&#1090;&#1074;&#1077;&#1090;&#1089;&#1090;&#1074;&#1077;&#1085;&#1085;&#1086;, &#1079;&#1077;&#1083;&#1077;&#1085;&#1072;&#1103;  &#1071; &#1074;&#1080;&#1076;&#1077;&#1083; &#1101;&#1090;&#1080; &#1087;&#1088;&#1080;&#1073;&#1086;&#1088;&#1099;, &#1087;&#1088;&#1072;&#1074;&#1076;&#1072;. &#1042; &#1085;&#1072;&#1096;&#1080;&#1093; &#1078;&#1077;, &#1082;&#1091;&#1089;&#1090;&#1072;&#1088;&#1085;&#1099;&#1093;, &#1091;&#1089;&#1083;&#1086;&#1074;&#1080;&#1103;&#1093; &#1103; &#1087;&#1086;&#1089;&#1084;&#1077;&#1102; &#1088;&#1077;&#1082;&#1086;&#1084;&#1077;&#1085;&#1076;&#1086;&#1074;&#1072;&#1090;&#1100; &#1089;&#1083;&#1077;&#1076;&#1091;&#1102;&#1102;&#1097;&#1091;&#1102; &#1089;&#1093;&#1077;&#1084;&#1091; &#1080;&#1079;&#1084;&#1077;&#1088;&#1077;&#1085;&#1080;&#1103; &#1090;&#1086;&#1082;&#1072; &#1086;&#1096;&#1080;&#1073;&#1082;&#1080; (&#1086;&#1085;&#1086; &#1078;&#1077; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; "&#1087;&#1077;&#1090;&#1083;&#1080;")  &#1075;&#1076;&#1077;: Z - &#1080;&#1089;&#1082;&#1086;&#1084;&#1086;&#1077; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; "&#1087;&#1077;&#1090;&#1083;&#1080;" Uo - &#1085;&#1072;&#1087;&#1088;&#1103;&#1078;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; &#1073;&#1077;&#1079; &#1085;&#1072;&#1075;&#1088;&#1091;&#1079;&#1082;&#1080; U&#1085; - &#1085;&#1072;&#1087;&#1088;&#1103;&#1078;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; &#1089; &#1085;&#1072;&#1075;&#1088;&#1091;&#1079;&#1082;&#1086;&#1081; J&#1085; - &#1090;&#1086;&#1082; &#1087;&#1088;&#1080; &#1087;&#1086;&#1076;&#1082;&#1083;&#1102;&#1095;&#1077;&#1085;&#1085;&#1086;&#1081; &#1085;&#1072;&#1075;&#1088;&#1091;&#1079;&#1082;&#1077; R&#1085;&#1072;&#1075;&#1088;. &#1080;&#1079; &#1101;&#1090;&#1086;&#1075;&#1086; &#1092;&#1086;&#1088;&#1084;&#1091;&#1083;&#1072;: Z=(U&#1086;-U&#1085;)/J&#1085; &#1044;&#1086;&#1073;&#1072;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1086; &#1060;&#1077;&#1074;&#1088;&#1072;&#1083;&#1100; 26 2005 R&#1085;&#1072;&#1075;&#1088; - &#1083;&#1091;&#1095;&#1096;&#1077; &#1073;&#1088;&#1072;&#1090;&#1100; &#1087;&#1077;&#1088;&#1077;&#1084;&#1077;&#1085;&#1085;&#1099;&#1081; &#1087;&#1088;&#1086;&#1074;&#1086;&#1083;&#1086;&#1095;&#1085;&#1099;&#1081; &#1088;&#1077;&#1079;&#1080;&#1089;&#1090;&#1086;&#1088;, &#1095;&#1090;&#1086;&#1073;&#1099; &#1089;&#1095;&#1080;&#1090;&#1072;&#1090;&#1100; &#1090;&#1086;&#1082; &#1083;&#1077;&#1075;&#1095;&#1077; &#1073;&#1099;&#1083;&#1086;  &#1042;&#1099;&#1089;&#1090;&#1072;&#1074;&#1083;&#1103;&#1077;&#1096;&#1100; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1077; &#1085;&#1072;&#1075;&#1088;&#1091;&#1079;&#1082;&#1080; &#1089;&#1082;&#1072;&#1078;&#1077;&#1084; 10000 &#1054;&#1084;, &#1072; &#1087;&#1086;&#1090;&#1086;&#1084; &#1080; &#1090;&#1086;&#1082; &#1089;&#1095;&#1080;&#1090;&#1072;&#1077;&#1090;&#1089;&#1103; &#1087;&#1086;&#1095;&#1090;&#1080; &#1074; &#1091;&#1084;&#1077;.  &#1071; &#1074; 90-&#1093; &#1075;&#1086;&#1076;&#1072;&#1093; &#1087;&#1086;&#1083;&#1100;&#1079;&#1086;&#1074;&#1072;&#1083;&#1089;&#1103; &#1090;&#1072;&#1082;&#1086;&#1081; &#1089;&#1093;&#1077;&#1084;&#1082;&#1086;&#1081; &#1080;&#1079;&#1084;&#1077;&#1088;&#1077;&#1085;&#1080;&#1103; &#1089;&#1086;&#1087;&#1088;&#1086;&#1090;&#1080;&#1074;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1103; &#1079;&#1072;&#1079;&#1077;&#1084;&#1083;&#1077;&#1085;&#1080;&#1103;, &#1082;&#1086;&#1075;&#1076;&#1072; &#1074; &#1072;&#1088;&#1084;&#1080;&#1080; &#1089;&#1083;&#1091;&#1078;&#1080;&#1083;. &#1053;&#1080; &#1086;&#1076;&#1085;&#1072; &#1082;&#1086;&#1084;&#1080;&#1089;&#1089;&#1080;&#1103; &#1087;&#1086;&#1076;&#1082;&#1086;&#1087;&#1072;&#1090;&#1100;&#1089;&#1103; &#1085;&#1077; &#1084;&#1086;&#1075;&#1083;&#1072;.  &#1059;&#1076;&#1072;&#1095;&#1080;!]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Earthing Design Within Buildings]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3844471</link><pubDate>2007-10-09 10:18:27</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Earthing Design Within Buildings
Introduction
There are presently more publications on this aspect of earthing than on any other and it is the purpose of this chapter to provide just an overview of the more important aspects of earthing within buildings. Those requiring a more detailed coverage are referred to the standards and books listed in chapter 16. Additional material can also be found in books which deal with Building Services. The Institution of Electrical Engineers run a series of courses covering design, installation, maintenance and testing of fixed and portable appliances.
BS 7671, Requirements for Electrical Installations, 1992 is the prime reference document. The main objectives of this and other regulations is to protect persons, property and livestock against hazards arising from an electrical installation. Earthing is fundamental to most of the practices for achieving safety. The earthing system must provide a direct route to the soil for fault current whilst minimising touch and step potentials. The secondary function, is to help mitigate disturbances and serve as a common voltage reference for sensitive electronic equipment. However, with greater use of sensitive electronic equipment, particularly computers, there is a growing awareness of the importance of the secondary function of the earthing system. This is leading to a consensus of opinion that the earthing system must be designed as an overall system such that it fulfills the safety and performance requirements.
Typical TN-S Arrangements
The most common protective measure is earthed equipotential bonding and automatic disconnection of supply. The standards set maximum disconnection times for different types of equipment. In deciding which times are appropriate, the earthing arrangement outside the property, i.e. the supply network, also has to be considered. This is because any earth fault current normally has to return to the source transformer. The earth loop impedance is made up of the impedance of the earthing system at the source transformer, the earth conductors between the transformer and the property and the impedance from the point of fault back to the supply point in the property.
Figure 3-3 illustrated a typical TN-C-S supply and this is the most common arrangement for new and recent supplies to domestic premises in the UK. In this arrangement the neutral and earth conductors are combined in the supply network. However they must be separated within premises. 
Figure 8-1 shows a typical arrangement.
&nbsp;
Figure 8-1 TN-C-S earthing arrangement in a domestic property

The main earth terminal is installed at the supply position. This is connected to the supply neutral and the earth bar in the consumer unit or distribution board. In addition, the gas, water and other services entering the property are bonded to the main earth terminal. A circuit protective (earth) conductor is run with each electrical circuit which leaves the consumer unit. In a normal wiring arrangement, this would be the uninsulated copper earth wire which is enclosed with the insulated phase and neutral conductors in a PVC sheathed cable. All items of exposed conductive metalwork are bonded together to ensure that there are no potential differences between them during fault conditions.
Now consider a more complex installation, for example part of that within an office or small factory. An arrangement, with emphasis on the earthing arrangement, is illustrated in Figure 8-2. The different types of earth conductor were described in chapter 2 and there is now an opportunity to explain them in more detail.
The supply is TN-C, whilst the installation is TN-S. There is one main earthing terminal which is connected to the supply neutral. The protective conductors and main equipotential bonds are routed back to the main earth terminal. The main earthing terminal acts as the single reference point and can comprise of a bar, a plate or even a copper internal "ring" conductor. This would often be connected directly to an effective earth electrode and this connection must be of copper, as the regulations will not allow use of aluminium or copper clad aluminium because of the corrosion risk involved. The earth electrode should be positioned as close as possible to the main earthing terminal. 
&nbsp;
Figure 8-2 Typical TN-S installation within a commercial or light industrial property

A circuit protective conductor accompanies all current carrying conductors. If this conductor has a cross sectional area of 10 mm2 or less, then it must be of copper. The main equipotential bonds are used to connect incoming services (such as metal gas or water pipes within the property). Supplementary bonding conductors give a visible indication that exposed metal equipment is interconnected and are mainly used when the required disconnection times cannot be met. The circuit protective conductors should already have ensured this, but the supplementary bond is normally shorter and thus more direct. It is not intended to carry fault current, but the minimum sizes are such that it is likely to carry some. Supplementary bonding conductors can (if necessary) also be used to connect external metalwork such as ladders, handrails etc. This would only be necessary if the external metalwork could introduce a potential (normally earth potential) and were within reach of conductive parts of equipment.
The designer must ensure that the protective conductor impedance is co-ordinated with the protective equipment characteristics such that during an earth fault, any voltages on exposed equipment which can be simultaneously touched are of magnitude and duration that they do not introduce danger. The voltage rise within an area during a fault has to be limited to a value stated in the regulations and this value is established by setting a minimum value of earth loop impedance. The maximum values are given in tables 41A1 and 41A2 of BS 7671. It is essential that copper protective conductors used have a sufficiently large cross sectional area and guidance on selecting the appropriate size is included in BS 7671 (tables 54B and 54C) Section 543.
Note that earth connections to metal enclosures should be grouped at one point, to avoid current having to flow through the metal of the enclosure itself. This could create interference. Where cables run between buildings, they should enter/leave at one point and if possible be routed through metal ducts which are electrically continuous. The duct/armouring should be connected back to the main earthing terminal. Surge protection may also be required at this point.
IT type equipment, such as computer power supplies, are now found to be causing particular problems with traditional types of earthing arrangements. This type of equipment has a permanent connection to earth and is a source of earth leakage current which has a high content of harmonics. Single phase rectified loads produce odd harmonics, some of which are additive in the neutral and earth conductors. If we assume that such equipment is situated at locations A, B and C in Figure 8-3, then the route along the protective conductor from C to the main earth terminal can be long, will have an impedance and there will be a voltage difference between the "earth" at C and that elsewhere. The inductance of the protective conductor will be especially important as the voltage difference will be greater for the harmonic currents than those at power frequency. This voltage difference is likely to create noise (or interference) and ultimately a shock risk. Heating and radiated electro-magnetic fields will be produced which could also cause interference. One way of reducing the voltage at C is to route an additional, separate protective conductor directly back to the main earth termination or as close as practical to it. This conductor should preferably be insulated and not run in parallel with cables or steelwork. A route which is as direct as possible will minimise its impedance. 
In addition to the voltage reduction gained by this reduced impedance, there would be a further reduction because the leakage current associated with equipment at A and B would no longer follow the same route. This is called a "clean" earth and is shown in Figure 8-3. The "clean" earth could only be taken to a separate earth electrode if this in turn is bonded back to the main earthing terminal. If this bond did not exist, the arrangement would not conform to the regulations and could be dangerous. Other methods of producing a clean earth include use of isolation transformers and power line conditioners (typically an isolation transformer together with voltage regulation and some filtering of harmonics).
&nbsp;
Figure 8-3 Earthing problems arising when equipment is interconnected

As mentioned previously, it is essential to select the appropriate cross sectional area and to reduce unwanted interference there is a growing tendency to increase the size of the protective conductors to help reduce interference in such installations. The cost to customers of data loss and equipment failure is often far greater than the initial capital cost of improving the earthing system. 
Integrated Earthing Systems
It is not generally possible to have a system consisting of a number of different earthing systems, since these will inevitably interact and it is generally accepted that one integrated design with a low earth impedance is better than a number with medium impedance values. Figure 8-3 helps to illustrate why it is necessary to have one integrated design. It is first assumed that items of equipment at A and B each have their own earth electrode and that the metal enclosures of each are bonded to these. If an earth fault develops at A, possibly due to lightning, then fault current will flow to the ground via Rb and the potential on the exposed metalwork will rise. If there is no connection between A and B, equipment at B will be unaffected. 
However, if there is a need to take a communication cable (X-Y) between the two sites, and assuming initially this has its sheath earthed only at A, there will be a potential difference between the sheath and the enclosure at B which may cause a flashover. If the cores of the cable are connected to a signal reference ground (the electronic equipment ground plane) at either end, then significant damage could result due to the potential difference and current flow. If the cable sheath is connected at each end, then some current will flow along it to earth via Rb. The potential difference between A and B will depend on the magnitude of the current, the impedance of the cable sheath and the individual impedances of Ra and Rb. Note that even when using fibre optic cables, care needs to be exercised as these often incorporate metal screens or draw wires.
The accepted way to reduce the potential difference is to bond the two enclosures together as closely as possible, by using a number of parallel connections. This would include copper earth wire, the cable sheaths and conduits etc. If A and B were separate buildings, the preferred way to bond the earthing systems would be a horizontal loop electrode approximately 1m outside each building, with several large electrodes interconnecting these.
Consider now that A and B are within the same building and that B has been provided with a so called "clean" earth. During normal operation the equipment at B will not be affected by interference on the earthing system at A (assuming it is possible to separate them totally - which is unlikely). However, during fault conditions there will be a potential difference between the enclosures (and possibly the reference earths) in exactly the same way as described above. For this reason it is normal to bond the two earthing systems together, although sometimes this is arranged to happen only during fault conditions.
Arrangements to reduce interference
The basic method is to ensure that the supply and return paths for fault current are as close as possible, since this reduces the electromagnetic field produced. This is accomplished with armoured cables and a protective conductor routed with the phases. If single core cables are used with single point bonding, these requirements are normally achieved by running an earth wire with the cables. One source of interference arises when the earthing system forms loops through which leakage and fault currents can circulate. One arrangement which limits the number of such loops and also provides a progressively more protected environment within a building is termed a nested shield arrangement. Whilst this arrangement is mainly concerned with surge protection, it is relevant here as it also involves earthing zones. Figure 8-4 shows three zones. Equipment within zone 2 is connected to the outer earth conductor and shield. This has a single connection to the main earth electrode. Equipment within zone 3 is connected to the shield/earth conductor surrounding it and then via a single connection to the shield of zone 2. 
&nbsp;
Figure 8-4 Nested shield type arrangement

This progressive shielding arrangement enables different amounts of protection to be afforded and, for example, zone 3 would normally be expected to have the least interference and would be the location for particularly sensitive or critical equipment. Cables passing between zones would require special connections such that the design is not compromised. Surge protection units would also be required at each position where a cable passes through a shield. Any fault current or induced interference current is transferred to the outer shield and eventually into the earth electrode. Faults which do arise should be diverted to ground at the outermost boundary to minimise the effect on equipment within. 
Another arrangement designed to minimise interference, whilst ensuring that the earthing system is designed in a controlled manner without loops, is the hybrid design illustrated in Figure 8-5. It is intended to minimise earth loop areas, such as those that can arise when cabling between floors or adjacent areas. This arrangement is particularly applicable to buildings made from non-conducting materials.
&nbsp;
Figure 8-5 Hybrid Earthing arrangement to reduce interference (courtesy W J Furse, based on work by Eric Montandon)

Note. The new system blocks (1, 2 &amp; 3) are hybrid-bonded and may be connected to the existing system 4.
Key




Zone 1 = Not directly exposed to lightning
Zone 2 = No partial lightning currents
Zone 3 = Made up of equipment shielding
EB = Equipotential bonding
XXXX = Steel reinforcements in concrete
SERP = System earth reference point. This is the only metallic interface between the system and common earth. It must be directly connected to the structures steel reinforcement where cables leading to the system enter. All conductors that are bonded to the system earth within the system zone must be earthed at the SERP.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Wyłączniki różnicowoprądowe]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3844438</link><pubDate>2007-10-09 09:53:08</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[







Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Wyłączniki różnicowoprądowe 











&nbsp;











&nbsp;



&nbsp;




        var rTeraz = new Date(1144872261452);
function klodka (ddo) {
	if (rTeraz.getTime()>=ddo.getTime())
		document.write('');
}
    
&nbsp;




Zbudowanie dobrze działającej instalacji elektrycznej daje nam gwarancję, że nie będzie ona niebezpieczna dla użytkowników. Ale same bezpieczniki tego nie zapewnią. Warto pomyśleć o dodatkowym zabezpieczeniu - wyłącznikach różnicowoprądowych.Każdemu użytkownikowi urządzeń elektrycznych, który dysponuje przeciętną wiedzą na temat prądu elektrycznego, wydaje się, że instalacja jest zabezpieczona i niegroźna, jeżeli na jej początku znajdują się bezpieczniki. Najlepiej jeśli automatyczne - wtedy wrażenie bezpieczeństwa zamienia się w pewność.Zastosowanie Rzeczywiście bezpiecznik chroni, niestety, tylko częściowo. Wyłącza dopływ prądu, jeżeli instalacja jest przeciążona lub jeśli dojdzie w niej do zwarcia. Jego zadaniem jest przede wszystkim ochrona instalacji przed przegrzaniem i niedopuszczenie do jej zniszczenia.Zdarza się jednak, że uszkodzona instalacja porazi użytkowników, a niestwierdzający przeciążenia lub zwarcia bezpiecznik nie odetnie dopływu prądu. Przykładowo: lokator dotknie uszkodzonej izolacji przewodu fazowego, ale nie zamknie się obwód łączący z bezpiecznikiem. Wówczas może dojść do śmiertelnego porażenia.Wyłącznik różnicowoprądowy ma zadziałać właśnie w takich nietypowych sytuacjach, z którymi bezpiecznik sobie nie "radzi". Oprócz zabezpieczenia przed porażeniem wyłącznik chroni obiekt przed pożarem. Przepływający do ziemi z uszkodzonego przewodu prąd działa jak grzałka i jeśli nie zostanie dostatecznie szybko wyłączony, może spowodować zapalenie się niektórych powierzchni. Najbardziej niebezpieczne są rozdrobnione materiały palne w postaci pyłu.Działanie Wyłączniki różnicowoprądowe to bardzo skomplikowane urządzenia. Wykorzystano w nich zjawisko pola magnetycznego wytwarzanego przez prąd w przewodach. Jeżeli instalacja elektryczna funkcjonuje sprawnie, to pole magnetyczne przewodów przechodzących przez wyłącznik sumuje się do zera (na podstawie prawa Kirchhoffa suma wszystkich prądów wynosi zero).Jeśli jednak dojdzie do uszkodzenia i w którymś miejscu prąd wydostanie się poza instalację, równowaga pól magnetycznych zostanie zakłócona i wyłącznik - dzięki specjalnemu mechanizmowi - odetnie napięcie od uszkodzonej sieci. Powinno to nastąpić w czasie nie dłuższym niż 0,2 sekundy od momentu powstania niebezpieczeństwa.Rodzaje W zależności od zastosowania i typu prądu przepływającego przez instalację można wybrać odpowiedni typ wyłącznika. Można go stosować, zabezpieczając zarówno pojedyncze urządzenia (pralki, komputery), jak i duże instalacje - np. place budów, stacje benzynowe albo szkoły.Dostępne są wyłączniki reagujące na prąd o natężeniu od 10 do 500 mA. Jeżeli wyłącznik ma zapewnić działanie przeciwporażeniowe, powinien wyłączać instalację przy prądzie różnicowym (czyli wydostającym się poza instalację) o natężeniu do 30 mA. Wyłączniki tolerujące prądy do 500 mA dopuszczalne są tylko w przypadku ochrony przeciwpożarowej - np. w halach fabrycznych - ale potencjały tej wielkości są niebezpieczne dla człowieka.Istnieje także podział wyłączników w zależności od rodzaju prądu w instalacji. Najpopularniejszy w Polsce jest wyłącznik na prąd przemienny. Nie nadaje się on jednak do każdego typu instalacji.Jeśli przyłączonych jest do niej wiele urządzeń z zastosowanymi elementami elektronicznymi, może dojść do chwilowych, niezauważalnych dla użytkownika zaburzeń przepływu prądu. Może to spowodować, że wyłącznik różnicowoprądowy nie zareaguje, kiedy trzeba. Dla takich instalacji przewidziany jest inny, bardziej czuły typ wyłączników - reagujący na prądy przemienne i pulsujące (oznaczenie A).Wady Wyłączniki różnicowoprądowe mają jedną poważną "wadę". Mogą dobrze spełniać swą rolę jedynie w dobrze wykonanych instalacjach, do których są podłączone sprawne urządzenia. Niedopuszczalne są choćby minimalne ucieczki prądu z instalacji - co w starszych instalacjach często się zdarza. Czuły wyłącznik może bowiem sparaliżować pracę instalacji, nie dopuszczając do jej włączenia lub też bardzo często wyłączając napięcie.Dlatego też założenie wyłączników różnicowoprądowych zaleca się tylko w przypadku gruntownej modernizacji instalacji dotychczasowych lub też budowy nowych. Najlepiej, by robiła to wyspecjalizowana firma sprawdzona już w montażu tego typu instalacji.Cena wyłączników różnicowoprądowych zależy od maksymalnego natężenia instalacji i rodzaju prądu - jedno- bądź trójfazowego.
&nbsp;

Mgr inż. Andrzej BoczkowskiSekcja Instalacji i Urządzeń ElektrycznychStowarzyszenie Elektryków Polskich
Wybrane zagadnienia ochrony przeciwporażeniowej w instalacjach elektrycznych do 1 kV
Bezpieczeństwo użytkowania instalacji elektrycznych sprowadza się do zapewnienia ochrony przed następującymi podstawowymi zagrożeniami:- porażeniem prądem elektrycznym,- prądami przeciążeniowymi i zwarciowymi,- przepięciami łączeniowymi i pochodzącymi od wyładowań atmosferycznych,- skutkami cieplnymi.Skuteczność ochrony przed wyżej wymienionymi zagrożeniami zależy od zastosowanych, w instalacjach elektrycznych, rozwiązań oraz środków technicznych. Miarą skuteczności tej ochrony jest liczba śmiertelnych wypadków porażeń prądem elektrycznym oraz liczba pożarów, będących następstwem wad lub nieprawidłowej eksploatacji instalacji elektrycznych.Z przeprowadzonych analiz wynika, że liczba śmiertelnych wypadków porażeń prądem elektrycznym w ciągu roku, przypadająca na jeden milion mieszkańców w Polsce zmniejszyła się z 9,5 w latach 1980 ÷ 1985 do 6,1 w latach 1991 ÷ 2001 z tendencją dalszego zmniejszania się w następnych latach. Jednak nadal liczba śmiertelnych wypadków porażeń prądem elektrycznym jest w Polsce 3 ÷ 4-krotnie większa niż w krajach Zachodniej Europy. Liczba śmiertelnych wypadków poza statystycznym miejscem pracy, spowodowanych porażeniem prądem elektrycznym, w stosunku do ogółu śmiertelnych wypadków porażeń prądem elektrycznym wynosi w Polsce około 86 %.Wynika z tego, że niebezpieczeństwo śmiertelnych porażeń prądem elektrycznym występuje przede wszystkim w mieszkaniach i budynkach mieszkalnych oraz w gospodarstwach rolniczych i ogrodniczych.Nadal najwięcej wypadków odnotowuje się na wsi, prawie dwukrotnie większy wskaźnik śmiertelnych wypadków w stosunku do wypadków w mieście.Równie częste są przypadki powstania pożarów spowodowanych niesprawną instalacją elektryczną. Ich procentowy udział w ogólnej liczbie pożarów w budynkach, według danych za 2002 rok jest na poziomie 13 %.Zasadniczy wpływ na dużą liczbę śmiertelnych porażeń prądem elektrycznym oraz pożarów w Polsce ma na ogół zły stan techniczny instalacji elektrycznych w obiektach budowlanych, w tym w mieszkaniach i budynkach mieszkalnych oraz w gospodarstwach rolniczych i ogrodniczych, a także stosowanie niedoskonałych i niewystarczających środków ochrony przed zagrożeniami w tych instalacjach, a mianowicie:- powszechne stosowanie układu sieci TN-C w instalacjach elektrycznych z przewodami o małych przekrojach (1,5 ÷ 10mm2) przeważnie aluminiowymi, zwiększającymi możliwość uszkodzeń mechanicznych i przerw, szczególnie w przewodach ochronnoneutralnych PEN występujących w tym układzie sieci. Stąd wynikające często przypadki pojawiania się na obudowach metalowych odbiorników napięć dotykowych wyższych od dopuszczalnych długotrwale. Również pojawianie się na przewodzie PEN napięcia niekorzystnego dla użytkowanych odbiorników, wywołanego przepływem przez ten przewód prądu wyrównawczego, spowodowanego zaistnieniem asymetrii prądowej w instalacji,- stosowanie układu sieci TT, nie zawsze gwarantującego skuteczność ochrony przeciwporażeniowej, głównie z uwagi na dość często występujące trudności w zapewnieniu wymaganych rezystancji uziemień oraz przypadki przerw w przewodach uziemiających,- powszechne użytkowanie bezpieczników topikowych, jako urządzeń samoczynnego wyłączenia. Stosowanie wyłączników nadprądowych było znikomo małe. Przy doborze bezpieczników topikowych, korzystanie z współczynników "k", o wartościach powodujących rzeczywiste czasy samoczynnego wyłączenia wielokrotnie dłuższe od czasów wymaganych,- niestosowanie połączeń wyrównawczych dodatkowych (miejscowych), a także bardzo często połączeń wyrównawczych głównych, - niestosowanie ochrony przed dotykiem pośrednim (ochrony dodatkowej) w pomieszczeniach o podłodze źle przewodzącej, przeznaczonych na stały pobyt ludzi, pomimo występowania w tych pomieszczeniach metalowych uziemionych rur i grzejników centralnego ogrzewania oraz metalowych rur wodociągowych i gazowych. Dopuszczenie możliwości stosowania w wyżej wymienionych pomieszczeniach odbiorników klasy ochronności "0",- niestosowanie wyłączników ochronnych różnicowoprądowych,- niestosowanie ograniczników przepięć,- w rozwiązaniach instalacji elektrycznych prowadzenie przewodów w sposób wykluczający ich wymienialność,- stosowanie zbyt małej liczby obwodów odbiorczych oraz gniazd wtyczkowych i wypustów oświetleniowych.W Polsce, w miastach i na wsi, istnieje ponad 11 milionów mieszkań oraz ponad 2 miliony gospodarstw rolniczych i ogrodniczych.Instalacje elektryczne w tych obiektach, z wyjątkiem budowanych w ostatnich latach, nie odpowiadają wymaganiom Polskiej Normy PN-IEC 60364 "Instalacje elektryczne w obiektach budowlanych" oraz "Warunków technicznych, jakim powinny odpowiadać budynki i ich usytuowanie".Są to instalacje elektryczne nie w pełni sprawne, będące źródłem wyżej wymienionych zagrożeń. Istnieje w związku z tym konieczność modernizacji instalacji elektrycznych w obiektach budowlanych, w tym szczególnie w mieszkaniach i budynkach mieszkalnych oraz w gospodarstwach rolniczych i ogrodniczych.W instalacjach modernizowanych lub nowo budowanych należy zapewnić konieczność realizacji nowych, preferowanych rozwiązań, które są objęte wymaganiami normy PN-IEC 60364 oraz "Warunków technicznych, jakim powinny odpowiadać budynki i ich usytuowanie".Przepisy ochrony przeciwporażeniowej, zawarte w normie PN-IEC 60364, są przede wszystkim odzwierciedleniem rozpoznania skutków przepływu prądu elektrycznego przez ciało ludzkie, dostępnych środków ochrony oraz warunków ekonomicznych.W ostatnich 30 latach nastąpił znaczny postęp w rozpoznaniu skutków rażenia człowieka prądem. Prowadzone w tym zakresie badania na ludziach i zwierzętach były przedmiotem szczegółowych analiz oraz raportów Międzynarodowej Komisji Elektrotechnicznej (IEC). W kolejnych wydaniach raportu 479 Komisji IEC opublikowane zostały uzgodnione poglądy, dotyczące reakcji organizmu człowieka na przepływ prądu przemiennego i stałego.Skutki oddziaływania prądu przemiennego o częstotliwości 50/60 Hz na ciało ludzkie zależą od wartości prądu I, przepływającego przez ciało ludzkie oraz czasu przepływu t. Ze względu na prawdopodobieństwo występowania określonych skutków można wyróżnić następujące strefy przedstawione na rysunku nr 1:

&nbsp;
Rys. 1. Strefy skutków oddziaływania prądu przemiennego o częstotliwości 50/60 Hz na ciało ludzkie, na drodze lewa ręka - stopy
AC-1 zazwyczaj brak reakcji organizmu,AC-2 zazwyczaj nie występują szkodliwe skutki patofizjologiczne. Linia b jest progiem samodzielnego uwolnienia człowieka od kontaktu z częścią pod napięciem,AC-3 zazwyczaj nie występują uszkodzenia organiczne. Prawdopodobieństwo skurczu mięśni i trudności w oddychaniu przy przepływie prądu w czasie dłuższym niż 2 s. Odwracalne zakłócenia powstawania i przenoszenia impulsów w sercu, włącznie z migotaniem przedsionków i przejściową blokadą pracy serca, bez migotania komór serca, wzrastające wraz z wielkością prądu i czasem jego przepływu,AC-4 dodatkowo, oprócz skutków charakterystycznych dla strefy AC-3, pojawia się wzrastające wraz z wartością prądu i czasem jego przepływu niebezpieczeństwo skutków patofizjologicznych, np. zatrzymanie czynności serca, zatrzymanie oddychania i ciężkie oparzenia.Ze względu na prawdopodobieństwo wywołania migotania komór serca wyróżnia się następujące strefy:AC-4.1 5 % przypadków migotania komór serca,AC-4.2 nie więcej niż 50 % przypadków,AC-4.3 powyżej 50 % przypadków.Przyjęto, że graniczna bezpieczna wartość prądu rażeniowego, płynącego w dłuższym czasie przez ciało ludzkie, wynosi 30 mA dla prądu przemiennego.Znajomość współczynnika prądu serca F pozwala na obliczanie prądów Id na innych drogach przepływu niż lewa ręka - stopy, które stanowią to samo niebezpieczeństwo wystąpienia migotania komór serca w odniesieniu do prądu I lewa ręka - stopy, przedstawionego na rysunku nr 1. Jego wartość jest stosunkiem:

gdzie:I - prąd płynący przez ciało ludzkie na drodze lewa ręka - stopy przedstawiony na rysunku nr 1,Id - prąd płynący przez ciało ludzkie na drogach przedstawionych w tablicy nr 1, wywołujący te same skutki jak prąd I,F - współczynnik prądu serca, o wartościach dla różnych dróg przepływu prądu Id podanych w tablicy nr 1.
Tablica 1. Współczynnik prądu serca dla różnych dróg przepływu prądu przez ciało ludzkie

Przykład: prąd 200 mA płynący przez ciało ludzkie na drodze lewa ręka do prawej ręki powoduje taki sam skutek, jak prąd 80 mA płynący na drodze lewa ręka do obydwu stóp.Skutki oddziaływania prądu stałego na ciało ludzkie zależą od wartości prądu I, przepływającego przez ciało ludzkie oraz czasu przepływu t.Ze względu na prawdopodobieństwo występowania określonych skutków można wyróżnić następujące strefy przedstawione na rysunku nr 2.

Rys. 2. Strefy skutków oddziaływania prądu stałego (prąd wznoszący) na ciało ludzkie, na drodze lewa ręka - stopyDC-1 zazwyczaj brak reakcji organizmu,DC-2 zazwyczaj nie występują szkodliwe skutki patofizjologiczne,DC-3 zazwyczaj nie występują uszkodzenia organiczne. Prawdopodobieństwo odwracalnych zakłóceń powstawania i przewodzenia impulsów w sercu, wzrastających wraz z natężeniem prądu i czasem ,DC-4 prawdopodobieństwo wywołania migotania komór serca oraz wzrastające wraz z natężeniem prądu i czasem inne szkodliwe skutki patofizjologiczne, np. ciężkie oparzenia.Ze względu na prawdopodobieństwo wywołania migotania komór serca wyróżnia się następujące strefy:DC-4.1 5 % przypadków migotania komór serca,DC-4.2 nie więcej niż 50 % przypadków,DC-4.3 powyżej 50 % przypadków.Informacje dotyczące wypadków porażeń prądem stałym oraz przeprowadzone badania wskazują, że:- niebezpieczeństwo migotania komór serca jest w zasadzie związane z prądami wzdłużnymi (prąd płynący wzdłuż tułowia ciała ludzkiego, np. od ręki do stóp). Dla prądów poprzecznych (prąd płynący w poprzek tułowia ciała ludzkiego, np. od ręki do ręki) migotania komór serca mogą pojawiać się przy większych natężeniach prądu,- próg migotania komór serca dla prądów opadających (prąd płynący przez ciało ludzkie, dla którego stopa stanowi biegun ujemny) jest około dwa razy wyższy, niż dla prądów wznoszących (prąd płynący przez ciało ludzkie, dla którego stopa stanowi biegun dodatni).Na podstawie określonych wartości impedancji i rezystancji ciała ludzkiego oraz wartości prądu rażeniowego, wyznaczono wartości napięć dotykowych dopuszczalnych długotrwale w różnych warunkach środowiskowych.W warunkach środowiskowych normalnych, wartość napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale UL wynosi 50 V dla prądu przemiennego i 120 V dla prądu stałego. Do środowisk o warunkach normalnych zalicza się lokale mieszkalne i biurowe, sale widowiskowe i teatralne, klasy szkolne (z wyjątkiem niektórych laboratoriów) itp.W warunkach środowiskowych o zwiększonym zagrożeniu, wartość napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale UL wynosi 25 V dla prądu przemiennego i 60 V dla prądu stałego. Do środowisk o zwiększonym zagrożeniu zalicza się łazienki i natryski, sauny, pomieszczenia dla zwierząt domowych, bloki operacyjne szpitali, hydrofornie, wymiennikownie ciepła, przestrzenie ograniczone powierzchniami przewodzącymi, kanały rewizyjne, kempingi, tereny budowy i rozbiórki, tereny otwarte itp.W warunkach zwiększonego zagrożenia porażeniem prądem elektrycznym, jakie może nastąpić przy zetknięciu się ciała ludzkiego zanurzonego w wodzie z elementami znajdującymi się pod napięciem, wartość napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale UL wynosi 12 V dla prądu przemiennego i 30 V dla prądu stałego.Określono również dla prądów rażeniowych przemiennych, odpowiadających krzywej C1 na rysunku nr 1 oraz impedancji ciała ludzkiego, które nie są przekroczone dla 5% populacji, czasy utrzymywania się napięć dotykowych, przekraczających wartości napięć dotykowych dopuszczalnych długotrwale, bez powodowania zagrożenia dla ciała ludzkiego. Dane te przedstawione są na rysunku nr 3.

&nbsp;
Rys. 3. Największe dopuszczalne napięcia dotykowe UD w zależności od czasu rażenia Tr
Powyższe dane stanowiły podstawę do ustalenia maksymalnych czasów samoczynnego wyłączenia zasilania w warunkach środowiskowych normalnych oraz w warunkach środowiskowych o zwiększonym zagrożeniu.Norma PN-IEC 60364 wnosi szereg nowych postanowień w zakresie ochrony przeciwporażeniowej w instalacjach elektrycznych do 1 kV. Najistotniejsze postanowienia wymieniono poniżej.



