Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Minősítő irat Érintésvédelmi jegyzőkönyv Időszakos , Szerelői ellenőrzés EPH bizony

 ÉRINTÉSVÉDELEM,TŰZVÉDELEM,VILLÁMVÉDELEM,

Tel:70/610-4282 Kovács István Elemér

Érintésvédelem

 

Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat Erősáramú Villamos Berendezések Időszakos Felülvizsgálata , Tűzvédelmi Felülvizsgálat Kovács István Elemér -Érintésvédelmi Felülvizsgálat Első felülvizsgálat villamos biztonságtechnikai felülvizsgálat Lakások, családi házak elektromos hálózatának érintésvédelmi felülvizsgálata. - Háztartási gépek, érintésvédelmi felülvizsgálata. - Hegesztő gépek, transzformátorok, elektromos kéziszerszámok érintésvédelmi felülvizsgálata. - Üzlethelyiségek, üzemek, ipari létesítmények érintésvédelmi felülvizsgálata. - Üzembe helyezés előtti érintésvédelmi felülvizsgálat. - Földelők vizsgálata - EPH kialakítás vizsgálata jegyzőkönyvezés. EPH bizonylat - Érintésvédelem felülvizsgálatáról dokumentáció készítése. - Szabványossági felülvizsgálatok és szerelői ellenőrzések elvégzése. Érintésvédelmi Felülvizsgálat , szabványossági vizsgálat

 

     
54/2014 (XII.5) OTSZ
Tartalom
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Szabványossági

 

Érintésvédelem Szabványossági

Unaloműzés
elektromos motorok
Elektomos ívek
Áramütés

1. Pressenotiz

2. Pressenotiz
Earthing Design Within Buildings
eBHyx, ну сопротивление
It is possible for certain power quality.......
Liaisons équipotentielles
MAADOITTAMISEN LYHYT OPPIMÄÄRÄ
Schutzleiter
What's the problem in grounding systems used in buildings ?
WSTĘP
Wył±czniki różnicowopr±dowe
Wymagania ogólne stawiane instalacjom elektrycznym w budynkach

Magyarország városai

Bács-Kiskun megye települései
Baranya megye települései
Békés megye települései
Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései
Csongrád megye települései
Győr-Moson-Sopron megye települései
Hajdú-Bihar megye települései
Heves megye települései
Jász-Nagykun-Szolnok megye települései
Komárom-Esztergom megye települései
Nógrád megye települései
Somogy megye települései
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye települései
Tolna megye települései
Vas megye települései
Veszprém megye települései
Zala megye települései
Fejér megye
Pest Megye

Áramütés

Települések

Google

International

sitemap

*

5. Biztonságtechnikai ismeretek
A fáziskeresőről
A földelési ellenállás mérése I.
A földelési ellenállás mérése II.
A kismegszakítókról
A torzított hálózat és biztosítóelemei
A villamos készülékek vizsgálata
A villamos készülékek vizsgálata II.
Az EPH hálózatról
Az EPH kialakítása
Az új villámvédelmi szabvány
Az új villámvédelmi szabvány IV.
Az új villámvédelmi szabvány V.
Az új villámvédelmi szabvány*
Csatlakozó-berendezések üzembiztonsága I.
Elektromos mérések - A földelő vezetékek folytonosságának/ellenállásának ellenőrzése
Elektromos mérések ? A hálózati analizátorok
EMC villámvédelem és túlfeszültség-védelem
Érintésvédelem
Föld alatti áramok, föld feletti potenciálkülönbségek II.
Földelés és villámhárító
Javítás utáni vizsgálatok
Javítás utáni vizsgálatok II.
Javítás utáni vizsgálatok III.
Javítás utáni vizsgálatok IV.
Javítás utáni vizsgálatok IX.
Javítás utáni vizsgálatok V.
Javítás utáni vizsgálatok VI.
Javítás utáni vizsgálatok VII.
Javítás utáni vizsgálatok VIII.
Javítás utáni vizsgálatok X.
Javítás utáni vizsgálatok XI.
Javítás utáni vizsgálatok XII.
Készülékvizsgálatok gyakorlati megvalósítása és szabványossági háttere
Kismegszakító-csere
Lakatfogók újszerű szolgáltatásai
Megjegyzések a földelési ellenállással kapcsolatban
Utazás a földelés körül
Védővezetők és kábelszínek
Vezetékek terhelhetősége
Villamos elosztószekrények tűzvédelme
Villámvédelmi felülvizsgálat I.
Villanyszerelés a XXI.században
ÁRAM-VÉDŐKAPCSOLÓ (ÁVK)
KLÉSZ
szabványok
vegyes
Felülvizsgálat

 

     
ÉV a háztartásban
Érintésvédelem a háztartásban. A mai modern háztartásokban számtalan, villamos energiával működő eszköz, gép és készülék is található. Ezen eszközök azonban nemcsak szolgálják az embereket, hanem számos veszélyt is hordoznak magukban a tűzveszélytől a háztartási baleseteken át, a közvetlen életveszéllyel járó villamos áramütésig. Cikkünkben elsősorban a villamos áramütés elleni védekezésnek olyan módjaival kívánunk foglalkozni, amelyek a háztartásokban mindennaposak. Áramütésről akkor beszélünk, amikor valamely áramforrás áramköre az ember testén keresztül záródik, és ennek következtében a testen keresztül folyó áram az életműködést is veszélyezteti vagy zavarja. A háztartásban található készülékekre vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy a "valamely áramforrás" fogalmát a megérinthető külső burkolatoknak (pl. az automata mosógép házának,fém testének) a termék meghibásodása következtében történő feszültség alá kerülése jelenti. Érintési feszültségnek nevezzük a készülékek hibájának következtében azok külső, megérinthető felületein megjelenő feszültséget. Ennek megengedett felső határa 50 V. A veszélyhelyzet elleni védekezést nevezik hagyományosan érintésvédelemnek. Alapelv, hogy minden villamos szerkezetet el kell látni közvetett érintés elleni védelemmel. A közvetett érintés elleni védelem módszereit a szabványok érintésvédelmi osztályokba sorolással határozzák meg. Az I. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a berendezések, amelyeket csak védővezetővel szabad használni. A védővezetős érintésvédelem működési elve az, hogy hiba (pl. testzárlat) esetén az adott helyen fellépő érintési feszültség nagyságát (a hibafeszültséget) csökkenti, vagy ha azt nem lehet a megengedett érték alatt tartani, akkor ezt az élettanilag veszélytelennek tartott 0,2 másodpercen belül kikapcsolja. Ezt a kikapcsolást korábban az olvadóbiztosítók, jelenleg a kismegszakítók (kisautomaták), esetleg a napjainkban legkorszerűbbnek tartott áramvédő-kapcsolók alkalmazásával lehet elérni. Az I. év. osztályba tartozó készülékek fogyasztói tájékoztatójukban utalnak arra, hogy csak védővezetővel ellátott csatlakozóaljzatokba csatlakoztathatók. A készülékek csatlakozó vezetékeire szerelt csatlakozó dugók pedig rendelkeznek oldalsó védővezető- érintkezővel. A hatályban lévő előírások szerint az épületek villanyszerelési rendszereiben minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. II. Érintésvédelmi osztályba tartoznak azok a villamos készülékek, amelyek kettős, vagy megerősített szigeteléssel vannak ellátva. A megérinthető részek vagy műanyagból készülnek, vagy a fémburkolatok úgy vannak az üzemszerűen feszültség alatt álló részektől elszigetelve, hogy ezekre a burkolatokra veszélyes nagyságú érintési feszültség ne kerülhessen egyszeres hiba esetén. Ilyen kivitelben készülnek, pl. a villamos kéziszerszámok, vagy a háztartási készülékek jelentős része (hajszárító, kávéőrlő, porszívó, villanyborotva stb.). Ezeken a készülékeken az 1. ábra szerinti jelölés feltüntetése kötelező, és szigorúan tilos azokat leföldelni, vagy a védővezető-rendszerbe bekötni. A készülékek bekötött csatlakozóvezetékein olyan csatlakozó dugókat alkalmaznak, amelyek nem rendelkeznek védővezető-érintkezővel. III. Érintésvédelmi osztályba soroljuk azokat a készülékeket, amelyek ún. érintésvédelmi törpefeszültséggel üzemelnek. Ennek felső határa 50 V, amelyet biztonsági transzformátorral állítunk elő. A törpefeszültség használata elsősorban különösen veszélyes helyeken szükséges, pl. gyermekjátékok, szökőkutak, ill. úszómedencék világítása, áthelyezhető kerti világítórendszer stb. Amint az előzőekben már utaltunk rá, a lakóépületek villanyszerelési rendszerében minden esetben ki kell építeni a védővezetőt. Természetesen ez a követelmény csak az előírás hatályba lépése után készített új, illetve a felújított szerelésekre vonatkozik. Mivel ez az előírás már több mint 15 éve érvényes, ma már úgy tekinthetjük, hogy a lakások többségében a villanyszerelések ennek megfelelnek, bár nem zárható ki, hogy a korábbi előírások szerint az ún. melegpadlós (parketta, PVC-burkolat, padlószőnyeg stb.) helyiségekben az akkor megengedett védőérintkező nélküli, a régi fogalmak szerint "0 érintésvédelmi osztályú" csatlakozóaljzatok is még használatban vannak. Az ilyen kivitelű csatlakozóaljzatokat még gyártják és megvásárolhatók a szaküzletekben annak ellenére, hogy ma már szabványon kívülieknek tekintendők, és alkalmazásuk csak a meglévő villanyszerelési rendszerekben, a meghibásodott termékek pótlására, szorítkozhat. Új szereléseknél nem alkalmazhatók. Minden épületben vagy épületrészben ki kell alakítani egy földelőkapcsot vagy földelősínt, amely a földelővezetőknek a védővezetőkkel, valamint az ún. EPH (egyenpotenciálra hozó hálózat) csomóponttal összekötő EPH vezetővel való összekapcsolását szolgálja. Ettől a kapocstól a földelőkig tartó vezető a földelővezető, a fogyasztókészülékekig (bojler, tűzhely stb.), vagy a dugaszolóaljzatokig tartó vezetők a védővezetők. A védővezető mindig a tápvezeték egyik (zöld/sárga, vagy a régebbi berendezésekben piros szigetelésű) ere. Ennek keresztmetszete azonos a fázisvezető keresztmetszetével. Nagyon ügyelni kell arra, hogy a zöld/sárga szigetelésű vezető kizárólag csak védővezető céljára legyen felhasználva! A vezetékek színjelölésénél fontos szabály még, hogy a fázisvezetőket fekete (kábelszerű vezetékeknél esetleg barna), a nulla-vezetőket kék színű vezetékekkel kell készíteni. Különös gondossággal kell figyelni a fenti színjelölések betartására, mivel a fázisvezető és a védővezető felcserélése esetleg halálos kimenetelű áramütéses balesethez vezethet, amikor a védeni szándékozott villamos fogyasztókészülék külső burkolatán a hálózat 230 V értékű feszültsége jelenik meg, és a készülék használója azt gyanútlanul megérinti, megfogja. A védővezetős érintésvédelmi rendszerekben az előírt 0,2 másodpercen belüli lekapcsolás követelményét a testzárlati áram hatására működő túláramvédelem, vagy az áramvédő-kapcsolás teljesíti. Nagyon fontos kérdés az, hogy milyen nagyságú áramerősség működteti ezeket a kikapcsoló-eszközöket (biztosító, kismegszakító, áram-védőkapcsoló). A ma hatályos előírások szerint lakó- és kommunális építményekben túláramvédelmi célokra olvadóbiztosítót tilos alkalmazni, csak kismegszakítók felszerelése megengedett, azonban régebbi szereléseknél még előfordulhatnak olyan elosztótáblák, amelyeken olvadóbiztosítók találhatók. Az olvadóbiztosító úgy működik. hogy ha a biztosítón a megengedettnél nagyobb értékű áram folyik át, a betétben lévő fém olvadószál kiolvad és az áramkör megszakad. A különböző áramterhelési igények miatt az olvadóbetétek (2) különböző áramerősségre készülnek. A különböző betétek talpérintkezőjének mérete különböző, hogy a tervezetnél nagyobb értékű betét az aljzatba ne legyen behelyezhető. Az olvadóbetétet az aljzat feszültség alatt álló részeinek véletlen megérintésétől is védő csavarmenetes betétfejjel együtt csavarjuk be a biztosítóaljzatba. A betét fejrészén található jelzőszemet - amelynek színe utal a betét névleges áramértékére, és amely a betét kiolvadásakor leesik - a betétfej üveglapja takarja, amelyen keresztül a betét is megfigyelhető. A biztosítókat az eredetivel megegyező áramerősségű gyári új betéttel bárki, különösebb szakértelem nélkül is, kicserélheti, de semmilyen körülmények között sem szabad a betéteket áthidalni (megpatkolni), mivel ezzel tűz- és balesetveszély keletkezik. A kismegszakítók (3, 4) termikus túlterhelési és mágneses gyorskioldót