&nbsp;
1. Warunki środowiskowe
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Przyjęto zasadę, że ogólne postanowienia normy dotyczą normalnych warunków środowiskowych i rozwiązań instalacji elektrycznych, natomiast w warunkach środowiskowych stwarzających zwiększone zagrożenie wprowadza się odpowiednie obostrzenia i stosuje się specjalne rozwiązania instalacji elektrycznych.Poszczególne rodzaje warunków środowiskowych zostały usystematyzowane i pooznaczane za pomocą kodu literowo-cyfrowego. Podane one są w arkuszu 3.O doborze środków ochrony przeciwporażeniowej, w praktyce decydują następujące warunki środowiskowe:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;BA - zdolność osób,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;BB - elektryczna rezystancja ciała ludzkiego,&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;BC - kontakt ludzi z potencjałem ziemi.Doboru środków ochrony przeciwporażeniowej dla normalnych warunków środowiskowych należy dokonywać w oparciu o arkusz 41.Natomiast obostrzenia i specjalne rozwiązania instalacji elektrycznych obejmują arkusze normy grupy 700.Obostrzenia te polegają głównie na:- zakazie umieszczania urządzeń elektrycznych w odpowiednich miejscach (strefach),- zakazie stosowania niektórych środków ochrony; np. barier, umieszczania poza zasięgiem ręki, izolowania stanowiska, nieuziemionych połączeń wyrównawczych miejscowych,- stosowaniu urządzeń o odpowiednich stopniach ochrony,- konieczności stosowania dodatkowych (miejscowych) połączeń wyrównawczych,- konieczności obniżenia napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale w określonych warunkach otoczenia do wartości 25 V i 12 V prądu przemiennego oraz odpowiednio 60 V i 30 V prądu stałego,- konieczności stosowania urządzeń ochronnych różnicowoprądowych o znamionowym prądzie różnicowym nie większym niż 30 mA jako uzupełniającego środka ochrony przed dotykiem bezpośrednim,- kontroli stanu izolacji (doziemienia) w układach sieci IT.



&nbsp;
2. Napięcia
Napięcia zostały podzielone na dwa zakresy w sposób podany w tablicy nr 2.Tablica 2. Zakresy napięć

U - napięcie znamionowe instalacji (V)Schemat podziału wyżej wymienionych napięć jest następujący:a) napięcia zakresu I:- bardzo niskie napięcie SELV- bardzo niskie napięcie PELV- bardzo niskie napięcie funkcjonalne FELVb) napięcia zakresu II:- napięcie w układzie sieci TN- napięcie w układzie sieci TT- napięcie w układzie sieci IT,- napięcie separowane.



&nbsp;
3. Układy sieci
Sieci napięcia zakresu II, w zależności od sposobu uziemienia dzielą się na różnego rodzaju układy sieci.Poszczególne układy sieci oznacza się z pomocą symboli literowych, przy czym:- pierwsza litera oznacza związek pomiędzy układem sieci a ziemią:T: - bezpośrednie połączenie jednego punktu układu sieci z ziemią. Najczęściej jest łączony z ziemią punkt neutralny,I: - wszystkie części czynne, to znaczy mogące się znaleźć pod napięciem w warunkach normalnej pracy są izolowane od ziemi, lub - jeden punkt układu sieci jest połączony z ziemią poprzez impedancję lub bezpiecznik iskiernikowy (uziemienie otwarte),- druga litera oznacza związek pomiędzy częściami przewodzącymi dostępnymi a ziemią:N: - bezpośrednie połączenie (chodzi tu o połączenie metaliczne) podlegających ochronie części przewodzących dostępnych, z uziemionym punktem układu sieci; zazwyczaj z uziemionym punktem neutralnym,T: - bezpośrednie połączenie z ziemią (chodzi tu o uziemienie) podlegających ochronie części przewodzących dostępnych, niezależnie od uziemienia punktu układu sieci; zazwyczaj uziemienia punktu neutralnego.- następna litera (litery) oznacza związek pomiędzy przewodem (żyłą) neutralnym N i przewodem (żyłą) ochronnym PE:C: - funkcję przewodu neutralnego i przewodu ochronnego spełnia jeden przewód, zwany przewodem ochronno-neutralnym PEN,S: - funkcję przewodu neutralnego i przewodu ochronnego spełniają osobne przewody - przewód N i przewód PE,C-S: - w pierwszej części sieci, licząc od strony zasilania zastosowany jest przewód ochronno-neutralny PEN, a w drugiej osobny przewód neutralny N i przewód ochronny PE.W tablicy nr 3 podano oznaczenia przewodów i zacisków urządzeń różnego przeznaczenia.Tablica 3. Oznaczenia przewodów i zacisków urządzeń

Schematy układów sieci przedstawiono na rysunku nr 4.

Oznaczenia: L1; L2; L3 - przewody fazowe prądu przemiennego; N - przewód neutralny; PE - przewód ochronny lub uziemienia ochronnego; PEN - przewód ochronno-neutralny; FE - przewód uziemienia funkcjonalnego; Z - impedancjaRys. 4. Schematy stosowanych układów sieci TN (TN-C; TN-S; TN-C-S), TT oraz IT Dotychczas w kraju najczęściej stosowany był układ sieci TN-C. W układzie tym występuje przewód ochronno-neutralny PEN.Zgodnie z postanowieniami normy, w instalacjach elektrycznych ułożonych na stałe, przewód ochronno-neutralny PEN powinien mieć przekrój żyły nie mniejszy niż 10 mm2 Cu lub 16 mm2 Al.W związku z niewłaściwą relacją pomiędzy przekrojami przewodu PEN i przewodów fazowych L, w odniesieniu do instalacji elektrycznej w budynkach (przekrój przewodu PEN w większości przypadków może kilkakrotnie przewyższać przekroje przewodów fazowych L) oraz dążeniem do poprawy stanu bezpieczeństwa przeciwporażeniowego użytkowników, koniecznością staje się stosowanie układu sieci TN-S lub TN-C-S.Układy te zapewniają rozdzielenie funkcji przewodu ochronno-neutralnego PEN na przewód ochronny PE i neutralny N oraz likwidują szereg niepożądanych zjawisk, takich jak:- pojawienie się napięcia fazowego na obudowach metalowych odbiorników, wywołane przerwą ciągłości przewodu PEN,- pojawienie się na przewodzie PEN napięcia niekorzystnego dla użytkowanych odbiorników, wywołanego przepływem przez ten przewód prądu wyrównawczego, spowodowanego zaistnieniem asymetrii prądowej w instalacji.Rozdzielenie funkcji przewodu ochronno-neutralnego PEN na przewód ochronny PE i neutralny N, w przypadku układu sieci TN-C-S, powinno następować w złączu lub w rozdzielnicy głównej budynku, a punkt rozdziału powinien być uziemiony.Zapewnia to utrzymanie potencjału ziemi na przewodzie ochronnym PE przyłączonym do części przewodzących dostępnych urządzeń elektrycznych w normalnych warunkach pracy instalacji elektrycznej.Możliwie licznie uziemiane powinny być również przewody ochronne PE i ochronno-neutralne PEN.Wielokrotne uziemianie przewodu ochronnego PE i ochronno-neutralnego PEN w układzie sieci TN, w którym stosowane jest samoczynne wyłączenie zasilania, jako ochrona przed dotykiem pośrednim, powoduje:- obniżenie napięcia na nieuszkodzonym przewodzie ochronnym PE lub ochronnoneutralnym PEN, połączonym z miejscem zwarcia,- utworzenie drogi zastępczej prądu zwarciowego w przypadku przerwania przewodu ochronnego PE lub ochronno-neutralnego PEN,- obniżenie napięcia na przewodzie ochronnym PE lub ochronno-neutralnym PEN, który został przerwany (odłączony od punktu neutralnego sieci) i który jest jednocześnie połączony z miejscem zwarcia,- obniżenie napięcia, które może pojawić się na przewodzie ochronnym PE lub ochronnoneutralnym PEN podczas zwarć doziemnych w stacji zasilającej po stronie wyższego napięcia, gdy w stacji wykonano wspólne uziemienie urządzeń wysokiego i niskiego napięcia,- ograniczenie asymetrii napięć podczas zwarć doziemnych. Instalacja elektryczna w budynkach powinna być realizowana w układzie sieci TN-S (przewody L1; L2; L3; N; PE). Nie wyklucza to stosowania w szczególnie uzasadnionych przypadkach układu sieci TT lub IT.Możliwe są dwa rozwiązania rozdzielnic (złącze, rozdzielnica główna) w układzie TN-C-S:- z zastosowaniem czterech szyn zbiorczych,- z zastosowaniem pięciu szyn zbiorczych.Rozwiązania te przedstawiono na rysunku nr 5.

Rys. 5. Rozdzielnice w układzie TN-C-SRozdzielnica przedstawiona na rysunku nr 5a może pracować w układzie TN-C lub TN-C-S, natomiast rozdzielnica przedstawiona na rysunku nr 5b może pracować we wszystkich układach TN, a także w układach TT lub IT po odpowiednim, dla danego układu sieci, połączeniu lub rozłączeniu szyny PE z szyną N.Na rysunku nr 6 przedstawiono schemat zasilania pojedynczego budynku (indywidualnego odbiorcy) poprzez zestaw przyłączeniowo-pomiarowy, usytuowany w linii ogrodzenia zewnętrznego posesji. Zestaw ten mieści się w zamkniętej oraz zabezpieczonej przez wpływami atmosferycznymi i osobami niepowołanymi skrzynce. Składa się z dwóch modułów, z których jeden pełni funkcję zakończenia przyłącza, drugi pełni funkcję złącza końcowego.Zestaw umożliwia zainstalowanie listwy zaciskowej do podłączenia przewodów przyłącza sieci zasilającej i przewodów instalacji, zabezpieczenia przedlicznikowego w postaci rozłącznika bezpiecznikowego lub wyłącznika nadprądowego selektywnego - zapewniających selektywność w działaniu urządzeń zabezpieczających, licznika energii elektrycznej oraz ochrony przed przepięciami pochodzącymi od wyładowań atmosferycznych i łączeń w sieci zasilającej (ograniczniki przepięć stanowiące pierwszy stopień ochrony przeciwprzepięciowej).Bardzo ważną rolę w ekwipotencjalizacji części przewodzących jednocześnie dostępnych w budynku pełni uziemienie przewodu ochronnego PE instalacji elektrycznej. Określa ono potencjał strefy ekwipotencjalnej w budynku. Uziemienie to powinno być wykonane w budynku, a nie z dala od niego, z wykorzystaniem przede wszystkim uziomu fundamentowego.Właściwe jest w związku z tym rozwiązanie przedstawione na rysunku nr 6, na którym rozdzielenie przewodu PEN na przewody PE i N wykonano w zestawie przyłączeniowopomiarowym ZPP, usytuowanym poza budynkiem, a przewód PE przyłączono do szyny PE w tablicy rozdzielczej odbiorcy TRO i uziemiono poprzez główną szynę uziemiającą budynku GSU.

Oznaczenia: SZ - sieć zasilająca niskiego napięcia; P - przyłącze; ZPP - zestaw przyłączeniowo- pomiarowy; LZ - listwa zaciskowa; RB - rozłącznik bezpiecznikowy lub wyłącznik nadprądowy selektywny; L - przewody fazowe; O - ogranicznik przepięć; SU - szyna uziemiająca; kWh - licznik energii elektrycznej; TRO - tablica rozdzielcza odbiorcy; wlz - wewnętrzna linia zasilająca; GSU - główna szyna uziemiająca budynku; IK, IW, ICO, IG - instalacje odpowiednio w kolejności: kanalizacyjna, wodna, centralnego ogrzewania, gazowa; KB - konstrukcja metalowa (elementy metalowe konstrukcji budynku, związane na przykład z fundamentem, ścianami); N, PEN, PE - przewody odpowiednio: neutralny, ochronnoneutralny, ochronny lub połączenia wyrównawczego ochronnegoRys. 6. Schemat zasilania w energię elektryczną pojedynczego budynku (indywidualnego odbiorcy)



&nbsp;
4. Rodzaje ochron przeciwporażeniowych
Rodzaje ochron przeciwporażeniowych zestawiono w tablicy nr 4.Tablica 4. Rodzaje ochron przeciwporażeniowych

Z powyższych zestawień wynika, że obok znanych i stosowanych w kraju środków ochrony przeciwporażeniowej norma PN-IEC 60364 wprowadziła następujące nowe środki ochrony, a mianowicie:a) w równoczesnej ochronie przed dotykiem bezpośrednim i pośrednim zastosowanie napięć zakresu I w obwodach bez uziemień SELV oraz z uziemieniem PELV. Obwody te dzielą się na napięcia o wartościach:- nie wymagających żadnej ochrony przed dotykiem bezpośrednim,- wymagających ochrony przed dotykiem bezpośrednim.Obwody, w których stosuje się dla potrzeb technologicznych napięcia zakresu I, a które nie spełniają warunków określonych dla obwodów SELV lub PELV, nazywają się obwodami FELV.W obwodach FELV należy zapewnić ochronę przed dotykiem bezpośrednim oraz ochronę przed dotykiem pośrednim taką, jaka jest zastosowana w obwodzie pierwotnym.b) w ochronie przed dotykiem bezpośrednim zastosowanie urządzeń ochronnych różnicowoprądowych o znamionowym prądzie różnicowym nie większym niż 30 mA.Urządzenia te nie stanowią samodzielnego środka ochrony przed dotykiem bezpośrednim i należy je stosować łącznie z innymi środkami ochrony.c) w ochronie przed dotykiem pośrednim zastosowanie samoczynnego wyłączenia zasilania (w układzie sieci TN, TT, IT) wraz z zastosowaniem połączeń wyrównawczych dodatkowych (miejscowych).Ochrona przez zastosowanie samoczynnego wyłączenia zasilania jest realizowana przez:- urządzenia ochronne przetężeniowe (wyłączniki z wyzwalaczami nadprądowymi lub przekaźnikami nadprądowymi, bezpieczniki z wkładkami topikowymi),- urządzenia ochronne różnicowoprądowe (wyłączniki ochronne różnicowoprądowe, wyłączniki współpracujące z przekaźnikami różnicowoprądowymi).Wprowadzone są krótkie czasy wyłączenia. Powoduje to konieczność doboru urządzeń samoczynnego wyłączenia zasilania na podstawie charakterystyk czasowo-prądowych tych urządzeń.Urządzenia ochronne różnicowoprądowe można stosować we wszystkich układach sieci z wyjątkiem układu TN-C po stronie obciążenia (za urządzeniem ochronnym różnicowoprądowym). Urządzenia ochronne różnicowoprądowe spełniają jednocześnie funkcję ochrony budynku przed pożarami wywołanymi prądami doziemnymi. W tym przypadku znamionowy prąd różnicowy urządzenia nie może być większy niż 500 mA.Integralnym elementem samoczynnego wyłączenia zasilania jest zastosowanie połączeń wyrównawczych dodatkowych (miejscowych).Zastosowanie połączeń wyrównawczych ma na celu ograniczenie do wartości dopuszczalnych długotrwale w danych warunkach środowiskowych napięć występujących pomiędzy różnymi częściami przewodzącymi.d) w ochronie przed dotykiem pośrednim zastosowanie nieuziemionych połączeń wyrównawczych miejscowych.Istotą wyżej wymienionego środka jest niedopuszczenie do pojawienia się napięć dotykowych o wartościach większych niż dopuszczalne długotrwale w danym miejscu lub pomieszczeniu.Przewody nieuziemionych połączeń wyrównawczych powinny w chronionym miejscu lub pomieszczeniu łączyć ze sobą wszystkie części jednocześnie dostępne. System nieuziemionych połączeń wyrównawczych miejscowych nie powinien mieć połączenia elektrycznego z ziemią przez części przewodzące dostępne lub przez części przewodzące obce.Przy stosowaniu takich połączeń należy wprowadzić rozwiązania zapobiegające narażeniu osób, wchodzących z zewnątrz do przestrzeni objętej wyżej wymienionymi połączeniami, na znalezienie się pod różnymi potencjałami.e) w ochronie przed dotykiem pośrednim zastosowanie separacji elektrycznej. Norma PN-IEC 60364 wprowadziła nowe zasady stosowania separacji elektrycznej, a mianowicie:- w obwodzie separowanym iloczyn napięcia znamionowego (w woltach) i łącznej długości oprzewodowania ( w metrach) nie może przekraczać wartości 100 000 oraz łączna długość oprzewodowania nie może przekraczać 500 m,- w przypadku zasilania z obwodu separowanego więcej niż jednego urządzenia, należy zastosować izolowane, nieuziemione przewody wyrównawcze łączące części przewodzące dostępne tych urządzeń. Przypadek taki przedstawiono na rysunku nr 7.

Oznaczenia: B - wyłącznik lub bezpiecznikRys. 7. Zwarcie podwójne w obwodzie separowanymPrzewody wyrównawcze w przypadku wystąpienia zwarcia podwójnego w dwóch różnych urządzeniach umożliwiają przepływ prądu I, powodującego samoczynne wyłączenie zasilania. W przypadku podwójnego zwarcia dwóch części przewodzących dostępnych z przewodami o różnej biegunowości, jak to pokazano na rysunku nr 7, urządzenie ochronne powinno zapewnić samoczynne wyłączenie zasilania w czasie nie dłuższym od podanego w tablicy nr 8.



&nbsp;
5. Przewody ochronne
W instalacji elektrycznej przewody dzielą się na przeznaczone do:- przesyłu energii elektrycznej,- równoczesnego przesyłu energii elektrycznej i ochrony przeciwporażeniowej,- ochrony przeciwporażeniowej,- funkcjonalnych połączeń wyrównawczych i uziemień.Ogólnie rzecz biorąc, wszystkie przewody lub żyły w przewodach wielożyłowych, służące do ochrony przed porażeniem, nazywają się przewodami ochronnymi. Jednak potocznie przyjmuje się następujący podział podany w tablicy nr 5.Tablica 5. Podział przewodów ochronnych


Przy doborze wymienionych w tablicy nr 5 przewodów, sposobu ich prowadzenia i łączenia, należy kierować się postanowieniami normy.Na rysunku nr 8 przedstawiono przykładowy schemat połączeń ochronnych przy pomocy różnego rodzaju przewodów.

Oznaczenia: 1- przewód ochronny PE; 2 - przewód ochronno-neutralny PEN; 3 - przewód uziemienia ochronnego PE; 4 - przewód wyrównawczy główny PE; 5 - przewód wyrównawczy dodatkowy (miejscowy) PE łączący z sobą dwie części przewodzące dostępne; 6 - przewód wyrównawczy dodatkowy (miejscowy) PE łączący z sobą część przewodzącą dostępną oraz część przewodzącą obcą; 7 - przewód wyrównawczy nieuziemiony PE; 8 - główna szyna (zacisk) uziemiająca; 9 - uziom; Z - złącze; T - transformator separacyjny; O - odbiornik w obudowie przewodzącej I klasy ochronności; C - część przewodząca obca; W - rura metalowa wodociągowa główna; B - zbrojenie lub/i konstrukcje metalowe budynkuRys. 8. Schemat połączeń ochronnychW tablicach nr 6 i 7 podano zależności pomiędzy przekrojami przewodów pełniących różnego rodzaju funkcje.Tablica 6. Zależności pomiędzy przekrojami przewodów

1) Przekrój każdego przewodu ochronnego nie będącego częścią wspólnego układu przewodów lub jego osłoną nie powinien być w żadnym przypadku mniejszy niż:- 2,5 mm2 w przypadku stosowania ochrony przed mechanicznymi uszkodzeniami,- 4 mm2 w przypadku niestosowania ochrony przed mechanicznymi uszkodzeniami.2) Przewody ułożone w ziemi muszą spełniać dodatkowo wymagania podane w tablicy nr 7.Tablica 7. Wymagania dla przewodów ułożonych w ziemi

3) Przekrój SPE należy zawsze ustalać, biorąc pod uwagę największy w danej instalacji przekrój przewodu ochronnego4) Dotyczy przewodu połączenia wyrównawczego dodatkowego, łączącego ze sobą dwie części przewodzące dostępne. Przekrój wyżej wymienionego przewodu nie powinien być mniejszy niż najmniejszy przekrój przewodu ochronnego, przyłączonego do części przewodzącej dostępnej.5) Dotyczy przewodu połączenia wyrównawczego dodatkowego, łączącego część przewodzącą dostępną z częścią przewodzącą obcą. Przekrój wyżej wymienionego przewodu nie powinien być mniejszy niż połowa przekroju przewodu ochronnego, przyłączonego do części przewodzącej dostępnej.6) Brak jest obowiązujących danych. Ze względu na pełnioną funkcję, uważa się, że przekrój tego przewodu nie powinien być mniejszy od przekroju przewodu fazowego.7) Dotyczy współosiowej żyły przewodu (kabla).8) Przekrój nie musi być większy od 25 mm2 Cu, lub z innego materiału, lecz o przekroju mającym taką obciążalność jak 25 mm2 Cu.Dane przedstawione w tablicy nr 6 odnoszą się do przewodów różnego przeznaczenia, wykonanych z takiego samego materiału. W przypadku stosowania przewodu o określonym przeznaczeniu z innego materiału należy tak dobrać jego przekrój, aby została zachowana odpowiednia przewodność elektryczna.W szczególnych przypadkach może zachodzić konieczność indywidualnego obliczenia przekrojów poszczególnych przewodów.Przewody ochronne, ochronno-neutralne, uziemienia ochronnego lub ochronnofunkcjonalnego oraz połączeń wyrównawczych powinny być oznaczone dwubarwnie, barwą zielono-żółtą, przy zachowaniu następujących postanowień:- barwa zielono-żółta może służyć tylko do oznaczenia i identyfikacji przewodów mających udział w ochronie przeciwporażeniowej,- zaleca się, aby oznaczenie stosować na całej długości przewodu. Dopuszcza się stosowanie oznaczeń nie na całej długości z tym, że powinny one znajdować się we wszystkich dostępnych i widocznych miejscach.- przewód ochronno-neutralny powinien być oznaczony barwą zielono-żółtą, a na końcach barwą jasnoniebieską. Dopuszcza się, aby wyżej wymieniony przewód był oznaczony barwą jasnoniebieską, a na końcach barwą zielono-żółtą.Przewód neutralny i środkowy powinien być oznaczony barwą jasnoniebieską w sposób taki jak opisany dla przewodów ochronnych.Bardzo ważne jest rozróżnienie połączeń wyrównawczych głównych od uziemień. Aby określone elementy mogły być wykorzystane jako uziomy muszą one spełniać określone wymagania i musi być zgoda właściwej jednostki na ich wykorzystanie. Dotyczy to na przykład rur wodociągowych, kabli itp. Niektóre elementy jak np. rury gazu, palnych cieczy itp. nie mogą być wykorzystywane jako uziomy.Natomiast wszystkie wyżej wymienione elementy powinny być w danym budynku połączone ze sobą poprzez główną szynę uziemiającą, celem stworzenia ekwipotencjalizacji. Aby zrealizować połączenia wyrównawcze nie wykorzystując rur gazowych jako elementów uziemienia, za wystarczające uważa się zainstalowanie wstawki izolacyjnej na wprowadzeniu rury gazowej do budynku jak to przedstawiono na rysunku nr 9.

Oznaczenia: PE - przewód ochronny lub połączenia wyrównawczego ochronnegoRys. 9. Połączenia wyrównawcze w budynku mieszkalnym - główne w piwnicy, oraz dodatkowe (miejscowe) w łazience



&nbsp;
6. Ochrona przed dotykiem pośrednim przez zastosowanie samoczynnego wyłączenia zasilania
A. Układ sieci TN
Dla zapewnienia samoczynnego wyłączenia zasilania powinno być spełnione wymaganie:
Zs * Ia &lt; I0
gdzie:Zs - impedancja pętli zwarciowej, obejmującej źródło zasilania, przewód fazowy do miejsca zwarcia i przewód ochronny od miejsca zwarcia do źródła zasilania,Ia - prąd powodujący samoczynne zadziałanie urządzenia zabezpieczające w wymaganym czasie (wyłącznika lub bezpiecznika). W zależności od zastosowanego urządzenia jest to prąd:- przetężeniowy, albo- różnicowy, to jest stanowiący różnicę pomiędzy prądem płynącym w przewodzie L i przewodzie N.Maksymalne dopuszczalne czasy wyżej wymienionego wyłączenia, w zależności od napięcia fazowego prądu przemiennego lub napięcia względem ziemi nietętniącego prądu stałego, podano w tablicy nr 8.Tablica 8. Maksymalne czasy wyłączenia w układzie TN

Czasy wyłączenia podane w tablicy nr 8 dotyczą obwodów odbiorczych, z których bezpośrednio lub poprzez gniazda wtyczkowe są zasilane urządzenia I klasy ochronności ręczne lub/i przenośne, przeznaczone do ręcznego przemieszczania w czasie użytkowania. Wbodyach rozdzielczych można przyjmować czas wyłączenia dłuższy, lecz nie przekraczający 5 s.Również w obwodach odbiorczych, zasilających jedynie urządzenia stacjonarne lub/i stałe, dopuszcza się czas wyłączenia dłuższy, lecz nie przekraczający 5 s. Jednak w tym przypadku, jeżeli z tej samej rozdzielnicy lub obwodu rozdzielczego, to jest wewnętrznej linii zasilającej, są również zasilane obwody odbiorcze, dla których obowiązują czasy wyłączenia podane w tablicy nr 8, powinien być spełniony przynajmniej jeden z dwóch poniżej podanych warunków:Warunek a)Impedancja przewodu ochronnego pomiędzy rozdzielnicą główną lub wewnętrzną linią zasilającą (wlz) i punktem, w którym przewód ochronny jest przyłączony do głównej szyny uziemiającej, nie przekraczaUl/U0*Zs Warunek b)W rozdzielnicy (lub w wlz) powinny znajdować się połączenia wyrównawcze przyłączone do tych samych części przewodzących obcych co połączenia wyrównawcze główne, które spełniają wymagania dla połączeń wyrównawczych głównych.W przypadkach możliwości bezpośredniego zwarcia przewodu fazowego z ziemią, np. w liniach napowietrznych, napięcie pomiędzy przewodem ochronnym (ochronnoneutralnym) i przyłączonymi do niego częściami przewodzącymi dostępnymi a ziemią, nie powinno przekroczyć wartości napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale UL.Przykład ten przedstawiono na rysunku nr 10.

Oznaczenia: RB - wypadkowa rezystancja wszystkich połączonych równolegle uziomów; RE - najmniejsza możliwa rezystancja styku z ziemią części przewodzących obcych, nie przyłączonych do przewodu ochronnego, przez które może nastąpić zwarcie pomiędzy fazą a ziemiąRys. 10. Zwarcie z ziemią w linii elektroenergetycznejWobec powyższego, aby nie została przekroczona, w przypadku zwarcia takiego rodzaju, wartość napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale UL, powinna być spełniona zależność:

Jeśli UL= 50 V, powyższy wzór przybierze postać:

&nbsp;
B. Układ sieci TT
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;Aby napięcie dotykowe nie przekraczało wartości napięcia dotykowego dopuszczalnego długotrwale UL powinno być spełnione wymaganie:
RA/sub&gt; * IA &lt; UL
gdzie:RA - całkowita rezystancja uziomu i przewodu ochronnego łączącego części przewodzące dostępne z uziomem,Ia - prąd powoduj ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Liaisons équipotentielles]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3844426</link><pubDate>2007-10-09 09:44:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat






.1.3.1.2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Liaisons équipotentielles 
4.1.3.1.2.1&nbsp;&nbsp;&nbsp; Liaison équipotentielle principale
4.1.3.1.2.1.1&nbsp;&nbsp;&nbsp; La liaison équipotentielle principale a pour but de limiter les différences de potentiel entre des parties conductives tangibles simultanément accessibles. &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Lors de la pose du conducteur principal d'équipotentialité, il y a lieu de veiller &agrave; ce que les liaisons soient les plus courtes possible (voir fig. ci-dessous). Des constructions métalliques existantes (parties métalliques étendues, canalisations métalliques diverses) peuvent &ecirc;tre utilisées comme conducteur principal d'équipotentialité, pour autant que leurs sections minimales soient respectées et maintenues en tout temps. Par conséquent, il y a lieu de veiller &agrave; ce que le démontage d'un élément de construction tel que compteur d'eau, vanne ou analogue n'interrompe pas le conducteur principal d'équipotentialité.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Il faut éviter des parallélismes entre les conducteurs d'équipotentialité aboutissant au conducteur principal d'équipotentialité.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Dans la mesure du possible, l'électrode de terre de fondation doit &ecirc;tre utilisée comme partie intégrante du conducteur principal d'équipotentialité.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Les points de jonction et de dérivation le long du conducteur principal d'équipotentialité doivent &ecirc;tre aisément accessibles en tout temps et reconnaissables comme tels. Les jonctions et dérivations doivent &ecirc;tre assurées contre tout desserrage intempestif.&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le conducteur principal d'équipotentialité ne doit pas &ecirc;tre utilisé comme conducteur de mise &agrave; la terre de l'installation de protection contre la foudre, m&ecirc;me lorsqu'une électrode de terre commune sert &agrave; cette derni&egrave;re et &agrave; la mise &agrave; la terre du neutre.(Voir aussi les Recommandations pour les installations de protection contre la foudre, publication ASE 4022)Liaison équipotentielle principale






1 Ligne d'amenée 
2 Conducteur de terre 2.1Electrode de terre selon variantes a, b, c ou d 3.1Conducteur principal d'équipotentialité 4.1réseau de distribution d'eau métallique et inintérompu4.3 Pontage du compteur d'eau, des vannes, etc 5 Conducteur de terre isolé et relié au réseau de distribution d'eau métallique ou &agrave; une électrode de terre séparée 6.1 Ferraillage des fondations en béton comme électrode de terre 6.2 Conducteur spécial posé dans les fondations en béton comme électrode de terre 7.1 Réseau de distribution de gaz métallique et ininterrompu 7.2 Pontage du compteur &agrave; gaz 8 Coupe-surintensité général 9 Joint isolant10 Installation de protection contre la foudre 10.1 Electrode de terre pour installation de protection contre la foudre, voir 2.1 11 Conduites de chauffage 12 Eléments porteurs de la construction métallique 13 Lignes de terre pour installations de télécommunication
4.1.3.1.2.1.4&nbsp;&nbsp;&nbsp; La tension d'amorçage au choc 1/50 des éclateurs ne doit pas dépasser 50% de la tension de contournement alternative 50 Hz (valeur efficace) du joint isolant. (Fig. 4.1.3.1.2.1.4.1 et 4.1.3.1.2.1.4.2)
Fig. 4.1.3.1.2.1.4.1 Disposition d'un éclateur et des liaisons équipotentielles






&nbsp;&nbsp;&nbsp; Remarque:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Introduction par câble souterrain&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1&nbsp;&nbsp;&nbsp; Installation de paratonnerre selon ASE 4022&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ventilation, chauffage, etc.&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3&nbsp;&nbsp;&nbsp; Conduite d'eau du réseau local&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4&nbsp;&nbsp;&nbsp; Electrode de terre de fondations selon ASE 4113 ou autres électrodes de terre&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5&nbsp;&nbsp;&nbsp; Constructions métalliques&nbsp;&nbsp;&nbsp; 6&nbsp;&nbsp;&nbsp; Conduite pour carburant (par exemple: avec protection cathodique)&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7&nbsp;&nbsp;&nbsp; Joint isolant avec éclateur&nbsp;&nbsp;&nbsp; 8&nbsp;&nbsp;&nbsp; Conducteur principal d'équipotentialité&nbsp;&nbsp;&nbsp; 9&nbsp;&nbsp;&nbsp; Liaison du conducteur principal d'équipotentialité avec le conducteur PEN ou le conducteur de protection (PE) dans une installation selon schéma TN ou avec le conducteur de protection (PE) dans une installation selon schéma TT
&nbsp;&nbsp;&nbsp; Fig. 4.1.3.1.2.1.4.2 Detail A: Disposition d'un joint isolant dans une conduite de carburant 






&nbsp;&nbsp;&nbsp; Remarque&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Cotes en mm&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1&nbsp;&nbsp;&nbsp; Joint isolant (Exigences concernant les joints isolants voir: STI 503.1083 &laquo;Directives concernant les mesures de sécurité contre les actions dangereuses du courant électrique dans les dépôts autonomes de carburants et dans tous les dépôts de carburants avec raccordement ferroviaire (DeDC)&raquo;, publiées par l'Inspection fédérale des installations &agrave; courant fort (ESTI)&nbsp;&nbsp;&nbsp; 2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Eclateur (antidéflagrant si le joint isolant est situé dans une zone 1 ou 2)&nbsp;&nbsp;&nbsp; 3&nbsp;&nbsp;&nbsp; Conduite métallique dans le bâtiment&nbsp;&nbsp;&nbsp; 4&nbsp;&nbsp;&nbsp; Conduite métallique allant &agrave; l'extérieur, par exemple &agrave; un réservoir&nbsp;&nbsp;&nbsp; 5&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mur du bâtiment&nbsp;&nbsp;&nbsp; 6&nbsp;&nbsp;&nbsp; Isolation supplémentaire &agrave; travers le mur jusqu'au joint isolant&nbsp;&nbsp;&nbsp; 7&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ferraillage des fondations&nbsp;&nbsp;&nbsp; 8&nbsp;&nbsp;&nbsp; Conducteur d'équipotentialité
4.1.3.1.2.2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Liaison équipotentielle supplémentaire
4.1.3.1.2.2.1&nbsp;&nbsp;&nbsp; Une liaison équipotentielle supplémentaire peut &ecirc;tre nécessaire dans certains locaux, emplacements et installations particuliers ( partie 7).4.1.3.1.2.2.2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Si une liaison équipotentielle supplémentaire est nécessaire dans une installation ou une partie de celle-ci, il y a lieu de relier entre eux par un conducteur d'équipotentialité tous les objets fixes comportant des parties conductives tangibles simultanément accessibles. Les conducteurs d'équipotentialité supplémentaires doivent &ecirc;tre raccordés par le plus court chemin &agrave; un conducteur de protection de l'installation dont la section minimale doit &ecirc;tre conforme &agrave; la présente norme. Une liaison directe du conducteur d'équipotentialité supplémentaire avec le conducteur principal d'équipotentialité n'est pas absolument nécessaire.La figure ci-dessous montre un exemple typique d'application de liaisons équipotentielles supplémentaires.
Figure 4.1.3.1.2.2.2 Liaison équipotentielle supplémentaire entre deux objets
Figure 4.1.3.1.2.2.3 Liaison équipotentielle supplémentaire entre un objet et une partie non électrique conductrice

&nbsp;
4.1.3.1.3&nbsp;&nbsp;&nbsp; Protection selon le schéma TN
4.1.3.1.3.1&nbsp;&nbsp;&nbsp; Dans les installations existantes, la mise &agrave; terre du conducteur servant &agrave; la mise au neutre au passage du réseau dans l'installation ne peut &ecirc;tre réalisée que si l'on dispose d'une électrode de terre appropriée, et pour autant que les travaux exigent une telle mise &agrave; la terre au sens du - Domaine d'application -.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Les dispositions relatives &agrave; la - Protection des personnes - doivent dans tous les cas &ecirc;tre remplies.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; D'apr&egrave;s le genre d'électrode de terre, le raccordement du conducteur de terre de mise au neutre doit &ecirc;tre exécuté selon l'une des variantes A &agrave; D&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Si le coupe-surintensité général et l'électrode de terre sont situés &agrave; des endroits différents, il n'est pas absolument nécessaire de poser un conducteur de terre séparé. Dans ce cas, on peut utiliser le conducteur PEN (schéma TN-C) et/ou le conducteur PE (schémas TN-S et TT) de l'installation comme conducteur de terre pour autant que les sections prescrites soient respectées.Variantes pour le raccordement du conducteur de terre








1 Ligne d'amenée 
2 Conducteur de terre 
4.1 Réseau de distribution d'eau métallique 
4.2 Réseau de distribution d'eau en mati&egrave;re isolante 
5 Conducteur de terre isolé relié au réseau de distribution d'eau métallique 
6.1 Ferraillage des fondations en béton comme électrode de terre 
6.2 Conducteur spécial posé dans les fondations en béton comme électrode de terre 
8 Coupe-surintensité général (variantes) 
9 Conducteur PEN10Borne de terre principale ou barre 
Variante a:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le conducteur de terre est relié &agrave; la conduite d'eau métallique.Variante b:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le conducteur de terre est relié par l'intermédiaire d'un conducteur de terre isolé au réseau de distribution d'eau métallique ou &agrave; une électrode de terre séparée.
Variante c:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le conducteur de terre est relié au ferraillage des fondations en béton utilisé comme électrode de terre.Variante d:&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le conducteur de terre est relié &agrave; un conducteur spécial posé dans les fondations en béton utilisé comme électrode de terre.
4.1.3.1.3.2&nbsp;&nbsp;&nbsp;Lors de la décision concernant la pose séparée ou commune du conducteur neutre et du conducteur de protection, on ne devrait pas seulement tenir compte de la conductance du conducteur neutre, mais aussi des avantages que présentent les syst&egrave;mes TN-S ou TN-C-S: 