tartalmaznak. Kis túláramok, túlterhelések esetén az ikerfémes (bimetallos) hőkioldó lép működésbe. A bekövetkező kioldás gyorsasága az átfolyó áram nagyságától függ. Hirtelen fellépő nagy áramok estén (rövidzárlat, testzárlat) a mágneses gyorskioldó fog működni, és a kapcsolót nagyon rövid idő alatt, gyakorlatilag azonnal leoldja. A kismegszakítók óriási előnye az olvadóbiztosítókhoz képest, hogy a hiba megszüntetése után azonnal visszakapcsolhatók, laikusok is működtethetik, ugyanakkor nincs lehetőség a megpatkolásra, vagy egyszerű módon történő áthidalására. Amennyiben a visszakapcsolás mégis sikertelen lenne, az arra utal, hogy a lekapcsolást kiváltó hiba még nem szűnt meg. Az áramvédő-kapcsoló működési elve az egy áramváltón átfűzött vezetők egymást kioltó mágneses hatásán alapul. Ha az áramváltón a befolyó és a kifolyó áramok eredője nem nulla, a szekunder tekercsében indukálódó feszültség hatására az áramvédő-kapcsoló kiold, és az áramkört megszakítja. A védőkészülék természetesen csak akkor működik, ha különös figyelmet fordítunk arra, hogy a védővezetőt semmilyen körülmények között sem szabad az áram-védőkapcsolón átvezetni. Az áram-védőkapcsoló belső felépítését a 7. ábra, az áram-védőkapcsolást a 8. ábra mutatja. A védőkapcsolók működését évenként legalább kétszer, de inkább többször ellenőrizni kell. A "T" vagy esetleg "P" jelű nyomógomb működtetésekor a készüléken belül olyan, az áramváltót megkerülő áramkört hozunk működésbe, amelynek hatására az egyensúly megbomlik, és a kioldómű működésbe lép. Ez a művelet csak a kapcsolókészülék működőképességét ellenőrzi, és nem jelenti sem a védővezető, sem a védőföldelés folytonosságát és előírás szerinti kialakítását. Az ellenőrzés végrehajtása nagyon fontos, mivel az áramvédő-kapcsoló olyan kis energiákra működő szerkezet, amelynek már kisebb oxidálódások vagy érintkezési bizonytalanságok is csökkentik érzékenységét, esetleg szükségtelen lekapcsolásokat hozhatnak létre. Az áramvédő-kapcsolók (5) különféle névleges áramra (16, 25, 40 A ), különféle hibaáram-érzékenységre (30, 100, 300 mA) és kettő vagy négypólusú kivitelben készülnek. Magyarországon a nemzetközi szabványoknak megfelelő, a rögzített szerelésre tervezett, azaz az elosztótáblákba való beépítésre szánt kivitelek használhatók. A külföldön kapható hordozható kivitelű változatok csak az adott országok előírásait elégítik ki, amelyek egyelőre még eltérnek a nemzetközi követelményektől, és ezért használatuk nem javasolható. A lakóépületekben általában közvetlenül földelt rendszereket (6) szoktak használni, amelyeknél a hálózat egyik pontja is le van földelve (ez az üzemi földelés), és a védett fogyasztókészülékek megérinthető részei is (ez a védőföldelés), de ez a két földelés nincs egymással fémesen összekötve. Az olvadóbiztosítók és kismegszakítók működése szempontjából a legjelentősebb adat az áram-idő jelleggörbe. Ezeket az adatokat azonban a termékekhez nem mellékelik a gyártók, hanem csak gyári katalógusokban teszik azokat közzé. A méretezéshez, ill. a rendszer működésének ellenőrzése céljából mégis ki kell indulni valamiből, amelynek alapja az eszközök névleges áramerősség adata lehet. Az közismert, hogy minél nagyobb a ténylegesen fellépő áramerősség, annál gyorsabb a védőeszközök kioldása (kiolvadása, ill. kikapcsolása). E legrégebbi - és ezért "klasszikus"-nak is nevezett - érintésvédelmi mód alkalmazásának az szab határt, hogy 16 A-nál nagyobb névleges áramerősségű olvadóbiztosító, vagy 10 A-nál nagyobb névleges áramerősségű kismegszakító esetén a védőföldelés megengedett földelési ellenállásértéke 1 Ohm-nál kisebbre adódik, ilyen kis szétterjedési ellenállású földelést pedig a gyakorlatban nem nagyon lehet készíteni. Más a helyzet, ha az érintésvédelmi kikapcsolást nem bízzuk a túláramvédelemre, hanem áramvédő-kapcsolókat alkalmazunk. Egy 100 mA érzékenységű áramvédő-kapcsolónál, pl. 50 V/0,1 A = 500 ohm ellenállás értékű földelés megvalósítása az előírásoknak megfelelő működést hoz létre. Az áram-védőkapcsolóknak a két névleges áramerősség adata közül az érzékenységnek is nevezett névleges kioldó-hibaáram azt jelenti, hogy ez az a különbözeti áram vagy hiba-áram, amelynek fellépése esetén a készülék már üzembiztosan kikapcsol. Az érintésvédelem méretezésénél ezt az értéket kell figyelembe venni függetlenül attól, hogy a valóságban már ennél kisebb áramerősségre is működik. Az áram-védőkapcsolók alkalmazására vonatkozóan fontos tudnivaló még, hogy a kioldó-hibaáram nem az az érték, amely a balesetet szenvedett személy testén átfolyik, hanem legfeljebb ekkora mértékű áram folyhat a védőföldelés felé a védővezetőn. Ez az áram hozza létre a földelési ellenálláson átfolyva a fogyasztókészülék megérinthető külső részein fellépő érintési feszültséget, miközben a védőkapcsoló kikapcsol. Az alkalmazandó áram-védőkapcsoló kiválasztásánál lényeges szempont lehet a felszerelés helyén használt fogyasztókészülékek jellege is. Az alapkivitelű áram-védőkapcsolók ugyanis csak a tiszta váltakozó áramú, azaz szinuszos hibaáramokra érzékenyek. Az ilyen védőkapcsoló nem fog kioldani abban az esetben, ha a hálózaton olyan félvezetős készülékek hibásodnak meg, amelyek az áramkörben lüktető (pulzáló) egyenáramú EPH nyilatkozat összetevőket hoznak létre (pl. fényerő-szabályozók, fordulatszám-szabályozós kéziszerszámok stb.). Az ilyen fogyasztókészülékeket is tápláló áramkörökben minden esetben olyan áramvédő-kapcsolókat kell felszerelni, amelyekre a gyártó az ilyen hibaáramok fellépésekor is garantálja az üzembiztos működést. Az áram-védőkapcsolók a gyakorlati alkalmazásban jól beváltak, szakszerű felszerelés, bekötés és üzemeltetés esetében mindig megbízhatóan működnek, ezért viszonylag magas fogyasztói áruk ellenére is javasoljuk minél szélesebb körben történő alkalmazásukat.Érintésvédelmi Felülvizsgálat Jegyzőkönyv EPH-bekötésről, A vizsgálat helye:helység..út/utca/tér.sz.em..ajtó A tulajdonos neve:A vizsgálat oka, szükségessége: EPH kiépítés új épületben, régi épületben új gázhálózat kiépítése esetén MINDIG szükséges megfelelő EPH jegyzőkönyv (új gázmérő hely, új gázkészülék, új fogyasztói vezeték) EPH megfelelőségi bizonylat meglévő gázmérő esetén akkor szükséges EPH jegyzőkönyv, ha gázkészülék flexibilis csővel lett beszerelve (csere, bővítés alkalmával). Megfelelő EPH jegyzőkönyv kell akkor is, ha cirkót kád fölé szerelnek és a készülék érintésvédelmi besorolása rosszabb, mint IP45, IPX5, illetve csak fröccsenő víz ellen védett, függetlenül attól, hogy mivel lett bekötve (akár fixre, akár flexibilis csővel). A gázcsőrendszerre épületen belül rákötött gázkészülékek Típusa Helye Érintésvédelmi védővezetőbe be van kötve Gázbekötése. EPH (Egyen Potenciálra Hozás) A felhasznált flexibilis cső vezetőképessége igen nem fix flexi gyárilag szavatolt egyedileg kialakított min. 5 mm2 Az épületben kialakított EPH csomópont helye:Megtekintés alapján a csomópont kialakítása megfelelő nem megfelelő Megtekintés alapján az EPH gerincvezeték kialakítása: megfelelő nem megfelelő Az itt felsorolt, üzembe helyezett (erősáramú csatlakozású) gázkészülékek érintésvédelmi védővezetőjének folytonosságát ellenőriztem. A csatlakozó és fogyasztói gázvezeték a gázmérő helynél megfelelő keresztmetszetű védővezetővel át van kötve. Az EPH kialakítást villamos szempontból megfelelőnek*nem megfelelőnek*minősítem. (* a kíván részt megjelölni)Dátum .A vizsgálatot végezte:Címe: ÉV. vizsgabizonyítvány száma:P.H.a felülvizsgáló aláírása A nyilatkozatot átvettem: 200 a megrendelő aláírása megrendelői minősége(gázfogyasztó, ingatlantulajdonos, beruházó stb.)

 

     
International
International : 2. Pressenotiz

2. Pressenotiz


Érintésvédelem Szabványossági Felülvizsgálat

(blau). 



Allein aus wirtschaftlichen Erwägungen wird in den öffentlichen Verteilungsnetzen das TN-C-System (Vierleitersystem, bestehend aus L1, L2, L3 und PEN) bis zum Hausanschluss oder gar bis zu einem Hauptverteiler geführt. Der Leitungsquerschnitt des PEN-Leiter muss hierbei ³ 10 mm2 sein. Am Hausanschluss oder in einem Hauptverteiler innerhalb eines Gebäudes wird dann der PEN-Leiter in den PE-Leiter (Schutzfunktion, grün-gelb) und den Neutralleiter N (Betriebsstromkreis, hellblau) aufgetrennt.

Es soll an dieser Stelle daran erinnert werden, dass unser Drehstromsystem ja 2 Spannungsebenen zur Verfügung stellt, nämlich 3 mal die Leiter-Leiter-Spannung (400 V) und 3 mal die sogen. Leiter –Erde- Spannung von 230 V. Wir können also problemlos drei- und einphasige Verbraucher an unserem System betreiben. Für die letzteren ist der Neutralleiter (früher Nullleiter oder Mittelpunktleiter) erforderlich und damit dürfte auch klar sein, warum er zum Betriebsstromkreis gehört, wie stets behauptet wird.

Im reinen Drehstromsystem (also alle Drehstromverbraucher mit 3 x 400 V) ist kein Neutralleiter erforderlich, weil die Augenblicksspannungen und –ströme zu jedem Zeitpunkt 0 (Null) sind; es wird von einer symmetrischen Belastung gesprochen. In der Praxis lassen sich die 3 Leiter–Erder-Spannungen nicht gleichmäßig verteilen. Denken wir an ein Haus mit vielen Wohnungen; jede Wohnung wird bekanntlich von einem (der drei) Außenleiter und dem gemeinsamen Neutralleiter versorgt. Bei ungleichmäßiger oder unsymmetrischen Belastung fließt ein Rückstrom zum Sternpunkt über den Neutralleiter. 

Dieser Rück- oder auch Ausgleichsstrom ist ein Thema für sich (kann sich zum abendfüllenden Programm ausweiten) und soll hier nicht weiter ausgeführt werden.

Bei Aufzugsanlagen wird in der Regel die Auftrennung des PEN-Leiters im Gehäuse des Hauptschalters vorgenommen, die Einspeisung einer Aufzugsteuerung (hinter dem Hauptschalter in Energieflussrichtung gesehen) erfolgt also mit einem Fünfleiter-System und zwar L1(sw1), L2(br), L3(sw2), N(bl) und PE(gr/gb).

Einige Steuerungshersteller benutzen den N-Leiter des Versorgungsnetzes lediglich für einphasige Verbraucher auf/im Fahrkorb und im Triebwerksraum. Die eigentliche Steuerspannung (FELV- oder SELV-Spannung) wird von einem Trafo erzeugt, der zweiphasig betrieben wird. 

 

2.      das TT-Sytem(Erde, Erde)

der Sternpunkt ist geerdet, aber nicht sehr niederohmig bzw. aufwendig ausgeführt, fortan geht von diesem Sternpunkt eine Ader zusammen mit den 3 Außenleitern bis zur Kundenanlage. Diese Leitungsader ist ein N-Leiter (Neutralleiter, hellblau gekennzeichnet), er gehört damit zum Betriebsstromkreis und hat folglich keine Schutzfunktion.

Die leitenden Körper der Betriebsmittel müssen mit einem eigens für diesen Zweck geschaffenen Anlagenerder verbunden werden. Dieser Erder liegt nicht im Lieferumfang des VNB. Vielmehr muss sich der Anlagenbetreiber (der Kunde des VNB) um die Errichtung und den Anschluss des Erders selbst kümmern. Die Körper der Betriebsmittel werden mit einem Schutzleiter untereinander und mit diesem Erder verbunden. 

Nach dem zuvor gewählten Sprachgebrauch gilt das TT-System als nicht nullungsfähig.

Als Schutz gegen elektrischen Schlag unter Fehlerbedingungen sind nach Ziffer 413.1.4.4

·         RCDs und 

·         Überstrom-Schutzeinrichtungen (aber Vorsicht, der Erdungswiderstand muss sehr klein)

·         (unter bestimmten Voraussetzungen kann auch noch Fehlerspannungs-Schutzeinrichtungverwendet werden)

anzuwenden.



3. das IT-System 

der Sternpunkt ist nicht geerdet und wird auch nicht zum Verbraucher geführt, lediglich die 3 Außenleiter werden in einem Kabel zur Kunden-Anlage geführt. 

Die Körper der Betriebsmittel müssen einzeln, gruppenweise oder in ihrer Gesamtheit mit einem Schutzleiter verbunden (geerdet) werden. 



Nach DIN VDE 0100 Teil 410, Ziffer 413.1.5.4 muss eine Isolationsüberwachungs-Einrichtung vorgesehen werden, mit der der erste Fehler (z.B. Körperschluss eines Gerätes) durch ein akustisches und/oder optisches Signal angezeigt wird. Dieser ist baldmöglichst zu beseitigen, aber eine z.B. gerade begonnene Operation muss wegen einer defekten Bohrmaschine nicht abgebrochen werden; durch den Körper- oder Erdschluss entsteht keine gefährliche Berührungsspannung, weil das System ja isoliert ist. Erst beim zweiten Fehler wird automatisch abgeschaltet.