La pose séparée des conducteurs neutre et de protection permet l'utilisation de façon simple du dispositif de protection &agrave; courant différentiel-résiduel comme mesure de protection complémentaire. 
La pose séparée du conducteur neutre et du conducteur de protection améliore la compatibilité électromagnétique (CEM)&nbsp; ) 






Installations - Schéma TN-S

&nbsp;&nbsp;&nbsp;Installations - Schéma TN-C-S






1 Ligne d'amenée 
2 Ligne d'alimentation générale 
3 Colonne ou ligne principale 
4 Ligne d'abonné 
5 Coupe-surintensité d'abonné 
6 Coupe-surintensité de récepteur 
7 Récepteur d'énergie fixe ou raccordé par un dispositif conjoncteur ne permettant pas le libre emploi 
8 Dispositif conjoncteur &agrave; libre emploi ou analogue 
9 Conducteur de terre de mise au neutre 
&nbsp; 

L1, L2, L3 conducteurs polaires 
N conducteur neutre 
PEN conducteur PEN (vert-et-jeune, extrémités bleu clair /bleu) 
PE Conducteur de protection 
j sectionneur de neutre 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; sectionnemeur de neutre ou borne spéciale 
h coupe-surintensité
4.1.3.1.3.8&nbsp;&nbsp;&nbsp; Si les conditions pour la coupure automatique par le coupe-surintensité placé en amont ne sont pas remplies &agrave; l'emplacement du dispositif &agrave; courant différentiel-résiduel, les masses apr&egrave;s ce dernier ne doivent &ecirc;tre reliés qu'avec une électrode terre séparée.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A chaque valeur du courant nominal de déclenchement du disjoncteur de protection &agrave; courant de défaut correspond une limite supérieure de la résistance de passage &agrave; la terre, qui se détermine comme suit:






&nbsp;&nbsp; Re = 50 * 1000 / IDn

Re : Résistance de passage &agrave; la terre [W]
IDn : Courant nominal de déclenchement, [mA]
50 : Tension de défaut maximum, [V]






Courant nominal de déclenchement 
Valeur maximum de la résistance de terre

IDn&nbsp; [mA]
Re [W]

10
5 000

30
1650

100
500

300
165

500
100
En aucun cas ces valeurs ne doivent &ecirc;tre dépassées, m&ecirc;me par sol desséché quand on use d'une électrode de terre artificielle.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ces valeurs relativement élevées, et pourtant encore admissibles, de la résistance de terre montrent que le couplage de protection &agrave; courant de défaut, m&ecirc;me quand il est difficile de réaliser la mise &agrave; la terre, demeure une protection s&ucirc;re. Il est évident que tout doit &ecirc;tre néanmoins mis en oeuvre pour réaliser la meilleure mise &agrave; la terre possible.En principe, les conditions pour la protection par coupure automatique au coupe-surintensité sont déterminantes.Mais si l'emplacement du dispositif &agrave; courant différentiel-résiduel est éloigné du coupe-surintensité général, le constructeur de l'installation doit encore s'assurer des conditions de mise au neutre en cet emplacement.
4.1.3.1.4&nbsp;&nbsp;&nbsp; Protection selon le schéma TT
4.1.3.1.4.1&nbsp;&nbsp;&nbsp; En cas de défaut, une interruption s&ucirc;re au moyen du coupe-surintensité ne peut &ecirc;tre garantie que si la résistance de boucle peut &ecirc;tre maintenue suffisamment faible liaison absolument fiable avec un réseau de distribution d'eau métallique ininterrompu&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Etant donné que l'on dispose toujours moins de réseaux de distribution d'eau métalliques ininterrompus, il y a lieu de prévoir le dispositif de protection &agrave; courant différentiel-résiduel comme mesure de protection complémentaire.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le courant nominal de déclenchement du dispositif &agrave; courant différentiel-résiduel dépend de la valeur de la résistance de la prise de terre&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; La figure 4.1.3.1.4 représente le schéma d'une installation protégée selon le schéma TT, dans lequel n'apparait pas le dispositif de protection &agrave; courant différentiel-résiduel. &nbsp;&nbsp;&nbsp; Installations - Schéma TT








1 Ligne d'amenée 
2 Ligne d'alimentation générale 
3 Colonne ou ligne principale 
4 Ligne d'abonné 
5 Ligne de répartition 
6 Ligne divisionnaire 
7 Ligne de récepteur 
8 Coupe-surintensité général 
9 Coupe-surintensité principal 
10 Coupe-surintensité d'abonné 
11 Coupe-surintensité de répartition 
12 Coupe-surintensité divisionnaire 
13 Coupe-surintensité de récepteur 
14 Récepteur d'énergie fixe ou raccordé par un dispositif conjoncteur ne permettant pas le libre emploi 
15 Dispositif conjoncteur &agrave; libre emploi ou analogue 
16 Conducteur de terre 
17 Borne de terre principale ou barre 
18 Electrode de terre (variantes ) 
4.1.3.2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Protection par emploi de matériels de la classe II ou par isolation équivalente
4.1.3.2.2&nbsp;&nbsp;&nbsp; Enveloppes
4.1.3.2.2.9&nbsp;&nbsp;&nbsp; Cette exigence n'est applicable qu'aux canalisations pour appareils &agrave; surisolation qui sont nouvellement mis sur le marché. Pour des réparations, il est permis de remplacer les fiches-réseau (types 11 ou Euro-fiches) montées &agrave; demeure par des fiches-réseau avec contact de protection (type 12). Le contact de protection reste alors inutilisé, mais ne doit pas &ecirc;tre supprimé.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Cette solution présente l'inconvénient qu'un appareil surisolé ne peut &ecirc;tre raccordé qu'&agrave; des prises-réseau avec contact de protection.
4.1.3.3&nbsp;&nbsp;&nbsp; Protection dans les emplacements non conducteurs
4.1.3.3.3&nbsp;&nbsp;&nbsp; Le contact simultané de parties susceptibles de se trouver en cas de défaut &agrave; des potentiels différents peut &ecirc;tre emp&ecirc;ché par les mesures suivantes:





&nbsp;&nbsp;&nbsp; 1.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Respect de distances minimums entre les masses d'une part et des éléments conducteurs d'autre part.

&nbsp;&nbsp;&nbsp; a)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Elément conducteur (étranger &agrave; l'installation électrique)&nbsp;&nbsp;&nbsp; b)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Paroi non isolante&nbsp;&nbsp;&nbsp; c)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Sol isolant

&nbsp;&nbsp; 2.&nbsp;&nbsp;&nbsp; Mise en place d'obstacles efficaces ou d'isolations entre des masses et des éléments conducteurs 
3.&nbsp;&nbsp;&nbsp; comme 2..

a)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Obstacle (isolant ou monté isolé)b)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Elément conducteur (étranger &agrave; l'installation électrique)c)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Sol isolantd)&nbsp;&nbsp;&nbsp; Joint isolant/manchon
&nbsp;
4.1.3.5&nbsp;&nbsp;&nbsp; Protection par séparation électrique
4.1.3.5.3&nbsp;&nbsp;&nbsp; Alimentation de plusieurs matériels
4.1.3.5.3.1&nbsp;&nbsp;&nbsp; Plusieurs appareils peuvent &ecirc;tre raccordés comme suit &agrave; une source de courant commune.
&nbsp;&nbsp;Transformateur de séparation avec deux enroulements secondaires indépendants
Aucun danger d'électrisation car les deux appareils raccordés, affectés chacun d'un défaut d'isolement, sont alimentés séparément.Cette disposition correspond &agrave; l'alimentation d'un seul appareil (article 4.1.3.5.2.1).
Application dans le cas d'utilisation d'un conducteur d'équipotentialité isolé et non mis &agrave; la terre&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Les éléments conducteurs doivent &ecirc;tre reliés entre eux par un conducteur d'équipotentialité isolé et non mis &agrave; la terre.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[2. Pressenotiz]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3844422</link><pubDate>2007-10-09 09:40:23</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
(blau).&nbsp; 

Allein aus wirtschaftlichen Erwägungen wird in den öffentlichen Verteilungsnetzen das TN-C-System (Vierleitersystem, bestehend aus L1, L2, L3 und PEN) bis zum Hausanschluss oder gar bis zu einem Hauptverteiler geführt. Der Leitungsquerschnitt des PEN-Leiter muss hierbei&nbsp;&sup3; 10 mm2 sein. Am Hausanschluss oder in einem Hauptverteiler innerhalb eines Gebäudes wird dann der PEN-Leiter in den PE-Leiter (Schutzfunktion, grün-gelb) und den Neutralleiter N (Betriebsstromkreis, hellblau) aufgetrennt. 
Es soll an dieser Stelle daran erinnert werden, dass unser Drehstromsystem ja 2 Spannungsebenen zur Verfügung stellt, nämlich&nbsp;3 mal die Leiter-Leiter-Spannung (400 V) und 3 mal die sogen. Leiter &#8211;Erde- Spannung von 230 V. Wir können also problemlos drei- und einphasige Verbraucher an unserem System betreiben. Für die letzteren ist der Neutralleiter (früher Nullleiter oder Mittelpunktleiter) erforderlich und damit dürfte auch klar sein, warum er zum Betriebsstromkreis gehört, wie stets behauptet wird. 
Im reinen Drehstromsystem (also alle Drehstromverbraucher mit 3 x 400 V) ist kein Neutralleiter erforderlich, weil die Augenblicksspannungen und &#8211;ströme zu jedem Zeitpunkt 0 (Null) sind; es wird von einer symmetrischen Belastung gesprochen. In der Praxis lassen sich die 3&nbsp;Leiter&#8211;Erder-Spannungen nicht gleichmäßig verteilen. Denken wir an ein Haus mit vielen Wohnungen; jede Wohnung wird bekanntlich von einem (der drei) Außenleiter und dem gemeinsamen Neutralleiter versorgt. Bei ungleichmäßiger oder&nbsp;unsymmetrischen Belastung fließt ein Rückstrom zum Sternpunkt über den Neutralleiter.&nbsp; 
Dieser Rück- oder auch Ausgleichsstrom ist ein Thema für sich (kann sich zum abendfüllenden Programm ausweiten) und soll hier nicht weiter ausgeführt werden. 
Bei Aufzugsanlagen wird in der Regel die Auftrennung des PEN-Leiters im Gehäuse des Hauptschalters vorgenommen, die Einspeisung einer Aufzugsteuerung (hinter dem Hauptschalter in Energieflussrichtung gesehen) erfolgt also mit einem Fünfleiter-System und zwar L1(sw1), L2(br), L3(sw2), N(bl) und PE(gr/gb). 
Einige Steuerungshersteller benutzen den N-Leiter des Versorgungsnetzes lediglich für einphasige Verbraucher auf/im Fahrkorb und im Triebwerksraum. Die eigentliche Steuerspannung (FELV- oder&nbsp;SELV-Spannung) wird von einem Trafo erzeugt, der zweiphasig betrieben wird.&nbsp; 
&nbsp;
2.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; das&nbsp;TT-Sytem(Erde, Erde) 
der Sternpunkt ist geerdet, aber nicht sehr niederohmig bzw. aufwendig ausgeführt, fortan geht von diesem Sternpunkt eine Ader zusammen mit den 3 Außenleitern bis zur Kundenanlage. Diese Leitungsader ist ein N-Leiter (Neutralleiter, hellblau gekennzeichnet), er gehört damit zum Betriebsstromkreis und hat folglich keine Schutzfunktion. 
Die leitenden Körper der Betriebsmittel müssen mit einem eigens für diesen Zweck geschaffenen Anlagenerder verbunden werden. Dieser Erder liegt nicht im Lieferumfang des VNB. Vielmehr muss sich der Anlagenbetreiber (der Kunde des VNB) um die Errichtung und den Anschluss des Erders selbst kümmern. Die Körper der Betriebsmittel werden mit einem Schutzleiter untereinander und mit diesem Erder verbunden.&nbsp; 
Nach dem zuvor gewählten Sprachgebrauch gilt das TT-System als nicht nullungsfähig. 
Als Schutz gegen elektrischen Schlag unter Fehlerbedingungen sind nach Ziffer 413.1.4.4 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; RCDs und&nbsp; 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Überstrom-Schutzeinrichtungen (aber Vorsicht, der Erdungswiderstand muss sehr klein) 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; (unter bestimmten Voraussetzungen kann auch noch Fehlerspannungs-Schutzeinrichtungverwendet werden) 
anzuwenden. 

3. das IT-System&nbsp; 
der Sternpunkt ist nicht geerdet und wird auch nicht zum Verbraucher geführt, lediglich die 3 Außenleiter werden&nbsp;in einem Kabel zur Kunden-Anlage geführt.&nbsp; 
Die Körper der Betriebsmittel müssen einzeln, gruppenweise oder in ihrer Gesamtheit mit einem Schutzleiter verbunden (geerdet) werden.&nbsp; 

Nach DIN VDE 0100 Teil 410, Ziffer 413.1.5.4 muss eine Isolationsüberwachungs-Einrichtung vorgesehen werden, mit der der erste Fehler (z.B. Körperschluss eines Gerätes) durch ein akustisches und/oder optisches Signal angezeigt wird. Dieser ist baldmöglichst zu beseitigen, aber eine z.B. gerade begonnene Operation muss wegen einer defekten Bohrmaschine nicht abgebrochen werden; durch den Körper- oder Erdschluss entsteht keine gefährliche Berührungsspannung, weil das System ja isoliert ist. Erst beim zweiten Fehler wird automatisch abgeschaltet. 
Das IT-System geht nach dem ersten Fehler von einem isolierten System in ein geerdetes System über, im&nbsp;allgemeinen in ein TN-System, kann aber auch zum TT-System werden, je nach den örtlichen Gegebenheiten. Man geht davon aus, dass der erste Fehler z.B. in einer Betriebspause beseitigt wird. Man muss hierbei bedenken, dass ein unbeabsichtigtes Unterbrechen der Spannungsversorgung auch Gefährdungen von Menschen und Sachwerten verursachen kann. Hier werden erneut die zuvor erwähnten 2 Seiten einer Medaille deutlich, einmal muss die Spannung wegen der Gefahr eines elektrischen Schlages in kürzester Zeit ( ca. 0,4 s bei Steckdosen-Stromkreise) abgeschaltet werden und ein anderes mal soll sie trotz eine gravierenden Fehler eingeschaltet bleiben.&nbsp; 
In Deutschland gibt es keine öffentlichen Stromversorgungssysteme, die ungeerdet sind (IT-System). Aber im Operationsbereich von Krankenhäusern, im Bahnbereich, im Bergbau, in der chemischen und Auto-Industrie, auf Schiffen, etc. wird das IT-System gern verwendet. Bezüglich der diversen, noch nicht erwähnten &#8222;Feinheiten&#8220; des&nbsp;IT-Systems, sei auf die entspr. Fachliteratur verwiesen.&nbsp; 
&nbsp;
4. Dreiecksystem(z.B.3 x 220 V -Netz) 
Eigentlich gibt es dieses System gar nicht mehr, aber aus Gründen der Vollständigkeit soll es nicht unerwähnt bleiben. Irgendwo, in einem entfernten Winkel in Deutschland oder in Europa (Niederlande, Belgien, Norwegen, etc.) gibt es das gewiss noch. Hier, am Stadtrand von Berlin, wurde erst im Juli 1990 vom sogen. Dreiecknetz auf das TN-C-System umgestellt. 
Bei dem Dreiecksystem wird jeweils ein Spulenanschluss mit dem Spulenanschluss einer anderen Spule verbunden oder mit anderen Worten: die 3 Wicklungen sind ringförmig (im Dreieck) hintereinander geschaltet. An den so entstandenen 3 Eckpunkten werden die 3 Außenleiter L1, L2 und L3angeschlossen.Weil kein Eckpunkt geerdet ist, gibt es den von der Sternschaltung her bekannten Neutralleiter nicht. Die Spannung zwischen 2 Außenleitern beträgt z. B. 230 V, aber auch derartige 400 V- Systeme werden in Industrieanlagen verwandt. Merkmal dieses Systems ist insbesondere, dass einphasige Verbraucher, also die ganz normalen Betriebsmittel, 2 Sicherungen bzw. LS-Schalter je Stromkreis benötigen.&nbsp; 
Die Dreieckschaltung hat gegenüber der Sternschaltung den Vorteil, dass der in den einzelnen Wicklungen des Trafos fließende Strom nur das 1/?3 = 0,58fache des Stroms in einem Außenleiter beträgt. Ist ja auch verständlich, denn zwei Strangströme bilden den Leiterstrom. Der Querschnitt, zutreffender der Durchmesser des Wicklungsdrahtes, kann dementsprechend geringer gewählt werden. Das wirkt sich auf die gesamte Baugröße des Trafos aus. Andererseits gilt, dass die Isolation der Wicklungen für die volle Spannung zwischen 2 Außenleitern, bei der Sternschaltung nur für U/?3, bei 230 V also für lediglich 133 V, ausgelegt sein muss.&nbsp; 
So ganz nebenbei werden hier die Vor- und Nachteile der Dreieck- und Sternschaltung dargelegt; die Y-Schaltung ergibt stets die höhere Spannung und den kleinen Strom,&nbsp;die ?-Schaltung die niedrige Spannung und den hohen Strom. Diese Überlegungen lassen sich so auch auf die gleichnamige Anlassschaltung für Motoren übertragen.&nbsp; 
Wie ausgeführt,&nbsp;steht weder ein Erd- noch ein Neutralleiter zur Verfügung. Dieses Netzsystem ist also nicht nullungsfähig. Folglich muss als Schutzmaßnahme gegen gefährliche Körperströme die Schutzerdung oder die FI-Schutzschaltung verwandt werden.&nbsp; 
Hinweis zum Einsatz des FI-Schalters: Da nur 3 Außenleiter vorhanden sind, hängt der Prüfwiderstand, dessen eine Seite am Neutralleiteranschluss angeschlossen ist, zunächst in der Luft. Erst eine Brücke vom Neutralleiteranschluss zu einem Außenleiter schließt den Prüfstromkreis. Mit dieser Brücke können FI-Schalter auch im Dreileiternetz verwendet werden.&nbsp; 

Zusammenfassung der Erdungsverhältnisse:&nbsp; 
1.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Im TN-System ist der Sternpunkt der Trafo-Niederspannungswicklung direkt geerdet und über den PEN- bzw. PE-Leiter sind die Körper der Betriebsmittel mit diesem möglichst recht niederohmig verbunden. 
2.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Im TT-System ist der Sternpunkt der Trafo-Niederspannungswicklung geerdet; der Sternpunkt ist jedoch im Unterschied zum TN-System nicht mit den Körpern der Betriebsmittel über eine Ader einer elektrischen Leitung verbunden. Die leitenden Körper der Betriebsmittel müssen mit einem eigens für diesen Zweck geschaffenen Anlagenerder verbunden werden. Dieser Erder liegt nicht im Lieferumfang des VNB. Vielmehr muss sich der Anlagenbetreiber (der Kunde) um die Errichtung und den Anschluss selbst kümmern. Die Körper der Betriebsmittel&nbsp; 
werden mit einem Schutzleiter untereinander und mit diesem Erder verbunden. 
3.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Im IT-System gibt es keinen geerdeten Sternpunkt. Lediglich die Körper der Betriebsmittel sind untereinander und mit dem Anlagenerder, der als Schutzerdungsleiter bezeichnet wird, verbunden. Die Erdung im IT-System ist der des TT-Systems zumindest qualitativ ähnlich, lediglich die zulässigen Erdungswiderstände unterscheiden sich wertmäßig. &nbsp; 
&nbsp; 




Buchstabe

&nbsp;Buchstabenerläuterung

Buchstabe: Erdverbindung des Sternpunktes 


Buchstabe: Erdverbindung der Körper der Betriebsmittel 


französisch

englisch

deutsch


T
I
N
C
S
PE

terre 
isolé 
neutré 
combiné 
separé

earth 
insulated 
neutral (point) 
combined 
separated 
protection earth

Erde 
isoliert 
neutraler Punkt 
kombiniert 
separat (getrennt) 
Bezugserde
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;
Bausteine einer Schutzleiter-Schutzmaßnahme

Im Grunde ganz einfach und schlicht; erforderlich sind die 4 Dinge, die man sich in Abwandlung an den bekannten Werbespruch für Pfeifenraucher merken muss.

4 Dinge braucht die (Schutzleiter-)Schutzmaßnahme: Erder, Potenzialausgleich, Schutzleiter und Schutzeinrichtung.&nbsp;
Ein bisschen weniger braucht die FI-Schutzschaltung (dafür aber das mehr oder weniger teure Schaltgerät), &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; nämlich Erder, Schutzleiter und RCD. 
Zum Funktionieren der vorgenannten Schutzleiter-Schutzmaßnahmen sind also immer folgende Bausteine erforderlich 
1.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ein Erder (Einzel- oder Fundamenterder, etc.) 
2.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ein Hauptpotenzialausgleich 
3.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; ein Schutzleiter 
4.&nbsp;&nbsp; eine Schutzeinrichtung (Überstrom- oder FI-Schutzeinrichtung) 
Wenn man sich diese 4 Begriffe einprägt, sie definieren kann, deren Wirken versteht und die Verbindungen und Wirkungen untereinander kennt, hat die Aufgabe und das Wirken elektrischer Schutzmaßnahmen und das damit verbundene Schutzkonzept verstanden; und damit auch die Sicherheits-Philosophie, die sich hinter allem verbirgt. 
An dieser Stelle soll in einem zweiten Beitrag das Thema fortgesetzt werden.&nbsp; 
Es geht um die Prüfung der Wirksamkeit elektrischer Schutzmaßnahmen, also um richtiges Messen bzw. Prüfen des Isolations- und Schleifenwiderstandes und der niederohmigen Verbindungen des Schutzleiters, sowie um Potenzialausgleich, Ableit- und Leckströme, Abschaltzeiten von Schutzeinrichtungen, etc. aber auch um die Auswirkungen der Betriebssicherheitsverordnung, der BGV A2 und der BGI 779.&nbsp; 
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
Elektrische Schutzmassnahmen an Aufzugsanlagen
Teil 1


(redigierter Beitrag vom 27. 10. 02 )

In den, einem Aufzugsfachmann recht vertrauten Aufzugsvorschriften EN 81-1 und -2, werden Schutzmassnahmen gegen Abscheren, Abspringen, Quetschen, Stossen, Feuer, Einsperren, Eindringen von Fremdteile, Einklemmen etc. häufig genannt und es werden Forderungen formuliert, wie diese zu realisieren sind. Ganz zaghaft und inmitten der Aufzählung mehrerer möglichen Unfallursachen wird unter der Ziffer 0.1.2.1g dann auch der &#8222;elektrische Schlag&#8220; als mögliches Risiko genannt. Eigentlich müsste diesem Unfallrisiko an einer elektrischen Anlage eine eigenständige fettgedruckte Ziffer zugeordnet werden, aber so unterschiedlich sind eben die Betrachtungsweisen. Oder&nbsp;ist gar einigen Aufzugsfachleuten die elektrische Spannungsversorgung einer Aufzugsanlage aus dem öffentlichen Verteilungsnetz sowie die zugehörigen elektrischen Schutzmaßnahmen zu trivial? Unstrittig ist wohl, dass sich ohne 230/400 V AC vor und hinter dem Hauptschalter nach DIN EN 81, Ziffer 13.4, absolut nichts tut; weder die noch so feine Hardware und Software sagen &#8222;Piep&#8220; noch der so raffinierte Antrieb (z. B. Synchron und/oder&nbsp;Gearless) bewegt sich einen mm.&nbsp;
Die DIN EN 81 und die VDE-Vorschriften


In der DIN EN 81-1 wird z. B. unter Ziffer 7.7.3.1.8 ein Schutz gegen Staubanhäufung, unter der Ziffer 7.7.3.1.9 eine durchsichtige Gehäuseabdeckung und unter 7.7.3.1.10 wird die Unverlierbarkeit von Befestigungsschrauben gefordert. Die Aufzählung mehr oder weniger profaner Forderungen könnte fortgesetzt werden.

Aber &#8211; grundsätzliche Forderungen nach Elektrosicherheit, also Schutz gegen den elektrischen Schlag, die Prüfung dieser Maßnahmen und der Nachweis deren ständiger Wirksamkeit etc. - werden vergeblich gesucht. Im Nationalen Vorwort werden die 3 wesentlichen Vorschriften, die u.a. den Schutz gegen den elektrischen Schlag behandeln, angeführt. Dies ist die DIN VDE 0100 mit den Teilen 410 (Schutz gegen elektrischen Schlag), 540 (Erdung, Schutzleiter, Potenzialausgleichsleiter) und610 (Erstprüfungen). Im informativen Nationalen Anhang NA wird auf diese Vorschriften als Literaturhinweis (wie freundlich!) nochmals hingewiesen. Gleichfalls werden u. a. unter den &#8222;Normativen Verweisungen&#8220;(Ziffer 2) die CENELEC-Harmonisierungsdokumente&nbsp;
HD 384.4.41 S1, HD 384.5.54 S1 und HD 384.6.61 S1 genannt.&nbsp; 
Immerhin wird aus elektrotechnischer Sicht mit einer Aufzugsanlage auch oder so ganz nebenbei eine recht umfangreiche und anspruchsvolle elektrische Automatisierungsanlage, etwa vergleichbar mit einer mittleren, aber komplexen automatischen Fertigungsstraße errichtet. Niemand würde auf den Gedanken kommen, die gesamte elektrotechnische Ausrüstung dieser Fertigungsstraße bei der Inbetriebsetzung nicht durch Besichtigen, Messen und Prüfen eingehend zu checken und dies auch zu protokollieren; siehe hierzu DIN EN 60204-1 (VDE 0113 Teil 1):1998-11.&nbsp; 
Ein Elektroinstallateur, der eine Schukosteckdose installiert, z. B. nachträglich für den Anschluss einer Waschmaschine, muss diese Installation eingehend prüfen und die Prüfung protokollieren (E-Check oder Übergabebericht + Prüfprotokoll des ZVEH). 
Bei einer Aufzugsanlage sind derartige Prüfungen nicht vorgeschrieben, da kann jeder machen was er will. In der EN 81 wird kein E-Check gefordert, allenfalls unter D.2f gibt es einen vagen Hinweis, aber kein Wort von der Prüfung der Wirksamkeit elektrischer Schutzmaßnahmen.&nbsp; 
Wer sich etwas intensiver mit der EN 81 beschäftigt, wird feststellen, dass die Vorgaben bezüglich der Anwendung bzw. Verwendung elektrischer Betriebsmittel (Gesamtheit aller elektrotechnischen Erzeugnisse) recht akribisch, mitunter schon restriktiv sind, so etwa in dem Sinne: dieses darfst du, jenes nicht, dieses hast du tunlichst zu unterlassen, dieses musst du beachten, jener Fehler kann auftreten, etc. Ich meine damit Ziffer 13 (Schaltgeräte nach 13.2, Motorschutz nach 13.3, Hauptschalter nach 13.4, Leitungen nach 13.5, Beleuchtung und Steckdosen nach 13.6) und Ziffer 14.1 (Fehlerbetrachtung, Gebrauchskategorie, Schutzart (IP-Code)). Ich beklage das nicht, ganz im Gegenteil, nur wäre es konsequent gewesen, wenn die Autoren/Verfasser unter der Ziffer 13.1 ebenso präzise und oder direkt geworden wären. Ziffer 13.1 der EN 81 ist ein Sammelsurium von Anforderungen, die unpräziser und verwaschener nicht formuliert werden konnten.&nbsp; 
So ist mir z.B. der Aussagewert des Satzes unter Ziffer 13.1.1.1: &#8222;Der Aufzug ist im Sinne einer Maschine mit&#8230;&#8220; seit jeher ein Rätsel.&nbsp; 
Irgendwie entsteht der Eindruck, dass bei der Formulierung der Ziffer 13.1 die DIN VDE 105 Pate stand, sie befasst sich bekanntlich mit dem Betrieb elektrischen Anlagen bzw. der &#8222;Erhaltung des ordnungsgemäßen Zustandes&#8220; ; im Gegensatz zur DIN VDE 0100, bei der es vornehmlich um das Errichten elektrischer Anlagen geht. Die DIN VDE 0105 enthält keine Angaben, was und wie im&nbsp;einzelnen geprüft werden soll, bezüglich des Isolationswiderstandes werden allerdings umfangreiche Angaben gemacht und Forderungen genannt. 
Alle Termini im Zusammenhang mit Schutzmaßnamen gegen den elektrischen Schlag, wie Systeme (Netze) nach Art ihrer Erdverbindung, erdungssystemabhängige Schutzmaßnahmen (TN-,TT- und IT-System), Erdungswiderstand, Netzschleifenwiderstand, FI-Schutzeinrichtung (RCD), Hauptpotenzialausgleich, Potenzialausgleich einschl. örtlicher und zusätzlicher PA, Überstrom-Schutzeinrichtungen nach Art ihrer Auslösekennlinie, innerer und äußerer Blitzschutz u.v.a.m. werden nicht genannt. 
Im Zweifelsfall soll allerdings auf die anerkannten Regeln der Technik (Ziffer 13.1.1.2) zurückgegriffen werden (na, so was).&nbsp; 
Nun ist das alles für einen Elektrofachmann nicht so schlimm und es sind wegen dieser fehlenden Angaben/Hinweise niemals weniger Aufzugsanlagen errichtet worden. Aber Kollegen, die sich mit Montagezeit, deren Kosten und optimale Auslastung und sonstigen Aufwendungen beschäftigen sind in der Regel Kaufleute oder Juristen. Diese Kollegen &#8222;verschlanken&#8220; den technischen Prozess, in dem sie die Kosten minimieren und somit den Gewinn/die Gewinnaussichten maximieren. Von denen kommt ganz prompt die Frage &#8222;Wo steht das, ich habe die EN 81 von oben nach unten und von hinten nach vorne gelesen, aber von einer erdungssystemabhängigen Schutzmaßnahme, einer Schleifenwiderstandsmessung oder dem Nachweis einer durchgängigen Verbindung des Schutzleiters oder, oder&#8230; habe ich nichts gelesen&#8220;. Und genau an dieser Stelle beginnt das Dilemma, die Verstöße gegen geltendes Recht.&nbsp; 
Der Vollständigkeit halber soll noch erwähnt werden, dass es bezüglich des Schutzes gegen den elektrischen Schlag an Aufzugsanlagen auch anders und besser geht. Werden nämlich Aufzugsanlagen nach der Maschinenrichtlinie 98/37/EG errichtet, ist dafür die bereits erwähnte DIN EN 60 204 (VDE 0113) :1998-11 zuständig. In dieser Vorschrift sind die Schutzmaßnahmen gegen den elektrischen Schlag (DIN VDE 0100 Teil 410), deren Errichtung und Prüfung, berücksichtigt.&nbsp; 
Warum sind elektrische Schutzmaßnamen erforderlich? 
Mit unseren Sinnesorganen können wir die Elektrizität nur mäßig erfassen. Man sieht sie nicht, man hört sieht nicht, noch weniger kann man sie riechen oder schmecken. Lediglich ihre Wirkung ist spürbar, mitunter auch schmerzlich und zum Nachweis ihres Vorhandenseins benötigt man Mess- oder Prüfgeräte.&nbsp; 
Zur Erinnerung: Energie wird bei einem physikalischen Vorgang von einer Form in eine andere umgewandelt (Satz von der Erhaltung der Energie oder auch Energiesatz; R. Mayer). Strom wird in Wärme umgesetzt. In die Wärmemenge, die bei einem Stromfluss erzeugt wird (mitunter auch als Stromarbeit, Stromwärme oder Joulsche Wärme bezeichnet), geht bekanntlich der Strom sogar quadratisch ein, denn die Wärmemenge Q ist das Produkt aus dem Strom I2, dem Widerstand R und der Zeit t.&nbsp; 
Die Wärmewirkung des elektrischen Stromes bedeutet aber auch eine Brandgefährdung. Wenn es heißt, Brandursache war ein Kurzschluss, so ist das i.d.R. nicht ganz richtig. Bei einem Kurzschluss löst die vorgeordnete Überstrom-Schutzeinrichtung (wir bezeichnen das nachfolgend als &#8222;automatische Abschaltung der Stromversorgung&#8220;) aus und unterbricht den Stromkreis, vorausgesetzt es ist alles richtig dimensioniert und gepflegt. In der Regel ist aber bei derartigen Feststellungen richtiger und zutreffender, dass ein unvollkommener oder widerstandsbehafteter Kurzschluss die Brandursache ist. Zu einem der letztgenannten Kurzschlüsse kommt es, wenn sich der Strom einen kürzeren oder widerstandsärmeren Weg zurück zur Stromquelle sucht, als er normalerweise über den vorgegebenen Leitungsweg und den angeschlossenen Verbraucher nehmen soll. Für Isolationsfehler als Brandursache ist die Spannung &#8211; quasi der Druck &#8211; maßgebend. Hier muss der Scheitel- oder Maximalwert der Wechselspannung in Ansatz gebracht werden, nämlich&nbsp;Ö2 x U = 1,41 x 230 V = 324 V. Es gibt keine elektrische Anlage ohne einen gewissen Fehler- oder Leckstrom, weil es kein Isolationsmaterial mit unendlich hohem Widerstandswert gibt, denn nach A. Einstein sind nur das Weltall und die menschliche Dummheit unendlich. Dort, wo sich die Spannung eine &#8222;Brücke&#8220; zu einer anderen Spannungsebene aufbauen kann, &#8222;kriecht&#8220; ein Teil des Stromes über diesen Nebenweg zurück zur Stromquelle. Diese Kriechstromstrecken werden im Laufe der Zeit &#8211; und das kann Jahre dauern &#8211; immer leitfähiger. Der ansteigende Kriechstrom ist schließlich die Ursache für zum Teil erhebliche Wärmeentwicklung. Es müssen diverse Maßnahmen getroffen werden, um die Wärme abzuführen, man spricht auch von Entwärmungslösungen bzw. &#8211;konzepten; dabei handelt es sich stets um eine effiziente Abführung von Verlustwärme. 
Die Elektrizität, insbesondere die, die wir zur technischen Anwendung benutzen, birgt Gefahren in sich, ganz gleich, ob sie erzeugt, verarbeitet, gespeichert oder weitergeleitet wird.&nbsp; 
Als Maß für die Wirkungen der Elektrizität ist primär immer der Strom maßgeblich, erst sekundär die eigentlich auslösende Größe, die elektrische Spannung. Diese ist mit dem Strom über den Widerstand des menschlichen Körpers verknüpft (Ohmsches Gesetz). 
Es kommt immer nur auf die Höhe von Strom und/oder Spannung an.&nbsp; 
Wie kommt es eigentlich zu einem elektrischen Schlag? oder umgangssprachlich: wann oder warum &#8222;bekomme ich eine gewischt&#8220;? Nun, immer dann, wenn der menschliche Körper eine (genügend hohe) Potenzialdifferenz überbrückt. Dies wiederum kann vorkommen, wenn elektrische Anlagen oder Einrichtungen unvorschriftsmäßig bedient werden, unzureichend isoliert, nicht ordnungsgemäß installiert oder Anlageteile schadhaft sind. Oder mit anderen Worten, wenn ein isolationsdefektes Betriebsmittel an seinen leitfähigen Gehäuse- oder Konstruktionsteilen Spannung führt (Körperschluss) und diese Spannung über den Widerstand des Menschen (oder Nutztieres) zur Erde geleitet wird, gibt es einen sogen. Stromschlag. Das Ausmaß der Schädigung durch den elektrischen Strom ist dabei abhängig von der Stromstärke (besonders von dem Strom, der über die Herzmuskulatur fließt), Stromart (AC oder DC), Leitfähigkeit bzw. deren Kehrwert&nbsp;-dem Widerstand der Haut, Ausbreitung des Stromes im Körper, Stromweg und Stromeinwirkungsdauer. Die Gefahr ist dann besonders groß, wenn durch Feuchtigkeit, chemische Einflüsse, Wärme oder großflächige Berührung der Haut- oder besser der Übergangswiderstand stark herabgesetzt wird.&nbsp; 
Die Wirkungen des elektrischen Stromes im Niederspannungsbereich (230/400 V), wie Muskelkontraktionen, Blutdruckanstieg, Atemschwierigkeiten, Bewusstlosigkeit, Herzrhythmusstörungen, etc. sind üblicherweise nicht tödlich.&nbsp; 
Anmerkung: Die Anzahl und der Umfang der &#8222;Arbeiten unter Spannung&#8220; (AuS) nimmt stark zu, einfach weil man aus ökonomischen Gründen ganze Fertigungsstraßen o.ä. nicht mehr ausschalten will, nur weil was ergänzt, erneuert, getrennt oder gemessen werden muss. Im übrigen ist für das AuS&nbsp;eine gesonderte Ausbildung erforderlich. Bei Aufzugsanlagen kann i.d.R. auf AuS verzichtet werden, lediglich bei der Fehlersuche ist mitunter AuS erforderlich.&nbsp; 
Zu den Auswirkungen elektrischer Unfälle am und im menschlichen Körper soll auf die vielen dicken Bücher verwiesen werden, die sich eingehend mit dieser Thematik befassen. Nur soviel noch und etwas resümierend: 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ströme um 10 mA genügen bereits, um starke Schmerzen und Verkrampfungen hervorzurufen.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Diese Schmerzen sind auf Nervenreizung durch Ionenwanderung in den&nbsp;&nbsp;&nbsp; Zellflüssigkeiten zurückzuführen.&nbsp; 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; In der Regel ist bei Strömen über 20 mA ein Loslassen durch Verkrampfung nicht mehr möglich. 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Bei Strömen über 30 mA beginnt der gefährliche Bereich, wobei die Gefährdung davon abhängig ist, welcher Teilstrom über das Herz fließt.&nbsp; 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Bei Strömen ab 100 mA tritt in jedem Fall die gefährliche Erscheinung des Herzkammerflimmers auf. Das Herzkammerflimmern stört den rhythmischen Verlauf des&nbsp;Zusammenziehens und &nbsp; Erschlaffen der Muskeln der einzelnen Herzkammern, so dass diese völlig unregelmäßig arbeiten. Die Folge davon ist ein absoluter Stillstand &nbsp;&nbsp;&nbsp; der&nbsp;Blutzirkulation, der bei Menschen und größeren Säugetieren zum Tod führt. 
Aufgabe der nachfolgend beschriebenen Schutzmassnahmen ist es, wirksam zu werden, wenn die dauernd anstehende Berührungsspannung an einem Betriebsmittel (in der Regel im Fehlerfall) die vereinbarten Grenzen überschreitet (DIN VDE 0100-410, Ziffer 413.1.1.1)&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
Die Werte für die vereinbarten Grenzen der Berührungsspannung sind: 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Wechselspannung AC 50 V effektiv, (früher waren es mal 65 V), 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Gleichspannung DC 120 V, oberschwingungsfrei. 
In medizinisch genutzten Räumen und in Ställen von Nutztieren (DIN VDE 0100-705) gelten 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Wechselstrom&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; AC 25 V, 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Gleichspannung DC 60 V. 
Beträgt die Sicherheitskreisspannung an einer Aufzugsanlage z.B. 110 V AC, so kann diese Spannung im Fehlerfall über die Tür- und/oder Riegelschalter(schleife) durchaus an die metallene Schachttürzarge gelangen. Ein Benutzer, der ein Außenkommando eingibt, kann einen elektrischen Schlag erhalten; gleiches kann einem Monteur auf dem Fahrkorbdach bei einer Inspektionsfahrt passieren. Wird dabei der Strom so groß, dass die Loslassschwelle überschritten wird, kann das schon sehr unangenehme Folgen haben.&nbsp; 
Beträgt die Sicherheitskreisspannung jedoch z. B. 80 V DC so müssen keine Schutzmaßnahmen gegen den elektrischen Schlag angewendet werden, sofern die Welligkeit der DC &lt; 10% ist, sie also als oberschwingungsarm bezeichnet werden kann.&nbsp; 
Fazit: Es ist die alleinige und ureigenste Aufgabe einer elektrischen Schutzmaßnahme, im Fehlerfall die beiden maßgeblichen physikalischen Größen Strom (die Stromstärke) und Zeit (die Dauer der Stromeinwirkung) zu begrenzen. Schutzmaßnahmen dienen im allumfassenden Sinn dem Personen- und&nbsp;Sach(Brand-)schutz. Sie müssen dann wirksam werden, wenn Fehler oder Funktionsstörungen einzelner Bauelemente oder ganzer Anlagenteile auftreten.&nbsp; 
Fehlerursache sind immer unerwünschte Verbindungen, die durch ungünstige Umgebungsbedingungen, Erreichen der Lebensdauergrenze oder auch durch mechanische, chemische, thermische etc. Einwirkungen manchmal plötzlich, oft aber erst allmählich entstehen. Man bezeichnet eine fehlerhaft zustande gekommene Verbindungen als 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erdschluß, wenn ein aktiver Leiter in eine leitende Verbindung mit geerdeten Teilen, z.B. der Rückleitung, tritt; 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kurzschluß, wenn mit betriebsmäßig unter Spannung stehenden Leitern eine Verbindung zustande kommt; 
]]></encoded></item><item><title><![CDATA[1. Pressenotiz]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23523340&amp;nid=3844408</link><pubDate>2007-10-09 09:31:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[








Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
1. Pressenotiz
Kleinkind bleibt nach Stromschlag behindert: Elektriker angeklagt&nbsp; 
(gescannt aus der Berliner Zeitung vom 11.01.2002) VON SABINE DECKWERTH 
Der zweijährige Tim kann nicht, krabbeln, nicht greifen und nicht allein essen. Getränke spritzen ihm seine Eltern mit einer Spritze in den Mund. 
"Alles ist weg", sagte sein 31-jähriger Vater vor Gericht.&nbsp; Aber beim Schwimmen komme Tim&nbsp; manchmal ein Lachen. Ein kleiner Lichtblick nach zahlreichen Therapien. 
Tim wird lebenslang körperlich und geistig schwerst behindert bleiben. Schuld ist ein Stromschlag, den der Junge im Alter von&nbsp;knapp einem Jahr erlitt. Seit gestern steht deshalb ein Elektriker vor dem Amtsgericht Tiergarten. Die Staatsanwaltschaft klagte&nbsp;ihn wegen fahrlässiger Körperverletzung an. Der 52-jährige Jürgen N. soll Teile der Elektrik in der Wohnung erneuert und dabei einen Fehler in der Leitung übersehen haben. 
Am 6. Juli 2000 saß Tims Vater Ingo K. vor dem Fernseher, während sein Sohn nahe der Stehlampe über den Teppich krabbelte.&nbsp; 
Plötzlich sei Tim reglos liegen geblieben, sagte der Vater. Das Kind atmete nicht mehr. Die Mutter, von Beruf Krankenschwester, stürzte aus dem Badezimmer, beatmete den Sohn, begann eine Herzdruckmassage.&nbsp; Tim konnte wiederbelebt werden. 
Im Krankenhaus stellten die Ärzte fest, dass Tims Herz durch einen starken Stromschlag ausgesetzt hat und die währenddessen mangelnde Versorgung mit Sauerstoff das Gehirn des Kindes stark schädigte. 
Wie sich später herausstellte, stand die Stehlampe mit Metallfuß im Wohnzimmer der Altbauwohnung unter Strom, weil die Steckdose fehlerhaft versorgt wurde. Das Kind erlitt deshalb einen Schlag, weil es beim Krabbeln zeitgleich den Lampenständer und ein daneben verlaufendes geerdetes Heizungsrohr anfasste. 
Fehler unter Putz 
Der angeklagte Elektriker hatte ein Jahr zuvor, vor dem Einzug der Familie, an den Leitungen gearbeitet. Er hatte keinen Auftrag dafür, er wollte die Wohnung zunächst selbst beziehen, hatte es sich dann aber anders überlegt. Die elektrische Leitung, die die Steckdose mit Strom versorgte, sei unter Putz falsch verpolt gewesen, was ein Fachmann hätte merken müssen, sagte der Staatsanwalt. Durch eine abschließende Kontrollmessung hätte dem Elektriker die unter Spannung stehende Steckdose auffallen müssen. 
Jürgen N. hat vor Gericht den Vorwurf bestritten. Er ist seit 30 Jahren Elektriker und habe sich nie etwas zu Schulden kommen&nbsp; 
lassen, sagte er. &#8222;Einen Mangel hätte ich festgestellt&#8220;, sagte N. Für ihn sei nicht nachvollziehbar, wie es zu dem schrecklichen Unglück habe kommen können. &#8222;Ich bin tief betroffen und bedauere es sehr.&#8220; 
Der Prozess wird fortgesetzt. 
Bewährungsstrafe für fahrlässigen Elektriker (Notiz in der Berliner Zeitung vom 22.01.2002) 
Wegen fahrlässiger Körperverletzung ist der Elektriker zu sechs Monaten Haft mit Bewährung&nbsp; verurteilt worden. 
Das Kind wird sein Leben lang körperlich und geistig behindert sein. Der 52-Jährige habe den Grundsatz seines Berufs vernachlässigt,&nbsp; die Steckdosen zu prüfen. Der Angeklagte&nbsp; bedauerte zutiefst, bestritt den Vorwurf aber. 
&nbsp;
&nbsp;
&nbsp;
2.Manuskript eines Beitrages für die Zeitschrift &#8222;Liftreport&#8220;(14.10. 2002) 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; &nbsp;Elektrische Schutzmassnahmen an Aufzugsanlagen

In den, einem Aufzugsfachmann recht vertrauten Aufzugsvorschriften EN 81-1 und -2, werden Schutzmassnahmen gegen Abscheren, Abspringen, Quetschen, Stossen, Feuer, Einsperren, Eindringen von Fremdteile, Einklemmen etc. häufig genannt und es werden Forderungen formuliert, wie diese zu realisieren sind. Ganz zaghaft und inmitten der Aufzählung mehrerer möglichen Unfallursachen wird unter der Ziffer 0.1.2.1g dann auch der &#8222;elektrische Schlag&#8220; als mögliches Risiko genannt. Eigentlich müsste diesem Unfallrisiko an einer elektrischen Anlage eine eigenständige fettgedruckte Ziffer zugeordnet werden, aber so unterschiedlich sind eben die Betrachtungsweisen. Oder&nbsp;ist gar einigen Aufzugs-Gurus die elektrische Spannungsversorgung einer Aufzugsanlage aus dem öffentlichen Verteilungsnetz sowie die zugehörigen elektrischen Schutzmaßnahmen zu trivial? Unstrittig ist doch wohl, dass sich ohne 230/400 V AC vor und hinter dem Hauptschalter nach DIN EN 81, Ziffer 13.4, absolut nichts tut; weder die so feine Hardware und Software sagen &#8222;Piep&#8220; noch der so raffinierte Antrieb (z.B. Synchron und/oder&nbsp;Gearless) bewegt sich einen mm.&nbsp;
Die DIN EN 81 und die VDE-Vorschriften


In der DIN EN 81-1 wird z.B. unter Ziffer 7.7.3.1.8 ein Schutz gegen Staubanhäufung, unter der Ziffer 7.7.3.1.9 eine durchsichtige Gehäuseabdeckung und unter 7.7.3.1.10 wird die Unverlierbarkeit von Befestigungsschrauben gefordert. Die Aufzählung mehr oder weniger profaner Forderungen könnte fortgesetzt werden.

Aber &#8211; grundsätzliche Forderungen nach Elektrosicherheit, also Schutz gegen den elektrischen Schlag, die Prüfung dieser Maßnahmen und der Nachweis deren ständiger Wirksamkeit etc. - werden vergeblich gesucht. Im Nationalen Vorwort werden die 3 wesentlichen Vorschriften, die den Schutz gegen den elektrischen Schlag behandeln, angeführt. Dies ist die DIN VDE 0100 mit den Teilen 410 (Schutz gegen elektrischen Schlag), 540 (Erdung, Schutzleiter, Potenzialausgleichsleiter) und610 (Erstprüfungen). Im informativen Nationalen Anhang NA wird auf diese Vorschriften als Literaturhinweis (wie freundlich!) nochmals hingewiesen.
Immerhin wird aus elektrotechnischer Sicht mit einer Aufzugsanlage auch oder so ganz nebenbei eine recht umfangreiche und anspruchsvolle elektrische Automatisierungsanlage, etwa vergleichbar mit einer mittleren, aber komplexen automatischen Fertigungsstraße errichtet. Niemand würde auf den Gedanken kommen, die gesamte elektrotechnische Ausrüstung dieser Fertigungsstraße bei der Inbetriebsetzung nicht durch Besichtigen, Messen und Prüfen eingehend zu checken und dies auch zu protokollieren; siehe hierzu DIN EN 60204-1 (VDE 0113 Teil 1):1998-11.&nbsp; 
Ein Elektroinstallateur, der eine Schukosteckdose installiert, z. B. nachträglich für den Anschluss einer Waschmaschine, muss diese Installation eingehend prüfen und die Prüfung protokollieren
(E-Check oder Übergabebericht + Prüfprotokoll des ZVEH). 
Bei einer Aufzugsanlage sind derartige Prüfungen nicht vorgeschrieben, da kann jeder machen was er will. In der EN 81 wird kein E-Check gefordert, allenfalls unter D.2f gibt es einen vagen Hinweis, aber kein Wort von der Prüfung der Wirksamkeit elektrischer Schutzmaßnahmen.&nbsp; 
Wer sich etwas intensiver mit der EN 81 beschäftigt, wird feststellen, dass die Vorgaben bezüglich der Anwendung bzw. Verwendung elektrischer Betriebsmittel (Gesamtheit aller elektrotechnischen Erzeugnisse)recht akribisch, mitunter schon restriktiv sind, so etwa in dem Sinne: dieses darfst du, jenes nicht, dieses hast du tunlichst zu unterlassen, dieses musst du beachten, jener Fehler kann auftreten, etc. Ich meine damit Ziffer 13 (Schaltgeräte nach 13.2, Motorschutz nach 13.3, Hauptschalter nach 13.4, Leitungen nach 13.5, Beleuchtung und Steckdosen nach 13.6) und Ziffer 14.1 (Fehlerbetrachtung, Gebrauchskategorie, Schutzart (IP-Code)). Ich beklage das nicht, ganz im Gegenteil, nur wäre es konsequent gewesen, wenn die Autoren/Verfasser unter der Ziffer 13.1 ebenso präzise und oder direkt geworden wären. Ziffer 13.1 der EN 81 ist ein Sammelsurium von Anforderungen, die unpräziser und verwaschener nicht formuliert werden konnten.&nbsp; 
Irgendwie entsteht der Eindruck, dass bei der Formulierung der Ziffer 13.1 die DIN VDE 105 Pate stand, sie befasst sich bekanntlich mit dem Betrieb elektrischen Anlagen bzw. der &#8222;Erhaltung des ordnungsgemäßen Zustandes&#8220; ; im Gegensatz zur DIN VDE 0100, bei der es vornehmlich um das Errichten elektrischer Anlagen geht. Typisch für die DIN VDE 0105 ist, dass sie keine Angaben enthält, was und wie im&nbsp;einzelnen geprüft werden soll, aber bezüglich des Isolationswiderstandes umfangreiche Angaben macht und Forderungen nennt (verständlich, denn es geht ja um den Erhalt des ordnungsgemäßen Zustandes, alle anderen &#8222;Messen&#8220; sind bereits gelesen). 
Alle anderen Begriffe bzw. Optionen im Zusammenhang mit Schutzmaßnamen gegen den elektrischen Schlag, wie Systeme (Netze) nach Art ihrer Erdverbindung, erdungssystemabhängige Schutzmaßnahmen (TN-,TT- und IT-System), Erdungswiderstand, Netzschleifenwiderstand, FI-Schutzeinrichtung (RCD), Hauptpotenzialausgleich, Potenzialausgleich einschl. örtlicher und zusätzlicher PA, Überstrom-Schutzeinrichtungen nach Art ihrer Auslösekennlinie, innerer und äußerer Blitzschutz u.v.a.m. werden nicht genannt, werden einfach ignoriert, gibt es einfach nicht. 
Wenn man gehässig wäre, könnte man fragen, ob die Ziffer 13 der EN 81 vielleicht ein elektrotechnischer &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Erstklässler bearbeitet hat. Aber ich frage nicht! 
Andererseits ist natürlich der Hinweis richtig, dass im Zweifelsfall auf die anerkannten Regeln der Technik (Ziffer 13.1.1.2) zurückzugreifen ist &#8211; das ist immer richtig, da kann man überhaupt nichts falsch (oder richtig) machen.&nbsp; 
Nun ist das alles für einen Elektrofachmann nicht gar so schlimm und es sind gewiss wegen dieser fehlenden Angaben/Hinweise niemals weniger Aufzugsanlagen errichtet worden. Aber eine Etage höher sitzen Kollegen, die beschäftigen sich mit Montagezeit, deren Kosten und optimale Auslastung und sonstigen Aufwendungen (die sind im übrigen so gedrillt, dass sie mit jeder s, jedem g, jedem m sparen, egal was es kostet -&nbsp;J); das sind i.d.R. BWLer, Kaufleute oder Juristen. Diese Kollegen &#8222;verschlanken&#8220; den technischen Prozess, in dem sie die Kosten minimieren und somit den Gewinn/die Gewinnaussichten maximieren. Von denen kommt ganz prompt die Frage &#8222;Wo steht das, ich habe die EN 81 von oben nach unten und von hinten nach vorne gelesen, aber von einer erdungssystemabhängigen Schutzmaßnahme, einer Schleifenwiderstandsmessung oder dem Nachweis einer durchgängigen Verbindung des Schutzleiters oder, oder&#8230; habe ich nichts gelesen&#8220; . Und weiter wird z.B. gefragt: &#8222;ist dir eigentlich klar, was der von dir geforderte Potenzialausgleich kostet? Und noch weiter nach oben wird festgelegt: was nicht ausdrücklich gefordert wird, wird nicht (ungedingt) gebraucht - aus, basta. 
Und genau an dieser Stelle beginnt das Dilemma, die Schlamperei, die Verstöße gegen geltendes Recht. So ist es nun mal, denn frei nach B. Brecht &#8222;kommt erst das Fressen und dann die Moral&#8220;. 
Der Vollständigkeit halber soll noch erwähnt werden, dass es bezüglich des Schutzes gegen den elektrischen Schlag an Aufzugsanlagen auch anders und besser geht. Werden nämlich Aufzugsanlagen nach der Maschinenrichtlinie 98/37/EG errichtet, ist dafür die bereits erwähnte DIN EN 60 204 (VDE 0113):1998-11 zuständig. In dieser Vorschrift sind die Schutzmaßnahmen gegen den elektrischen Schlag (DIN VDE 0100 Teil 410), deren Errichtung und Prüfung, berücksichtigt.&nbsp; 
Warum sind elektrische Schutzmaßnamen erforderlich? 
Mit unseren Sinnesorganen können wir die Elektrizität nur mäßig erfassen. Man sieht sie nicht, man hört sieht nicht, noch weniger kann man sie riechen oder schmecken. Lediglich ihre Wirkung ist spürbar, mitunter auch schmerzlich und zum Nachweis ihres Vorhandenseins benötigt man Mess- oder Prüfgeräte(vor langer Zeit musste sogar ein Froschschenkel dafür herhalten). Dies alles macht den Umgang mit der Elektrizität etwas schwierig und doch können wir auf sie um alles in der Welt nicht verzichten. Warum? Nun, weil die elektrische Energie Arbeit verrichtet und die Menschen auf diese Arbeitsleistung angewiesen sind; dies ist nahezu eine Frage von existenzieller Bedeutung.&nbsp; 
Zur Erinnerung: Energie wird bei einem physikalischen Vorgang weder erzeugt noch vernichtet, sondern sie wird nur von einer Form in eine andere umgewandelt (Satz von der Erhaltung der Energie oder auch Energiesatz; R. Mayer). Strom wird in Wärme umgesetzt. Jeder Stromfluss erzeugt grundsätzlich Wärme. In die Wärmemenge, die bei einem Stromfluss erzeugt wird (mitunter auch als Stromarbeit, Stromwärme oder Joulsche Wärme bezeichnet), geht bekanntlich der Strom sogar quadratisch ein, denn die Wärmemenge Q ist das Produkt aus dem Strom I2, dem Widerstand R und der Zeit t.&nbsp; 
Die Wärmewirkung des elektrischen Stromes bedeutet aber auch eine Brandgefährdung. Wenn es heißt, Brandursache war ein Kurzschluss, so ist das i.d.R. nicht ganz richtig. Bei einem Kurzschluss löst die vorgeordnete Überstrom-Schutzeinrichtung (wir bezeichnen das nachfolgend als &#8222;automatische Abschaltung der Stromversorgung&#8220;) aus und unterbricht den Stromkreis, vorausgesetzt es ist alles richtig dimensioniert und gepflegt. In der Regel ist aber bei derartigen Feststellungen richtiger und zutreffender, dass ein unvollkommener oder widerstandsbehafteter Kurzschluss die Brandursache ist. Zu einem der letztgenannten Kurzschlüsse kommt es, wenn sich der Strom einen kürzeren oder widerstandsärmeren Weg zurück zur Stromquelle sucht, als er normalerweise über den vorgegebenen Leitungsweg und den angeschlossenen Verbraucher nehmen soll. Für Isolationsfehler als Brandursache ist die Spannung &#8211; quasi der Druck &#8211; maßgebend. Hier muss der Scheitel- oder Maximalwert der Wechselspannung in Ansatz gebracht werden, nämlich&nbsp;Ö2 x U = 1,41 x 230 V = 324 V. Es gibt keine elektrische Anlage ohne einen gewissen Fehler- oder Leckstrom, weil es kein Isolations-material mit unendlich hohem Widerstandswert gibt, denn nach A. Einstein sind nur das Weltall und die menschliche Dummheit unendlich. Dort, wo sich die Spannung eine &#8222;Brücke&#8220; zu einer anderen Spannungsebene aufbauen kann, &#8222;kriecht&#8220; ein Teil des Stromes über diesen Nebenweg zurück zur Stromquelle. Diese Kriechstromstrecken werden im Laufe der Zeit &#8211; und das kann Jahre dauern &#8211; immer leitfähiger. Der ansteigende Kriechstrom ist schließlich die Ursache für zum Teil erhebliche Wärmeentwicklung. 
Bei der Stromwärme erkennt man ganz deutlich die 2 Seiten einer Medaille. Wenn wir Wärme benötigen, können wir sie gar nicht schnell und billig genug erhalten, z.B. als Heizung über einen Widerstandsdraht. Auf elektrischen Leitungen, an Klemmen und in Verteilungen, bei der Umsetzung in magnetische Felder (Trafo, Motor, etc.) usw. möchte wir die Stromwärme am liebsten verdammen. Es müssen diverse Maßnahmen getroffen werden, um die Wärme abzuführen. Es handelt sich um Verlustwärme, deren Entstehen zwar physikalisch bedingt ist (gerade wurde eben gesagt, jeder Stromfluss erzeugt Wärme), die wir aber gar nicht mögen. Z. B. erzeugt der Widerstand elektrischer Leitungen bei Stromfluss einen Spannungsfall (früher hieß es noch Spannungsabfall; als Azubis sollten wir den diesbezüglichen Abfalleimer holen), letztlich Wärmeenergie. Eine elektrische Leitung wird mit 230 V eingespeist und am Ende der Leitung, am Anschluss eines eingeschalteten Betriebsmittels (Pumpe, Bohrmaschine, Lötkolben, etc.) werden gerade mal 200 V gemessen. Da die elektrische Leistung das Produkt aus Strom und Spannung ist, gibt&nbsp;ein Betriebsmittel nunmehr die vorgesehene bzw. projektierte Leistung nicht ab. 
Wenn es den Spannungsfall nicht gäbe, könnten mindestens 3 Großkraftwerke in der BRD weniger betrieben werden. Fortfall des Spannungsfalls, das wäre doch mal eine lohnende Erfindung &#8211; aber nicht über die Supraleitfähigkeit, die kostet nämlich auch. 
Aber zurück zum eigentlichen Thema.&nbsp; 
Die Elektrizität, insbesondere die, die wir zur technischen Anwendung benutzen, birgt Gefahren in sich, ganz gleich, ob sie erzeugt, verarbeitet, gespeichert oder weitergeleitet wird. Manch einer spricht auch von Fluch und Segen der Elektrizität. 
Ein Missachten dieser Gefahren und ein allzu sorgloser (oder besser: respektloser) Umgang mit der Elektrizität kann zu elektrischen Unfällen oder Bränden führen, wodurch Menschen und Tiere verletzt oder gar getötet bzw. Sachwerte vernichtet werden. 
Man mag es kaum glauben: aber der menschliche Körper, den die Natur im Laufe der Evolution mit einer großen Anzahl der besten Abwehrmittel und Rezeptoren gegen viele äußeren und inneren Feinde versah, ist dieser &#8222;winzigen&#8220;, unsichtbaren Kraft (Energie, Arbeit) gegenüber völlig hilflos. Ein Strom von &lt; 30 mA, also ein Strom, der bei 230 V den Glühfaden einer25 W &#8211; Glühlampe gerade mal erwärmt- kann einen Menschen töten.&nbsp; 
Im&nbsp;übrigen: Als Maß für die Wirkungen der Elektrizität ist primär immer der Strom maßgeblich, erst sekundär die eigentlich auslösende Größe, die elektrische Spannung. Diese ist mit dem Strom über den Widerstand des menschlichen Körpers verknüpft (Ohmsches Gesetz). 
Andererseits hat die Elektrizität auch bei direkter Berührung mit dem menschlichen Körper, der Haut, eine positive, nämlich heilsame Wirkung. Denken wir an die gesamte Elektrodiagnostik, wie EKG, EEG, EOG, EMG, aber auch Elektroschock, Reizstromgeräte etc. Die vielfältigen Anwendungsmöglichkeiten sind noch lange nichterschlossen. 
Es kommt immer nur auf die Höhe von Strom und/oder Spannung an.&nbsp; 
Zum Einzäunen von Tieren (Pferde, Rinder, Schafe) verwendet man den elektrischen Weidezaun, &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; immerhin&nbsp;Impulse von 8 bis 12 kV, allerdings nur 3 bis 5 mA. 
Vor Jahrzehnten hat mich auf einem Jahrmarkt Miss Electric, ein Wunder der Natur, tief beeindruckt. Sie zog aus ihrem Körper lange bedrohlich knisternde Blitze, brachte in ihren Händen Glühlampen zum Leuchten und zu alledem lächelte sie. Schwindel oder Hokuspokus? Später dann habe ich gelernt, dass Spannungen von 100 000 V bei einer Frequenz von etwa 200 kHz harmlos wie Mairegen sind, siehe Reizstromgeräte. Recht ansehenswert sind in diesem Zusammenhang auch die Experimente und Vorführungen in der&nbsp;Knoff-Hoff-Show im ZDF. 
Wie kommt es eigentlich zu einem elektrischen Schlag? oder umgangssprachlich: wann oder warum &#8222;bekomme ich eine gewischt&#8220;? Nun, immer dann, wenn der menschliche Körper eine (genügend hohe) Potenzialdifferenz überbrückt. Dies wiederum kann vorkommen, wenn elektrische Anlagen oder Einrichtungen unvorschriftsmäßig bedient werden, unzureichend isoliert, nicht ordnungsgemäß installiert oder Anlageteile schadhaft sind. Oder mit anderen Worten, wenn ein isolationsdefektes Betriebsmittel an seinen leitfähigen Gehäuse- oder Konstruktionsteilen Spannung führt (Körperschluss) und diese Spannung über den Widerstand des Menschen (oder Nutztieres) zur Erde geleitet wird, gibt es einen sogen. Stromschlag. Das Ausmaß der Schädigung durch den elektrischen Strom ist dabei abhängig von der Stromstärke (besonders von dem Strom, der über die Herzmuskulatur fließt), Stromart (AC oder DC),Leitfähigkeit bzw. deren Kehrwert&nbsp;-dem Widerstand der Haut, Ausbreitung des Stromes im Körper, Stromweg und Stromeinwirkungsdauer. Die Gefahr ist dann besonders groß, wenn durch Feuchtigkeit, chemische Einflüsse, Wärme oder großflächige Berührung der Haut- oder besser der Übergangswiderstand stark herabgesetzt wird. Wir sehen, sehr viele Einflussgrößen spielen hier eine Rolle.&nbsp; 
Um es nochmals ausdrücklich zu wiederholen, um einen Stromschlag zu erhalten, muss eine Potenzialdifferenz überbrückt werden oder anders formuliert, ein bisher noch offener Stromkreis wird durch den Körper eines Menschen geschlossen oder der Körper wirkt als (widerstandsbehafteter) Schalter. Steht man gut isoliert oder ist gar der Fußboden isoliert, so kann man auch den Außenleiter (Phase) berühren. Ein Vogel, der auf dem Freileitungsseil einer110 kV &#8211; Leitung sitzt, fällt ja auch nicht tot herunter.&nbsp; 
Unter Elektrikern heißt es, von 230 V fällt man nicht um, davon wird man nur wach. Das ist natürlich dummes Geschwätz. Richtig ist, dass die Wirkungen des elektrischen Stromes im Niederspannungsbereich (230/400 V), wie Muskelkontraktionen, Blutdruckanstieg, Atemschwierigkeiten, Bewusstlosigkeit, Herzrhythmusstörungen, etc. üblicherweise nicht tödlich sind, meistens kommt man doch mit einem tüchtigen Schrecken davon. Aber es sollte unbedingt ein Arzt aufgesucht werden. 
Anmerkung: Die Anzahl und der Umfang der &#8222;Arbeiten unter Spannung&#8220; (AuS) nimmt stark zu, einfach weil man aus ökonomischen Gründen ganze Fertigungsstraßen o.ä. nicht mehr ausschalten will, nur weil was ergänzt, erneuert, getrennt oder gemessen werden muss. Im übrigen ist für das AuS&nbsp;eine gesonderte Ausbildung erforderlich. Bei Aufzugsanlagen kann i.d.R. auf AuS verzichtet werden, lediglich bei der Fehlersuche ist mitunter AuS erforderlich. 
Zu den Auswirkungen elektrischer Unfälle am und im menschlichen Körper soll auf die vielen dicken Bücher verwiesen werden, die sich eingehend mit dieser Thematik befassen. Nur soviel noch und etwas resümierend: 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ströme um 10 mA genügen bereits, um starke Schmerzen und Verkrampfungen hervorzurufen. Diese Schmerzen sind auf Nervenreizung durch Ionenwanderung in den Zellflüssigkeiten zurückzuführen.&nbsp; 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; In der Regel ist bei Strömen über 20 mA ein Loslassen durch Verkrampfung nicht mehr möglich. 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Bei Strömen über 30 mA beginnt der gefährliche Bereich, wobei die Gefährdung davon abhängig ist, welcher Teilstrom über das Herz fließt.&nbsp; 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Bei Strömen ab 100 mA tritt in jedem Fall die gefährliche Erscheinung des Herzkammerflimmers auf. Das Herzkammerflimmern stört den rhythmischen Verlauf des Zusammenziehens und Erschlaffen der Muskeln der einzelnen Herzkammern, so dass diese völlig unregelmäßig arbeiten. Die Folge davon ist ein absoluter Stillstand der Blutzirkulation, der bei Menschen und größeren Säugetieren zum Tod führt. 
Aufgabe der nachfolgend beschriebenen Schutzmassnahmen ist es, wirksam zu werden, wenn die dauernd anstehende Berührungsspannung an einem Betriebsmittel (in der Regel im Fehlerfall) die vereinbarten Grenzen überschreitet (DIN VDE 0100-410, Ziffer 413.1.1.1).&nbsp; 
Die Werte für die vereinbarten Grenzen der Berührungsspannung sind: 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Wechselspannung AC 50 V effektiv, (früher waren es mal 65 V) 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Gleichspannung DC 120 V oberschwingungsfrei 
In medizinisch genutzten Räumen und in Ställen von Nutztieren gelten 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Wechselstrom AC 25 V, 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; für Gleichspannung DC 60 V. 
Beträgt die Sicherheitskreisspannung an einer Aufzugsanlage z.B. 110 V AC, so kann diese Spannung im Fehlerfall über die Tür- und/oder Riegelschalter(schleife) durchaus an die metallene Schachttürzarge gelangen. Ein Benutzer, der ein Außenkommando eingibt, kann einen elektrischen Schlag erhalten; gleiches kann einem Monteur auf dem Fahrkorbdach bei einer Inspektionsfahrt passieren. Wird dabei der Strom so groß, dass die Loslassschwelle überschritten wird, kann das schon sehr unangenehme Folgen haben.&nbsp; 
Beträgt die Sicherheitskreisspannung jedoch z.B. 80 V DC so müssen keine Schutzmaßnahmen gegen &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; den&nbsp;elektrischen Schlag angewendet werden.&nbsp; 
Fazit: Es ist oberste Aufgabe einer Schutzmaßnahme, im Fehlerfall die beiden maßgeblichen Größen Strom (die Stromstärke) und Zeit (die Dauer der Stromeinwirkung) zu begrenzen &#8211; nicht mehr und nicht weniger! Und damit ist auch kurz und bündig die Eingangsfrage beantwortet. 
Zur Minimierung der Gefahren, die insbesondere mit unserem technischen Wechselstrom verbunden sind, sind&nbsp; von jeher entsprechende Schutzmaßnahmen vorgesehen worden.&nbsp; 
Schutzmaßnahmen dienen im allumfassenden Sinn dem Personen- und Sachschutz. Sie müssen dann wirksam werden, wenn Fehler (Leiterunterbrechung) oder Funktionsstörungen einzelner Bauelemente oder ganzer Anlagenteile auftreten. Ähnlich wie in der DIN EN 81, Ziffer 14.1, sind Fehlerbetrachtungen und Risikoabschätzungen in den VDE-Vorschriften üblich.&nbsp; 
Und eines sollte niemals außeracht gelassen werden, die DIN VDE- Vorschriften enthalten ebenso wie die DIN EN 81 lediglich Mindestanforderungen. Will sagen, nichts ist so gut, als das es nicht noch besser ausgeführt werden könnte. 
In der Literatur ist nachzulesen, dass die Schutzmassnahmen gegen den elektrischen Schlag bei der Verwendung von elektrischer Energie genau so alt sind, wie deren technische Anwendung. Am ältesten ist wohl die Schutzerdung (etwa um 1885), die in Systemen ohne Neutralleiter, also in Netzen mit 3x 220 V, in denen zugleich ein metallenes Wasserrohrnetz zur Verfügung stand, angewendet wurden. Etwa 1913 führte die damalige AEG die Nullung ein (heute als klassische Nullung bezeichnet).Das war (ist) gewiss die am häufigsten verwendete Schutzmaßnahme in Niederspannungssystemen. Etwa 1930 wird der Nulleiter in die VDE-Vorschriften eingeführt und für den Anschluss ortsveränderlicher Betriebsmittel wird eine besondere Steckvorrichtung mit Schutzkontakt verlangt. Etwa um 1960 wurde die stromlose oder moderne Nullung eingeführt die noch heute verwendet wird. Kennzeichnend ist hierbei, dass es einen nicht stromführenden Schutzleiter gibt; zu einer Steckdose werden 3 Adern geführt, nämlich ein Außen-, ein Neutral- und ein Schutzleiter oder kürzer: L (schwarz), N (hellblau) und PE (grün-gelb). 
Der etwa im gleichen Zeitraum eingeführte Fundamenterder und der Potenzialausgleich erhöhen die Wirksamkeit und Zuverlässigkeit der (stromlosen) Nullung erheblich. Ebenfalls wird etwa 1965 festgelegt, dass der Schutzleiter weltweit grün-gelb zu kennzeichnen ist, zuvor war er rot und der Neutralleiter grau gekennzeichnet. 
In den siebziger Jahren des vorigen Jahrhunderts wurden die seit langem bekannten FI-Schutzschalter immer kleiner und kostengünstiger. Es entstand u.a. die FI-Nullung in nullungsfähigen Systemen, z.B. als zusätzlicher Brandschutz. Aber viel häufiger werden die FI-Schutzschalter nunmehr in nicht nullungsfähigen Systemen eingesetzt. Der FI-Schutzschalter oder besser: die RCD (residual-currentprotectivedevice - auf neudeutsch),verdrängt damit die Schutzerdung (wurde auch Zeit, denn die metallenen Wasserrohrleitungen werden immer seltener) und die FU-Schutzschaltung (Heinisch-Riedl-Schutz), die besonders in ländlichen Räumen weit verbreitet war bzw. noch immer ist.&nbsp; 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Welche Schutzmaßnahme ist die wirkungsvollste?