Das IT-System geht nach dem ersten Fehler von einem isolierten System in ein geerdetes System über, im allgemeinen in ein TN-System, kann aber auch zum TT-System werden, je nach den örtlichen Gegebenheiten. Man geht davon aus, dass der erste Fehler z.B. in einer Betriebspause beseitigt wird. Man muss hierbei bedenken, dass ein unbeabsichtigtes Unterbrechen der Spannungsversorgung auch Gefährdungen von Menschen und Sachwerten verursachen kann. Hier werden erneut die zuvor erwähnten 2 Seiten einer Medaille deutlich, einmal muss die Spannung wegen der Gefahr eines elektrischen Schlages in kürzester Zeit ( ca. 0,4 s bei Steckdosen-Stromkreise) abgeschaltet werden und ein anderes mal soll sie trotz eine gravierenden Fehler eingeschaltet bleiben. 

In Deutschland gibt es keine öffentlichen Stromversorgungssysteme, die ungeerdet sind (IT-System). Aber im Operationsbereich von Krankenhäusern, im Bahnbereich, im Bergbau, in der chemischen und Auto-Industrie, auf Schiffen, etc. wird das IT-System gern verwendet. Bezüglich der diversen, noch nicht erwähnten „Feinheiten“ des IT-Systems, sei auf die entspr. Fachliteratur verwiesen. 

 

4. Dreiecksystem(z.B.3 x 220 V -Netz)

Eigentlich gibt es dieses System gar nicht mehr, aber aus Gründen der Vollständigkeit soll es nicht unerwähnt bleiben. Irgendwo, in einem entfernten Winkel in Deutschland oder in Europa (Niederlande, Belgien, Norwegen, etc.) gibt es das gewiss noch. Hier, am Stadtrand von Berlin, wurde erst im Juli 1990 vom sogen. Dreiecknetz auf das TN-C-System umgestellt.

Bei dem Dreiecksystem wird jeweils ein Spulenanschluss mit dem Spulenanschluss einer anderen Spule verbunden oder mit anderen Worten: die 3 Wicklungen sind ringförmig (im Dreieck) hintereinander geschaltet. An den so entstandenen 3 Eckpunkten werden die 3 Außenleiter L1, L2 und L3angeschlossen.Weil kein Eckpunkt geerdet ist, gibt es den von der Sternschaltung her bekannten Neutralleiter nicht. Die Spannung zwischen 2 Außenleitern beträgt z. B. 230 V, aber auch derartige 400 V- Systeme werden in Industrieanlagen verwandt. Merkmal dieses Systems ist insbesondere, dass einphasige Verbraucher, also die ganz normalen Betriebsmittel, 2 Sicherungen bzw. LS-Schalter je Stromkreis benötigen. 

Die Dreieckschaltung hat gegenüber der Sternschaltung den Vorteil, dass der in den einzelnen Wicklungen des Trafos fließende Strom nur das 1/?3 = 0,58fache des Stroms in einem Außenleiter beträgt. Ist ja auch verständlich, denn zwei Strangströme bilden den Leiterstrom. Der Querschnitt, zutreffender der Durchmesser des Wicklungsdrahtes, kann dementsprechend geringer gewählt werden. Das wirkt sich auf die gesamte Baugröße des Trafos aus. Andererseits gilt, dass die Isolation der Wicklungen für die volle Spannung zwischen 2 Außenleitern, bei der Sternschaltung nur für U/?3, bei 230 V also für lediglich 133 V, ausgelegt sein muss. 

So ganz nebenbei werden hier die Vor- und Nachteile der Dreieck- und Sternschaltung dargelegt; die Y-Schaltung ergibt stets die höhere Spannung und den kleinen Strom, die ?-Schaltung die niedrige Spannung und den hohen Strom. Diese Überlegungen lassen sich so auch auf die gleichnamige Anlassschaltung für Motoren übertragen. 

Wie ausgeführt, steht weder ein Erd- noch ein Neutralleiter zur Verfügung. Dieses Netzsystem ist also nicht nullungsfähig. Folglich muss als Schutzmaßnahme gegen gefährliche Körperströme die Schutzerdung oder die FI-Schutzschaltung verwandt werden. 

Hinweis zum Einsatz des FI-Schalters: Da nur 3 Außenleiter vorhanden sind, hängt der Prüfwiderstand, dessen eine Seite am Neutralleiteranschluss angeschlossen ist, zunächst in der Luft. Erst eine Brücke vom Neutralleiteranschluss zu einem Außenleiter schließt den Prüfstromkreis. Mit dieser Brücke können FI-Schalter auch im Dreileiternetz verwendet werden. 



Zusammenfassung der Erdungsverhältnisse: 

1.       Im TN-System ist der Sternpunkt der Trafo-Niederspannungswicklung direkt geerdet und über den PEN- bzw. PE-Leiter sind die Körper der Betriebsmittel mit diesem möglichst recht niederohmig verbunden.

2.       Im TT-System ist der Sternpunkt der Trafo-Niederspannungswicklung geerdet; der Sternpunkt ist jedoch im Unterschied zum TN-System nicht mit den Körpern der Betriebsmittel über eine Ader einer elektrischen Leitung verbunden. Die leitenden Körper der Betriebsmittel müssen mit einem eigens für diesen Zweck geschaffenen Anlagenerder verbunden werden. Dieser Erder liegt nicht im Lieferumfang des VNB. Vielmehr muss sich der Anlagenbetreiber (der Kunde) um die Errichtung und den Anschluss selbst kümmern. Die Körper der Betriebsmittel 

werden mit einem Schutzleiter untereinander und mit diesem Erder verbunden.

3.       Im IT-System gibt es keinen geerdeten Sternpunkt. Lediglich die Körper der Betriebsmittel sind untereinander und mit dem Anlagenerder, der als Schutzerdungsleiter bezeichnet wird, verbunden. Die Erdung im IT-System ist der des TT-Systems zumindest qualitativ ähnlich, lediglich die zulässigen Erdungswiderstände unterscheiden sich wertmäßig.
 


 

Buchstabe

 Buchstabenerläuterung

  1. Buchstabe: Erdverbindung des Sternpunktes



  1. Buchstabe: Erdverbindung der Körper der Betriebsmittel

französisch

englisch

deutsch

T

I

N

C

S

PE

terre

isolé

neutré

combiné

separé

earth

insulated

neutral (point)

combined

separated

protection earth

Erde

isoliert

neutraler Punkt

kombiniert

separat (getrennt)

Bezugserde

             

Bausteine einer Schutzleiter-Schutzmaßnahme

Im Grunde ganz einfach und schlicht; erforderlich sind die 4 Dinge, die man sich in Abwandlung an den bekannten Werbespruch für Pfeifenraucher merken muss.

4 Dinge braucht die (Schutzleiter-)Schutzmaßnahme: Erder, Potenzialausgleich, Schutzleiter und Schutzeinrichtung. 

Ein bisschen weniger braucht die FI-Schutzschaltung (dafür aber das mehr oder weniger teure Schaltgerät),             nämlich Erder, Schutzleiter und RCD.

Zum Funktionieren der vorgenannten Schutzleiter-Schutzmaßnahmen sind also immer folgende Bausteine erforderlich

1.       ein Erder (Einzel- oder Fundamenterder, etc.)

2.       ein Hauptpotenzialausgleich

3.       ein Schutzleiter

4.   eine Schutzeinrichtung (Überstrom- oder FI-Schutzeinrichtung)

Wenn man sich diese 4 Begriffe einprägt, sie definieren kann, deren Wirken versteht und die Verbindungen und Wirkungen untereinander kennt, hat die Aufgabe und das Wirken elektrischer Schutzmaßnahmen und das damit verbundene Schutzkonzept verstanden; und damit auch die Sicherheits-Philosophie, die sich hinter allem verbirgt.

An dieser Stelle soll in einem zweiten Beitrag das Thema fortgesetzt werden. 

Es geht um die Prüfung der Wirksamkeit elektrischer Schutzmaßnahmen, also um richtiges Messen bzw. Prüfen des Isolations- und Schleifenwiderstandes und der niederohmigen Verbindungen des Schutzleiters, sowie um Potenzialausgleich, Ableit- und Leckströme, Abschaltzeiten von Schutzeinrichtungen, etc. aber auch um die Auswirkungen der Betriebssicherheitsverordnung, der BGV A2 und der BGI 779. 

 

 

 

Elektrische Schutzmassnahmen an Aufzugsanlagen

Teil 1

(redigierter Beitrag vom 27. 10. 02 )

In den, einem Aufzugsfachmann recht vertrauten Aufzugsvorschriften EN 81-1 und -2, werden Schutzmassnahmen gegen Abscheren, Abspringen, Quetschen, Stossen, Feuer, Einsperren, Eindringen von Fremdteile, Einklemmen etc. häufig genannt und es werden Forderungen formuliert, wie diese zu realisieren sind. Ganz zaghaft und inmitten der Aufzählung mehrerer möglichen Unfallursachen wird unter der Ziffer 0.1.2.1g dann auch der „elektrische Schlag“ als mögliches Risiko genannt. Eigentlich müsste diesem Unfallrisiko an einer elektrischen Anlage eine eigenständige fettgedruckte Ziffer zugeordnet werden, aber so unterschiedlich sind eben die Betrachtungsweisen. Oder ist gar einigen Aufzugsfachleuten die elektrische Spannungsversorgung einer Aufzugsanlage aus dem öffentlichen Verteilungsnetz sowie die zugehörigen elektrischen Schutzmaßnahmen zu trivial? Unstrittig ist wohl, dass sich ohne 230/400 V AC vor und hinter dem Hauptschalter nach DIN EN 81, Ziffer 13.4, absolut nichts tut; weder die noch so feine Hardware und Software sagen „Piep“ noch der so raffinierte Antrieb (z. B. Synchron und/oder Gearless) bewegt sich einen mm. 

Die DIN EN 81 und die VDE-Vorschriften

In der DIN EN 81-1 wird z. B. unter Ziffer 7.7.3.1.8 ein Schutz gegen Staubanhäufung, unter der Ziffer 7.7.3.1.9 eine durchsichtige Gehäuseabdeckung und unter 7.7.3.1.10 wird die Unverlierbarkeit von Befestigungsschrauben gefordert. Die Aufzählung mehr oder weniger profaner Forderungen könnte fortgesetzt werden.

Aber – grundsätzliche Forderungen nach Elektrosicherheit, also Schutz gegen den elektrischen Schlag, die Prüfung dieser Maßnahmen und der Nachweis deren ständiger Wirksamkeit etc. - werden vergeblich gesucht. Im Nationalen Vorwort werden die 3 wesentlichen Vorschriften, die u.a. den Schutz gegen den elektrischen Schlag behandeln, angeführt. Dies ist die DIN VDE 0100 mit den Teilen 410 (Schutz gegen elektrischen Schlag), 540 (Erdung, Schutzleiter, Potenzialausgleichsleiter) und610 (Erstprüfungen). Im informativen Nationalen Anhang NA wird auf diese Vorschriften als Literaturhinweis (wie freundlich!) nochmals hingewiesen. Gleichfalls werden u. a. unter den „Normativen Verweisungen“(Ziffer 2) die CENELEC-Harmonisierungsdokumente 

HD 384.4.41 S1, HD 384.5.54 S1 und HD 384.6.61 S1 genannt. 

Immerhin wird aus elektrotechnischer Sicht mit einer Aufzugsanlage auch oder so ganz nebenbei eine recht umfangreiche und anspruchsvolle elektrische Automatisierungsanlage, etwa vergleichbar mit einer mittleren, aber komplexen automatischen Fertigungsstraße errichtet. Niemand würde auf den Gedanken kommen, die gesamte elektrotechnische Ausrüstung dieser Fertigungsstraße bei der Inbetriebsetzung nicht durch Besichtigen, Messen und Prüfen eingehend zu checken und dies auch zu protokollieren; siehe hierzu DIN EN 60204-1 (VDE 0113 Teil 1):1998-11. 

Ein Elektroinstallateur, der eine Schukosteckdose installiert, z. B. nachträglich für den Anschluss einer Waschmaschine, muss diese Installation eingehend prüfen und die Prüfung protokollieren (E-Check oder Übergabebericht + Prüfprotokoll des ZVEH).

Bei einer Aufzugsanlage sind derartige Prüfungen nicht vorgeschrieben, da kann jeder machen was er will. In der EN 81 wird kein E-Check gefordert, allenfalls unter D.2f gibt es einen vagen Hinweis, aber kein Wort von der Prüfung der Wirksamkeit elektrischer Schutzmaßnahmen. 

Wer sich etwas intensiver mit der EN 81 beschäftigt, wird feststellen, dass die Vorgaben bezüglich der Anwendung bzw. Verwendung elektrischer Betriebsmittel (Gesamtheit aller elektrotechnischen Erzeugnisse) recht akribisch, mitunter schon restriktiv sind, so etwa in dem Sinne: dieses darfst du, jenes nicht, dieses hast du tunlichst zu unterlassen, dieses musst du beachten, jener Fehler kann auftreten, etc. Ich meine damit Ziffer 13 (Schaltgeräte nach 13.2, Motorschutz nach 13.3, Hauptschalter nach 13.4, Leitungen nach 13.5, Beleuchtung und Steckdosen nach 13.6) und Ziffer 14.1 (Fehlerbetrachtung, Gebrauchskategorie, Schutzart (IP-Code)). Ich beklage das nicht, ganz im Gegenteil, nur wäre es konsequent gewesen, wenn die Autoren/Verfasser unter der Ziffer 13.1 ebenso präzise und oder direkt geworden wären. Ziffer 13.1 der EN 81 ist ein Sammelsurium von Anforderungen, die unpräziser und verwaschener nicht formuliert werden konnten. 