Wir unterscheiden grundsätzlich in Schutzmaßnahmen mit und ohne Schutzleiter.&nbsp;

Folgende elektrische Schutzmaßnahmen erfordern keinen besonderen Schutzleiter:
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Schutzisolierung, 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Schutztrennung, 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Schutz durch Kleinspannung (SELV, PELV, FELV) 
Zu den Schutzmaßnahmen mit Schutzleiter (grün-gelb gekennzeichnete Leitungsader) gehören: 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Schutz durch Abschaltung der Stromversorgung im TN &#8211;C-S-System 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Fehlerstromschutzeinrichtung (RCD) 
&middot;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Schutz durch Meldung mit Isolationsüberwachung im IT-System 
Die wirkungsvollste Schutzmaßnahme gegen den elektrischen Schlag ist zweifellos die Schutzisolierung. Hier wird zusätzlich zum Schutz gegen direktes Berühren (Basisisolierung) noch eine weitere bzw. verstärkte Isolierung verwand, so dass ein Isolationsfehler im inneren des Gerätes außen, beim Berühren, praktisch keine Auswirkungen hat. Verwendet werden hierfür hochwertige, schlagfeste Kunststoffe mit einem sehr hohen Widerstand (im Bereich von&nbsp;einigen Giga- bisTera-Ohm).&nbsp; 
Zu den schutzisolierten Geräten/Betriebsmitteln zählen heute nahezu alle in Küche, Bad und Wohnbereich benutzten Geräte, ferner div. elektr. Handwerkzeuge, etc. Die Anzahl der schutzisolierten Betriebsmittel wächst ständig und das ist nur zu begrüßen. 
Bei großen Betriebsmitteln entstehen bezüglich der Isolierstoffe für die Umhüllung (das Gehäuse, die erforderlichen Konstruktionsteile) mechanische, fertigungstechnische und wirtschaftliche Probleme. Gleiches gilt sinngemäß auch für Wärmegeräte. 
Werden eines Tages aber die leitfähigen Körper elektrischer Betriebsmittel (Motore, Gehäuse, Abdeckungen, sonstige Konstruktionsteile) aus Stahl, Aluminium oder anderen leitfähigen Werkstoffen durch hochwertige Kunststoffe, z.B. Kohlefasern, ersetzt, so ist ein Schutzleiter nicht mehr erforderlich. Ich denke mal, dass in 20 bis 30 Jahren die elektrischen Schutzmaßnahmen mit Schutzleiter kein Thema mehr sind, aber Schutzmaßnahmen gegen den elektrischen Schlag, also gegen direktes und indirektes Berühren, wird es wohl immer geben.&nbsp; 
Für die Gegenwart und nähere Zukunft bleibt noch ein weites Anwendungsfeld für die Ausführung &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; von&nbsp;Schutzleiter-Schutzmaßnahmen. 
Bevor wir uns für eine Schutzleiter-Schutzmaßnahme entscheiden, muss erst das &#8222;System nach Art der Erdverbindung&#8220; betrachtet werden, denn nur in Abhängigkeit von diesem System (früher hat alle Welt vom &#8222;Netz&#8220; (Elektroenergie &#8211;Versorgungsnetz) gesprochen) kann eine Schutzmaßnahme angewendet werden. 
Dieses System wird vom Versorgungsnetzbetreiber (VNB), früher hieß das Energieversorgungsunternehmen(EVU),vorgegeben. Man kann natürlich kein &#8222;Wunschsystem&#8220; verlangen, sondern muss mit dem leben, was man angeboten bekommt - leider. Oder mit andern Worten: der VNB entscheidet, ob ein&nbsp; N-Leiter (TT-System) oder PEN-Leiter (TN-C-System) oder ein PE- und ein N-Leiter (TN-S-System) am Hausanschluss vorhanden ist.&nbsp; 
Anmerkung: Der PEN-Leiter ersetzt den seit 1914 in Deutschland gebräuchlichen Fachausdruck &#8220;Nullleiter&#8220;. 
&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Was ist das &#8222;System nach Art der Erdverbindung&#8220;?

In der DIN VDE 0100-410/01.97 Tabelle N.1 sind die einzelnen Systeme detailliert und übersichtlich&nbsp;&nbsp; gezeichnet.
Auf dem mehr oder weniger langen Weg vom Erzeuger zum Endverbraucher (Verbundnetz; über Haupt-, Unter- und Verbraucherverteiler) z.B. zum Aufzugsmotor oder zur Steckdose, Glühlampe, etc. in einer Wohnung ist die vorletzte Station der elektrischen Energie die Netzstation im örtlichen Versorgungsgebiet. Diese kann stationär, quasistationär oder mobil ausgeführt sein. Hier wird die Energie von Mittelspannung (1 bis 10 kV) auf Niederspannung (400 V) transformiert.&nbsp;Dass dazu ein Trafo gehört, der bekanntlich aus einer Primär- und Sekundärwicklung besteht, das lernt jeder Elektriker bereits im Kindergarten in der kleinen Gruppe. Wegen des zulässigen Spannungsfalls (früher: Spannungsabfall) von 0,5 % der Nennspannung am Zählereingang wird sich dieser Trafo immer mehr oder weniger in der näheren Umgebung (100 m bis 5 km) befinden.&nbsp; 
Um diesen Trafo in der Trafo- oder Netzstation geht es, nämlich darum, ob bzw. wie der Sternpunkt&nbsp;der niederspannungsseitige Wicklungen geerdet ist. Er ist unsere Stromquelle bei allen weiteren Betrachtungen, insbesondere bei der Schleifenimpedanz.&nbsp; 
Bitte gut merken: Der 1. Buchstabe des &#8222;Systems nach Art der Erdverbindung&#8220; kennzeichnet die Art und Weise der Erdung des Sternpunktes der Stromquelle, also des Trafos in unserer unmittelbaren Umgebung (da gibt es einen, ganz sicher, auch wenn nicht für jeden sichtbar). 
Der 2. Buchstabe kennzeichnet die Art und Weise der Erdung der Körper der Betriebsmittel. 
Nunmehr gibt es 3 Möglichkeiten (aus dem TN-C-System werden die beiden Teilsysteme TN-S und TN-C-S&nbsp; abgeleitet): 
&nbsp;
1.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; das TN-C-System&nbsp;(Erde, Neutral - Kombiniert) 
der Sternpunkt ist niederohmig geerdet und von diesem Sternpunkt aus wird ein Leiter, fortan als PEN-Leiter bezeichnet, zusammen mit den 3 Außenleitern in einem Kabel bis zur Kunden- (Verbraucher- bzw. Verteiler- )Anlage geführt. Dieses System wird mitunter auch als Vierleiter-System bezeichnet.&nbsp; 
Als Schutz gegen elektrischen Schlag unter Fehlerbedingungen wird die &#8222;Abschaltung der Stromversorgung&#8220; nach DIN VDE 0100 Teil 410, Ziffer 413.1.1.1, (früher war das die typische &#8222;klassische Nullung&#8220;) angewendet. Nach Ziffer 413.1.3.8 darf eine RCD in diesem System nicht verwendet werden.&nbsp; 
Da einphasige Verbraucher nicht mehr (klassisch) genullt werden dürfen, können diese hier auch nicht angeschlossen werden (aus ist es mit der klassischen 2-Draht-Leitung). 
Vom Prinzip her ist zwar keine weitere Erdung erforderlich, jedoch soll nach Ziffer 413.1.3 der PEN-Leiter möglichst nach dem Eintritt in Gebäude oder baulichen Anlagen mit einem Erder verbunden werden. Mit dieser Maßnahme soll erreicht werden, dass der Schutzleiter in jedem Teil der Anlage möglichst nahe am Null- oder Erdpotenzial bleibt. Diese Forderung wird i.d.R. dadurch erfüllt, dass der PEN-Leiter auf den Haupt-Potenzialausgleich geklemmt wird. Dadurch wird zugleich die Zuverlässigkeit, die Verfügbarkeit der Stromversorgung und der Überspannungs- und Blitzschutz verbessert.&nbsp; 

1.1&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; das TN-S-Sytem&nbsp;(Erde, Neutral - Separat) 
der Sternpunkt ist niederohmig ausgeführt und von diesem Sternpunkt gehen fortan 2&nbsp;Leiter,zusammen mit den 3 Außenleitern in einem Kabel bis zur Kundenanlage. Diese beiden Adern sind 
der PE-Leiter (grün-gelbeSchutzleiter) und der N-Leiter (hellblaue Neutralleiter). Dieses System&nbsp;wirdmitunter auch als Fünfleiter-System bezeichnet.&nbsp; 
Als Schutz gegen elektrischen Schlag unter Fehlerbedingungen wird die &#8222;Abschaltung der Stromversorgung&#8220; nach DIN VDE 0100 Teil 410, Ziffer 413.1.1.1, angewendet. Als zusätzlicher Schutz kann eine RCD verwand werden z.B. als Isolationswächter für den Brandschutz; die Betonung liegt auf zusätzlich, die &#8222;Abschaltung der Stromversorgung&#8220; ist vorrangig. 
In besonders kritischen Fällen werden RCD sogar gefordert, z.B. in Bädern und für Außen-Steckdosen 
(DIN VDE 0100 Teil 701 und Teil 702). In der Literatur wird für das &#8222;TN-System mit Fehlerstrom-Schutzeinrichtung&#8220; auch das Synonym &#8222;schnelle oder FI-Nullung&#8220; verwendet.&nbsp; 
Der Schutzleiter PE darf für nichts anderes verwendet werden, als eben für die Realisierung der Schutzmaßnahme, in dem er alle leitfähigen Anlageteile, Gehäuse, etc. untereinander und mit diesem Sternpunkt verbindet. Das ist im&nbsp;übrigen auch das Hauptmerkmal des TN-Systems, dass es eine direkte und unmittelbare elektrisch (metallisch) leitende Verbindung zwischen den Körpern der Betriebsmitteln und dem Sternpunkt in der Netzstation gibt. 
In der EN 81-1 und &#8211;2 heißt es unter der Ziffer 13.1.5, dass Neutralleiter und Schutzleiter immer getrennt sein müssen. Das ist wohl als Aufforderung zur Anwendung des TN-S-Systems zu verstehen.&nbsp; 

1.2&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; das TN-C-S-Sytem&nbsp;(Erde, Neutral &#8211; Kombiniert- Separat) 
Das TN-C-S-System best ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A fáziskeresőről]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781880</link><pubDate>2007-09-18 08:49:28</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
A fáziskeresőről 
A fáziskeresőről Az egypólusú feszültségvizsgálók (angolul: voltage tester), illetve feszültségérzékelők olyan egyszerű elektronikus eszközök, amelyek egyen- vagy váltófeszültség jelenlétét, meglétét mutatják ki fémes érintkezés nélkül, általában kis távolságról. Magyarul talán a legpontosabb elnevezés az elektronikus fáziskereső/fázisceruza, de az érintésmentes működést azért ehhez sem árt hozzátenni, főleg az újoncok kedvéért. A kis készülékek őse apáink (egyébként máig kapható) fázisceruzája, mely első látásra csavarhúzónak nézett ki, ám műanyag nyelébe egy nagy értékű ellenállást és miniatűr kisülési csövet építettek, sorba kötve. A soros tag egyik vége a csavarhúzó résszel, másik vége a nyél végén kiképzett, s általában a golyóstollaknál szokásos zsebcsipesszel is kiegészített fém lezárócsavarral érintkezett. A csavarhúzós részt a 230 V-hoz érintve s a fém zárócsavart kezünkkel érintve, testünk csekély átvezetését kihasználva a hálózati feszültség (a keletkezett feszültségosztó által meghatározott része) megjelent a kisülési cső sarkain, s annak belső elektródái szép vöröses színben felfénylettek. Ez volt tehát az ős. Mielőtt azonban az utódokról bármit is mondanánk, nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. Soha ne fogadjuk el "vakon" a jelzést, de különösen ne a jelzés hiányát! (Ugye, elvileg ez azt jelentené, hogy nincs veszélyes feszültség, s nyugodtan dolgozhatunk.) Ne feledjük, hogy a legegyszerűbb áramkör is meghibásodhat, legyen az akár egy "ős" fázisceruza is! Munkavégzéskor - a kérdéses rész tesztelése előtt közvetlenül - végezzünk működési próbát: közelítsük az eszközt egy tudottan fázisfeszültség alatt álló részhez, és nézzük meg, hogy biztos jelzést kapunk-e. Leejtés után különösen gondosan vizsgáljuk újra a működést! A gyártók ugyan igyekeznek "ütésbiztos" konstrukciókat létrehozni, de - mint mindennek - ennek is vannak korlátai. Kisebb problémát jelent, de tisztában kell lenni azzal is, hogy hamis figyelmeztető jelzés is előfordulhat. Oka lehet sztatikus töltődés, gyengébb szigetelés, illetve az, hogy az elvileg energiamentes vezetékre a szórt kapacitások és induktivitások következtében kerül valamekkora váltakozó feszültség. Erősebb, illetve nagyobb frekvenciás szórt terek is befolyásolhatják a készülék működését, pl. nagyfeszültségű vagy rádiófrekvenciás berendezés, vagy épp egy PC monitor. Legyünk tehát az alkalmazás során mindig körültekintőek! Amúgy a készülékek általában igen egyszerűek. Alakjuk az ősre emlékeztet, de még inkább egy vastagabb tollra/ceruzára hajaz. Tokozásuk erős műanyagból készül. Többségüknél nincs ki/be kapcsoló gomb, ám a rendkívül kicsi készenléti teljesítményigénynek köszönhetően az elemek így is hosszú életűek. (Természetesen csakis alkáli-mangán, azaz tartós elemet ajánlunk a használatra.) A kijelzés általában LED-del megoldott. Újabban hangjelzőt is beépítenek. Van, ahol a fény- és hangjelző áramkörök tesztelésére egy külön gomb szolgál. Ez a funkció némileg növeli a biztonságot, de azért ne felejtsük a fentebb sorolt szabályokat, hiszen az érzékelés életszerű tesztelésére ez sem alkalmas. Egyes gyártók kiegészítő funkciókkal és javított paraméterekkel próbálják vonzani a vevőket. Van, ahol a bekapcsolt és feszültség közellétét éppen nem érzékelő állapotot külön egy zöld LED-del jelzik. Létezik például beépített fehér LED-es (tehát igen kis fogyasztású) zseblámpa. Jópofa, hasznos is lehet, de az általunk ismert típusnál a LED nem az érzékelő hegy irányába világít, tehát a fő funkciót kevéssé segíti. Nem lényegtelen szempont az ipari védettség (gondoljunk az építkezéseken általában uralkodó körülményekre!) Ebben a tekintetben elég széles a skála. A nem specifikált értéktől az IP 64-es fokozatig terjed, mely erős por- és szennyállóságot, valamint meglehetősen jó nedvesség elleni védettséget jelent. A fázisceruza adott esetben hibakereső eszköz is lehet. Vezetékek szakadási, törési helyét lehet megállapítani vele, hiszen a hibahelytől kezdődően már nem mutatható ki a feszültség. Amire viszont sokan szeretnék használni, azaz a falban feszültség alatt álló vezeték követésére, arra csak nagyon korlátozottan alkalmas a kis érzékelési távolság miatt. A kis érzékelési távra pedig szükség van, hiszen - mondjuk - a sorkapcson néhány mm-en belül kell eldöntenem, hogy melyik vezetéken van fázisfeszültség, s melyiken nincs. Ha a jelzés pl. két centiméteren megszólalna, erre esély se lenne. Végezetül - bár még messze van - nem állom meg, hogy elmondjam, hogy szerintem a legeslegnagyobb hasznát hol és mikor vehetjük akár a legegyszerűbb modellnek is. Otthon, karácsonykor! A hálózati feszültséggel működő izzósorból egyszerűen és páratlan gyorsasággal tudjuk kiválasztani a kiégett darabot, akár a fa csúcsán, a létrán egyensúlyozva is!
&nbsp;Németh Gábor ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Föld alatti áramok, föld feletti potenciálkülönbségek II.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781878</link><pubDate>2007-09-18 08:47:20</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Föld alatti áramok, föld feletti potenciálkülönbségek II. 
Kisfeszültségű hálózatok A közcélú, kisfeszültségű hálózatok négyvezetősek, TN-C-rendszerek. A hálózatok csillagponti vezetői a teljes hálózaton PEN-vezetők. A hálózatok nagy galvanikus kiterjedése miatt szükséges, hogy a PEN-vezetők potenciálrögzítés céljából tervszerűen és meghatározott távolságonként földelve legyenek. Ennek megfelelően a PEN-vezetők - a közép-, kisfeszültségű transzformátorállomások, mint táppontok PEN-sínjein kívül - legalább a következő helyeken hatásosan földeltek: . a kisfeszültségű szabadvezeték-hálózatok első és utolsó oszlopain, . a szabadvezeték-hálózatokon legalább 300-350 méterenként (megjegyzés: a 22+ 0,4 kV-os közös oszlopsoros hálózatokon a PEN-vezetők minden oszlopon földeltek), . a kisfeszültségű kábelhálózatok kábelei minden indítási- és végponton (elosztószekrényben, PEN-sínen), . a TN-rendszerű fogyasztói hálózatok betáplálásainál a csatlakozóvezeték betápláló N-vezetőjének a fogyasztói hálózat földelőrendszerével vagy érintésvédelmi célú földelésével történő összekötése által. Egy N-vezetőn folyó áram értéke a hálózati fázisáramok vektori eredője. Ez a megállapítás a közcélú, kisfeszültségű hálózatokra már csak jó közelítéssel és általában igaz. Mi a helyzet kisfeszültségű hálózatok PEN-vezetőin folyó áramokkal? A helyzet valójában elég bonyolult. A hálózatok nagy galvanikus kiterjedése miatt a PEN-vezetők távoli helyeket és potenciálokat hidalnak át, valamint sok közép-, kisfeszültségű transzformátorállomás üzemel számos csillagponti és egyéb földeléssel, amelyek áramokat bocsátanak a talajba, megváltoztatva annak potenciálját. Ez önmagában is áramot indít a PEN- vezetőkön. A közép-, kisfeszültségű transzformátorállomások által táplált kisfeszültségű szabadvezeték-hálózatok végpontjai általában több helyen közös oszlopokra futnak össze. Ott a PEN-vezetők akkor is össze vannak kötve egymással, ha az egyes hálózatrészek (áramkörök) egyébként egymástól függetlenül üzemelnek. A kisfeszültségű kábelhálózatok hálózatképe általában olyan íves kialakítás, hogy a kábelek gerincvezetéki szakaszai transzformátorállomásokat kötnek össze (a fázisokra nézve üzemszerűen kijelölt bontási ponttal). Ezáltal a kábelhálózatok PEN-vezetői összekötik a transzformátorállomások PEN-sínjeit. A hálózatok PEN-vezetői a fázisvezetőkkel azonos keresztmetszetekkel létesülnek (régebben a szabvány megengedte egy keresztmetszeti lépcsővel kisebb PEN-vezető alkalmazását is). Mivel a hálózatokon többségükben egyfázisú fogyasztói berendezések üzemelnek, ezért a hálózatok fázisáramai nem szimmetrikusak, ami miatt a PEN-vezetőkön gyakorlatilag állandóan folyik áram. Ez az áram a PEN-vezetőkön feszültségesést okoz. Ha egy transzformátorállomás PEN-sínjét nulla potenciálúnak tekintjük, akkor a transzformátorállomásról táplált hálózatok PEN-vezetőinek potenciálja a tápponttól távolodva egyre nő, ami a PEN-vezetők potenciálrögzítő földelésein keresztül áramot hajt a föld felé. Ez okból a PEN-vezetők áramának egy része kilép a talajba, a környezetbe, és ott folyik tovább. Úgy is felfogható, hogy a földeléseken keresztül a PEN-vezetőkkel több ponton is párhuzamosan kapcsolódik a föld, emiatt a talaj vezeti a PEN-vezetők áramának egy részét. A PEN-vezetők föld felé, majd földben folyó árama az ott található vezetőképes szerkezeteken és azok föld feletti villamos kapcsolatain minden lehetséges áramutat igénybe vesz. Ha csak egy kisfeszültségű hálózat lenne, akkor a PEN- vezetőből a föld felé kilépő áram a hálózat csillagpontja felé tartana, és ott záródna, azonban több összefüggő hálózat esetében a PEN-vezetőkből a földbe lépő áramok nem azonos nagyságúak és nem azonos fázishelyzetűek, így az áramok részben a többi PEN-vezető földelési pontjai felé is folynak, és az áramkép a hálózatokat terhelő fogyasztói áramok függvényében állandóan változik. Ezek az áramirányok a hálózatok nyomvonalaitól függetlenek, a talajban folyva gyengíthetik és erősíthetik is egymás hatását. A felsorolt okok miatt a kisfeszültségű hálózatokkal lefedett területeken gyakorlatilag állandóan jelen levő földáramokkal kell számolni. A hálózatok PEN-vezetőinek jellemző potenciálemelkedése 1-2 V értékű, ami egyfázisú, lökésszerű terhelőáramok felléptekor természetszerűleg ennek akár többszöröse is lehet. A kisfeszültségű hálózatok üzemi állapotán kívül meg kell vizsgálni azt is, hogy milyen földáramok jelenhetnek meg hibák fellépte esetén a hálózatok környezetében. A kisfeszültségű hálózatok leggyakoribb hibája a fázisnulla- (FN) zárlat. A hiba oka a volframszálas izzó bekapcsoláskor zárlatot okozó izzószáltól kezdve vezeték-kötéshibákig igen változatos lehet. A hiba felléptekor kialakuló zárlati áram nagyságát egyidejűleg több műszaki tényező befolyásolja, de a hiba felléptének helyén aktuális hurokimpedancia határozza meg. Ennek függvényében a zárlati áram értéke pár száz ampertől akár 6 kA-ig is terjedhet. FN-zárlat esetén a kisfeszültségű hálózat PEN- vezetője a zárlati hurok része, és rajta - a fázisvezetővel azonos keresztmetszetet feltételezve - ugyanakkora zárlati feszültségesés lépne fel, mint amekkora a fázisvezetőn fellép. Ennek értéke 115 V lenne (a fázisfeszültség fele), ha villamosan nem lennének jelen a PEN-vezetőn a potenciálrögzítő földelések, valamint a TN-rendszerű fogyasztói hálózatok földelőrendszerei az EPH-rendszerekbe bevont egyéb földelt szerkezetekkel együtt. Ezeken a földeléseken keresztül a zárlat időtartama alatt összességében számottevő áram tud folyni a földön keresztül a hálózat csillagpontja felé. Hogy a föld felé folyó áram a zárlati áram hányadrészét képezi, azt messzemenően az adott villamos körülmények határozzák meg. Az előbbiek értelmében amenynyiben a kisfeszültségű hálózatokon vagy a róluk ellátott fogyasztói hálózatokon bárhol FN-zárlat lép fel, az a hálózat PEN-vezetőjének és a villamosan rá csatlakozó szerkezeteknek a potenciálugrásával jár, ugyanakkor a PEN-vezetőre csatlakozó földeléseken áram folyik a földbe, majd a talajon keresztül a hálózat csillagpontja, a transzformátorállomás felé. Ez az áramimpulzus - hasonlóan az előzőekben tárgyaltakhoz - minden föld alatti és föld feletti, PEN-vezetővel párhuzamos áramutat igénybe vesz. Fogyasztási helyek földelőrendszerei, EPH és védővezetős érintésvédelmi rendszerei A kisfeszültségű hálózatokról ellátott fogyasztói hálózatok földelőrendszerrel vagy - egyszerűbb esetben - érintésvédelmi célú földeléssel rendelkeznek. Nagyobb épület esetében mindenképpen földelőrendszerben kell gondolkodni, mivel az épület alatti talaj azonos potenciáljának biztosítása sokkal lényegesebb szempont, mint a földelés szétterjedési ellenállásának tényleges értéke. Ezért tekint el a szabvány a földelési ellenállás méréssel történő igazolásától a betonalap-földeléssel rendelkező épületek esetében. Egy hosszabb épület esetében például bizonyosra vehető, hogy egy vagy két földelés nem képes érdemben befolyásolni az épület alatti talaj potenciálját. A TN-rendszerű fogyasztói hálózatok földelőrendszerei vagy érintésvédelmi célú földelései össze vannak kötve a betápláló csatlakozóvezetékek N-vezetőivel, így a kisfeszültségű hálózatok PEN-vezetőjére csatlakoznak. Emiatt a hálózat PEN-vezetőjén bármely okból megjelenő potenciálemelkedés a földelőrendszeren is megjelenik, és viszont. A TT-rendszerű fogyasztói hálózatok földelőrendszerei potenciáljukban függetlenek a kisfeszültségű hálózatok PEN-vezetőitől (nem is szabad létrejönnie vezetőképes kapcsolatnak). Ily módon ezek a földelőrendszerek ténylegesen földpotenciálúnak tekinthetők mindaddig, amíg rajtuk keresztül áram nem folyik a föld felé, vagy az előzőkben tárgyalt okok valamelyike folytán olyan értékű áram nem folyik a talajban, ami a teljes környezet földpotenciálját és így a földelőrendszer potenciálját is hosszabb-rövidebb időre befolyásolni képes. Mindez nincs közvetlen kapcsolatban a fogyasztási helyek védett tereinek határain belül értelmezett villamos biztonság fogalmával. Amennyiben a fő egyenpotenciálú összeköttetések rendszere (az EPH), és a közvetett érintés elleni védelem (védővezetős érintésvédelem) kialakítása szabványos, úgy rendeltetésszerűen működő érintésvédelmi lekapcsolást végző védelmi eszközök mellett gyakorlatilag nem következhet be villamos baleset. A földelőrendszer potenciálja képezi a teljes védett tér alappotenciálját, mind az EPH-ba kötött szerkezetek, mind a PE-vezetők erre a potenciálra vannak csatlakoztatva, és az egész potenciáltér csak együtt képes változni, "mozogni". A vonatkozó szabványelőírás alapján minden távoli potenciált képviselő vezetőképes szerkezetet - az épületbe lépés pontján - csatlakoztatni kell az épület földelőrendszerére (egyenpotenciálra hozás céljából). Azt azonban figyelembe kell venni, hogy bármely két - szándékos és tartós módon villamos kapcsolatba nem hozott - fogyasztói hálózat földelőrendszerei között potenciálkülönbségek vannak vagy léphetnek fel, egymás számára távoli potenciálok. Ez független attól, hogy TN- vagy TT-rendszerű fogyasztói hálózatok földelőrendszereiről van szó. Ezért amenynyiben két, önálló földelőrendszerrel rendelkező fogyasztói hálózat (pl. épület) földelőrendszerei között villamosan vezetőképes kapcsolatot hozunk létre, akkor azon az előzőkben már felvázolt okok miatt áram fog folyni. Ha ez az összekötés szükséges, akkor ez a villamos kapcsolat a környezetben előforduló, földáramokat okozó hatásoknak megfelelő áramterhelhetőségű legyen, ellenkező esetben a vezetőképes kapcsolat (pl. egy koaxiális kábel árnyékoló harisnyája) nem csatlakoztatható mindkét földelőrendszerhez, mert bármikor könnyen károsodhat, eléghet. Földeltnek tekinthető, de EPH-rendszerhez nem csatlakoztatott szerkezetek Vannak olyan földeltnek tekinthető, kiterjedt fémszerkezetek, amelyek EPH-rendszerbe történő csatlakoztatását a szabvány azért nem írja elő, mert környezetében nincs vele egyidejűleg megérinthető, védővezetővel védett villamos készüléktest. Ugyanakkor ez a földelt szerkezet tulajdonképpen a (villamos szempontból) védett térben helyezkedik el. Ilyen eset például egy nagyobb kiterjedésű fémkerítés, ami ott van a családi ház udvarán, a telekhatáron. Gondolnánk, hogy amikor egy szép tavaszi napon a háziasszony kitelepül az udvarra vasalni, akkor potenciális villamos baleseti veszélyhelyzetnek teszi ki magát? Pedig így van, mert a vasaló és a kerítés egyidejű megérintésével két, egymáshoz képest idegen, távoli potenciált hidal át, amelyek között tulajdonképpen bármelyik pillanatban megjelenhet egy olyan értékű potenciálkülönbség, ami villamos baleset okozásához elegendő lehet. Az EPH-rendszerbe be nem vont fémkerítés ugyanis az épület, mint TN-rendszerű fogyasztói hálózat földelőrendszeréhez képest távoli földpotenciál, tehát idegen potenciál. További "érdekesség" a dologban, hogy vasaláshoz használt, igényes kivitelű kapcsolós hoszszabbító kétsarkú kapcsolójának még kikapcsolt helyzetétől függetlenül a vasaló testén ott van az épület földelőrendszerének, azaz tulajdonképpen a kisfeszültségű hálózat PEN-vezetőjének potenciálja. Ez is rámutat, hogy sokkal körültekintőbben, vagy inkább szigorúbban kell eljárni az EPH-csatlakoztatásokat vonatkozásában. Fogyasztói hálózatok védővezetői és nullavezetői A fogyasztói hálózatok PE-vezetői előírás szerint a fő földelősínről indulnak, ami közvetlenül a fogyasztói hálózat földelőrendszerére van csatlakoztatva. TN-rendszer esetén a fő földelősín PEN-sínként történő kialakítása ad valóban korrekt megoldást. Ekkor innen van leágaztatva az N- és a PE-vezető is. Ettől kezdve a fogyasztói hálózat ötvezetős (TN C/S-rendszer). TT-rendszer esetén a PE-vezető a fő földelősínről indul, az N-vezető pedig a vele kapcsolatban nem levő N-kapocsból vagy sínről. Ekkor a PE-vezető a földelőrendszer potenciáljával rendelkezik, míg az N-vezető a kisfeszültségű hálózat PEN-vezetőjének potenciálját képviseli. Sem TN-S-rendszerben, sem TT-rendszerben nincs okunk "fogdosni" az N-vezetőt, hiszen az erősáramú hálózat egyik üzemi vezetőjéről van szó. Rendeltetésszerűen csak a PE-vezető érinthető meg. Ne feledjük, TT-rendszerben az N-vezető távoli földpotenciál, idegen potenciál, aminek érintése akár veszélyes is lehet! 
Ádám Zoltán ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A földelési ellenállás mérése I.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781874</link><pubDate>2007-09-18 08:45:06</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
A földelési ellenállás mérése I. 
Életvédelmi szempontból a földelésnek kiemelt szerepe van. Alapvető követelmény, hogy egy elektromos berendezés, gép, szerszám, eszköz vagy el legyen szigetelve a környezetétől, vagy megfelelően földelve legyen. A megfelelő földelés azt jelenti, hogy az eszköz meghibásodásakor az áramkör nem az eszközt megérintő személyen, hanem a földelésen keresztül záródik, megvédve ezzel az adott személyt az áramütéstől. A megfelelő földelés kialakításához és ellenőrzéséhez mérésekre van szükség. Az alábbiakban ezt tekintjük át röviden. Miért van szükség földelésre? A földelésre életvédelmi szempontból van szükség. Ha egy berendezés meghibásodik, a hálózati feszültség rákerülhet a berendezés megérinthető fémalkatrészeire, amelyek megérintése a környezeti feltételektől függően (nedves padló, jól vezető lábbeli stb.) akár halálos áramütést is okozhat. Szabványok írják elő, hogy egy készülék/berendezés meghibásodása esetén a földelt, megérinthető fémalkatrészeken maximum mekkora feszültség léphet fel. Általánosan és optimálisan ez az érték 25 V. Mivel ez eléggé kicsi feszültség, a földelés ellenállásának is meglehetősen kicsinek kell lennie, hogy a meghibásodás miatt rajta átfolyó áram ne tudjon ennél az értéknél nagyobb értéket létrehozni. Természetesen minden esetben a földeléssel együtt megszakító relének is kell lennie az áramkörben, amely a meghibásodás miatt a földvezetéken folyó áram hatására lekapcsolja a feszültséget az adott hálózatról. Megengedett ellenállás-értékek Ezek az értékek természetesen függnek az alkalmazott megszakító áramtartományától. Háztartásokban a földelési ellenállás értéke nem haladhatja meg az alábbi értékeket (a 25 V-os feszültséghatár figyelembe vételével!): . 650 mA-es megszakító: 38 Ohm, . 500 mA-es megszakító: 50 Ohm. A talaj vezetőképessége Mielőtt a földelési ellenállásmérésre rátérnénk, definiálnunk kell a talaj ellenállását, illetve a talaj vezetőképességét. Az 1. ábra a talaj vezetőképességének értelmezését adja. Ezek szerint a talaj vezetőképességén az 1 m2 alapterületű, 1 m magas hengeres talajdarab ellenállását értjük. Mértékegysége Ohm-méter ( m). A talaj vezetőképessége nagymértékben függ a talaj összetételétől és a pillanatnyi állapotától (nedves, száraz, meleg, hideg stb.). Az 1. táblázat különböző talajok tipikus vezetőképességét mutatja be. A megadott számok csak irányértékek. Láthatóan az értékek nagymértékben szórnak a talaj összetételétől függően. A legjobb földelés nyilván olyan talajban alakítható ki könnyen, amelynek vezetőképessége kicsi, azaz például mocsár, humusz, agyagos föld. A földelő elektróda karakterisztikája Elméletileg egy jó földelés úgy alakítható ki, hogy egy megfelelő fémrudat leszúrunk a földbe. Ekkor az áram a talajon keresztül folyik vissza a tápforrásba, egymással párhuzamosan kötött ellenállások sokaságán, amely ellenállást a talaj részecskéinek egymáshoz való érintkezése adja (2. ábra). Bizonyos távolságra a leszúrt elektródától a párhuzamosan kötődő ellenállások száma olyan naggyá válik, hogy az eredő ellenállás nullához közeledik. Ettől a ponttól kezdve - függetlenül attól, hogy mekkora az átfolyó hibaáram - a feszültség nullához közelít, és állandó marad. Annak a pontnak a helye, ahol ez bekövetkezik, közvetlen összefüggésben van azzal a mélységgel, amennyire az elektródát a földbe leszúrtuk. Azt a területet, amely ezen a határvonalon kívül esik, nevezzük "hatásos (földelési) területnek", és ez adja a "valódi" földelési ellenállást. Természetesen, mivel a talaj összetétele a leszúrt földelő- rúd környezetében nem homogén, a fentiekben elmondottak alapján előálló határzóna alakja és kiterjedése ismeretlen számunkra, ezért egy földelő elektróda hatása függ annak alakjától, felületétől és a talajban lévő helyzetétől. A fentiek alapján látható, hogy a földelési ellenállás mérésekor lényeges, hogy a határvonalon belüli területek ne érjenek össze (3. ábra). A földelési ellenállás mérési elve (A mérési elvet az alábbi 4. ábra mutatja.) A "G"-vel jelölt állandó áramú generátor áramát az E(X) földelő elektródán és a H(Z) áram-betápláló elektródán hajtjuk át a talajon. Láthatóan a határvonalon (0 V) belüli területek nem érnek össze. A talajra eső feszültséget az E(X) földelő elektróda és az S(Y) segédelektróda ("nullapotenciálú" elektróda) között mérjük, amely elektróda a nullapotenciálú térben van leszúrva. Az így mért feszültséget elosztva a mérőárammal megkapjuk a földelő csatlakozás (a földelés) ellenállását. (A zavaró áramok keltette zavaró feszültséget a mérés megkezdése előtt kompenzáljuk!) Az áramgenerátor frekvenciájának a zavaró hatások csökkentése céljából a hálózati frekvenciától eltérőnek kell lennie, általában 120 vagy 225 Hz-et alkalmaznak. Az ábrán láthatóan a mérőkörbe a "nullapotenciálú" elektródával sorosan egy kapacitás van beépítve. Ez a földben folyó egyéb áramok leválasztására szolgál, amely áramok meghamisíthatnák a mérést. Egy további 50 Hz-es szűrő arról gondoskodik, hogy csökkentse a mért területen esetlegesen folyó hálózati zavaró áramok hatását. Az elektródák közötti távolság tapasztalati úton alakult ki, általában az egy egyenesen leszúrt elektródák közötti távolság 10-10 m. 62%-os mérési mód Az előző ábra szerinti 1 földelő és 2 segédelektródát használunk a méréshez, amelyek egy vonalban helyezkednek el egymáshoz képest. Mint azt előzőleg említettük, az elektródák hatásterületei (határvonalai) nem érhetnek össze. Az elektródák közötti távolságot alapvetően a határvonalnak az elektródától mért távolsága határozza meg. A határvonal helye a talaj vezetőképességét mutató diagrammok alapján történő bonyolult számításokkal határozható meg (5. ábra). Az árambetápláló elektróda és a földelő elektróda hatásterületének egymásba való behatolása rontja a pontosságot, ezért fontos az elektródák helyének helyes megválasztása, ami általában kísérletezéssel lehetséges. Ha az E(X) és H(Z) elektróda viszonylag nagy távolságra van egymástól, akkor a feszültség a két elektróda között az ábra szerint változik. Láthatóan a feszültség értéke két elektróda távolságának felénél kvázi vízszintes, azaz állandó. A valóságban a méréshez használt mérőkábelek eltorzítják ezt a diagrammot, és ez a vízszintes szakasz eltolódik a két elektróda közötti távolság E(X) elektródától számított 62%-a körüli értékére. A legpontosabb eredmény az elektródák ilyen elrendezése mellett kapható. Innen származik a mérés neve is, 62%-os mérési mód. Méréskor ellenőrizhetjük, hogy az S(Y) elektróda megfelelő helyen van-e. A 62%-os helyen megmérjük a földelési ellenállás értékét, majd az elektródát ettől a kezdeti helytő jobbra-balra azonos távolságra (52-72%) leszúrva megismételjük a mérést. A mérési eredményekből könnyen eldönthető, hogy a feszültség értéke a mérőelektróda környezetében megfelelően állandó-e, azaz a görbe ezen a helyen eléggé lapos-e. Háromszögeléses módszer Ha a 62%-os módszert valamilyen ok miatt nem tudjuk alkalmazni, pl. az elektródák nem verhetők le egy vonalban megfelelő távolságra, akkor használhatjuk a háromszögeléses módszert. . Az E(X) földelő elektródát, valamint az S(Y) és H(Z) elektródákat egy egyenlő oldalú háromszög csúcspontjaiba szúrjuk le. . A 6. ábrának megfelelően elvégezzük az első mérést, majd az S(Y) elektródát áttesszük a másik oldalra (természetesen azonos távolságra, mint előbb), és elvégezzük a második mérést. Ha a mért értékek nagyban különböznek, az azt jelenti, hogy az S(Y) elektródát a hatásterületen belül vertük le. Ezen csak úgy segíthetünk, ha az S(Y) és H(Z) elektródákat az E(X) elektródától lényegesen távolabb verjük le, majd a méréseket megismételjük. Ha a mért értékek néhány %-on belül megegyeznek, a mért érték elfogadható. Megjegyzendő azonban, hogy amikor a két mért érték közel megegyezik, az elektródák hatásterületei öszszeérhetnek, illetve egymást átlapolhatják, azaz a mért érték nem feltétlenül helyes. Pástyán Ferenc ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A villamos készülékek vizsgálata]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781869</link><pubDate>2007-09-18 08:42:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Mit nevezünk villamos készülékeknek? 
Általában minden olyan legkülönfélébb célú használati eszközt, amelynek valami köze van a villamossághoz. A készülékek egyik csoportja villamos energiával muködo fogyasztókészülék, mint például a háztartási és hasonló célú gépek és készülékek, ipari, technológiai célú gépek, készülékek, informatikai és szórakoztató elektronikai készülékek stb. A készülékek egy másik csoportja a villamos energia elosztásban vesz részt, mint például a különféle szabályozó egységek, energiaátalakítók vagy az alkatrészek közé sorolt kapcsolókészülékek, megszakítók, biztosítók, csatlakozók stb. A nagyobb méretu villamos szerkezeteket amelyek több alkatrészbol vagy kisebb készülékekbol épülnek fel általában a berendezés fogalommal jelöljük meg. A különféle villamos gépek, készülékek és berendezések (együtt: villamossági termékek) minoségi, muszaki-biztonsági követelményeit a termékszabványok határozzák meg. Ezek a különbözo villamossági termékekre sokéves muszaki tapasztalatok alapján, figyelembe véve a legújabb fejlesztési eredményeket is nagyon részletes követelményeket határoznak meg az adott készülék alkalmazási céljának, sajátosságainak és üzemi körülményeinek megfeleloen. Tisztázzák a termékkel kapcsolatos fogalmakat, meghatározzák a felhasználás üzemi körülményeit, a termékcsalád csoportosítását. Eloírják a terméken alkalmazandó jelöléseket és a szükséges muszaki dokumentációt. Meghatározzák a szerkezeti, kiviteli követelményeket, a biztonsági és környezetvédelmi jellemzoket, valamint a részletes típusvizsgálati követelményeket, ritkábban a sorozatban gyártott készülékek darabvizsgálati eloírásait, de a javítás utáni vizsgálatokkal általában nem foglalkoznak. Ami elromolhat Mindenki ismeri a közmondást: Ami elromolhat, az el is romlik! Különösen igaz ez a muszaki termékekre, amelyek esetenként bonyolult felépítésuek és sok kényes alkatrészbol épülnek fel. Ezért ezeket rendszeresen karbantartani és javítani kell. Az elmúlt évtizedekben kialakult hazánkban a muszaki termékek és ezen belül a villamos készülékek javító-szolgáltaltó hálózata és kiadták a rendszer irányításához és muködtetéséhez szükséges jogszabályokat és muszaki eloírásokat, szabványokat. A közelmúlt politikai-gazdasági változásai ezt a területet sem hagyták érintetlenül: megszunt az egységes rendszer, az egykori nagyvállalat helyett különbözo felkészültségu kisebb-nagyobb vállalkozások próbálják kielégíteni az ilyen irányú igényeket. A korábban kiadott jogszabályok és szabványok korszerutlenné váltak, hatálytalanították és visszavonták azokat. Idoközben az országgyulés megalkotta a fogyasztóvédelemrol szóló 1997. évi CLV. törvényt, amely kötelezi a gyártókat, forgalmazókat és szolgáltatókat a megfelelo biztonságú és minoségu termékek forgalmazására, illetve szolgáltatás végzésére. Ebbe értelemszeruen beletartozik a szakszeruen, jó minoségben elvégzett karbantartó és javító munka, valamint az elvégzett munka ellenorzése: a javítások, beavatkozások utáni vizsgálatok végrehajtása is. A megváltozott helyzetben sok más probléma mellett a szakmai eloírások hiánya és esetenként más adminisztratív intézkedések is akadályozták a javítás utáni vizsgálatok végzését. A tisztázatlan helyzet és a szakmai igény indokolta, hogy készüljön egy olyan muszaki eloírás, amely a különféle villamossági termékek, fogyasztókészülékek javítás utáni vizsgálatait határozza meg. Az ezzel kapcsolatos konkrét javaslatokat Jakabfalvy Gyula a VILLGÉP Szövetség elnöke fogalmazta meg, majd felkérte az Elektrotechnikai Egyesület (MEE) e témában jártas szakembereit a muszaki eloírás elkészítésére. A felkérés alapján készült el a javítás utáni vizsgálatokról szóló szakmai irányelv, amelyet a MEE adott ki. MEE.SZI 0401-1:2005 Javítás utáni vizsgálatok. 1.rész: Háztartási és hasonló jellegu villamos gépek és készülékek javítás és módosítás utáni vizsgálatai. MEE.SZI 0401-2:2006 Javítás utáni vizsgálatok. 2.rész: Villamos forgógépek javítás és módosítás utáni vizsgálatai. A szakmai irányelvben leírtak alkalmazása hasonlóan a szabványokhoz önkéntes, azaz nem kötelezo. A szolgáltatást végzo felelos szakembernek kell eldönteni, hogy milyen módon végzi a javításokat és utána milyen ellenorzéseket végez. A szolgáltatást végzonek minden esetben fenn kell tartani az eloírt biztonsági-muszaki szintet (szakszeru munkával és vizsgálatok végzésével) és ezért teljes mértékben felelos! A szakmai irányelv tárgya és alkalmazási területe A szakmai irányelv elso része a háztartási és hasonló jellegu felhasználásra szánt villamos energiával muködo gépek, készülékek, berendezések, a második része pedig a villamos forgógépek javítás és módosítás utáni, valamint megfelelo állapotuk idoszakos ellenorzésének vizsgálataira fókuszál. Ennek keretén belül a következo készülékekre ad eloírásokat: motoros kéziszerszámok, szórakoztató elektronikai, audio, video és hasonló elektronikus készülékek, háztartási és hasonló jellegu motoros, illetve hokészülékek, lámpatestek, információtechnikai berendezések, irodagépek és hírközlo berendezések, villamos méro-, szabályozó-, vezérlo- és laboratóriumi készülékek, háztartási és ipari célú vezetékdobos hosszabbítók, dugócsatlakozók, csatlakozósávok és készülékcsatlakozók, valamint különféle célú és felépítésu villamos forgógépek. A szakmai irányelv tartalmazza a javítások után minden esetben legalább elvégzendo vizsgálatokat és azokat az ellenorzéseket, amelyek bizonyos körülmények között szükségesek lehetnek, illetve a hely, az ido és a felszerelés lehetové teszi az elvégzésüket. A szakmai irányelv megadja a témakörrel kapcsolatos fogalmak meghatározását, melyek közül a következoket emeljük ki. Vizsgálat: a javítás, karbantartás és módosítás után végzett ellenorzés, amely alapján megállapítható, hogy egy adott készülék alkalmas-e a további biztonságos használatra. Javítás: az a tevékenység, amely egy adott készülék hibájának megszüntetése, biztonságának és használati muködoképességének helyreállítása érdekében végeznek. Módosítás: olyan muvelet, amikor a javítási muvelet során gyártói eloírások alapján az eredetitol eltéro alkatrészt vagy anyagot használnak fel, de ez nem jelenthet lényeges változást, és nem változtathatja meg az eredeti konstrukciókat és jellemzoket. Ezután a szakmai irányelv eloírja az általános javítási feltételeket és muszaki követelményeket. Így például a javításokat, módosításokat és az azt követo vizsgálatokat a vonatkozó jogszabályok, szabályzatok, szabványok és a gyártói dokumentációk figyelembe vételével kell elvégezni, különös tekintettel arra, hogy a villamos próbák feszültség alatti vagy feszültség közelében végzett munkának minosülnek. Itt is felhívjuk a figyelmet arra, hogy a villamossági termékek önálló javítását, szerelését, módosítását és a villamos próbákat csak az MSZ 1585:2001 szabvány szerinti IV. csoportba tartozó szakember végezheti. Különösen igaz ez a villamos szilárdság vizsgálatokra, amelyet csak olyan személy végezhet, aki a IV/d csoportba tartozik, és bizonyíthatóan ki van oktatva az alkalmazott vizsgáló berendezésre. A vizsgálatokról A javítás utáni vizsgálatokat kétféle szabványrendszerben megfogalmazott szakmai elvek alapján lehet elvégezni. A szakmai irányelv a különbözo készülékekre vonatkozó vizsgálatokat ennek megfeleloen két vizsgálatsorozatban foglalja össze. Az A) vizsgálatsorozatban a magyar nemzeti szabványok (MSZ EN) alapján végzett vizsgálatok szerepelnek. Ezek eloírásai, illetve a bennük meghatározott vizsgálati módszerek és vizsgáló eszközök hasonlóak az eddigi hazai gyakorlatban alkalmazottakkal, esetleg csak kis mértékben térnek el attól. A B) vizsgálatsorozatban a javítás utáni vizsgálatokkal foglalkozó DIN-VDE 0701-1 jelzetu német nemzeti szabvány eloírásai szerinti vizsgálatok szerepelnek. Ez a szabvány számos új fogalmat és eljárást alkalmaz, amelyek nálunk eddig ismeretlenek voltak. A közelmúltban nálunk is kereskedelmi forgalomba kerültek olyan muszerek, amelyek a VDE szerinti vizsgálatsorozatokat automatikusan elvégzik és szükség szerint dokumentálják. Mindkét szabványrendszer által meghatározott módszerek szerint végrehajtott vizsgálatok megfelelo eredményei megnyugtatóan igazolják egy adott készülék javítás utáni biztonságát és muszaki állapotát. Ha egy adott készülék javítására kerül sor, akkor a készülékre vonatkozó termékszabvány szerkezeti felépítésére vonatkozó eloírásainak figyelembevételével kell azt elvégezni. A javítások után a hely, az ido, a felszerelés és egyéb körülmények figyelembevételével kell eldönteni, hogy a magyar nemzeti szabványok, vagy a DIN-VDE szerinti vizsgálatokkal igazoljuk a termék megfeleloségét. Hangsúlyozzuk, hogy a javítás, beavatkozás mértékétol függoen valamilyen ellenorzést minden esetben el kell végezni! Természetesen az adott körülmények alapján kiválasztva csak az egyik vizsgálatsorozat szerinti vizsgálatokat kell elvégezni! A szakmai irányelv maghatározza a minden esetben elvégzendo vizsgálatokat. Ezek a következok: ellenorzés megtekintéssel, védovezeto vizsgálata, szigetelésvizsgálatok: szigetelési ellenállásmérés és/vagy villamos szilárdságvizsgálat (végezheto: az A) vagy a B) vizsgálatsorozat módszerével), muködési próbák. Ezeket kiegészíthetik az igény, a körülmények, a lehetoségek, a rendelkezésre álló felszerelés és a kötelezo felelosségvállalás figyelembevételével a következo vizsgálatok: védovezeto ellenállásának mérése: (végezheto: A) vagy B) vizsgálatsorozatban), védovezeto-áram mérése: (végezheto: B) vizsgálatsorozatban), érintési áram mérése: (végezheto: B) vizsgálatsorozatban), szivárgó áram mérése: (végezheto: A) vagy B) vizsgálatsorozatban), zajmérések, homérséklet és teljesítménymérések, túlpörgetési vizsgálat a villamos forgógépek esetében. Eddig tehát ismertettük a szakmai irányelv keletkezését, tárgyát, alkalmazási területét és a vizsgálati sorozatokat. A következokben a szakmai irányelv 1. részének tárgyát képezo háztartási és hasonló jellegu villamos készülékek javítás utáni vizsgálatait és méréseit ismertetjük. A megtekintéses vizsgálatok A vizsgálatokat mindenesetben a javított készülék szemrevételezésével kezdjük. Ilyenkor ellenorizzük a készülék általános állapotát, épségét, a belso huzalozást, alkatrészeket, csatlakozásokat, biztosító készülékeket, feliratokat, jelöléseket, tartozékok meglétét és a dokumentációkat. Szemrevételezéssel kell ellenorizni az I. év. osztályú készülékek védovezetojét és védovezeto csatlakozókapcsait és csatlakozásait, valamint a folytonosságát legalább csengetéssel vagy célmuszerrel. Ezután következnek a muszeres méréses vizsgálatok, melyeket vagy az A) vizsgálatsorozat vagy a B) vizsgálatsorozat eljárásait követve kell végezni. Megismételjük: az adott körülmények (pl. felszerelés) alapján választjuk ki az egyik vizsgálatsorozatot, ezután csak a kiválasztott sorozat méréseit kell elvégezni! A) vizsgálatsorozat A védovezeto ellenállásának mérése A szakmai irányelv külön-külön részletesen ismerteti a témakörébe tartozó egyes I. év. o. készülékek védovezetojének ellenállás mérését. A mérések során a védokapocs és a hozzá kötött fémrészek között feszültségesést kell mérni. A védovezeto ellenállását a feszültségesésbol és az alkalmazott áramerosségbol kell kiszámítani. Az így kiszámított ellenállás értéke nem haladhatja meg a készülékfajtára megengedett legnagyobb értéket. A vizsgálatokat legtöbb esetben 10-12 V feszültségen, legalább 10 A méroárammal kell végezni. A védovezeto ellenállása legfeljebb 0,10,5 ? lehet. Szigetelés vizsgálatok A szigetelés vizsgálatokat a készülékeket a hálózatról leválasztva, feszültségmentes állapotban kell végezni. Az elektronikus áramköröket tartalmazó készülékek esetében el kell kerülni ezen áramkörök túlzott igénybevételét: így ezek, ha a forészek szigetelés szempontjából vizsgálandó részét hidalják át, nem kell vizsgálni, ha nem tekinthetok aktív részeknek és nem lehet kiiktatni. &#8226; Szigetelési ellenállás mérés Mérofeszültség: 500 V egyenfeszültség, a mérést a feszültség bekapcsolása után 1 perccel kell végezni. A megengedheto legkisebb szigetelési ellenállás értékek a javítás utáni használt állapotú készülékek esetében: - 0,2 M hidegállapotú hokészülékek esetén, - 2,0 M minden más esetben és készülékfajtánál az a alapszigetelésen - 4,0 M a II. év. o. készülékeknél a kiegészíto szigetelés, megerosített szigetelés vagy az együtt mért alap és kiegészíto szigetelés esetén. A szakmai irányelv ismerteti egyes újállapotú készülékek megengedett legkisebb szigetelési ellenállás értékét is, ennek a különbözo mérési kapcsolásokban legalább 27 M értékunek kell lennie.
&nbsp;Arató Csaba ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A földelési ellenállás mérése II.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781860</link><pubDate>2007-09-18 08:34:19</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
A földelési ellenállás mérése II. 
A földelések az elektrotechnikában alapvetoen a biztonságot szolgálják. Ezért a földelési ellenállás idoszakos ellenorzése alapveto fontosságú. A földelések kialakításánál elsorendu szempont, hogy ez olyan helyen legyen kiépítve, ahol a talaj vezetoképessége a legkisebb. Ahhoz, hogy a legjobb helyet meg tudjuk keresni, méréseket kell végezni. A cikk elso részében található az a táblázat, amely a különbözo talajféleségek vezetoképességét tartalmazza. Látható, hogy még az azonosnak tuno talajösszetétel mellett is a vezetoképesség értéke nagymértékben szóródhat egyéb paraméterek, például a víztartalom, a homérséklet hatása miatt. Egy jó földelés kialakításához több helyen kell méréseket végezni ahhoz, hogy a legmegfelelobb helyet ki lehessen választani. A vezetoképesség mérésének elvét mutatja az 1. ábra. A G jelzésu áramgenerátor állandó áramot bocsát keresztül az E(x) és H(z) jelzésu elektródák között. A talajon áthaladó áram által létrehozott feszültséget az ES(Xv)&nbsp; S(Y) elektródák között mérjük. Ez a feszültség arányos a méroárammal, a talaj ellenállásával és az elektródák közötti távolsággal. A megadott távolságokat be kell tartani ahhoz, hogy a mérés elméletébol adódóan helyes értéket mérjünk. Általában az a távolság minimális értéke 8- 10 méter . A csatlakoztatott feszültségméro nagy bemeno ellenállással kell, hogy rendelkezzen, de ha meggondoljuk, hogy a talaj vezetoképessége legfeljebb kOhm/m nagyságrendu (a jó vezetoképesség pedig néhány Ohm/m), akkor láthatóan egy 1 MOhm bemeno ellenállású feszültségméro tökéletesen megfelel a mérés céljaira. A szondákat, amelyek általában acélból készülnek, legalább 30-40 cm-re kell a földbe beverni. Mivel a mérés négyvezetékes elrendezésbe történik, a szondák ellenállása a mért értékbol kiesik, így azok anyaga és a csatlakozások átmeneti ellenállása nem befolyásolja a mérést. Magára a mérésre általában nem egyenárammal kerül sor, mivel ebben az esetben a földben folyó egyéb áramok nagymértékben meghamisíthatnák mérést. Az alkalmazott áramgenerátor általában 123-125 Hz frekvenciájú négyszögjel. A négyszögjel frekvenciájának mellesleg olyan értékunek kell lennie, amely nem azonos a hálózati frekvenciával, illetve annak egész számú többszörösével. Ebben az esetben jó elnyomás biztosítható mind az egyenáramú, mind a váltóáramú zavaró jelekre. A földelési ellenállás mérésére alkalmas készülékek egy része nem alkalmas a talaj vezetoképességének mérésére, ezért ha földelési ellenállásméro muszert vásárolunk, elotte döntsük el, hogy erre a funkcióra szükségünk lesz-e a késobbiekben vagy sem. Jóllehet a földelési ellenállás mérése általában nem sorozatmérés, egyes készülékek mégis rendelkeznek adatgyujtési tulajdonságokkal és számítógéphez való csatlakoztatási lehetoséggel. Általában ez RS232-es porton keresztül történik. A mért értékek számítógépre történo áttöltése és elemzése általában egy speciális, a készülékhez mellékelt szoftverrel lehetséges, amely esetenként lehetoséget ad a mért értékek más programokba (például Excel) történo exportálásra is. Visszatérve a földelési ellenállás mérésére, meg kell említenünk még két fontos dolgot, nevezetesen a földelési ellenállás mérését városi körülmények között, amikor is a szondák leverése az esetek jelentos részében lehetetlen, illetve a földelési ellenállás mérését az erre a célra speciálisan kialakított lakatfogó segítségével. Városi környezetben a talaj a mérés helyén általában aszfalttal, vagy betonnal borított, így a szondák leverése egyszeruen lehetetlen. Ekkor alkalmazhatjuk az ún. helyettesítéses földelési ellenállás mérését. A mérés elrendezését a 2. ábra mutatja. A mérés hasonló a hurokellenállás méréséhez, és a mi nagyon elonyös, a fali csatlakozón keresztül végezheto el. Láthatóan a mérés az egyik fázis és a semleges vezeto, illetve a kialakított védoföld között történik. Fontos szempont a mérésnél, hogy a méroáram a védelmet (fi-relé) ne hozza muködésbe, ezért annak értéke megfeleloen alacsony kell, hogy legyen. Bár ez a mérés lényegesen egyszerubb, azonban az így kapott érték általában nem egyezik a hagyományos módszerrel történo méréssel kapott eredménnyel, azonban ha ez megfelelo értéku, akkor életvédelmi szempontból elfogadható. Azokban az esetekben, amikor a földelés (a talajon keresztül) hurkot képez, lehetoség van a földelési ellenállás megfelelo (speciális) lakatfogóval a történo mérésére. A lakatfogó muködését a 3. ábra mutatja. Az Ng-jelu vasmagon átmeno vezetékben (védoföld vezeték) az e feszültség generátor egy, a földelési hurok ellenállásától függo áramot indukál. (Ebben az ellenállásban benne van a földelési ellenállás, az esetleges csavaros kötések átmeneti ellenállása és a kábel ellenállása.) Az Nr-jelu vasmagos tekercsben (amely lényegében egy hagyományos felépítésu lakatfogó) indukálódó áram pedig egyenesen arányos a földelo hurkon átfolyó árammal. A feszültség generátor feszültségébol és a mért áram értékébol egy ellenállásméro áramkör állítja elo a mért értéket. A gyakorlatban a két vasmagos tekercs egy nyitható mérofejben foglal helyet, ezzel egy hagyományos lakatfogó kialakítást biztosítva. Jóllehet a mért érték tartalmazza a földelo hurok minden elemének ellenállását, általában a földelési ellenállás értéke mellett a többi befolyásoló elem értéke elhanyagolható. A módszer több elonyös tulajdonsággal rendelkezik a hagyományos földelési ellenállás mérésével szemben. Ezek: a mérés gyorsan elvégezheto, legfeljebb néhány másodpercet vesz igénybe; a földeléseket nem kell szét-, majd a mérés után újra összeszerelni; nincs szükség szondákra, azokat nem kell leverni (majd kiszedni és megtisztítani!); nincs szükség mérokábelekre; nem kell távolságot mérni, illetve tartani; nem kell vigyázni arra, hogy a szondák egy egyenesen helyezkedjenek el; a készülék jóval kisebb, könnyebb, kezelése egyszerubb; egy ember azonos ido alatt jóval több mérést tud elvégezni; a zavaró áramok/feszültségek hatása lényegesen kisebb. A 2. pont biztonsági szempontból különösen fontos. Mivel a méréshez nem kell megbontani a földelo hurkot, így azt a mérés befejezésével nem kell összeszerelni. A hagyományos módszernél az összeszerelés nem tudjuk ellenorizni, hogy a kötés átmeneti ellenállása megfelelo-e. Ennél a módszernél erre nincs szükség, így biztosak lehetünk benne, hogy ha a mérés megfelelo eredményt adott, a földelés a mérés után is biztosan ellátja életvédelmi feladatát. Földelési ellenállásméro lakatfogó Mint minden elonyös dolognak, ennek is meg van a maga hátránya. A muködési elvbol következik, hogy a megvalósított készülékkel kizárólag olyan helyen lehet földelési ellenállást mérni, ahol a földelo rendszer hurkot alkot, tehát például nem mérheto meg a földelési ellenállás olyan oszlopnál, ahol a földelés nincs hozzákötve az oszlopon futó semleges vezetohöz. Mérés oszlopokon földelési ellenállásméro lakatfogóval Az eszköz igen jól használható villámvédelmi rendszerek ellenállásának mérésére is. Ebben az esetben a földelés biztosan hurkot képez, amennyiben az egyes földbemeno levezetések egymással is össze vannak kötve. Az, hogy a méréshez a csavaros kötéseket nem kell megbontani, külön elony. A mérés gyorsan és pontosan végezheto el minden egyes levezeto elemre. A 4. ábra egy villámvédelmi rendszer mérését mutatja.
Pástyán Ferenc ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Megjegyzések a földelési ellenállással kapcsolatban]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781857</link><pubDate>2007-09-18 08:32:38</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Megjegyzések a földelési ellenállással kapcsolatban 
A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Érintésvédelmi Munkabizottsága foglalkozott a V.L. 2006. szeptemberi számában megjelent Elektromos mérések, A földelési ellenállás mérése I. című cikkel, amelynek szerzője Pástyán Ferenc úr. A Munkabizottság állásfoglalását a megjelölt cikkről az alábbiakban részletezzük. A témakörhöz kapcsolódó szabványok pontosan meghatározzák a földelés, mint életvédelmi rendszer kialakításának, megvalósításának, vizsgálatának és mérésének követelményeit. Ezek - a nemzetközi és az európai szabványokkal azonos tartalmú - létesítési jellegű szabványok, mint pl. az MSZ 2364/MSZ HD 62364 szabványsorozat egyes szabványai, az MSZ EN 61140, korábban a már visszavont MSZ 172-1, valamint a mérési módszerekkel kapcsolatos szabványok: az MSZ EN 61557 és az MSZ 4851 sorozatok egyes szabványai. A cikk és a hivatkozott érvényes szabványok között eltérések vannak, ezért a publikáció helyesbítésre szorul. A következőkben az érvényes magyar nemzeti szabványok alapján foglaljuk össze a védőföldeléssel kapcsolatos tudnivalókat, ez a megjelölt cikk 18. oldalon lévő bevezető részének helyesbítése. 1. A kisfeszültségű elosztóhálózatok egyik típusa a TT-rendszer, amelynél az energia-elosztórendszer egyik pontja közvetlenül földelt (üzemi földelés). A védővezetők az energiaellátó rendszer földelőitől villamosan független földelőkhöz csatlakoznak. A védőföldelés alkalmazása esetén tehát nincs közvetlen fémes összekötés, a védőáramkör a talajon keresztül záródik. A védőföldelés közvetett érintés elleni védelmi mód, amelynek méretezési és létesítési követelményeit az MSZ 2364-410 szabvány 413. fejezete írja le. Ha a meghibásodott áramkör vagy fogyasztó testén fellépő feszültség nagyobb, mint a megengedett érintési feszültség (UL), a beépített védelmi eszköz a hibás részeket önműködően lekapcsolja a táphálózatról. A lekapcsolásnak olyan rövid időn belül kell bekövetkeznie, hogy a hibás testet és más egyidejűleg érinthető nulla potenciálú vezetőrészeket áthidaló személyt káros élettani hatás ne érje. A megengedett érintési feszültség értéke: UL = 50 Veff váltakozó, illetve 120 V egyenfeszültség. (A cikkben ez tévesen van megadva: "általánosan és optimálisan: 25 V".) A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy néhány különösen veszélyes helyen, illetve esetben a szabvány 25 V-ban vagy még ennél is alacsonyabban határozza meg az UL értékét, de ez nem tekinthető általánosnak (pl. robbanás- és sújtólégveszélyes helyiségek, és szabadterek, bányák, gyógyászati helyiségek, gyerekjátékok stb.). 2. A védőföldelés méretezése Az alapképlet a következő. RA.Ia &lt; 50 V, azaz RA &lt; (egyenfeszültség esetén is!) Ia =In. , ahol: RA = a védett test földelési ellenállása ( ), Ia = a védelmi eszköz előírt gyorsaságú kikapcsolását előidéző áram (A), áram-védőkapcsoló esetében: Ia = I n, In = az olvadóbiztosító vagy a kismegszakító névleges árama (A), = kioldási tényező. Tehát a földelési ellenállásnak olyan kis értékűnek kell lennie, hogy meghibásodáskor fel tudjon lépni a védelmi eszköz működését biztosító áram, vagy semmi esetre se lépjen fel a megengedett UL-nél (50 V) nagyobb érintési feszültség. 3. A TT-rendszerekben alkalmazható védelmi eszközök A cikkben tévesen relé, illetve megszakító alkalmazását említi a szerző. Ezzel szemben az MSZ EN 2364-410 szabvány 413.1.4.4. szakasza a következő védelmi eszközök alkalmazását engedi meg. a. Áram-védőkapcsolók. Az általánosan használt áram-védőkapcsolók és a hozzájuk tartozó megengedett legnagyobb földelési ellenállás-értékek a következők: I n: 0,01; 0,03; 0,10; 0,30; 0,50 A RA&lt; 5000; 1666; 500; 166; 100 Az azonnali működésű pillanatkioldású áram-védőkapcsolók használata általános, ha késleltetett "S" típusút alkalmaznak, a késleltetés legfeljebb 1 s lehet. b. Túláramvédelmi eszközök, azaz kismegszakítók és olvadóbiztosítók. Ezeknél alkalmazni kell az " " kioldási tényezőt, amely a gyors, biztos kioldást segíti. A lekapcsolási idő: 5 s-on belül működő függő késleltetés megengedett, de jobban ajánlott a késleltetés nélküli pillanatkioldás. (Az " " kioldási tényezőről lásd az MSZ 2364-410 magyarázatos kiadásának 413.1.3.3. szakaszát és magyarázatát.) Túláramvédelmi eszközök alkalmazása esetén az ismertetett képletekkel vagy a képletek alapján összeállított táblázatok segítségével határozható meg a földelési ellenállás megengedett legnagyobb értéke. Olvadóbiztosítók esetén: In = 10 A, ha :4; RA &lt; 1,25 :2,5; RA &lt; 2,50 In = 200 A, ha :5; RA &lt; 0,050 :2,5; RA &lt; 0,10 Kismegszakító esetén: In = 4 A, ha :5; RA &lt; 2,50 :10; RA &lt; 1,250 :20; RA &lt; 0,625 In = 63 A, ha :5; RA &lt; 0,159 :10; RA &lt; 0,078 :20; RA &lt; 0,040 A fenti példákból látható, hogy a 16 A-nél nagyobb névleges áramerősségű túláramvédelmi szervek alkalmazása esetén nagyon kis értékű földelési ellenállás-értékek megvalósítása szükséges. A kivitelezés során ezt általában nem, vagy csak nagyon nehezen tudják elérni, ezért a nagyobb áramtartományok esetén áram-védőkapcsoló alkalmazása célszerű. 4. Megjegyzések a talaj vezetőképességéhez A földelési ellenállásméréssel foglalkozó érvényes nemzeti szabvány, az MSZ 4851-2 nem hengerrel definiálja a talaj vezetőképességét, hanem kockával. A szabvány 1.2. szakasza szerint a fajlagos talajellenállás: 1 m élhosszúságú kocka alakú talajdarab két szemben lévő lapja közötti ellenállás (a különbség nem lényeges). Téves az utolsó mondat: "a talaj. vezetőképessége kicsi,.", helyesen: a legjobb földelés nyilván olyan talajban alakítható ki könnyen, amelynek nagy a vezetőképessége, pl. mocsár, humusz. stb. Az 1. sz. táblázatban a jobb oldali oszlop címe tévesen "vezetőképesség", helyesen: fajlagos ellenállás ( .m). 5. A 4. ábra szemlélteti a földelési ellenállásmérés elvi rajzát, az ábra műszaki tartalma és jelölései eltérnek az érvényes MSZ 4851-2 szabvány 1. ábráján látható elvi rajztól. A cikk további részében leírt mérési módszerek a magyar nemzeti szabványoktól és a hazai gyakorlattól eltérnek, ugyanakkor műszakilag elfogadható, illetve alkalmazható megoldások. a MEE Érintésvédelmi Munkabizottsága 
Arató Csaba ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elektromos mérések - A földelő vezetékek folytonosságának/ellenállásának ellenőrzése]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781852</link><pubDate>2007-09-18 08:30:12</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Elektromos mérések - A földelő vezetékek folytonossáElektromos mérések - A földelő vezetékek folytonosságának/ellenállásának ellenőrzése 
A földelést biztosító vezetékek/sínek ellenőrzése az erre a célra készült műszerekkel lehetséges. Az ellenőrzésnél az első és legfontosabb mérés a földelő vezeték folytonosságának ellenőrzése. A földelő vezetékek/sínek általában csavaros kötéssel csatlakoznak az adott berendezéshez (itt most nem foglalkozunk a berendezésen belüli földeléssel). A földelő vezeték/sín ellenállásának egy része a csatlakozások átmeneti ellenállásából adódik. A vezető felületeket öszszeszorító erőn kívül az átmeneti ellenállást a környezeti hőmérséklet és páratartalom is nagyban befolyásolja. A hőmérséklet és páratartalom hatása hosszabb időn keresztül az átmenetek oxidálódásához vezet, melynek hatására az átmenet egyenirányító tulajdonságokat is felvesz. Ennek eredményeképpen az átmenet ellenállása a mérőáram polaritásától függően eltérő értéket ad. A földelés ellenőrzésekor ezért, a megfelelő mechanikai kötés ellenőrzésén túl, a folytonosság ellenőrzését kétféle polaritással kell elvégezni. Egyes készülékek ezt a polaritáscserét a méréskor automatikusan elvégzik, és a két mérés átlagát jelzik ki. A folytonosság ellenőrzését lehetőség szerint nagy árammal kell végezni. A hordozható és kézi készülékek belső áramellátása nem teszi lehetővé amper nagyságrendű mérőáramok alkalmazását, ezeknél a mérőáram 200 mA vagy ennél valamivel nagyobb (általában 200 mA fölött nem definiált). Egyes gyártók készülékeinél, ha a mért ellenállás kisebb 5 -nál, akkor a mérés 200 mA-rel történik, ha a mért ellenállás nagyobb 5 -nál, akkor a mérés ennél kisebb árammal valósul meg. Asztali vagy megfelelő áramellátással rendelkező készülékeknél a mérőáram &lt;1 A-rel történik. Ennél nagyobb mérőáramra is szükség lehet bizonyos esetekben, főleg ha a mérendő földelő vezeték várható ellenállása nagyon kicsi, &lt;0,5 ohm, és nagy felbontással (pl. 100 ohm) szeretnénk mérni. Erre a célra szolgál például a magyar piacon is hozzáférhető két készülék, amelyek 0-32 A, illetve 0-42 A AC mérőárammal történő mérést tesznek lehetővé. Ekkora mérőáram mellett a felbontás is megfelelő ahhoz, hogy a hibakeresés gyors és hatékony legyen. Tekintettel arra, hogy folytonosság mérésénél általában kis ellenállásokat mérünk, figyelemmel kell lenni a mérőkábelek ellenállására, amelyek meghamisíthatják a mérést. Mind a hordozható, mind az asztali készülékek általában két megoldást biztosítanak a probléma megoldására. Az egyik a négyvezetékes mérés, ahol két kábel a mérőáram hozzávezetését, két kábel pedig a mérőpontok közötti feszültségesést (ellenállást) méri (1. ábra). A másik megoldás a kalibrálási lehetőség. Ebben az esetben két mérőkábelünk van, melyeket rövidre zárva a mérőműszer kinullázható, ezzel eltüntetve a mérőkábelek ellenállásának zavaró hatását. Hibakeresésnél jó szolgálatot tesz az, ha a mérőáram hosszabb ideig folyhat a mérendő földelő kábelen/sínen. Egyes készülékek lehetőséget adnak egy ún. Timer (azaz időzítő) funkcióra, ahol a vizsgálati idő megadható, és ez alatt az idő alatt a mérőáram állandóan rá van kapcsolva a mérendő földelő kábelre/sínre. A mérést végző személy a mérőkábelen a mérőcsúcsok helyzetének változtatásával tudja behatárolni a hiba helyét. A 2. ábra egy épületen belüli földelés folytonosságának ellenőrzéséhez történő mérési elrendezést mutat. Hurokimpedancia mérése és a várható zárlati áram meghatározása Bár a hurokimpedancia mérése nem tartozik közvetlenül a földelési ellenállás mérésének témakörébe, azonban tekintettel arra, hogy a hurokimpedancia mérése a fázis-védőföld áramkörben történik, ezért itt kell erről is szót ejteni. A fázis-védőföld (L-PE) áramkör hurokimpedanciájának mérésekor az áramkör teljes impedanciája kerül meghatározásra. A mérés a gyakorlatban a fali földelt csatlakozóaljzaton keresztül történik. Az a tény, hogy a méréskor az összes az áramkörben található impedancia befolyásolja a mérés eredményét, azt jelenti, hogy a pontos méréshez a hálózatról a mérés megkezdése előtt le kell kapcsolni vagy el kell távolítani minden terhelést. A mérés elvét a 3. ábra mutatja. A fázis-védőföld áramkörbe iktatott ismert értékű mérőellenállásra adott ideig (fél periódus) rákapcsoljuk a hálózati feszültséget. Mérjük a mérőellenálláson eső feszültséget és a hálózati feszültséget. Egy megfelelő mérőáramkör a mért értékekből kiszámítja a hurokimpedancia értékét. Tekintettel arra, hogy a hurokimpedancia értéke általában eléggé kis érték, a mérőellenállás sem lehet nagy értékű, mert abban az esetben a hurokimpedancia értéke elhanyagolhatóvá válna a mérőellenállás értékéhez képest, és a mérés gyakorlatilag lehetetlen lenne. Emiatt a mérőellenállás értéke kicsi, ami azt jelenti, hogy rövid időre (általában fél periódus) igen nagy áram folyik a mérőellenálláson (műszertől függően akár 20 A). Ez azzal a következménynyel jár, hogy a mérőellenállás melegszik. Részben ennek csökkentése céljából választották a rövid mérési időt, így a mérőellenállás csak 10 msec-ig van rákapcsolva a hálózatra. Bizonyos számú ismételt mérés után a mérőellenállás így is felmelegszik, és ilyenkor a műszerek általában megakadályozzák a további mérést, miközben hibaüzenet jelenik meg a kijelzőn. Az elmondottakból láthatóan az áramkörben rövid ideig nagy áram folyik, amely a beépített életvédelmi reléket (RCCB) működésbe hozhatja. Ezért a mérés megkezdése előtt ezeket a védelmi eszközöket rövidzárral át kell hidalni. (Vigyázat! A mérés befejezése után a rövidzárak eltávolítandók!) A rövidzárak beiktatása általában problémás, és a mérést végző személy elfeledkezhet az eltávolításukról a mérés befejezése után, ezért a már említett gyártók az újabb fejlesztésű műszereiket úgy alkották meg, hogy a méréshez nem kell beiktatni rövidzárakat, és a védelem ennek ellenére nem lép működésbe. A hurokimpedancia ismeretében kiszámítható a várható rövidzárlati áram, melynek mérése egyébként meglehetősen körülményes lenne. A rövidzárási áram ismeretében meghatározhatók a védelmi eszközök paraméterei, hogy a túláram elleni védőeszköz működésbe lépjen a névleges áramának túllépése esetén. A várható rövidzárlati áram a IPSC = Unom/ZL képletből számítható ki, ahol az Unom a hálózat névleges feszültsége, ZL pedig a mért hurokimpedancia értéke. A készülékek döntő többsége ezt a számítást elvégzi, és a kijelzőn a várható rövidre zárási áram értéke jelenik meg. A mérést általában a fali csatlakozóról végezzük, azaz a műszerek szabványos dugasszal csatlakoznak a védőföld-csatlakozással rendelkező fali csatlakozóba. Magyarországon a csatlakozó- aljzat bekötése nem egységes, ezért mérés előtt ellenőrizni kell, hogy a csatlakozóaljzat bekötése megfelelő-e a méréshez. Mint említettük, a hurokimpedancia értéke általában kis érték, ezért a mérőkábel ellenállása a mért értéket meghamisíthatja. Ezért mérés előtt a műszert nullázni kell a mérőkábel rövidre zárt állapotában. Az előzőkben a hurokimpedancia mérését a fázis és a védőföld-vezető között határoztuk meg. A mérőműszerek döntő többsége alkalmas a vonali, azaz a fázis-semleges vezető közötti ellenállás meghatározására is. A mérési elv és eljárás ugyanaz, azonban itt az L-N közötti hurok kerül megmérésre. A nemzeti és nemzetközi szabványoknak megfelelően ezt a mérést nem mindig kell elvégezni. A gyakorlatban azonban ez a mérés nagyon fontos a villamos rendszer működése és a hibaelhárítás szempontjából. Ez a mérés alkalmazható RCD-vel ellátott TN-rendszerben, a hibás védőföldelő (PE) és a nulla vezető (N) bekötésének ellenőrzésére az N-vezető megszakítása nélkül. Hibás bekötés estén az RCD megszakítja az áramkört a vonali ellenállás mérésekor. Egyébként ezt a mérést lehet használni a nulla vezető (N) kis ellenállásának ellenőrzésére is. (Elnézést kérek az olvasóktól, a Földelési ellenállás I. című cikkben a táblázat jobb oldali oszlopának felirata helyesen: fajlagos ellenállás, a relék, illetve a megszakítók helyesen: áram-megszakítók!) 
Pástyán Ferenc ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[A villamos készülékek vizsgálata II.]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781846</link><pubDate>2007-09-18 08:25:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
2. Villamos szilárdságvizsgálatok 
A villamos szilárdságvizsgálatokat elsősorban a robusztusabb kivitelű, nagyobb igénybevételnek kitett készülékeknél ajánlja a szakmai irányelv. A javítás utáni használt állapotú készülékeket csökkentett, 80%-os próbafeszültséggel kell ellenőrizni. A próbafeszültség 50 Hz-es ipari frekvenciájú és szinusz alakú legyen, illetve a vizsgálóberendezés rövidzárlati áramának legalább 200 mA-nek kell lennie. A vizsgálatok során az előírt próbafeszültségnek csak a felét szabad rákapcsolni a készülékre, majd gyorsan a teljes értékre kell növelni. A vizsgálat időtartama új készülék esetében 1 perc, használt, javítás utáni készülékeknél ez az időtartam 1.4 másodperc. A vizsgálatok során nem következhet be a feszültség letörése vagy átütés, átívelés. A szakmai irányelv a motoros villamos kéziszerszámokra, a transzformátorokra és tápegységekre, valamint a vezetékdobos hosszabbítókra vonatkozóan részletesen ismerteti a villamos szilárdságvizsgálatokkal kapcsolatos típusvizsgálati és darabvizsgálati követelményeket: a vizsgálati helyeket és a próbafeszültségeket. Tájékoztatásul a próbafeszültségek értéke általában a következő. . 400.500 V: a III. év. o. készülékek alapszigetelésén (Un &lt; 50 V), . 1000.2000 V: az I. és II. év. o. készülékek alapszigetelésén (Un &lt; 220/230 V), . 2500.4000 V: a II. év. osztályú készülékek kettős vagy megerősített szigetelésén. Szivárgóáram-mérések Az A) vizsgálatsorozat értelmezése szerint az üzemi szivárgó áram az az áram, ami a vizsgált készülék üzemszerű állapotában névleges feszültségen az aktív, feszültség alatti vezetőktől a védővezetők, illetve a megérinthető vezetőképes részek között folyik. A szakmai irányelv a motoros villamos kézi szerszámok és háztartási készülékek, a lámpatestek, valamint az információtechnikai berendezések szivárgóáram-mérési módszereit, a módszerekhez tartozó kapcsolási elrendezéseket és a megengedett legnagyobb szivárgóáram-értékeket részletesen ismerteti. A szakmai irányelv "A" melléklete pedig a szivárgó- és érintési áramok mérésére szolgáló áramkört ismerteti, amely 15 Hz-től 1 MHz-ig terjedő frekvenciatartományban és egyenáram esetén alkalmazható. Az áramkör feszültségesést mér, ebből kell kiszámítani a szivárgó/érintési áramot. A motoros villamos kéziszerszámok és háztartási villamos készülékek esetében a vizsgálatokat 1,06 . Un feszültségen kell elvégezni. Tájékoztatásul közöljük, hogy a különböző készülékek különböző kapcsolási variációkban mért megengedett legnagyobb szivárgóáram-értéke általában 0,5.5 mA között van. B) vizsgálatsorozat Ha a B) vizsgálatsorozatot választjuk, akkor először a vizsgálati programot kell meghatároznunk. a) A védővezető ellenőrzése és ellenállásának mérése a védővezetővel rendelkező (I. év. o.) készülékeknél. A védővezető ellenőrzése után a szigetelésvizsgálati lehetőségek figyelembevételével a következő vizsgálatokat ajánlott elvégezni. b) Ha a szigetelés-ellenállásmérés elvégzése műszakilag lehetséges és megfelelő eredményű, akkor . az I. év. o. készülékeknél: - védővezetőáram-mérését, vagy - szivárgóáram-mérését, vagy - hordozható kéziszerszámok esetében villamos szilárdságvizsgálatot. . A II. év. o. készülékeknél és a védővezetőhöz nem csatlakozó megérinthető vezetőképes részekkel rendelkező I. év. o. készülékeknél - érintési áram mérését, vagy - szivárgó-áram mérését, vagy - hordozható kéziszerszámok esetében villamos szilárdságvizsgálatot. c) Ha a szigetelési ellenállás- mérés műszakilag nem lehetséges, akkor . az I. év. o. készülékeknél védővezetőáram mérését, . a II. év. o. készülékeknél és a védővezetőhöz nem csatlakozó megérinthető vezetőképes részekkel rendelkező I. év. o. készülékeknél érintési áram mérését. d) Végül, működési próbával, illetve szükség szerinti egyéb vizsgálatokkal zárul a vizsgálati program. A védővezető ellenállásának mérésekor és szigetelésvizsgálatok végzésekor a vizsgált készüléket minden esetben galvanikusan le kell választani a hálózatról! Védővezető ellenállásának mérése A vizsgálatot 24 V feszültségű áramforrásról kell végezni, méréskor a feszültség 4.24 V között legyen, a mérőáramnak legalább 0,2 A-nek kell lennie. A védővezető ellenállása legfeljebb 1,0 lehet. A mérési elrendezésre az 1. ábra mutat be egy példát. Szigetelésvizsgálatok A szigetelésvizsgálatokat az aktív részek és a megérinthető vezetőképes részek között kell végezni úgy, hogy a készülék kapcsolóját bekapcsoljuk. A szigetelési ellenállás mérésére a 2. ábra mutat be egy kapcsolási példát. A mérőfeszültség 500 V egyenfeszültség. A megengedett legkisebb szigetelési ellenállás értéke 0,25.2,0 M között van a készülékfajtától és a mérési ponttól függően. A villamos szilárdság vizsgálatokat a B) vizsgálatsorozat keretében csak a kézben tartott és a hordozható villamos kéziszerszámok esetében szabad elvégezni akkor, ha a szigetelés- vizsgálatok elvégzése lehetséges. A vizsgálatokat 50 Hz-es szinuszos váltakozó árammal kell végezni, 1000 V-tal az I. év. o. készülék és 3500 V-tal a II. év. o. készülékek esetében, legfeljebb 3 másodpercig. Védővezető áram mérése Védővezető áram az az áram, amely az I. év. o. készülékek védővezetőjén folyik. A védővezető áram mérését hálózati feszültséggel kell végezni. Kétféle mérési módszerrel lehet elvégezni a mérést: közvetlen mérési eljárással vagy különbözeti áramméréssel. A mérési módszereket a 3. ábra mutatja be. A közvetlen mérési eljárásnál a vizsgált készüléket el kell szigetelni a földpotenciáltól, ezért azt szigetelő állványra kell helyezni, és minden olyan kapcsolatot le kell választani a vizsgált készülékről, amely földpotenciált vihetne rá (mint pl. gáz- és vízvezeték, esetleges antenna vagy más információtechnikai összeköttetések stb.). A vizsgálat során intézkedni kell a veszélyes érintési feszültségek ellen. A közvetlen mérési eljárásnál az alkalmazott mérőberendezés belső ellenállása legfeljebb 5 legyen, ennél nagyobb belső ellenállás esetén intézkedni kell a veszélyes érintési feszültségek elkerüléséről. Ha a készülék csatlakozódugójának polaritása nincs meghatározva, akkor a csatlakozódugó, illetve a csatlakozóvezeték minden pozíciójában el kell végezni a mérést, és a különböző mért értékek közül a legnagyobbat kell figyelembe venni, mint eredményt. (A mért áram effektív értékű.) A védővezető-áram értéke - néhány kivételtől eltekintve, pl. egyes hőkészülékek esetében - általában nem lehet nagyobb, mint 3,5 mA. Érintési áram mérése Érintési áram: az az áram, amely a II. év. o. készülék megérinthető vezetőképes részeit, az I. év. o. készülék védővezetővel össze nem kötött megérinthető vezetőképes részeit (pl. díszítés) érintő személyen át a föld felé folyhat. Az érintési áramot a védővezetőhöz nem csatlakoztatott minden megérinthető vezetőképes részen meg kell mérni. A mérés során a vizsgált készüléket a hálózathoz kell csatlakoztatni. Az érintési áram mérése is közvetlen mérési eljárással vagy különbözetiáram-mérési módszerrel történhet, erre mutat be példákat a 4. ábra. Az I. év. o. készülékek vizsgálatát a közvetlen mérési eljárással kell végezni. A közvetlen mérési eljárásnál a vizsgált készüléket el kell szigetelni a földpotenciáltól. Nem meghatározott polaritású csatlakozás esetén minden pozícióban el kell végezni a mérést. A mérőberendezés belső ellenállása 2 k legyen. A mért érintési áram legfeljebb 0,5 mA lehet. Szivárgó áram mérése A B) vizsgálatsorozat értelmezése szerinti szivárgó áram az az áram, amely a vizsgált készülék egymással összekötött aktív vezetői és a védővezető, illetve a megérinthető vezetőképes részek között folyik a készülék névleges feszültségén és frekvenciáján az 5. ábra szerinti vizsgálókapcsolás alkalmazása esetén. A szivárgó áram mérését a szigetelésvizsgálatok után kell végezni, a védővezető-árammérés, illetve az érintési-áram mérés alternatívájaként. A vizsgált készüléket le kell választani a hálózatról, és a kapcsolóját be kell kapcsolni. Az I. év. o. készülékek szivárgó árama legfeljebb 3,5 mA, a II. év. o. készülékeké legfeljebb 0,5 mA, a fűtőelemeket tartalmazó különféle hőkészülékek szivárgó árama pedig legfeljebb 15 mA lehet. Működési próbák Az A) vagy a B) vizsgálatsorozat ellenőrzései után minden esetben el kell végezni a készülék működési próbáit, melyek során ellenőrizni kell a rendeltetés szerinti működést a javított készülék sajátosságainak megfelelően, a gyártói paraméterek, illetve a kezelési útmutató figyelembevételével. Csak kifogástalanul működő készüléket minősíthetünk megfelelőnek. Zajmérések A különböző háztartási készülékek használójának komfortérzetét csökkentheti egy vélt vagy valóban hangos készülék. Ezért igény merülhet fel egy adott készülék zajkibocsátásának ellenőrzésére. Ilyen esetben a készülék gyártója által megadott hangteljesítményszintből kell kiindulnunk. Ha ezt a gyártói adatot nem sikerül beszerezni, akkor a szakmai irányelv "B" mellékletében megadott tájékoztató értékek alapján lehet kiértékelni a mérésünket. A zajmérést mindig a zajmérő műszer kezelési útmutatójában leírt módon kell végezni. Először a helyszín alapzaját mérjük meg, majd bekapcsoljuk a vizsgálandó készüléket, és a legnagyobb zajt kibocsájtó fokozatra állítva mérjük meg a készülék zaját. Ha a két mérés különbsége &gt; 3 dB, akkor a mért legnagyobb zaj a mérés eredménye, ha kisebb, mint 3 dB, akkor a mérésünk nem értékelhető, és a készülék valós zajszintértéke a helyszínen nem állapítható meg. Ha a mérés értékelhető eredménye túllépi a gyártó által megadott zajszintet, akkor lehetőség szerint meg kell szüntetni a nagyobb zaj okát. Fontos tudni: a helyszíni zajszintmérések nem tekinthetők hitelesnek, csupán tájékoztató módszerű, 3. pontossági osztályú mérésnek az MSZ EN ISO 3746 szabvány szerint. Hőmérséklet- és teljesítménymérések E mérésekre legtöbbször különféle hűtőkészülékeknél kerül sor. Csak akkor kapunk értékelhető eredményt, ha a készüléket a gyártói útmutatás szerint helyesen üzemeltetik. Csak tisztán tartott, előírás szerint üzemelő hűtőkészülékeken mérjünk hőmérsékletet 1-2 óra üzem után, további folyamatos üzem mellett. Lehetséges mérési módszerek: laboratóriumi, OMH-hitelesítésű borszesz töltésű üveghőmérővel, vagy hőelemekkel, vagy kézben tartott infrahőmérővel. Ez utóbbit nyitott ajtónál kell végezni, a műszerek 1-2 másodperc után már mutatják a mért hőmérsékletet, így a nyitott ajtó gyakorlatilag nem befolyásolja a mérési pontosságot. A teljesítményméréseket is a vizsgálandó készülék, illetve a mérőműszerünk sajátosságainak megfelelően kell végezni. A mérést célszerű teljesítmény-analizátorral végezni. A korszerű elektronikus műszerekkel többféle jellemzőt lehet mérni, rögzítik a pillanatnyi csúcs- és átlagértéket vagy regisztrálják a napi teljesítményfelvételt és/vagy a fogyasztást is. Dokumentáció Az elvégzett javításokat és vizsgálatokat dokumentálni kell. Ennek célja az, hogy bizonyos határidőn belül (legfeljebb 3 év) egyértelműen követhetők legyenek a készüléken végzett műveletek (és költségek). Ajánlott belső ügyrendi szabályzatban rögzíteni a dokumentálás ügyrendjét. A dokumentációban célszerű legalább a következők feljegyzése: . az ügyfél példányán a javítást végző cég adatai, . a javítással kapcsolatban: a megbízó adatai, a készülék adatai, a hibajelenség és a javítás leírása, a javításért felelős személy neve, helyszín, dátum, . a vizsgálatokkal kapcsolatban: a vizsgálóeszköz(ök) adatai, elvégzett vizsgálatok és kiértékelésük, minősítés, helyszín, dátum, felelős vizsgálószemély neve, aláírása. A készülékvizsgálati jegyzőkönyv egy-egy lehetséges változatára a szakmai irányelv "C" melléklete mutat be példákat. A szakmai irányelv "D" melléklete a készülékvizsgáló műszerekről nyújt tájékoztatást, az "E" melléklete a kapcsolódó jogszabályokat sorolja fel, az "F" melléklet pedig a vonatkozó szabványokat ismerteti.
&nbsp;Arató Csaba ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Villanyszerelés a XXI.században]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781836</link><pubDate>2007-09-18 08:13:15</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Aki a technikai korszerűsítéseket követni akarja, annak újabb és újabb fogalmakat kell megtanulnia. Nem kivétel ez alól az épületvillamosság sem, ahol a hagyományos villanyszerelés, elektromos kiépítés mellett egy új rendszer tűnt fel Európában - és természetesen nálunk is - az EIB. A három betű jelentése: Európai Installációs Busz, a számítástechnika iránt érdeklődőknek már sejteti, hogy a dologhoz valamilyen köze lehet a számítógépnek is.Ahhoz, hogy az EIB-rendszer lényegét megértsük, vázolnunk kell egy épület - egyébként ma is korszerűnek mondható - elektromos kiépítését. A 230 V-os váltakozó feszültség egy főbiztosítóból a szektorbiztosítókba megy, majd azokból minden egyes fogyasztóhoz, csatlakozóaljzathoz. Minden kapcsolt áramkörben a fázisvezetéket megszakítja egy kapcsoló, vagyis a kapcsolt fogyasztóhoz a kapcsolón keresztül jut el a 230 V-os feszültség. Ebből az is következik, hogy a kapcsolónál jelen van a hálózati feszültség. Az elektromos kiépítésnél előre meg kell terveznünk, hogy a kapcsolt fogyasztók és kapcsolóik hol legyenek, hiszen őket közvetlen vezeték köti össze, kétkapcsolós lámpához alternatív kapcsolókat kell beépítenünk, többkapcsolóshoz relés lépcsőház-világítási kapcsolórendszert stb. Nagyobb gond akkor van, ha változnak a különböző fogyasztók funkciói, a gyakorlatban nem válik be az eredeti elgondolás, a kapcsolók, fogyasztók elhelyezése. Ilyenkor bizony át kell húzni a vezetékeket a kábelcsatornákban, cserélni kell a szerelvényeket.Az EIB-rendszer elvében másképp épül fel. Úgy képzeljük el, hogy a megfelelő főbiztosítón és szektorbiztosítókon keresztül most is el kell juttatnunk a 230 V-os hálózati feszültséget minden egyes csatlakozó aljzatba és minden fogyasztóhoz. A kapcsolt fogyasztók elé egy-egy speciális kapcsolórelé (aktor) kerül beépítésre. A hálózati kiépítés mellé egy 24 V-os adatbusz rendszert is ki kell építenünk, amely minimálisan is tartalmaz egy 24 V-os tápegységet, egy ún. RS 232-es csatoló modult és egy csatoló egységet, valamint az előbb már említett kapcsoló reléket (aktorokat) és a 24 V-os kapcsolókat (szenzorokat). Ez utóbbiakból annyi kell, amennyi kapcsolt fogyasztó lesz a lakásba beépítve.&nbsp;A 24 V-os buszrendszerre az előbb említett elemek sorra fel vannak fűzve. A buszon lévő aktorok és szenzorok azonban nem közönséges relék és kapcsolók, mert mindegyikbe mikrokontrollert építettek. Ezek a mikrokontrollerek - a rájuk töltött program segítségével - összerendelik a kapcsolókat és a reléket. A szenzor "processzora" a programból pontosan tudja, hogy a buszrendszerre neki milyen információt kell küldenie, amit az aktor "processzora" megért, kiválasztja a rá vonatkozó utasítást, és a saját reléjét kapcsolja. Ha a program szerint a szenzor kapcsolójának egy sor kapcsolási utasítást kell végrehajtania, akkor ez semmi problémát nem jelent. A buszrendszeren lévő bármelyik és akárhány aktort kapcsolhatja, függetlenül attól, hogy az hol van. Mindebből már kezdjük sejteni, hogy az EIB-rendszer rendkívüli előnyöket kínál a hagyományos elektromos kiépítéshez képest Az EIB igen hasonló a számítógép adatbusz rendszeréhez, de nem egy központi számítógép vezérli, hanem ez egy ún. decentralizált rendszer, ahol a busz minden elemében önálló mikrokontroller található. A hagyományos PC csak addig jelenik meg, amíg az EIB kiépítést megtervezik, majd a szerelés után beüzemelik. A tervezéshez a leendő lakó elmondja az igényeit; hová milyen elektromos szerelvényt képzelt el, és azokat honnan kívánja kapcsolni. Itt a fantáziáját meglehetősen szabadjára engedheti, hiszen az EIB-vel vezérelheti a világítást, a fűtést, a szellőztetést, a redőnyt, a riasztót. Bármit, ami árammal működtethető. Az igények alapján a kivitelező számítógépén elkészíti a huzalozási tervet (logikailag öszszehuzalozza a kapcsolókat és reléket), beszerzi a szükséges szerelvényeket és elkészíti a szerelést. Ezután elkészül a kapcsolási program (az egységek alkalmazási szoftvereinek segítségével) a felhasználó igényeinek megfelelően, majd a kivitelező ezt a programot a notebookjáról az RS 232-es csatolómodulon keresztül feltölti a buszra. Ettől kezdve minden egyes mikrokontroller tudja a saját dolgátEzek után vegyük sorra az EIB-rendszer gyakorlati előnyeit. Kezdjük a biztonsággal. A sematikus ábrán is látszik, hogy az EIB-nél a kapcsolók a buszon vannak, tehát mindegyiken csak 24V-os feszültség van jelen. Az áramütés veszélye kizárt.Igen fontos előny a flexibilitás, rugalmas változtathatóság és a korlátlan szabadság. Utólag alakítható ki, hogy melyik kapcsoló mit vagy miket kapcsoljon. Ennek segítségével az élet funkcióinak megfelelően akár kész "jeleneteket" rendezhetünk meg; pl. a "tévézés" kapcsolóval egyszerre lehúzhatjuk a redőnyt, leolthatjuk az általános világítást, és bekapcsolhatjuk a TV-készülék háttérvilágítását. Megint hangsúlyozzuk; bármelyik kapcsoló bármit kapcsolhat ki és be. A "világítási jelenetek" a korszerű lakásvilágításban nagyon hasznosak lehetnek. A pillanatnyi igényeknek, hangulatnak, funkciónak megfelelően váltogathatunk az előre gondosan megtervezett jelenetek között. A rendszerbe épített kapcsolórelék teljesítményszabályozós relék is lehetnek, amelyek elsősorban a világító egységek fényerejének szabályozására valók.A világítási jelenetek váltogatása természetesen lehet automatikus is, egy előre megírt program szerint. Az Ezermester februári számában, pl. ismertettünk egy ún. jelenlét szimulátort, amelynél egy áramkör különböző elektromos fogyasztókat - lámpákat, rádiót stb. - kapcsolgat, azt a látszatot keltve, hogy a lakásban tartózkodnak. Az EIB ugyanezt "szoftverből" tudja, de mindezt sokkal magasabb színvonalon is megoldhatjuk segítségével. A buszrendszerbe ugyanis telefonos csatolómodult (modemet) is beiktathatunk, amelynek segítségével távvezérelhetjük az elektromos hálózatot, információkat kérhetünk róla, a kapcsolók állapotáról, ily módon, pl. biztonsági kapcsolók működéséről. A telefonunk felhívásával, és a megfelelő titkos kód megadásával bárhonnan beléphetünk az EIB-rendszerünkbe, és telefonunk nyomógombjai segítségével indíthatjuk a kapcsolási utasításokat; beindíthatjuk a fűtést, bekapcsolhatjuk a mikrosütőt, vagy bármit, aminek a távvezérlése egyáltalán logikusnak látszik. A modemes kapcsolat GSM-modem segítségével is megteremthető, melyet a legkülönbözőbb riasztási funkciókkal köthetünk össze. A GSM-modem SMS üzenetet küldhet, vagy hívást kezdeményezhet a füst- vagy tűzérzékelő állapota miatt, vagy a riasztási céllal (ajtókba, ablakokba) beépített relék, mozgásérzékelők kapcsolása miatt. Mobiltelefonunkra érkező riasztási jelzésre módunk van további kapcsoló-állapotok lekérdezésére, és szükség esetén a rendőrség, szomszédok, ismerősök segítségét hívni. Mint tudjuk: mindenféle riasztórendszernek az a titka, hogy a riasztási információ eljusson arra a megfelelő helyre, ahonnan segítséget várhatunk. Nyilván saját magunknak van a legtöbb lehetőségünk arra, hogy a szükséges intézkedéseket megtegyük, és mindezért még havi átalánydíjat sem kell fizetnünk.Az EIB-rendszer egyik fontos vezérlési területe a fűtésszabályozás. Itt nem csak az elektromos fűtésnél van korlátlan szabályozási lehetőségünk, hanem speciális radiátorszelepek segítségével a melegvizes radiátoros fűtésnél is. A speciális szelepeket úgy képzeljük el, mintha egy termosztatikus szelepről levennénk a termosztátot, és azt egy elektronikus vezérlővel helyettesítenénk. Ez a vezérlő közvetlen jelét a helyiségben elhelyezett termosztátról kapja, amely már természetesen be van építve a buszrendszerbe. Mindezek segítségével nem csak nagyon finoman (gyakorlatilag fokozatmentesen) szabályozható a fűtés, hanem helyiségenként külön is választható, és természetesen programozható, távvezérelhető. 
Ha egy kissé a luxus irányába megyünk el, akkor meg kell említenünk a buszrendszerbe épített "Home-Managert". Ez tulajdonképpen egy információs megjelenítő (display) egység, amelynek segítségével láthatjuk, nyomon követhetjük az elektromos készülékek adatait. A készüléken keresztül beavatkozhatunk, elháríthatjuk a hibákat, zavarokat - akár telefonon keresztül is. Az igazi fényűzés pedig az, amikor mindezt egy infra-vevőn keresztül televíziónk képernyőjére is kivetítjük, ahol a távirányító segítségével lépegethetünk a menürendszerben, és adhatjuk a megfelelő utasításokat. Itt a TV-nek csak a megjelenítés a funkciója (adjunk valamit a szemnek is!), a tényleges beavatkozás az infra-vevőn és a Home-Manageren keresztül történik.Egy ilyen korszerű rendszer természetesen pénzbe kerül, de nem akarjuk megkerülni ezt a kérdést sem. Ez az összeg nem kevés; egy teljes EIB-kiépítés esetén négyzetméterenként 10-15 ezer forinttal kell számolnunk, a hagyományos rendszer 1-2 ezer forintos árával szemben. Ez bizony luxus, bár nagyon sokat kapunk érte. Egy családi ház építésekor nyilván azok fogják mérlegelni ezt a korszerű lehetőséget, akik másban is megadják a módját; az épület egészét igényesen tervezik meg és valósítják meg. A jövő villanyszerelése valószínűleg efelé halad (hasonló elven működő elektromos kiépítéssel már a korszerű személygépkocsikban is találkozhatunk), de ez a jövő már a jelenben is elérhető. ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Érintésvédelem]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781804</link><pubDate>2007-09-18 07:22:02</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[&#160;
&#160;