So ist mir z.B. der Aussagewert des Satzes unter Ziffer 13.1.1.1: „Der Aufzug ist im Sinne einer Maschine mit…“ seit jeher ein Rätsel. 

Irgendwie entsteht der Eindruck, dass bei der Formulierung der Ziffer 13.1 die DIN VDE 105 Pate stand, sie befasst sich bekanntlich mit dem Betrieb elektrischen Anlagen bzw. der „Erhaltung des ordnungsgemäßen Zustandes“ ; im Gegensatz zur DIN VDE 0100, bei der es vornehmlich um das Errichten elektrischer Anlagen geht. Die DIN VDE 0105 enthält keine Angaben, was und wie im einzelnen geprüft werden soll, bezüglich des Isolationswiderstandes werden allerdings umfangreiche Angaben gemacht und Forderungen genannt.

Alle Termini im Zusammenhang mit Schutzmaßnamen gegen den elektrischen Schlag, wie Systeme (Netze) nach Art ihrer Erdverbindung, erdungssystemabhängige Schutzmaßnahmen (TN-,TT- und IT-System), Erdungswiderstand, Netzschleifenwiderstand, FI-Schutzeinrichtung (RCD), Hauptpotenzialausgleich, Potenzialausgleich einschl. örtlicher und zusätzlicher PA, Überstrom-Schutzeinrichtungen nach Art ihrer Auslösekennlinie, innerer und äußerer Blitzschutz u.v.a.m. werden nicht genannt.

Im Zweifelsfall soll allerdings auf die anerkannten Regeln der Technik (Ziffer 13.1.1.2) zurückgegriffen werden (na, so was). 

Nun ist das alles für einen Elektrofachmann nicht so schlimm und es sind wegen dieser fehlenden Angaben/Hinweise niemals weniger Aufzugsanlagen errichtet worden. Aber Kollegen, die sich mit Montagezeit, deren Kosten und optimale Auslastung und sonstigen Aufwendungen beschäftigen sind in der Regel Kaufleute oder Juristen. Diese Kollegen „verschlanken“ den technischen Prozess, in dem sie die Kosten minimieren und somit den Gewinn/die Gewinnaussichten maximieren. Von denen kommt ganz prompt die Frage „Wo steht das, ich habe die EN 81 von oben nach unten und von hinten nach vorne gelesen, aber von einer erdungssystemabhängigen Schutzmaßnahme, einer Schleifenwiderstandsmessung oder dem Nachweis einer durchgängigen Verbindung des Schutzleiters oder, oder… habe ich nichts gelesen“. Und genau an dieser Stelle beginnt das Dilemma, die Verstöße gegen geltendes Recht. 

Der Vollständigkeit halber soll noch erwähnt werden, dass es bezüglich des Schutzes gegen den elektrischen Schlag an Aufzugsanlagen auch anders und besser geht. Werden nämlich Aufzugsanlagen nach der Maschinenrichtlinie 98/37/EG errichtet, ist dafür die bereits erwähnte DIN EN 60 204 (VDE 0113) :1998-11 zuständig. In dieser Vorschrift sind die Schutzmaßnahmen gegen den elektrischen Schlag (DIN VDE 0100 Teil 410), deren Errichtung und Prüfung, berücksichtigt. 

Warum sind elektrische Schutzmaßnamen erforderlich?

Mit unseren Sinnesorganen können wir die Elektrizität nur mäßig erfassen. Man sieht sie nicht, man hört sieht nicht, noch weniger kann man sie riechen oder schmecken. Lediglich ihre Wirkung ist spürbar, mitunter auch schmerzlich und zum Nachweis ihres Vorhandenseins benötigt man Mess- oder Prüfgeräte. 

Zur Erinnerung: Energie wird bei einem physikalischen Vorgang von einer Form in eine andere umgewandelt (Satz von der Erhaltung der Energie oder auch Energiesatz; R. Mayer). Strom wird in Wärme umgesetzt. In die Wärmemenge, die bei einem Stromfluss erzeugt wird (mitunter auch als Stromarbeit, Stromwärme oder Joulsche Wärme bezeichnet), geht bekanntlich der Strom sogar quadratisch ein, denn die Wärmemenge Q ist das Produkt aus dem Strom I2, dem Widerstand R und der Zeit t. 

Die Wärmewirkung des elektrischen Stromes bedeutet aber auch eine Brandgefährdung. Wenn es heißt, Brandursache war ein Kurzschluss, so ist das i.d.R. nicht ganz richtig. Bei einem Kurzschluss löst die vorgeordnete Überstrom-Schutzeinrichtung (wir bezeichnen das nachfolgend als „automatische Abschaltung der Stromversorgung“) aus und unterbricht den Stromkreis, vorausgesetzt es ist alles richtig dimensioniert und gepflegt. In der Regel ist aber bei derartigen Feststellungen richtiger und zutreffender, dass ein unvollkommener oder widerstandsbehafteter Kurzschluss die Brandursache ist. Zu einem der letztgenannten Kurzschlüsse kommt es, wenn sich der Strom einen kürzeren oder widerstandsärmeren Weg zurück zur Stromquelle sucht, als er normalerweise über den vorgegebenen Leitungsweg und den angeschlossenen Verbraucher nehmen soll. Für Isolationsfehler als Brandursache ist die Spannung – quasi der Druck – maßgebend. Hier muss der Scheitel- oder Maximalwert der Wechselspannung in Ansatz gebracht werden, nämlich Ö2 x U = 1,41 x 230 V = 324 V. Es gibt keine elektrische Anlage ohne einen gewissen Fehler- oder Leckstrom, weil es kein Isolationsmaterial mit unendlich hohem Widerstandswert gibt, denn nach A. Einstein sind nur das Weltall und die menschliche Dummheit unendlich. Dort, wo sich die Spannung eine „Brücke“ zu einer anderen Spannungsebene aufbauen kann, „kriecht“ ein Teil des Stromes über diesen Nebenweg zurück zur Stromquelle. Diese Kriechstromstrecken werden im Laufe der Zeit – und das kann Jahre dauern – immer leitfähiger. Der ansteigende Kriechstrom ist schließlich die Ursache für zum Teil erhebliche Wärmeentwicklung. Es müssen diverse Maßnahmen getroffen werden, um die Wärme abzuführen, man spricht auch von Entwärmungslösungen bzw. –konzepten; dabei handelt es sich stets um eine effiziente Abführung von Verlustwärme.

Die Elektrizität, insbesondere die, die wir zur technischen Anwendung benutzen, birgt Gefahren in sich, ganz gleich, ob sie erzeugt, verarbeitet, gespeichert oder weitergeleitet wird. 

Als Maß für die Wirkungen der Elektrizität ist primär immer der Strom maßgeblich, erst sekundär die eigentlich auslösende Größe, die elektrische Spannung. Diese ist mit dem Strom über den Widerstand des menschlichen Körpers verknüpft (Ohmsches Gesetz).

Es kommt immer nur auf die Höhe von Strom und/oder Spannung an. 

Wie kommt es eigentlich zu einem elektrischen Schlag? oder umgangssprachlich: wann oder warum „bekomme ich eine gewischt“? Nun, immer dann, wenn der menschliche Körper eine (genügend hohe) Potenzialdifferenz überbrückt. Dies wiederum kann vorkommen, wenn elektrische Anlagen oder Einrichtungen unvorschriftsmäßig bedient werden, unzureichend isoliert, nicht ordnungsgemäß installiert oder Anlageteile schadhaft sind. Oder mit anderen Worten, wenn ein isolationsdefektes Betriebsmittel an seinen leitfähigen Gehäuse- oder Konstruktionsteilen Spannung führt (Körperschluss) und diese Spannung über den Widerstand des Menschen (oder Nutztieres) zur Erde geleitet wird, gibt es einen sogen. Stromschlag. Das Ausmaß der Schädigung durch den elektrischen Strom ist dabei abhängig von der Stromstärke (besonders von dem Strom, der über die Herzmuskulatur fließt), Stromart (AC oder DC), Leitfähigkeit bzw. deren Kehrwert -dem Widerstand der Haut, Ausbreitung des Stromes im Körper, Stromweg und Stromeinwirkungsdauer. Die Gefahr ist dann besonders groß, wenn durch Feuchtigkeit, chemische Einflüsse, Wärme oder großflächige Berührung der Haut- oder besser der Übergangswiderstand stark herabgesetzt wird. 

Die Wirkungen des elektrischen Stromes im Niederspannungsbereich (230/400 V), wie Muskelkontraktionen, Blutdruckanstieg, Atemschwierigkeiten, Bewusstlosigkeit, Herzrhythmusstörungen, etc. sind üblicherweise nicht tödlich. 

Anmerkung: Die Anzahl und der Umfang der „Arbeiten unter Spannung“ (AuS) nimmt stark zu, einfach weil man aus ökonomischen Gründen ganze Fertigungsstraßen o.ä. nicht mehr ausschalten will, nur weil was ergänzt, erneuert, getrennt oder gemessen werden muss. Im übrigen ist für das AuS eine gesonderte Ausbildung erforderlich. Bei Aufzugsanlagen kann i.d.R. auf AuS verzichtet werden, lediglich bei der Fehlersuche ist mitunter AuS erforderlich. 

Zu den Auswirkungen elektrischer Unfälle am und im menschlichen Körper soll auf die vielen dicken Bücher verwiesen werden, die sich eingehend mit dieser Thematik befassen. Nur soviel noch und etwas resümierend:

·                     Ströme um 10 mA genügen bereits, um starke Schmerzen und Verkrampfungen hervorzurufen.             Diese Schmerzen sind auf Nervenreizung durch Ionenwanderung in den    Zellflüssigkeiten zurückzuführen. 

·                     In der Regel ist bei Strömen über 20 mA ein Loslassen durch Verkrampfung nicht mehr möglich.

·                     Bei Strömen über 30 mA beginnt der gefährliche Bereich, wobei die Gefährdung davon abhängig ist, welcher Teilstrom über das Herz fließt. 

·                     Bei Strömen ab 100 mA tritt in jedem Fall die gefährliche Erscheinung des Herzkammerflimmers auf. Das Herzkammerflimmern stört den rhythmischen Verlauf des Zusammenziehens und   Erschlaffen der Muskeln der einzelnen Herzkammern, so dass diese völlig unregelmäßig arbeiten. Die Folge davon ist ein absoluter Stillstand     der Blutzirkulation, der bei Menschen und größeren Säugetieren zum Tod führt.

Aufgabe der nachfolgend beschriebenen Schutzmassnahmen ist es, wirksam zu werden, wenn die dauernd anstehende Berührungsspannung an einem Betriebsmittel (in der Regel im Fehlerfall) die vereinbarten Grenzen überschreitet (DIN VDE 0100-410, Ziffer 413.1.1.1)                                                                                                                                                                                                                                                                                               

Die Werte für die vereinbarten Grenzen der Berührungsspannung sind:

·                     für Wechselspannung AC 50 V effektiv, (früher waren es mal 65 V),

·                     für Gleichspannung DC 120 V, oberschwingungsfrei.

In medizinisch genutzten Räumen und in Ställen von Nutztieren (DIN VDE 0100-705) gelten

·                     für Wechselstrom       AC 25 V,

·                     für Gleichspannung DC 60 V.

Beträgt die Sicherheitskreisspannung an einer Aufzugsanlage z.B. 110 V AC, so kann diese Spannung im Fehlerfall über die Tür- und/oder Riegelschalter(schleife) durchaus an die metallene Schachttürzarge gelangen. Ein Benutzer, der ein Außenkommando eingibt, kann einen elektrischen Schlag erhalten; gleiches kann einem Monteur auf dem Fahrkorbdach bei einer Inspektionsfahrt passieren. Wird dabei der Strom so groß, dass die Loslassschwelle überschritten wird, kann das schon sehr unangenehme Folgen haben. 

Beträgt die Sicherheitskreisspannung jedoch z. B. 80 V DC so müssen keine Schutzmaßnahmen gegen den elektrischen Schlag angewendet werden, sofern die Welligkeit der DC < 10% ist, sie also als oberschwingungsarm bezeichnet werden kann. 

Fazit: Es ist die alleinige und ureigenste Aufgabe einer elektrischen Schutzmaßnahme, im Fehlerfall die beiden maßgeblichen physikalischen Größen Strom (die Stromstärke) und Zeit (die Dauer der Stromeinwirkung) zu begrenzen. Schutzmaßnahmen dienen im allumfassenden Sinn dem Personen- und Sach(Brand-)schutz. Sie müssen dann wirksam werden, wenn Fehler oder Funktionsstörungen einzelner Bauelemente oder ganzer Anlagenteile auftreten. 

Fehlerursache sind immer unerwünschte Verbindungen, die durch ungünstige Umgebungsbedingungen, Erreichen der Lebensdauergrenze oder auch durch mechanische, chemische, thermische etc. Einwirkungen manchmal plötzlich, oft aber erst allmählich entstehen. Man bezeichnet eine fehlerhaft zustande gekommene Verbindungen als

·                     Erdschluß, wenn ein aktiver Leiter in eine leitende Verbindung mit geerdeten Teilen, z.B. der Rückleitung, tritt;

·                     Kurzschluß, wenn mit betriebsmäßig unter Spannung stehenden Leitern eine Verbindung zustande kommt;

     
Dr.Mode

https://www.facebook.com/DirtyRockMode