Üdvözlöm Kedves Érdeklődő!
&#160;
&#160;Nevem Kovács István Elemér, családommal Ráckevén&#160;élek és tűzoltóként dolgozom a szigetszentmiklósi városi tűzoltóságon. Mint a legtöbb tűzoltónak , nekem is&#160;&#160;családom megélhetésének biztosítása érdekében másodállásról kellett gondoskodnom. Így&#160;&#160;végzettségemet kihasználva, vállalkozást indítottam,&#160;amely&#160; Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálattal, Erősáramú Villamos Berendezések Időszakos Felülvizsgálatával (Tűzvédelmi&#160;Felülvizsgálat), Villámvédelmi Felülvizsgálattal&#160;&#160;&#160; és&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;&#160; Villanyszereléssel&#160; foglalkozik. Bízom benne, hogy érdekeink egyezni fognak és tudásommal,munkámmal biztonságossá tehetem&#160; az Ön családja és alkalmazottai környezetét.
&#160;
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
&#160;

  

&#160;
&#160;
Érintésvédelem
Áramütésről akkor beszélünk, amikor valamely áramforrás áramköre az ember testén
keresztül záródik, és ennek következtében a testen keresztül folyó áram az élettani
hatásai miatt az egyészséget, vagy súlyosabb esetben az életet veszélyezteti. Ez a
feltétel a gyakorlatban akkor valósul meg amikor egy villamos üzemű szerkezet (pl.:
mosógép ) külső burkolata meghibásodás folytán feszültség alá kerül. A készülékek
megérinthető részein megjelenő feszültséget nevezzük érintési feszültségnek,
melynek nagysága az előírások szerint 50V-nál magasabb érték nem lehet. Az ilyen
típusú veszélyhelyzet elleni védekezést nevezik érintésvédelemnek. Minden villamos
üzemű szerkezetet el kell látni érintésvédelemmel, melynek módszereit a
szabványok érintésvédelmi osztályokba sorolással határozzák meg:1. Érintésvédelmi osztály ( Védőföldelés)
Ide tartoznak azok a berendezések, amelyeket csak védővezetővel szabad
használni. Ez a védőföldelés hivatott az érinthető felületet a földdel összekötni így az
úgynevezett hibaáram ezen a vezetőn folyik (és nem készüléket megérintő
személyen). Ezért is SZIGORÚAN TILOS ÉS ÉLETVESZÉLYES földelési
csatlakozóval ellátott készülékeket (mosógépek, vasalók, hűtőgép, stb.) földeletlen
(oldalklipsz nélküli) konnektorba dugni. Durva esetben ha a hibaáram eléri a
kismegszakító leoldási áramértékét azt le is oldja megszakítva az áramkört. Ezt a
kikapcsolást korábban az olvadóbiztosítók, jelenleg a kismegszakítók (kisautomaták),
esetleg a napjainkban legkorszerűbbnek tartott áramvédő-kapcsolók alkalmazásával
lehet elérni. Ezen berendezések megbízható működése életet menthet, ezért,
bekötésüket, cseréjüket, vagy bármilyen jellegű egyéb beavatkozást csak
szakember végezhet.A védővezető mindig a tápvezeték egyik (zöld/sárga, vagy a régebbi
berendezésekben piros szigetelésű) ere. Ennek keresztmetszete azonos a
fázisvezető keresztmetszetével. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a zöld/sárga
szigetelésű vezető kizárólag csak védővezető céljára legyen felhasználva! A
lakóépületek villanyszerelési rendszerében minden esetben ki kell építeni a
védővezetőt. Természetesen ez a követelmény csak az előírás hatályba lépése után
készített új, illetve a felújított szerelésekre vonatkozik. Mivel ez az előírás már több
mint 15 éve érvényes, ma már úgy tekinthetjük, hogy a lakások többségében a
villanyszerelések ennek megfelelnek, bár nem zárható ki, hogy a korábbi előírások
szerint az ún. melegpadlós (parketta, PVC-burkolat, padlószőnyeg stb.)
helyiségekben az akkor megengedett védőérintkező nélküli, a régi fogalmak szerint
"0 érintésvédelmi osztályú" csatlakozóaljzatok is még használatban vannak. Az ilyen
kivitelű csatlakozóaljzatokat még gyártják és megvásárolhatók a szaküzletekben
annak ellenére, hogy ma már szabványon kívülieknek tekintendők, és alkalmazásuk
csak a meglévő villanyszerelési rendszerekben, a meghibásodott termékek
pótlására, szorítkozhat. Új szereléseknél nem alkalmazhatók.2. Érintésvédelmi osztály (Kettős szigetelés)
Ide tartoznak azok a villamos készülékek, amelyek kettős, vagy megerősített
szigeteléssel vannak ellátva. A megérinthető részek vagy műanyagból készülnek,
vagy a fémburkolatok úgy vannak az üzemszerűen feszültség alatt álló részektől
elszigetelve, hogy ezekre a burkolatokra veszélyes nagyságú érintési feszültség ne
kerülhessen egyszeres hiba esetén.
Ilyen kivitelben készülnek, pl. a villamos kéziszerszámok, vagy a háztartási
készülékek jelentős része (hajszárító, kávédaráló, porszívó, villanyborotva stb.).
Ezeken a készülékeken az itt látható jelölés feltüntetése kötelező, és szigorúan tilos
azokat leföldelni, vagy a védővezető-rendszerbe bekötni. A készülékek bekötött
csatlakozóvezetékein olyan csatlakozó dugókat alkalmaznak, amelyek nem
rendelkeznek védővezető-érintkezővel.3. Érintésvédelmi osztály (Törpefeszültség)
Azokat a készülékeket soroljuk ide, amelyek ún. érintésvédelmi törpefeszültséggel
üzemelnek. Ennek felső határa 50 V, amelyet biztonsági transzformátorral állítunk
elő. A törpefeszültség használata elsősorban különösen veszélyes helyeken
szükséges, pl. gyermekjátékok, szökőkutak, ill. úszómedencék világítása,
áthelyezhető kerti világítórendszer stb.Áramvédő kapcsoló
Az érintésvédelemben a legújabb irányzat az, hogy a lakásokban mindenütt kiépítik
a védővezetőt, de a testzárlat kikapcsolását nem bízzák a zárlatvédelemre, hanem
úgynevezett áram-védőkapcsolókat (németül Fehlerstromschsalter, rövidítve FI
kapcsoló, angolul residual current device. rövidítve RCD) alkalmaznak. Ezek
működési elve az, hogy az üzemi vezetőkben folyó áramkülönbségekre érzékenyek:
ha az egyik üzemi vezetőben nagyobb áramerősség folyik, mint a visszavezetőben
(ami csak akkor állhat elő, ha az áram egy része testzárlaton vagy az üzemszerűen
feszültség alatti részt közvetlenül érintő ember testén át folyik a földbe), a készülék
kikapcsol. Nemzetközileg a már névlegesen 30 mA-re érzékeny ilyen kapcsolót
ajánlják (a valóságban ezek gyakran már a névleges értékük felénél, tehát 15 mA-nél
kikapcsolnak). Hazai viszonylatban azonban a szabadtéri készülékek nedves időszak
után fellépő szivárgó áramai ezt az áramerősséget megközelíthetik, ezért felesleges
(helytelen) kikapcsolást okozhatnak, ezért a szabadtéri készülékek védelmére a 100
mA érzékenységű áramvédő kapcsolók használata javasolt.
Ha ezek a kapcsolók
nem &#8222;villámbiztosak&#8221;, akkor közeli villámcsapás esetén önműködően
lekapcsolhatnak. Ez a lakásokban általában különösebb bajjal nem jár, de ha pl.
hétvégi házakban a mélyhűtő egy villámjárta éjszakán kikapcsolódik, a
visszakapcsolásig az ott tárolt étel megromolhat.A kettős szigetelés
jelzése a készülékeken:Ezeket a kapcsolókat (hogy érzékenységük ne gyengüljön) időnként a
próbagombjukkal &#8222;meg kell járatni&#8221;. Korábban az volt előírva, hogy próbagombbal
történő kikapcsolást legalább havonta kell elvégezni, a mai gyártmányoknál elegendő
a félévenkénti próba is (amit a feledékenység elkerülésére célszerű a nyári és a téli
időszámításhoz való áttéréshez igazítani). Az ellenőrzés végrehajtása nagyon fontos,
mivel az áramvédő-kapcsoló olyan kis energiákra működő szerkezet, amelynek már
kisebb oxidálódások vagy érintkezési bizonytalanságok is csökkentik érzékenységét,
esetleg szükségtelen lekapcsolásokat hozhatnak létre. Meg kell azonban jegyezni,
hogy ez a művelet csak a kapcsolókészülék működőképességét ellenőrzi, és nem
jelenti sem a védővezető, sem a védőföldelés folytonosságát és előírás szerinti
kialakítását.
Az áramvédő-kapcsolók különféle névleges áramra (16, 25, 40 A ), különféle
hibaáram-érzékenységre (30, 100, 300 mA) és kettő vagy négypólusú kivitelben
készülnek. Magyarországon a nemzetközi szabványoknak megfelelő, a rögzített
szerelésre tervezett, azaz az elosztótáblákba való beépítésre szánt kivitelek
használhatók.

&#160;
&#160;
&#160;

&#160;

&#160;
&#160;
        google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);
         google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);  google_protectAndRun("ads_core.google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);  google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);          google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);  google_protectAndRun("ads_core.google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);  google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);  google_protectAndRun("ads_core.google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);  google_protectAndRun("render_ads.js::google_render_ad", google_handleError, google_render_ad);]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az EPH kialakítása]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781799</link><pubDate>2007-09-18 07:07:11</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Az E
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
PH h
álózatról.
Az írás elsősorban laikusoknak készült, mivel sok félreértés és misztikum övezi ezt a kérdést.
Jön a gázművek és EPH jegyzőkönyvet kér, mivel egy új gázkészüléket kötnének be, vagy új létesítés átadása miatt, esetleg robbanásveszély miatt alakítottak ki EPH-t. (Egyenpotenciálra hozó hálózat) későbbiekben csak EPH-ként emlegetjük.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
Az EPH hálózat célja
Ha például egy lakóházban testzárlat lép fel és a védővezeték felé áram folyik és ekkor éppen fogjuk a vasalót vagy, egy villanytűzhely fémes részét, közben a másik kezünkkel vagy testünkkel hozzáérünk a vízcsőhálózathoz vagy fűtéscsőhöz, áramütést kaphatunk. Miért van ez. A megérintett vízcső -áramot nem vezetve- lényegében a talaj valamely pontjának potenciálján van, ugyanakkor a másik kézzel érintett villamos készülék teste a védővezető potenciálján van. Ezek ugyan a földszinten egymással fémesen össze vannak kötve, de mivel a védővezetőn igen jelentős földzárlati áram folyik, a védővezetőn számottevő feszültségesés van, s a balesetes lényegében ezt a feszültségesést hidalja át. Ez a feszültségesés a szokásos 400/230 V-os hálózat esetén is 100 V nagyságrendű lehet, tehát semmiképpen nem elhanyagolható.
Ha a villamos készülék testét a vele egyidejüen érinthető minden egyéb fémszerkezettel rövid úton fémvezetővel összekötik, akkor a két rész között gyakorlatilag nem léphet fel érintési feszültség. Ez az egyenpotenciálra hozás célja és elve. Az egyenpotenciálra hozó (EPH) vezeték általában nem azonos az érintésvédelmi védővezetővel. Nem célja a testzárlati áram növelése, s ezzel az érintésvédelmi kikapcsolás gyorsítása vagy üzembiztossá tétele, csupán potenciálkiegyenlítés. A potenciálkiegyenlítő vezetéken nem, vagy legalábbis nem szükségszerűen, lép fel a nagy áramerősség. Az érintésvédelem mindig a villamos készülékek, ill. berendezések tartozéka, ezért az érintésvédelmi védővezető mindig villamos készülékek, berendezések testéhez csatlakozik. Ezzel szemben az egyenpotenciálra hozás elsősorban a környezetben érinthető, nem villamos célú, villamosan vezető anyagú (főként fém) részek érintésének veszélyét kívánja csökkenteni, ezért az EPH vezetőnek legalább az egyik vége nem villamos berendezéshez csatlakozik.
Mely vezetőrészeket kell, vagy célszerű, az EPH hálózatba bekötni?
Csak azokat, amelyek valamilyen másutt levő potenciált hozhatnak az érintési helyre. Teljesen felesleges (sőt kifejezetten káros) pl. egy faajtó kilincsét EPH vezetékkel összekötni, hiszen ez a kilincs a bekötés nélkül, kis kiterjedése folytán, sehonnan se hozhatna más potenciált. Elsősorban a szándékosan vagy elhelyezési adottságaikból következően földelt, ill. földeltnek tekinthető fémszerkezeteket (csövek, épületszerkezetek stb) kell bevonni az EPH hálózatba. De be kell vonni minden olyan, nagy kiterjedésű, vezetőanyagú szerkezetet is, amely nincs ugyan földelve, de távolabbról ( az egyidejű érinthetőség távolságánál messzebbről) valamilyen, akár föld, akár hibapotenciált vezethet ide.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Az EPH hálózatról]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781798</link><pubDate>2007-09-18 07:05:57</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Az EPH hálózatról.
Az írás elsősorban laikusoknak készült, mivel sok félreértés és misztikum övezi ezt a kérdést.
Jön a gázművek és EPH jegyzőkönyvet kér, mivel egy új gázkészüléket kötnének be, vagy új létesítés átadása miatt, esetleg robbanásveszély miatt alakítottak ki EPH-t. (Egyenpotenciálra hozó hálózat) későbbiekben csak EPH-ként emlegetjük.&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; 
Az EPH hálózat célja
Ha például egy lakóházban testzárlat lép fel és a védővezeték felé áram folyik és ekkor éppen fogjuk a vasalót vagy, egy villanytűzhely fémes részét, közben a másik kezünkkel vagy testünkkel hozzáérünk a vízcsőhálózathoz vagy fűtéscsőhöz, áramütést kaphatunk. Miért van ez. A megérintett vízcső -áramot nem vezetve- lényegében a talaj valamely pontjának potenciálján van, ugyanakkor a másik kézzel érintett villamos készülék teste a védővezető potenciálján van. Ezek ugyan a földszinten egymással fémesen össze vannak kötve, de mivel a védővezetőn igen jelentős földzárlati áram folyik, a védővezetőn számottevő feszültségesés van, s a balesetes lényegében ezt a feszültségesést hidalja át. Ez a feszültségesés a szokásos 400/230 V-os hálózat esetén is 100 V nagyságrendű lehet, tehát semmiképpen nem elhanyagolható.
Ha a villamos készülék testét a vele egyidejüen érinthető minden egyéb fémszerkezettel rövid úton fémvezetővel összekötik, akkor a két rész között gyakorlatilag nem léphet fel érintési feszültség. Ez az egyenpotenciálra hozás célja és elve. Az egyenpotenciálra hozó (EPH) vezeték általában nem azonos az érintésvédelmi védővezetővel. Nem célja a testzárlati áram növelése, s ezzel az érintésvédelmi kikapcsolás gyorsítása vagy üzembiztossá tétele, csupán potenciálkiegyenlítés. A potenciálkiegyenlítő vezetéken nem, vagy legalábbis nem szükségszerűen, lép fel a nagy áramerősség. Az érintésvédelem mindig a villamos készülékek, ill. berendezések tartozéka, ezért az érintésvédelmi védővezető mindig villamos készülékek, berendezések testéhez csatlakozik. Ezzel szemben az egyenpotenciálra hozás elsősorban a környezetben érinthető, nem villamos célú, villamosan vezető anyagú (főként fém) részek érintésének veszélyét kívánja csökkenteni, ezért az EPH vezetőnek legalább az egyik vége nem villamos berendezéshez csatlakozik.
Mely vezetőrészeket kell, vagy célszerű, az EPH hálózatba bekötni?
Csak azokat, amelyek valamilyen másutt levő potenciált hozhatnak az érintési helyre. Teljesen felesleges (sőt kifejezetten káros) pl. egy faajtó kilincsét EPH vezetékkel összekötni, hiszen ez a kilincs a bekötés nélkül, kis kiterjedése folytán, sehonnan se hozhatna más potenciált. Elsősorban a szándékosan vagy elhelyezési adottságaikból következően földelt, ill. földeltnek tekinthető fémszerkezeteket (csövek, épületszerkezetek stb) kell bevonni az EPH hálózatba. De be kell vonni minden olyan, nagy kiterjedésű, vezetőanyagú szerkezetet is, amely nincs ugyan földelve, de távolabbról ( az egyidejű érinthetőség távolságánál messzebbről) valamilyen, akár föld, akár hibapotenciált vezethet ide.]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Vezetékek terhelhetősége]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3781796</link><pubDate>2007-09-18 07:04:44</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Vezeték
Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
ek terh
elhetősége, A
A csoport: vakolat alatti védőcsőbe vezetékcsatornába húzott vezetékek (lakások belső vezetékeinek kivételével)
B csoport: vakolatba helyezett MM-fal vezetékek, kábelszerű vezetékek, szabadon elhelyezett több erű közös burkolatú vezeték, hordozható készülékek csatlakozózsinórjai , lakások villamos alapfűtésének vezetékei.
C csoport: szabadon szerelt egyerű vezetékek, és lakások fogyasztásmérő utáni vezetékei mind védőcsöves, mind vakolatba szerelt kivitel esetén (villamos alapfűtés kivételével)
&nbsp;




vezeték keresztmetszet
mm2

&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A csoport

B csoport

C csoport


Cu

Al

Cu

Al

Cu

Al

1,5
16
13
20
17
25
22

2,5
20
16
27
21
34
27

4,0
27
21
36
29
45
35

6,0
35
27
47
37
57
45

10
48
36
65
51
78
61

16
63
51
87
68
104
82

25
83
69
115
90
137
107

35
110
86
143
112
168
132

50
140
110
178
140
210
165

70
175
140
220
173
260
205

95
215
175
265
210
310
245

120
255
205
310
245
365
285

185
340
270
405
320
475
375

240
400
300
480
380
560
440
&nbsp;]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Lakatfogók újszerű szolgáltatásai]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3757462</link><pubDate>2007-09-09 10:37:24</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Lakatfogók újszerű szolgáltatásai 
Árammérés valamilyen adott átmérőjű, illetve keresztmetszetű vezetőn .Egy vezetékszálon folyó egyen- vagy váltóáram mérése ma már igen egyszerű feladat. Lakatfogó multiméterrel vagy egy lakatfogó adapter és egy normál multiméter összekapcsolásával könnyen megoldható. Kezdjük a két legelső választási szemponttal: mekkora áramokat kell mérnünk, és milyen maximális átmérőjű vezető fordulhat elő mérési feladataink során? Lakatfogó vagy lakatfogó(s) multiméter kiválasztásakor - egymással is összefüggésben - figyelembe kell venni a mérendő áramtartományt és a mérési gyakorlatunkban előforduló áramvezetők (kábelek, sínek) jellemző méreteit. A piacon lévő választék alapján áramnagyságra az alsó határérték néhányszor 10 ?A, a felső pedig 2 kA, illetve 10 kA, attól függően, hogy lakatfogó multiméterről vagy adapterről van szó. Az átkarolható vezető átmérője (illetve a sín nagyobbik mérete) multiméter esetén max. 60-70 mm. Lakatfogó adapternél szabadabb a tervezők keze: például az egyik gyártó sorozatánál 150x64 mm a maximális átfogható méret, illetve egy különleges modell 112 mm- es körátmérőt tesz lehetővé, méghozzá a nagyobb berendezések szivárgó áramának mérésére is alkalmas 0,5 mA (!) - 400 A tartományban. Ennél is nagyobb átmérőkre (és áramokra, 10 kA-ig) már csak a - kellemesen hajlékony - Rogowski-tekercses áramváltók alkalmasak, többségük átkapcsolható méréstartománnyal. Az átmérő itt már 20 cm körül is lehet. Kisebb igényekre kiemelhető például az a lakatfogós multiméter sorozat, amely 26 mm-es átmérővel és 400 A-es méréshatárral rendelkezik, s persze "zsebbarátabb" árakkal, méretekkel is bír. A lakatfogók specifikációjának olvasásakor az árammérés alsó határának értékelésére külön felhívjuk a figyelmet. Hiszen a mágnesanyagok fizikai tulajdonságai miatt itt minimális mérhető áramnak is szerepelnie kell! Soha ne felejtsük, hogy a megadott áramérték alatt már csak indikálásról beszélhetünk! Várható feladataink ismeretében törekedjünk kompromisszumra, illetve minél szélesebb tartományban specifikált műszerre. Törődjünk bele abba, hogy ha igazán kicsiny (mA-es) nagyságrendben is akarunk lakatfogósan mérni, akkor arra külön eszközt kell vásárolni: például bizonyos típusú adaptereket, amelyek 0,1 mA-től 300 mA rms-ig mérnek kicsi (3,9 mm) átmérőn (viszont egyenáramot is!), vagy valamilyen szivárgó áram mérésére kifejlesztett lakatfogós multimétert, melynek mérőképessége mikroamper nagyságrendtől indul. Tegyünk itt említést egy gyakori mérési nehézséget leküzdő speciális eszközfajtáról is: egyes lakatfogókkal csatlakozó, illetve kábelbontás nélkül is mérhetünk néhányszor tíz ampert egyfázisú két- vagy háromeres kábelen! Felbecsülhetetlen segítség ez például egy háztartási készülék (fűtőtest, mosógép, villanybojler) teljesítményfelvételének gyors detektálására - mindenféle időrabló előkészítő munka nélkül! Folytassuk a következő fontos szemponttal, amely kapcsolatban van egy napjainkban igen gyakori alkalmazástechnikai problémával, a felharmonikusokkal terhelt, azaz nem szinuszos áramok mérésével. Tudni kell - ez a fentebb említett hatalmas lakatfogó-választéknak máris csak egy kisebb részét minősíti "általánosan" használhatónak -, hogy manapság a villamos hálózaton rengeteg nemlineáris terhelés van. Ilyen például a kapcsolóüzemű tápegységek többsége (tehát az összes számítógép és más igen elterjedt informatikai eszköz), valamint a fázishasításos elven működő teljesítmény-szabályozók, az egyenirányítók, a frekvenciaváltós vezérlések stb. A nem-linearitásból következően ezek szinuszos feszültség hatására nem szinuszos áramfelvételt produkálnak, azaz felharmonikus áramok forrásai. A gond az, hogy a régebbi, szokásos konstrukciójú vagy újabb, de régebbi technikát használó, s így persze olcsóbb lakatfogók átlagértéket mérnek, s azt egy 1,1-es konstanssal szorozzák, mert a szinuszos jelalak rms- és átlagértéke között ez a viszony. (Lásd a mellékelt táblázatot!) Láthatjuk tehát, hogy a számítás viszont csak szinuszgörbére igaz! Még más szabályos görbére (tehát például a szemre igen hasonló háromszög-jelre) sem! Ráadásul a jelalak szinusztól való eltérésének (torzulásának) függvényében a fenti 10%-os mértéknél a hiba jóval nagyobb is lehet, akár 30-40% körüli! (A nullavezetőn pedig sokszor jelentős nagyságú, 150 Hz jellemző frekvenciájú, szintén torzult jelalakos áram folyik, amit szintén érdemes minél pontosabban mérni, hiszen melegedést, akár nullavezető-égést is okozhat!) A modern lakatfogók ezért valós négyzetes középértéket mérő, az angol elnevezés rövidítése alapján elnevezett, "TRMS" mérőművel rendelkeznek. Ez egy bonyolultabb áramkör, mely - bizonyos mértékig - lépést tud tartani a jelalak torzulásával. Így sokkal nagyobb eséllyel mutatja meg nekünk azt a valós, nagyobb áramértéket, amely - mondjuk például - a védelem működésbe lépését okozza, miközben a régebbi, "bejáratott", s egyébként hibátlanul működő lakatfogónk nem mutat túláramot. Mai átlagkörnyezetben dolgozó szakember figyelmébe tehát mindenképp TRMS lakatfogó multiméter beszerzését kell ajánlanunk. Eléggé szorosan idetartozik még egy szempont, amit érvényesíteni lehet: az előbbiekben próbáltam érzékeltetni, hogy bár mindenképpen jobb, használhatóbb értékeket mérünk általa, de a TRMS módszernek is vannak korlátai. Lehet-e ezt valamennyire számszerűsíteni? Lehet! Induljunk ki a mérendő jelalakból, melyre definiálták az ún. "csúcstényező"-t, angolul Crest Factort, jelölése: CF. Ez - szemléletesen szólva - a jelben előforduló csúcsérték és a csúcsértékek között mérhető értékek (matematikus megközelítéssel: a jel rms-értékének) aránya, azaz valamennyire kifejezi a jel torzulásának mértékét (szinuszjelre - az előbbiek értelmében - értéke 1,41). Nos, a TRMS lakatfogókra meg szokták adni, hogy mekkora CF-értékig mérnek helyesen. Általánosan a 2,5.3,5 érték terjedt el, de például egyes modellek 10-es értékig is specifikálva vannak. A Crest Factor ismerete feltétlenül szükséges a kisfrekvenciás jelek mérése területén. Vegyünk például egy multimétert, melynek AC-pontossága (ezt mindig szinuszjelre specifikálják) 0,03%, valamint 1,41 és 5 közötti Crest Factor-értékekre 0,2% hozzáadódó hiba van megadva. Így háromszögjelre a mérési bizonytalanságunk 0,03% + 0,2% = 0,23%-ra módosul (azaz majdnem egy nagyságrendet romlik!). Lényeges még, hogy a lakatfogó adapterek és a lakatfogó multiméterek kisfeszültségű eszközök, tehát csakis a normál 400 V-os hálózati feszültségen lévő vezetők esetén alkalmazzuk őket árammérésre! Feszültség mérése A feszültségmérés olyannyira alapmérés, hogy csak rendkívül röviden térünk ki rá. Természetesen műszerünk beszerzésekor a maximálisan vele mérhető feszültség nagyságát is figyelemmel kell kísérni. Ugyanakkor itt is meg kell említeni, hogy a jelalak torzulásával kapcsolatos fentebb olvasható meggondolások a feszültségmérésre is vonatkoznak. Hiszen a felharmonikus áramok a hálózat impedanciáin, a vezetők és a kötések ellenállásán feszültségesést okoznak, így a feszültség is torzul, persze jóval kisebb mértékben. A TRMS jelzésű lakatfogók tehát a torzult jelalakkal rendelkező feszültséget is pontosabban fogják mérni. Fázisfeszültség jelenlétének kimutatása (feszültségkémlelő-funkció) Az árammérés előtt szükség lehet a kábelerek, vezetékek bizonyos rendezésére, hogy lakatfogóval hozzájuk férjünk. Egyes lakatfogó multiméterekkel érzékelhetjük 45 V-nál nagyobb feszültség közelségét! Így egy ellenőrzés után biztonságosabban dolgozhatunk, s nem kell másik eszközt sem elővennünk. Jelalak-vizsgálat Ha valamilyen elektromos vagy elektronikus készülék, illetve berendezés időnként hibás működést mutat, de belső hibáját nem sikerül kimutatni, akkor érdemes hálózati tápellátását is megvizsgálni. Hiszen a kisfeszültségű hálózaton is lehetnek olyan zavarok, "tüskék" (azaz rövid idejű, de kV-os tartományba eső amplitúdóval rendelkező, s így nagy energiájú impulzusok), melyek a szűrőkön átjutva működési problémákat okozhatnak. Például nagyobb teljesítmények, illetve induktív jellegű terhelések ki- és bekapcsolása, vagy például a villamos elosztóhálózat üzemszerű működésével járó kapcsolási jelenségek is okozhatnak zavart, s villámveszélyes helyeken a gyakori légköri kisülések hatásával is számolni kell. A hálózati feszültség vagy az áram jelalakja fontos lehet például teljesítményelektronikai áramkörök vizsgálatánál is. Jelalakokat az elektrotechnikában általában oszcilloszkóppal szokás mérni. Az erősáramú méréseknél azonban az életvédelmi és egyéb speciális szempontokat is figyelembe kell venni. Így a közvetlenül a hálózatra történő csatlakozás (például áram vizsgálata esetén sönttel) általában nem lehetséges vagy veszélyes, illetve költséges adaptert kíván. Más esetben olyan oszcilloszkópok kellenek hozzá, amelyek Cat III/600 V-ig egymástól is leválasztott 2 vagy 4 db bemenettel rendelkeznek. Áramjel-alak figyelésénél megoldás lehet, ha olyan lakatfogó multiméter- típust keresünk (nem sok ilyen van!), mely analóg kimenettel is rendelkezik, azaz az áramváltó bemeneten mért jelet feszültségjelalak formájában rendelkezésre bocsátja egy csatlakozón. Vagy használhatjuk például a sokféle bontható áramváltó közül a gyárilag BNC-csatlakozóval ellátottakat. Ezeknek a sávszélessége általában nagyobb, azaz céljainknak jobban meg is felelnek. Egyébként az előbb említett oszcilloszkóp opciói között szerepel egy viszonylag kisebb áramú és 100 kHz-es sávszélességű lakatfogó mérőadapter is, tehát ma már a konstruktőrök is számolnak ezekkel a mérési igényekkel. A lakatfogó adapterekkel kapcsolatban egyébként fontos a fentiekhez hozzátenni, hogy amennyiben adott nagyságú áramra adott sávszélesség-igényünk van, akkor az alapadatok szerint szóba jöhető lakatfogó típusok részletes műszaki adatait is tekintsük át, mert - a vasanyagok fizikai tulajdonságaiból következően - a sávszélesség erősen függ az áramnagyságtól! Az erősáramú jelalakok vizsgálatára még két különleges eszközt tudunk ajánlani. Ezek a lakatfogók ugyanis mátrixkijelzővel rendelkeznek, és van egy egyszerű, de jól használható oszcilloszkóp üzemmódjuk, amellyel pillanatok alatt lehet áram- és feszültség-jelalakok ellenőrzését elvégezni (sőt a jelalakot tárolni is lehet). S ha már szó esik e típusokról, akkor megemlítem, hogy a mátrixkijelző azt is lehetővé teszi, hogy a kijelzőn egyszerre négy mennyiség mérésének eredménye is látható legyen, ami esetenként jelentősen gyorsítja a diagnosztikai munkát. Indulóáram-mérés Van egy speciális - elsősorban (de nem csak) motorok indításakor előforduló -, rövid lefolyású jelenség, egy áramcsúcs, amelyet gyakran kell mérnünk. Amplitúdója ugyanis jóval nagyobb lehet, mint a normál üzemi állapothoz tartozó áram. Így, bár egy rövidebb időre, de igénybe veszi a hálózat elemeit a nagy áram, másrészt pedig beindíthatja a védelmeket, ami gyakorlatilag üzemzavarként jelentkezik. Egyes lakatfogó multiméterek rendkívül kifinomult technikával 15-70 Hz tartományban mérik a - legtöbbször nagyobb méretű motorok indulásánál tapasztalható - jelentős áramcsúcsot. A mérés a periódusidő 1-, 1-, 2,5-, 5- és 10-szeresére vonatkozóan történik, azaz a műszer az első (és gyakran legnagyobb amplitúdóval bíró) félperiódus rms-értékét (!) is meghatározza. Jól észrevehető tehát az esetleges rövid idejű túláram-felvétel is. Impulzus jellegű csúcsértékek keresése Rövid, de legalább 500 mikroszekundumos impulzusok, avagy "tüskék" időnként tapasztalhatók a hálózati jelen. Egyik-másik korszerű lakatfogós multiméter ezeket is meg tudja nekünk "fogni", s az amplitúdót (a méréshatár függvényében) ki tudja jelezni. Ez is fontos hibakeresési, esetleg hálózatminőség-ellenőrzési teszt lehet a gyakorlat során. Ennek a mérésnek a továbbfejlesztett és tárolási lehetőséggel is bővített megoldásai a kifejezetten a feszültségimpulzusokra "vadászó" adatgyűjtők, amelyek az észlelt tüskék amplitúdóját 2600 V-ig mérik, s az észlelési idővel együtt memóriájukban tartják. A memória kiolvasása után pedig jól látszik, hogy a mért hálózat mennyire terhelt impulzusjellegű hálózati zavarokkal, s hogy az impulzusok előfordulása összefüggésben lehet-e valamely időközben történt meghibásodással. Minimum- és maximumérték-tárolás Készülékek és berendezések működésében nem csak a rövid idejű, hanem a hosszabb (néhány periódusidőnyitől több másodpercig vagy tovább tartó) feszültség-, ill. áramváltozások is gondot okozhatnak. Némelyik lakatfogó képes arra, hogy ha 500 ms-nál hosszabban eltér a mért érték a korábbi maximumtól vagy minimumtól, akkor a minimum-, illetve maximumérték tárolóba kerül, és onnan a mérés végén kiolvasható. Nagyon praktikus funkció, ha viszonylag rövid, de egyes készülékek működésében problémákat okozó (vagy épp belső hibát jelző) szintváltozásokat keresünk. Adatgyűjtés Viszonylag sokszor fordul elő időszakos hiba a gyakorlatban. Ez nagyon meg tudja keseríteni a javítással kísérletező szakember életét, mert amikor éppen a helyszínen tartózkodik és méréseket végez, akkor általában - "Murphy szerint" - minden rendben van. Ilyenkor jól jöhet az egyes lakatfogó multiméter-típusokba épített 2000, 5000, illetve 8000 cellás memória, ahova meghatározott időközökben, automatikusan lehet az értékeket beíratni. Vagyis a készüléket a mérési helyen hagyhatjuk, s bizonyos idő múlva visszatérve a mátrixkijelző vagy számítógép segítségével visszanézhető, hogy mikor, pontosan mi is történt. Felharmonikusok és torzításmérés Néhány lakatfogó még bizonyos hálózati analizátor-funkciókat is be tud tölteni. Egyes modellek - tárolt jelalakból az opcionális szoftverrel, illetve a kijelzőn oszlopdiagram formájában - közvetlenül meg tudják jeleníteni a felharmonikusokat, s kiszámolják a THD%-ot (azaz a teljes harmonikus torzítás értékét). Mint már említettük, a felharmonikusok napjainkban sok problémát okoznak, ezért nagyon értékesek e funkciók. Teljesítmény mérése A hálózat, illetve az adott fogyasztó működésének megítéléséhez hozzátartozhat még a teljesítmény mérése, beleértve a látszólagos, hasznos és meddő teljesítmény értékeit. A szóba jöhető modellek például 1-fázisú teljesítményt s teljesítménytényezőt is mérnek, illetve számolnak. Más típus pedig ezt még megfejeli 3-fázisú teljesítményméréssel (természetesen csak szimmetrikus terhelésű háromfázisú hálózaton). Ez utóbbi mérésnél helyettesítő kapcsolást kell alkalmazni: a lakatfogó feszültségbemenete valamelyik két fázis közé kerül, míg az árammérést a harmadik fázison végezzük. Fázissorrend-ellenőrzés Egyes lakatfogó multiméterekbe beépítik ezt a gyakran szükséges funkciót, mely általában a feszültségkémlelők műszerkategóriájában, vagy külön erre a célra szolgáló kis teszterben található meg. A különleges megoldásnak köszönhetően az ellenőrzés a gyakorlatban kétvezetékesen végezhető el. Szokásos multiméter funkciók Ezekre (ohmmérés, félvezetőmérés, frekvencia mérése, hőmérsékletmérés) itt nem térünk ki, mert a lakatfogó multiméterek nem hoznak semmilyen különlegességet ezekben a funkciókban. Kényelmi szolgáltatások A korszerű műszerek szükségesnek tekinthető jó tulajdonsága az automatikus kikapcsolás és (tekintettel az üzemcsarnokok, kapcsolószekrények gyér világítására, no meg az óhatatlanul előforduló esti/éjszakai munkákra, hibaelhárításokra) a kijelző háttérvilágítása. Nagyon praktikus, ha a kijelző nem csak egysoros, mert akkor egyetlen pillantással több paraméter értéke felől is tájékozódhatunk. E tekintetben azok a készülékek viszik el a pálmát, amelyek 4 db érték egyidejű megjelenítésével tűnnek ki. A fenti ismertetőből jól látható, hogy a korszerű lakatfogó adapter- és lakatfogó multiméter típusok hihetetlenül sokféle módon tudják munkánkat segíteni. Egyik-másik még az egyre inkább előtérbe kerülő hálózatminőség-ellenőrzés területén is tud bizonyos segítséget adni. De cikkünk végén azért meg kell annyit jegyezni, hogy aki a hálózatminőséggel komolyabban kíván foglalkozni, az mindenképpen célműszert, azaz hálózati analizátort próbáljon beszerezni, mert pontosabb, teljeskörű háromfázisú méréseket, adatgyűjtéseket csak azokkal lehet végezni. 
Németh Gábor ]]></encoded></item><item><title><![CDATA[Elektromos mérések ? A hálózati analizátorok]]></title><link>//gportal.hu/gindex.php?pg=23029031&amp;nid=3757409</link><pubDate>2007-09-09 10:26:34</pubDate><author><![CDATA[]]></author><description><![CDATA[]]></description><encoded><![CDATA[






Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat
Elektromos mérések - A hálózati analizátorok 
A hálózati analizátorok megjelenését az a tény tette szükségessé, hogy a teljesítmény-elektronika megjelenésével megnőtt a hálózatra csatlakozó nem-lineáris karakterisztikával rendelkező terhelések száma. A nem-lineáris terhelések (motorok, félvezető elemek stb.) a hálózati feszültség szinuszos alakját eltorzítják, felharmonikusok jelennek meg, amelyek káros hatással vannak a hálózatra, és a hálózatra csatlakoztatott egyéb elektromos berendezések működésére. Ezért fontos a felharmonikusokat létrehozó források felderítése és a szükséges szűrőelemek beiktatása. A torzításokat, felharmonikusokat létrehozó források felderítésére különböző műszereket használhatunk. Az elmúlt években a gyártók - felismerve a problémát - nagy fejlesztésekbe kezdtek, hogy megfelelő eszközt adjanak a szakemberek kezébe a harmonikus-tartalom kimutatására, illetve felderítésére. Természetesen a sokféle fejlesztés különböző megoldásokat hozott magával, és ma ezek a műszerek nagy választékban férhetők hozzá. Az alkalmazástól és a problémától függően az alkalmazott mérőműszer nagyon is drága lehet, de ha csak a felharmonikus-tartalom forrását kívánjuk felderíteni, ez viszonylag olcsó eszközökkel is megvalósítható. A felharmonikus-tartalmat vizsgáló készülékek általában két paraméter mérésére alkalmasak: egyfelől az egyes felharmonikusuk amplitúdójának és frekvenciájának mérésére, másfelől pedig az ún. teljes harmonikus torzítás %-os értékben történő mérésére. Az első esetben az adott készülék alkalmas az egyes felharmonikusok paramétereinek mérésére, míg a második esetben a mért érték a tiszta szinuszos jel és a torzított jel egymáshoz viszonyított értékét jelzi ki %-os értékben. Ha a feladat a felharmonikust előállító forrás felderítése, akkor az esetek egy részében elégséges egy olyan lakatfogó, amely a teljes harmonikus torzítás mérésére alkalmas. Ilyen tulajdonságokkal rendelkező lakatfogók már 50-100 eFt közötti áron kaphatók. Természetesen ezek a készülékek nem alkalmasak részletes vizsgálatokra. Ha ennél részletesebb méréseket akarunk végezni, akkor a készülék ára elérheti akár a 2,5-3 millió forintot is. Természetesen ezek a berendezések nem csak a részletes harmonikus-tartalom vizsgálatra alkalmasak, hanem általában a hálózat szinte összes paraméterének (feszültség, áram, frekvencia, teljesítmény, fogyasztás stb.) részletes mérésére, valamint adatgyűjtésre is képesek. Általában azt mondhatjuk, hogy ha részletes mérési adatokra van szükségünk, akkor biztosan csak egy drágább műszerrel oldhatjuk meg a problémát, de ha csak a torzítás forrását akarjuk felderíteni, és a torzítás mértékéről egy hozzávetőleges értéket akarunk, akkor az egyszerűbb eszközök is megfelelnek. A drágább készülékeket inkább azoknak a cégeknek érdemes megvásárolni, akik a probléma megoldásával foglalkoznak, vagy nagy vállalatoknak, ahol a probléma megjelenése mindennapos. Ha csak ellenőrző méréseket akarunk végezni, és fel akarjuk deríteni a probléma forrását, akkor, mint fentebb említettük, a feladat egyszerűbb készülékekkel is megoldható. Az olcsóbb és a drágább készülékek között jelentős különbség van általában a mérési tartományban. Az olcsóbb, a teljes harmonikus-tartalom mérésére alkalmas készülékek nagyjából a 25. felharmonikusig mérnek egy- vagy háromfázisú rendszerben, de a gyakorlatban ez a felbontással együtt általában elegendő. A felharmonikusok mérése egyszerű, a mérésre alkalmas lakatfogó használata biztosítja, hogy áramméréshez nem kell megbontani a vezetéke(ke)t. Ez a szempont a drágább készülékeknél is érvényesül, a méréshez lakatfogó adaptereket használunk. A drágább készülékek méréstartománya a 49. felharmonikusig terjed, és általában a kijelző nem egy, a mért értéket digitálisan megjelenítő LCD, hanem egy grafikus kijelző, amely alkalmas a mért értékek mellett a mért jel jelalakjának megjelenítésére is. A harmonikus-tartalom és a hálózat paramétereinek mérése általában hosszabb időt vesz igénybe, a mérőműszert a helyszínen kell hagyni, és az adatgyűjtő üzemmódban működve napokon vagy heteken keresztül méri a beprogramozott paramétereket: a mért értékeket pedig a belső memóriájában tárolja. Természetesen ilyenkor nem szükséges, hogy a készülék bármit megjelentessen a kijelzőn, sőt kifejezetten előnyös a kijelzés letiltása, mivel ez megnöveli a készülék telepes üzemmódban való működtetésének idejét. Az adatgyűjtés természetesen azt is jelenti, hogy az ilyen típusú készülékek megfelelő interfésszel és az adatok kiértékelésére alkalmas PC-szoftverrel rendelkeznek, amelynek segítségével a mérések megjeleníthetők, feldolgozhatók, kinyomtathatók és archiválhatók. Az alkalmazástól függően a készülékeket két csoportba oszthatjuk, a helyszíni - viszonylag rövid idejű (4-8 óra) - mérésekre, és a hosszabb ideig (napok, hetek) tartó vizsgálatokra alkalmas kihelyezett készülékekre. Az utóbbiaknál az alkalmazás lényegesen kihat a készülékek mechanikai kivitelére is. A tokozásnak el kell viselnie az időjárás viszontagságait, az elektronikának pedig szélsőséges viszonyok mellett is működőképesnek kell maradnia. 
Pástyán Ferenc ]]></encoded></item></channel></rss>
